2022. július 3., vasárnap

Ismerjük meg a külföldön élő magyar szerzőket II. " Nem mindig egyszerű magyar emberként élni külföldön, nem még könyveket kiadni."

A rovatunk következő részében szeretném nektek bemutatni Kucsora Zsolt felvidéki magyar írót, akinek már három regénye jelent meg magyarországi kiadó gondozásában, és ez mellett több novellapályázaton is részt vett. Vannak olyan novelláskötetek, amelyekben megjelentek a művei. De majd erről mesél ő nekünk bővebben. Ebből is látszik, hogy a felvidéki írók is az őshazában próbálják meg kiadatni a regényeiket, mivel ott több a lehetőség a saját anyanyelvükön megírt műveknek. Ezért is fontos számomra az, hogy a Magyarországon élő olvasó megtudja azt, hogy tényleg a világ bármely pontján élnek magyarul beszélő és író emberek, akik ugyanolyan jó történetet tudnak írni, mint azok, akik az anyaországban élnek. Kucsora Zsolt neve szerintem sok hazai embernek mond valamit, mivel ő az ECLIPSE sorozat írója. Rengeteg embernél láttam, hogy ajánlja a könyvét. De vajon hányan tudták azt róla, hogy Szlovákiából származik? De ne csak én beszéljek itt, olvassátok el az ő bemutatkozását is, amelyet szívesen írt meg nektek. Én sajnos még nem olvastam a regényeit, de tervben van a beszerzése, és a novelláit is hamarosan olvasni fogom.

Sziasztok,

Valamikor négy évvel ezelőtt kezdtem el az írást, akkor még remélni sem mertem, hogy ennyi örömöm lesz benne. Jobbnál jobb embereket ismerek meg, számtalan új lehetőség nyílik előttem, a világ sokkal színesebbé vált körülöttem. És ez jó, hatása van a dolgokra, családomnak is szüksége van a jókedvre, ez határozza meg mindennapjainkat.

Imádom az autókat, azok közül pedig egyet kimondottan: a sajátomat. Egy szobát építettem köré, amivel össze tudom kovácsolni a remek embereket. Itt lehet beszélgetni, fecsegni, csacsogni, nem zavarunk vele senkit. És közben még az autó is ott van velünk. Első regényem ehhez a járműhöz kapcsolódik. A második is, és a készülő harmadik is ennek az autós kalandregénynek a főhőse. ECLIPSE főcímmel jelentettem meg őket, ezekre a könyvekre vagyok a legbüszkébb, mert nem csak szórakoztató, az önmegvalósítás is helyet kapott benne. Jó hír, leszámítva a pár sor technikai részt, a csajoknak legalább ugyanannyira tetszik, mint a férfi olvasóknak. Hálás vagyok az életnek, hogy mindezt véghez tudtam vinni. Dolgozom mesekönyvön is egy ideje, kicsit csigatempóban haladok, de annyi minden más is van, próbálom kihasználni-élni vele, amire épp lehetőségem adódik. Például itt van a novellaírás. Rengeteg rövid történet van a fejemben, amit most kiadok magamból. Első novellám a Stigma antológiában jelent meg Miért nem? címmel, 2020 második felében. A következő rövidke írás 2021-ben, szintén decemberben, a Láma kiadó gondozásában, a Télvíz idején novelláskötetben. Ebben két novellám kapott helyet: Dr. Berényi Zoltán és a Mikulás címmel. Megkedveltem az antológiában való megjelenést a fentebb említett dolgok miatt is, pont ezért úgy döntöttem, 2022-ben még jobban odateszem magam. Körülbelül tíz novellát küldök be különböző pályázatokra, aztán meglátjuk, ebből mennyinek sikerül bekerülnie egy nyomtatott könyvbe. A mesékkel is szeretnék foglalkozni idén, és az ECLIPSE hárommal is, ami pályázatot nyert (anyagi támogatást) még a múlt év elején. Sajnos a dolog azóta áll, a kézirat kész, de egyelőre nagy a csend körülötte. Bízom benne, hogy minden úgy lesz, ahogy szerettem volna, de ha mégsem, valahogy majd biztosan. Szerencsére terv van dögivel, űzzük, nyomjuk, csak egészség legyen. Kívánom ugyanezt nektek is!

Köszönöm szépen a bemutatkozást és a jókívánságot, mi is jó egészséget és további sikereket kívánunk neked és családodnak innen a szerkesztőségből.

Kucsora Zsolt hivatalos oldala

Láma kiadó

Líra

2022. július 2., szombat

Lione Stanislav: Csillagom - ("A sorsunk ellen nem küzdhetünk. Egy dimenziókon átívelő szerelem pontosan egy ilyen sors.")

Köszönöm szépen a szerzőnek, Lione Stanislav írónőnek, hogy még megjelenés előtt olvashattam az első könyvét, amely a Csillagom címet kapta. Emellett köszönöm a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak is, hogy elmondhatom a történetről a véleményemet.

Lione Stanislav:
Csillagom


Fülszöveg:

Egy titokzatos térkép
Egy félig megírt könyv
És egy halaszthatatlan utazás

A kiégett Anna leghőbb vágya egy nyugodt munkahely, amit látszólag meg is talál Salim Shadi, a fiatal és megnyerő történész-filozófus asszisztenseként. Mígnem az első közös utazásuk végén egy idegen világban tér magához. Kettejük küldetése, hogy bejárják Ismert Világunk lenyűgöző tájait, és közben a kontinens közelmúltjának mélyére ássanak. Annának kezdetben fogalma sincs, neki mi köze egy másik világ konfliktusaihoz, és kicsoda Salim valójában. Hogyan birkózik meg az igazsággal és a rá kiszabott súlyos teherrel? Mivel jár, ha az ember beleszeret a mesterébe? És milyen igazságot tanítanak a csillagok?

A Csillagom nem csak egy romantikus fantasy, de lélektani és spirituális utazás is egyben. Könnyed, olykor humoros, mégis megrázó mese szerelemről, összetartásról és felelősségvállalásról. Nyisd ki a könyvet, és lépj át a kapun, hiszen ahogy Anna is említi:

„A könyv maga a kapu a világok között.”

Véleményem:
5/5

Először is gratulálok a szerzőnek, hogy elsőre megírt egy ilyen komplex könyvet! Az új világ, a karakterek, a vallási rendszer, a térkép, a tájak… minden a helyén volt. Mindig érdekes, amikor egy addig ismeretlen világrendről és annak működéséről olvashatok, és a történet végéig együtt tanultam Annával a szabályokat.

Az írónő bevallottan a csillagok szerelmese, és ez az imádat átszűrődik az egész történeten, kezdve a könyv borítójával. Nekem nagyon tetszett ez a csillagképes megoldás, a cím, és a cselekmény egyes részei is, amiben felbukkannak a csillagok. Nagyon szép értelmezést kapott a cím, de mivel ez csak olvasás közben lepleződik le, ezért nem árulhatok el többet.

A karakterek világosan elkülöníthetők egymástól, a beszédük, a megnyilvánulásaik és a tetteik alapján könnyen meg lehet őket különböztetni.

Számomra Salim volt a legkidolgozottabb szereplő az összes közül. Nyugodt, összeszedett természete magával ragadott engem is, szívesen beszélgetnék vele, ha lenne rá lehetőségem. Tetszett, ahogy Anna kibillentette a belső egyensúlyából, és önmagának is beismerve a hibáit, mégis engedett a szerelemnek. Csodálatos kapcsolat az övék, mintha lelki társak lettek volna a múltban is.

Anna sorsa… Puhh… Kemény. Egyetlen pillanat alatt felborul az addigi, ismert élete, bedobják valahova, ahol minden ismeretlen, és nem is tudja, hol kezdjen neki a múltja feltárásának. Az opció, hogy visszafordul, nem létezik, ezért muszáj továbbhaladnia. Veszélyek, ellenségek, kikerülhetetlen szörnyűségek mellett barátok és váratlan helyzetek kísérik az útját oda, ahova el kell jutnia. Ő a megoldás kulcsa, és ezt minden alkalommal az orra alá dörgöli valaki.

Érződött, hogy a szerző szereti a karaktereit. A szereplők néha túlságosan könnyen oldottak meg egy-két nehéz szituációt, de lehet, hogy csak én éreztem így. A cselekmény bővelkedik akcióban, borzalmakban, gyönyörűen megírt leírásokban. Olvastatta magát, tudni akartam, mi lesz Salimmal és Annával.

Olvastam volna még tovább, elvégre a jövőre való utalással ért véget a történet, és talán a szerző továbbfűzi hőseink csillagokban megírt sorsát is.

Csodálatos élmény volt. Köszönöm!

 Az írónő weboldala

2022. július 1., péntek

Keti Thür: Lelked rajta (Lelked rajta 2.) – („Mondhatnék nemet egy olyan lehetőségre, amit maga Isten ajánl nekem?”)

Nagyon szépen köszönöm az írónőnek, Keti Thürnek a lehetőséget, hogy elolvashattam a regényt, a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak pedig azt, hogy elmondhatom a véleményemet a történetről.

Keti Thür: Lelked rajta
(Lelked rajta 2.)


Fülszöveg

Úgy tartják – egy életünk van, és ebben az egy életben egyáltalán nem mindegy, hogy a jóra vagy a rosszra törekszünk-e.

Belegondoltál már abba, hogy a mindenség történetében rövidke életünk lehet, hogy csupán csak egy apró kis állomás?

Hiszel abban, hogy van következő életünk, mi több, újra és újra lehetőséget kapunk arra, hogy valóban tanuljunk a hibáinkból, és jóvá is tegyük azokat egy új életben?

Leon Moris számára megadatott ez a nem mindennapi lehetőség. Egy bátor férfi, aki rendíthetetlenül arra törekszik, hogy új életében rátaláljon előző élete titkára, és végre szemtől szembe állhasson azzal az emberrel, aki oly sok szenvedést okozott neki és a szeretteinek.

Keti Thür írónő regényében tovább fűzi a Lelked rajta első részének felderítetlen szálait, és neki köszönhetően az olvasók is elhihetik végre, ha kellően kitartóak vagyunk, akkor a jó minden esetben győzedelmeskedik a rossz felett.

Véleményem:
4,5/5

A duológia első része sok kérdést nyitva hagyott, így nagyon örültem, hogy a másodikban elvarrtuk az összes szálat.

Leon él a lehetőséggel, és Magyarországra utazik, hogy a megválaszolatlan kérdések végére pontot tegyen. Az események elég folyamatosak és akadálymentesek, ami normális esetben nem tetszene, hiszen az akciódúsabb történeteket jobban szeretem. Itt azonban Leon okulása a lényeg, és mintha Isten is ezt támogatná, mert zökkenőmentesen eljut mindenhova, a kívánságai teljesülnek, és kevés erőfeszítéssel derít ki mindent, ami előző életében esett meg vele.

Az új karakterek színesítették a történéseket, és a kedvenc szereplőm a személyisége miatt Dániel, a nyomozó lett. Őt igazán megkedveltem.

Sokkal jobban tetszett a második rész, szinte egy nap alatt elolvastam, ami azt jelenti, hogy tényleg jó volt a történet. Olvasmányos és jól leírt jelenetek váltják egymást, bár néha szájbarágós volt a cselekmény.

Örültem a csavaroknak, a kibontakozó érzelmi szálaknak, és annak, hogy az írónő nem erre helyezte a hangsúlyt. Úgy gondolom, aki szereti az elmélkedést a múltról, a megváltoztatás lehetőségéről, az isteni gondviselésről, az megtalálja a számítását ebben a könyvben. Egy érdekesen felépített, különleges gondolatmenetű regény állt össze a második rész végére.

Köszönöm az élményt!

2022. június 30., csütörtök

Előolvasás: Lione Stanislav: Csillagom "Egy romantikus fantasy regény, amely érzelmileg elrepít minket a csillagos égig."

Először is szeretném megköszönni Lione Stanislav írónőnek és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak a lehetőséget és a bizalmat, hogy elolvashattam ezt a különleges fantasy történetet. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy hatással lesz rám az írónő első regénye, amely a Csillagom címet kapta. Sokakat félrevezethet a cím, de annyit elmondhatok, hogy ne a külcsín szerint ítéljétek meg ezt a regényt. Hiszen sokkal többet rejt magában, mint hinnétek.

Lione Stanislav:
 Csillagom

Tartalom:

Egy titokzatos térkép
Egy félig megírt könyv
És egy halaszthatatlan utazás

A kiégett Anna leghőbb vágya egy nyugodt munkahely, amit látszólag meg is talál Salim Shadi, a fiatal és megnyerő történész-filozófus asszisztenseként. Mígnem az első közös utazásuk végén egy idegen világban tér magához. Kettejük küldetése, hogy bejárják Ismert Világunk lenyűgöző tájait, és közben a kontinens közelmúltjának mélyére ássanak. Annának kezdetben fogalma sincs, neki mi köze egy másik világ konfliktusaihoz, és kicsoda Salim valójában. Hogyan birkózik meg az igazsággal és a rá kiszabott súlyos teherrel? Mivel jár, ha az ember beleszeret a mesterébe? És milyen igazságot tanítanak a csillagok?

A Csillagom nem csak egy romantikus fantasy, de lélektani és spirituális utazás is egyben. Könnyed, olykor humoros, mégis megrázó mese szerelemről, összetartásról és felelősségvállalásról. Nyisd ki a könyvet, és lépj át a kapun, hiszen ahogy Anna is említi:

„A könyv maga a kapu a világok között.”

Véleményem:
5/5

Számomra még mindig hihetetlen, hogy ez az első könyve az írónőnek. De bízom benne, hogy nem az utolsó, és hamarosan újabb izgalmas utazásnak lehetünk majd részesei.
Az a megtiszteltetés ért, hogy az írónő és a Magazin főszerkesztője lehetővé tették számomra azt, hogy még megjelenés előtt elolvashassam ezt a csodát. Hálás köszönetem ezért.
Az írónő stílusa könnyed és gördülékeny, és minden oldalon izgalomban tartja a történet az olvasót. Tetszik az is, hogy E/1-es személyben íródott és női szemszögből mutatja be a történetet. Bár néhol szerettem volna megtudni a férfi gondolatait is. Az első pár oldalon már magával is ragadott a történet. De számomra mégis különleges és fontos szerepet játszott a térkép, ami a regény elején található. A nevek néhol kissé humorosak, kissé komorak. De olyan érzésem volt, mintha ma is létező település neveivel játszott volna az írónő. Mindenki figyelmébe szeretném ajánlani ezt a térképet. Hiszen a későbbiekben fontos szerepet fog majd játszani a történetben.

Ami még tetszik benne, hogy a karakterek könnyen megszerethetőek, és a női karakter sem az a nyavalygós nebáncsvirág. Ha ki is borul, annak jó oka van. Kevés ilyen könyv van.
Magáról a történetről rengeteg tudnék mesélni. Hiszen két részre is lehet osztani. Ami nagyon érdekes, hogy olvasás közben az olvasó a jelenben érzi magát. Még akkor is, ha vannak benne olyan elemek, amelyek a múltra emlékeztetnek, mint az idősebb táltosok beszéde.
Mert ez a történet a jelen világban kezdődik, és egy olyan világba megy át, amely lehet akár a jelen is, mondhatni akár úgy is, mint egy párhuzamos dimenzió. Mégis a táj, amit leír az írónő, a régi időkre vezethető vissza. Amikor az embereket még nem vakította el a pénz jelentősége, a királyok korába. Egy olyan világba csöppenünk, ahol a szeretet természetes dolog, a szerelem szabad bizonyos határokon belül, az emberek békére vágynak, még a háború ellenére is megvan a biztonság érzése bizonyos fokig. Ahol segítik és tisztelik egymást. Ahol a táltosok nagyra becsült emberek. Némelyik varázslatra is képes. Ahol a jó és a rossz varázslat is megtalálható, mégis megfér egymás mellett. Furcsa lehet ezt olvasni, de igaz.
De milyen történet lenne az, ahol a jó és a rossz békességben megfér egymás mellett, ellenségesség nélkül igaz? Olyan, amilyet Lione megálmodott nekünk vagy mégsem? Tényleg minden tökéletes? Vagy ez mind csak a látszat?
A történetünk elején Anna, a főhősnőnk otthagyja régi munkáját, mivel nem bírja már tovább elviselni az emberi szenvedést, amelyet nap mint nap lát. Ezért úgy dönt, hogy új munkát keres. Így bukkan rá egy történész és filozófus ember hirdetésére, aki asszisztenst keres.
Anna el is meséli a barátnőjének, hogy elmegy állásinterjúra Salim Shadi történészhez. Evelin ezt nem nézi jó szemmel, próbálja a barátnőjét lebeszélni róla, és egy közös barátjukat is megkéri erre, Richardot, aki politikusnak készül.
De Anna mégis elmegy Salimhoz, és el is fogadja a munkát. Minden jól megy, még ebédet is kap, a lent lakó nénitől minden egyes nap, ahogy Peter, a tanítvány is.

A kaland akkor kezdődik igazán, amikor Salim bejelenti Annának, hogy 1 hónapi ruhát pakoljon be, mert elutaznak. De azt nem árulja el neki, hogy hová.
Salim az Ugró-sziklákhoz viszi a lányt, ahol egy könyv segítségével egy másik világba jutnak át. Itt kezdődik számukra csak az igazi kaland, és itt is szeret bele végérvényesen Anna Salim mesterbe.
Ebben a világban derül sok mindenre fény, ami főhőseink életét végérvényesen megváltoztatja.

Itt most sok minden felmerülhet az olvasóban, hogy vajon mi is történhetett velük, ami miatt minden megváltozott? Ezt nem mesélem el. Inkább vedd kezedbe a kötetet és kezdd el olvasni! Hidd el, megéri, mert ilyen kérdésekre kaphatod meg a választ, hogy:
Kicsoda Salim valójában? Hová kerültek a könyv által? Milyen fontos szerepe van a történetben Annának? Miért tört ki a háború? Kik a varázslók és kik a táltosok? Peter hogyan megy utánuk? Hogyan birkózik meg az igazsággal és a rá kiszabott súlyos teherrel Anna? Mivel jár, ha az ember beleszeret a mesterébe? És milyen igazságot tanítanak a csillagok?
Érdemes figyelmesen olvasni, mert a meditáció alapjait is elsajátíthatjuk, sőt sokat is tanulhatunk belőle más dolgokról is. Ami nekem még nagyon-nagyon tetszett, az a hiteles tájleírás volt. Olvasás közben olyan volt, mintha én is ott sétáltam volna velük.
Még egyszer szeretném megköszönni az élményt és a tanítást az írónőnek, valamint a lehetőséget a Magazin főszerkesztőjének.

2022. június 28., kedd

Tira Nael (szerk.): Buborékok

Ez a kötet nagyon sokat jelent nekem a benne megforduló témák miatt. Éppen ezért örültem, mikor a magazin szerkesztősége engedte, hogy veletek is megosszam, ne csak a saját olvasó táborommal. Köszönöm a lehetőséget. 

Tira Nael (szerk): Buborékok: 

 

Fülszöveg: 

„Néma buborékok szállnak az ég felé. Ezernyi színárnyalat rezeg bennük, pedig átlátszóak. Nem hazudnak, mégis megmutatják, mi minden rejlik bennük, ha jó irányból nézed őket. Csupasz, színekbe öltözött, illékony illúziók.”

Hisszük, hogy az emberi sokszínűség végtelen.
Ebben a kötetben megpróbáltuk a szivárvány minél több színét felvonultatni, a témákat és az LMBTQ+ betűit tekintve is. Egyaránt szerepelnek benne könnyed hangvételű és komolyabb írások, így mindenki megtalálhatja a számára legkedvesebbet.

Akadnak történelmi ihletésűek, például két lány szerelme a háborús Magyarországon, vagy egy előkerült napló két férfi tiltott szerelméről a deportálások árnyékában. Jelenkori történeteink pedig leginkább a coming out, az ismerkedés, a kapcsolati válság, a szülőkkel való viszony, valamint a transzneműség témáit járják körbe.

Véleményem: 

5/5

Ez a kötet egytől egyig olyan novellákat tartalmaz, mely mind-mind egyformán kölönleges. Mindegyik történetben megvan a szép. Ám mégis mindenki tud kedvencet, kedvenceket választani. Hiszen ez a kötet nem csak az LMBTQ mozaikszó M betűjét vette célba, hanem a B és a T betűt is. Például egyenesen nagy kedvencem lett Sam Wilberry két novellája, a Valódi nő és a Hervadt virágok. Mert ebben a két novellájában érintette a transzneműséget. A megfogalmazása pedig gyönyörű volt. 

"Azt mondtam, mire meglesz a pénz a helyreállító műtétre, visszajövök. Bár könnyítene a folyamaton, nem akartam külföldön kés alá feküdni. Irreális félelmek szorongattak. Attól tartottam, egy idegen országban halok meg."

91. oldal [Sam Wilberry: Valódi nő] 

"[…] Hol a fiatalságunk, Anna?
– A marhavagonokon. Egyre messzebb tőlünk."
-

 84. oldal [Sam Wilberry: Hervadt virágok]

 Erdős Alex két novellája közül a Szivárványos esernyő tetszett nagyon. Amilyen egyszerű, olyan barátságos és egyedi volt. Pedig csak egy sétát írt le a szerző a novellájában. Egy egyszerű pride felvonulást, ahol elkezdett szakadni az eső.

"Hirtelen eltűntek a rá záporozó esőcseppek. Ösztönösen nézett először felfelé, az óriási, szivárványszínű esernyőre, csak utána pillantott balra, a mellészegődő, vidáman mosolygó – jobb kifejezés híján – srácra. Huszonöt év körüli lehetett, filigrán, vagy egy fejjel magasabb nála, tehát olyan százkilencven centi. Fiúnak tűnt, bár a körme szivárványosra volt festve, rózsaszín, mélyen kivágott pántos-rojtos felsőt, és fehér, bő szárú nadrágot viselt. Ehhez képest a csillámos szemhéjfesték szinte már szolidnak tűnt." -

 22. oldal [Erdőss Alex: Szivárványos esernyő]

 Hajnal Kitti négy novellája közül több kedvencem is akad, mégis mind más ok miatt. A legnagyobb kedvencem azonban mégis a Bögrék című novellája volt. Olyan szép. A történet egy látszólag gyűjtögető mániás srácról szól, aki megszállottan gyűjtögeti a bögréket és egyet sem hajlandó kidobni, pedig már egy egész konyhaszekrény ezekkel van tele. Mikor ezt a párja a fejére olvassa, majd magára hagyja egy időre, addig ő egy olyan lépést tesz meg, amire nem számítottam, és olvasás közben tátogtam, mint a kishal. Megható volt és tanulságos. Ne a felszínről ítéljünk. Nézzünk a dolgok mögé.

"Ismerem ezt a mosolyt. Valami nagyon feldobta, akkor ennyire lelkes. Pakolászik kifelé a szatyorból, közben dudolászik. Maga a megtestesült boldog nyugalom."

63. oldal [Hajnal Kitti: Bögrék]

 Ebben a kötetben azonban egy új szerzőt is köszönthettek az olvasók Sophie Anne személyében, akinek ebben a kötetben két novellája volt olvasható. Az egyik az Otto volt. Az Ottoval kapcsolatban felhívnám minden leendő olvasó figyelmét, hogy LEGALÁBB EGY CSOMAG SZÁZAS PAPÍR ZSEBKENDŐ SZÜKSÉGES AZ OLVASÁSHOZ! A másik novellája az Első randi pedig az Amish bibliának egyfajta előnovellája. No, de visszatérve az Ottora. Zsepi. Soook zsepi. Tényleg. Nem vagyok sírós típus, de ide kell. Főleg az utolsó oldalakhoz. Szívet tépő volt olvasni. Mondjuk én személy szerint szívesen elolvasnám a naplórészeket egy történetbe foglalva, ami kifejezetten róluk szól és arról, hogyan élték meg a munkatábort, ahova szimplán azért küldték őket, mert melegek.  

"Ránézésre imádta a kitűzőket, és sikerült is úgy elrendeznie mindet, hogy marha jól mutattak. A szivárványok után egyből egy rakat könyvet láttam “Csak még egy fejezet” felirattal, amit néhány kis színes virág vesz körbe. Azt hiszem, ezzel a kelleténél jobban megnyert, még csábítóbbá vált számomra, pedig már előtte is úgy gondoltam, hogy eszméletlen vonzó."

174. oldal [Sophie Anne: Első randi] 

"1939. július 12.
Ezt a naplót Otto vette nekem, amikor látta rajtam, mennyire félek. Azt mondta, amikor nincs mellettem, írjam le a gondolataim, és engedjem is el őket. Ne hagyjam, hogy felemésszenek, hogy uralkodjanak rajtam. Ezek csak félelmek, nem a valóság."
-

 141. oldal [Sophie Anne: Otto]

Tira Nael novellája a Negyvenkét hónap egy laza történet...nek indul. Ez a történet bemutatja, hogy mi van, amikor a szerelem már nem olyan mint régen. Illetve mi van akkor, amikor egy halálos betegség kapujában döntésre kényszerülsz: Vagy éled az utolsó hónapjaidat hazugságban csak azért, hogy megóvd a családod, vagy lépsz egy lépést és boldogan éled le azokat a hónapokat. Te melyik mellett döntenél? Vajon a főszereplő, hogy döntött? 

"Vannak dolgok, amire az ember nem akar emlékezni. Ha olyasvalakitől kapod a legsúlyosabb sebeket, akit a legjobban szeretsz, arra nem akarsz gondolni."

203. oldal, Tira Nael - Negyenkét hónap

Betty Forester novellája pedig egy laza bulit ír le, ahol a főszereplő elmegy a barátnőjével egy buliba és összefut az exével, illetve az exe párjával, akit szintén ismer. Aranyos és bájos történet, örömmel olvastam. Simán el tudnék képzelni belőle egy könyvet (ha valamiről lemaradtam, valaki sikítson).

 

A kiadó web, Facebook és instagram oldala.


2022. június 27., hétfő

Tudtad-e? Dömötör László

Most a Tudtad-e? rovatunkban egy első könyves magyar szerző, Dömötör László árul el magáról 10 tényt. Első regénye ebben az évben jelent meg. Ifjúsági sci-fi műfajban ír.
Eddig megjelent regényei: A hold hősei 2022.


1.
Gyermekkoromban csillagásznak készültem, de mivel nem sikerült kellően mély barátságot kötnöm a fizikával és a matekkal, jogász lett belőlem.

2.
A világűr iránti érdeklődés azonban megmaradt, és hozta magával a fantasztikus irodalom szeretetét. Kedvenceim az old-school felfedezős sci-fik (pl. Arthur C. Clarke: Randevú a Rámával).

3.
Borzalmasan félek az imádkozó sáskáktól. Számomra ők a földönkívüli lények. Ha betéved egy a lakásba, akkor inkább segítséget hívok. Viszont méterekről kiszúrom őket még a fűben is.

4.
Ha megkérdezik, ki a kedvenc szerzőm, mindig nehezen válaszolok, annyi remek alkotó művét olvastam már. De ha rá kell böknöm valakire, mindenképpen Stephen Kinget választom. Nemcsak az elborult történeteit és emlékezetes karaktereit szeretem, hanem azt is, ahogy az olvasó köré varázsolja a helyszíneket és a szereplők lelkivilágát.

5.
Szeretek utazni, új tájakat bejárni, városokat felfedezni. A legtávolibb hely, ahova eljutottam, a Mars. Igaz, ide csak a nevemet vitte el a Perseverance küldetés leszálló egysége egy mikrochip-en tárolva, több ezer másik jelentkező nevével, akik még a start előtt a NASA közösségi kampányán regisztráltak.

6.
Nálam mindig szól a zene: otthon, munkában, kocsiban. Első regényem írása közben is jó zenék inspiráltak, ezek meg is hallgathatók a Hold hősei című Spotify lejátszási listámon. Olvasáshoz is ajánlom!

7.
Az írás számomra nem kitervelt folyamat. A Hold hősei kalandjai is menet közben alakultak, néha magam sem tudtam, hogy fognak kimászni a szereplőim az általam teremtett galibából. Emiatt talán az olvasó számára sem lesz kiszámítható a történet végkifejlete.

8.
Macskabarát vagyok. Le tudnak venni a lábamról azzal a laza hányavetiségükkel, ahogy elhitetik a gazdival, hogy ő a főnök, pedig közben dehogyis. Persze ha jobban megismerjük őket, akkor látjuk, hogy valójában a cicák is szeretetre és figyelemre vágynak, szeretik a nyugalmat és a kiszámíthatóságot, és ha éppen nem ugrálnak körülöttünk, akkor is ragaszkodnak hozzánk. Még nem írtam róluk, de már tervezem, hogy hamarosan színre lép az első macskaszereplőm is.

9.
Mivel a könyvem nem egy profitorientált kiadó, hanem a Vöröskereszt kiadásában jelent meg (melynek magam is munkatársa vagyok), ezért a marketing feladatokat is saját magam látom el. Így aztán rövid idő alatt fel kellett tuningolnom magam képszerkesztésre, videótrailer-gyártásra, kreatív posztok közlésére és még mindenféle másra. Hogy ezek hogyan sikerülnek, azokról az instagram.com/holdhosei oldalon bárki meggyőződhet.

10.
A Hold hősei írása közben rejtvénykészítőként is kipróbáltam magam. A sztori egy versbe kódolt üzenet megfejtése körül bonyolódik, és az izgalmas kalandokon túl a humanitárius eszme megrendítő történetét is feltárja. Ezért nagyon boldog lennék, ha sok-sok olvasóhoz eljutna, mert az üzenet manapság is nagyon fontos és időszerű. Ráadásul a kötet eladásának bevétele a Vöröskereszt támogatására folyik be.

2022. június 26., vasárnap

Aurora P. Hill: Adelin és Ettran (Serbeniai Krónikák II.) ''Egy utazással, izgalmakkal és veszéllyel teli kalandot élhetünk át főhőseinkkel"

Szeretném megköszönni Aurora P. Hill írónőnek a bizalmat, hogy elolvashattam nemrégiben megjelent regényét a Adelin és Ettrant, amely a Csillagos ösvényen (Serbeniai Krónikák I.) folytatása. Köszönöm a Magyar Szerzők Könyvei Magazin szerkesztőségének, hogy megírhattam a véleményem róla.


Aurora P. Hill:
Adelin és Ettran
(Serbeniai krónikák II.)


Tartalom:

Gabriela és Aslios a legnagyobb káosz közepette elhagyják Moravát. Álnevek mögé bújva felkeresik Serbenia csillagtestvéreit, hogy a fiú királyi örökségét kihasználva támogatást kérjenek tőlük a trón visszaszerzésére.
A tervbe azonban már az elején hiba csúszik, és az ellenség a nyomukban jár.
Asliost megkísérti a múltja, ám eltökélten halad előre, hogy a sorsát betölthesse. Gabriela a víz kiválasztottjaként szembesül ereje határtalanságával, és törekszik rá, hogy a fiú tökéletes útitársa legyen. Erejüket gondosan titkolva észrevétlenül felnőnek egymáshoz, és többször bizonyságot tesznek róla, hogy bíznak a másikban.
Eközben feltárul előttük az univerzum, amiben Serbenia csupán egy a sok csillag közül.
Vajon a fiút kísértő, rejtélyes álmok a jó irányba vezetik őket? Kitartanak egymás mellett a végsőkig, vagy utat engednek lassan fellobbanó érzelmeiknek, és képtelenek lesznek a célra koncentrálni?

Az ösvény egyre kanyargósabb, és csak a bátrak követik tovább.


Véleményem
5/5

Már nagyon vártam ezt a részt, mivel kíváncsi voltam, hogy igazam lett-e egyes elméletekben. Meg kell mondanom, nem csalódtam az írónőben. Már az első pillanatban tudtam, hogy az első fejezetben megkapom a kérdéseimre a választ, de nem gondoltam azokra a fordulatokra, amiket még beletett. Rendesen ledöbbentett, és még most sem tértem napirendre felette. Ebben a részben kicsit jobban megismerhettük a többi csillagot is, ahová Gabriela és Aslios álnéven utaztak. Volt, ahol a jeges szél és a hó volt az úr, volt, ahol a sivatag, és olyan, ahol a kopárság. De emellett akadtak olyan csillagok is, ahol a természet nőtt csodává. Minden csillag a maga módján szép, különleges, titokzatos és veszélyes.
Emellett hiába indultak el csak ketten az útra, Serbenia mégsem hagyta őket magukra. Hogy milyen módon tartott velük, ezt nem árulom el. A csillagok mellett egy hajóra is eljutottak, amely a Kaméleon nevet viselte. Itt többfajta ember is megfordult, és a kosztért és szállásért cserébe mindenkinek dolgoznia kellett. Ez alól a főhőseink sem voltak kivételek. És ez tetszett.
Mellette a hajón Gabrielát és Asliost meglepetés is érte, mivel várt ott valami a fiatalokra. Ami fontos előrelépés lehet számukra a céljuk eléréséhez. Ezt a király hagyta ott a fiának, abban a reményben, hogy olyan, mint ő, és eljut majd a Kaméleonra.
És sok minden kiderült a két fiatalról is, bár arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy miért mosolygott Gabriela eredeti nevének olvasása közben, és hogyan is hívhatják őt valójában. Ebben a részben is rengeteg kérdés merült fel bennem, sokra nem kaptam meg a választ, és van, amire csak félig. Ezek a nyitott kérdések az őrületbe kergetnek. Mert tudom, hogy a következő rész megjelenéséig várnom kell a válaszokkal.
De nézzünk pár kérdést, amikkel kapcsolatban nagyon kíváncsi lennék a megoldásra, és pár olyan kérdést, amire megkaptam a választ olvasás közben.
Mi Gabriela valódi neve? Ki rabolta el Frena gyermekeit, és milyen célból tette? Milyen képességet/képességeket ismert meg Gabriela az út során? Mire képes a főhősnő? Kicsoda Sulu? Melyik csillagokra utazott el Adelin és Ettran? Miért kellett álnevet használni a főhőseinknek? Ki követi őket és miért? Kicsoda Ene, és milyen szerepe van a történet alakulásában? Hol találkozik először Gabriela a testvérével? Kicsoda Gabriela édesapja? Miért borul ki főhősnőnk az estélyen? Mit mond Ene Asliosnak? Sikerül hőseinknek a küldetésük?
Sok kérdés és sok megmagyarázatlan dolog van még. De ezen a részen látni a fejlődést, emellett a könyv izgalomban is bővelkedett jócskán. Szóval mindenkinek szívből ajánlom ezt a részt is.

Kemendy Júlia Csenge: Az időlátók balladája ("Sosem jártam Pápán, de ezután megteszem. Hátha belebotlok Miksába.")

Szeretném megköszönni a szerzőnek, Kemendy Júlia Csenge írónőnek, hogy bizalmat szavazott nekem, és még megjelenés előtt olvashattam Az időlátók balladája című könyvét. Ugyanígy hálás vagyok a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, amiért lehetővé tették, hogy elmondhassam a véleményemet.

Kemendy Júlia Csenge
Az időlátók balladája


Fülszöveg:

Pásztor Amália élete fenekestül felfordul, amikor Miksa, az új fiú elfoglalja a helyét a fizikateremben. A tizedik osztály unalmas hétköznapjainak egy csapásra vége szakad, és Ami felfoghatatlan események kellős közepén találja magát.
Kiderül például, hogy az iskolába való betörés váratlan időutazást idézhet elő, az Ágnes asszony pedig több mint egy bemagolandó ballada.

Ki az a nő, akiért Miksa felforgatná a múltat? És mi történik, ha megtalálja?

Tartsatok Miksával és Amival Kemendy Júlia Csenge pörgős, fordulatokkal teli regényében, sétáljatok át a múltba, ismerjétek meg Pápa városát, és engedjétek, hogy Arany János klasszikusa kilépjen a megszokott értelmezéséből.

Véleményem
5/5

Adott egy ismert, magyar város: Pápa. Tegyél hozzá egy tizenhat éves lányt, akinek egy axolotl a házikedvence; egy helyes fiút, akinek nehézségek és kemény múlt nyomja a vállát. Helyezd őket egy iskolába, ahol „véletlenül” egymásba botlanak. Nyiss egy kaput a múltba, csavard meg a történetet párszor, és máris kész az egyik legszuperebb magyar portálfantasy, amit mostanában olvastam!

Nagyon tetszett a koncepció és az alapkonfliktus. Már az mindent elmond, hogy a történet nem egészen 24 óra alatt beszippantott, majd ki is köpött (kissé ziláltan, de élményekkel és izgalmakkal telve), és még mindig a hatása alatt vagyok.

A cselekmény két fő szálon fut. Az egyik Miksa története, amiben megismerjük a múltját, és ahogy Amival találkozott, aki Amália (nem szereti, szóval maradjon Ami). Jaj, mennyire sajnáltam szegény fiút, aki mindent megtett volna azért, hogy helyére tegye a múltját! Miksa egy derék, nemes és jószívű ember, aki képes lett volna saját maga ellen menni, és elkövetni egy olyan szörnyűséget, ami nem is egyezik a természetével. Vajon meglépi? Vagy talán mégsem?

A másik szál a mindenkori jelen, a 2020-as év. Ami már abban sem átlagos lány, hogy mindkét szeme más színű. Hű! Ebből már ki is derül, hogy nem egy sima, csajos történet bontakozik majd ki a szemünk előtt, hanem valami sokkal jobb. Elvégre ki vásárolt az 1800-as években mézeskalácsot a helyi, pápai piacon, miközben egy mobiltelefon volt a zsebében? Ki zúgott bele valakibe, aki már rég nem is élhetne? Na, dereng valami a portálról a múltba?

A két szál végül összeér, és döbbenten pörgetjük tovább az oldalakat, mert minden, amit csak sejtettünk, semmissé lesz, és valaki újrarendezi a bábukat a regény sakktábláján.

Azt kérdezősködés nélkül is kijelenthetem, hogy a szerző alaposan feltérképezte Pápa múltját. Ez megmutatkozik a helyszínek, az épületek korhű leírásában, az utcanevekben, illetve a régies szavakban. Az írónő bevallottan szereti a szülővárosát, és ez teljes mértékben átjön a sorok között.

A stílus verhetetlen. A helyszíneket, az életszerű és életszagú helyzeteket, a komoly jeleneteket is átszövi a humor, akár egy jól kiépített metróhálózat. Bármelyik megállónál szállunk is le, mindig van egy morzsa, ami fellazítja a legképtelenebb, legkomolyabb szituációkat is, holott a regény elég komoly kérdéseket boncolgat.

Mi a jelentősége Arany János Ágnes asszonyának a történet szempontjából? Lehet, hogy Ágnes asszony élőbb, mint azt gondolnánk? Ha megváltozik a múlt, a jövő is vele változik? Ki áll a jó és ki a rossz oldalon? A jelenünk vagy a múltunk fontos? Ezer kérdés, és a válaszokat csak találgathatjuk.

A könyv függővéggel ért véget, amit még most is emésztek. Nagyon-nagyon várom a folyatást!



Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Gráczer L. Tamás - ("Mindig szerettem olvasni és sokszor megfordult a fejemben, hogy olyan könyvet én is tudnék írni, mint amit éppen a kezemben tartok. A húszas éveimben kezdtem írogatni, magamnak, főleg krimi novellákat, amiket aztán annak rendje-módja szerint vissza is dobtak a kiadók, ahová beküldtem őket próba-szerencse alapon.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Gráczer L. Tamás írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak A háromfa hölgye című könyve az elmúlt hetekben jelent meg a Prae Kiadó gondozásában, megvásárolható a kiadó weboldalán. Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!

Prae Kiadó

Kérem, meséljen magáról, mivel foglalkozik, amikor nem regényeket ír?

Korábban történelemtanárként dolgoztam, jelenleg egy vidéki gimnáziumban vagyok iskolai könyvtáros, bár a történelem iránti érdeklődésem töretlen (mint a megjelent könyv is tanúsítja). Székesfehérváron élek, 1978-ban születtem, de ennél többet nem szeretnék mondani magamról.

A háromfa hölgye című könyve sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nagyjából egy évet vett igénybe a teljes folyamat, az ötlet születésétől a kézirat befejezéséig. „Besegítettek” a Covid miatti lezásársok, mert így több időm volt foglalkozni vele. Nem sokkal azután futottam bele a „Krimi ma” pályázatba, amikor nekifogtam az írásnak, és mivel oda első körben nagyjából egy fejezetnyi anyagot kellett beküldeni, leginkább arra koncentráltam. Aztán amikor kiderült, hogy tovább jutottam, bele kellett húznom, hogy az egész könyv elkészüljön időre.

Magával a korszakkal kapcsolatban bőven voltak előismereteim, de az interneten hatalmas mennyiségű forrásmunka található (akár 100+ évesek, de igen frissek is). Csak tudni kell keresni, és aki keres, könnyen talál. Természetesen a könyvtári kutatást így sem úsztam meg, sok mindennek kellett ott utánanéznem. Összességében olyan 60-70 cikket, tanulmányt, könyvet olvastam át. A kutatómunka és az írás jórészt párhuzamosan folyt. Ez felgyorsította a folyamatot.

Prae Kiadó

Történeteiben hogyan kapcsolódik a fantázia és a valóság?

Igyekszem létező, vagy egykor létezett környezetben játszódó történeteket írni. Ezért törekszem a minél pontosabb történelmi-földrajzi háttér megteremtésére, néha talán túlzottan is. Ahol fehér foltok vannak (nincs valamiről hiteles leírás, feljegyzés, dokumentum) ott a korabeli analógiák alapján a fantáziámra hagyatkozom, akárcsak a cselekmény esetében – akkor is, ha beemelek oda valós elemeket (történelmi személyeket, eseményeket).

Mikor kezdett el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Mindig szerettem olvasni és sokszor megfordult a fejemben, hogy olyan könyvet én is tudnék írni, mint amit éppen a kezemben tartok. A húszas éveimben kezdtem írogatni, magamnak, főleg krimi novellákat, amiket aztán annak rendje-módja szerint vissza is dobtak a kiadók, ahová beküldtem őket próba-szerencse alapon. 2013-ban jelent meg álnéven az első könyvem, ami szintén pályázatra született (Germánia, Kossuth Kiadó). Itt több regényem is kiadásra került (szintén álnév alatt), aztán pár évig (több okból kifolyólag) nem írtam semmit. Egészen A háromfa hölgyéig. Mondhatni ekkor talált meg újra az ihlet.

Más műfajok is érdeklik, vagy inkább a krimit kedveli?

A történelmi szakirodalom és a krimi minden fajtája (könnyedebb, véresebb) mellett kedvelem a horrort (Lovecraft, King), és az alternatív történelmi regényeket is, ahol a mi lett volna, ha… kérdését járják körül. A Germánia is egy ilyen világban játszódik (győztek a nácik). Történelmi regényeket is olvasok hébe-hóba, de azok, érdekes módon, kevésbé kötnek le, hacsak nincs bennük krimis szál.

Milyen érzés Ön számára, amikor befejezi valamelyik kéziratát, vagy egy könyve megjelenik?

Szomorú és örömteli egyszerre. Örülök, mert kész van, kézbe vehetem. Szomorú, mert véget ért számomra egy kaland. Ilyenkor egy darabig nem is tudok nekifogni semmi újnak.  


Tervezett és tudatos folyamat Ön számára az írás, vagy impulzív?

Mindkettő egyszerre. Van egy történetváz, egyfajta sorvezető, ami mentén elkezdek írni, de menet közben rengeteg minden változik: akár mert egy korábbi ötletről kiderül, hogy hülyeség, vagy bizonyos szereplők fontossága nő vagy csökken a tervezetthez képest. Vagy éppen olvasok valami új információt, ami beépíthető a történetbe. Nincs tehát előre megírva semmi: a kezdő meg a végpont között leginkább „önmagát alakítja” a történet, és ezt nekem is izgalmas végigkövetnem. Sokszor változnak a nevek, helyszínek, míg elégedett nem leszek velük. Alkalmasint egészen máshogy jutok el a sztori végére, mint azt eredetileg elképzeltem.

A háromfa hölgyénél maradva Marcus itt eredetileg mellékszereplő lett volna – fontos mellékszereplő, de csak az. Próbáltam olyan főhőst találni, akinek hihető motivációi és lehetőségei vannak arra, hogy az igazság nyomába eredjen, míg rá nem jöttem, hogy a hóhérnál izgalmasabb alakot keresve sem találhatnék erre a feladatra. Így lett Marcus a történet központi alakja, aki hivatásból öl, múltja és munkája miatt többet tud az emberi testről másoknál, és nem csak az emberi, hanem az isteni törvényt is képviseli – ami a korszakban igen fontos volt mindenki számára. Sokkal fontosabb, mint manapság.

A köteteiben vannak kedvenc jelenetei? Van közöttük olyan, amelyet nehéz volt megírni?

Ebben a könyvben Marcus és Regina összes közös jelenete kedvenc. A leíró részek azok, amikkel sokat vacakolok (gondolok itt városrészekre, épületekre, szokásokra), mert itt amennyire lehet, igyekszem ragaszkodni a valósághoz, és részletekbe menően bemutatni ezeket – a korfestő hangulat miatt is, meg hogy a lehető leghitelesebb, színes-szagos (jelen esetben szó szerint) legyen az események hátteréül szolgáló világ.

Hogyan születik meg egy-egy történet? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúl?

Ez teljesen változó. Időnként megragadja egy-egy téma a figyelmemet, amiről hallok-olvasok, és amitől beindul a fantáziám, hogy milyen könyvet lehetne írni erről.  Persze jó, ha tíz ilyen elképzelésből egy megvalósul. De ihletet jelenthetnek személyek is, akiket aztán valamilyen szinten beleírok az adott könyvbe, vagy egyenesen köréje kanyarítok történetet (pl. Regina vagy Marcus alakjában is sok a valós elem).

Mielőtt A háromfa hölgyét írni kezdtemsokat olvasgattam Mátyás uralkodásának első éveiről (akkor éppen ez iránt érdeklődtem jobban). Ennek kapcsán ötlött fel bennem, hogy milyen jó színtere lenne ez az időszak (magyar helyszín, magyar szereplőkkel) egy történelmi kriminek, ahol a korszak ismert személyiségei kissé más oldalukról mutatkoznak be, mint ahogy azt ismerjük-tanultuk; a főbb szerepeket pedig olyanok játsszák, akik társadalmi helyzetük miatt kitaszítottak, lenézettek, megvetettek, de szükség van rájuk, hisz szó szerint a piszkos munkát végzik nap mint nap Budán. A felakasztott nő rejtélyének ötlete született meg elsőként, aztán már „csak” köré kellett írni a történetet, hóhérostól, Reginástól, mindenestől.   

Prae Kiadó
 
Kik láthatják először a kéziratát? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít? Van olyan segítsége, aki beleszólhat a szöveg, történet alakulásába?

A kész kéziratot most először mutattam meg másoknak, mielőtt beküldtem a kiadóhoz. Három ismerősnek küldtem el, közülük egy olvasta végig és véleményezte, olvasói szemszögből (ezer köszönet innen is érte, Emese!). Egyébként egyedül dolgozom, nem szoktam írás közben bevonni másokat a munkába. Zavarna. Amikor kész van, elfogadják, és szerkesztésre kerül, akkor az már természetesen más. Olyankor sor kerül javításokra, bizonyos részek törlésére, átírására, pontosításra, stb. De maga a történet marad olyan, amilyennek kitaláltam. 

A családja miként fogadta a hírt, hogy könyvet ír, sőt meg is jelent?

Nem igazán reklámoztam a dolgot, már csak babonából sem. Akkor szóltam róla, amikor nyertem, ami őszintén szólva engem is meglepett. Természetesen nagy volt az öröm.

Mit üzen az olvasóinak: számíthatnak újabb regényre a közeli jövőben Öntől?

Ahogy az időm és a munkám engedi, a sorozat következő kötetén dolgozom, de még nagyon az elején járok. Ha sikeres lesz az első rész, Marcus és Regina kalandjai biztosan folytatódnak. A középkori, fénykorát élő Budának még sok bemutatásra váró helyszíne van, ahol megfordulhatnak, és sok híres személyisége, akivel találkozhatnak.


 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Prae Kiadó

Libri 

Líra

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Sáfrán Judit - ("A regény telis-tele van leírásokkal, talán ezen részek megfogalmazása jelentette számomra a legnagyobb kihívást. ")

 Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Sáfrán Judit írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Az írisz emlékei (Örökölt királyság 1) c. könyve jelent meg eddig, amit a NewLine Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme. az interjú, fogadjátok szeretettel.


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

Sziasztok, először is köszönöm szépen a felkérést és a bemutatkozási lehetőséget! Sáfrán Judit vagyok, és idén töltöttem be a 27. életévemet. Budapest élek, egy zöldövezetes külkerületben. Végzettségemet tekintve okleveles közgazdász vagyok, és manapság egy igazán népszerű területen, a megújuló-energia iparban dolgozom. Az irodalom mindig is közel állt hozzám, a szabadidőmben szívesen olvasok, mégis az írás az, ami megadta számomra a legnagyobb örömet és szabadságot.

Az írisz emlékei (Örökölt királyság 1) könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az írisz emlékei egy képzeletbeli világban játszódik. Ettől függetlenül a helyi könyvtárat több alkalommal felkerestem információk pontosítása érdekében. A regényben nagy szerepet kapnak az égitestek, ezért a holdról több könyvet is kikölcsönöztem, és az arról olvasott tények alapján alakítottam a történetet.

Hogy meddig tartott az írás folyamata? A regény éveken keresztül formálódott, csiszolódott. Előfordultak jelenetek, melyek megírása több napot, hetet vettek igénybe. Mostanság igyekszem minden héten, több alkalommal leülni a gép elé, hogy az írást tudatosan beépítsem az életembe.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A most megjelent regényem szinte teljes mértékben a fantázia szüleménye. A regényben megjelenő lények, szerkezetek és a hitvilág is távol áll a hétköznapiságtól. A történet egy kitalált világban, országban kap helyet, ahol egy bizonyos nemzet, a dálok sorsa forog kockán.

A valóságból csupán egyetlenegy helyszínt kölcsönöztem, mely a történet elején jelenik meg egy bár képében. Néhány karaktert valós személyről mintáztam, bár utólag visszagondolva, hiába próbáltam valósághoz hűen megalkotni őket, teljesen mások lettek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már egészen gyerekkoromban megmutatkozott az írás iránti szeretet. Általános iskolásként naplót írtam és meséket találtam ki. Akkoriban részt vettem novellapályázatokon is. Tinédzserként azt szerettem volna, hogy az írás mindig is az életem része legyen, ezért olyan pályát szerettem volna választani, ami ehhez közel áll. A sors mégsem így hozta, de ez nem szegte a kedvemet. Az írás iránti vágy erősebb volt bennem, ennek eredménye pedig pont a napokban született meg.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre szeretnék a fantasy zsánerében maradni, hisz elkezdtem egy regényt, ami korántsem ért még véget. Viszont nem vetem el a gondolatát annak, hogy más műfajban is kipróbáljam magamat. Mindenképp szeretnék majd fiatal felnőtteknek szóló romantikus regényt írni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Évekkel ezelőtt fejeztem be Az írisz emlékei első verzióját. Emlékszem, éjfél volt és nagyon megérintett, hogy leírtam a „vége” szót. Akkor nem igazán tudtam elhinni, hogy a történet végére értem. Azt hiszem, nem akartam elengedni a kitalált karaktereim kezét, ezért kezdtem bele a történet átdolgozásába. 2021-ben tettem pontot az Örökölt királyság 1 végéreakkor fellélegeztem, és nekiláttam a kiadó keresésnek.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

A saját nevemen írok. Megfordult a fejemben, hogy írói álnevet válasszak, de azt nem éreztem volna magamhoz közelinek. A családom tisztelete miatt szerettem volna fenntartani a Sáfrán nevet.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Ez nem volt kifejezetten tudatos döntés. Gyerekként a kaland és a mese műfaja állt hozzám közel, ami hamar átformálódott a fantasyba. A legtöbb könyv, amit olvasok, a fantasy zsánerében íródott, valószínűleg ezért terelődtem ebbe az irányba.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Számomra az írás egyfajta önmegvalósítás, ezért amikor végre a kezembe foghattam az első könyvemet, azt éreztem, megvalósult a legnagyobb gyerekkori álmom. Nem nagyon tudtam elhinni. Percekig csak néztem a borítót és mosolyogtam. Oly rég vágytam már erre az érzésre, hogy talán fel sem fogtam, hogy ez a valóság.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább tudatosnak mondanám. Általában váratlanul megjelenik egy ötlet a képzeletemben, amit meg szeretnék örökíteni. Ez a késztetés vezet arra, hogy leüljek gépelni. Napközben a folyamatos teendők mellett nehéz időt szakítani az írásra, viszont esetenként, amikor csönd és nyugalom van, már egészen más a helyzet. Akkor jön el az alkotás pillanata.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Az Örökölt királyság 1-ből a regény fő helyszínén, a Dáliában játszódó jelenetek a kedvenc részeim. A Luna hetéről szerettem a leginkább írni, azok a jelenetek könnyedek, szórakoztatóak. A vicces részeket kifejezetten szeretem, csak kár, hogy olyan kevés van belőlük.

A regény telis-tele van leírásokkal, talán ezen részek megfogalmazása jelentette számomra a legnagyobb kihívást. A párbeszédeket könnyebben tudom a papírra vetni, mint egy tájleírást, az előolvasói vélemények alapján érdekes módon mégis az apró részletek bemutatásában mutatkozik meg az erősségem.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Reggel, a buszon ülve, olvasás közben szokott megszállni az ihlet. A hirtelen jött ötleteket gyorsan fel szoktam jegyezni, nehogy elillanjanak.

A külföldi nyaralások kifejezetten nagy hatással vannak rám, a legelvontabb ötleteim akkor születnek. A fő inspirációs forrásaim a templomok, ott valamiért mindig eszembe jut, hogyan kellene folytatni egy adott jelenetet.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A regény első verzióját évekkel ezelőtt a barátnőim olvasták. Mindannyiuknak más volt róla a véleménye, de természetesen a legjobb barátaim szava számított a leginkább. Miattuk több jelenetet is átírtam. A családtagjaim közül is sokan olvasták a történeteimet, mindig meghallgattam őszinte tanácsukat. A tavaly elkészült kéziratot két kedves magyar tanárnővel olvastattam át, akkor már az ő szakmai meglátásukra hagyatkoztam.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent? 

Régóta tudják, hogy írok, ezért nem lepődtek meg. Talán akkor már komolyabban vettek, amikor a NewLine kiadó visszajelzett, hogy szívesen kiadnák a regényt. Mindannyian nagyon örültek, a megjelenésnek pedig annál inkább. Meg is ünnepeltük.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A napokban jelent meg Az írisz emlékei nyomtatott verziója, de tervezem e-book formájában is kiadni. A megjelenés körülbelül a következő félév második felében várható. Idén buzgón dolgozom az Örökölt királyság 2. részén, melyet jövőre a kezükbe foghatnak az olvasók, ha elég gyorsan haladok. Remélem, számukra is annyira kedves lesz a sorozat, mint nekem.
 
A könyvet itt tudod beszerezni: