2020. január 30., csütörtök

Kovács Kornélia: Anyaság a csillámpónin túl - "...barangolás az anyaság rejtelmeiben, az anyai lélek útvesztőiben".


Szeretném megköszönni a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak és Kovács Kornélia írónőnek, hogy lehetőségem volt elolvasni ezt a nem mindennapi könyvet, ami nyílt őszinteségével, humorával simogatja a kismamák és az anyukák lelkét. 

Kovács Kornélia: Anyaság a csillámpónin túl


Tartalom: 

Ez a könyv olyan, mint egy kávé melletti jó beszélgetés egy barátnővel, aki a szemedbe mondja, csak annyi kell, hogy bízz az ösztöneidben, és friss anyukaként a lelki békéd érdekében engedd el a „jó” tanácsokat a füled mellett. Szabad szóhasználata, nyitottsága és lazasága mosolyt csal az arcodra, segít megerősíteni abban, hogy nem vagy egyedül a kétségbeeséssel, a könnyekkel, a pofonokkal és a hibákkal. Észosztás helyett karon fog, és végigvezet az anyaság rögös útvesztőin, hogy lásd a „szuperanyuság” sokszor csak kirakat, hogy a melléfogás és a tanácstalanság a legjobbakkal is megesik. 

Kismamáknak ajánljuk, de a rutinos anyáknak is, hiszen jó nosztalgiázni, utólag mosolyogni az egykor reménytelennek tűnő helyzeteken. 


"Te tudod, mennyi az elég, és nem kell belepusztulni az anyaságba sem fizikailag, sem mentálisan. (Más kérdés, hogy ha kellene, az életed adnád a gyermekedért.) Aki megkérdőjelezi a képességeidet vagy a szeretetedet a gyermeked iránt, az tehet egy szívességet…"


"… tudni kell elengedni. Elengedni, hogy nem úgy sikerült, hogy nem azt érezted, amit vártál, hogy gyengének érezted magad."


Véleményem: 
5/5 

Már a címe alapján azonnal tudtam, nekem ezt, – két gyermek anyukájaként –, mindenképpen el kell olvasnom. 
A fülszöveg és az előszó elolvasása után azt éreztem, teljesen egy hullámhosszon vagyok a szerzővel. 

Ez a könyv megmutatja a valóságot, azt, hogy milyen kétségek merülnek fel a nőkben a várandósság alatt, a szülés után. 
Jólesett volna akkor olvasni ezt, amikor terhes voltam, esetleg a szülés után, vagy legalább akkor, amikor picik voltak a gyerekeim. 
Segített volna, ha olyan írást tesznek elém, amiből az derül ki, hogy nem vagyok, egyedül, hogy a legtöbben úgy élik meg a dolgokat, ahogy én is. 

Visszatekintés volt számomra ennek a könyvnek az olvasása, nosztalgikus hangulatban faltam a sorokat. Minden témakörnél élénken láttam, hogy én miként éltem meg az adott helyzetet, mintha filmen vetítették volna le az elmúlt éveket. 

Az összes olyan nőnek a kezébe adnám, aki gyermeket szeretne, aki gyermeket vár, és akinek kicsi gyermekei vannak, mert azok a mondatok, melyeket a szerző megfogalmaz, összeránthatják a szétesőben lévő lelked, amikor sírás közben kétségbeesetten gondolkodsz azon, vajon jó anya vagy-e. 

Borzasztóan örülök, hogy olvashattam, remélem sok kismama, anyuka kezébe eljut ez a történet.

Itt lehet az írónőt megtalálni:

Itt lehet a könyvet beszerezni:

Kőszegi-Arbeiter Anita – A tündérpalota (Csenge tündérkertje 1.)

Recenzió 

Szeretném megköszönni a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak és Kőszegi-Arbeiter Anita írónőnek, hogy lehetőségem volt elolvasni a kislányommal ezt a kedves, varázsos történetet. 

Kőszegi-Arbeiter Anita – A tündérpalota (Csenge tündérkertje 1.) 



Tartalom: 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Csenge nagyon szereti a tündéreket, ezért az anyukájával készítenek egy tündérkertet. A kislány azt kívánja, hogy igazi tündérek költözzenek bele. És láss csodát, teljesül a kívánsága, három tündér kötözik be hozzájuk: Levendula, Menta és Akác. 



Véleméyem: 
5/5 

Egyszerű, bájos kis rajzok színesítik a könyvet, amelyeket aranyosak találtam, de mást vártam, nem ilyennek képzeltem el őket. Persze mindez nem vont le az olvasás élményéből semmit. 

A képzelőerő, a fantázia hatalmát mutatja meg ez a mese. Egy cseppnyi varázslat a gyermekeknek, és az arra fogékony, abban hinni akaró felnőtteknek is. 

Az jutott eszembe olvasás közben, amit lányom mondott 8 évesen: 

„Anya, tudom, nem létezik a Mikulás, de ha nagyon akarok hinni benne, akkor mégis.” 

Nálunk a mai napig „beszélnek” a plüssállatok. Hol a gyerekek szólaltatják meg őket, hol én. Mindenki tisztában van vele, hogy nem élő állatokról van szó, mégis a mindennapi rohanásban rengeteg vidám percet szereznek ezek a mókás játékok. 

A csodák, a varázslat része a mindennapoknak, csak észre kell venni, és meg kell élni. 

Itt található meg az írónő:

Itt lehet beszerezni a könyvet:

T. C. Lang: A lámpás nyomában – Egy halandó és egy angyal. Egy kulcs. És egy démoni sereg, ami elválasztja őket egymástól.


A lámpás nyomában egy igazán jól megírt angyalos történet tele kalandokkal, humorral átszőve, a végén váratlan fordulattal. 

Bátran ajánlom mindenkinek! Vigyázni kell, amikor valaki belekezd a történetbe, mert addig nem tudja majd letenni, ameddig be nem fejezte. A könyv és a borító is bekerült a kedvenceim közé! 

T. C. Lang: A lámpás nyomában 


Tartalom: 

Egy halandó és egy angyal. Egy kulcs. És egy démoni sereg, ami elválasztja őket egymástól. 

Meddig terjed a mese világa? Mi választja el a valóságtól? És mit tehet egy hétköznapi lány, amikor átlépi a kettő közt húzódó határt? 

Sarah felszolgálóként tengeti mindennapjait. Meg van róla győződve, hogy az angyalok és démonok a képzelet szüleményei, mégis ő talál rá a mennybéli lényre, Ronaelre. 

Az angyalnak vissza kell szereznie az ellopott Lámpást az Alvilágból, ám csak akkor tud alászállni érte, ha megtalálja az emberek közt rejtőző Lovasokat. A számára ismeretlen közegben való eligazodáshoz szüksége van a lány segítségére. Együtt erednek a bukott angyalok nyomába, amivel hihetetlen események sora veszi kezdetét. 

Sarah-t minden veszély ellenére elbűvöli az a világ, amelybe bepillantást nyer, miközben érzései Ronael iránt egyre inkább elmélyülnek – azok viszonzására azonban éppoly csekély az esély, mint küldetésük teljesítésére… 

Egy angyalt szeretni még sosem volt ilyen kockázatos! 


"– Nektek, embereknek mást jelent a halál, mint nekünk. De hidd el, Sarah, a halál nem a vég, hanem egy másfajta, különleges élet kezdete! És nekünk most az a feladatunk, hogy a lelkeket mentsünk meg, nem a porhüvelyeket – próbálta az angyal higgadtan jobb belátásra téríteni. – Még ha szeretnék is segíteni neked, akkor sem rendelkezem elég erővel ahhoz, hogy meg tudjak állítani egy Lovast."


Véleményem: 
5/5 

Nem könnyű megírni egy angyalokról szóló könyvet, de T. C. Langnak ez sikerült, nagyon jól felépítette ezt a természetfeletti világot. 

Az izgalmak és fordulatok közepette a két főszereplő között erős vonzalom ébred, csak úgy tapintható a vágyakozás a feszültég, ami egyre inkább a felszínre akar törni a történet folyamán. 

A szereplők nagyon életszerűek voltak, szinte teljesen bele tudtam élni magam a helyzetükbe. 

Teljesen elvarázsolt ez a könyv, nagyon élveztem a történetet már az első mondattól fogva. Nagyszerűek voltak a poénok, volt, hogy hangosan felnevettem. 

Végig nagyon szurkoltam Ronaelnek és Sarahnak, a romantikus részektől meg majdhogynem beleszerettem ebbe az imádnivaló angyalba. 

A könyv befejezése után elégedetten tettem le a könyvet, mert szerencsésnek éreztem magam, hogy megismerhettem ezt a történetet. 

Remélem lesz még több könyve is az írónőnek, mert én biztos el fogom olvasni!

Dedikált könyv közvetlenül a szerzőtől:

Itt is beszerezhető a regény:

2020. január 29., szerda

Abby Winter: A múlt fogságában – egy érzelmekkel teli történet csalódásról, szenvedélyről, szerelemről

Szépen megírt, olykor szívfájdító romantikus történet izgalommal, erotikával és olyan csavarokkal, ami a kezembe ragasztotta a könyvet, annyira kíváncsi voltam minden mozzanatára. 

Abby Winter: A múlt fogságában 


Tartalom: 

Vivien nem akart mást, csak új életet kezdeni egy új városban, és túllépni a múlt fájdalmain. Napközben egy lakberendező vállalkozást vezet, éjszaka pedig férfiakat csavar az ujja köré. Alapszabály, hogy mindegyikkel csak egy éjszakát tölt el, hiszen érzelmeknek nincs helye az életében. 

Daniel egy jól menő cég vezérigazgatójaként mindent megkapott az élettől, amit csak lehetett. Gazdag, támogató családot, hatalmat, pénzt és nőket. 

Egy nem várt találkozás, egy szenvedélyes éjszaka és minden megváltozik. 

Mi történik, ha ez az éjszaka mindkettőjük életében fontosabb lesz, mint azt gondolták? Vajon Vivien ki tud lépni a múlt fogságából? Mi lesz, ha a fájdalmas emlékek újra a felszínre törnek? Ha váratlanul visszatér a múltja? Meg tudnak birkózni a titokkal, ami napvilágra kerül? 

Csalódás, szenvedély, szerelem egy történetben. 



"– Hagyd magad szeretni! – tette hozzá halkan.
Összeszorult a szívem a mondatára. Miért ismer ennyire? Tudta, hogy pont ettől tartok. Attól, hogy jobban megkedveljük egymást, és ha kiderül a múltam, és ő elmenekül, padlót fogok, megint."



Véleményem: 
5/5 

Be kell, valljam, az elején még nem sejtettem, milyen komoly történetről van szó, annak ellenére, hogy hamar kiderült Viviennel valami megrázó dolog történt a múltban. 

A főhősnőt egy érzékeny, sebezhető nőnek láttam. Nem tudtam egyetérteni azzal az életmóddal, amivel gyógyítani akarta magát, de a történet végére azért érthetőbbé vált minden. 

Kezdetben egyáltalán nem kedveltem Danielt, mert öntelt, durva és erőszakos pasi benyomását keltette bennem. Viszont minél többet megtudtam róla, annál inkább változott a véleményem, a végére pedig egészen megszerettem. 

Bár úgy érzem, hogy Daniel és Vivien kapcsolatának alakulása lehetett volna kicsit fokozatosabb, részletesebb, de összességében imádtam ezt a nem mindennapi történetet. 

Örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet, most türelmetlenül várom az írónő következő regényét!

Itt lehet az írónőt megtalálni:

Itt lehet a könyvet beszerezni:

"Olyan típusú személyiség vagyok, aki kifejezetten szeret beszélgetni, ugyan ezt megtehetjük akkor is, ha leírjuk gondolatainkat. "

Fekete Gábor, köszönöm, hogy elfogadta az interjú felkérésemet a Magyar Szerzők Könyvei Magazin számára.  Külön öröm és megtiszteltetés számomra, hogy egy abonyi meseíróval készíthetek interjút. Az írónak eddig két mese könyve jelent meg Tíz kicsi történet és Dorka kalandjai címmel. Mikor megtudtam, hogy Abonyban is van egy meseíró, már akkor tudtam, szeretnék vele készíteni egy interjút. Nagyon örülök, hogy legkedvesebb városomban is találhatok írókat, még hozzá olyanokat, akik meséket vetnek papírra.

Fekete Gábor

Honnan jött az ötlet, hogy mese könyveket írjon, miről szólnak az ön meséi?


Kedves Kovács Ágnes!
Magyar Szerzők Könyvei Magazin
Főszerkesztő

Talán erre a kérdésre a legnehezebb megválaszolnom a választ.
Olyan típusú személyiség vagyok, aki kifejezetten szeret beszélgetni, ugyan ezt megtehetjük akkor is, ha leírjuk gondolatainkat. Emlékszem a napra, amikor arra gondoltam, hogy talán papírra kellene vetni mind azt, ami a fejemben megfordul! Akkoriban többnyire távol dolgoztam a gyermekeimtől, így elsősorban nekik szerettem volna a meséimmel kedveskedni.
Az első perctől kezdve a líra volt a meghatározó meséimben. Ez áll hozzám a legközelebb. A legnagyszerűbb történetek, csupa egyszerű dolgokból születnek. Dorka kalandjai is egy ilyen mesekönyv, sikerült a történeteket úgy felépítenem, hogy az a gyermekek részére is könnyen befogadható legyen. A második könyvem, a Tíz kicsi történet ettől már kicsit eltér, itt elmaradtak a tematikusan felépített karakterek, és a legkisebbekre koncentrálva, rövid, és téma megkötés nélkül születtek meg a történetek.

Vannak illusztrációk az eddig megjelent mesekönyvekben? Milyen korú gyerekeknek ajánlja elsősorban?

Az eddigi vélemények szerint, szerethetőek az illusztrációk, nekem is tetszenek. A könyvek rajzainak elkészítése jókora kihívás elé állította Tímeát, mivel nem gyakorlott illusztrátor, számára is ez a két könyv egy - egyfajta lehetőség, hisz alkalma nyílt megmutatni tudása legjavát. Összefogtunk és alkottunk, a lelkünk pedig szárnyal! A két könyvem, két-két korosztályt szolgál ki,. Dorka Kalandjai inkább a hatévesek korosztálya, míg a Tíz kicsi történet, három-ötévesek világa.


Rögtön tudta, hogy meséket akar írni, vagy próbálkozott más zsánerben, mielőtt eljutott idáig?

Az első perctől kezdve a gyermekirodalom, a mesék és verses mesék adtak ihletet számomra, és nem is gondolok arra, hogy mi mindent írhatnék esetleg. Azt tudom, és személyesen is megtapasztaltam, hogy a gyerekeknél hálásabb közönség nem létezik. Persze egy mesekönyvvel először mindig a szülőket kell megnyernem, rajtuk keresztül vezet az út a gyermekekhez. Ez sokkal nehezebb feladat, mint megírni egy mesét.  Amíg ezt a passzivitást nem tudom leküzdeni a szülőknél, addig nem is érdemes más zsánerben gondolkodnom.

Van, valami célja vagy szeretne elérni valamit az írásain keresztül?

Pár éve még azon töprengtem, vajon tényleg sikerülhet kiadatnom egy mesekönyvet! Ma már tudom ez nem is olyan nagy dolog. Én azt gondolom, hogy egy hosszú lépcső első, talán második fokán állok, ahonnan még nagyon könnyen vissza is eshetünk. Egy célom van, ami minden szerző vágya, szeressék, amit írok, beszéljenek róla, legyen és váljon a helyi kultúra része, részese.

A családja hogyan fogadta, hogy gyerekeknek ír mesekönyveket?

Ez egy váratlan eseményként vonult be családunk mindennapi történései közé, így kellőképpen tudott meglepetést okozni. Valamilyen szinten minden családtagom büszke rám, bár lássuk be ez nem egy olimpiai aranyérem. Persze édesanyám a legbüszkébb, és ez így is van rendjén.

Közeljövőben várhatóak még mesekönyvek?

Bízom benne, hogy fog még megjelenni könyvem, remélem az idei év második felében. Nehéz időt szakítani erre a roppantul, nyugalom, és kedélyfüggő tevékenységre. Ez mellett különböző irodalmi pályázatokon is részt veszek, ennek eredményeként két Antológiában is jelentek meg meséim, és vettem részt díjátadóval egybekötött könyvbemutatókon. Például a magyar kultúra napján, Budapesten. További pályázatokra pedig lelkesen készülök.

Mik a tervei az idei évre, folytatja a meseírást? Vagy esetleg más zsánert próbál ki?


Tudnunk kell, hogy mik a határaink, és figyelnünk kell, arra hogy ne állítsunk fel önmagunkon túlmutató célokat, mert ha nem állunk rá készen, a kudarc könnyen kedvünket szegheti. Így egyelőre csak a mesékre fogok koncentrálni.


Köszönöm még egyszer az interjút, Gábor!

A könyvet itt lehet megvásárolni ezen az oldalon nekedmeselem.hu  illetve Facebook oldalon is megtalálható Fekete Gábor.


2020. január 28., kedd

"Én kicsit másképp értelmezem a romantikát, mint a legtöbb ember." - Interjú Borsa Brown írónővel


Akik szeretik az erotikus-romantikus regényeket, azok biztosan ismerik Borsa Brown arab világban játszódó történeteit is. Az írónő két éve megkapta a 2017 legnépszerűbb magyar írónője címet, azóta egyre nagyobb sikereket tudhat maga mögött. A siker feldolgozásáról, a jövőbeli terveiről és sok másról is alkalmam nyílt beszélgetni Az Arab és A maffia ágyában, illetve a Gyalázat regények szerzőjével.

Kép forrása: Borsa Brown hivatalos írói oldala

Bella: Többször nyilatkoztad, már gyerekként szerettél olvasni, kamaszként pedig már írtál is. Milyen lehetőségeid voltak a készségeid fejlesztésére? Hogyan teltek például az irodalomórák?

 B.B.: Az én időben még nem volt annyi lehetőség, mint manapság, és tegyük hozzá, hogy sajnos a családi körülményeim sem engedték, hogy mindenféle kedvtelésnek engedjek. Volt azonban valami, ami szerintem egy életre megalapozta a későbbi kitartásomat és hitemet. Pontosabban két dolog volt. Az egyik az édesanyám volt, aki folyton csak építette az önbizalmamat, noha ő egy végtelenül egyszerű asszony volt. A másik a sport. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően hét évesen sporttagozatra kerültem, és onnantól a versenysport körbekeretezte az életemet. Kitartásra nevelt és csapatmunkára. Nekem ezek voltak a lehetőségeim.
Az irodalomórákat imádtam. A verselemzés, vagy egy fogalmazás megírása, számomra nem kínszenvedés volt, hanem öröm. Ez volt az a tantárgy, amire sosem tanultam, mert mindig a szívemben volt, és mindig jó jegyet kaptam belőle.

Bella: Mi volt az első erotikus-romantikus regény, ami a kedvenceddé vált?

B.B.: Nincs kedvenc regényem, főképp nem abban a kategóriában, amiben alkotok. Már olvasni sem olvasók hasonlót, mert én szeretnék a saját stílusomra hagyatkozni. Inkább kutatómunka kapcsán olvasok manapság. Ha meg kell említeni életem regényét, ami talán hatással volt rám, az Tolsztoj Anna Kareninája. Azóta utálom a happy endet! Szeretem az életszagú, hihető történeteket, és az a regény számomra jelképezi a nőt, az erős férfit, az elhivatottságot, és az élet szépségét, buktatóit is.

Kép forrása: Borsa Brown hivatalos írói oldala

Bella: A romantika mennyire fontos az életedben? Van valamilyen személyes oka annak, hogy ezt a műfajt választottad?

B.B.: Nem vagyok túl romantikus alkat. Én kicsit másképp értelmezem a romantikát, mint a legtöbb ember. Például sosem tudnám azt mondani egy gyertyafényes vacsorára, hogy romantikus, ugyanakkor egy tekintet, amivel egy férfi egy másodpercnyi pillanatot szentel a nőnek, az szerintem piszok romantikus. Ahogy az egyik könyvemben is írtam, a romantika szerintem nem egy esemény, hanem egy pillanat. Egy szemvillanásnyi másodperc a tág időből. Még a düh is lehet romantikus, ha a mögött igaz érzések bújnak meg. De ez csak az én meglátásom a romantikával kapcsolatban.

Bella: Tudomásom van róla, hogy a regényeid mögött rengeteg kutatómunka áll és ezek túlmutatnak az interneten található információkon. Mekkora bátorság kellett ahhoz, hogy érintett személyekkel is beszélgess könyveidről?

B.B.: Mivel elzárt közösségekbe, kultúrákba próbálok beszivárogni, a munkának része a bizalom. Nem lehet ajtóstul a házba rontani, tehát az idő, mint olyan, jó barátom a kutatómunkában. Tiszteletben kell tartani, ha valamire nem válaszolnak, és, ha arra kérnek meg, hogy ezt, vagy azt ne említsek meg, akkor az úgy is lesz. A kutatómunka nem holmi bulvár… Hitelessé teszi a könyvet, értéket képvisel, és számomra elengedhetetlen még egy szórakoztató regényhez is.
Bátorság mindenhez kell. Ehhez is. De hiszek abban, ha valaki értelemmel és alázatta közelít, abba nem rúgnak bele.

Bella: Az, hogy egy szerző mikor mondja magát írónak, nagyon fontos kérdés. Te a harmadik regényed óta érzed magad annak. Milyen érzés volt ezt először tudatosítva kimondani?

B.B.: Ez számomra piszok nehéz volt. Igen, a harmadik regényem után következett el, de akkor is kész tényként, mert az iskolás kislányom bediktálta az „édesanyja foglalkozása” részhez, hogy író. Nevetve mondtam, hogy akkor nincs más választás, vállalom.
Egy könyv után nem válik az ember íróvá. Még sok után sem, ha nincs benne alázat, kitartás, vagy nem a saját hitvallását követi, csak másol. Én társaságban a mai napig nem szívesen beszélek a munkámról. A barátaink tudják is ezt, és kerülik a témát.
Rengeteg vonalat lehetne húzni, hogy mikortól író valaki, de fölösleges lenne. Az íráshoz, olvasókhoz való alázatot szépen megmutatja, hogy ki mikortól nevezi magát annak. A többiről az olvasók döntenek.

Bella: Az Arab-sorozat hat részből áll. A segítőid nem olvasták el a regényeidet „csak” gratuláltak hozzá. Érzelmileg hogyan érintett ez téged?

B.B.: Pontosítanék. Öt része van és két kisnovellája.
Nem is tudták volna elolvasni, hiszen csak magyarul jelent meg a könyv. Nem volt ebből sírás-rívás, én csak hálával tartozom nekik. Már az is megtiszteltetés, hogy szóba álltak velem egyes emberek, és betekintést engedtek a világukba. Majd, ha egyszer kijön a könyv angolul, jól meglepek vele mindenkit.


Kép forrása: Borsa Brown hivatalos írói oldala

Bella: Melyik sorozatot volt könnyebb megírnod?

B.B.: Egyiket sem volt könnyű, és mindegyiket az volt. Nem volt könnyű, mert rengeteg energiát kell bele fektetni, hónapokig csak információkat kell gyűjteni, és ezt a száraz anyagot szórakoztatóvá kell tenni. Ugyanakkor könnyű volt, mert minden karakteremet szerettem, imádom a hivatásomat, szeretek írni, ezt nem is lehet úgy csinálni, hogy kínlódik közben az ember. Életem eddigi legnehezebb kutatómunkájában most vagyok benne, mind érzelmileg, mind szakmailag piszok nehéz, és szívet tépő… De erről még nem mondhatok túl sokat. Hamarosan kiderül minden. Azt hiszem, a legjobb könyvem még előttem van, nem pedig mögöttem.

Bella: Ha ki kellene emelned az egyik regényedet, melyik lenne az?

B.B.: Az Arab szeretőjét emelném ki, mert az a kötet én vagyok. Az számomra nem is egy könyv, hanem egy terápia. Hálás vagyok, amiért a sok csapást, ami ért, így dolgozhattam fel. Megterhelő volt, minden nap sírtam, már-már szenvedtem, mégis minden nap hatalmas terhet emeltem le magamról a nap végeztével. Sok ember valósága pihenhet benne. Én sosem tudtam feldolgozni a szüleim halálát… Ez talán kicsit segített. Azóta hiszem, hogy tudják mi lett belőlem, és büszkék rám. A kötetet az ő emléküknek ajánlottam.

Kép forrása: Borsa Brown hivatalos írói oldala

Bella: Ebben az évben megjelent egy mesekönyved is, Bogi és Buksi kalandjai címmel. Milyen érzéssekkel dolgoztál a könyvön, és hogy sikerült a fogadtatás?

B.B.: Szívesen vágtam ebbe a fába a fejszémet, hiszen anya vagyok. A kislányomnak fontosak a könyvek, sokat olvas, és együtt is töltjük így az időt. Ő maga vetette fel, hogy írjak neki egy mesét. Egyszer egy barátunk gyermekének születésnapjára írtam egy egyszerű kis történetet, aminek kiforrott példánya a Bogi és Buksi kalandjai kötet. Én olvastam fel a kislányomnak, és nagyon tetszett neki. Ha egyetlen gyereket is az irányba terelek, hogy olvasni öröm, akkor számomra már megérte.

Bella: A családodban mennyire fontos az olvasás? Mint írót támogatnak? 

B.B.: Mindnyájan olvasunk, ki ezt, ki azt. A kislányom a meséken már túllépett, inkább kisregényeket olvas most már. A nagylányom elég elvont ezen a téren, olyan verseket búj, amik még nekem is magasröptűek. A férjem inkább a komolyabb, történelmi dokumentum-könyveket kedveli, én meg mint említettem, inkább a kutatómunkát részesítem előnyben.
Számomra támogatás, hogy írhatok, amikor akarok. Tudják, hogy ilyenkor nem jó dolog megzavarni, és ezt tiszteletben tartják. Megértették, hogy amikor a laptop előtt ülök, nem játszom, hanem dolgozom. Mindannyian megszenvedtünk, míg elérkeztünk ide, de semmit sem adnak ingyen.

Kép forrása: Borsa Brown hivatalos írói oldala

Bella: És legvégül elégítsük ki az olvasóid kíváncsiságát, már amennyire lehet! Mit tervezel a következő évre?

B.B.: 2020 négy könyvet biztosan hoz, de ki tudja? Január végén jön a Sapho első kötete, majd tavasszal a Sapho második része. Nyári romantikus történet is megjelenik majd, „A Szárd Szikla” képében. Ősszel jön az a könyvem, amiben jelenleg a kutatómunka folyik, és az is immár fél éve. Erről még több okból kifolyólag sem beszélhetek. Tudom, ez most mézesmadzag volt, de mivel egy nagyon vaskos, brutális világról fogok ismét írni, nem szeretnék még titkokat elárulni.

A szerkesztőség nevében szeretnék további sok sikert kívánni az írónőnek!

A könyveket itt tudjátok beszerezni: 

Az írónő hivatalos írói oldala:

Egy nehéz sorsot megváltoztató szerelem története - Vélemény Marilyn Miller: Hozzád láncolva című regényéről


Marilyn Miller írónő neve nem volt ismeretlen a számomra, bár eddig még nem volt alkalmam olvasni tőle semmit. Az újdonság varázsa és a kíváncsiságom itt is nagyon erős volt, amikor a barátnőmtől megkaptam a regényt, azonnal tudtam, hogy 2020 első heteiben sort kell, kerítsek rá!

Marilyn Miller - Hozzád láncolva



Tartalom:

Keyla táncos lány egy klubban.
Egy olyan világban él, ami szigorú szabályok szerint működik, ahol a döntéseket nem ő hozza, és ahol pénzért bármi megvehető. Mikor a remény elveszni látszik, hogy egyszer szabad lehet, belép az életébe egy férfi, és minden megváltozik.
Daniel gazdag és nagyhatalmú ember, amit gátlástalanul ki is használ.
Azonnal felfigyel Keylára, vonzza a lány bujasága és elérhetetlensége.
Szabadságot ajánl neki, de a szabadságnak ára van!
Szenvedélyes, és korántsem hétköznapi kapcsolat alakul ki köztük, ami kezdetben szükségen és testiségen alapul.
De lehet-e ez egy napon több?
Több, mint egy üzleten alapuló kapcsolat…
„Egy elfojtott vonzalommal kezdődött minden.
Majd egyszer csak azt vettem észre,
hogy ő uralta a vágyaim és az álmaim.”

Véleményem:
4/5

Már a fülszövegből is látszik, hogy az írónő nem egy habos-babos világot akart alkotni. Keyla a szó legfinomabb értelmében is hátrányból indult és ez a sötét árny nemcsak az ő életére, de a hangulatomra is kihatott olvasás közben.
Nem lát kiutat a helyzetéből, míg nem megismerkedik Daniellel, aki megmagyarázhatatlan szenvedélyt érez iránta. Az ő játékuk adja a regény egész gerincét.
Keyla nagyon szimpatikus karakter volt, makacs személyisége sokszor megmosolyogtatott. Nagyon vágyik a szeretetre, de még inkább egy szabad életre. Olyanra, ahol a döntéseket ő hozza meg, ahol emberként és nem tárgyként kezelik. Szörnyű belegondolni abba, hogy sajnos a mai napig vannak nők, akik ilyen körülmények között élnek.
Daniel nagyon nem volt szimpatikus. Felhasználja, hogy hatalma van a nő felett fizikailag és lelkileg is. Az nem dicsőség, hogy jóképű férfiként fel tudunk izgatni egy olyan nőt, aki még sosem tapasztalta meg a gyengédség ilyen szintjét. De a férfi tovább megy és a pénzét felhasználva megszerzi magának. Szerintem ez a kettősség nagyon megalázó lehet Keyla számára és néha éreztem a lányon, hogy ez benne is tudatosult. Voltak olyan pillanatok, amikor a férfi őszinte érdeklődést mutat a lány lelke iránt, számomra ez mégis kevés volt.
Viszont az írónő stílusa nagyon tetszett. Át tudta adni a karakterek személyiségét, és fogalmazásmód is reményteljes. Számomra kicsit több emberi vonatkozás is elfért volna a sorok között, de összességében egy könnyed szórakozást kaptam.  Biztosan fogok még tőle olvasni, ha lesz rá alkalmam.

A könyvet itt tudjátok beszerezni: 

2020. január 27., hétfő

Kezdeti nehézségek és leküzdésük

A mai cikkben azokat a típushibákat és tapasztalataimat osztom meg veletek, amelyekbe a műfordítás, vagy kreatív írás első szakaszaiban botlik bele a lelkes kezdő. Remélem, hogy a cikk tanácsai és a tudat, hogy nem vagytok vele egyedül segítenek abban, hogy ne szegjék kedveteket a kezdeti nehézségek!

"Fejben jobban hangzott"
Az alábbiak természetesen irodalmi szövegekre vonatkoznak, nem szakfordításra, ahol a terminus technicusok (bejáratott szakszavak) egyezményes jelentése eleve gátat szabnak a hasonló problémáknak.
Ez bizonyára a szárnyukat bontogató, vagy már kifejezetten gyakorlott szerzőknek is ismerős dilemma lehet. A műfordítás esetében a folyamat a következő; elolvastad az adott szövegrészt, jó esetben magába szippantott, átélted a cselekményt, együtt lélegzel a betűkkel. Ám azokból a szavakból, amik eszedbe jutnak,  sehogy sem szeretne olyan mondat összeállni, amely híven kifejezi a szöveg pontos jelentését és hangulatát.
Bizonyos szempontból könnyebb helyzetben vagy, mint a szerző, mert neked előre meg van szabva a tartalom, amelyet legrosszabb esetben szóról szóra tudsz követni. Más szempontból viszont nehezebb, mert a szerzőnek – valószínűleg – egy élénk kép élt a fejében, pontosan tudta, mit akar vele mondani, amit Te, részben olvasóként, érzékelhetsz másmilyennek is. Az is gyakran előfordul, hogy a szerző olyannyira világosan látta maga előtt a teljes képet, hogy elfelejtett megemlíteni belőle az olvasó számára fontos támpontokat.

Hogyan kerülhetőek el a hibák: 
Amennyiben lehetőséged van rá, konzultálj minél többet a szerzővel; ő az egyetlen biztos forrása annak, mit hogyan értett vagy képzelt el.
Mindenképpen olvasd el a teljes szöveget, mielőtt belevágsz magába a fordításba! Nem csak azért, hogy tudd, mit vállalsz, hanem később sok logikai buktató utólagos javítását spórolod meg magadnak. Például, az egyik regényben – , amelyet angolból magyarra fordítottam – , a könyv háromnegyedéig nem volt konkrét leírása a főszereplő külsejének, csak célzások voltak rá, hogy mennyire hasonlít az édesanyjára. Az édesanyjáról már a regény elején megtudtuk, hogy lenszőke hajú, így automatikusan én is így képzeltem el más támpont híján a főszereplőt. A regény utolsó szakaszában került megemlítésre, hogy nem mellesleg hollófekete hajú, így igencsak siettem vissza korrigálni minden egyes részlethez, ahol bármikor is a hajáról volt szó előzőleg.
Tanács: Semmi pánik! A kiadók először biztosan fejezetről–fejezetre fogják tőled kérni a fordításokat, pontosan azért, hogy ellenőrizni tudják a munkádat, a szöveg következetességét és időben tudjátok javítani, ha valami nem a közös elképzelés szerint alakul. Nem egyedül a te válladat nyomja fordítóként a teher, hogy koherens és tökéletesen megszerkesztett szöveget publikáljatok.
Image result for writer's block

Amikor makacskodnak a szavak

Ismerős az érzés, mikor fejben megfogalmazod a mondanivalódat, legyen szó akár irodalmi szöveg alkotásáról, akár magánbeszélgetésről, de leírva sokkal sutábban vagy kínosabban hangzik? Nagyon hasonló az előző dilemmához, hogy a Te fejedben a választott kifejezésekhez már kapcsolódik egy érzelmi töltet, amely viszont kívülről olvasva egyáltalán nem biztos, hogy megfelelően jön le. 
Image result for they kissed passionately nailed it
Én írás közben:...és megcsókolták egymást...
Fejben: francba most le kéne írnom milyen volt a csók okéoké, ne pánkolj, menni fog
Én írás közben:...szenvedélyesen!
Fejben: tökéletes
Hogyan kerülhetőek el a hibák:
Ne érleld és forgasd túl sokáig magadban a szöveget, mert túlzottan átformálódik a saját, szubjektív érzéseid szerint. Inkább írd le nyersen lefordítva és később hozzáigazítod a kontextus hangvételéhez és stílusához, minthogy egy komplett új regényt hozz létre fordítás közben.
Bővítsd a szókincsedet, akármilyen nyelvpárban is fordítasz. Ennek sohasem szabad egy lezárt projektnek lennie. A nyelv egy hatalmas, élő rendszer, amelyben rengeteg kincsre lehet bukkanni. Nincsen olyan érzés vagy jelenség, amelyre elég egy-két darab megnevezés. Válogass és kutakodj bátran, amíg megtalálod azokat, amik szerinted a legjobban és legkifejezőbben csengenek a szükséges helyeken.
Tanács:
Tartsd észben, hogy a szerző lehet felfokozott és rendkívül érzelmes lelkiállapotban, miközben kitalálja a cselekményt és papírra is veti azt, fordítóként azonban szerencsésebb, ha higgadtan és tiszta fejjel állsz hozzá a munkádhoz. Ezzel elkerülheted azt is, hogy később a szerkesztővel parázs vitáitok legyenek arról, hogy a te szóhasználatod miért sokkal jobb vagy éppen rosszabb a javasoltnál, ugyanis higgadt állapotodban ezt nem fogod egy személyes szférádba való beletaposásnak és kritikának érezni.

Kritika vagy feedback?
Ha sikeresen hozzájutottál a lehetőséghez, megvívtál a nyelvi akadályokkal, ráhangoltad magad a teljes győzelemre, nem szabad elfelejteni, hogy még hátravannak a visszajelzések; akár szerkesztői, akár olvasói részről.
Mindkét esetben előfordulhat, hogy olyan visszajelzést kapsz, amelyet igazságtalannak és bántónak érzel. Ezeket személyiségtől függően olykor fokozatosan tanuljuk meg kezelni, így íme, az én eddig elsajátított tanácsaim.
Mindig különböztesd meg a kritikát a visszajelzéstől avagy a feedbacktől! A visszajelzés/feedback az az információ, amivel lényegileg tudsz mihez kezdeni, mert építő jelleggel közelít feléd. Felsorolja a hibákat, nem hallgatja el őket, objektív és egyben megoldási lehetőségeket, alternatívákat is felkínál a problematikus részekre. Indulatoktól, agresszív vagy gúnyos megjegyzésektől mentes és nem a személyedet támadja. Az ilyen visszajelzésekre mindig figyelj oda és járj utána a javaslataiknak, hiszen sokat segíthetnek abban, hogy piacképes munkát végezz.
Az ellenkezőjére, az úgynevezett trollkodásra, mely az internetes anonimitás virágkorában egy napi szintű jelenség, sohase reagálj. Ez nem könnyű, különösen azért, mert félted a karriered és tartasz tőle, hogy amit te elkezdtél nehézségek árán kiépíteni, azt más rosszindulatból és frusztrációból egyből derékba törheti. De interneten idegenekkel vitatkozni sohasem elegáns és intelligens dolog, arról nem is beszélve, hogy ha nem adod meg a figyelmet, sokkal hamarabb állnak tovább a következő panaszkodnivalóra. Ne érezd úgy, hogy magyarázkodnod kell olyannak, akinek örömet jelent, ha más munkáját szidja.
Ha maximalista személyiség vagy, talán gyakran elfelejtesz koncentrálni a pozitív visszajelzésekre. Ez mind a mentális egészséged, mint a karrieredben való lendületed miatt szempontjából is nagyon káros lehet. Az állandó léleksimogatás legalább ugyanennyire problematikus, de elengedhetetlen, hogy megtaláld az arany középutat az önsanyargatás és a közönség ignorálása között.



Image result for first steps are always the hardest