2021. április 9., péntek

Fantasy világok a magyar irodalomban Csete Dórával készült interjú ("a világok is mind magukban hordozzák azt a bizonyos csodát, amitől a fantasy az fantasy lesz")

 A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül most Csete Dórát kérdezem az írásról és a világteremtésről.


Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

 

Miért pont a fantasy zsánerben kezdtél el írni? Mit szeretsz benne?

Az egyik kedvenc műfajom. Azt, hogy némi realitás és múlt béli dolgok mellett varázslatos. A kitalált lények is mind különlegesek, a világok is mind magukban hordozzák azt a bizonyos csodát, amitől a fantasy az fantasy lesz. Igazából nehéz megfogalmazni, aki ebben a műfajban ír, olvas, az tudja miről beszélek.

 

Amikor eszedbe jut egy ötlet, hogyan alkotod meg a világot?

Ilyenkor kell egy kis magány. Beindul a fantáziám, és csak írom, ami az eszembe jut. Ha ez megvan, akkor utána még kiegészítem pár dologgal, ami valami pluszt adhat a világnak és készen is van.

 

Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?

Pár óra alatt általában megvagyok. Szerencsére nagyon el tudom engedni a fantáziámat, így nem olyan sok idő nálam egy világ megalkotása.

 

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Igen, filmekből, Harry Potter, Gyűrűk Ura, ugyanitt a könyvekből, illetve szerepjátékból, ahol játszom.

 

Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

Nálam nincsenek nagyon külön nehéz és könnyű részek. Ugyanolyan egy világot megalkotni, mint egy szereplőt, népet. Összetett feladat, de a képzeletem határtalan. 

 

Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Inkább a második, a látásmód. Persze az első sem lehetetlen, de nagyon nehéz teljesen újat összehozni.

 

Számodra milyen az igazán jó fantasy?

Izgalmas, varázslatos, hangulatos. Arányosan legyenek ezek elosztva a könyvben. Plusz a fajleírások és maga a világ, egy-egy mozzanat, érdekesség, ezek mind legyenek kissé részletesebbek. Nagyjából ennyi.

 

Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Én valamiért úgy gondolom hozzánk kicsit később robbant be ez a műfaj, mint külföldre. Így itthon még várat magára az igazán nagy név. De szerencsére magyaroktól is egyre jobb fantasy-kat olvasok. Én látom már az alagút véget. 


2021. április 4., vasárnap

Tudtad-e? Tokody Klára

Tokody Klára meseíró elárul nektek 10 érdekességet a magazinunk oldalán. Klára mesekönyveket ír, az egyik ilyen Mina és Vidi című mesekönyv, melyet Menyhei Moncsi fog majd értékelni.



Tudtad-e?

Amit pedig rólam lehet tudni: mindenem a balatoni mese, blogomon gyűjtöm a balatoni mondákat, legendákat, és decemberben jelent meg magánkiadásban a Balatonnál játszódó meseregényem, a Mina és Vidi az óriások nyomában. A weboldalam.

1

Első nagy szerelmem az oviban B. Petin kívül III. Béla volt. Édesanyám ugyanis esténként Andersen és Grimm meséi helyett az Árpád-házi királyokról mesélt mindig, olyan izgalmasan, hogy e nagyszerű, mégis kevéssé ismert királyba kicsit mindketten szerelmesek voltunk.

2.

Első befejezett regényemet gimnáziumban írtam Zeusz a nagybátyám címmel. Akkoriban nagy divat volt a Kaland, játék, kockázat sorozat, amik olyan könyvek voltak, ahol az ember maga alakította a történetet. Az enyém is ilyen volt, mégpedig - mint a címe is mutatja - a görög mitológiában játszódott. Jelenleg a pincénkben van egy dobozban.

3.

A Mina és Vidi az óriások nyomában című meseregényem két főhősét gyerekeimről mintáztam. De rajtuk kívül is van több valóságos szereplő: a bölcs mocsári teknős, Apóca alakját például egy 2019-ben elhunyt barátunkról, mintáztam, akinek a könyvben is szereplő cseresznyefa pipáját mindenki jól ismeri Fonyódligeten.

4.

A könyv illusztrátorával, Elek-Varga Viktóriával sosem találkoztam a pandémia miatt, mégis hihetetlen harmóniában tudtunk együtt dolgozni.

5.

A meseregényemben szereplő, a somogyvári bencés apátság romjai között található kút valóban létezik, egyik kedvenc kirándulóhelyünk a déli parton. De hogy van-e ott tényleg titkos tündérkönyvtár, abban nem vagyok teljesen biztos.

6.

Első interjúmat a blogomról a Fonyód Média készítette, és izgalmamban annyira rugdostam az asztalt, amire az egyik mikrofont helyezték, hogy majdnem meg kellett ismételni a felvételt, mert semmi sem hallatszódott a szövegből. Második alkalommal, amikor a mesekönyvről interjúvoltak meg, inkább mikroportot kaptam.

7.

Kedvenc helyem a Balatonon egy fonyódligeti hullámtörő, ahol a gyerekek állandóan titkos bázisukon dolgoznak, én pedig akármennyit el tudok üldögélni a parton nézve a Badacsonyt, hallgatva a hullámok csobogását, és gondolkodva a mesém következő fordulatain.

8.

Blogomon, ahol gyűjtöm a balatoni legendákat, négy olyan monda is szerepel, ami a balatoni kecskekörmök kialakulására ad magyarázatot.

9.

A családbarát hotelek némelyikénél kedves szokás, hogy a kisgyerekkel érkező családoknak bekészítenek egy esti mesét. Így van ez a siófoki Hotel Azúrnál is, és engem ért az a megtiszteltetés, hogy írhattam a hotel kabalaállatáról, Azúrkáról, a dankasirályról. Kedvencem közülük a kalózos kaland, ami blogomon is megtalálható.

10.

Imádok fotózni. Bár sajnos még hobbifotós szinten sem űzöm, rejtélyt jelentenek számomra az ISO, rekeszérték szavak, de szerencsére fő témám, a Balaton így is rendkívül látványos.

2021. április 1., csütörtök

Interjú a mesék világáról Bombicz Judittal

Most egy új világot szeretnék bemutatni a felnőtt olvasóknak, ez nem más mint a Mesesarok új rovata a Mesevilág megismerése. E rovat keretén belül beszélgettem Bombicz Judittal, a mesevilág egyik képviselőjével, akinek megjelent már két mesekönyve: a Mesék elalvás előtt és a Csodák könyve, amelyben sok szép grafika is kíséri az aranyos meséket. Emellett sok mesét is ír nyereményként. Most megtudhatjátok tőle, hogy ő hogy látja ezt a világot felnőtt fejjel. Köszönöm Judit, hogy elfogadtad a felkérésemet. 


Moncsi:
Hogy jött az ötlet, hogy a mesék m
űfajában kezdj el alkotni?

Judit: Az első meséket a lányom ihlette, amikor még kicsi volt. Azokat sajnos nem írtam le, csak elmondtam, ahogy kitaláltam őket. Sok-sok év szünet után aztán újra felbukkantak a mesék, elkezdtek bennem alakulni, formálódni, majd hirtelen úgy döntöttek, hogy megszületnek. Egyszerűen imádom a meséket gyermekkorom óta. Ráadásul szeretem is őket írni, szeretek a mesék világában bóklászni, így számomra természetes, hogy meséket írok.

Moncsi:
Honnan jönnek az ötletek a karakterekhez (óriások, tündérek, manók, sell
ők, kentaurok, sárkány stb)?

Judit: A karakterek nagyon sokszor adottak, hiszen mi is ezeken nőttünk fel. Kicsit átfazonírozzuk őket, új köntösbe öltöztetjük, új helyszíneket kapnak, új cselekményt és máris elkészült egy új mese. Viszont a legtöbb mesém szereplői nem a kitalált karakterek, hanem az állatok, akik emberi vonásokkal rendelkeznek, emberi tulajdonságokat kapnak tőlem. Talán pontosan azért, hogy megmutassam rajtuk keresztül, milyenek is az emberek, vagy hogy milyeneknek kellene lenniük.

Moncsi:
A helyszínek, amikr
ől írsz, valós helyeket ábrázolnak vagy inkább kitaláltakat?

Judit: A helyszínek olyan mértékben valósak, amennyire szeretném. Vagyis az állatos meséim leginkább az erdőben, állatkertben játszódnak. Amikor ezekről írok, óhatatlanul magam előtt látom azokat a helyszíneket, ahol már én is jártam, így akár oda is képzelhetem a szereplőimet. A kitalált karakterek, a kitalált világok természetesen nem valósak, bár az én elmémben úgy élnek, mintha csak egy kapun kéne átlépnünk, hogy odajussunk. Tehát azt mondhatom, hogy a helyszínek vegyesek. Sokszor olyanok, mint egy turmix. Valós és kitalált dolgok keveréke.

Moncsi:
Mi a véleményed arról, hogy feln
őttek is olvasnak mesét?

Judit: Szerintem nagyon is jól teszik azok a felnőttek, akik mesét olvasnak. Bár a mesék sokszor a fantázia által megszületett világban, kitalált szereplőkkel készülnek, mégis nagyon sok emberi érzelem, tulajdonság található bennük, vagy éppen olyan helyzet, amilyenbe bármelyikünk keveredhet, bármikor. S nem utolsó sorban nem árt a felnőtteket is emlékeztetni a mesék által azokra az értékekre, amikre szükségünk van ahhoz, hogy jó emberek lehessünk, akiket mások is tisztelhetnek.

Moncsi:
Szerinted mennyire van szükség a mesékre a mai világban?

Judit: Azt hiszem, lényegében az előző válaszomban megfogalmaztam azt, hogy miért van szükség a mesékre. De nem mondanám, hogy csak a mai világban. Én inkább úgy írnám le, hogy a mesékre mindig és minden körülmények között szükség van. Mint írtam, emlékeztetnek arra, amire emlékeznünk kell. Feltölthetnek új energiákkal, kirángathatnak a napi taposómalomból és olyan helyekre vihetnek magukkal, ahová mindig is szívesen mentünk volna. Mindenkinek kell egy kis varázslat az életébe.

Moncsi:
Mi ad ihletet a történeted megszületéséhez?

Judit: Bármi megihlethet, hogy egy-egy történet megszülessen. Elég egy szó, egy kép, egy tárgy, bármi. Akár néhány információ valakiről, vagy hogy éppen mi történt vele. Nincs rá szabály. Ha valami meg akar ihletni, az meg is teszi, majd meg is születik. Viszont képről imádok írni. Ha valami megfog benne, akkor óhatatlanul elkezd kerekedni egy történet is bennem.


Moncsi:
Melyik az a mese, ami a kedvenced volt gyermekkorodban? Miért pont az? Mit adott neked?

Judit: Benedek Elek meséit nagyon szerettem, és a Grimm meséket is. Andersen soha nem volt a kedvencem, valahogy nem tudtam azonosulni sem a mesék tartalmával, sem a stílusával. Viszont imádtam Bálint Ágnes Mazsoláját, ami könyvben is megvolt, és a bábfilmet is nagyon szerettem. Bár a tévében inkább a rajzfilmekért voltam oda. Például A varázsceruzát imádtam, a Lolka és Bolkát is, és bár nagyon művészietlen volt, a Moha és Páfrányt is szívesen néztem. Nagyon sok mesét szerettem, főleg olvasni. S hogy ezek mit adtak? Egy olyan világot, amiben imádtam elmerülni, és olyan érzést, ami azt sugallta, bármit szeretnék, megkaphatom, mert bármire képes vagyok.

Moncsi:
Melyik volt az a mese, amire azt mondtad, hogy egyszer is elég volt megnézni/elolvasni?

Judit: Akadt már az évek folyamán néhány, de például a Vuk második részét képtelen voltam végignézni. Nem a történettel volt bajom, hanem a kivitelezéssel. Aki látta az első részt Dargay Attila rajzaival, az szerintem képtelen volt azonosulni a második rész animációjával. Egyszerűen nem jött be.

Moncsi:
Ha a saját vagy más írók meséjének egyik karaktere lehetnél, ki lennél?

Judit: Lányom a napokban azt mondta, én vagyok a meg nem értett boszorkány, a mézeskalács házban. De azt is mondta, hogy a mesék minden tündérkeresztanyjának tulajdonságai koncentrálódnak bennem. Idézem. „Szerintem benned az összes mesebeli Jótündér Keresztanya keveredik. Tudsz olyan idegesítő lenni, mint a Shrekes néni, meg olyan cuki, mint a Hamupipőke nénije.” Szóval, ezek szerint jó kis tündérkeresztanya lennék.

Moncsi:
Mit szeretnél megtanítani a gyermekeknek a meséid által?

Judit: Mindent, amit az emberek kezdenek elfelejteni, amit kezdenek a szőnyeg alá söpörni. Szeretném például, ha a gyerekek tudnák, nem akkor lesznek sikeresek, nem akkor fogják őket szeretni, tisztelni, ha átgázolnak másokon, hanem akkor, ha pont az ellenkezőjét teszik. Na és persze azt is, hogy attól, hogy valakiben csalódunk, azt még nem szabad kivetíteni válogatás nélkül mindenkire, mert ha ezt tesszük, akkor valószínűleg észre sem fogjuk venni azokat, akikre számíthatunk, akiknek fontosak vagyunk. Szeretném nekik megmutatni, mi a szeretet, a boldogság, a becsület, a tisztelet, az őszinteség és még nagyon sok olyan emberi érték, aminek tényleg értéknek kéne lennie mindenkinél. Mert nem a pénz a legnagyobb érték, hanem maga az ember, az érzései, a tettei.

Moncsi:
Melyik a kedvenc saját meséd és miért az?

Judit: Ez mindig nagyon-nagyon nehéz kérdés, hiszen mindegyik mesémet imádom. Mindegyik belőlem született, mindegyikben kicsit benne vagyok én is. Egyikben így, a másikban úgy, a harmadikban amúgy, de egy kis darab mindig ott van belőlem is. A lelkemből, a szívemből, a saját valómból. Őszinte leszek, képtelen vagyok egyet is kiragadni közülük. Mindet imádom.

Moncsi:
Mik a jöv
őbeli terveid e műfaj keretein belül?

Judit: Nagyon sok tervem van a meseírás, a gyermekirodalom terén. Jelenleg dolgozom egy könyv grafikai szerkesztésén, majd a szövegtördelés következik. Terveim szerint ez a mesekönyv október-november tájékán jelenne meg, így a karácsonyfák alá kerülhet majd. Ezen kívül nagyon sok kész mesém van, hiszen a havi nyereményjátékok nyerteseinek saját meséket írok. Egyszer talán ezek is nyomtatásra kerülhetnek majd. Gondolkodom e-könyvön is, hiszen a külföldön élő magyar családok nem jutnak hozzá mindig könnyen a magyar nyelvű könyvekhez, és bár egy mesekönyv úgy az igazi, ha kézzel fogható, mégis, ez is egy járható út lehet az embereknek. Lévén, egy e-könyv olcsóbb is, talán több család engedhetné meg magának. Volt egy olyan terv, ami sajnos már nem lesz megvalósítható soha. Édesapámmal terveztünk egy közös könyvet. Tavaly nyáron nagyon lelkesen vetette fel az ötletet, de sajnos novemberben elhunyt, így erről le kellett mondanom. Lányommal közösen is tervezünk valamit, bár ez még nagyon kezdeti terveket jelent. Ha kivitelezhető, akkor igyekszünk majd megvalósítani is. Még távoli terv, erről nem is mondanék bővebben semmit. Szóval terveim vannak, sőt mindig újak születnek. Azt sajnos előre nem tudom, mi fog belőlük valósággá válni, de igyekszem megtenni értük minden tőlem telhetőt, hogy becsempésszek egy kis varázslatot az emberek életébe. Kicsiknek, nagyoknak egyaránt.

Bombicz Judit hivatalos oldala
NewLine kiadó 

Fantasy világok a magyar irodalomban Darvas Petrával készült interjú ("misztikus, mágikus cselekményekkel, izgalmas világfelépítéssel és jól megformált szereplőkkel kápráztatjuk el az olvasót")

A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül most Darvas Petrát kérdezem az írásról és a világteremtésről.

 


Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

Én köszönöm, hogy részt vehetek az interjúban. :)

 

Miért pont a fantasy zsánerben kezdtél el írni? Mit szeretsz benne?

Azért szeretem a fantasyt, mert határtalan lehetőségeket kínál az írónak, ugyanakkor óriási kihívás. Nem csupán misztikus, mágikus cselekményekkel, izgalmas világfelépítéssel és jól megformált szereplőkkel kápráztatjuk el az olvasót, hanem ezek összhatásával teremtünk eredeti, átélhető atmoszférát. Ilyesmit alkotni pedig kihívás.

 

Amikor eszedbe jut egy ötlet, hogyan alkotod meg a világot?

Először megjelenik a téma, amiről írni szeretnék, párhuzamosan pedig megformálódnak a szereplők. Tudom, milyen fejlődési ívet szánok nekik, és ehhez olyan környezetbe kell őket helyeznem, amellyel kölcsönösen hatnak egymásra. Ez akkor valósulhat meg, ha a világ azelőtt is működött, hogy a karakterek betették volna oda a lábukat.

Szeretem a portal fantasyt, mert az a szereplő, aki átlép egy másik világba, nemcsak azon a világon alakít, hanem hazatérve, a benne végbement fejlődéssel eddigi életében is megváltoztat valamit. A karakterfejlődés mindig fókuszban van, és jelen tudásom szerint, ezt eddig a portal fantasyban tudtam a legjobban kibontani.

 

Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?

Attól függ, mit írok éppen. Novella esetén kifejezetten funkcionálisan építem fel a világot, hogy a szereplők tudjanak benne létezni. Regény írása előtt fontos szempont, hogy a világ működjön önmagában is, a mágia ne legyen öncélú motívum. Az Ikrek Mágiája egy olyan világban játszódik, melynek első sugallata nagyjából négy éve született meg a fejemben. Szóval sok időbe telt, amíg a többszöri átformálással olyanná vált, amelybe beengedtem a szereplőimet.

 

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Sokat, sokszínűen álmodom, fantáziautazásokat teszek, állandóan párbeszédeket futtatok a fejemben, képekről találok ki eredettörténeteket. Szeretem a fantasy filmeket, olvasok a zsánerben és zsáneren kívül, illetve nyitott szemmel és füllel járok. Néha elég egy utcatábla az ihlethez, vagy egy elcsípett mondat a boltban. Ezeket olykor kisebb, csattanós történetekben is megírom. A karakteralkotáshoz pedig elengedhetetlen pszichológiai, önismereti, társadalmat érintő témák követése. Mivel jelenleg ifjúsági történet írok, a kamaszokkal, családdal kapcsolatos témák kifejezetten fókuszban vannak.

 

Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

Az olvasók közül vannak, akik szeretik, ha már a történet elején hosszú leírásban képet kapnak a világról és annak különlegességeiről, esetleg lényeiről, törvényeiről, míg mások azt szeretik, ha fokozatosan tárul eléjük a világ, és a cselekménnyel együtt válik láthatóvá. Én az utóbbi táborba tartozom, ezért így is írok. Abból a szempontból nagyobb falat ez a technika, hogy tudatosabb tervezést igényel az információk átadásának szempontjából. Nagyon szeretek több nézőpontkarakterben dolgozni, a helyszíneket, új információkat az ő szemükkel megmutatni, az olvasó így az ő reakcióikon keresztül élheti át a történetet. Otthonos terep számomra a nézőpontváltás, szeretek a szereplők bőrébe bújni, megszólalni a hangjukon.

Nekem az a legnehezebb a fantasy írásában, hogy nem látok rá kívülről a szövegemre, vajon sikerült-e az olvasónak átadnom az atmoszférát, érthető-e a történet. Ilyenkor pihentetem a szöveget, majd visszatérek rá később. Hosszadalmasabb így az alkotási folyamat, de megéri.

 

Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Szerintem az írói hang sokkal fontosabb, mint az, hogy egyes motívumokkal találkoztunk-e már vagy sem. Ha több író által megalkotott világ nagyon hasonló, akkor is biztosan mást fognak a karakterei kihozni a történetből. Engem sokkal inkább zavar, ha a szereplők kidolgozatlanok.

 

Számodra milyen az igazán jó fantasy?

Olvasóként az a tapasztalatom, ha a karakterek életre kelnek, bármilyen történet magával ránt. Ha a világ jól felépített, és még az író stílusa is tetszik, oda- és visszavagyok. :)

 

Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Nem nemzeti kérdés, ki milyen komoly művet tesz le az asztalra. Tudjuk, hogy a magyar írók helyzete nehéz. Hazánkban kevesen engedhetik meg magunknak, hogy az írás legyen a foglalkozásuk. Lehetőségektől, tapasztalatoktól, környezettől, habitustól, életmódtól is függ, ki mit tud kihozni magából, és nem kevés tanulástól. Egy írónak ugyanúgy tanulnia kell, követnie a trendeket, csiszolni az írástechnikáját, mint ahogyan az orvosoknak, tanároknak is továbbképzésekre kell járniuk. Az is tud jó történetet írni, aki bejárta a világot, ahogyan az is, aki csak a Balatonig jutott el, mert ha megtalálja az írói hangját, meg tudja írni azt a történetet, amellyel vonzza majd a közönségét.

Szerintem több magyar író történetét popcornnal és kólával a kezünkben látnánk viszont, ha az író Amerikában született volna. De nem attól lesz jobb vagy rosszabb egy sztori, hogy vászonra kerül-e vagy sem. Szóval higgyük el, hogy jók vagyunk; sokat írjunk, olvassunk! :)


 Darvas Petra írói oldala 

Darvas Petra instagram

Ikrek Mágiája (Hópelyhek májusban 1.)