Szerelem a pokol kapujában - Vélemény Tanila Jensen - Viveca című regényéről

Szeretném megköszönni az írónőnek, hogy elolvashattam a regényét. Mivel egyik kedvenc műfajom a fantasy, alig vártam, hogy belefeledkezhessek a történetbe. 

Tanila Jensen - Viveca - A félelem árnyai

Tartalom:

Sötét világot élnek Downtown városának lakói. A pokol kapujának megnyitásával elszabadul az évszázadok óta eltemetett gonosz. A harcot egyedül Philip, a pap; és Daniel, a katona veszi fel ellenük. Az éjféli misén aktívan részt vevő Viveca komoly érzelmeket táplál a pap iránt, aki különleges tetteivel felforgatja a démonok elleni küzdelmet, ami miatt Philip szembekerül az Egyházzal is. Fekete mágia általi rítusok negyedelik a lakosságot a Bázis védővonalán belül, és amikor a kérdések válaszokká alakulnak, más értelmet nyer a háború. Egy háború, ahol senki sem az, akinek mondja magát.

Egy pap, egy lány, egy katona és egy tanár titokzatos kapcsolata egy pokoli történetben, ahol a múlt nagy hatással van mindannyiuk jelenlegi életére.

Véleményem:

4/5

Ez volt az első könyvem a szerzőtől, nem volt összehasonlítási alapom semmivel, csupán egyet tudtam: a tartalom és a borító nagyon tetszik. Amikor a vallás ekkora szerepet játszik egy alkotásban legyen az akár olvasmány, film vagy képzőművészet, az mindig kockázatos vállalkozás. Ebben az esetben akarva-akaratlanul előjön az ember személyes hite, és ez egy újabb lehetőséget biztosít arra, hogy nagyon, vagy kevésbé szeressék az adott művet.

A magam részéről ezt a szálat kíváncsian vártam. Nagyon szeretem, mikor egy író ilyen motívumokkal szövi át a történetet; ettől nemcsak misztikussá válik, de szerintem óriási bátorságra vall, hogy felvállalja a saját gondolatait ezzel kapcsolatosan.
A borzongós hangulatot és a titkokat nagyon szépen hozta a történet. Nem volt könnyű kitalálnom, amiket a szerző titokban akart tartani, pedig amennyit olvasok, nem gondoltam, hogy belefuthatok még ilyenbe.

Viveca egy nagyon jól megformált karakter; erős, szenvedélyes… kicsit emlékeztet egy barátomra. Sokszor jót mulattam a reakcióin, mert eszembe jutott, hogy az a leányzó is ezt mondaná vagy tenné.

Philip, na ő érdekes szereplő volt, hiszen pap létére olyan életet szánt neki Tanila, ami számomra nem ismeretlen, mégsem megszokott. Kifejezetten tetszett, hogy nem egy egyszerű papról beszélünk, hanem valakiről, aki megteszi, amit meg kell tenni.
Amit én nem igazán hagytam volna benne az a szerelmi szál: igen tudom, romantika is kell, de a történet anélkül is jól működött volna. Nem rossz vagy zavaró, csak számomra ezzel ráért volna még egy kicsit.
Amit megjegyeznék, hogy a fogalmazás tényleg szép választékos, a kevesebb néha akkor is több. A magyar tanárnőm, mikor megtudta, hogy írással foglalkozom, azt a tanácsot adta nekem, hogy a rövidebb mondatokat az olvasó könnyebben meg tudja emészteni, el tudja képzelni, és jobban is emlékszik is rá.

Számomra sem könnyű ezt szem előtt tartani, mert imádom az összetett mondatokat, mégis hasznos tanácsnak gondolom, és ha megengedi az írónő, ezt adnám neki útravalóul.
Ettől függetlenül kíváncsian várom a második részt és remélem, lesz alkalmam elolvasni!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:
NewLine Kiadó