Egy kicsit elhanyagoltam mostanság a Beleolvasó rovatot,
ezért elhoztam nektek az újabb részletet Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában
(Rózsakői rejtélyek 1. ) c. könyvből. Az előző poszt, hogy tetszett? Íme:
a folytatás a könyvből. A mostani részben: Grétáról és Benről lesz szó. Ha
tetszett a történet, akkor bejegyzés alatt megtalálhatod a linket, ahol
megvásárolható a könyv.
Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában
(Rózsakői rejtélyek 1. )
Engedéllyel!
Gréta rátenyerelt a dudára, de a fülében dübörgő vértől alig
hallott valamit a tülkölésből. A gyalogos viszont észrevette a veszélyt és
hátraugrott. Az autó tovább csúszott a parkoló belseje felé, Gréta
kétségbeesetten taposta a féket. Végül az alacsony padka állította meg. A
Volkswagen zökkent egyet, az orra csikorogva futott fel a járdára, aztán a
motor köhögő hangot hallatva lefulladt.
Gréta a gyalogút másik szélét szegélyező épületre bámult. Ha
nagyobb lendülettel érkezik, felkenődik a falra. Úristen, Pipi! Mi lett volna a
lányával, ha egy ilyen ostobasággal megöli magát? Leküzdhetetlen vágyat érzett,
hogy visszarohanjon hozzá az óvodába, hazavigye, és egész nap meséket nézzenek,
összebújva a kanapén.
Még akkor is görcsösen markolta a kormányt, amikor a
nagykabátos alak, akit végül mégsem ütött el, megkocogtatta az ablakot. Gréta
automatikusan megnyomta az ablaknyitó gombot.
A bekukkantó férfi elázott a hóesésben, sötét haja magas
homlokához tapadt.
– Jól van? – kérdezte kicsit ijedten.
– Persze…
– Biztosan? – Vastag, barna szemöldöke között elmélyültek a
ráncok, ahogy végigpásztázta Grétát. – Engedje meg, hogy hívjak egy szerelőt,
aki megnézi a kocsiját. Természetesen én állom a költségeket.
– Erre semmi szükség.
– Ez a legkevesebb, amit tehetek. Ha körülnézek, akkor
észreveszem magát.
– Igen, de tényleg nem kell…
– Ragaszkodom hozzá!
A férfi elővette a mobilját, és pár lépéssel távolabb
húzódott az autótól. Gréta nem tudta kivenni a szavait, csak hangjának
baritonját hallotta. Aztán a férfi újra a Volkswagen ablakához hajolt, és
bepillantott Grétára.
– Húsz perc múlva ér ide az autómentő. Addig ne
fagyoskodjon, hadd hívjam meg egy kávéra!
Gréta azt akarta mondani, hogy itt van a munkahelye egy
köpésre, az irodában is meg tudja várni a szerelőt. A szavak azonban nem jöttek
a szájára, helyette némán bólintott. A férfi elmosolyodott, kinyitotta neki az
ajtót, és még ki is segítette. Aztán egy karamellaszínű épületre mutatott.
– Ismeri az Ambróziát?
3.
– Te meg mi a francot művelsz?! – üvöltötte az edző, amikor
Ben az ellenfele egyetlen jól irányzott ütésétől elterült a padlón, aznap már
sokadszorra.
Az edzések mindig kemények voltak, és ha az ember nem
akarta, hogy péppé verjék, muszáj volt fejben is ott lenni, nem csak testben,
ám ez jelenleg igencsak nehezére esett Bennek.
– Újra! – kiáltott az edző.
Ben feltápászkodott, és szembefordult a ringben álló másik
fickóval. Régen karatézott, aztán rövid ideig kipróbált néhány más sportágat
is, de végül az MMA-ra, a kevert küzdősportokra esett a választása. Itt nem
csak az állóharcot, hanem a földharcot is tanulták, ami jól jött a munkája
során.
Megszólalt a síp, és nem kellett hozzá sok idő, hogy az
ellenfele ismét a földre vigye, ezúttal egy hatalmas rúgással, aztán még bevitt
jó néhány ütést, mielőtt az edző leállította volna a küzdelmet.
– Oké, mára ennyi! – Ingerülten Benhez fordult. – Szedd
össze magad, Burke! Következő alkalommal szeretném látni, hogy koncentrálsz.
Bármi is foglalkoztat, azt hagyd a ringen kívül!
Ben bólintott, bár legszívesebben azt mondta volna, hogy
azért ez kurvára nem ilyen egyszerű. Ehelyett szótlanul elvonult zuhanyozni, és
addig folyatta magára a forró vizet, míg az ütésekre és rúgásokra már csupán
enyhe sajgás emlékeztette.
Hazaindult, de a nyomozóirodához érve kellemetlen meglepetés
várta. A bejárat mellett egy pasas támasztotta a falat, és az arckifejezéséből
ítélve rossz kedvében volt. Ben érzékei nyomban riadót fújtak: sejtette, hogy
nem új ügyfele érkezett.
Komótosan leszállt a motorról, a kormányra akasztotta a
bukósisakot, de közben nem vette le a szemét a látogatójáról. A fickó tömzsi
nyakán kugligolyó formájú fej ült, hordónyi felsőtestén megfeszült a fekete
póló. Remekül el lehetett rajta olvasni a feliratot: Rózsakő Security. Tehát
kidobóember.
A pasas ellökte magát a faltól, és közelebb lépett Benhez.
– Te vagy a nyomozó? köpte a szavakat.
– Miért érdekel?
– Azért – vicsorogta a golyófejű –, mert a nejem miattad,
akar elválni tőlem!
Ben most már emlékezett a néhány héttel korábbi ügyre, és a
fickó feleségére is, aki hiába sminkelte ki magát gondosan, amikor felkereste a
nyomozóirodát, a zúzódást az arcán nem tudta eltüntetni.
– Nem inkább azért, mert vered? – mordult fel Ben. – Vagy a
vörös hajú csaj miatt, akivel abban a motelben keféltél?
– Ha nem fényképezel le minket, Szilvi sosem tudja meg!
Hülye fasz! – üvöltötte a fickó, és a nyomozóra rontott.
Ben, talán az edzésen elszenvedett verés hatására, nem
reagált időben, és az ütés állon találta. Égő fájdalom hasított az álkapcsába,
és a fémes ízből ítélve elharapta a nyelvét.
A poros járdára köpte a vért, és a pasasra villantotta a
tekintetét. Ó, mennyire élvezetes lesz megleckéztetni ezt a rohadékot! A
második ökölcsapást már könnyedén elhárította, aztán behúzott egy jókorát a
golyófejű gyomrába, amitől az egy pillanatra megtorpant. De csak egy
pillanatra, aztán újra támadásba lendült.
Ben kitért az ütés elől, és kivédte a rúgást is, amivel a
fickó a térdét vette célba, majd úgy döntött, nem finomkodik tovább. A
golyófejű hasába és orrába öklözött – az utóbbi a reccsenésből ítélve el is
törött. Aztán Ben lendületet vett, és kirúgta a pasas lábát, aki hangos
nyekkenéssel elterült el a járdán.
– Nagyon gyorsan tűnj el, különben péppé verlek! – morrant
rá Ben, és nézte, ahogy a golyófejű feltápászkodik a földről, vet egy
gyűlölködő pillantást felé, aztán vérző orrát törölgetve eloldalog.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése