2020. július 9., csütörtök

Fényes Niki - Színtiszta Üzlet

Szeretném megköszönni az Ágenda Kiadónak és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy elolvassam Fényes Niki új könyvét! Mivel már volt alkalmam olvasni tőle, kíváncsian vártam, hogy ezúttal milyen világot teremt!

Fényes Niki - Színtiszta Üzlet


Tartalom:

Irina Popolova, a moszkvai alvilág befolyásos emberének lánya. Családja által, jól kiismeri magát ebben a lélektelen közegben. Jól tudja, hogy itt csak a hatalom számít, az üzlet és a pénz. Amikor az apját a szeme láttára lövik le, s a hatalmuk meggyengül, kénytelen az életéért futni. Védelemért a város stricijét, Boris Kashnikovot keresi meg, elkeseredett alkut ajánl neki. Egy végzetes házasságot, melyben mindketten eltörölhetetlen vonzalommal szembesülnek egymás iránt. De mit várhat el Irina egy olyan férfitól, aki nem tudja mi az a család, mi az a szerelem? Aki csak zálogként tekint őrá, aki biztosítja számára a hatalmat.

Véleményem
5/5

Mint említettem olvastam már az írónő Feketén-Fehéren című duológiáját, ami nagyon megosztó témát dolgoz fel, ugyanis a maffia életébe pillanthatunk bele. Szókimondása és kemény stílusa is elég éles, de számomra nagyon egységes és kerek történetet kaptam.
Ahogy arra számítani lehetett: a Színtiszta üzlet is hasonló alapokat kapott, igaz, itt nem az olasz, hanem az orosz maffia áll a középpontban. A főhősnő apja halála után életveszélybe kerül, és hogy mentse magát, olyan döntést kényszerül meghozni, ami mindent megváltoztat.
Nyers, őszinte és emberi: ez az a három szó, amivel jellemezni tudom a történetet.

Nem vagyok rajongója a túlfűtött erotikának, de ha kapok mellé egy jól megírt történetet, akkor azt gondolom, hogy remek kiegészítő elem válhat belőle. Fényes Niki könyveinél eddig ezt tapasztaltam.
A nagyszájú női szereplő mellé kapunk egy macsó rosszfiút - és ezt szó szerint értem -, ám ez édes kevés lenne számomra ahhoz, hogy boldogan tegyem le a Színtiszta üzletet. Ami kiemeli őt a többi hasonló témájú könyv közül az az, hogy ő valóban beleássa magát a világ sötét és eldugott részeibe. Nem tudom, honnan szerzi az információit, de számomra annyira hitelesek az alvilági részek, hogy olvasás közben egy percig sem jut eszembe, hogy ez egy hölgy fantáziájának szüleménye. 

Karakterei nagyon jól fel vannak építve, érezni, hogy az írónő sokat dolgozott rajtuk. Bár számomra a férfi főszereplő túl macsó, azt el kell ismernem, hogy ehhez a világhoz ilyen lelki beállítottságú emberek illenek; máskülönben nem maradnának életben.

Azt gondolom, hogy egy szerző akkor mondhatja el, hogy a világ, amit megalkotott megállja a helyét, ha annak minden részlete illeszkedik egymáshoz. Ha ez a világ megkívánja a trágárságot és az erotikus részeket, ám legyen: de tegye ezt úgy, hogy végig hű marad önmagához!
A szerzőnek ezt most sikerült megalkotni, amihez szerzőként nagyon gratulálok!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:


Írta: Isabel

2020. július 7., kedd

„Az volt a célom, hogy egy polgárpukkasztó könyvet írjak.” Interjú Szabó Tamással

Nemrég olvastam Szabó Tamás Holdvíz című regényét (értékelésem), és már akkor felmerült bennem néhány kérdés, amiket fel szerettem volna tenni a szerzőnek. Tamás elvállalta a beszélgetést, amit ezúton is köszönök. Kitértünk jó pár érdekes témára, ne hagyjátok ki az interjút!


Judit: Miközben a Holdvíz című regényedet olvastam, végig az motoszkált bennem, hogy Noémi karaktere mennyire élőre sikerült. Hogy tudtad ennyire jól megírni őt? Esetleg valakiről mintáztad?

SZT: Noémi története volt az ötödik kéziratom. Az előző négy könyvben átlagos lányok a főhősnők, de a Holdvízben kimondottan egy csinos, szexis fiatal táncosnőt emeltem a középpontba. Eleinte rajongva imádtam Noémit, ő lett a kedvenc karakterem... A testvérek találkozásáig minden rendben is ment, aztán sajnos elég szomorú fordulatot vett az életem, évekig nem volt barátnőm, csalódtam a nőkben, és hát sajnos ez rányomta a bélyegét Noémi megítélésére is. A vége felé nagyon megutáltam ezt az egykor szeretett alakot. Az egyik exemre különösen haragudtam, szóval a gonosz, önző Szentpál lányt róla mintáztam. A Brazíliában játszódó rész volt az ő szempontjából a mélypont. Rájöttem, hogy túl messzire mentem: ha az olvasó is megutálja a főszereplőnőt, akkor nem is fog drukkolni neki, hogy túlélje... Szóval Recife után megkezdődött a kis Noncsi "rehabilitációja". *mosolyog* A regény végén megpróbáltam ismét kedvesnek beállítani, kevés sikerrel. Az eredmény elég fura és hullámzó lett. Ebből is látszik, hogy a Holdvíz végigkísérte az egész eddigi életemet.

Judit: Én a Brazíliában játszódó részben is kedveltem Noémit, még akkor is, ha a tettei épp nem voltak a legokosabbak. Az szerintem hozzátartozik egy jó karakterhez, hogy hibázik és néha meggondolatlan. Attól sem féltél, hogy Zoli gyengeségeit megmutasd. Mikor megszületett a történet, ki volt meg előbb, Zoli vagy Noémi karaktere? Vagy esetleg maga a cselekmény, és ehhez találtad ki a két szereplőt?

SZT: Igazából eleinte csak a téma volt meg: képes-e egy fiatal férfi a húgaként tekinteni az ölébe hulló, gyönyörű lányra, akiről addig nem is tudott? Képesek-e rokonokként viselkedni úgy is, hogy nem alakulhatott ki közöttük a szexuális averzió? Szóval a kétezres évek elején, amikor elkezdtem írni a tesók történetét, ez a téma foglalkoztatott; a főszereplők alakja később alakult ki. Noémi volt meg előbb; egy csinos, életvidám lányt láttam magam előtt, akinek bárki örülne. Zoli karaktere később született meg. A brazil rész után rájöttem, hogy több van a félénk, nyápic, elkényeztetett egyetemista fiúban. Zoli egy igazi hős. Jó volt, hogy a Harmadik részre felmagasztosul a férfi hősöm. Sokat tanultam a jellemábrázolásról, és -fejlődésről Zoli révén.

Judit: Jó hallani, amikor egy regény megszületése révén az író is tanul és fejlődik. Nem tartottál attól, hogy a tabu téma - testvérek között kialakuló érzelmek - miatt a könyveden sok olvasó meg fog botránkozni?

SZT: Nem tartottam ettől, hiszen eleve az volt a célom, hogy egy polgárpukkasztó könyvet írjak. Szándékosan meg akartam botránkoztatni az olvasókat ezzel a meredek témával. A tapasztalat egyébként azt mutatja, hogy az emberek elfogadóak Zoli és Noémi románcát illetően. Érdekes módon nem az ő szerelmük vágja ki a biztosítékot, hanem Nascimento, a kegyetlen, pedofil maffiavezér. Na, ő aztán tényleg minden szempontból elítélendő alak.

Judit: Igen, az ő alakja nagyon kegyetlenre sikerült. Borsózott is a hátam, amikor kiderült, hogy egy egész csapatnyi gyereket tart fogva, és kedvére válogat közülük. Megrázóak voltak ezek a részek, de szerintem pont ez a jó, ha a könyv hatással van az olvasóra, legyen az akár pozitív, akár negatív hatás. A brazil jeleneteket egyébként mennyire volt lelkileg megterhelő megírni? Mert azért ott a szereplőket hatalmas sokkhatások érik.

SZT: Igazad van, az a fő, hogy hatással legyen az olvasóra; hogy a cselekményre gondoljon azután is, hogy letette a könyvet. Nem sokra tartom az olyan felszínes "regényeket", amikben jóformán nem történik semmi, de cserébe minden szereplő jóképű, szexi és tökéletes... A könyvpiac tele van ilyen selejtekkel. Ezek aztán milyen hatással vannak egy olvasóra?! Nem is értem, hogy olvashat bárki is ilyen gagyit. A brazil jelenetekre visszatérve, én is nagyon izgultam írás közben. Emlékszem, 2009 tele volt, de szakadt rólam a víz, a pulzusom az egekben! A cápatámadás az eddigi legizgalmasabb esemény, amit valaha is írtam! Mivel anno vízilabdáztam, tudom, milyen rossz az, amikor lerántják az embert a felszín alá. Nem tudsz feljönni levegőt venni, megtelik az orrod-szád vízzel. 2011-ben Floridában nyaraltam, ahol láttam vadon élő aligátorokat a mocsárban, illetve rájákat Miami partjainál; mit mondjak, ijesztő élmény volt! El tudom képzelni, mit élhetett át szegény Zoli. A volt főnököm, Anthony egy kaliforniai fickó volt, sokat mesélt nekem a szörfös élményeiről és a cápákról. Ezt a rengeteg anekdotát is felhasználtam. Nem is az volt a megterhelő, hogy el kellett mesélnem a véres jeleneteket a Második részben, hanem az, hogy nagy nyomás nehezedett rám; muszáj volt jól kijönnöm az akciódús fejezetből, de a kórházi jelenet után sajnos elakadtam. Majdnem másfél évig egyhelyben állt a projekt. Be kellett dobnom apait-anyait, hogy folytatni tudjam a kéziratot.

Duna Pláza Libri kirakat

Judit: És végül mi segített abban, hogy folytatni tudjad?

SZT: Maga a történet segített és motivált. Éreztem, hogy muszáj folytatnom, mert nagyon izgalmas, nem maradhat befejezetlen. Rengeteget gondolkodtam a brazil és az argentin jeleneteknél, hogy miképpen zárhatnám le a cselekményt, és végül Judit, az idős nevelőanya karaktere segített. Mindig is éreztem, hogy ő benne több van, mint elsőre látszik, és hozzá kell visszanyúlnom a befejezésért. Nagyon tetszett, hogy ismét feladatot adhatok neki, és a csavarnak köszönhetően, amely az ő karakterében van, oly sok év után végre befejezhettem a regényt. De nem árulok el többet, mert spoiler lenne. Olvassátok el, ha érdekel! *mosolyog* "Több csavar van ebben a történetben, mint egy barkácsüzletben" - mondja a főszereplőm.

Judit: Tényleg sok csavar van benne. Azt még hadd kérdezzem meg a regény kapcsán, hogy jártál a külföldi helyszíneken? Mert mindegyik nagyon érzékletesre és valósághűre sikerült.

SZT: Igen, mindenhol, kivéve Buenos Airest és Brazíliát. Én is hadd kérdezzek! *nevet* Azt írod, Noémi egyik-másik reakciója, cselekedete nagyon élővé teszi. Itt mire gondolsz?

Judit: Akasztják a hóhért? *nevet* Arra gondoltam, amikor például megtudta, hogy van egy bátyja. Az az ismerkedős jelenet nagyon aranyos lett, és én teljesen elhittem, hogy így történne a valóságban is. Meg ahogy belecsöppen a luxusba. Nem szélsőséges a viselkedése, hanem teljesen reálisnak tűnik az adott helyzetben. De még sok ilyen volt. *mosolyog* Szerintem tényleg jól sikerült karakter.

SZT: Örülök, hogy tetszett a csajszi. Hát igen, az ismerkedésük nagyon aranyos és hiteles lett. Az az egyik legrégebbi jelenet, amin alig változtattam. Valamikor 2003 körül készült... Fú de rég volt! Ekkor még nagyon kedveltem a női főszereplőt...

Könyvhét 2019

Judit: Jöjjön a következő kérdés: Úgy tudom, épp egy újabb regényen dolgozol. Mesélnél kicsit erről a történetről? Újabb tabutémára számíthatunk vagy ez egy más típusú regény lesz?

SZT: Örömmel jelentem a kedves olvasóknak, hogy idén áprilisban elkészült a következő kéziratom, a Megváltó álom első változata! *mosolyog* Most szerkesztem, javítgatom, és máris 80 oldalt lefaragtam belőle. Hja, kicsit hosszúra sikeredett. *mosolyog* Műfaját tekintve ez is romantikus thriller, mint a Holdvíz volt, és szintén retro, csak most a kétezres évek elejére ugrunk vissza. Itthon fog játszódni az izgalmas cselekmény (eltekintve egy vérfürdőbe torkolló, horvátországi nyaralós fejezettől). Gimnazisták lesznek a középpontban. Ezúttal egyes szám 3. személyű lesz a narráció. Egy Hajni nevű, rokonszenves vidéki lány a főhős, aki Pestre költözve hozzácsapódik egy rossz társasághoz, amely végül szektává alakul. Hogy lesz-e tabutéma? Nem, itt csak leszbikus románc és sátánizmus vár az olvasókra, haha! *nevet* Ez is olyan érzelem- és akciódús regény lesz, mint az elődje. Nagyon sötét, hagymázas kalandsorozat veszi kezdetét a Szekta megalakulásával: Hajniék betörnek, rászoknak a kemény drogokra, templomokat gyújtanak fel, elszöknek hazulról, és menekülnek a rendőrség elől... Nem lesz egy könnyed olvasmány, azt megígérhetem.

Judit: Nagyon jól hangzik, kíváncsian várom! Azt már lehet tudni, mikor vehetik a kezükbe az olvasók ezt a könyvedet?

SZT: Hát ez még csak kézirat, és nincs teljesen kész. Valamikor augusztusban vagy szeptemberben tervezem elküldeni a Maximnak. Remélem, tetszeni fog nekik és kiadják.

Judit: Nagyon drukkolok! Egyébként hogyan fér bele az életedbe az írás? Nehéz időt találni rá vagy ez könnyen megy?

SZT: Volt egy távol-keleti származású barátnőm, akivel két és fél évig jártam, egy előző munkahelyen ismerkedtünk össze. De sajnos hónapok óta nem tartjuk a kapcsolatot. Szóval azóta még több időm van írni.

Judit: Sajnálom, bár az olvasóidnak jó hír, hogy sok időd van az írásra. *mosolyog* Köszönöm szépen az érdekes beszélgetést! Sok sikert kívánok az új regényedhez és a további írói munkádhoz.

Szabó Tamást megtaláljátok a Facebookon:

2020. július 3., péntek

Tiszlavicz Mária: Mellékhatás - (BuKo2.) -("Atyaég! Te jó ég! Nagyon bejött ez a rész, igaz most nem volt annyi humor, mint az első részben.")

Az „elhagyós” játékunk keretében kaptam kézhez Tiszlavicz Mária írónőtől, a Mellékhatás (BuKo 2.) c. kötete. Számomra ez a könyv egy élmény volt. Az első részhez képest sokat javult, izgalmas és igazi nyomozós történetet kaptam. Ezért ezt itt is szeretném megköszönni!

Tiszlavicz Mária:
Mellékhatás
(BuKo2.)


Tartalom:
Azt ​mondták, csodaszer. 

Azt mondták, javítja az életminőséget. 
De azt nem mondták, hogy halálos lehet.


Viktor Martinek nyomozó a magánélete elől a munkába menekül. Informátora tippjét követve egy veszélyes összeesküvésre bukkan, ám mielőtt megoszthatná felfedezését a társával, Felixszel, balesetet szenved. A Fehér-tónál tér magához, és csak egy névre emlékszik: Tom. Erején felül kell teljesítenie, ha a kusza emléktöredékeit rendszerezni akarja.
Viktor eltűnése után Felix veszi kézbe a nyomozást, de alig akad valami, amin elindulhat. Kutatását segítik a Viktor életét megszínesítő – vagy éppen megkeserítő – nők. 
Egyre több szövevényes titokra bukkan, és csakhamar a gyógyszeripar sötét oldalával találja szemben magát. Ahhoz, hogy megoldja az ügyet és Viktort épségben tudja, hét évet vissza kell lépnie az időben – amikor a társa kezdő nyomozóként először találkozott a nemezisével.
Vannak sérelmek, amelyek lassan mérgezik meg a lelket. A két nyomozó vajon idejében megtalálja a választ arra, mi vezette Viktort a Fehér-tóhoz? A visszaszámlálás megkezdődött…

Véleményem:
5/5

Atyaég! Te jó ég! Nagyon bejött ez a rész, igaz most nem volt annyi humor, mint az első részben. Azt hiszem nem kérdés, hogy ez is a kedvencem lesz, és szinte biztosra veszem, hogy következőt is el fogom olvasni, amint megjelenik. 
Jaj, szegény Viktor! Hát, hova tegyelek, te drága? Komolyan nem tanulsz most sem? Hol az erősítés?

Francnak vettem meg neki azt a mobilt.”

No igen, hol is? S itt kezdődik a furcsaság az ügyben. Mi történt a gyárnál? Mit kereshetett ott Viktor?  Miért nem emlékszik? Vajon ideiglenes vagy hosszútávú lesz a számára? 
Bizony sok kérdés merült fel. Izgalmasnak vélem a történetet, hiszen közelebbről is megismerhetjük Felixet és Norát is. Illetve, a furcsa leányzót, Viktor informátorát. Kedveltem a szövegei miatt. Felnőttnek akart látszani, de sajnos nem igazán jött be. Olyan törékenynek vélem.
Tetszett, hogy végre Nora is kapott szerepet, vagyis nyomozhatott ő is, de mégis olyan keveset tudtam meg róla sajnos. Lényeg meg volt, hogy Felix a társa és barátja is egyben.  Nagyon érződött, hogy Felix aggódik a társa iránt. S volt egy rész a történetben, hogy szinte átvette főnöke stílusát. Tetszett, mert illet hozzá ez a parancsoló szerep.
Jó volt folytatni az olvasást, bár majd 2 év telt el a két olvasás között, remélem a következő rész hamarabb, megjelenik. Viszont meg kell, hogy említsek két dolgot.

„Elmagyaráznád, mi volt ez? Faleveleket gyűjteni, pont most?”

Az egyik, a borító. Hozzáteszem nagyon ritkán, hozom fel a külsőségeket. De ennél nem tudok elmenni szó nélkül. Miért is? Mert tetszik, letisztult, nagy kedvencem lett. Ne értsetek félre, imádom a pasis borítókat és a díszeseket is. De néha olyan jó, ha van egy szolid, finom tervezésű borító. Külön köszönet a tervezőnek, Hajnal Krisztinek. 

"Ezt biztos azért csinálja, mert most te is úgy dolgozol, mintha az életed múlna rajta."

A másik pedig, hogy végre hatalmas betűkkel íródott. Az előzőnél sajnos egészen aprók voltak,így kicsit nehezebben tudtam haladni vele Ezek után nagyon várom az írónő következő regényét. Sőt! Ennek fényében szívesen olvasnék más történetet is, nem csak ezt a sorozatot. Mert, ahonnan ez a történet jött, ott bizonyára  lapul még több is. 
Szívből ajánlom bárkinek, aki szereti a krimiket, ráadásul önálló regényként is megállná a helyét.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:


2020. július 2., csütörtök

Fényes Niki - Színtiszta üzlet


Bevallom őszintén nem patyolat tiszta a lelkem, szeretem az szélsőséges történeteket, a tabu témákat és minden olyan extrémitással foglalkozó műveket, melyekhez kell egy bizonyos bátorság az alkotó részéről, hogy a tematikához nyúljon és azt minőségin át is tudja adni olvasóinak. A mostani könyvet recenzióként kaptam, melyért köszönettel tartozom az Ágenda Kiadónak. Köszönöm!


Fényes Niki - Színtiszta üzlet


Tartalom:

Irina Popolova, a moszkvai alvilág befolyásos emberének lánya. Családja által, jól kiismeri magát ebben a lélektelen közegben. Jól tudja, hogy itt csak a hatalom számít, az üzlet és a pénz. Amikor az apját a szeme láttára lövik le, s a hatalmuk meggyengül, kénytelen az életéért futni. Védelemért a város stricijét, Boris Kashnikovot keresi meg, elkeseredett alkut ajánl neki. Egy végzetes házasságot, melyben mindketten eltörölhetetlen vonzalommal szembesülnek egymás iránt. De mit várhat el Irina egy olyan férfitól, aki nem tudja mi az a család, mi az a szerelem? Aki csak zálogként tekint őrá, aki biztosítja számára a hatalmat.

Véleményem:
2,5/5

Talán kezdeném az értékelésemet a borítóval, mert szívügyem a külső és belső együttes megvizsgálása.
Ennél a kötetnél viszonylag elégedettséget éreztem, ugyanis bár egy picit túl sötétnek találom a kompozíciót az írónő nevével ellentétben, a puzzle darabkák és maga a kép egész érdekes kontrasztot von, talán a piros szín nem volt teljesen szerencsés választás, mert az írónő neve felett lévő szöveget nehezen lehet elolvasni.
Bár nem egy szemet gyönyörködtető munka, ebben az esetben elhiteti velem, hogy nehéz témával foglalkozik a könyv és erre fel kell vértezni magamat.

Ami a tartalmat illeti, nagyon vegyes érzésekkel fejeztem be az olvasást.
Azt el kell ismerjem, hogy az alaptörténet nagyon ütős. Senki ne számítson rózsaszín habos-babos álomvilágra, mert nagyot fog koppani. Ennek a sztorinak az égvilágon semmi köze sincs a romantikához, színtiszta ösztönök állnak az események mögött. Ami szerelemként van ábrázolva, az sem több mint a puszta vágy felerősödése és egy bizonyos nemek közötti harc melegágya.

Azt érdemes leírnom, hogy több szemszögből követhetjük nyomon az eseményeket és három fő karaktert kell megemlíteni, melyekhez egytől egyig megvetéssel viszonyultam.

Az egyik az éppen édesapját gyászoló leány, aki bár „ártatlan”, legalább olyan nyakas, mint felmenője volt. Már az első perctől fogva az események közepébe csöppentem és végig feszültségben tartott az írónő. Bár Irina megtestesíti azt a női személyiségjegyekkel megáldott szereplőt, akivel nagyon szívesen azonosulok, -mert valahol én magam is ilyen vagyok-, mégis azt vettem észre, hogy lenézem. Elképesztő mélyre süllyedt azért, hogy megtartsa azt a vagyont, melyet a családja harácsolt össze az évek folyamán, valamint ezzel védve életét és testvére biztonságát.
Ha csak ebből indulok ki, akkor még nemes cselekedetnek is vélhetném, de egy agresszív férfi védelmezése nem éppen ezt hozza elő az olvasóból. Sem sajnálni, sem kedvelni nem tudtam, mert az „ártatlan” felszín mögött egy beképzelt, egoista, mocskos szájú nő húzódik meg. Nyílván ehhez a világhoz egy tündérke nem illene, ugyanakkor egy kielégítően kidolgozott és felépített női szereplő minden gond nélkül elvitte volna „hátán” az egész történetet. Ezt sajnos nagyon hiányoltam a többi szereplőnél is.

A második díszpéldány, Borisz, aki egy kegyetlen, az alvilágban tevékenykedő tahó. Csak használja a nőket, a pénz és a hatalom iránti rögeszméje végtelen és természetesen a tettlegességtől sem riad vissza. Nos, ezt olvasva gondolom rájöttetek, hogy majd ahogy várni lehetett, hősnőnk lesz az egyetlen és az igazi, de a hozzá vezető út a nem mindegy ebben az esetben sem.
Kettejük kapcsolata egy kerozinnal leöntött rongy. Egy csepp szikra és felégett mindent maga körül.
A „ki hordja a nadrágot” játék szórakoztató volt a számomra, a gondom megint azzal volt, hogy az ég világon semmit sem tudtam meg erről a férfiról. Sajnos nekem több kell ahhoz, hogy bele tudjak lépni valakinek a szerepébe annál mint, hogy csak körül van írva milyen menő vagy kegyetlen. Nagyjából annyit kaptam belőle, hogy körbe „pisilte” az össze területet, mely felett uralkodott és rettegésben tartotta a „népet”. Ez számomra nagyon kevés sajnos.

És a harmadik szereplőnk, nem más, mint Irina hírhedt testvére, Igor. Nos, talán ő az egyetlen a három személy közül, akivel tudtam némileg szimpatizálni. Egy agresszív majom, de a család szent és sérthetetlen a számára. Ez a hűség nagyon erősen érződik minden cselekedetében és bőven helyén van a szíve és az esze is amikor cselekedni kell.
A meglátásai, és ahogy próbál idomulni mindig az aktuális eseményekhez megerősítette bennem azt a benyomást, hogy róla szívesen olvasnék egy másik, kidogozottabb történetet.

Viszont ezek voltak egyedül a „pozitív” tapasztalataim sajnos.

Első és legfontosabb kifogásom, hogy erotikát vagy akár a most oly nagy divatú pornónak megfelelő nemi aktust tudni kell írni. Lehet bármilyen sötét hangulatú, mocskos a történet, ha nem érzem azt a bizonyos bizsergést, miközben olvasom a sorokat, semmi értelme az egésznek. Ez nem érzékiség, de még csak nem is szex a javából. Állati párzás három percben és sajnos ennyi.
Semmi kidolgozás, semmi mélység és ez nagyon hiányzott.
Hogy őszinte legyek untam, mikor ezekhez a részekhez értem.

A második nagy gondom a karakterek kidolgozatlansága mellett a hiányos háttér információ.
Az orosz világban játszódó események összessége több ismeretet igényel, hiszen nem minden olvasónak lesz egyértelmű, hogy ez a társadalom miről híres, mit lehet és mit nem megtenni. Valóban említve van többször is, hogy a nőnek nincs szava, és egyenlő egy használati tárggyal, de ettől még csak a történet a felszínt kapargatta. El tudtam volna viselni egy rangok szerinti áttekintést, beleágyazva a történetbe, nagyon szépen, feltünés mentesen, egy pluszt adott volna.

A harmadik az önellentmondás, többször találtam a szövegben utalást, majd akár egy sorral lejjebb már az ellentettjét is. Ehhez ez a példa a könyvből szemléltetésnek elegendő lehet. Nézzétek csak:

„(…) az orosz maffiában csak egy dolog fontos.
A hatalom! Az üzlet! A pénz!”


Azt el kell ismerjem, hogy  az alkotó sok mindent bele akart zsúfolni ebbe a könyvbe, de egy hosszabb történettel vagy átgondoltabb történetvezetéssel a végeredmény sokkal élvezhetőbb lehetett volna.
Szerkesztői és korrektúrázási hibáktól hemzseg az egész kötet, kicsit olyan érzésem volt, hogy ezen még dolgozni kellett volna.

Így első olvasásom után úgy gondolom, hogy fogok még olvasni az írónőtől, mert ott van a tehetség, csak nagyon kiforratlan még az egész kivitelezés. De természetesen ez csak az én véleményem, lehet, hogy másoknak a hiányos kidolgozottsága ellenére könnyed szórakozást fog nyújtani.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:


2020. június 30., kedd

Emilly Palton - Néma Bűnök


Májusban meghirdettünk egy játékot, melyben kortárs szerzők könyveit értékeljük, majd azt az ország más pontjain elhagyjuk, hogy így népszerűsítsük a magyar irodalmat!
Köszönjük szépen a sok felajánlást és együttműködést, melyet a szerkesztőségünk kapott, nagyon hálásak vagyunk érte!
A most következő percekben egy megrázó és elgondolkodtató, saját élményeken alapuló regény értékelését hoztam el nektek, melyben Emilly Palton írónő meglepő nyíltsággal beszél a múltjáról és mindarról, amit át kellett élnie!

Emilly Palton - Néma Bűnök


Tartalom:

Nehéz lehet az élet egy olyan családban, ahol az ember fiúnak készült, de lánynak születik. Az anyai szeretet, mint olyan, csak egy eltorzult, hideg formában létezik, ha egyáltalán van, míg az apa nem riad vissza a gyermek bántalmazásától sem. A családon belüli erőszak nagyon is valós, erre pedig E. Palton önéletrajzi regénye a Néma bűnök egy kiváló bizonyíték.

Véleményem:
4/5

Soha nem egyszerű kívülállóként véleményt mondani egy olyan történetről, amit a szerző élete ihletett, több szempontból sem. Egyrészt az olvasó nincs jelen, tehát nem értheti meg teljesen azt az érzelmi állapotot, melyet az író megpróbál papírra vetni, legyen bármilyen jó empatikus készséggel megáldva. Másrészt, mikor egy ilyen mű születik, akkor az alkotónak újra át kell élnie azt, amiről ír ez azonban nehezebb, mint gondolnánk, pláne ha erőszak áldozata. 
Így azzal szeretném kezdeni az értékelésem, hogy minden tiszteletem Emilly-é, amiért dacolva a felejtéssel papírra vetette a sorsát, hogy mindannyian okulhassunk belőle!

Úgy kezdi a történetet, hogy az egyik politikus szerint az országban a családon belüli erőszak nem fellelhető. Őszintén szólva nem tudom, hogy mire alapozták ezt a kijelentést, de mélységesen ledöbbentett ez a sor.

Vidéken élek, ahol mindenki ismer mindenkit és most nemcsak futó találkozásokra gondolok. Félreértés ne essék: nem azért van ez, mert az emberek naphosszat otthon ülnének, és azt néznék, hogy éppen mit csinál a szomszéd. Hanem azért, mert a vitákat nem házon belül oldják meg. Természetesen a polgárőrség és a rendőrség kézben tartja a dolgokat, de többek között a családon belüli erőszak miatt beérkező jelentések sem maradnak el. Szóval igen: a jelenség létezik!

A hosszú bevezetés után rá is térnék a könyvre és a tartalmára. Szeretném leszögezni, hogy pár mondaton kívül nem beszéltem az írónővel, nem ismerjük egymást, így a következő sorokat nem befolyásolják az érzelmeim.
Amikor egy gyermeknek azt kell tapasztalnia, hogy egyik szülője sem szereti, a legborzasztóbb sorskezdés, amit el tudok képzelni. 
Az, hogy Emilly neme dühöt és csalódottságot váltott ki az édesapjából, majd az ezzel járó fizikai és lelki erőszakot is elköveti, számomra egy nagyon gyáva és nem apához méltó hozzáállás. Aki ilyet tesz, olyasvalamiért bünteti a nála gyengébbet, amiről az nem tehet. 
Mindazonáltal valószínűnek tartom, hogy ő is rossz mintákat hozott otthonról, vagy rossz önkép alakult ki benne. Nem védem őt, mert a hideg kiráz az ilyen embertől, csak lelket próbálok önteni azokba, akik hasonló helyzetbe vannak, hogy még véletlenül se vádolják önmagukat!
Az édesanyja csendben tűrése sem a méltó egy szülőhöz, hiszen neki elsősorban a gyereke érdekeit kellene szem előtt tartania. Azonban azok a nők, akik ilyen helyzetben vannak, gyakran félnek: megpróbálják a tökéletes és boldog család képét fenntartani a világ és saját maguk előtt is azért, hogy védjék önmagukat a bántalmazástól vagy a megszólástól. A regényben szereplő család középosztálybeli és ott már igenis figyelnek arra, hogy mások mit gondolnak róluk. Még nehezebb, ha a családfő egy köztiszteletben álló rendőr.
Az, hogy a szerzőnek van két nővére, valamelyest enyhített a helyzetén, hiszen mégiscsak volt kihez fordulni. Úgy éreztem a legidősebb testvér - Orsi - egy kicsit anya, nővér és barátnő is volt egyben a számára. Mellesleg őt éreztem magamhoz a legközelebb, hiszen hasonló a személyiségünk.

Nagy bátorság kellett egy ilyen tapasztalás után, hogy elfogadja és kimutassa párja felé a szeretetét. Kívánom, hogy ezt a bátorságot és türelmet a közös útjukon őrizzék meg mindvégig, hiszen ez az az erő, mely segít a szerzőnek és megtapasztalni az élet pozitív oldalát.

A borító nagyon illik a történethez, igényes munka, csakúgy, mint a szerkesztés.  Felüdülés volt, hogy elég csak a történetre figyelni, mert a korrekció maximálisan rendben van.

Összességében egy nagyon mély nyomot hagyó, de mégis tanulságos könyvről van szó. Ajánlom azoknak, akik szeretnek a lélek mélységeibe elmerülni és megismerni az élet sötétebb oldalát!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:



2020. június 28., vasárnap

Tiszlavicz Mária: Duplacsavar (BuKo 1.) - ("Ahogy először, úgy másodszor is élveztem az olvasását. Ugyanolyan izgalmas, vicces és fordulatos történet volt. ")

Magyar Szerzők Könyvei Magazin oldalán nemrég hirdettük egy játékot, melyre néhány szerző jelentkezett is. A mostani értékelésem a Tiszlavicz Mária: Duplacsavar első kötete, és annyira tetszett, hogy hamarosan folytatom a második résszel. Ezúton köszönöm az írónőnek a könyveket!


Tiszlavicz Mária:
Duplacsavar
(BuKo 1.)


Tartalom:
Amy remek színésznő, mindent tud a fegyverekről, és ki nem állhatja a rendőröket. 
Szeretője egy kétes üzletet készül megkötni, amikor meggondolatlanságában balesetet okoz Klagenfurt határában, majd lelép a helyszínről. Amy kénytelen egyedül szembenézni a rendőrökkel, ráadásul az egyik nyomozó azonnal kikezd vele. Amy szánalmasnak találja Martinek hadnagy próbálkozását, mégis enged neki, hogy a nyomozás közelébe férkőzhessen. 
Miközben szemmel tartja a hadnagy minden lépését, egy teljesen más oldaláról is megismeri őt. Amynek át kell értékelnie mindent, amit eddig a rendőrökről hitt. 
Életében először ellenszegül a kapott parancsoknak. Kész megfizetni a döntése árát – még akkor is, ha emberéletekbe kerül.



Véleményem:
5/5

Ahogy először, úgy másodszor is élveztem az olvasását. 
Ugyanolyan izgalmas, vicces és fordulatos történet volt. Élveztem, hogy újra kezembe vehettem a könyvet, cseppet sem volt unalmas. Noha ezt a kötet, már 2 éve volt utoljára a kezemben, sajnos pár hibát észre is vettem, amit elsőként nem láttam. De ezek a hibák annyira aprók, hogy nem is törődtem velük.
Egyszerre volt vicces, humoros és fordulatos a történet. Két nyomozó és egy nő, aki titkolja a kilétét. Olyan volt ez, mint egy puzzle darabkák. Nekünk olvasónak is jut munka. Még hozzá a gondolkodás. Mi is történt pontosan azon az autópályán? 

„Viktor Martinek hadnagy érezte az ereiben dübörgő adrenalint. Görcsösen markolta a kormányt, szemét nem vette le az előttük cikázó sötétzöld Audiról, és teljesen megfeledkezett arról, hogy a jobb oldalán ülő Felix Auer nem éppen a féktelen száguldozás híve.”

Volt bőven akció, egy kis nyomozás, humor és egy Cobra 11 feeling is. Aki esetleg nem tudná: ez egy német sorozat. Két nyomozóval a főszerepben, ahol A2-es vagy A3-as autópályán üldözik a rosszfiúkat. 
Imádtam olvasni. Victor és Felix igaz, hű társai egymásnak és barátok is. Victornak múltja a felszínre kerül, majd később Amy dolgairól is kiderül a titok.
Amy nem az a nő, akire számítottunk a történet elején. 

„Legközelebb majd kérvényt nyújtok be, hogy mindenkit takarítsanak el az autókról, ha kocsiba szállsz!”

Nagyon sok kérdés merült fel, hogy ki ő és miért hátráltatja a nyomozókat. Mit érez valójában? Tényleg bűnöző? 
Miket titkolhat még?

„-Ne told le már le az útról a szerencsétlent... - folytatta Felix, miközben Viktor jobbról próbálta kikerülni a Fordot.
- Ha eltakarodik előlem, nem tolom le!”

Victor újra szerelmes lehet még? Vajon megtalálta az igaz szerelmet Amy személyében? Mi lesz velük?

„Most halt meg az a nő, akiben kezdtél megbízni és be akartad engedni az életedbe!”


Eközben a szálak kezdenek bonyolódni és felpörögni az események. Mi szállíthatnak abban a kamionban? Elkapják majd? Mit akart Engel a rendőröktől? Számos kérdések, de a válaszokra szinte mindig az utolsó oldalakon fogsz rálelni.

Ha szereted a krimiket, ajánlom neked ezt a könyvet. Nem hiába a kedvencem.


A könyvet itt tudod beszerezni:

2020. június 27., szombat

Szabó Tamás: Holdvíz

Köszönöm szépen Szabó Tamásnak és a Maxim kiadónak, hogy elolvashattam a Holdvíz című regényt. A könyv fülszövege és a borítója már régebben felkeltette a figyelmemet. Kalandos történetre, titkokra és rázós témára számítottam, meg is kaptam mindhármat.

Szabó Tamás: Holdvíz


Tartalom

Zolit, a burokban nevelkedett, milliomos egyetemista ficsúrt sokkolja a hír: „örökölt” egy 16 éves lánytestvért apja, a néhai KGB-tiszt után! A két tinédzser kapcsolatát nagyban befolyásolja, hogy külön nőttek fel, nem is tudva egymásról. A báty tanácstalan; hogyan viszonyuljon a hányatott sorsú, öntörvényű kis vadóchoz, aki egyből felforgatja az ő nyugodt életét?

Mikor a lány minden addiginál nagyobb zűrbe keveredik és eltűnik Brazíliában, a fiú kénytelen otthagyni mindent; Noémi után ered, majd a Polícia korruptságát látva maga kutatja fel a húgát. Vajon képes felnőni a feladathoz, és egyedül megmenteni őt? Túlélik a testvérek könyörtelen megpróbáltatásaikat távol az otthonuktól, vagy elbuknak az alvilággal, a természeti erőkkel, illetve az önmagukkal vívott harcban, hogy beteljesedjék a családi karma?

Véleményem
4,5/5

Ahogy fentebb írtam, már egy ideje szemeztem ezzel a könyvvel, főleg a borító és a fülszöveg miatt. A borító ugyanis nagyon szép és sejtelmes, a kék-piros színvilág igazán figyelemfelkeltő. Ráadásul előre jelzi a történet egyik lényeges fordulatát, a fülszöveggel együtt pedig jól mutatja, mire számíthat az olvasó, ha kezébe veszi ezt a könyvet. Kalandokat, rejtélyeket és egy tabut döntögető kapcsolatot.
Mindez pedig valóban benne van a könyvben, bár a történet kicsit szaggatott, és lassan indul. Jó néhány fejezet múlva jutunk el odáig, hogy az alaphelyzet felálljon, és a két főszereplőnk találkozzon. Mert a regény hiába íródott végig egyesszám első személyben Zoli szemszögéből, Noémi is legalább annyira főszereplő. Pedig a könyv elején sem jelenik meg, és a végefelé is ritkábban.
A szereplőknél maradva mind Zoli, mind Noémi karaktere nagyon jól sikerült. Zolit hamar megkedveltem. Bár milliomos, nincs elszállva a privilegizált helyzete miatt, nagyon is földhöz ragadt. Jóképű, de nem az a nők szívét összetörő macsó, hanem kicsit félénk, tapasztalatlan és állandó bizonytalansággal küzd. Bátor, a húga miatt szembeszáll bárkivel, és okos, de nem legyőzhetetlen. Szeretem az árnyalt, emberi karaktereket, és ő épp ilyen. Noémit pedig talán még jobban megkedveltem. Ő egy gyönyörű lány, aki tökéletesen tisztában van az adottságaival, és ki is használja azokat, de hiányzik belőle mindenféle rosszindulat. Heves, folyton pörög, új impulzusokra vágyik, és bármit bevállal az erkölcsi normákra fittyet hányva. Olyan szerethetően hippiszerű, akire akkor sem lehet haragudni, amikor jó nagy marhaságokat csinál. Egyik-másik reakciója pedig annyira élővé teszi, hogy az ember olvasás közben szinte várja, hogy lelépjen a lapokról.
A két jól sikerült karakter remekül ellensúlyozta a lassabb történetvezetést. Miattuk akkor is szívesen olvastam tovább a regényt, amikor a cselekmény nem volt annyira izgalmas, ami a regény első, Magyarországon játszódó felében előfordult néhányszor. Ekkor inkább a két szereplő közötti kapcsolat dominált, nem a külső események. Ebben a részben nem csak a karakterek tetszettek nagyon, hanem a hangulat is, az író tökéletesen lefestette a kilencvenes évek Magyarországát. Én is ebben az időszakban voltam tizenéves, és mosolyogva nosztalgiáztam olvasás közben.
Aztán következett a történet második fele, amiben megkaptuk az előre ígért kalandokat, ám talán egy kicsit túl sokat is belőlük. Kétségtelenül feszültek és izgalmasak voltak ezek az események, de hirtelen jött a nagy váltás. Az érzelmekre építő, lassabban csordogáló első rész után kaland, akció és életveszély köszöntött ránk minden oldalon. Emiatt a két rész közötti összhang számomra elcsúszott. Kicsit olyan érzésem támadt, mintha két, különböző regényt olvasnék. Ráadásul néhány fordulat számomra nagyon valószerűtlennek tűnt, főleg az első rész realistább ábrázolása után.
A szöveg ennek ellenére végig gördülékeny, olvastatja magát, az író stílusa is tetszett. A karakterek szerethetőek, kíváncsi voltam a sorsukra. Ugyan vannak hibái, én mégis megszerettem a regényt, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy Szabó Tamás mivel rukkol elő legközelebb.

A könyv megvásárolható itt:

Az író Facebook oldala:

2020. június 24., szerda

Interjú On Sai írónővel, aki egy csodálatos világot épített nekünk, színes karakterekkel, világokkal. - ("Fejben lejátszom, és majd akkor ülök le írni, amikor már tudom, mit szeretnék.")

Köszönöm On Sai írónőnek, hogy elfogadta az interjú felkérésemet. Régóta figyelemmel kísérem munkásságát és az eddigi megjelent összes kötet a polcomon, pihen. Kedvencem Calderon sorozat könyvei. Nagyon kíváncsi vagyok az írónőre, a munkásságára, hiszen tagja az Aranymosás pályázat zsűrijének. Szó lesz erről is és sok minden másról is.

  
Forrás: Instagram

1.
Mesélnél kicsit magadról? Hogyan kezdődött az írói pályád?

Évekig fióknak írtam, és már több millió leütés állt mögöttem, amikor 29 évesen belecsöppentem az irodalmi életbe. A regényeimbe nem olvastak bele a kiadók, de novellapályázatokat nyertem, és így elkezdtek megjelenni rövidebb írásaim. A sci-fi életben akkoriban úgy vélték, a nők nem tudnak írni, egy üvegplafon volt, így máshol kezdtem publikálni. Már szerkesztőként dolgoztam, amikor első kötetem kijött a Könyvmolyképző Kiadónál 2012-ben.


2.
Miért pont On Sai lett írói neved?

A bonsai elírásából származik, és bloggerként ezt volt a nickem. Az első novellám nem jelenhetett meg magyar néven az antológiában, 2007-ben még külföldi nevet kértek, így B. Onsai lett.

3.
Csak fantasy történeteket írtál vagy próbálkoztál-e már más műfajban írni?

Sci-fivel indultam, a fantasyt jóval később kezdtem el, de írok meséket is.

Forrás: Instagram
Kép: Könyvek_mindenkinek

4.
Jól tudom, hogy részt veszel az Aranymosás zsűrijeként, tudsz erről mesélni? Kik, hogyan kerülhetnek be erre a pályázatra?

Az irodalmi válogatót 2011-ben alapította Katona Ildikó kiadóvezető, és a lebonyolításra engem kért fel. A lényege, hogy teljesen nyílt a pályázat, bárki beküldheti az írását. Ha kiadható szinten van a regény, akkor országos kiadásba kerül, és az író tiszteletdíjat kap, úgy kezeljük, mint profi szerzőt.  De ehhez az is kell, hogy tényleg jó legyen a regény. Ha még dolgozni kell vele, akkor a Rakéta projekt keretében fejleszteni szoktuk.


5.
Számodra mely könyvek állnak legközelebb hozzád? Vannak kedvenc jeleneteid?

Nagyon sokféle könyvet szeretek, például Gail Carriger Lélektelen könyvét is. Kiváló jelenet, amikor egy vámpír modortalan, és úgy akarja megölni a főhőst, hogy nincsenek egymásnak bemutatva. Ilyen neveletlenséget egy úri hölgy nem tűrhet.

6.
Hogyan kezdesz egy történet megírásához? Meddig tart az írás folyamata?

Fejben lejátszom, és majd akkor ülök le írni, amikor már tudom, mit szeretnék. Írás közben sokszor változik a szöveg, de az alapvető jelenetek megmaradnak, csak legfeljebb máshogy jut el oda a cselekmény. Változó, hogy mennyi ideig tart az írás. Az első kötetek általában két-három év gondolkozást és egy-két év írást jelentenek. Míg a második kötetek három-négy hónap alatt elkészülnek.


7.
Amikor készen vagy az adott történettel, ezután mi következik? Hogyan lesz kézzel fogható könyv formájában egy történet?

Elküldöm előolvasóknak és a fanklubnak, ők visszajelzik, ha valami nem érthető benne, vagy egy szál nincs megmagyarázva. Utána küldöm a Könyvmolyképző Kiadóba a szerkesztőmnek. A többit a kiadó intézi, én nem foglalkozom vele. A szerkesztés után a kiadói szerkesztőhöz kerül, aki megszervezi a borítótervezést, a műszaki szerkesztést, az előrendelés lehetőségét a webboltban, illetve elküldi nekem a szerződést. Jön egy korrektor, majd a tördelő, végül a kinyomtatott szöveget még egy korrektor átnézi. Itt visszakapom én is egy utolsó ellenőrzésre. Közben a borítótervező elkészíti a képet. Majd a kiadóvezető (aki a főszerkesztő is) ellenőrzi a nyomdába küldött anyagot, végül jön a nyomtatás. Utána a raktárosok a könyvesboltokba küldik, és a marketingesek reklámozzák.

8.
Mennyire nehéz elkezdeni írni? Van valami rituáléd?

Hajnali négy körül kelek, és akkor kezdek írni. A kávéról leszoktam, most főleg teázom. A teakészítés a rituálém, és a zenehallgatás. Kevés időm van, így akkor ülök le írni, ha van a fejemben folytatás.


9.
 Mit üzennél a kezdő íróknak?

Az írást írással lehet megtanulni, üljenek le, és alkossanak. Ne kedvetlenedjenek el, ha kudarcélmény jön. Kívülről gyakran ismert írók kapcsán csak a sikereiket hallják, de valójában az írói út mindig is hullámhegy és hullámvölgy. Hajózzanak bátran rajta.

Kép: On Sai

10.
Készülsz most valami új történettel? Ha igen, mesélnél róla?

Most fejeztem be a Vágymágusok második részét, A két herceget. Ez egy Vörös pöttyös regény. A következő írásom egy mesekönyv lesz, az Alfabéta Mágustanoda folytatása.

Köszönöm a nagyszerű kérdéseket!

Én köszönöm On Sai!


A könyveket itt tudjátok beszerezni: 

2020. június 16., kedd

" A versek és haikuk a szabad gondolatok gyöngyei"....Beszélgetés Gazi Bélával

Gazi Béla költő, számítástechnikai szakember és még ki tudja hány arc bújik meg, ennek a fiatalembernek a lelkében.


Pillanatok címmel jelent meg verseskötete, melyet jómagam is olvastam. A címe teljesen fedi a belső tartalmat. Csodálatos gondolatokkal, pillanatnyi élményekkel és mai korunk fontos kérdéseit foglalta rímekbe a költő. Eddig nem találkoztam ennyire sokrétű alkotóval. Ezért nagyon örülök, hogy elvállalta az interjút, ezt szeretném megköszönni. A verseskötetről, az életről és pályakezdő költői létről kérdeztem. Tartsatok velem!


NiKy: Mesélj, kérlek kicsit magadról! Mint első könyves író mit osztanál meg olvasóiddal?

G.B.: Fülesden lakom ez a kis település Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található. Idén töltöttem be a 30. életévemet, és ahogy a kérdésedben is szerepel első kötetes író/költő vagyok. 2011-ben írtam meg az első versemet, aztán az évek során kicsit komolyabban kezdtem el foglalkozni az írással. Mérnök informatikusként végeztem Debrecenben, de már középiskolás koromban is közel álltak hozzám a humán tárgyak.

NiKy: Mit szólt a környezeted, hogy könyved jelent meg? Barátok, ismerősök és főleg a család támogatott?

G.B.: A családom nagyon örült a kötetem megjelenésnek, hiszen ők is csak annyit láttak eddigi költő tevékenységemből, amit különböző közösségi oldalakon osztottam meg. Ettől függetlenül nagyon sokat jelent nekem az, hogy itt vannak velem és inspirálnak. Barátaimtól és ismerőseimtől csupa pozitív visszajelzést kaptam, mind személyesen, mind pedig üzenetek formájában. Hálás vagyok ezért nekik, hiszen ezzel újabb lendületet adnak a folytatáshoz.

NiKy: Fent említetted, hogy informatikusként végeztél. Ezen a területen is dolgozol? Hogyan fér össze egy reális gondolatokat igénylő szakterület, a teljesen ellentétes; inkább humán és kreatív gondolatokat igénylő írással? Ez a kettősség visszatükröződik az életed más területein is?

G.B.: Igen, IT supportosként dolgozom egy helyi informatikai cégnél. Ezen még soha nem gondolkodtam, hogy hogyan fér össze a reál és humán beállítottság, talán azért van bennem ez a kettősség, mert mindig is érdeklődő ember voltam. A jellememben is visszatükröződik, hiszen az extrovertált és az introvertált személyiségtípus is jelen van bennem.

NiKy: A könyved, az Underground Kiadó gondozásában jelent meg. Voltak e nehézségeid a megjelenéssel kapcsolatban vagy gond nélkül történt? Hogyan zajlott ez a folyamat a te esetedben? Itt gondolok elsődlegesen arra, hogy első könyves íróként most kezdtél ezen az "úton" járni! Volt-e segítséged?

G.B.: A könyvkiadás elég hosszadalmas folyamat, több hónapba telt mire a kezemben tarthattam a kész kötetet. A kiadónál nagyon segítőkészek voltak, bár az első tervek nem hasonlítottak arra, amit megálmodtam, de minden egyes kérésemet elfogadták és végül olyan lett a kötet, amilyet terveztem. Nagyon sokat segített tanácsaival Ferger Annamária írónő, ha ő nem lett volna sokkal nehezebben boldogultam volna a kiadással. Nagyon hálás vagyok neki ezért.


NiKy: A borító nagyon szép lett. A te ötleted alapján készült vagy felkértél egy tervezőt? Mennyi beleszólásod volt, hogy milyen legyen?

G.B.: Köszönöm. A borítóképét én javasoltam és az Underground Kiadó tervezője készítette a kéréseim alapján.

NiKy: A könyved verses kötetként jelent meg. Hány év munkájából merítkeztél?

G.B.: Körülbelül 8 év versei vannak ebben a kötetben, de például a Haiku rész többsége 2019 nyarán és őszén íródott.

NiKy: Ha már szóba került a haiku, mint forma, melyik típust szereted jobban? Verset vagy haikut írni? Elvégre a kötetben mindkét tematika megtalálható.

G.B.: Mindkét típust egyformán szeretem. A haikut a rövidsége miatt, a verseket pedig a szabadságuk miatt. A verseim nagy része 3-4 versszakból állnak és ez volt az egyik ok, amiért Pillanatok lett a kötet címe, mert ezek a versek szinte egy szempillantás alatt elolvashatóak.

NiKy: Azt mondják a versek és haikuk a szabad gondolatok gyöngyei. Hogyan vélekedsz erről?

G.B.: Én is így gondolom. A költészet az egyik legcsodálatosabb művészet és a versek arra szolgálnak, hogy a költő kiírja magából az érzéseit és ezzel gondolatokat, érzéseket ébresszen az olvasóban.


NiKy: Verseid témáját tekintve igen sokszínűek. A szerelemtől kezdve a valláson és az életről elhintett gondolatokig megtalálható minden. Ebből arra következtetek, hogy széles érdeklődési kőrrel rendelkezel. Jól gondolom? Mi inspirál írás előtt? Meditálsz-e esetleg vagy csak a pillanatnyi benyomás adja az alapokat?

G.B.: Igen, nagyon sok minden érdekel a tudományoktól a művészetekig. Mindig más ad ihletet, van, hogy egy érzés vagy egy élethelyzet, van, amikor egy zene vagy egy természeti jelenség. Nem meditálok, mindig az adott pillanat szüli az alkotást. Úgy gondolom a versírás olyan folyamat, amit nem lehet erőltetni, nem tudok leülni és megírni egy sort sem, ha nincs ami ihletet adjon. Egy költemény akkor jó igazán, ha érzésből táplálkozik.


NiKy: Ha már ihletről beszélünk: a nagy költők és írók közül kire vagy kikre tekintesz példaképként? Mennyire határozza meg a stílusodat, írásodat? Itt gondolok például József Attilára, hiszen hozzá is írtál egy verset.

G.B.: Magyarok közül két nagy kedvencem van József Attila és Karinthy Frigyes. Például Karinthy Előszó című verse ihlett a Miért? című versemet. Nagyban meghatározza a költészetem, hogy magyar klasszikusokat olvasok, mert így beivódott a verseimbe is a kötött, rímes forma.

NiKy: A könyved három fő részre van osztva. A második részen a haikuk találhatóak. De az elsőben és utolsóban versek kaptak helyett. Miben mások azon alkotásaid, melyek az előbbi illetve az utóbbi részben helyezkednek el? Miben tér el és milyen időszakot ölelnek fel az életedben?

G.B.: Keretes szerkezetet akartam adni a kötetnek, ezért kerültek a haikuk a kötet közepére. Nincs időrendi felosztás a könyvben, az első és második részben is vannak olyan versek, amelyeket a húszas éveim elején írtam és olyanok is, amelyeket később. Arra viszont figyeltem, hogy témát tekintve folyamatosan váltakozzanak a költemények.

NiKy: Több versedet nagyon közel éreztem magamhoz. Mindegyikre jellemző, hogy az életből kiragadtál tényeket, helyzeteket, melyek tematikáját tekintve súlyosak, hiányosan, vagy nem igazságosan működnek a mindennapokban. Gondolok itt az Ítéletidő alkotásodra, de akár a Nincstelen című versedet is ide sorolhatom. Nagy az igazságérzeted? Mennyire mutatkozik meg költészetedben a mai politikai és társadalmi nézeteid? Egyáltalán mennyire engedsz teret ezen témáknak, hiszen kényes területekről van szó?

G.B.: Nagy az igazságérzetem, viszont nem szeretek politizálni. Úgy gondolom, vannak sokkal fontosabb dolgok a politikánál, például a szegénység vagy a természeti katasztrófák, ha már az Ítéletidő című versemet említetted, vagy az egyre növekvő öngyilkosságok, lásd az Öngyilkos című költeményem.

NiKy: Maradjunk még kicsit a verseid témáját nézve. Az alkotásaidból visszatekint egy bizonyos vallási töltöttség. A hit mennyire van jelen a mindennapjaidban? Segít- e az alkotásban és ha igen milyen formában?

G.B.: Nagymértékben jelen van az életemben a hit, mindennap olvasok Bibliát, imádkozom, valamint gyülekezetbe is járok. Úgy érzem, hogy Isten segít. Úgy gondolom Ő ad erőt és értelmet, hogy meg tudjam írni ezeket a verseket.

NiKy: Szerinted mennyire lehet megélhetésként tekinteni a költészetre? El tudod képzelni, hogy egyszer csak ezzel foglalkozzál? Hiszen hazánknak kicsi a piaca, mennyire befolyásolja munkásságodat ez a tény?

G.B.: Szerintem csupán csak költészetből nem lehet megélni Magyarországon, hiszen ahogy írtad elég kicsi a piac. Ezért úgy gondolom, hogy nekem sem ez kell, hogy a célom legyen. Azt akarom elérni, hogy az emberek magukra találjanak az költeményeimben.

NiKy: Mint pályakezdő költő, hogyan tekintesz a jövőre nézve? Vannak-e újabb kiadási terveid? Illetve maradsz-e a verseknél vagy kipróbálnád magad más területen is?

G.B.: Tervezem a jövőben újabb kötet/kötetek kiadását. Szeretnék majd később novellás kötetet, valamint regényt is írni, de ez még mind-mind a jövő zenéje.

Köszönöm szépen a beszélgetést.

Gazi Bélát itt találjátok Facebookon:
Itt pedig megtudjátok rendelni a könyvét: