2022. szeptember 27., kedd

Ella Steel: Érzéki rabság " Ezt a történetet már nagyon vártam az írónőtől, mert sokak kedvenc Nagyvadja visszatér egy rövid időre. De ami a legjobban tettszett ebben a könyvben, hogy megismerhetjük a Wright testvérek és a Sawyer testvérek múltját."

Most egy olyan írónő regényéről hoztam el a véleményem, akitől már több történetet is olvastam, és nagyon szerettem őket. Ő nem más, mint Ella Steel írónő, és a regény, amelyről most szeretnék írni, nem más, mint az Érzéki rabság. Amit különálló regényként is olvashat az ember, de a Hajsza sorozat folytatása. A már megismert Mira Wright nyomozónő kishúgáról, Monáról szól.


Ella Steel:
Érzéki rabság

Tartalom:

Travis Sawyer élete gyökeresen megváltozik egy tragédiát követően. Feltett szándéka, hogy jobbá tegye a világot, mindeközben folyamatosan küzd a belső démonjaival.
Mona Wright számos rossz döntés után céltalanul és magányosan tengeti mindennapjait. Nincs semmi, ami izgalommal töltené el, mígnem egy napon nyomozók érkeznek a munkahelyére. A lány megízleli az adrenalin vérpezsdítő hatását és mindent elkövet, hogy ne kelljen róla lemondania…
Egy megoldatlan ügy, egy véletlen találkozás és egy elkeseredett döntés, ami megkérdőjelezheti Travis nyomozói mivoltát…
Egy tekintet, ami elvarázsol, egy érintés, ami magával ragad és érzéki rabságba zár…

Családon belüli erőszak, gyász, depresszió, újrakezdés.

Visszatérnek Ella Steel szereplői, akiket a szerző Hajsza-sorozatában ismerhettünk meg, hogy ezúttal az ő szemükön keresztül élhessük át az eseményeket.

Véleményem:
5/5

A Hajsza sorozat immár folytatódik Mona Wright és Travis Sawyer történetével. Azért emeltem ki, hogy a sorozat folytatódik, mert aki még nem olvasta az írónő Hajsza című sorozatát, annak sok lehet benne az a rész, ami számára nem túl fontos. Bár önálló kötetként is olvasható, mégis ajánlom az előzmény elolvasását, hogy az olvasó egy egész képet kaphasson.
A történetet három részre tudom szétosztani.
1. Múlt: 10 évet visszamegyünk az időben. Itt mind Travisről, mind a Wright testvérekről sok mindent megtudunk, és meg is értünk velük kapcsolatban.
2. Jelen: A Végzetes hajsza kötet nyílt befejezést kapott. Ez azért érdekes, mert ott 3 irányban folytatódhat a történet. Az Érzéki rabság az egyik irány.
3. A nem túl régi múlt/jelen keveréke: Olyan részek, amelyek már szerepeltek a Hajsza sorozat mindkét részében, csak most éppen Travis vagy Mona szemszögéből mutatja be.
Meg kell mondanom, hogy számomra ez a rész volt eddig a kedvenc a sorozatból. Lehet azért, mert sok kérdésemre választ kaptam, hogy mi miért történt.
A történet maga pörgős és akciódús. Szerettem olvasni a Travis és Jay közti párbeszédeket. Jó volt visszaolvasni azokat a részeket is, amelyek tetszettek az előző részben. Mira itt sem hazudtolta meg magát, sőt Mona sem. Hiába látni, hogy testvérek. Tetszik az, hogy nem kényes hisztis csajok, bár vannak pillanatok, amikor ez megengedett.
Jó volt többet megtudni Travis testvéréről is. Fura volt olvasni, hogy szinte ő is gyermekfejjel, „nevelte” fel a húgát. Ilyen bátyó jól jönne nekem is.
Elgondolkodtató volt mindenek előtt. Aki figyelmesen elolvassa a regényt, és a sorok közé lát, észrevehet elrejtett megjegyzéseket.
Jó volt, hogy a régi szereplők ismét felbukkantak. Sokat mosolyogtam egy-egy reakción. Főleg mikor Mira kiakadt, hogy a húga férjhez ment Travishoz. Hát azt a fejet megnéztem volna.
De nem merek többet írni, mert félek, hogy túlságosan is spoileres lenne az egész.
Ezért csak annyit szeretnék még írni, hogy minden olyan olvasónak ajánlom, aki szereti az akciókkal, szenvedéllyel, meglepetésekkel teli romantikus-erotikus regényeket. Erősen 18+-os könyv. Nemcsak az erotikus jelenetek miatt, hanem a tartalma és a mondanivalója miatt is.

Koncz Mars János - Buborékember értékelés

Az “Ismerd meg hazánk íróit”, saját magam kihívása volt, ami sok olvasással kezdődött, értékeléssel, majd videókkal folytatódott. Ezeken túl pedig egy újabb mérföldkő talán, hogy a Magyar Szerzők Könyvei Magazinba is elkezdtem írni, támogatva őket ezzel is.
Ezúttal Koncz Mars János Buborékember című regényét olvastam, amellyel szintén ismeretlen területre tévedtem, ugyanis pszicho/krimi még sosem volt a kezemben. Nagyon érdekes volt számomra, egy sérült elme ilyetén bemutatása, ami amúgy is érdekel. Ajánlom minden zsáner kedvelőjének.

Koncz Mars János: 
Buborékember


Fülszöveg:

Kristóf Ilona és négytagú csapata internetes szélhámosokra, veszélyes virtuális károkozókra és pszichopatákra vadásznak. Rejtőzködő megbízójuk anyagi támogatása mellett feladatuk ezen veszélyes elemek internetes térből való eltávolítása és kiiktatása. A nyomozati munka során képbe kerülő Éjsötét Kiadó munkatársaival kommunikálva egyre mélyebb bugyrait ismerik meg az önimádat végzetes poklának, miközben puszta fizikai létük is veszélybe kerül. Vajon sikerül az eszközökben nem válogató ellenfelet legyőzniük? Minden képességüket latba vetve is kétesélyes a játszma még akkor is, ha ők maguk sem finnyáskodnak a módszereiket illetően.

Értékelés:
5/4

A négy a borítónak szól, mert az engem nem fogott meg és számomra nem is tükrözte a történetet, vagyis a borító után egy teljesen más sztorira számítottam, továbbá zavartak a fejezetek tagolásai.
Ettől függetlenül a történet maga érdekes, a karakterek is jól kidolgozottak, hétköznapi emberek, akik igyekeznek megszabadítani a világot az interneten terjedő pszichopatáktól, amit egy rejtélyes megbízó tesz lehetővé számukra anyagilag, aki szintén megjárta a poklot, ahogyan elvesztette a feleségét; akik egy álprofil mögé bújva oly sok embert tettek már tönkre, zúzták szét önbecsülésüket.
Recenziós példányként került hozzám, amúgy lehet nem talál meg. Én magam nem követtem nyomon a nemrégiben kialakult botrányt egy kiadó és szerzői között, de ez a tény maga nem lepett meg annyira.
Ahogy én is közelebb kerültem az itthoni könyves piachoz, mint író és olvasó, hallottam, tapasztaltam hajmeresztő dolgokat, de a könyvben leírtak minden képzeletemet felülmúlták.
A történet tehát egy valamennyire valós eseményt dolgoz fel, fikcióba ültetve, de látszik rajta, hogy gondos utánajárás és háttérmunka bújik meg mögötte. A nárcisztikus személyiség, egy sérült elme ilyetén megközelítése, számomra igen érdekes volt, mivel amúgy is érdeklődöm ezután a téma iránt.

Hogyan sikerül, vagy sikerül-e egyáltalán elbánni a kiadóval? Kiderül a könyvből.
Ajánlom, minden zsáner kedvelőjének és annak, aki szintén lemaradt volna.

Megvásárolható: Marsbook Kiadó webshopja


2022. szeptember 25., vasárnap

Wattpad: pro és kontra

 Ebben a cikkben a Wattpad mint írói felület előnyeiről és hátrányairól fogok beszélni. Tehát főként írói szemszögből prezentálom a felülettel kapcsolatos tapasztalataimat. Köszönöm a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy megjelentethetem ezt a cikket.



Miért választottam a Wattpadot?

Írói karrierem elejétől fogva alkotok interaktív történeteket, melyek lényege, hogy az olvasóimmal együtt alakítom a sztori szálait, ők szavaznak a csoportomban a folytatásokról, így kézenfekvő volt, hogy kell egy felület, ahol a megjelent fejezeteket olvashatják. Korábban a blogomon tettem közzé a regényeket, de sok jót hallottam a Wattpadról. Ezért úgy gondoltam, a negyedik interaktív történetemet ezen a felületen fogom megírni. Meglepett, hogy sok olvasó ódzkodott tőle. Lehet, hogy a Wattpadnak már van egy előzetes híre, és ez sokakban rossz benyomást kelt.

Én teljesen tiszta lappal vágtam neki a dolognak, nem voltak konkrét elvárásaim. Illetve volt egy, ami miatt a blog helyett ezt a felületet választottam. Azt reméltem, hogy maga a Wattpad algoritmusa lehetővé teszi, hogy olyanok is olvassák, akiknek nem én tolom az orruk elé a készülő fejezeteket, különböző közösségi média felületeken való megosztással. Itt egy kicsit csalódnom kellett, mivel nem így működik. Ha én nem osztom meg, és nem kiáltom égbe világba, hogy gyerekek, van egy új fejezet, akkor bizony az algoritmus csendben marad, és a kutya sem olvassa. Talán mert új vagyok, nekem nem így működik a felület, talán az öreg rókák jobban tudják, hogy kell olyanokat is elérni, akik korábban nem olvasták őket. Illetve, ha elér a regény bizonyos fokú olvasottságot, akkor dobálja fel majd a hasonló érdeklődési körrel rendelkező olvasóknak. De úgy gondolom, ezt az olvasottságot kis hazánkban elég nehéz produkálni. De ki tudja? Talán nem lehetetlen.

Milyen a Wattpad felülete?

Hamar letöltöttem az applikációt is. Sokan szoktak panaszkodni arra, hogy a Wattpad nem jelzi, ha üzenetük, kommentjük érkezett, vagy ha az olvasólistájukon lévő könyvhöz újabb fejezetet töltöttek fel. Szerencsére eddig nekem még nem volt ilyen tapasztalatom. Az e-mail és az applikáció is küldi az értesítéseket mint a kisangyal, ha van valami történés. Viszont nem mondom azt, hogy a felület könnyen kezelhető. Az tetszik benne, hogy van afféle közösségépítő szerepe, tehát ugyanúgy be lehet követni egymást, mint a többi közösségi média által kínált platformokon, lehet kommentet, üzenetet hagyni. Sőt! Még akár a regény egy-egy szavához, mondatához is külön kommentet lehet fűzni, úgyhogy ez tetszik.

De megtalálni rajta valamit? Sokszor még a saját regényemet is nehezen találom. Vagy ha meg akarom osztani az adott fejezetet, olyan linket ad, ami az első fejezettel kezd. Ezért többször utána kellett néznem, hogy amit megosztok, az a jó link-e. Volt, amikor az olvasók szóltak, hogy itt valami nem stimmel. Ráadásul a szöveg formázási lehetőségei is hagynak némi kívánni valót maguk után. Sokkal kevesebb lehetőségem van a formázásra, mint a blogon, és ez meg is látszik a szövegen. Az viszont pozitívum, hogy a regényt egyben és fejezetenként is lehet kezelni (ha a rendszer is engedi), míg a blognál csak fejezetek léteztek. Az is tetszik, hogy van borítószerkesztő funkció rajta. De mivel a sztorimhoz volt olyan, akivel külön terveztettem borítót, nem tudom, hogy az mennyire profi.

Milyen extrák vannak a Wattpadon?

Azonkívül, hogy közösségépítő, tehát bekövethetsz bárkit, és bármit hozzáadhatsz az olvasási listádhoz, láttam, hogy vannak olyan olvasmányok, amiket pénzért lehet elérni, de nem néztem utána, így ezt most csak futólag említem. Ami viszont felkeltette a figyelmem, hogy van egy csomó „writing contest”, vagyis verseny, amikor is különböző témákban várnak regényeket. De mivel engem ez kevésbé érint, nem tudok bővebb információval szolgálni erről sem.

Szerintem valamennyire extrának számít, hogy lehet szavazni a történetekre. Míg a blognál is látható, hogy hányan olvasták az adott bejegyzést, a Wattpadon három fontos szám szerepel a fejezetek, vagy éppen az egész regény mellett; a nézettségi mutató, hogy hányan csillagozták, vagyis szavaztak a sztorira, és hogy hány fejezetből áll.

Kiknek ajánlom a Wattpadot?

Mindenkinek, aki ír, és akinek van ingyen hozzáférhető tartalma. Összességében nekem eddig pozitív tapasztalataim vannak a Wattpaddal kapcsolatban, de még bőven nem ismerem csínját-bínját, és idő, amire kitapasztalom, hogy működik. Ezért a türelmetlen embereknek kevésbé tudom ajánlani. Hogy többet ad-e mint egy blog? Határozottan. Úgyhogy szerintem megéri kockáztatni, és megnézni, neked bejön-e, vagy köszönöd szépen, és inkább más felületet választasz írásra.

A Wattpadnak jogosan rossz a megítélése?

Mivel én tényleg minden előítélet nélkül vágtam bele a wattpadozásba, meghökkentett, amikor hallottam, hogy leszólták ezt a felületet. Olyasmiket mondtak, hogy „Wattpad borítónak még elmegy”, „Wattpad sztorinak jó, de nyomtatásban!” stb. És elgondolkodtam, hogy ennek vajon mi lehet az oka. Tény; a mai világra jellemző, hogy mindenki ír, és erre kiváló felület a Wattpad. Könnyen bele lehet futni kevésbé igényes munkákba, hiszen bármi ellenőrizetlenül jelenik meg ezen a felületen bármely témában. Úgyhogy megértem, hogy nem olyan a presztízse, mint mondjuk egy nyomtatott regénynek. Viszont én hiszek abban, hogy nincs rossz könyv. Vannak olyanok, amik kisebb tatarozással szuper könyvekké varázsolhatók, másokon meg csak a bulldózer segít, és az újjáépítés, de attól még az ötlet, amiért az az emberben megfogant, igenis számít, és kisebb vagy éppen tetemes rekonstrukcióval még jó lehet. Ahányan vagyunk, annyi történet él, és ez egy jó platform, hogy megmutassuk.

Tervezem a továbbiakban is használni a Wattpadot?

Mindenképpen. Elvégre sok olvasóm direkt a készülő regényem miatt regisztrált be, ezért kegyetlen lenne tőlem, ha visszatérnék a blogra. Van egy csomó Wattpados csoport, ami közül a teljesség igénye nélkül belinkelek párat. Itt direkt Wattpados történeteket írnak és olvasnak az emberek, így talán szélesebb körben eljut az adott írás oda, ahova szánták, még ha a Wattpad maga nem is dobálja fel olvasóinak. Úgyhogy a jövőben tervezek még itt írni. Ami jó, hogy be lehet jelölni, ha elkészül egy regény, vissza lehet menni, javítani a szövegen (igaz, a blognál is), és akár törölni is lehet, ha esetleg nyomtatott könyvet terveznék a jelenleg futó történetemből is. Ha eddig kételkedtél, vágj bele! Próbáld ki! Én eddig nem bántam meg ezt a döntést.

Wattpad

Wattpadosok

Wattpad mentorprogram

Wattpad írói

Sarah Shadow: Az alvilág árnyékában " Izgalmakkal, fordulatokkal teli történet, amelynek érdekessége, hogy nem csak a főszereplők szemszögéből ismerhetjük meg a történetet, hanem a mellégszereplők is megszólalnak."

Most egy elsőkönyves magyar írónő regényéről szeretném nektek elmondani a véleményemet. Sok könyvet olvastam, amelyikben szerepel a maffia. De ilyet még nem. Látni, hogy komoly kutatómunka van mögötte a fantázián kívül. Ritkán mondom azt, hogy nehezen találok szavakat, de most Sarah Shadow írónőnek sikerült ezt elérnie nálam. Az alvilág árnyékában egy akcióval, izgalommal, titkokkal teli történet, amelyben bármi megtörténhet.

Sarah Shadow:
Az alvilág árnyékában

Tartalom:

Hangár Kristóf, az ukrán-magyar kábítószer-kereskedelem egykori dílere, néhány hónap letöltendő börtönbüntetés után felhagyott alvilági életével. Már több, mint húsz éve lezárta a szervezett bűnözéshez köthető kapcsolatait, és Budapest egyik legkapósabb építészeként jeleskedik az országban. Egy dupla véletlensorozat folytán megismerkedik a velencei lakosú, gyönyörű, óvónőként dolgozó Sallai Szonjával, aki azonnal megbabonázza a férfit.
Mielőtt még a tündérmese elkezdődne, az alvilág mélyről feltörő haragja keresztülhúzza a békés jövő reményébe vetett hitet. A maffia nem felejt. Ha egyszer megmart a kígyó, az izzó méreg örökre ott dolgozik benned. Van, amiből nem kell egy újabb adag, mert sosem fogy el.
Amikor a félelem begyűrűzik a mindennapokba, a pengeélen táncoló nyugalom illúzióját felváltja a gyötrő bizonytalanság, és a kétség. Mindkettőjüknek van takargatnivalója. De vajon ki hazudik nagyobbat?
Ezen a sakkpályán csak gyalog vagy a fekete királyok birodalmában.”

Véleményem:
5/5

A Könyvhéten szereztem be ezt a regényt. Úgy vettem meg, hogy láttam a neten, de nem volt tervben, és hát a borító nagyon vonzott. Meglátni és beleszeretni, de meg kell vallanom, hogy nem csalódtam a választásomban, mert egy izgalmas regényt kaptam.
Sarah Shadow írónő neve még sokatok előtt ismeretlen lehet, de ha egy izgalmas maffiás romantikus krimi regényt szeretnétek olvasni, szívből ajánlom Az alvilág árnyékában című regényt.
Érdekessége, hogy négy szemszögből íródott. Így négy különböző világba is betekintést nyerhetünk, de mégis a négy világ találkozik egy pontban.
Egy volt drogcsempész, egy olasz maffiafőnök lánya, egy rendőr és egy ukrán maffia egyik embere. Ők négyen a fő karakterek a történetben.
De kezdjem is el a véleményezést.
A történet maga összetett, mégis sok mindent rejt magában. Ha az ember figyelmesen olvas a sorok közt, nem sok minden kerüli el majd később a figyelmét. Hiszen itt minden információ aranyat ér. Így értheted meg csak a regény lényegét és mondanivalóját.

A történetet magát 3 időbe tehetjük: jelent, múlt, bizonytalan jövő.
Ebben a részben a férfi főszereplő múltjára fektet nagy hangsúlyt az írónő.
Hogy ez miért is fontos? Mert ez adja meg a sorozat első részének a lényegét, itt kezdődik el minden. Itt derül ki, mi miért történik vagy fog történni.
A történetnek vannak könnyed humoros részei is, illetve szívfacsaróak is. Ha meg kellene határozni azt, hogy mire szeretné felhívni Sarah Shadow írónő a figyelmet, nehéz lenne. Ugyanis a könyvnek több mondandója is van, de mindenképp a család és a szeretet áll a központban. Szépen meg van a regényben az is fogalmazva, hogy egy családot nem csak a vér határozza meg. Mert vannak olyan családok is, ahol nincsen vérségi kötelék, mégis nagy szerepet játszik egy-egy ember életében. Ez itt be is bizonyosodik, hiszen a főhősünket, Kristófot örökbe fogadták, miután elvesztette a vér szerinti szüleit. Emellett főhősnőnknek valamivel könnyebb volt olyan szinten, hogy az édesapja még élt. De sajnos az édesanyját ő is elveszítette, és a nevelőanyja pedig úgy szerette őt, mint a saját lányát.

Nagyon nehéz most úgy írni erről a regényről, hogy ne áruljak el sok mindent. De annyira összetett, annyira jól kidolgozott és rengeteg kutatómunkát igényelt, míg ezt a művet megírta az írónő, hogy hiteles legyen. Ezért nem is akarok nagyon részletekbe bocsátkozni, mert félek, elspoilerezném csak. Szóval a lényeget írom le. Hangár Kristóf és Sallai Szonja története nem egy rózsaszín buborékban megírt romantikus regény. Nem egy álomvilágban játszódó vágyakozó történet. Hanem maga a kőkemény valóság, amelyben az ember mindig megpróbálja megtalálni a boldogságot. Van, aki elrejtőzne előle, és van olyan, aki elébe menne. Ebben a történetben sok a titok és az akció. Ez teszi izgalmassá a sztorit. De jöjjön pár kérdés.
Meddig lehet egymás elől elrejteni a titkainkat és hazudni nem csak a másiknak, de önmagunknak is? Vajon ki lehet lépni egy olyan világból, ami egyszer már magába szippantott minket? Meg tud változni egy ember valakinek a kedvéért? Mennyit kell önmagunkkal és másokkal harcolnunk, hogy elérjük a kívánt végeredményt? Mennyit ér a család és a szerelem? Hogy védhetem meg azokat, akiket szeretek? Vajon sikerül hátat fordítani a múltnak?
Ezek csak átlagos kérdések, amelyeket az emberek feltehetnek maguknak akár minden nap. De ebben a könyvben a válaszok egy részét meglelheted.
Íme, a történet alapján felmerülő kérdések, amelyekre vagy kapunk választ ebben a részben, vagy pedig várnunk kell a folytatásra.
Hogyan ismerkedik meg Kristóf Szonjával? Mit tudsz tenni akkor, ha az az ember, akit szeretsz, veszélybe kerül?
Vajon Szonja vagy Kristóf az, aki fél kimutatni, mit is érez a másik iránt, és miért? Vajon meddig ér el a maffia keze? Hogyan mentheti meg egy apró tárgy az ember életét? Hátat tudsz fordítani annak a világnak, amiben felnőttél? Vajon jól döntött Kristóf, jó döntést hozott?

Minden olyan 18 év feletti olvasónak ajánlom ezt a regényt, akik szeretik a maffiás romantikus-krimit akcióval, titkokkal és meglepetéssel. Ez a könyv szól a szeretet és a család erejéről, a gyászról, a múltról és a jelenről. Megmutatja, hogy minden egyes perc ajándék, amit a szeretteinkkel tölthetünk el, mert sosem tudhatjuk, mikor kell elválnunk tőlük. A történetben van még korrupció, sőt társadalmi problémák is előfordulnak benne, mint például a kirekesztés. Ezenkívül a humor is megtalálható a regényben, ami nagyon fontos. Az írónő stílusa egyedi. A történetek egyes részei az olvasó szeme előtt válnak filmszerűvé. Hiteles és valósághű, szépen bemutatja Magyarország, főleg Budapest nem éppen napos oldalát is. Látni a sok utánajárást és utána olvasást. Az írónő egy újabb gyöngyszem lett a saját maga zsánerében.

Sarah Shadow hivatalos oldala
Gyémántfelhő Kiadó

2022. szeptember 24., szombat

N. Fülöp Beáta: Marilia bonbonjai "Kedves romantikus történet egy jó nagy csavarral. Tökéletes kikapcsolódást nyújt az őszi/téli estéken."

Most egy ajándék könyvről szeretném nektek elmondani a véleményemet, amelyet nem más, mint az írónő N. Fülöp Beáta bocsájtott a rendelkezésemre. A regény címe pedig Marilia bonbonjai, amely egy romantikus regény, titkokkal és receptekkel megfűszerezve.

N. Fülöp Beáta:
Marilia bonbonjai

Tartalom:

Egy fantasztikus történet egy nem mindennapi lányról, aki az őt ért sok kudarc ellenére is bátran kitart az álmai mellett. Mindeközben a gyönyörű Toszkán táj és Firenze szépségei, a helyi ízek ínycsiklandó kavalkádja, és az írónőtől már elválaszthatatlan szerelmi szál teszi lebilincselővé a történetet. Egy igazi 4:1-ben instant könyv, amelyben megtalálható a szerelem, sok-sok édes bonbonrecept, csodálatos útleírás és egy komplett motivációs tréning. Hát kell ennél több? Nem csak az álmaikért harcba szálló igazság harcosai számára nélkülözhetetlen ez a regény, hanem a gourmet-k, az utazni szeretők és a mély érzelmeket megélni vágyók könyvtárából sem hiányozhat a Marilia bonbonjai.

Véleményem:
5/5

A jelenlegi olvasmányom egy ajándék kötetről szólt, amelyet N. Fülöp Beáta írónő írt, a címe pedig Marilia bonbonjai. Az írónő stílusa nagyon tetszik nekem, ahogy a története is. Bár ez volt tőle az első könyvem, abban biztos vagyok, hogy nem az utolsó. Mivel rájöttem, hogy semmi sem az a történeteiben, mint aminek látszik. Barátnőm ajánlotta nekem egy kellemes nyári könnyed kikapcsolódásaként. Hát ez minden volt, csak az nem, mert tele volt titkokkal és érdekességekkel.
Első, ami megfogott az írónő stílusában, az a tájleírás volt. Lehetett a hely- és a tájleíráson érezni, hogy járt már ott.
A második, ami megfogott, azok a meglepetés receptek. Mert nem csak a történetben vannak benne név szerint megemlítve. Tényleg valódi recepteket tartalmaz, amelyet az olvasó ki is próbálhat, ha szeretne. Az igazi ínyenceknek ajánlatos is, akik egy kis olasz életérzést szeretnének az otthonukba belopni.

Most már a történetről is szeretnék egy kicsit mesélni nektek.
Ez a regény egy magyar lányról szól, aki nyert egy utat Olaszországba, pontosabban Firenzébe. De sajnos nem tud elmenni, mert éppen vizsgaidőszak előtt áll, éppen ezért küldi el maga helyett legjobb barátnőjét, Mariliát. Az utazása egy nagy kaland kezdetét jelenti, de erről neki még fogalma sincsen. Csak akkor döbben rá, amikor ott van. Megismerkedik egy jóképű olasszal, Lukával, aki egyben a szállásadója is. Ő vezeti be a kulináris élvezetekbe a lányt, és mutatja be Luciana nénikéjének. Az asszony kalauzolja el a főhősünket az édességek világába, és jó tanácsokkal látja el a lányt. Marilia sok mindent megtanult az életről is, sőt a szerelemről. Eleinte a plátói viszonzatlan szerelemről, vagyis ő azt hitte, hogy akit szeret, az nem viszonozza.
Ez még mind semmi, mert mielőtt hazautazott volna, Marilia talált pár lottószelvényt az utcán, amit nem akart kidobni. És ez változtatta meg igazán az életét, mert a szelvények segítségével egy igen szép nagy összeghez jutott. Ez segített neki megvalósítani az álmát, hogy saját kávézója és cukrászdája legyen Olaszországban.
De vajon ez az álma tényleg megvalósul? Vagy csak álom marad? Ott marad Marilia Olaszországban, vagy hazautazik Magyarországra? A plátóinak hitt szerelme plátói marad? Milyen titkot rejteget Luka családja? Kibe szerelmes Marilia? Ki segít a lánynak, hogy megnyissa a saját cukrászdáját?
Ezekre a kérdésekre is választ kapunk a könyv elolvasása után.


2022. szeptember 23., péntek

Tudtad-e? Eve Red

A következő Tudtad-e? cikkünkben egy elsőkönyves magyar írónő szeretne elmesélni magáról pár érdekességet. Ő nem más, mint Eve Red, akinek nemrég jelent meg a Félelem és vágy című maffiás romantikus-erotikus regénye. A regény 18 éven felülieknek ajánlott. A regény csak az írónőtől vásárolható meg.
Eddig megjelent művei: Félelem és vágy 2022.

Íme, 10+1 tény az írónőről: 

1.
Imádom a három gyerekem és a férjem. Örülök, hogy megértőek velem szemben, amikor elvonulok a saját világomba az írás során. Reggel két kávéval indul a nap, addig nem szólhat senki hozzám. Szeretem a csokit, a sütiket és a száraz fehérbort. Írás közben ez is és az is fogy ám.

2.
Sokáig utáltam olvasni. Egyetlen kötelező olvasmányt olvastam csak el, a Pál utcai fiúkat. Ám azóta nem győzöm utolérni magam és csak úgy falom a könyveket. Folyamatosan bővül a kiolvasásra váró regények listája. Elég nagy a képzelőerőm. Fejből szoktam a gyerekeknek itthon mesét mondani. Egyszer csak jött a férjemnek az ötlet, hogy miért nem írok én is egy könyvet.

3.
Rengeteg történet van a fejemben, amik csak arra várnak, hogy általam megszülethessenek. Bárcsak megírhatnék egy regényt olyan gyorsan, mint ahogy a gondolataimban pörögnek! Úgy érzem, hogy a karaktereim használnak fel engem, hogy papírra vessem őket.

4.
Számomra az írás egyfajta terápia is. Naplót mindig is írtam kisebb-nagyobb szünetekkel. Jobban ki tudom magam fejezni írásban, mint szóban.

5.
Sosem tervezek előre, csak leülök és írok.

6.
Nem vagyok romantikus alkat, bár igyekszem belevinni az írásba.

7.
Sosem gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fogják az olvasóim a regényemet. Már annak is örültem volna, ha csak négy ember elolvassa és tetszik nekik, mert akkor már célt értem vele. Nagyon boldog vagyok, hogy ez a szám több, sokkal több. Imádom őket, imádlak titeket! Köszönöm, hogy vagytok nekem!

8.
Szókimondó vagyok, és a hétköznapokon is sokszor beszélek csúnyán, főleg, ha ideges vagyok. Mostanában sokszor voltam. Szerintem el sem hinnétek, mennyi rossz dolog történt velünk az elmúlt időszakban. Nevetve szoktuk elsorolni, pedig semmi vicces nincs benne, de olyan hosszú a lista, hogy kínos végigmondani csak úgy fapofával. Szeretek poénkodni, és még jobb, ha ezt értik is.

9.
Vágyam, hogy létrehozzak egy kiadót, amivel támogatnám a hazai erotikus-romantikus zsánerben írt regények íróit azzal, hogy kisebb példányszámmal eladott könyvek után is megérje nekik nálam kiadatatni.

10.
Utálom a nyelvtant, de komolyan, és nehezen tanulom meg a szabályait, amiket pedig mint író, igenis fontos elsajátítani.

+1
A Félelem és vágy c. regényemnek a borítóján én vagyok, és íródik a második része is, aminek a borítóján szintén én leszek. Imádom az összes karaktert a hibáikkal együtt, de a kedvencem Darius.

Eve Red hivatalos oldala


Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Gréger Csaba - ("Már gyerekként is szerettem a mitológiai történeteket, elsősorban a görög és a germán mítoszok fogtak meg. Leginkább az tetszett bennük, hogy a történetek hősei – bár legtöbbször isteni származásúak, egy szélesebb panteon tagjai, vagy azok leszármazottjai – mennyire közel álltak a halandó, emberi világhoz. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Gréger Csaba írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak eddig két kötete jelent meg Halhatatlanok-Világleírás és Halhatatlanok (Történetek egy távoli világból) novellás kötet, melyet magánkiadásban jelentetett meg, Halhatatlanok világa oldalán lehet beszerezni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy bemutatkozhatok az oldal olvasói számára! Magamról röviden: mint ahogy olvasható a bevezetőben elsőkönyves írónak számítok, de ezt olyan trükkös megoldással igyekeztem áthidalni, hogy rögtön két könyvet jelentettem meg, így igazából rögtön magam mögött is hagytam ezt a titulust. A végzettségem és a szakmám tekintetében látszólag semmilyen közöm nincs az íráshoz, informatikai területen dolgozok vezető beosztásban egy multinacionális cégnél. Azonban már gyerekkorom óta foglalkoztat az írás és az alkotás gondolata, számos történetet történetem készült a „fióknak”. Ennek ellenére sokáig nem is merült fel bennem, hogy komolyabban írni kezdjek, tavaly azonban egy hosszabb kórházban töltött időszak alatt megfogadtam magamnak, hogy belevágok. Akkor és ott született meg a „Halhatatlanok” világának gondolata, ami aztán fokozatosan nőtt egyre nagyobbá és komplexebbé, és ennek a folyamatnak a vége az lett, hogy egyszerre jelent meg egy regény hosszúságú, tíz különböző történetet tartalmazó novelláskötet, és az ezek helyszínéül szolgáló fantáziavilágot bemutató Világleírás.

Halhatatlanok-Világleirás c. kötet sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Kezdetben a világ ötlete született meg. Már gyerekként is szerettem a mitológiai történeteket, elsősorban a görög és a germán mítoszok fogtak meg. Leginkább az tetszett bennük, hogy a történetek hősei – bár legtöbbször isteni származásúak, egy szélesebb panteon tagjai, vagy azok leszármazottjai – mennyire közel álltak a halandó, emberi világhoz. Hús-vér szereplők voltak, hibákkal, gyarlóságokkal és nem utolsó sorban saját célokkal, amiknek elérésére törekedtek. Azt gondolom, hogy egy mai modern történet is akkor kerül igazán közel az olvasó szívéhez, ha együtt tud izgulni, sírni a karakterekkel, akik származásuktól függetlenül igenis esendőek, és nem hiba nélküliek. Mivel már egészen fiatal koromban megfertőzött a fantasy szeretete is – ami ilyen-olyan formában végigkísérte az egész életemet -, amikor eszembe jutott egy olyan történet, amiben az égi lények elbuktak az egykoron nekik hódoló halandók előtt, szinte adta magát az ötlet, hogy ezt egy új fantasy világ formájában meséljem el. A klasszikus fantasy történetek szinte kivétel nélkül bátran nyúltak az ókori/középkori mondakörökhöz, így azt gondoltam, az én világomban sem lesz stílusidegen az erős mitológiai felhang. Amint alaposan átgondoltam ennek az új fantáziavilágnak az alapvető kereteit és szabályait, nekiálltam az írásnak. Először stílszerűen a teremtéstörténettel kezdtem, majd az egyes korok kifejtésével folytattam, és csak ezek után mélyültem el az egyes népek és birodalmak, a világ „jelenkori” történetének leírásában. A Világleírás pedig egyre csak nőtt és gazdagodott, de ezt nem bántam. Bevallom, engem mindig az olyan fantasztikus történetek nyűgöztek le igazán, amiben a történet mögött érezhetően ott vannak a miért-ek, és van benne mélység, nem pedig csak egymásra szórt ötletek összessége. Az ilyen felületesebb fantasy-k nem a kedvenceim, ellenben ha valamiben érződik a világteremtésbe beleölt sok-sok óra munka, és emiatt az egész egy koherens egészet képez, azzal sokkal jobban tudok azonosulni. Nem állítom, hogy az én világom bármilyen szempontból is akár csak megközelíti a nagy elődök munkáit – gondoljunk csak J. R. R. Tolkien-re, aki saját nyelveket alkotott a világa lakóinak –, de mindenképpen ezen az úton szerettem volna elindulni. És bőven van még ötletem a további kifejtésre is…

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mivel fantasy történetekről van szó, ezért nyilván nehéz is lenne azt állítani, hogy igazán sok köze van a valósághoz, ám mégis volt bennem egy törekvés arra vonatkozóan, hogy a szereplők cselekedete és a világ működése a maga fantasztikus mivoltában is kellően realisztikus legyen. Egy példával érzékeltetve, hogy mire is gondolok: mint minden nagy fantasy-ben, nálam is léteznek egymással szemben álló, és a másikkal századok óta viaskodó felek, ám bármennyire is csábító a jó és gonosz örök harcaként felvázolni ezt az ellentétet, én igyekeztem ezt elkerülni, bármennyire is tudom, hogy ez minden jó klasszikus mese alapja. A „Halhatatlanok” világában senki sem egyértelműen jó, vagy rossz, mindenki a saját kultúrája, saját történelme és saját érdekei szerint cselekszik, ami persze sok esetben óhatatlanul is szembe állítja a feleket egymással, de igyekeztem elkerülni, hogy igazságot tegyek köztük. Nálam az első két novellában a könyv címében is szereplő „halhatatlanok” először csak említés, vagy mellékszereplő formájában tűnnek fel, és csak a harmadik novella mutatja be először az ő szemszögükből a történetet. Én végig két egymással egyenlő erősségű és fontosságú oldalt igyekeztem felvázolni, hogy az olvasó dönthesse el, neki melyik szemlélet, melyik filozófia a szimpatikusabb. Az első visszajelzések alapján talán kimondható, hogy sikerrel jártam.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Ahogy említettem korábban, már gyerekként megfertőzött a fantasy, így nagyon fiatalon, alig tíz évesen elkezdtem saját történeteken gondolkozni. Ha az első és legnagyobb hatást kellene említeni, ami elindított ezen az úton, akkor Tolkien munkáit semmiképpen sem hagyhatom ki. Még kisiskolás gyerekként olvastam a Hobbitot, majd kísérletet tettem a Gyűrűk Urával is, amibe először ugyan beletört a bicskám – ami nem csoda hiszen egy 1000 oldalnál is hosszabb történetről volt szó-, de maga a világ teljesen elvarázsolt, kívülről tudtam minden hely és szereplő nevét. Aztán a fantasy szeretete később is elkísért, bár a gimnázium utáni években jóval kevesebbet olvastam hasonló műveket. Igazából két-három éve kezdtem el újra „falni” a fantasy könyveket, igyekeztem bepótolni a korábban elmaradt írásokat, amik alapműnek számítanak a műfajban, és minden kétséget kizárólag ezek is nagy hatással voltak arra, hogy végül belevágtam komolyabban az írásba. Maga az alkotás élménye hajtott végig, az, hogyha tetszik is a végeredmény másoknak, már csak a hab a tortán.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre nem tervezem, hogy elhagyom a fantasy műfaját, egyrészt azért, mert csak most fogtam bele komolyabban az írásba, másrészt pedig úgy gondolom és érzem, hogy rengeteg lehetőség rejlik még a „Halhatatlanok” világában, amit vétek lenne nem kiaknázni. Azonban érdemes megemlíteni, hogy az a remek a fantasy történetekben, hogy nem korlátoz le igazán egy zsánerre, inkább egy keretet ad az íráshoz, de a stílust nyugodtan és sikeresen váltogathatja benne az író. Az én első tíz novellám sem mind ugyanabban a stílusban íródott, van ami a klasszikus kalandregények hangulatát, míg más történet a titkokat rejtő krimik, vagy akár a horror irányába mennek el. Kifejezetten élveztem ezt a kísérletezést, ám a következő kiadványnál megfogadtam, hogy igyekszem egy nagy, összefüggő történetet írni, így meglátjuk mennyire fér majd bele abba is ez a stíluskavalkád.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Mindenképpen adott egyfajta megnyugvást, és sikerélményt, amikor a kész kéziratot a kezemben tudhattam. Emellett bevallom kicsit fel is lélegeztem, ugyanis a kiadott változat már a történetek sokadik átírt változata, minden szerkesztésnél találtam benne olyan részleteket, mondatokat, amivel nem voltam elégedett, így folyton újra és újra nekiestem az átírásnak. Maximalista vagyok – ez azt gondolom a kiadványok képi világán is látszik–, és nem szerettem volna olyan terméket kiadni a kezemből, amivel nem vagyok megelégedve.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nincs írói álnevem, a születési nevem szerepel a kiadványokon. Habár a fantasy műfajon belül kifejezetten gyakori, hogy írói álnéven kerülnek a könyvek kiadásra, de én ezt mindig furcsának éreztem, annak ellenére, hogy ezeket a könyveket olvasva nőttem fel. Valószínűleg, ha fiatalabb lennék, én is választottam volna magamnak valami hangzatos írói nevet, de ma már úgy érzem, hogy büszkébb vagyok amiatt, hogy a saját nevem szerepel a könyveken, és jó alig várom, hogy megmutathassam majd a gyerekeimnek, hogy „nézd, ezt apa írta…”

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Azt gondolom, hogy igen. Számomra a fantasztikus irodalom – és egyébként a többi művészeti ág is – egyfajta kiszakadás a mindennapok stresszéből és hajtásából, amiből három gyermekes apukaként, és a versenyszférában vezető beosztásban dolgozó személyként nekem is jut bőven. Viszont amikor a „Halhatatlanok” kiadványokon dolgoztam, valami teljesen mást alkothattam, valamit, ami szintén én vagyok, csak másképpen. Sokáig tartottam tőle, hogy mit gondolna a környezetem, ha fantasy történetekkel rukkolnék elő, de őszinte leszek, ma már cseppet sem érdekel, hogyha mások emiatt furcsán néznek rám. Hozzáteszem nagyon pozitívan csalódtam, rendkívül támogatóan viszonyult a család, a barátok és az ismerősök ehhez az új „hóbortomhoz”. Sőt, ha mondhatom, inkább „menő” dolog ez ma már, ami 20-25 éve szinte elképzelhetetlen lett volna.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Egészen különleges. Tudni kell a kiadványokról, hogy mindent magam terveztem és találtam ki, és bár kiváló szakemberek és művészek voltak a segítségemre, akik a designért és a grafikákért feleltek, az ötletek 99%-a tőlem származik. Nyilván sokkal nagyobb munka az, mint ha egy kiadó az ember hóna alá nyúl, és leveszi a terhek jelentős részét az emberről, de a kreatív mozgástér nyilvánvalóan magánkiadásban a legnagyobb. Összességében büszke vagyok a végeredményre, és szerencsére a visszajelzések is többnyire pozitívak, így most úgy gondolom megérte ez a rengeteg beleölt munka.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. Általában a történet vázát és a szereplőket találom ki előre, illetve felskiccelem a cselekmény főbb vonalait. Azonban a részletek, a tényleges cselekmény sokszor az írás közben alakul, folyamatosan jönnek új és új ötletek, amiket aztán papírra is vetek. Alapvetően tervező típusú embernek tartom magam, így elképzelhetetlen számomra, hogy mindenféle előzetes elgondolás nélkül üljek le írni, de kifejezetten élvezem, amikor magával ragad a „flow”, és elvisz új irányokba.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Szinte minden novellában van kedvenc jelenetem. Szeretem az erős képeket, ám igyekszem nem túl gyakran alkalmazni azokat. Akkor szeretem ezeket alkalmazni, ha valamire kifejezetten szeretném felhívni az olvasó figyelmét, vagy valami nagyon erős érzést akarok közvetíteni. A „Halhatatlanok” novellákat úgy írtam meg, hogy minden történet végén legyen valami csavar, egy nem várt esemény, vagy akár valami megdöbbentő fordulat formájában. Azt szerettem volna, ha az olvasó a történet végén megáll egy kicsit, és elgondolkozik az olvasottakon. Ennek megfelelően azokat az írásokat szeretem, ahol úgy érzem, hogy ez a legjobban sikerült. A személyes kedvencem egyébként furcsa módon a novelláskötetet lezáró, alig néhány oldalas Epilógus, ami úgy érzem remekül keretbe foglalja az egész könyvet.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Én általában a szereplőkből indulok ki. Ha megvannak a fő karakterek, az ő jellemvonásaik és a motivációjuk tiszta, akkor sokkal könnyebben tudom megszülni köréjük a történetet. Általában teljesen véletlenszerűen jön az ihlet, ilyenkor gyorsan felírom magamnak ezeket a telefonomba, hogy ne felejtsem el, majd amikor időm engedi, elkezdem tovább gondolni ezeket a kezdeti ötleteket. Természetesen rengeteg impulzus hat rám, filmek, filmsorozatok és könyvek, amiket olvasok, de igyekszem odafigyelni arra, hogy ezek megmaradjanak inspirációként, és sose lehessen másolással vádolni. Természetesen ma már nagyon nehéz igazán eredeti, új ötleteket kitalálni ebben a műfajban, de azt gondolom, hogy egy egyedi hangulat, atmoszféra megteremtése sokat segít abban, hogy egy-egy korábban már „látott” ötlet új életre keljen az ember keze alatt.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Bevallom nagyon szűk volt ez a kör. A mostani kiadványokat igyekeztem annyira a magaménak tartani, amennyire csak tudtam, ugyanis nem szerettem volna, ha az eredeti koncepciótól akár jobbító szándékú javaslat is eltántorított volna. A jövőben már sokkal nyitottabban fogom kezelni a közönség bevonását, már csak azért is, mert amit szerettem volna eredetileg, már kiírtam magamból, így magam is sokkal nyitottabbá váltam további vélemények meghallására. Ennek ellenére volt egy személy, akinek sokat köszönhetek – és akinek a könyvet is ajánlottam , ő a magyar fantasy irodalom egyik kiemelkedő alakja, és nagyon hálás vagyok, hogy rengeteg tanáccsal és konstruktív kritikával látott el az írás során, és bár tudom, hogy ő nem így gondolja, de igazából erősen az ő érdeme is, hogy a kitalált világ olyan lett, amilyen.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Eléggé meglepődtek, hiszen a feleségemen kívül senki sem tudta, hogy könyvet írok, egészen addig, amíg el nem készült. Így aztán még nagyobb volt a meglepetés és az öröm, hiszen nem is egy, de két kész kiadványt kaptak a kezükbe! Azt gondolom, hogy alapvetően büszkék, legalábbis remélem, hogy már felocsúdtak annyira az első sokkból.  (Május végén jelentek meg a kiadványok). A gyermekeim sajnos még kicsik ahhoz, hogy ezt értékelni tudják, bár azt azért tudják, hogy apa írt egy könyvet. Remélem később ők is büszkén olvassák majd.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Először is szeretnék bíztatni mindenkit, hogy adjon egy esélyt a „Halhatatlanok”nak, amennyiben szereti a fantasy-t. Kiemelkedően fontos számomra, hogy minél többekhez eljusson a könyv, és egyáltalán nem önös érdekből. A könyvek megjelenésével egyidőben elstartolt ugyanis a Facebook oldalunk is, ahol mint a Magyar Közösségi Fantasy hirdetjük a terméket. És ezt valóban így is gondolom, egy olyan fantasy világot szerettem volna kitalálni, ami nem csak az enyém, hanem mindenkié, aki érez magában kedvet és bátorságot ahhoz, hogy ő maga is hozzátegyen kicsit a „Halhatatlanok” történetéhez. A középtávú céljaim között szerepel egy következő novelláskötet megjelentetése, amiben reményeim szerint már nem – csak – a saját írásaim lesznek olvashatóak, de az első olyan „közösségből jövő” történetek is, amik ebben a világban játszódnak. Ennek érdekében néhány hete el is indítottuk az első „Halhatatlanok” novellapályázatot, ahol olyan fiatal írók, vagy az írásra affinitást érző személyek történeteit várjuk, amik ebben a fantáziavilágban játszódnak. Ahhoz, hogy segítsük ebben a közösséget, minden jelentkező számára ingyenesen elküldjük mind az első novelláskötet, mind a Világleírás digitális változatát, hogy mindenki korlátok nélkül megismerkedhessen Nouros eddigi történetével! Azonban ennél még többet ígérünk: a legjobb pályaművek íróit meglepjük majd egy személyre szabott festménnyel, melyet a magyar fantasy illusztrátorok egyik kiválósága készít majd el neki(k) kifejezetten az ő történetei(k) alapján. Azt gondolom, hogy ez egy igazán különleges lehetőség, reményeim szerint minél többen jelentkeznek majd! Az első írás és kép már meg is született, és nekem szerintem legalább akkora boldogság volt látni a végeredményt, mint a történet írójának! Alig várom, hogy mások is csatlakozzanak, és együtt írjuk tovább ennek a „távoli világnak a történetét”!

Facebook oldal

Facebook csoport

Instagram 

Youtube