Először is szeretném megköszönni a bizalmat az írónőnek, Bombicz Juditnak, hogy lehetőséget adott nekem arra, hogy megjelenés előtt elolvashassam a mesekönyvét, amely a Mesevarázs címet kapta. Az elsők közt lehettem, akik az oldalán már véleményezték is röviden. Most itt is szeretnék nektek erről a könyvről kicsit mesélni.
Bombicz Judit:
Mesevarázs
Tartalom:
Ugye ti is szeretnétek találkozni a Varázsvilág lakóival?
Zoé, Susy és kis barátjuk, Beni, a zöldmanó meg is teszik. Ellátogatnak a zöldmanók falujába, megismerkednek a tündérek sárkányával, bekukkanthatnak az Egérkirály otthonába, sőt, még a Sellő-tó lakóinak palotáját is bejárhatják.
Ha ti is kíváncsiak vagytok ezekre a helyekre és lakóikra, utazzatok kis barátainkkal a mesék szárnyán a fantázia világába.
A mesekönyvben található egy bónusz mese és a hozzá illő illusztráció. Készítőik, akik maguk is gyerekek, egy Meseíró és Illusztráló Pályázat keretein belül nyerték el a lehetőséget erre a megjelenésre.
Véleményem:
5/5
Van, aki tudja rólam, és van aki nem, de nagyon szeretem a meséket. És nemcsak azért mert kikapcsolnak, hanem mert visszarepítenek egy olyan időbe, ahová még most is szívesen tartoznék. Közismert tény, hogy a gyerekek felnőttek, a felnőttek pedig gyerekek szeretnének lenni. Bombicz Judit írónő erre lehetőséget is ad. Mert amikor elkezdtem olvasni az új mesekönyvét visszarepültem az időben egy kicsit. Pontosabban számomra ez a 90-es évek volt, amikor óvodába jártam és még hittem a mesékben, és én is kerestem a tündéreket, manókat, barátokat. Ez a mesekönyv egy nagyon különleges barátságról szól két kislány és egy manó fiú közt. Az ő kalandjaikat tárja elénk. Olvasás közben az ember észre sem veszi, hogy az írónő nem csak egy csodálatos történettel rukkolt elő, hanem a gyermekeknek bölcs tanácsokkal is szolgál, amelyet magukkal vihetnek az óvodából az iskolába. Az iskolából pedig tovább, addig amíg fel nem nőnek. De mi lesz ezután? Ezt megtudhatjuk, ha elolvassuk a meséket és megtaláljuk a bennük lévő elrejtett útravalót.
Pár szóban a történetről:
A történet egy óvodában játszódik valahol a város szívében. Épp egy kislányt, Zoét viszi először az anyukája az óvodába. De a kislány nem akar ott maradni, mert senkit sem ismer, és barátai sincsenek. Aztán megismerkedik egy vele egykorú kislánnyal, Susyval, akivel nagyon jó barátságot kötnek. Mindig együtt játszanak, és keresik a kalandokat az óvoda udvarán. Egyszer csak figyelmesek lesznek valamire a fűben. Valamire, ami kicsi, mozog, piros sapkát visel. Elkezdték hát követni, és ahogy leguggoltak, megláttak egy kisfiút, egy manót. Ő Beni, a zöld manó. Ők hárman rengeteg kalandot élnek meg együtt. Mert a manónak van egy trükkje. Ha tapsol, akkor a két kislány is akkora lesz mint ő. Ezért sok időt tudnak együtt tölteni. Sok helyre elviszi Beni Susyt és Zoét. Pl. megmutatja nekik az otthonát, a szellők tavát, segítenek a sárkánynak, vendégségbe mennek az egérkirályhoz, meglátogatják a tündéreket, Beni ellátogat az emberek világába.
A rövid mesék szívet melengetőek és tanulságosak. Mert minden egyes fejezetből tanulhat valamit az ember. De leginkább megtanulhatja azt, amit sokan elfelejtenek mostanság, hogy mennyit is ér a barátság, vagy hogy a szeretetnek és a segítségnek mekkora ereje is van. Hogy a barátság nem csak hónapokig tart, mert létezik egy életen át tartó is. Ha nyitott szívvel és nyitott elmével élünk, akkor pedig az emlékek nem múlnak el, csak kicsit kifakulnak, mint egy régi kép. A szív mindig tudja azt, hogy van egy hely, ahol újra önmagad lehetsz. Az ember nem felejt, még ha úgy érzi is. Ahogy a kislányok sem felejtették el Benit, a zöld manót, úgy Te sem fogod elfelejteni egyhamar e mesekönyvet. Mert a titkok a mesék sorai közt vannak. Tanácsok, amelyek nem csak egy gyerekkort segítenek végig, hanem a felnőtteket is vissza tudják repíteni oda. Sok felnőtt elfelejt szeretni, hinni, élni és nevetni. Ezt nem szabad. Felnőtt fejjel olvasva ezt a könyvet, be kell látnom, a kislányok nagyon erősek és hálásak. Mert bár sok kalandban volt részük, mindig tanultak. Olyan dolgokat, amelyet későbbi életük során kamatoztatni tudnak majd. Ez a könyv az igaz szeretetről és barátságról szól, sok érdekes kalanddal átszőve. Ezt a könyvet már 2-2,5 éves kortól ajánlom. Mert jó lehetőség lehet a kicsiknek, hogy felkészüljenek arra, mi is vár rájuk. Hogy az óvoda nem a szörnyeteg maga. Ha félnek is, kicsit bátorságot meríthetnek ezekből a történetekből. Megtudhatják, mennyi kaland, móka és kacagás vár ott rájuk. Hogy nem kell félni barátságokat kötni. És hogy hány éves korig ajánlom? 120 éves korig. Mert mindenki, aki elolvassa ezt a mesekönyvet, rájön majd arra, hogy mennyire fontos a barátság, a szeretet és a család ereje. Sokan lesznek, akik visszagondolnak a saját gyermekkorukra, és elmorzsolnak egy könnycseppet. És lesznek olyanok is, akik mosolyogni fognak. Mert eszükbe jut, hogy igen, volt nekik egy olyan barátjuk valamikor, mint Zoénak Susy és Beni. És ezt el fogják majd mesélni a gyermeküknek, unokájuknak, vagy bárki másnak.
A könyv tartalmaz még egy mesét. Ez egy aranyos kis történet, amelyet egy 8 éves kislány írt. Ez a mese azért került bele a könyvbe, mert az írónő hirdetett egy meseíró, illetve illusztráló versenyt. A verseny győztese pedig bekerülhetett a könyvbe. A nyertes mű címe: A teknős születésnapja. Amely arról szól, hogy az állatok szerették volna meglepni a barátjukat a 101-dik szülinapján. De hogy mi is történt ott pontosan? Az maradjon titok, addig amíg el nem olvasod. A meséhez készült illusztrációt egy 11 éves kislány nyerte. Az ő képe szerepel a mese elején. Nagyon aranyos rajz.
Még egy-két mondat erejéig hadd térjek vissza a könyv összegzéséhez. A mese aranyos. A fejezetek rövidek, de nagyon tanulságosak. Az illusztrációt pedig imádom, mert annyira aranyos, hogy az már szinte élethű. A versek a könyvben dallamosak. Szeretném megköszönni még egyszer ezt a hatalmas bizalmat az írónő részéről. Nincsenek szavaim, mennyire is tetszett ez a könyve is. Várom a többit nagy szeretettel. Aláírás: Egy örök gyerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése