2020. február 28., péntek

Egy kezdő író szárnypróbálgatásai – Ötlettől a kéziratig


Sok mindenkiben rejlik egy izgalmas regényötlet vagy egy érdekes karakter, akinek a történetét szívesen elmesélné. Innen azonban még nagyon hosszú út vezet a kész kéziratig, és bizony ez az út sokszor rögös, egyáltalán nem olyan könnyű eljutni a végére. Ám szavakból és mondatokból egy egész világot, egy kerek történetet teremteni nagyszerű érzés, érdemes megpróbálkozni vele. Elmesélem, nekem mik segítenek, hogy akkor se adjam fel, ha hullámvölgybe kerülök.

Az olvasás
Tudom, azt a tanácsot, hogy az íráshoz sokat kell olvasni, már mindenki ezerszer hallotta, de tényleg érdemes elolvasni jó pár könyvet abban a zsánerben, amiben írni szeretnénk. Olvasás közben pedig nem árt figyelni, hogy mik azok a részek a regényekben, amik különösen tetszettek, és azon is el lehet gondolkozni, hogy miért.
Persze nem azt mondom, hogy egy az egyben át kell emelni konkrét megoldásokat, fordulatokat a kedvenc olvasmányainkból a kéziratunkba. A másolásból ritkán születik jó történet. Viszont, ha rájövünk, miért szerettük annyira azt a szereplőt, vagy miért voltunk képtelenek lerakni azt a bizonyos könyvet, az sokat segíthet a saját történeteinknél.

PÉLDA: Én Agatha Christie regényeken nőttem fel, és azt szerettem leginkább bennük, hogy lehetett találgatni, ki a gyilkos. Szuper olvasmányok és fejtörők egyben. Pont emiatt a saját regényeimben is arra törekedek, hogy a gyilkos kiléte egészen a végéig ne derüljön ki. Az olvasó egészen az utolsó oldalakig azon gondolkozhasson, ki is követte el a bűntényeket.


Vázlatoljunk vagy ne vázlatoljunk?
A vázlatírás számomra mankót ad a történethez. Elengedhetetlen, hogy átlássam az összes szálat, nélküle már neki se állok írni. Ha pedig megakadok az írásban, ott van előttem, és segít abban, hogyan folytassam.
Tudom azonban, hogy sok írótársamat meg épp a vázlat akasztja meg. Ők szeretnek ösztönösebben, szabadabban írni. Ezt is lehet persze, egyik módszer sem rosszabb a másiknál. Az a lényeg, hogy rájöjj, te melyik csapatba tartozol: a vázlat segít neked vagy inkább gátol? Ha segít, akkor használd, ha gátol, akkor inkább felejtsd el.

Írástechnikai tanácsok
Nagyon hosszú időbe telt, mire az első kéziratomat befejeztem. Akkor még fogalmam sem volt róla, mi is az az írástechnika, csak írtam le a mondatokat, amik kipattantak a fejemből. Később azonban beleástam magam az írástechnikai cikkekbe, és nekem ez a tudás sokat segített abban, hogy gyorsabban és tudatosabban írjak.

TIPP: Az írástechnika, mint a legtöbb technikai ismeret, csak mankót ad. Meg kell érteni a szabályok mögött húzódó összefüggéseket, csak utána lehet jól alkalmazni őket. Ez sok gyakorlással érhető el. Írni kell, írni és írni. Az sem baj, ha nem lesz tökéletes. A cél nem az, hogy azonnal hibátlanul írjunk, hanem hogy írjunk és közben fejlődjünk.

Írástechnikai oldalak, amiket szívesen böngészek:
Sajnos már pár éve nem frissül, de az archív cikkekből is nagyon sokat lehet tanulni.
Érdemes a tartalomjegyzéknél kezdeni, ahol sorrendbe van szedve, melyek azok a cikkek, amik alaptudást adnak, és melyek azok, amik inkább már haladóbbaknak szólnak.
Angolul tudóknak. Tizenöt perces podcastok, amikben a résztvevők, általában publikált írók, az írástechnika egy apróbb szegmensét járják körül. Egyszerre informatív és szórakoztató.


Zene
A zene az, ami nekem mindig segít, hogy gyorsan bele tudjak helyezkedni a történetembe. Még akkor is, ha úgy érzem, messzire szállt az ihletem. Minden regényemhez keresek dalokat, amik passzolnak a történet atmoszférájához vagy valamelyik szereplőmhöz, esetleg kulcsjelenethez, és írás előtt meghallgatok közülük párat.

TIPP: Én a Spotify mobilalkalmazást használom a lejátszási listák készítéséhez, de biztosan van egy csomó más, hasonló applikáció is.

Írós barátok
Már a múlt heti cikkemben is említettem, hogy mennyire fontosnak tartom, hogy legyenek olyan ismerőseink, barátaink, akik szintén foglalkoznak írással. Velük azt is meg tudjuk beszélni, ha elakadtunk a kéziratunkkal. Mesélhetünk nekik a történetünkről, kérhetünk tőlük tanácsot vagy csupán közösen ötletelhetünk. Persze ez akkor működik legjobban, hogy ha kölcsönös. Ha nem csak mindig mi kérünk segítséget, hanem mi is próbálunk másoknak segíteni.

Néhány írócsoport a Facebookról:
Ebben a csoportban bétázást, előolvasást kérhetsz, akár a regényed egy részletére is. Sokszor a kapott javaslatok is segítenek, hogy túllendülj a holtponton.
Egy népes csoport, ahol írástechnikai kérdéseket lehet feltenni és megvitatni.
Most kicsit hazabeszélek, mert itt én vagyok az egyik admin, de ez a csoport mindent egyesít. Lehet segítséget kérni, bétázást, írástechnikáról beszélgetni, plusz még vannak írós játékok is, amik jó szórakozások és nagyszerűek gyakorlásnak.


Átírás
Ha elakadtál, néha ez az egyetlen megoldás. Én ilyenkor picit pihentetem a kéziratot, aztán friss szemmel ismét átolvasom, és ha nem működik benne valami, akkor átírom. Akkor is átírom, ha imádom azt a részt. Abban az esetben is, ha majd megszakad bele a szívem. Mert néha tényleg csak egy gyökeres átírás segít, amit nyilván érdemes jól megfontolni, a régi verziót pedig elmenteni, hogy azért meglegyen.

Végül pedig a legfontosabb, amit én mindig igyekszem szem előtt tartani. Szerintem addig van értelme az írásnak, amíg örömünket leljük a történetben. Nem hiszek abban, hogy vérrel és verítékkel jó regényt lehet írni, hisz ha mi utáltuk megírni, hogy várhatnánk el, hogy az olvasó szeresse olvasni? Egy profi, sokregényes írónak lehet, hogy menne így is, de nekünk, kezdőknek nem. Ha nem szeretjük a kéziratunkat, inkább hagyjuk abba, bármennyi időt és energiát is áldoztunk rá, és keressünk egy olyan ötletet, olyan szereplőket, akikről szívesen mesélnénk.

Vélemény Erdőss Alex Kereszttűzben című regényéről


Be kell vallanom, hogy személyesen is ismerem az Erdőss Alex álnév mögött rejtőző írót, nagyra tartom a tudását és a tehetségét, sőt még a kézirata gondozásában is részt vettem. Bizonyára kicsit elfogult vagyok vele. Ám részrehajlás nélkül állíthatom, hogy első regénye, a Kereszttűzben a magyar LMBTQ zsánerirodalom egyik kiemelkedő alkotása lett.

Erdőss Alex: Kereszttűzben


Tartalom:

Beni élete a magyar tinik álma: jóképű, vagány, körberajongott sorozatsztár. Titokban azonban a saját neméhez vonzódik, és a sorozat vezető operatőrével jár. Marcellnak meg is felel a titkolózás, amúgy sem fűz nagy reményeket a kapcsolathoz, meggyőződése, hogy csak futó kaland Beni számára. A fiúnak viszont kezd elege lenni a bujkálásból és a magánéletét firtató kérdésekből. Egy interjú során tett meggondolatlan kijelentése következtében elinduló lavina pedig mindkettejüket maga alá temeti…

Véleményem
5/5

Számomra egy regénynél egyaránt fontos a stílus és a tartalom. Ha az egyik kevésbé tetszik, viszont a másik nagyon, akkor is szívesen elolvasom ugyan a könyvet, de az az igazi, amikor a kettő egyszerre megfog. A Kereszttűzben épp ilyen.
Imádom az író könnyed, gördülékeny stílusát, azt az árnyaltságot, amivel az érzelmeket ábrázolja, de közben a történetvezetést sem hanyagolja el. A regény cselekménye egyszerre tud izgalmas lenni, és közben egy nagyon fontos problémát boncolgat: azt, hogy hogyan élik meg a szereplők a másságukat és a környezetük reakcióját rá.
Mindkét főszereplő, Beni és Marcell, remek karakter. Igazi egyéniségek. Távolról sem tökéletesek, sőt nagyon is sok hibájuk van, de én hamar megszerettem mindkettőjüket. Benit a maga kamaszos lelkesedésével és önzőségével, a kezdeti naivságával, Marcellt a megfontoltságával, a nehéz múltjával, az állandó vívódásával.
Ők ketten nagyon jó párost alkotnak, és ami még fontosabb, hitelesen van ábrázolva a két férfi közötti kapcsolat, és sajnos valósághűen a környezetük reakciója is. Ebben a regényben ugyanis nem cukormázas tündérmesét kapunk, hanem igazi érzelmeket, valódi gondokat, de a történet a realisztikus ábrázolás ellenére végig romantikus tud maradni.
Az író a mellékszereplőket is nagyon jól megalkotta, végig láttam őket magam előtt. A regény körítése is érdekes. Hisz ki ne akarna belekukkantani egy filmsorozat kulisszái mögé?
A történetben van dráma, van szerelem és bánat, mégsem dagonyázunk hatásvadász módon az érzelmekben. A cselekmény pedig olyan fordulatokat tartalmaz, amik a zsigereinkig hatolnak.
Nagy szeretettel ajánlom a regényt azoknak, akik egy hiteles, reális szereplőkkel megírt, mégis romantikus és izgalmas LMBTQ regényt olvasnának.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

A szerzőt itt találjátok meg a Facebookon:

2020. február 27., csütörtök

"Amikor történik velünk valami érdekes, vagy különleges abból rögtön mese lesz. " - Interjú Kőszegi-Arbeiter Anita meseíróval

Kőszegi-Arbeiter Anita írónő olyan meséket alkot, melyek a mai modern gyerekekhez szólnak. Volt Lehetőségem olvasni az egyik könyvét és azt kell mondjam, hogy egy újabb kedvenccel gyarapodott a könyvespolcom. Most pedig van szerencsém interjút készíteni vele, hogy közelebbről megismerhessem őt és a munkásságát!



Bella: Kérlek, mesélj nekünk a kezdetekről! Hogyan fogalmazódott  az első meséd gondolata?

K.A.A.: Igazából, nem mesékkel kezdtem az írást. Főiskolás koromban rengeteg ponyvát olvastam, és sok amatőr írói oldalon voltam fent olvasóként. Gondoltam, ez menne nekem is, ezért főleg fantasy témában írtam történeteket, novellákat. Később több zsánert is kipróbáltam, aztán amikor megszülettek a lányaim, nekik kezdtem mesélne, először fejből. A nagyobbik lányom, Csenge annyit kérte ezeket a meséket, hogy végül leírtam őket. 

Bella: Volt valami különleges oka, hogy gyermekeknek szóló mesék mellett döntöttél? 

K.A.A.: Szerintem nem én döntöttem, hanem maguk a mesék, és persze a lányom. Amikor történik velünk valami érdekes, vagy különleges abból rögtön mese lesz. 

Bella: Mit gondolsz, mennyivel  kockázatosabb ez a műfaj, mint mondjuk egy regény, vagy egy verseskötet?

K.A.A.: A mese egyfelől könnyebb, mint egy regény vagy egy verses kötet, mert ez a műfaj sosem megy ki a divatból, mindig lesz egy csillogó szemű kisgyerek, aki vágyik a csodára és arra, hogy esténként anya ölébe bújva hallgathassa a kedvenc szereplője kalandjait. Másrészt nehezebb is, mert nem csak a gyerkőcöt kell megragadnia a mesének, hanem a szülőt is, hiszen ő veszi meg és ő olvassa a könyvet. Saját tapasztalatból mondom, amit anya vagy apa nem szeret, azt nem is fogja nagyon olvasni. És persze a gyerkőcök fantáziáját és kíváncsiságát is ki kell elégíteni, ami a mobilok és tabletek világában már szintén nem könnyű feladat.



Bella: A jóvoltadból kaptam egy példányt az Abigél és Andris születésnapi nyomozásából, mely egy 2019-ben megjelent, interaktív mesekönyv. Mit jelent pontosan az, hogy interaktív?

K.A.A.: Abigél és Andris meséje ne egy egyszerű lineálisan olvasható történet. Minden fejezet végén dönteni kell, hogy a szereplők és a kis olvasók merre nyomozzanak tovább, mit csináljanak? A hálószobába kutakodjanak, vagy a kertben? Kipakolják a szekrényt vagy ne? Megmondják az igazat apának arról hogy épp kutatnak, vagy füllentsenek? Minden válasz más és más irányba tereli az olvasót, hiszen a történetnek több vége is van, több irányból is el lehet jutni oda, így a történetet sokféleképpen el lehet mesélni. 

Bella: Honnan jött az ötlet, hogy így tervezd meg a történetedet?

K.A.A.: Kamasz koromban imádtam a kaland-játék-kockázat könyveket és sokat szerepjátékoztam is. Szerettem, hogy nem csak olvasnivalót de kalandot is kapok eg könyvön belül. Döntéseket, mintha én alakítanám a történetet. Csengének is szerettem volna ilyen meséket olvasni, de az ő korosztályának nem nagyon találtam, úgyhogy írtam neki egyet.



Bella: A másik megjelent könyved egy sorozat nyitókötete, mely a Csenge tündérkertje címet kapta. Elmesélted nekem a keletkezésének történetét, de szerintem ez annyira aranyos, hogy megkérnélek, oszd meg a magazin olvasóival is!

K.A.A.: Természetesen! Csenge lányom nagyon szereti a tündéreket. Tavasszal együtt készítettünk egy tündérkertet. Drágám azt hitte, hogy attól tündérkert, hogy igazi tündér lesz benne. Annyira elszomorodott, hogy mégsem lesz benne tündér, hogy kitaláltuk a mesét, a három beköltözött tündérről.  

Bella: Bár én csak az Abigél és Andris szülinapi nyomozásának a grafikáját láttam, de véleményem szerint nagyon igényes munkáról van szó. Mindkét műved grafikai részét ugyanarra a személyre bíztad? Mennyi beleszólásod volt az alkotás ezen folyamatába?

K.A.A.: Igen, mindkét mesekönyv rajzait gyerekkori barátnőm, Tarr Andi készítette. Nagyon szeretem a rajzait, ezért megkértem, hogy nem illusztrálná-e nekem a mesekönyvet. Szerencsére igent mondott, és azóta is ő készíti a mesékhez a rajzokat. 
Az első mesekönyvnél személyesen találkoztunk Andival, és egyeztettünk. Egy kutyakiállításon bóklásztunk a kutyáimmal és Csengével , és megbeszéltük a részleteket. Sőt, elárulom, hogy a könyvben szereplő kislány egyik ruhája, és a frizurája teljes mértékben megegyezik Csenge aznapi megjelenésével. De lényegében szabad kezet adtam Andinak, és a végeredményben nem kellett csalódnom. 
Abigél és Andris születésnapi nyomozásánál már több vázlat készült. Andi megkapta a kéziratot, és elkészítette a szereplőket. Én kiválasztottam azt, amelyik a legjobban tetszett, és abból építkeztünk tovább. Az első verzióban idősebbnek látszottak a karakterek mint szerettem volna, így Andi fiatalított rajtuk, így lett tökéletes. 

Bella: Hogyan fogadták a gyerekek a könyveket? Esetleg tudsz konkrét példát mondani a reakciókra?

K.A.A.: Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Az ovinkba lehet kedvenc könyvet vinni, és Csenge ovis barátnője bevitte Csenge tündérkertjét, mondván ez a kedvence. De az egyik legfantasztikusabb véleményt, egy 9 éves kislánytól kaptam, aki elolvasta Csenge tündérkertjét, és közölte, hogy ő is író lesz, és ilyen szeretet meséket fog készíteni, mint a Csenge tündérkertje. 
De szülői véleményekből is nagyon sok szívmelengető jön. Egy óvó néni küldött véleményt a napokban:
Anyaként és kis gyerekekkel foglalkozó pedagógusként pedig jól látom, hogy el lehet, sőt el is kell varázsolni a gyerekeket. Ehhez a varázslathoz a mese, a dramatizálás az egyik legjobb, ha nem a legjobb út. A meséid ehhez olyan segítséget és közeget nyújthatnak, ahol a gyerek gyereknek érezheti magát, nem "kis felnőttnek", vagy "kisbabának". S úgy beszélhet, úgy is viselkedhet, mint egy óvodás vagy kisiskolás. Ezért az ő fantáziájából szőtt aromás gyermek történetek, melyekből nem egyet olvastam már, képesek megszólítani azokat, akikről szólnak, amellett, hogy mi magunk is tanulhatunk belőlük, mert bizony utánunk is nyúlnak és elérnek. Együtt szomorkodtam és együtt kaptam új erőre a kis címszereplővel. Köszönöm az élményt! „

Nagyon sok ilyen, és ehhez hasonló jön, aminek nagyon örülök. 

Bella: A környezeted mennyire támogat az írásban? 

K.A.A.: A férjem és a kislányom a legnagyobb rajongóm és a legjobb kritikusom. Minden mesét ők olvasnak el először. A párom a kezdetektől fogva támogat, már akkor is bíztatott, amikor az asztalfióknak írtam. Amikor közöltem, hogy szeretném, ha nyomtatott formában is megjelenhetne a mesekönyvem, rögtön azt kérdezte, hogy oké, és azt hogyan fogjuk csinálni? 



Bella: Mi az, ami segít neked  inspirációt gyűjteni?

K.A.A.: Egyértelműen azt tudom mondani, hogy Csenge. Miatta és neki írom a meséket. Bármi amit együtt csinálunk valahogy mindig mesévé alakul.  

Bella: Mik a terveid a jövőre nézve? Van már újabb kaland a tarsolyodban?

K.A.A.: Ó igen, rengeteg tervem van idénre. Csenge tündérkertje már két új folytatással is bővült, amik már Tarr Andi gondos kezei között vannak, és az egyik húsvétra, a másik június végére meg is jelenik. Abigél és Andris is folytatják a nyomozást, ezúttal egy múzeumban. És természetesen új mese is van a tarsolyomban: a lakhelyem, Szombathely májusban gazdagodik egy saját mesével. Mivel Vas megye címerében egy strucc van, azért ő fog itt kalandozni, és felfedezni a várost. Emellett társszerzője vagyok egy kisiskolásoknak szóló kalandkönyvnek, ahol egy elfkislány, Lillen fog különböző kalandokba keveredni. Szóval sok-sok új mese van születőben, és alig várom, hogy mindet megírhassam.

A szerkesztőség nevében további sok sikert kívánok Anitának!

Az írónő hivatalos írói oldala 

2020. február 26., szerda

,,belekényelmesedtünk a helyzetbe, mivel hűséges és fantasztikus olvasóközönségre tettünk szert - Interjú a Newkids Kiadó vezetőjével

A hazai kiadók között a Newkids az egyetlen, amely melegregényeknek köszönheti jelenlegi ismertségét és egyre növekvő népszerűségét. A newkids Kiadó csak úgy ontja magából a jobbnál jobb melegregényeket, melyek közül néhány erősen döngeti a tabunak számító témák kapuit. A pár nap múlva esedékes könyvbemutató előtt kérdeztem Lugosi Dániel Dömötört, a kiadó tulajdonosát.
Gwen: Döme, köszönöm, hogy elfogadtad a megkeresésemet, és a kérdések ellenére remélem, válaszolás közben legalább fele olyan jól fogsz szórakozni, mint én a kitalálásuk közben.
Honnan jött a kiadó ötlete? 


L.D.D.: Amikor megismerkedtem Beccával (Prior) ő már ismert blogger volt, és nagy olvasóközönség szerette az írásait. Innen jött az ötlet, hogy alapítok egy kiadót, ami lefedi ezt a piaci rést (sicc!).
 
Gwen: Voltak nehézségek, amikkel az elején szembe kellett nézned?
L.D.D.: Azon kívül, hogy fogalmam sem volt a könyves szakmáról?
Természetesen voltak és vannak nehézségek, de épp ez benne a szép, ettől izgalmas az egész. Szeretem a kihívásokat. 
 
Gwen: Mióta ismerlek, elég sok mindent hallottam a Newkids Kiadóról, de az valahogy mindig kimaradt, hogy miért ez lett a neve. Nekem vannak ötleteim, de miért a Newkidset választottad? 
L.D.D.: Sokáig agyaltunk a dolgon, de majdnem minden, ami eszünkbe jutott, foglalt volt már. Olyan ez, mint amikor e-mail-címet választasz. Nem akartunk Szamárfül4-et, vagy ilyesmit, így maradt a Newkids. Olyat akartam, amiben benne van az új idők szele, a fiatalosság.

Gwen: Voltak kétségeid a legelső megjelenéseknél?   
L.D.D.: Semmilyen szempontból nem vállaltunk akkora kockázatot az első könyv megjelenésénél, ami álmatlan éjszakákat kellett volna, hogy okozzon.
Inkább a kíváncsiság és az újdonság varázsa dominált.

Gwen: Hogy érzed, milyen a hangulat a kiadón belül, hogy tudtok együtt dolgozni a többiekkel? 
L.D.D.: Szerintem remek, de ha a többieket kérdezed, lehet, hogy csak én érzem így.
Viccet félretéve, most már négy szerzőnk van, a háttérben is sokan dolgoznak, így egyre nehezebb kézben tartani a szálakat. Hála az égnek, mindenki tudja a dolgát, úgyhogy nem kell ostorral állnom a hátuk mögött. Nem is tudnék, alapjáraton konfliktuskerülő vagyok.

Gwen: Jelenleg milyen feladataid vannak a kiadón belül?
L.D.D.: Számolom a pénzt… Igazából a marketing, a webes felületek kezelése, a pénzügy tartozik rám, de azért mindenbe beleszólok, hogy érezzék a törődést. 

Gwen: Nem érzed magad fiatalnak ahhoz a felelősséghez, amit egy kiadó jelent?
L.D.D.: Nem. Legtöbbször olyan öregnek érzem magam, mint az országút.

Gwen: Ha újra kezdhetnéd, mit csinálnál másképp?
L.D.D.: Inkább azt mondanám, mi mást csinálnék, mint kiadót. Bármit!

Gwen: Néhány könyvetek megtalálható a könyvesboltok polcain, nem tervezitek, hogy a többit is eljuttatjátok oda?
L.D.D.: Ez egy sok összetevős, bonyolult kérdés, amire a válasz meghaladná a cikk terjedelmét. Mindent beadunk, ami megfelel azoknak a kritériumoknak (anyagi megtérülés a bekerülési költség fényében, várható forgalom stb.) amiket szem előtt kell tartanunk.

Gwen: Egyre népszerűbbek az e-könyvek. A Newkids kiadónál kaphatóak lesznek ilyen kiadványok?
L.D.D.: Nem tervezzük. A hazai hozzáállás sajnos nem teszi lehetővé egy ilyen kicsi kiadónak, hogy egyből lophatóvá tegye a könyveit. Öngyilkosságnak felelne meg. Akik szeretik és értékelik ezt a műfajt, azok azzal is tisztában vannak, hogy mennyire rétegirodalom, és mennyire oda kell figyelni a balanszra. Nekünk szükségünk van a nyomtatott könyvek bevételére, hogy életben maradhassunk, és további köteteket jelentethessünk meg.


Gwen: Nem gondolkodtok a melegregények külföldi forgalmazásán?
L.D.D.: De, mindig gondolkodunk rajta, de egy (mondjuk) angol-magyar kétnyelvű fordítót találni sem egyszerű, hát még olyat, aki ezeket a könyveket úgy tudja lefordítani, hogy megtarthassák a különleges atmoszférájukat. Több próbamunkán vagyunk túl, sajnos, egyelőre nem találtunk olyat, aki megfelelő minőségben tudná megoldani a feladatot.

Gwen: Van már új író a láthatáron, aki hamarosan debütálni fog a Newkids-nél?
L.D.D.: Folyamatosan kapjuk a kéziratokat, de egyelőre nem találtunk olyat, amire azonnal lecsapnánk.

Gwen: Íróként milyen feltételeknek kell megfelelni, hogyan lehet bekerülni a kiadóhoz?
L.D.D.: Egyedi, különleges stílus; valamint a romantikán és az erotikán kívül is kell, hogy legyen tartalom, mondanivaló. Próbáljuk elkerülni a sematikus, egy kaptafára készülő történeteket.

Gwen: Amikor megalapítottad, gondoltad volna, hogy ekkora sikere lesz a kiadónak?
L.D.D.: Ennél kicsit nagyobb őrületre számítottam.
Komolyra fordítva a szót, nagyon szépen alakul minden, de még messze vagyunk attól, amire én azt mondanám, igazi siker. Dolgozunk az ügyön!

Gwen: Hogy érzed, miben tudna még fejlődni a kiadó, hogy ennél is több emberhez eljussanak a könyveitek?
L.D.D.: Ez sem egy pár mondatban megválaszolható kérdés. Nyilván sok minden van, amiben fejlődnünk kell, elsősorban a marketing területén, mert kicsit belekényelmesedtünk a helyzetbe, mivel hűséges és fantasztikus olvasóközönségre tettünk szert.

Gwen: Mik a kiadó tervei a közel jövőre nézve?
L.D.D.: Megjelenések idején ezt kérdezni vétek! Ilyenkor mindig azt mondom, hogy ezt az őrültek házát soha többet nem akarom átélni.
A terveink egyelőre unalmasak. Könyv, aztán még több könyv.

2020. február 25., kedd

"Nem tudom elképzelni, hogy olyan regényt írjak, amiben nincs legalább egy pici romantika, és azt sem, hogy teljesen hiányozzon belőle a rejtély, a nyomozás" - Interjú Megyeri Judit írónővel


Megyeri Judit munkásságát a Rózsakő – Kezdetek című művével ismertem meg. Véleményem szerint a novellák szépen felépítettek, és sok lehetőséget rejtenek magukban, ezért felkerestem az írónőt egy interjú erejéig. Ez következik most, fogadjátok szeretettel!



Bella: Mi vonzott az írás világába? Hogyan kezdődött a pályafutásod?

M.J.: Már gyerekként is történeteket meséltem magamnak. Általában olyankor, amikor unatkoztam. Közben cikkeket készítettem az iskolaújságba, és imádtam a suliban fogalmazásokat írni. Néha leírtam pár rövidebb történetemet, de nem foglalkoztam komolyabban az írással.
Sok év múlva aztán megkaptam a Harry Potter sorozatot, amit gyorsan ki is olvastam, de annyira hiányozni kezdett a Potter-univerzum, hogy elkezdtem a neten keresgélni, és rátaláltam a fanfictionökre. Ez volt a vízválasztó. Belevetettem magam ebbe a világba, és rengeteg történetet írtam. Szerintem a fanfiction remek gyakorlóterep. Az adott karakterek és az adott háttérvilág segít abban, hogy kizárólag a cselekményre fókuszáljunk, és így jól meg lehet tanulni a történetvezetést.
Hosszú évekig írtam fanfictionöket, mire körvonalazódni kezdett egy saját történet ötlete a fejemben. Ez volt A múlt bűnei. Pályáztam vele az Aranymosáson és a Bekezdésen is. A kapott kritikák alapján újra és újra átírtam, közben írástechnikai cikkeket böngésztem, és részt vettem íróiskolai kurzusokon.
Pár hónapja néhány írótársammal együtt létrehoztuk a PISZKE írócsoportot a Facebookon. Ez egy olyan csoport, ahol kezdő és gyakorlott írók nyugodt, inspiráló körülmények között kitárgyalhatnak bármilyen témát az író-életről, közben pedig részt vehetnek különböző kihívásokon. Az egyik ilyen írós kihívásra érkezett történeteket meg is jelentettük egy ebookos antológiában, és már a második is folyamatban van.
Valahogy így kezdődött minden. Az utóbbi időben nagyon felgyorsultak az események, de minden percét élvezem.
 
Bella: A tanulmányaid során volt olyan magyar szerző, akire felnéztél, aki inspirált téged?

M.J.: Az az igazság, hogy az olvasmányaim nagy része még mindig külföldi szerző műve, de nagyon igyekszem ezen változtatni. A magyar szerzők közül Vavyan Fable korai regényeit (Halkirálynő, Vis Major sorozat) szeretem nagyon, de azt nem tudom, mennyire inspiráltak. Fable-nek van egy jellegzetes stílusa, amit szerintem nem lenne szerencsés utánozni, az viszont követendő példa, hogy ragaszkodott a saját ötleteihez, a saját ízléséhez, hiába mondták neki kezdetben, hogy máshogy írjon.
Nagy kedvencem még Szabó Magdától az Abigél, össze sem tudom számolni, hányszor olvastam. Abból a regényből szerintem remekül meg lehet tanulni az információadagolást, annyira jó helyen derülnek ki a titkok, és még a legutolsó mellékszereplő is nagyon árnyalt, élő karakter.
De szerintem minden elolvasott könyvből lehet tanulni, inspirálódni, még azokból is, amik annyira nem tetszettek.

Bella: Romantikus-krimi zsánerében alkotsz. Van oka annak, hogy ezt a műfajt érzed magadhoz a legközelebb?

M.J.: A romantikus-krimi zsáner pont azokat az elemeket ötvözi, amiket legjobban szeretek egy könyvben: az érzelmeket és az izgalmat. Nem tudom elképzelni, hogy olyan regényt írjak, amiben nincs legalább egy pici romantika, és azt sem, hogy teljesen hiányozzon belőle a rejtély, a nyomozás. Igazából ennél jobban képtelen vagyok megindokolni, miért ez vonz, egyszerűen azt érzem, hogy ez az én terepem.

Bella: Mit jelent számodra az írás, mint tevékenység? Melyik a legkönnyebb és legnehezebb része az egész folyamatnak?

M.J.: Az írás nekem szenvedély. Ha pár napig nem írok, ha nem merülök bele a karaktereim életébe, akkor elvonási tüneteim vannak. Ha pedig már nagyon a végén járok egy történetnek, akkor nem is tudok másra koncentrálni, egyszerűen írnom kell. Ez néha kicsit ijesztő, mert van, hogy elfeledkezek az evésről, az alvásról és mindenről magam körül, annyira visz magával a történet.
Legkönnyebb számomra az ötletelés és az első verzió megírása. A legnehezebb az átírás. Mert bizony kisebb-nagyobb átírásra mindig szükség van, és ezt sokszor nehezemre esik beismerni.
Ami még kemény, az a regény és a karaktereim kezének az elengedése. Nem könnyű azt mondani, hogy befejeztem, mert onnantól kezdve rajtam már semmi nem múlik, csak az olvasókon.


Bella: Első könyved A múlt bűnei címet kapta, mely hamarosan megjelenik elektronikusan a NewLine Kiadónál. Hogyan emlékszel vissza arra a pillanatra, mikor először a kezedbe vetted a saját nyomtatott regényedet?

M.J.: Ez tavaly májusban volt. Emlékszem, hogy késtek a tiszteletpéldányaim, és miközben jártam a várost, folyamatosan megálltam minden postánál és újságosnál, hátha végre megpillanthatom a könyvemet, de így is hetekig tartott, mire ráakadtam. Majd kiugrott a szívem a helyéről, amikor végül megláttam a regényt egy állványon. Ráadásul hibás volt, mert szállítás közben elázott és felhullámosodott néhány oldal széle, de ez volt az utolsó példány, és én persze megvettem. Még aznap este el is olvastam. Hihetetlen érzés volt a saját mondataimat egy könyv lapjain olvasni!

Bella: Bár én még nem olvastam, de nagyon érdekel, milyen visszajelzéseket kaptál az olvasóidtól?

M.J.: Sokan mondták, hogy hamar beszippantotta őket a történet, a hangulat, és alig tudták letenni a könyvet. A szereplőket is szokták dicsérni, hogy reálisak, élők. Bevallom, hogy nekem ez a kettő a legnagyobb dicséret, mert a saját olvasmányaimban is ezeket értékelem leginkább. Persze akadtak negatívabb vélemények is, de azokat sem bánom. Tisztában vagyok vele, hogy nem létezik olyan könyv, ami mindenkinek egyformán tetszik.

Bella: Éppen a második regényeden dolgozol, és ehhez kapcsolódik az a novella is, amit fentebb említettem. Mivel a munkálatok még folyamatban vannak, nem szeretnék olyat kérdezni, ami esetleg még titok, de arra kérlek, árulj el pár olyan dolgot ezzel kapcsolatban, ami nem titkos.

M.J.: Épp a napokban adtam le a kézirat végső verzióját, hamarosan megy is a nyomdába. Nagyon izgalmas időszak ez számomra, mert a Rózsakői rejtélyek eddig a legkedvesebb regényem. Igazi szerelem-projekt.
Tavalyelőtt nyáron alig két hónap alatt írtam meg, szinte kiömlöttek belőlem a szavak. A szereplők tulajdonképpen nem is csupán karakterek, hanem már-már a barátaim, a helyszín, Rózsakő pedig ugyan kitalált, de egy létező kisvárosról mintáztam. Egy olyan helyről, ami mindig is a szívem csücske lesz.
A könyv kisvárosi, romantikus-krimi. Dominánsabbak benne az érzelmek, mint A múlt bűneiben, akciódúsabb is, és a szálakat igyekeztem úgy csavarni, hogy sok meglepetést okozzak az olvasóknak.
A regény egyébként a Holttest az Ambróziában címet viseli, a Rózsakői rejtélyek a sorozat neve. Több kötetet is tervezek ugyanezekkel a szereplőkkel, de mindegyik egy kerek, egész történet lesz, idegőrlő függővég nélkül. Az, amit te is olvastál a Rózsakő – A kezdetek előzménykötet, ami két novellát tartalmaz. Leginkább azt a célt szolgálja, hogy megismertessem a két főszereplőt az olvasókkal, és persze szeretnék kedvet csinálni a regényhez velük.
A Holttest az Ambróziában március huszadikán jelenik meg, és huszonegyedikén Budapesten egy könyvbemutató keretein belül be lehet szerezni és közben velem is lehet találkozni.

Bella: Milyen a közös munka a NewLine Kiadóval? Hogy érzed magad náluk?

M.J.: Írói pályafutásom egyik legjobb döntése volt, hogy beküldtem a kéziratot a NewLine kiadónak. Nagyon jól érzem magam náluk, mert egyszerre családias és profi a hangulat. Figyelnek a szerzőkre, mindig mindenféle kérdéssel lehet hozzájuk fordulni, a kéziratokból pedig csodás könyveket varázsolnak. Ami szintén ritka, hogy a marketing és reklám feladatokkal sem hagyják magukra az írókat, hanem ők is kiveszik a részüket a könyvek és a szerzők népszerűsítéséből.


Bella: Hogyan tudod eljuttatni az írásaid az olvasókhoz és milyen kapcsolatot ápolsz velük?

M.J.:Kicsit több, mint egy éve indítottam el a Facebook oldalamat, azon keresztül tartom a kapcsolatot az olvasókkal. Egyre többen kedvelik az oldalt, és sokan nem csupán csendes megfigyelőként, hanem aktívan is jelen vannak. Nagyon örülök minden kommentnek és hozzászólásnak, amit kapok tőlük, és mindig szívesen beszélgetek velük. Instagram fiókom is van, de ott inkább személyes jellegű, nem az íráshoz kapcsolódó képeket szoktam megosztani.

Bella: És egy utolsó kérdés, mik a terveid az idei évre?

M.J.: Jelenleg a Lowdeni boszorkányhajsza című regényemet írom. Gondolom, nem okozok meglepetést azzal, hogy ez is romantikus-krimi, ám ez Skóciában játszódik, és sötétebb tónusú, mint a korábbi regényeim. Nagyon élvezem írni, mert annyira más, mint az eddigiek. A dinamika a két főszereplőm között jóval húsbavágóbb, jóval inkább pengeélen táncolnak. Lassanként a végére érek, utána jönnek az utómunkák, és szeretném, ha ez lenne a harmadik regényem, ami nyomtatásban megjelenik.
Utána a Rózsakői rejtélyek második kötetét tervezem befejezni. Ott már megvan a cselekmény váza, és a történet harmadát is megírtam, csak be kell fejezni. Már alig várom, hogy újra elmerülhessek Rózsakő életében!
Idén először kint leszek a Könyvfesztiválon, ami biztosan hihetetlen élmény lesz, ahogy a márciusi könyvbemutató is. Jó lesz személyesen találkozni az olvasókkal és az írótársaimmal.

Ezúton szeretném megköszönni az írónőnek a közreműködést, és a magazin nevében további sok sikert kívánok! 

Judit hivatalos írói oldala:
Facebook

Könyveit itt tudjátok beszerezni:
NewLine Kiadó

Amikor a változás az egyetlen lehetőség - Vélemény Megyeri Judit novelláskötetéről


A napokban kaptam meg Megyeri Judittól a Rózsakő - Kezdetek című novelláskötetét, amit ezúton is nagyon szépen köszönök!
Ez volt az első alkalom, hogy olvastam az írónőtől, de ez a pár oldal nagyon kellemes és könnyed kikapcsolódást nyújtott.

Megyeri Judit - Rózsakő - Kezdetek



Tartalom:
Előzménynovellák a Rózsakői rejtélyekhez.
GÉNEK
Ben a háta közepére se kívánja a karácsonyt, és nem a zűrös családja, meg a csicsásan feldíszített házak miatt. Hanem azért, mert a lány, akiért titkon odavan, egy fura sráccal jár. Ben mindent megtesz, hogy rájöjjön, mit rejteget a másik fiú. De vajon mit kezd majd az igazsággal?
RÉGIMÓDI SZALONCUKOR
Flóra az egyetemen szaloncukor alá rejtett üzeneteket kap, amik egyre szenvedélyesebb idézetek Shelley-től. Vajon ki a titkos imádója? Flórát hajtja a kíváncsiság, hogy kiderítse, de nem számol a következményekkel.

Véleményem:
4,5/5

Mostanában annyi romantikus történetet olvastam, hogy eleinte féltem, emiatt nem fogom tudni átérezni Judit gondolatait. Mostanában többször megtörtént, hogy azok a történetek, melyeket nagyon vártam, csalódást okoztak, de a kíváncsiságom ezúttal is sokkal erősebb volt, ezért gyorsan el is kezdtem olvasni. Szerencsére itt nem így történt ugyanis egy nagyon jó kötetet kaptam kézhez.
Két történetet találhatunk benne az írónő hamarosan megjelenő könyvének két főszereplőjéről. Bár a rövidsége miatt különösebben nem sikerült megkedvelnem őket, mégis látok bennük potenciált. Flóra és Ben is nagyon emberieknek tűnnek, és mindketten Rózsakőbe helyezik minden reményüket. Egy szebb és jobb élet reményében hátrahagynak mindent, amikor elindulnak az ismeretlen felé. De hogyan alakul a sorsuk? Arra én is nagyon kíváncsi vagyok!

A könyvet itt tudjátok beszerezni: