A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül most Farkas Bíborkát kérdezem az írásról és a világteremtésről.
Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.
Miért pont fantasy zsánerben kezdtél el írni? Mit szeretsz benne?
Az én esetem elég speciális, mivel elsősorban nem fantasy zsánerben alkotok. Azonban történelmi regényeimet átszövi a mitológia, megjelennek benne az ősi istenségek és különleges lények, úgyhogy leginkább a két zsáner keverékének tekinthetőek. És hogy miért pont így írok? A válasz nagyon egyszerű: nem szeretem azt, ami körülvesz. A realizmust nem nekem találták ki. Szeretem, hogy az írás útján eljuthatok különleges világokba, és belebújhatok különleges emberek bőrébe.
A fantasyban az a jó, hogy az író számára kevesebb a kötöttség, mint egy realista műben, viszont egy fantasy is szembesítheti az olvasót a kor és a társadalom anomáliáival. A fantasy írónak nem szükséges kutatnia, mint ahogyan nekem a történelmi regények kapcsán; elég, ha a saját világához hű marad.
Amikor eszedbe jut egy ötlet, hogyan alkotod meg a világot?
Az én kezemet megköti az adott kor, a társadalom, a szokások. Azonban a hitrendszert, a mitológiát, a vallást és babonákat is figyelembe veszem (sőt, ezek érdekelnek a leginkább!), így rögtön beúszik a világalkotásba az emberi fantázia birodalma. Mielőtt komolyabban hozzálátnék az íráshoz, rengeteget olvasok és kutatok, aztán engedem, hogy a mitológia elemei megelevenedjenek a történetben.
Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?
Sokáig. Elég alapos vagyok, és ráadásul finnyás; könnyen hajlamos vagyok gagyinak minősíteni, ami nem hiteles, vagy túl csodaszerű megoldásokat alkalmaz (ez a saját írásaimra is érvényes…). A kelta és a római mitológiával több, mint húsz éve foglalkozom, és még most sem merném azt mondani, hogy tökéletesen képben vagyok… A világépítés többi része a kutatás során szépen kialakult.
Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?
Sokszor a szakirodalomból, vagy ha új dolgokra bukkanok, annak azonnal helyet próbálok találni a történetemben. Sok inspirációt tud adni a zene is.
Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?
A legnehezebb az, hogy ennek is meg kell teremteni a maga logikáját és törvényszerűségeit. Nem hághatom át a magam alkotta szabályokat. A legkönnyebb (és legjobb) része pedig az, hogy teret ad a fantázia csapongásának.
Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?
Hát, nehéz ügy. Egyetértek azokkal, akik szerint tulajdonképpen már minden történetet megírtak. Az azonban nem mindegy, ki és hogyan! A szerzőtől függ, hogy tud-e egyéni ízt belevinni a történetbe.
Számodra milyen az igazán jó fantasy?
Minél kevesebb klisét és szokványos megoldást alkalmaz. Friss és újszerű, a nyelvezete érthető, mégis igényes. De emellett szeretem az olyan jól kiépített világú, érzelmeket megmozgató klasszikusokat is, mint pl. A Gyűrűk Ura.
Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?
Szerintem egyáltalán nem rossz a felhozatal. Egyre több jól megírt, különleges történet születik magyar szerzők tollából. Csak legyen kiadó, amelyik meglátja bennük a fantáziát! Én inkább azt látom problémásnak, amikor a történetek – anyagiak és marketing híján – nem tudnak eljutni a közönséghez, amelyik értékelné őket.
Összeállította: Fróna Zsófi