2020. augusztus 31., hétfő

"A romantikus krimi a kedvenc zsánerem" - Interjú Megyeri Judit írónővel

Az utolsó interjúmat olvashatjátok most, melyet egy sokoldalú írónővel készítettem. Megyeri Judit volt olyan kedves és felajánlott egy példányt a Rózsakői rejtélyek című könyvéből a magazin "elhagyós" játékára, amit itt is köszönök szépen. Erről és még sok érdekességről kérdeztem. Vágjunk is bele!


NiKy: Köztudott, hogy a MASZEK csapatát erősíted te is, mint szerkesztő. Ugyanakkor íróként voltál olyan kedves és felajánlottál egy könyvet a mi kis „elhagyós” játékunk keretein belül. Ezt köszönöm szépen külön is, hiszen ezzel a kedvességgel támogatod a felhívást, melynek célja, hogy népszerűsítsük a hazai írók munkáját! Milyen érzésekkel tetted meg ezt az ajánlatot? És mi a véleményed erről a kezdeményezésről, mind szerkesztőként, és mind íróként is egyaránt?

M.J.: Remek kezdeményezésnek tartom! Minden olyan akciónak nagyon tudok örülni, ami a magyar írókat népszerűsíti. Sajnos azt veszem észre, hogy bár egyre többen olvasnak hazai regényeket, még mindig sokan inkább a külföldi könyvekhez nyúlnak ahelyett, hogy próbát tennének egy számukra ismeretlen magyar szerzővel. Ezen a felfogáson kellene valahogy változtatni. Remélem, hogy az „elhagyós” játékkal sikerül is egy kicsit. Emiatt szívesen beszálltam könyvvel is, meg szerkesztőként is, a felajánlott könyveket olvasva és értékelve.

NiKy: Eddig tudtommal két könyved jelent meg. Az első írói álnéven publikáltad: Jud Meyrin (A múlt bűnei), a másodikat pedig már a magyar neveddel Megyeri Judit (Holttest az Ambróziában). Miért két külön névvel jelentek meg a könyveid? És mit gondolsz arról, ahogy a mai olvasók a hazai szerzőkhöz viszonyulnak?

M.J.: Az az igazság, hogy az első könyvemnél nem volt opció, hogy a saját nevemen jelenjen meg. Egy kis kiadó adta ki a regényt, és ők ragaszkodtak a külföldi hangzású álnévhez. Először annyira nem örültem ennek, de aztán úgy gondoltam, hogy ez legyen a legkisebb gondom. Ha álnév alatt jelenik meg, akkor is az én könyvgyerekem. Ahhoz azért ragaszkodtam, hogy az álnév hasonlítson a saját nevemhez, így lettem végül Jud Meyrin. A második könyvem magyar helyszínen játszódik, így annál biztos kardoskodtam volna azért, hogy a saját nevem alatt jöhessen ki, de végül nem került sor arra, hogy emiatt összetűzésbe keveredjek a kiadóval. Elváltak ugyanis egymástól az útjaink, és a Rózsakői rejtélyek már a NewLine kiadónál jelent meg, ahol szerencsére szabadkezet kaptam a név-kérdésben, ahogy tulajdonképpen minden másban is. A harmadik regényem (Lowdeni boszorkányhajsza) szeptemberben jön, és annál komoly vitát folytattam magammal, hogy mi lenne a jobb. Végül arra jutottam, hogy annál az elvnél maradok, hogy a külföldi helyszínes regényeimet Jud Meyrin néven írom, a Magyarországon játszódókat pedig a sajátomon. Egyébként biztosan össze fogom hasonlítani a Rózsakői rejtélyek és a Lowdeni boszorkányhajsza eladásait, hogy lássam, melyik nevem alatt mennek jobban a könyvek. Érdekelnek egyébként is az ilyen elemzések, és nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz az eredmény. Szerintem amúgy azért vonzóbb még mindig a külföldi könyv, mert sokan azt gondolják, hogy amit behoznak Magyarországra és lefordítanak, az már átesik egy szűrőn, és akkor az már biztos minőség. Persze ez nem igaz, főleg hogy a kiadók gyakran csomagban veszik meg a külföldi regények jogait, és azért így a jobbak közé gyakran becsúszhat gyengébb könyv is.

NiKy: Mi az eredeti foglalkozásod? És, hogyan fér össze a hétköznapokban ez a sok terület, amit csinálsz? Hiszen nem csak író, de egy magazin szerkesztőjeként is tevékenykedsz. Mikor jut időd az írásra? Egyáltalán, hogyan telik egy "munkás" hétköznapod?

M.J.: Eredetileg közgazdász vagyok, de még itthon vagyok gyesen, ami azért könnyebbség. Úgy néz ki egy napom, hogy reggel elviszem a lányomat a bölcsibe, aztán ha épp nincs semmi elintéznivaló, akkor robogok is haza. Olyankor van nagyjából három órám, amibe bele kell szorítanom a házimunkát, az írást, a szerkesztői feladatokat, a könyvkiadással kapcsolatos összes ügyintézést, marketinget, meg minden más írós dolgot. Délben aztán újra irány a bölcsi, délután pedig a kislányommal vagyok. Csak este, miután lefeküdt, tudok újra az írással foglalkozni. Ha ez nagyon későn jön össze, akkor általában már nincs agyam írni, és inkább maradok az olvasásnál. Egyébként gyerek mellett hamar megtanulja az ember, hogy csak akkor üljön le a laptop elé, ha tényleg tudja is, mit akar írni. Arra egyszerűen nincs idő, hogy üljek a gép előtt, és bámuljam a Wordöt.

NiKy: A történeteid alap kövei a romantika és a krimi. Miért pont ezt a két felettébb eltérő tematikát választottad a könyveidhez? Melyik iránt vagy elsődlegesen elkötelezve? El tudod képzelni, hogy esetleg más műfajban is alkossál?

M.J.: A romantikus krimi a kedvenc zsánerem már régóta. Talán amiatt, mert a románc mellett van benne izgalom és rejtély is, és ez megfűszerezi a történetet. A könyveimben egy kicsit talán a krimi felé tolódik a hangsúly, bár ezt nehéz megmondani, mert minden olvasónak más az elvárása. Mindenesetre én arra törekszem, hogy az érzelmek is jól megjelenjenek, de a krimi is alaposan ki legyen fejtve. Próbálom a kettőt egyensúlyban tartani. Aztán majd az olvasók eldöntik, ez mennyire sikerült. Azt kell, hogy mondjam, egyelőre kizárólag a romantikus krimi zsánerben gondolkozom, de persze azt nem mondom, hogy soha nem fogok mást írni, mert honnan is tudhatnám előre?

NiKy: Beszéljünk kicsit a játékra felajánlott könyvedről. Hogyan született meg a történet alap ötlete? Mennyi időt vett igénybe az írás folyamata? Voltak–e nehézségeid az alkotás folyamán? Vettél-e igénybe külső segítséget, és ha igen kit kértél fel?

M.J.: Ehhez kicsit vissza kell mennünk az időbe. 2018 év elejére, amikor még az első regényemmel indultam a Könyvmolyképző Aranymosás pályázatán. Ott kaptam több olyan visszajelzést is, hogy miért nem magyar helyszínen játszódó regény írok. Ez pedig valahogy megragadt a fejemben. Egy dunántúli kisvárosban születtem, és éltem tizennyolc évig. Hiába költöztem utána fel Budapestre, lélekben vidéki csaj maradtam, így nem is volt kérdéses, hogy kisvárosi környezetbe fogom helyezni a regényt. Rózsakőt a szülővárosomról, Pápáról mintáztam, persze azért némi változtatással. A helyszín után a karakterek és a történet már szinte maguktól megszülettek. Nagyon gyorsan megírtam a regényt, 2018 nyarán, nagyjából két hónap alatt. Igazából szinte csak úgy ömlöttek belőlem a szavak, alig győztem gépelni. Nehézségeim talán csak az erotikus jelenetekkel akadtak. Akkor először írtam ennyire részletes szexjeleneteket, és komolyan mondom, hogy nehezebb volt azokat összehozni, mint felépíteni a teljes krimiszálat. Végeztem kutatást a regényhez, de főleg interneten keresztül. Meg persze van néhány barátnőm, akiket boldogítani szoktam egy-egy területtel, amihez jól értenek, vagy csak úgy általánosságban az írással kapcsolatban, de más segítséget nem vettem igénybe. Bár két hónap alatt megírtam, utána az utómunkálatok még beleteltek másfél évbe. Vagyis az első verzió megírása után én mindig átírok, javítgatok még egy kört. Aztán elküldöm bétázni, majd utána szintén javítok, átírok. Ezután jön csak a szerkesztés, majd a korrektúra. Ez így összességében jóval több idő, mint maga a regény megírása.

NiKy: Milyen visszajelzéseket kaptál a könyvedről? A negatív kritikát, hogyan viseled? Egyáltalán helyet adsz bármely olyan véleménynek, ahol kritizálják az könyvedet?

M.J.: Eddig nagy többségében pozitív visszajelzéseket kaptam. Nagyon sokan írják, hogy mennyire szerették a regényt, és nagyon várják a folytatást. Ez persze engem mindig szörnyen boldoggá tesz. De nyilván nem tetszhet mindenkinek egy könyv, így természetes, hogy jönnek negatívabb kritikák is. Őszintén szólva én azokat sem bánom. Már az nagy öröm, ha valaki megveszi és végigolvassa a könyvemet. Egyáltalán nem gond, ha valami nem tetszik neki benne, és ezt leírja molyon, vagy megírja nekem. Minden negatív véleményt mérlegelni szoktam. Igyekszem eldönteni, hogy mennyire szubjektív, mennyire fakad egyéni ízlésből. Mert hát mindenki ízlésének úgysem lehet megfelelni. Ha viszont olyat javasolnak, ami nem mássá, hanem valóban jobbá tenné az írásaimat, azokat mindig igyekszem megfogadni, és a következő regényemnél hasznosítani. Nagyon fontos számomra, hogy regényről regényre fejlődjek, tanuljak, és az építő jellegű kritikák is sokat segítenek ebben. A nem építő jellegűekkel nyilván nem tudok mit kezdeni. Szerintem azokat a legjobb teljesen figyelmen kívül hagyni.

NiKy: A kötet a NewLine Kiadó gondozásában jelent meg. Hogyan találtál rá a kiadóra? Milyen a közös munka? Hogyan kell elképzelni egy szárnyát bontogató írópalántának, ha hasonló cipőben jár, mint anno te?

M.J.: Tudni kell a NewLine kiadóról, hogy magánkiadó. Tehát a szerző finanszírozza a kiadást. Viszont nem adnak ki bármit, hanem előszűrik a hozzájuk küldött kéziratokat. Ez pedig a döntésemnél, hogy őket választom, sokat nyomott a latba. Egyébként egy elég hosszú folyamat volt, mire rájuk találtam. Akkor már túl voltam minden regénypályázaton, minden szóba jöhető hagyományos kiadóhoz beküldtem a regényt, és mindenhonnan nemleges választ kaptam. A korábbi kiadómmal pedig elváltak az útjaink. Ez tavaly ősszel történt, akkor úgy éreztem, hogy bekerültem egy jó mély hullámvölgybe. Fogalmam sem volt, hogyan léphetnék tovább. Korábban én is azt közkedvelt frázist hangoztattam, hogy márpedig én nem fogok fizetni a kiadásért. Mert aki fizet, az biztos rosszul ír, hisz azért nem adják ki a hagyományos kiadók. Persze most már tudom, hogy ez nem ilyen fekete-fehér. Vannak jó magános könyvek, ahogy vannak gyengébb hagyományos módon kiadott művek is. Nekem be kellett kerülnöm abba a bizonyos hullámvölgybe, hogy elfogadjam a magánkiadást, mint opciót. És most már nagyon örülök, hogy így történt, és eljutottam a NewLine kiadóhoz. Az persze nagyon fontos, hogy jó szakemberekkel dolgozzunk együtt, ami bizony pénzbe kerül. De én úgy vagyok vele, hogy inkább megfizetem a jó szerkesztőt, a grafikust, még ha így kevesebb bevételem is lesz, de nem fogok igénytelen könyvet kiadni a kezem közül. És hogy a kérdésedre is válaszoljak, a közös munka nagyon szuper. Most a harmadik könyvem utómunkálatainál éreztem azt, hogy olyan emberek vesznek körül, akik nem csak remek szakemberek, hanem egy élmény együtt dolgozni velük. A borítóimat Ashley Redwood tervezi, akinek a kezei közül csodaszép mesterművek kerülnek ki. A szerkesztőm Tira Nael, aki sasszemmel megtalálja az összes hibámat és logikátlanságomat, alaposan átírat mindent, amit kell, de mégsem akarja a saját szája íze szerint formálni a regényemet, és ez a kombináció nagyon ritka sajnos. A kiadóval is tökéletesen elégedett vagyok. Segítenek mindenben, legyen az adminisztrációs vagy épp reklámozással kapcsolatos kérdés, a nyomdakész könyvek pedig gyönyörűek. Szóval örülök, hogy eljutottam idáig, és megtaláltam ezeket az embereket.

NiKy: A mai gazdasági és világjárvány okozta károk az írókat is elérték bizonyos szinten. Lehet már érezni, hogy esetleg kevesebben veszik a könyveidet? Van bármi hatása ez a jelenlegi helyzet a további könyvkiadási terveidre?

M.J.: Az a helyzet, hogy a Rózsakői rejtélyek pont a karantén ideje alatt jött ki, amikor már bezártak a könyvesboltok is. A korábbi kiadómtól nem kaptam fogyásjelentést, így azzal nem tudom összevetni. Szóval nem nagyon van összehasonlítási alapom. De járvány ide vagy oda az nyilván befolyásolja a jövőbeli regényeim megjelenését, hogy a korábbi könyveim hogy fogynak. Ez egyszerű matematika. Ha van elég bevétel a már megjelent könyvekből, akkor jöhet a következő regény. De persze figyelemmel követem a könyves híreket, és látom, hogy az eladások mennyire visszaestek. Az is sokat ront a helyzeten, hogy ebben az évben minden könyves esemény elmaradt. Van egy írós Facebook csoport (Piszke - Poéták, írok, szerkesztők, kreatívok egyesülete), ahol sokat gondolkoztunk azon, mit lehetne tenni a hazai írók segítésére. Épp egy kampány van születőben, az #olvassmagyart. Ennek keretein belül próbáljuk felhívni a figyelmet a magyar szerzőkre és a műveikre, illetve arra, hogy az olvasók közvetlenül a kiadóktól vagy az íróktól vásároljanak.


NiKy: És, ha már a járványról beszélünk. Inspirál vagy inkább letaglóz ez az időszak? Mennyire befolyásol a külső tényező az alkotás folyamatában?

M.J.: Én egyébként is szeretek itthon begubózni, így a karantén engem egyáltalán nem viselt meg. Sőt abban az időszakban írtam meg a Lowdeni boszorkányhajszát. Maga a járvány meg a következményei persze engem is aggasztanak, de az otthonmaradás nem zavar.

NiKy: Köztudott, hogy íróként Magyarországon nehezen lehet megélni. Most pedig főleg, hogy ilyen időszakot élünk. Ráadásul számos „egykönyves” alkotó található kicsiny országunkban. Van, akinek lehetőség hiányában vagy más tőle kívülálló okok miatt, de nem engedheti meg a magánkiadás lehetőségét. Mit gondolsz, hogyan lehetne feloldani ezt a problémát? Hogyan látod most az írói szakterületet, mint fő bevételi forrást?

M.J.: Szerintem arra ne is nagyon gondoljon senki, hogy kizárólag írásból meg tud élni idehaza. Mindig legyen mellette egy másik, biztos jövedelemforrása. Ami pedig a jelenlegi helyzetet illeti, az szerintem több sebből is vérzik. Egyrészt még mindig nagyon sok az igénytelen magánkiadás. Ha pedig pont ilyen könyvek kerülnek az olvasó kezébe, akkor joggal fogja azt mondani, hogy ő márpedig többet nem kísérletezik magyar írókkal. Igazából, ha rajtam múlna, én leszabályoznám a magánkiadást, hogy csak akkor lehessen megjelentetni egy könyvet, ha minden munkafolyamat megvan. Azaz normálisan meg van szerkesztve, korrektúrázva, tördelve a szöveg. Ezzel emelkedne a magánkiadás színvonala, kevesebb rossz minőségű regény jelenne meg, és az olvasók is bátrabban vennének magyar könyveket.
A másik probléma, hogy nagyon kevés hagyományos kiadó fogad kéziratot kezdő íróktól. És akik fogadnak, azoknak is van egy kialakult repertoárjuk. (Például a KMK bár azt mondják, bármit kiadnak, ami jó, azért főleg a Young Adult, New Adult vonalra mennek rá, a Gabo kiadónál meg leginkább fantasyval lehet nyerő az ember.) Vagyis ha olyat írsz, ami belepasszol ezekbe a zsánerekbe, akkor van esélyed, ám ha nem, akkor szinte lehetetlen bekerülni hozzájuk. Hisz egy kezdő író egyébként is nagy kockázatot jelent, hát még akkor, ha olyan zsánerben ír, ami nem is passzol a kiadó palettájába.
Nem tudom, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a többi nagy kiadó is jobban merjen a kezdő írókban gondolkozni. Talán be kellene azt vezetni, hogy először ebookban adják ki a műveiket, és megnézik, hogy azok mennyire fogynak. Amire pedig van kereslet, azt nyomtatottan is kiadják. Akkor talán nem lenne akkora a kockázat.
Ezen kívül egyébként még azt gondolom, hogy jobban el kellene terjeszteni az írók közt azt a felfogást, hogy bár tehetség is kell az íráshoz, az nem elég. Vannak szabályok, amiket a zsánerirodalomban be kell tartani, és ezeket nem árt elsajátítani. Na meg fejleszteniük kéne magukat az íróknak. Ezzel megint csak a kiadott könyvek színvonala emelkedne, amivel szerintem mindenki jól járna. Az írói műhelyekben is sok lehetőséget látok. Ahol a tagok egymást segítve közösen gyakorolnak és fejlődnek.
Szóval szerintem sok ilyen egymáshoz nem szorosan kapcsolódó intézkedéssel lehetne javítani a jelenlegi helyzeten. Plusz az írók sokszor úgy gondolják, hogy nem tisztük reklámozni a saját könyvüket, mert majd az eladja magát. Rá kéne ébredni mindenkinek, hogy ez nem így van. A sok egykönyves író szerintem amiatt is maradt egykönyves, mert nem úgy fogyott az első regény, ahogy számított rá, és ezáltal vagy nincs lehetősége további könyveket kiadni, vagy a kiadója gondolja úgy, hogy többet nem fog tőle megjelentetni. Szóval az íróknak bizony el kell fogadni, hogy megjelenés után is van munka a könyvvel, és foglalkozni kell a marketinggel is.

NiKy: Szerinted mi kellene ahhoz, hogy többen tollat merjenek ragadni és a kiadásig el is jussanak? Hiszen számos képzés található most már, ami azzal kecsegtet, hogy írót faragnak a tanulni vágyókból, mégis kevesen jutnak el a valódi alkotói léthez. Szerinted mennyit számítanak ezek a képzések? Elég a tehetség vagy tényleg szükség van az oktatott anyagra?

M.J.: Úgy gondolom, hogy egyik nélkül nem működik a másik. Vagyis nem lehet bárkiből írót faragni, kell tehetség is, de a tehetség nem minden, tanulni is kell. Egyébként mindig ki szoktam kicsit akadni, amikor valaki a két végletet nyomatja. Mert nem, nincs olyan (vagy legalábbis nagyon ritkán), hogy mindenféle előképzettség nélkül megírsz elsőre egy jó regényt. És nem, nem lehet író bárkiből, aki elvégez megfelelő számú tanfolyamot.

NiKy: Azt írtad, hogy sok alkotónál evidens, hogy megírták a könyvet és az elegendő. Szerinted, milyen marketingfogások segítenék a könyvek népszerűsítését? Te milyen lehetőségeket választasz, mikor a könyvedet nézed? Éltél már youtuberek segítségével? Elvégre haladni kell a korral és ez lesz a következő irányvonal.

M.J.: Szerintem mindenképpen kell egy Facebook oldal, ahol rendszeresen van is tartalom, és az Instagram sem árt. Mindez ahhoz eszköz, hogy az író eljusson az olvasókhoz. Manapság szerintem sok olvasónak már az is fontos, hogy kapcsolatban lehessen az íróval. Beszélgethessen vele pár komment erejéig. Tudom, hogy sok introvertált író van, akinek ez nehezére esik, és biztos vannak olyan olvasók is, akiket továbbra sem érdekel az író személye, de szerintem ők vannak már kevesebben. Egyszerűen kell a közvetlen kapcsolat az olvasókhoz, így lehet eljutni hozzájuk, így lehet meggyőzni őket, hogy a rengeteg megjelent regény közül a miénket válasszák. Posztolni szerintem bármit lehet (nyilván úgy bármit, hogy azért kapcsolódjon az író műveihez), a lényeg tényleg az, hogy az író elérhetővé, láthatóvá váljon az olvasóknak. Közben persze arra is vigyázni kell, hogy az ember ne legyen sok. Hallottunk már olyan íróról, aki ráír a reménybeli olvasóira, és próbálja eladni nekik a könyveit. Nekem van Facebookon oldalam, csoportom is, meg Instagram fiókom. Szerintem jó reklámfogás lehet a nyereményjáték, a beleolvasók, a könyves képek, de tényleg szinte bármilyen poszt jó, ha illik az íróhoz. Recenziós példányokat is szoktam küldeni könyves bloggereknek, az is remek reklám. Youtubereket még nem próbáltam, de már egy ideje gondolok rá, hogy kellene. Valószínűleg a Lowdeni boszorkányhajszával fel is keresek párat közülük szeptemberben. És még szerintem remek marketinglehetőség a moly is. De persze ott is vigyázni kell, hogy ne a mi könyvünk folyjon a csapból is, mert az visszaüthet.

NiKy: Kicsit térjünk vissza az anyaság és család vonalára. A gyermeked kéri, hogy mesélj neki? Mennyire éled ki ilyenkor a fantáziádat vagy hagyományos elveket kedveled és felolvasol egy meglévő meséből?

M.J.: Mesét sosem tudtam írni, és nem is igazán vágyok rá, hogy írjak. Szóval maradok a felolvasásnál. Mivel a lányom kezdetektől fogva látta, hogy én is sokat olvasok és az apja is, hamar megszerette ő is a könyveket. Most már neki is van egy saját kis könyvespolca a mesekönyveinek, ami előszeretettel pakol le teljesen. Mert persze egyetlen könyv sosem elég.

NiKy: Család, barátok milyen véleménnyel vannak írói munkásságodról? Van olyan személy, aki ellene van vagy mindenki támogat? Olvasták bármelyik írásodat, történetedet?

M.J.: Szerencsés vagyok, mert mindenki a kezdetektől fogva támogat. A férjem a legelső regényem első (még nagyon rossz) verzióját olvasta végig becsülettel, és azóta sem mer több könyvembe belekezdeni. Jó, azért azt tegyük hozzá, hogy nyilván a romantikus krimik, amiket én írok, nem elsősorban a férfiaknak szólnak. Anyukám minden regényemet elolvassa, és panaszkodik is, hogy túl sok bennük a szex. De ezenkívül szereti őket. A legjobb barátnőm is minden történetemet olvassa, és sok az olyan ismerős, akik szintén keresik a könyveimet, amin mindig meg is hatódok. Az írással együtt pedig bekerültem egy olyan írós közösségbe, ahol nagyon jól érzem magam, és ahol folyamatosan támogatjuk és segítjük egymást.

NiKy: Szerencsére egyre többen szeretik az őszinte véleményt. Mégis sokan abba a hibába esnek, hogy a saját írásukról nem tudnak reális képet alkotni és nehezményezik a kritikát. Jó kritikusnak tartod magad? Mindig megírod egy olvasásod után a véleményedet vagy finomítasz rajta? Mennyire befolyásol a recenzió, mint lehetőség? Hiszen nemrég volt egy nem kis botrány, ahol a végére a kiadó felbontotta a szerződést a magazinnal. Hogyan vélekedsz erről?

M.J.: Az a gond, vagyis nem tudom, hogy gond-e, hogy elég őszinte vagyok. Így nálam az nem opció, hogy ne azt írjam le egy kritikában, amit valóban gondolok. Nyilván arra azért ügyelek, hogy a hangnemem ne legyen bántó. Minden véleményt alaposan átrágok, próbálok őszinte, de kedves lenni. Azt nem tudom, hogy jó kritikus vagyok-e. Az viszont biztos, hogy elég szigorú. Aki egyszer elkezd írástechnikával foglalkozni, az az olvasmányainál sem tudja kikapcsolni a tanultakat. Ezért biztosan van olyan, amit én hibának érzek, míg az olvasók nem. De épp emiatt mondom mindig, hogy a kritikák szubjektívek. Most lehet, hogy ki fogsz nevetni, de én szívesebben veszem meg magamnak a könyveket, és írok róluk úgy kritikát, mint hogy recenzióként. Persze el szoktam vállalni reciket is, de most már válogatok, hogy mit. A botrány óta, amit te is említettél, főleg. Azóta inkább előre beleolvasok a könyvbe, és csak azután vállalom el a recenziót, ha látom, hogy a szöveg legalább normálisan szerkesztett. Nincs szüksége a magazinnak még egy ilyen botrányra. Azon viszont továbbra sem vagyok hajlandó változtatni, ahogy kritizálok. Le fogom írni a pozitívumok mellett a negatívumokat is. Egyébként elkeserítő hallani sok bloggertől, hogy azért nem olvasnak magyar szerzőktől, mert félnek, hogy ha negatívumot írnak róluk, akkor kiverik a hisztit. Ez annyira gyerekes hozzáállás. Nem értem, miért nem lehet elfogadni, hogy nem mindenki ugyanúgy vélekedik az adott könyvről, és bizony még a legjobb könyveket is lesz olyan, aki nem szereti. A botrányra visszatérve úgy érzem, hogy mi emelt fővel álltuk a sarat. Amiatt persze lelkifurdalásom van, hogy miattam betámadták a magazint és Ágit is. Ezt a részét nagyon sajnáltam. Engem lehet támadni, az nem érdekel, de nem szeretem, amikor miattam másokat bántanak. Az említett kiadó visszalépéséről meg annyi a véleményem, hogy szerencsére azért sok blogger meg meri írni az őszinte véleményét. Így nehéz lesz olyan embert találniuk, aki ír is magyar szerzők könyveiről, plusz el is hallgatja az esetleges negatív véleményét.

NiKy: Én érdekesnek találom a cikkeidet. Gondoltál már rá, hogy máshol is megjelentessél cikkeket, véleményezéseket? Esetleg elfogadnál e más magazin felkéréseket, ha úgy adódna?

M.J.: Ezen még nem gondolkoztam. Vagyis azon mindig gondolkozom, hogy a saját blogomra több könyvajánlót kellene írni külföldi írók regényeiről, meg esetleg más, személyesebb jellegű írós cikket is, aminek a magazinban nem lenne helye, de ez még megvalósításra vár. Más felkérést meg nyilván fontolóra vennék, de csak a szabadidőmtől függően. Mert sajnos ez a gyenge pont. A regényírás az első, a kritika- és a cikkírás csak másodlagos.

NiKy: És végezetül most fog megjelenni egy újabb könyved. Kérlek, mesélj kicsit erről a történetről!

M.J.: Igen, szeptember 15-én fog megjelenni a Lowdeni boszorkányhajsza című könyvem. Ez a Felföldi rejtélyek sorozat első kötete. Romantikus krimi, mint ahogy tőlem várható, de ezúttal Skóciába, Edinburghbe kalauzolom el az olvasókat. Viszont a regény stílusában kicsit más lesz, mint az eddigiek. Véresebb, picit hátborzongatóbb is, és teljesen más lesz a dinamika a két főszereplő között. Lottie, az újságírólányom és Tristan, a nyomozóm rendszeresen egymás torkának ugrik a történet folyamán, és most, hogy már egész jól megszoktam a szexjelenetek írását, ebbe a könyvbe is tettem bele bőven. Egyébként egy élmény volt megírni. Már a nyomdában van a kézirat, és két hét múlva érkeznek is a könyvek azokhoz, akik előrendelték.

Köszönöm szépen a beszélgetést.

Megyeri Judit írónőt itt találjátok:
Rózsakői rejtélyek könyvét itt tudjátok megvenni:

Nagy Karolin: Nem lesz ebből kalamajka, van nála egy balalajka


Ha játék és szórakozás, akkor gondolom mindenkinek más és más esemény jut eszébe, hiszen ahányan vagyunk, annyi féle igényünk van az önfeledt kikapcsolódásra. Mi a Magyar Szerzők Könyvei Magazin csapatával egy olyan játékot álmodtunk meg számotokra, ahol a jótékonyság párosul egy csipetnyi marketinggel és még jól is érezzük magunkat. Ezúton is szeretném megköszönni a szerkesztőség nevében minden kedves alkotó hihetetlen lelkes közreműködését, hiszen nélkületek nem jöhetett volna létre ez a játék. Köszönjük!

Nagy Karolin:
Nem lesz ebből kalamajka, van nála egy balalajka


Tartalom:

Első fülszöveg:

Mi lenne, ha a
bosszankodás,
önmagad túlzott komolyan vétele,
mások, a körülmények, a sors vagy a genetika hibáztatása
helyett
egyszer csak belenéznél egy görbe tükörbe?
Ott hirtelen jól magadra ismernél,
következésképpen NEVETNÉL,
és egyszeriben felderengene,
hogy hoppá!,
voltaképpen rajtad múlik
(nagyon sok) minden.
A pillanatnyi boldogságod, hozzáállásod pl. biztosan.

Görbe tükrök

11 történeten,
88 oldalon
keresztül,
23 felnőtt(es) színezővel illusztrálva
örökifjaknak,
a boldogabb holtidőkért.

És mivel a vérünkban van a címkézés:

Hová is tedd ezt a könyvet?
A létező kategóriák közül a szórakoztató műfajúak között érzi a legotthonosabban magát!)

Hátsó fülszöveg:

A szabályos szabálytalanságot és a komoly komolytalanságot szeretném
a kezedbe adni ezzel könyvvel, mezítlábas őszinteséggel és kényelmi faktorral.
Tedd fel nyugodtan a lábad, érezd magad otthon,
színezz bele, színezz csúnyán, ha épp úgy esik jól,
nevess, nevess csúnyán, ha meg az esik jól,
reflektálj bátran önmagadra (nem muszáj elmondani senkinek),
írogass bele, ha eszedbe jut valami fontos, vannak fehér helyek,
legyen egy ÉLŐ KÖNYVED!
És igen, szerintem is van a nyomtatott könyvnek egyfajta szentsége.
Éppen ezért (is) illeti meg az odafigyelés és a törődés. Akárcsak téged.

Vélemény: 
2,5/5

Sok felnőtt színező látott már napvilágot az elmúlt években, hiszen nem csak a gyerekek szeretnek alkotni. A színezés egy olyan tevékenység, mely során a folytonos ismétlődő mozdulatokkal egy bizonyos katatón mozgást generálunk, ami nyugtató hatással van az idegeinkre.

Számos formáját vettem már kézbe ezen típusú köteteknek, mégis mindig rácsodálkozok, hogy maga az alkotó is mennyire kreatív és hogyan próbálja egyedivé varázsolni nem csak képekben, de akár szöveges formában is a maga könyvét.
Mikor megláttam, hogy a játékunkra egy ehhez hasonló könyvecske került felajánlásra, nagyon boldog lettem, és nagy elvárásokkal álltam neki az átvizsgálásának. Természetesen beleszínezni nem akartam, hiszen majd egy másik boldog tulajdonost kap, de a versek és képek attól még ugyan olyan örömöt okozhattak (volna).
A szöveg végtelenül egyszerű, de szerencsére sok helyen rímekben passzoló, így bár nem voltam túl lelkes az első 10 oldal után már, de végig tudtam olvasni minden komolyabb gyötrelem nélkül.
A rajzok pedig az ízlésemnek túl csúfak. Mindenkitől elnézést kérek, de mint kreatív szakember számos rajzot készítettem jómagam is, de nagyjából egy kezdő rajzoló alkot ilyen képeket.
Jómagam rajongok az egyedi, groteszk képekért, alkotásokért, de ez számomra megütötte az ízléstelen fogalmát. Gondolok itt a kötetben szereplő joghurtra, mely látványától még az étvágyam is elment.
Önfeledt szórakozásra, mint az értékelésem elején is írtam, mindenkinek más és más igénye van, ezért úgy látszik, hogy ez a típusú felnőtt foglalkoztató tőlem messze áll.
De természetesen ez az én véleményem, ettől függetlenül másnak még okozhat pár óra kellemes kikapcsolódást.
                                             A könyvet itt tudjátok beszerezni:

2020. augusztus 29., szombat

Előolvasás: Jud Meyrin:Lowdeni boszorkányhajsza( Felföldi rejtélyek 1. ) - ("Mit is mondhatnék. Alig egy nap alatt kiolvastam. Egyszerűen nem tudtam letenni, annyira magába szippantott ez a történet. Nagyon odaszegezett, izgalmas volt, romantikus is és krimis is.")

Szeretném megköszönni Jud Meyrin írónőnek, hogy lehetőséget adott elolvasni aszeptemberben megjelenő Lowdeni boszorkányhajsza ( Felföldi rejtélyek 1. ) c. könyvét. Az egyszer biztos, hogy ez a történet sokkal, de sokkal jobb lett, mint az eddigiek. Az írónő még jobban fel tudja csigázni az olvasót, és abszolút nem lehet tudni ki a tettes. Zseniális!

Jud Meyrin:
Lowdeni boszorkányhajsza
( Felföldi  rejtélyek 1. )



Tartalom:
Egy ​kotnyeles újságírónő 
Egy kemény nyomozó 
És egy kaméleonként rejtőzködő gyilkos 

Amikor Lottie Kelsey szomszédja gyanús körülmények között eltűnik, a kíváncsi újságíró azonnal szimatolni kezd. Eddig kultúráról írt az Edinburghi Krónikákba, ám főnöke nem engedi komolyabb témák közelébe. Lottie elhatározza, hogy bármi áron összehoz egy ütős címlapsztorit, és megmutatja, hogy az ő helye nem a kultúra rovatnál van. Nem számol azonban a nyomozást vezető zsaruval, aki egy kanál vízben meg tudná fojtani, és folyton keresztbe tesz neki. 

Tristan Huntert egy tragikusan végződő akció után helyezik át Edinburghbe. Gyötri a bűntudat, amiért magára kell hagynia sérült barátnőjét Londonban, de nincs más választása. Amikor egy eltűnés véres gyilkosságba torkollik, Tristan rájön, hogy erre a lehetőségre várt. Ha elkapja a gyilkost, visszatérhet korábbi életéhez. Nem számol azonban a minden lében kanál újságírónővel, aki állandóan beleüti az orrát a nyomozásba, és a feje tetejére állít mindent, amiben eddig hitt. 

Lottie és Tristan eszeveszett hajszába kezd az arctalan gyilkos után, aki olyan könnyedén csúszik ki a markukból, mintha szellem lenne, miközben egymással és zavaros érzéseikkel is meg kell küzdeniük. 

Mennyire kell elcseszettnek lenned ahhoz, hogy arra vágyj, aki gyűlöl? 
Mi fog végül győzni: az elvek vagy a szenvedély? 
Vagy a gyilkos, aki senkit sem kímél?


Véleményem
5/5

Mit is mondhatnék. Alig egy nap alatt kiolvastam. Egyszerűen nem tudtam letenni, annyira magába szippantott ez a történet. Nagyon odaszegezett, izgalmas volt, romantikus is és krimis is. Jud Meyrin írónő mesterien tudja szövögetni a rejtélyt, olyannyira, hogy magam sem tudtam ki a tettes.. Tristan-t néha úgy meg tudtam volna pofozni, hihetetlen, hogy milyen arrogáns, pöcs.  De aztán... Jött Lottie és minden a feje tetejére állt. Nem kevés hidegvérre volt szüksége Tristannak.  Imádtam, ahogy vitatkoztak, beszólásaikat és azt, hogy szinte vibrált köztük a levegő. Annyira érezhető volt kettejük közt a feszültség.  Igazán izgalmas volt a történet, ahogy haladt előre, kicsit gondolkodóba is ejtett, hogy ki lehet a tettes. Hiszen mindenki szóba jöhetett, aki közel állt az áldozathoz.  Hát a végére csak kiderült. Ez igen. Na erre aztán végképp nem számítottam. Nagy meglepetés volt számomra. Hát igen, nem is csoda. Hisz az írónő sokat olvas, van honnan merítenie.  Jud Meyrin írásait imádom, annyira jól ír.
Az írónőnek ez már a harmadik regénye s azt kell mondanom, hogy egyre jobban ír. Sőt! Mindig emel egy újabb szintet a következő regényeivel. Elképesztően tehetséges. Olvasás közben eszembe jutott, hogy mi lenne, ha meg lennének filmesítve a történetei. Mert az a véleményem, hogy az eddig megírt elbeszélései filmre kívánkoznak. Pl: Ezt a történetet nagyon is el tudnám képzelni egy egész estés filmként.
Jud Meyrinnek meg van az a képessége, hogy a történeteit filmszerűen írja meg, mesélje el és nagyon ritka az ilyen. Tristan és Lottie kapcsolata a történet közepén kezd egy kis fordulatot venni. Már nem harciaskodnak annyira, de azért meg van az tűz, ami az elején fellobbant kettejük közt. S tényleg kotnyeles ez a Lottie, mindig ott van, ahol nem kéne lennie. Tristant jobbik esetben mindig felbosszantja. Az ilyen történeteket szeretem, amikor vannak viták, veszekedések, és mint tudjuk édes a kibékülés. Nem?


Ajánlom annak ezt a történetet, aki szereti a romantikát is, a krimit is. Mert ez mindkettő megtalálható benne. 

A könyvet itt tudjátok előjegyezni:

Osvald Ajna: A láthatáron túl (Aura I.) "Mert az állatok is szeretik a kalandot, még akkor is ha a gazdájuk vezeti őket bele.''

Először is szeretném megköszönni a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak és Osvald Ajnának a lehetőséget, hogy recenziós könyvként olvashattam ezt az érdekes könyvet. Köszönöm.

Ez a könyv egy nem mindennapi kutyusról és a gazdájáról szól, akik elköltöznek a megszokott környezetükből, hogy megtalálják a boldogságot és újabb kalandokban vehessenek részt, új embereket ismerjenek meg.És ugye tudjuk, hogy semmi sem az aminek látszik. Az álmok is valósággá válhatnak, és a sötét felhők is hozhatnak váratlan boldog perceket. De vajon valójában mindenki az akinek mutatja magát? Ki milyen titkokat rejt? Mi történik éjjelente a parkban? Ha felkeltette e pár sor a figyelmed, és szereted az állatos, kalandos történeteket, akkor Osvald Ajna története neked szól.

Osvald Ajna:
A láthatáron túl
(Aura I.)


Történet:

Mit lennél hajlandó feladni a szerelemért? Hanna, a 25 éves érdi lány mindent odadob. Imádott karrierjét, szerető családját, gyerekkori barátait. Átutazza a fél világot, hogy kedvesével lehessen. Hátrahagy mindent, kivéve egyvalamit: Aurát, hűséges, tűzrőlpattant yorkshire terrierjét, akinek hála az is elénk tárul, hogy milyen a világ kutyaszemmel. Az ambiciózus páros fel van rá készülve, hogy nem lesz könnyű új életet kezdeniük a nyüzsgő New York szívében, de ami valóban vár rájuk, az minden képzeletüket felülmúlja.

Az események pörgő láncolata életveszélyes kalandokba sodorja őket, ahol összemosódnak a szerepek. Ki az igaz szerelem, ki a barát és ki az ellenség? Hanna képes lesz hűnek maradni szerelméhez vagy a végzet az arrogáns, titokzatos, ámde észvesztően jóképű olasz üzletember karjaiba sodorja? És legfőképpen, hű tud-e maradni Hanna önmagához az emberpróbáló fordulatok között? Ha meg akar küzdeni a jövőjéért, előbb szembe kell néznie múltja kísértő titkával.


Értékelés:
5/4,5

Egy olyan jellegű történetet kaptam, amilyet még eddig nem olvastam. Egy fiatal lány életét mutatja be, aki Budapestről a nagyvárosba költözik kutyájával együtt. Emellett bemutatja az írónő a kutya gondolatait is ami nekem nagyon tettszett, hiszen nem mindennapi. Öröm volt olvasni, és érdekes, hogy nem csak az emberek nézőpontjából olvashattam. Így egy kicsit betekintést kaphattam abba, ahogy négylábú gyermekeink megélnek egy-egy életeseményt. A másik szál, amin fut a történet, érdekes módon nem a lány barátjának a szála, hanem egy idegen férfié, aki végleg el akarja felejteni a múltját, de vannak emberek akik nem hagyják ezt neki. Voltak a történetnek eléggé megrázó részei is, főleg mikor az ember szembesül az állatkínzás borzalmaival. Ebben a könyvben pl. a kutyákra volt ez kihegyezve. Vagy a menhelyen élők nehéz élethelyzetéről, ami ugye tudunk, hogy nem csak a Magyarországon lévő menhelyek helyzete nehéz, hanem a külföldieké is. Hogy miért? Azért mert ilyen célokra kevés a pénz, és a legtöbb állatalapítvány, állatmenhely adományokból tartja fent magát. Ezt is bemutatja ez a könyv. Emellett bemutatja még azt is, hogy milyen veszélyek, érdekességek várnak ránk egy akkora városban, mint New York City. A könyv nagyon is tetszett nekem. A történet csak úgy magába szippantott, az események szépen követték egymást, de mégsem tudok nyugodt szívvel 5 csillagot adni rá. Látni, hogy első könyv, első próbálkozás, ami nem is gond. Nekem egy kicsit hiányos volt, egy-egy jelenet csak bele volt írva, és nem volt egészen kidolgozva. Ez ugyan nem ront igazán a könyvön, de hiányérzetet hagy az olvasóban. Voltak olyan dolgok ahol picit részletesebben kellett volna leírni a dolgokat, mert sokszor csak a felszínt kaparták. Izgalmassá teszik a történetet, elgondolkodtatják az embert, várják izgatottan a folytatást, és a választ a kérdésükre, de nem kapnak. Vannak olyan emberek, akik megpróbálják összerakni a képet, mit én is, de így nem lehetünk benne biztosak, hogy jó-e. Emellett, ami jó dolog, hogy rengeteg kérdés merül fel az olvasóban, és abban bízva, hogy megkapja a kérdéseikre a választ, a kezébe veszi a második részt. Én is ebben bízom, hogy a második kötetben választ kapok a kérdéseimre. A miértekre, a hogyan okra. És választ találok arra, hogy ki a barát és ki az ellenség. Hogy az álmok valóban mit is jelentenek a főhősünkre Hannára nézve? Ki a sötét angyal? Kicsoda valójában Valery, és Abigel? Robi mit követett el, és vajon okkal gyanakszik rá Daniel? Vajon Danielnek sikerül megszabadulnia a múltjától? Milyen borzalmak vagy kalandok várnak még Hannára, Aurára és Danielre?


Kedvenc idézetek:

A nevemet akkor kaptam, amikor első ízben csapott meg a szabadság szele.

A kétlábúaknak meg kellene végre értenie egyszer s mindenkorra, hogy nekünk, kutyáknak a gazdánk jelenti a világot.





2020. augusztus 28., péntek

Hallie Nadal: Megmajmoltak ébredése

A könyvelhagyós játékunk keretein belül volt alkalmam elolvasni Hallie Nadal Álnok érdek sorozatának első kötetét, a Megmajmoltak ébredését, amit itt is köszönök az írónőnek! A regény zsánere krimi, így izgatottan vetettem bele magam az olvasásba. Lent olvashatjátok a gondolataimat a történetről, néhány enyhe spoilerrel.

Hallie Nadal: Megmajmoltak ébredése
(Álnok érdek 1.)


Tartalom:

Hallie kissé kényszeres, de megkapó jelenség. Egyetlen vágya: egy férfi. Amikor négy marcona gengszter betuszkolja őt egy BMW hátsó ülésére, félő, hogy vágya túlzott mértékben teljesül. Szorult helyzetében kiderül, mit érnek az évtizedes barátságok. Ám azt is jó volna tudni, mit akar Hallie-től a jóképű nyomozó.
Nem ajánlom a könyvet azoknak, akik kizárólag a magas irodalmat kedvelik. Ez egy közvetlen stílusban megírt, fordulatos történet azok számára, akik szórakozás közben új dolgokkal is megismerkednének.

Véleményem:
3/5

Bevallom, a fülszöveg engem eléggé félrevezetett. Krimire és némi romantikára számítottam, ehelyett kaptam egy humoros történetet, amiben a rosszfiúk előli menekülés dominál. Hallie-ről sem az jött le számomra a regényt olvasva, hogy kényszeres, de az sem, hogy egyetlen vágya egy férfi. Olyan érzésem volt, mintha nem ugyanaz írta volna a fülszöveget, mint aki a regényt. Ez pedig sajnos csalódást okozott.
Hallie egyébként egy kedvelhető szereplő. Vagány, önkritikus és olyan beszólásai vannak, amiken sokszor felnevettem. Emiatt a regényben bujkáló fanyar humor és az írónő stílusa nagyon tetszett. Ám sokszor úgy éreztem, hogy sem Hallie érzelmei, sem a gondolatai nincsenek eléggé kifejtve, ezért nehéz átérezni őket, és az eszmefuttatásokat sem egyszerű követni.
Az eseményeket végig Hallie szemén keresztül látjuk, ennek ellenére megjelennek további fontos szereplők is. Például Tim Krowsky nyomozó, akiről sokáig nem lehet tudni, hogy tényleg a jó oldalon, Hallie mellett áll-e, ami remek horogként fenntartja az olvasó érdeklődését iránta. Az írónő már az első találkozásukkor jelzi, hogy számíthatunk némi romantikára a két szereplő között, ennek ellenére a románc kimerül néhány kétértelmű megjegyzésben. Nem éreztem a kémiát Hallie és Tim között. Hallie végig kicsit tart a férfitól, közben folyton lekezeli és beszól neki. Tim viselkedéséből pedig leginkább az jön le, hogy idegesíti a nő. Emiatt a könyv végi egymásra találásuk számomra megalapozatlannak tűnt.
Hallie három barátnőjét, Debrát, Lolát és Shelát hamar megkedveltem. A nyitójelenet, amiben mind a négyen egyszerre szerepelnek, nagyszerűen sikerült. Csajos volt, vicces, olvastatta magát. Sajnáltam is, hogy a könyv többi részében a négy barátnőnek nem volt több közös jelenete.
A könyv ugyan kriminek van besorolva, de én képtelen voltam igazi krimiként tekinteni rá. Hallie belekeveredik valamibe, közben menekül, vagyis leginkább sodródik az árral, és ennek folyamán több vicces helyzetbe is belekeveredik. Arra nem sok erőfeszítést tesz, hogy rájöjjön a titok nyitjára. Mindent Tim Krowsky old meg végül, de a folyamatba nem kapunk bepillantást, a nyomozó csupán a könyv végén elmeséli néhány oldalban Hallie-nek, hogy kik is a rosszfiúk, mit akarnak, és mi miatt is keveredett ő bele ebbe az egészbe. Nincsenek a történetben igazi fordulatok, nem tudunk együtt nyomozni a szereplőkkel, a feszültség is gyakran elvész annak ellenére is, hogy Hallie-t üldözik.
A kutatóintézetben játszódó jelenetek voltak számomra a regény legjobb részei. Imádtam a majmokat, a hangulatot, és hamar megkedveltem az ott dolgozókat is. Egy olyan történet, ami kizárólag az intézetben játszódna, tökéletesen nyerő lenne nálam. A regényben viszont csak egy mellékszálnak tűnt az egész. Nem volt funkciója, csak úgy véletlenül megtörtént, Hallie épp oda sodródott. Mintha csak amiatt került volna bele a regénybe, hogy az üldözőket, akik persze megtalálják ott is Hallie-t, megtámadhassák a majmok.
Sajnálom, hogy ez a regény ennyire nem talált be nálam, de azoknak biztos tetszeni fog, akik szeretik a viccesen csetlő-botló hősnőket, akik mindenféle zűrbe belekeverednek.

Az Álnok érdek sorozat kötetei megvásárolhatok e-book formátumban az EZ-könyv oldalán:

2020. augusztus 27., csütörtök

Hidasi Judit: Egy nap a parton - ("Még most is keresem a szavakat, hogy elmondjam mennyire, szerettem olvasni ezt a történetet. Úgy éreztem olvasás közben, hogy indulnom kell, nagyon magával ragadt a történet, legszívesebben repülőre ültem volna és elmentem volna Olaszországba.")

~~~ Előolvasás ~~~

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy résztvehettem egy új könyv előolvasásán, amely nem más, mint Hidasi Judit: Egy nap a parton című, ma megjelent könyve. Számomra megtisztelő volt, hogy olvashattam megjelenés előtt. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a thriller műfaj után milyen lesz romantikus zsánerben olvasni az írónőtől. Jelentem, fantasztikus, már most egy életre megjegyzem, hogy nem csak thriller műfajban tudd szuper jókat alkotni, hanem romantikus műfajban is. Ezek után mindent elolvasok, amit az írónő kiad a kezéből.

Hidasi Judit:
Egy nap a parton


Tartalom:
Vannak, ​akiknek ki kell várniuk egymást
Edit a legsikeresebb sebész a kórházban. A keze pontos, az időbeosztása feszes, maximalista és tökéletes. Legalábbis mások ezt gondolják róla. 
Egy baleset azonban mindent megváltoztat. Élete fenekestül felfordul, és megoldásért egy régi barát tengerparti villájába menekül. 
A mindig precíz és körültekintő nő egy dologgal nem számol: hogy a parton összetalálkozik régi szerelmével. 
A vonzalom az eltelt hosszú idő ellenére kölcsönös maradt, az élet azonban csavart labdát dob: a férfi házas. 
Mégis csodálatos napot töltenek el együtt, ami nem maradhat folytatás nélkül… 
A boldogsághoz azonban, mint általában, most is kacskaringós út vezet. 
Talán mégis ez a régi szerelem volt az igazi? Vagy az a férfi, aki Editet otthon várja?

Véleményem
5/5

Még most is keresem a szavakat, hogy elmondjam mennyire, szerettem olvasni ezt a történetet. Úgy éreztem olvasás közben, hogy indulnom kell, nagyon magával ragadt a történet, legszívesebben repülőre ültem volna és elmentem volna Olaszországba. Számomra élethűen adta vissza a hely - Grado – varázsát. El tudtam volna magam képzelni ott egy jó könyvvel a kezemben, szembe velem, a tengerparttal. Gyönyörű és varázslatos hely lehet, adva van minden az újrakezdéshez.

Amikor elkezdtem olvasni, nem tudtam, mire számítsak, hiszen az írónőtől eddig az Aranykör című thriller könyvét olvastam. Ez a könyv pedig, egyszerűen mesés, alig tudtam letenni, annyira magával ragadott, romantikus, vicces és kalandos történet egy kis bölcsességgel megspékelve.

„Ha valaki szeret, akkor megváltoznak a dolgok. 
Ezt mondják, nem igaz?”

Történet szerint Edit sikeres sebészként dolgozik Budapesten. Precíz és pontos. De egy sajnálatos baleset miatt kénytelen szabadságra menni és keresve sem találhatott volna jobb helyett, mint Olaszország. Ott találkozik élete szerelmével, Akivel egy durva veszekedés után szakítottak. Így évekkel később újra találkoznak az olaszországi Gradó-ban. Egyikőjük sem gondolta volna, hogy valaha is viszont látják egymást. De a sors, igencsak furcsa játékot űzött velük.

Edit egy átbeszélgetett délutáni napon jön rá, hogy mit is érez valójában, kire várt nagyon. Ahogy a rég látott szerelmes férfi is ugyanezt érezte Edit iránt. Vajon újra kezdhető egy régi kapcsolat? Ennyi év után a szerelem, a vágyódás mennyire változhat meg egymás iránt? Van jövője a kapcsolatuknak? Adnak esélyt maguknak? Számos kérdés fogalmazódott meg bennem, mikor olvastam.

„Mindkettőnkre ránk fér, hogy tisztázzuk a múltbéli dolgainkat. Elképzelhető, hogy ezért hozott minket össze ismét a sors. Szóval megígérem magamnak, hogy okos leszek, és figyelek rá. Mert jár neki.”

Számomra ez a történet felüdülés volt, igazi érzelmi hullámvasút. Imádtam olvasni, és szívesen vettem volna, ha lett volna még 100-200 oldal. Edit és Attila párosát imádtam.

Ha valaki egy szuper romantikus történetet szeretne olvasni a nyáron, akkor nagyon ajánlom az Egy nap a parton kötetet. Érdemes elvinni nyaralásra. Könnyed, laza kikapcsolódást nyújt. Nem akar több lenni, mint ami valójában szeretne lenni. Ezért is érzem, hogy ez a történet számomra újraolvasós lesz.

Nagyon meglepett az írónő, mert eddig nem olvastam még romantikus történetet. Nagyon örültem, hogy megismerhettem erről az oldaláról. Számomra nagy kedvenc lett és mindenképpen ajánlani fogom másoknak is.


"Az életet lehet tervezni, nem készülhetsz fel mindenre.


A könyvet itt tudjátok beszerezni:


Gabriell Russ: A tigris szeme " Egy történet amit mindenkinek olvasni kell, mert az állatkínzásra is fel kell hívni a figyelmet, s ilyen formában ez tökéletes''

A mostani könyvet szívből ajánlom mindenkinek, mert most egy olyan művet hoztam, amit szerintem mindenkinek el kellene olvasnia. Gabriel Russ: Tigris szeme c. könyve egy zseniális történet, amiben minden benne van.

Gabriel Russ
A tigris szeme


Tartalom:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A szavannák vadregényes világát az orvvadászat, a pénzért való szisztematikus öldöklés évtizedek óta egyre közelebb sodorja az ökológiai katasztrófához.

Vajon bele lehet, vagy kell ebbe nyugodnunk?

Világunk utolsó esélyét főhőseink képviselik, akik őszinték, dacosak és nem megvehetők. Náluk nem a zöld hasú ropogásáig tartanak az elvek. Ugyan a világ két távoli pontján élnek, mégis együtt veszik fel a harcot egy kegyetlen orvvadásszal és az általa vezetett bűnszervezettel.
Gabriel Russ lebilincselő, szerelmi szállal is átszőtt regénye egzotikus tájakra kalauzolja el az olvasót, és mutatja be ezt a kegyetlen világot.
Harc egy ügyért, ami már száz éve is halott volt.


Értékelés
5/5

Egyet sajnálok, hogy általában az 1-től 5-ig terjedő skálán értékelhetőek a könyvek. Ez a könyv sokkal, de sokkal többet megérdemelne. Gabriel Russ könyve zsenialitás. Sok minden van benne ami kell. Nem tudom, hogy hol bujkált eddig az író, de hamarább kellett volna ráébrednie, hogy ő mire is hivatott. Erre a történetre alig vannak szavaim, vagy ha vannak is akkor attól félek, hogy nem fogok leállni az ömlengéssel. Komolyan, én ilyet eddig még nem olvastam. Ez a könyv hatással volt rám. Eddig is tudtam, hogy nem csak én nekem vannak állatvédői hajlamaim, de amit az író alkotott ebben a könyvben, az fenomenális. Aki nem olvasta, komolyan mondom, ne hagyja ki. Miért? Azért mert ebben a könyvben tényleg minden megtalálható. Ha egyszer az ember a kezébe veszi, alig tudja majd letenni. Számomra furcsa volt, hogy férfi létére ilyen nyíltan írt az érzelmekről, két fiatal között. Emellett az állatok iránti szeretete, tisztelete és nagyrabecsülése a könyv minden egyes lapjáról érződik. A vadon élő állatok otthonának leírása nagyon is valósághű, olyan volt mintha olvasás közben én is ott lettem volna köztük, szinte a lelki szemem előtt ott lebegett a táj, éreztem a természet illatát. Az állatokat láttam magam előtt, ahogy menekültek, élelem után kutattak, vagy vadásztak. A tájleírás nagyon is hiteles volt, kevés ilyen könyvvel találkoztam eddig. Ennek a történetnek van mondanivalója, de kevés olyan műhöz volt szerencsém, amely ennyire naprakész. Olyan problémákra hívja fel a figyelmet, amelyek manapság kevés figyelmet kapnak. Melyek ezek a problémák? Az állatkínzás, az orvvadászat, a környezetünk tönkretétele. Sőt ez a könyv rejteget még számunkra gyilkosságot is, amiről szinte mindenki hall, de senki nem jár a dolgok után. Emellett van benne szerelmi szál is, érzelmek, érzések, barátság, összetartás, család, gyász. Ezt a könyvet zsebkendő nélkül olvasni nem is lehet. Nehéz témákat boncolgat, de mégis nagyon hitelesen. Ebben a könyvben rengeteg munka van, ami látszik is rajta. A legnagyobb meglepetésként az ért, hogy ilyen könyvet egy férfi írt meg. Ez a könyv tele van fordulatokkal, érzelmekkel, akcióval, nyomozással. Rengeteg meglepetést tartogatott ez a könyv a számomra. Elárulom, nekem a vége volt a legsokkolóbb. De az utolsó fejezet vitt mindent. Szeretnék gratulálni az írónak ehhez a csodához. Emellett köszönöm a lehetőséget, hogy olvashattam. Ezt a könyvet nem csak a felnőttek, de a tinédzserek számára is kötelezővé tenném. Sokkoló hatása van. De a legjobban a könyvben az tetszett, hogy állatokról szólt nekünk embereknek, valamint összefogásról, a küzdelemről, a veszteségről és a győzelemről. Emellett ami még nagyon tetszett, hogy sok érdekességet vitt a könyvébe az író, így az ember olvasás közben tanulhatott is egy s mást más kultúrákról, tájakról, népcsoportokról, életmódról stb. 

Kedvenc idézeteim:

Isten megteremti a világot. Színes állatvilággal és növények millióival, hogy egymással szimbiózisban éljenek. Szaporodjanak, sokasodjanak. A Föld benépesült, de kellett valaki a saját képére. Ezért megteremté az embert. Az embernek értelmet adott, hogy fejlődni tudjon.

Eszközt vadászatra, hogy egyen. Megtanította, hogy csak annyi vadat ejtsen el, amennyit a létfenntartás megkövetel. Ez a tisztelet évezredekig működött is, de a törzsfejlődés során valamikor hiba csúszott a rendszerbe. Az ember megteremtette a pénzt, a fizetőeszközt, a hamis értéket. Az élet nem számított többé. Halomra gyilkolta az állatokat és fajtársait.

Sportból ölt.

A buddhizmus úgy tartja, hogy a halállal csak a test szűnik meg. A lélek tovább él. Visszaszületünk a földre. Hogy milyen formában, az attól függ, hogyan éltünk, de egyes hiedelmek szerint mi választjuk meg.
Csend van. Néma csend. Szinte hallatszik, ahogy a Föld lélegzik. Csak az éjszaka lényeinek neszei hallhatók, mintha lidércek bujkálnának a fák között.