2020. április 4., szombat

Benyák Zoltán: Az utolsó emberig

Időkön átívelő izgalmas és borzongató történet két személyről, akik örök ellenségek maradnak, találkozzanak bárhol, bármilyen időben.


Benyák Zoltán: Az utolsó emberig


Tartalom:

Esküdt ellenségek. Ők ketten. Akiket a halál sem ment meg attól, hogy egymásnak essenek. Minden időkben, újra és újra.

A felfedezések korában, egy rozzant vitorláson hánykolódva az óceánon a régi és az újvilág közt. A nagy francia forradalom utáni évtizedben, de Sade márki meglepetésekkel teli, bizarr kastélyában. A viktoriánus London bűzös sikátoraiban, ahol Hasfelmetsző Jack szedi áldozatait. Háborúkban, végnapokban mindig szembetalálkoznak, és mindhalálig harcolnak önmagukért, a hitükért vagy a szeretett nőért.

Most pedig, végül, itt állnak egymással szemben, és ezúttal mindannyiunk sorsáért kell megküzdeniük.

Benyák Zoltán, aki olykor vérfagyasztóbb, mint Stephen King, máskor merészebben mesél, mint Neil Gaiman, ezúttal a világ legkegyetlenebb küzdelméről ír, amely átível történelmünkön – a régmúltból az elképzelt, távoli jövőbe.

Gondolataim a könyvről:

Eddig az írótól még csak A nagy illúzió című kötetet olvastam, és azzal teljesen megnyert magának. Aztán telt az idő, és a kezembe került Az utolsó emberig című könyve, és engem ismét sikerült elvarázsolnia. Benyák Zoltán olyan zseniálisan és izgalmasan szövi a szálakat, hogy az embernek egyszerűen a kezében ragad a könyv, és nem bírja letenni addig, amíg a végére nem ér. A történet alapötlete szerintem igazán kreatív és érdekes. Két személy, akik minden időben találkoznak és küzdenek egymással. Emellett olyan érdekes történelmi alakokat és helyszíneket ismerünk meg jobban, amelyekről még nem hallottunk sokat, legalábbis számomra sok hasznos információval szolgált. Nekem a márkis és a Hasfelmetszős rész volt a kedvencem, szerintem azok voltak a legzseniálisabbak. 


Itt találod az írót:



Sütő Fanni: Csudapest világvége

Volt szerencsém személyesen is találkozni Sütő Fannival, és már akkor eldöntöttem, hogy bármit is ír, el fogom olvasni, már csak a pozitív és kedves személyisége miatt is. Így is tettem, és nem kellett csalódnom.


Sütő Fanni: Csudapest világvége

Tartalom:

„Novellák ​és versek a város másik oldaláról. Színes szösszenetek, világok közötti várakozás, verses világvége, alliteráló apokalipszis. Ha nyomaszt a valóság, vessz el kicsit Csudapesten!”


Sütő Fanni tehetségéhez kétség sem fér, ráadásul sokoldalúan csillogtatja meg a tudását. Versek, dalszövegek, novellák, vicces-őszinte blogbejegyzések, mind-mind az ő hatáskörébe tartoznak. Ráadásul két nyelven alkot, angolt tanít, és minden érdekes lehetőséget megragad, hogy tovább szélesítse a tudását, és minél izgalmasabb dolgokat alkosson.

A Csudapest világvége egy különleges kötet, ugyanis feltárja nekünk Budapest eddig nem ismert oldalát. A metróvonalon utazva új, eddig nem látott helyeket fedezhetünk fel. Ha felpattanunk a villamosra és a vonatra, szintén olyan helyszínekre lelhetünk, amire nem is gondoltunk volna. Vége az unalmas utazásnak, Csudapesten egy pillanatra sem fogunk unatkozni. Fanni ezekkel a novellákkal és versekkel egyedülállót alkotott, ugyanis Magyarországon nincs erősen meghonosodva az urban fantasy zsánere.

Gondolataim a könyvről:

Úgy gondolom legelőször érdemes megemlítenem ezt a gyönyörű borítót, ami nem mellesleg nagyon jól visszahozza a kötet hangulatát. A könyvben megjelenő novellák és versek is olyan sokszínűek, mint ahogy a borító mutatja.
Ezek a kis szösszenetek képesek arra, hogy kirángassanak minket ebből a szörnyű valóságból, és elrepítsenek egy olyan varázslatos helyre, mint Csudapest. Kedvenc novelláim a Sorsvonalak és az Északi pályaudvar. Mindenkinek tiszta szívből csak ajánlani tudom, hogy olvassa el ! 



Itt tudjátok letölteni a könyvet :

Kultúrák és romantika egy regényben - Vélemény Egri Zsanna - Sivatagi tánc című regényéről


Mostanában nehéz időket élünk. Egy bizonyos járvány tizedeli a népet, ezért elkülönülve éljük a mindennapokat. Hogy könnyebb legyen elviselni, több magyar és külföldi író ingyenessé tette a könyveit. Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek. Nélkületek nehezebb lenne!

Egri Zsanna: Sivatagi tánc



Tartalom:

A Rub-Al-Khali sivatag veszélyes só mocsarán keresztül, négy beduin férfi tart a szaúd-arábiai határ felé, velük együtt egy magyar származású asszony. Dianát egy furcsa végrendelet vette rá a kockázatos útra. Nem csak a kegyetlen vidék nehezíti útját, hanem a társaságában utazó férfiak is, de Diana nem az a nő, aki könnyedén feladná.
Közben egy beduin faluban két tizenéves magyar lány esküvőre készülődik. Egyikőjük a falu vezetőjével készül frigyre lépni, akinek már van egy felesége. Dianára vár a feladat, hogy megakadályozza az esztelen házasságot.



Véleményem:
5/4,5

Tavaly olvastam egy rövid történetet az írónőtől, de igazán a regénye fogott meg.
Számomra az arab világ mindig is misztikus volt, valami más, mint amit megszoktam; éppen ezért szívesen olvasok ilyen történeteket.
A borító és a fülszöveg alapján azt hittem, egy könnyed szerelmi történetet kapok majd egy kis csavarral. Ehhez képest sokkal mélyebb mondanivalója van!

Bár Diana megosztó karakter volt a számomra, nagyon jól megalkotta az írónő.  Egy édesanyáról beszélünk, aki néha úgy viselkedik, mint egy fiatal, tapasztalatlan lány.
Megdöbbentő volt a számomra, hogy a lányai néha mennyivel érettebben látták a dolgokat, noha hozták a tinédzserekre jellemző vonásokat is.
A cselekmény izgalmas: Diana egy magyar nő, aki egy arab férfi felesége volt és bár már egyedülálló, vannak bizonyos erkölcsi normák és szabályok, melyeket be kell tartania. Érdekes volt számomra figyelni, hogy hogyan keveredik a két kultúra egymással.
A leírások viszont nagyon tetszettek! A szerző nem esett túlzásba, mégis nagyon szemléletesen írta meg ezeket a részeket. Néha olyan érzésem volt, mintha egy arab filmet néznék és ez nagyon tetszett!

Igaz, voltak a szövegben apróbb hibák, ezek most nem zavartak annyira. De érdemes ezekre legközelebb nagyobb hangsúlyt fektetni.

Összességében egy igazán kellemes történetet kaptam. Gyorsan lehet vele haladni és pár órára kellemes kikapcsolódást nyújt. Bátran ajánlom a műfaj kedvelőinek!

A könyvet itt tudjátok beszerezni: 

2020. április 2., csütörtök

"Másrészt, mert a krimi révén társadalmi problémákat is lehet érinteni. " - Interjú Kovács Gyula íróval


Kovács Gyula író nevét és a Drogtestvéreket, a magazin által ismertem meg. Nagyon tetszett a regénye, mert olyan témát hozott, amivel ritkán találkozom.
Kíváncsiságomat kielégítve, szerettem volna egy interjút készíteni a szerzővel, hogy jobban beleláthassak regénye születésébe és abba, miért döntött egy ilyen nehéz téma mellett!

Fotó a szerző engedélyével

Bella: Mennyi ideje foglalkozol az írással? Hivatásként, vagy hobbiként tekintesz rá?

K.Gy.: Tinédzser koromban is írtam már egy-két novellát, de csak szigorúan az asztalfióknak.  Az írást később is folytattam, de sokáig továbbra sem merült fel bennem, hogy valaha is kiadok valamit.  Aztán négy évvel ezelőtt kiadásra került a „Drogtestvérek”, majd tavaly pedig „A legbelsőbb fegyver” című regényem. Jelenleg inkább hobbiként tekintek az írásra, de ez a helyzet azért megváltozhat.

Fotó a szerző engedélyével

Bella: A Drogtestvérek egy krimi. Miért pont ezt a műfajt választottad?

K.Gy.: Egyrészt azért, mert gyermekkoromtól kedvelem ezt a műfajt. Másrészt, mert a krimi révén társadalmi problémákat is lehet érinteni.  Az általam szintén kedvelt fantasy esetében például, ez azért nem igazán mondható el. Persze ebben  is szívesen kipróbálnám magam.

Bella: Van példaképed a műfajon belül?

K.Gy.: A filmrendezők és az írók között egyaránt vannak példaképeim. Az előbbiek közül Quentin Tarantino és Guy Ritchie, míg az utóbbiak közül James Ellroy, Ed McBain és Stieg Larsson, a teljesség igénye nélkül.

Bella: A könyved gerincét, a drog és az alkoholizmus adja. Bár a fülszövegben szerepel, hogy az egész fikció, mégis nagyon érdekelne, hogy mennyi kutatómunkát végeztél írás közben?

K.Gy.: Tekintve, hogy nem megtörtént eseményekről írtam, alapjában véve azokra az élményekre és információkra támaszkodtam, amiket filmekből, hírekből és internetes cikkekből szereztem. Nem volt célom, hogy tűéles képet adjak a drogosok életéről. Bár, ha esetleg később átírnám a könyvet, erre nagyobb figyelmet fordítanék.

Bella: Mesélnél egy kicsit arról, milyen nehézségekbe ütköztél kiadáskor? 

K.Gy.: Sokat nem kellett kutatnom kiadó után, pár héttel a kézirat elkészülte után az Álomgyár felvállalta a kiadást.

Bella: Milyen az Álomgyár Kiadó szerzőjeként publikálni? Jó választás volt mellettük dönteni?

K.Gy.: Kissé profilidegen szerzőnek érzem magam a kiadón belül, persze azóta a cég is váltáson ment át. Kezdetben talán szerettek kísérletezni, most már leginkább a romantikus vonalat viszik. Abból a szempontból nem volt jó döntés, hogy a kiadás utáni hetek néhány internetes kampányától eltekintve, a marketinghez nem sok segítséget kaptam. A könyvesbolti akciók önmagukban kevesek a sikerhez.

Bella: Számodra, melyik szereplődet volt a legkönnyebb és a legnehezebb megformálni?

K.Gy.: A két főszereplő közül; az ügyvéd Laci karakterét volt könnyebb kidolgozni, mivel nekem is van jogi végzettségem és én is dolgoztam irodában, igaz, nem ügyvédiben. A drogos múltú, börtönviselt Szabolcs jellemét sokkal nehezebb volt megrajzolni, hiszen nincsenek ilyen tapasztalataim. Viszont igyekszem nyitott szemmel járni a világban és van némi képzelőerőm.

Bella: Van olyan szokásod, ami segít az írásban?

K.Gy.: Szerintem a rendszeresség. Amikor születik valamilyen ötletem, akkor minden késő délutáni, vagy esti órában írok valamennyit.

Bella: Milyen visszajelzéseket kapsz az olvasóidtól? Hogyan tudsz kapcsolatot tartani velük?
 
K.Gy.: Mivel nem tartozom az ismert szerzők közé, a Facebook-hoz kapcsolódó szerzői oldalamon keresztül viszonylag kevés visszajelzést kapok, de ezek eddig pozitívak.
Bella: Tekintve a világban kialakuló helyzetet, félve kérdezem meg, mik a terveid erre az évre?
K.Gy.: Miután a „Rémségek tornya” című novellám bekerült az „Árnyemberek” című, idén februárban megjelent horrorantológiába, úgy döntöttem, hogy átmenetileg a novellaírásra és a pályázatokra, illetve a marketingre fogok koncentrálni. Az utóbbi vonatkozásában úgy érzem, hogy sokkal többet tehettem volna az elmúlt években.

Bella: Bónusz kérdés: te miként vészeled át a karantént?

K.Gy.: A négy fal közé szorulva nekem is elég monoton lett az életem, de igyekszem magam fejleszteni. Interneten dolgozok, marketinges technikákat tanulok, emellett írok és olvasok. Ha pedig belefáradtam a szellemi munkába, akkor tornázok, vagy dolgozom egy kicsit a kertben. Remélem, hogy hamarosan változni fog a helyzet, ez lenne a legjobb mindenkinek.

Ezúton szeretnék a szerkesztőség nevében további sok sikert kívánni az írónak! 

Az író hivatalos írói oldala:
Facebook

2020. április 1., szerda

"Ezért szeretem ezt a párost, mert az olvasókból sokféle érzést váltanak ki." - Interjú Victoria Green írónővel



A napokban olvastam, Victoria Green Valter&Vivien trilógiájának befejező részét és nagyon tetszett!
Mivel ez volt az első olvasásom az írónőtől, nagyon szerettem volna pár dologra rákérdezni az írói pályafutásával kapcsolatban! Köszönöm, hogy elfogadta a felkérésem és remélem, hogy együtt sok érdekességet tudhatunk meg róla!

Fotó: Victoria Green engedélyével

Bella: Mi volt az életedben az a meghatározó élmény, ami miatt az írás felé fordultál?

V.G.: Tizenkét éves koromban a barátnőmmel kitaláltuk, hogy poénból írunk magunkról és a baráti körünkről egy sztorit. Én is megírtam az enyémet, ő is az övét. Én viszont nem akartam leállni. Rájöttem, hogy élvezem az írást. Több kisebb terjedelmű történetet született, de többnyire csak magamnak és a fiókomnak. A gimiben részt vettem regényíró pályázaton, amivel egy Agatha Christie könyvet nyertem. Az írói pályára Egri Zsanna vett rá, akit a Világ Bétái csoportban ismertem meg. Zsanna elolvasta a Szív-hangokat, ő ajánlotta a Publio Kiadót, ahol 2015-ben meg is jelent az első könyvem.

Bella: Van olyan szerző, akire példaképedként tekintesz?

V.G.: Őszintén? Nincsen.

 Fotó: Vincze Zsuzsanna engedélyével

Bella: Hogyan fogant meg Valter&Vivien története? Mesélnél a kezdeti nehézségekről?

V.G.: Valter és Vivien történetét, a húgom egy nagyon régi kapcsolata ihlette. Sok valós esemény szövi át a történetet itt-ott átszínezve. Kezdetben annyit kértem a húgomtól, írja le nekem az első találkozásukat. A könyvben olvasott sarki kocsmában való találkozás, zenegépes-jelenet 90%-ban megegyezik a valósággal. Aztán tovább mesélt, mindent elmondott egészen addig, ahol véget ért a történetük. Apróságokat emeltem csak át, és lényegében írtam egy új történetet nekik. Ami végül trilógiává nőtte ki magát.


Bella: Olvasás közben végig az volt az érzésem, hogy rengeteg személyes élményed-beleszőtted a regényedbe. Mivel csak a befejező részt olvastam, nem tudom, hogy az első két részben ez mennyire érezhető, de a harmadikban számomra ez jött át. Mennyit adtál ki önmagadból az olvasóidnak?

V.G.: Az első kötetben vannak elrejtve saját élmények, hiszen én is ismertem azt a fiút. Láttam őket együtt. A harmadik kötetben szintén olvashatók a saját tapasztalatok, de hogy mik is azok pontosan? Az maradjon az én titkom.


Bella: Már az elején is trilógiának tervezted a sorozatod, vagy csak így alakult?

V.G.: Nem terveztem sorozatnak. Egy kötetesnek szerettem volna csak. Sőt, az első vázlat alapján egészen más véget szántam a főhősöknek. Az olvasók, akik hűségesen követték a csoportban megosztott részleteket, úgy megszerették és szurkoltak Valternak, hogy kénytelen voltam egy teljesen új befejezést írni nekik.  Függővéget kapott az első kötet. Teltek a napok, és újra motoszkálni kezdett a fejemben Valter és Vivien. Láttam őket, a folytatásukat, és elkezdtem megírni. A kettővel végleg le szerettem volna zárni ezt a történetet. A második kötet szép befejezést kapott. Esküvő, családalapítás, boldog befejezés. Elégedetten dőltem hátra a székemben.  Mégis, Valter megint a fejemben sutyorgott…
Milyen érdekes jelenség ez.
Mármint az, hogy én vagyok az író, eldöntöm, hogy lezárom a történetet egy gyönyörű esküvővel. (V&V II.) Kényelmesen hátradőlök a székemben és mikor eljön az este, a sötétség, a csend, valaki (Valter) elkezd magyarázni a fejemben. "Az esküvő nem jelent lezárást, életünk végéig tartó boldogságot, hiszen ott van Endre. Kiszabadul és tönkretesz mindent"
Én meg: "Valter, kérlek hallgass! Nem lesz gond. Boldogok lesztek"
" Nem! Nem leszünk azok!"
Megmutatja nekem, és így lassan kirajzolódik a fejemben a harmadik rész.


Bella: Kicsit kukkantsunk be a kulisszád mögé: melyik a te kedvenc részed a sorozatból és miért?

V.G.: Mindegyik részt másért és másért szeretem. De, ha már választanom kellene, akkor az első kötet.  Hogy miért? Szeretem a kibontakozó szerelmekről szóló történteteket. Plusz az első kötet részben a húgom és az én múltam szeletkéje.

Bella: Melyiket tartott a legtovább megírni?

V.G.: A harmadikat. Nem siettem vele, szépen ráérősen. Előfordult, hogy hónapokig nem néztem rá.  Másfél évig írtam.


Bella: Milyen visszajelzéseket kapsz az olvasóidtól? Van olyan karaktered, akit nagyon nem szeretnek?

V.G.: Hogyne lenne. A negatív karaktereimet ki nem állhatják. De a főhősök közül is van, akit nem szeretnek.  Egressy Vivient. Sokan azt vallják, hogy Vivien nem illik össze Valterral. Ezért szeretem ezt a párost, mert az olvasókból sokféle érzést váltanak ki.

Bella: Tekintve a világban kialakuló helyzetet, félve kérdezem meg, mik a terveid erre az évre?

V.G.: Januárban azt mondtam, hogy 2020 a változások éve lesz. Valter és Vivien zárókötetének megjelenése után kis időre visszavonulok. Pihenek. Vannak még történetek a tarsolyomban, de ők még váratnak magukra.  Idén egész biztosan nem jelentetek már meg új regényt.  Talán még jövőre sem. A NewLine kiadóba apránként fogom átvinni a többi regényemet, mert ők jelenleg nem kaphatók sehol. Az írást nem hiszem, hogy abbahagyom. De szükségem van pihenésre.

Ezúton szeretném megköszönni a közös munkát és további sok sikert kívánunk az írónőnek! 

Victoria hivatalos írói oldala:
Facebook