2020. szeptember 18., péntek

Interjú Suzanne Wolf írónővel ''Azért írok rendőrökről mert ez a világ vesz körül nap mint nap"

Most egy olyan kedves írónővel beszélgethetek, aki az egyik nagy kedvencem. Történetei nem mindennapi emberekről szólnak, akik mindennapi problémákat oldanak meg a maguk módján. Most fog ennek a hölgynek megjelenni a második könyve Bilincs mögött címmel. Ezért szeretnék neked itt is gratulálni, kedves Suzanne Wolf.


Moncsi:

Mi vett arra rá, hogy tollat ragadj, és kiírd magadból ezeket a nem mindennapi történeteket?

Suzanne Wolf: Igazság szerint egy véletlen. Egy romantikus csoportban olvasgattam részleteket. Hirtelen ötlettől vezérelve leírtam egy hosszabb szösszenetet (ami már pár napja a fejemben kavargott), amit megmutattam Lakatos Gabinak. A reakciója azonnali és zsigeri volt. Rám parancsolt, hogy folytassam.

Moncsi:

Miért pont a romantika, erotika és egy kicsit krimi szálon kezdtél el írni?

Suzanne Wolf: Mert ez a műfaj a kedvencem. Szeretem a romantikus történeteket és a krimit is. Miért ne ötvözhetnénk a kettőt akkor ?(Nevetés)

Moncsi:
A Jelvény mögött az első könyves gyermeked, amit már papír alapon is kezében foghat az olvasó. Milyen érzésekkel töltött el téged az a tudat, hogy végre így egészben is a kezedbe foghatod a munkád gyümölcsét?

Suzanne Wolf: Elmondhatatlanul jó érzés. Igazán nem is lehet szavakkal elmondani. Hihetetlen érzés olvasni és hallgatni az olvasóim reakcióit. Minden író rémálmokkal küzd egy könyv megjelenésénél. „Vajon szeretni fogják az olvasók? Kíváncsi lesz egyáltalán rá valaki?”




Moncsi:

Honnan jött az ötlet, hogy rendőrökről írj? És olyan dolgokról, mint a korrupció, titok és gyilkosság? Ezzel szeretnéd az olvasónak a figyelmét felhívni a rendőrök által végzett munkára esetleg?

Suzanne Wolf: Én ebben a világban élek már nagyon hosszú ideje. Sokan csak az egyenruhát látják. Nem veszik észre az embert a ruha mögött. Innen is jött a sorozat alcíme. „Mögött sorozat”

Moncsi:
A könyveidben pontos ismerettel írsz a rendőri munkáról. Ebben a világban van esetleg tapasztalatod? Vagy kutató munkát végeztél?

Suzanne Wolf: Mint már említettem, én ebben a világban élek. Katonák, rendőrök, tengerészgyalogosok között. Nem kellett tényleges kutatómunkát végeznem. Ha megakadtam egy-egy technikai részletnél csak felhívtam egy barátomat, vagy esetleg ráírtam az interneten. Igaz néha napokat kellett várni a válaszra, mert átkozottul messze van a nagy homokozó (sivatag). Egyes részeket szándékosan túlzok el. Ennek is meg van az oka.

Moncsi:

Tudnál kicsit mesélni a Jelvény mögött c. könyved megszületéséről?

Suzanne Wolf: Csak egy hirtelen leírt szösszenettel kezdődött az egész. Mikor megosztottam egy csoportban nagyon meglepődtem a visszajelzéseken. Mindenki még többet akart belőle. Hát így indultam neki. Én magam sem gondoltam volna, hogy mire a végére érek több, mint háromszáz oldalas lesz. Mike és Lizi karakterét nem volt nehéz megalkotni. Bennük és még sok más szereplőben magukra ismertek az emberek.



Moncsi:
Hogyan jött az a ötlet, hogy sorozatot írj és nem egy önálló könyvet?

Suzanne Wolf: Hát erről a csoportom tagjai és az olvasóim tehetnek. Ahogy jöttek folyamatosan a részletek úgy jöttek a kérdések és a kérések tőlük. Ha jól emlékszem, éppen te voltál az egyik hangadó. (Nevetés) Lucas történetét is ők erőszakolták ki. Nem mintha olyan nagyon kellett volna erőszakoskodniuk velem. Lucas után a legtöbben Brian és Noel történetére lennének kíváncsiak. Így szépen lassan mindenkire sor kerül.

Moncsi:

Amikor befejezel egy könyvet, könnyen elengeded a karaktereket? Vagy vannak, akiket nem szívesen engednél el, és a közel vagy távoli jövőben még szerepet fognak kapni pontosan emiatt?

Suzanne Wolf: Igen vannak olyan szereplőim. Elég nehéz elengedni őket. A karakterek olyanok mint a gyerekeink. DE nem titok, hogy többen is vissza fognak még térni. Sőt átfedések is lesznek más sorozatomból. De ez még a jövő zenéje.

Moncsi:

A Jelvény mögöttben megismerhettünk több olyan szereplőt akik kedvencé váltak. Ők a továbbiakban szerepelnek még, vagy nem mindenki kap teret? Itt gondolok Jimmy-re, Liza és Lucas nagybátyára és sok egyéb mellékszereplőre.

Suzanne Wolf: Egy sorozatot úgy próbál megírni az ember, hogy minden régi szereplő szerepet játszik benne. Nem felejtjük csak úgy el a srácokat, elvégre ezeknek az embereknek a sorsa szorosan egymáshoz kötődik. Tehát igen. Vissza fog térni mindenki a többi részben is.

Moncsi:

Mennyi részesre tervezed a Mögött sorozatot? Vagy ez a szám még változhat?

Suzanne Wolf: Aki követi az oldalamat, az már minden részből olvashatott részletet. Négy részesre terveztem a sorozatot. Mike és Lucas történetét még kettő követi. Brian és Linda jön a sorban, és Noel sztorijával lesz teljes a sorozat.

Moncsi:

Hamarosan megjelenik a következő regényed a Mögött sorozat második része, a Bilincs mögött. Amihez gratulálok. Ha jól tudom, akkor ez a történet Lucas és Gaby története lesz. Őket megismerhettük az első részből. Mesélnél erről a történetről kicsit? Milyen érzéssel tölt el, hogy hamarosan egy újabb gyermeked kerül ki a nyomdából?

Suzanne Wolf: Nagyon szépen köszönöm. Most úgynevezett kiadás előtti pánikban vagyok. De ez természetes dolog. Várom már, hogy a kezembe foghassam a nyomtatott példányokat. Nagyon jó érzés, hogy ennyien várják már. Sajnos a kiadással a vírus miatt csúsztunk egy kicsit a tervezethez képest.

Hogy miről szól? Két emberről, akik már nagyon régóta kerülgetik egymást. Természetesen most is lesz benne érzelem és erotika. Meg sok-sok vicces párbeszéd és riposzt is, mert azért Gabyt sem kell félteni. (Kuncogás) Ha nem haragszol, többet nem is árulnék el belőle. Akinek felkeltette a kíváncsiságát, annak csak az tudom ajánlani, olvassa el a könyvet.


Moncsi:

A csoportodban több megkezdett történeted is van. Ezekkel hogy haladsz? Lehet tudni, hogy ezek a történetek kikerülnek-e a nagy közönség elé?

Suzanne Wolf: Köszönöm szépen jól. (Nevetés) Igen. Több megkezdett és bemutatott történetem van. A terveim közt szerepel, hogy ezek is szépen lassan, teljes egészében napvilágra kerüljenek.

Moncsi:

Hogy fogadod az építő véleményeket/kritikákat a könyved/könyveiddel kapcsolatban? Milyen vissza jelzéseket kaptál eddig?

Suzanne Wolf: Az építő kritikát jól fogadom, mert látom benne hogy az illető segíteni szeretne. Ezeket általában meg is szoktam fogadni. Az bántó és sértő véleményeket már nehezebben viselem. Ezek nem konkrét hibát rónak fel, hanem csak odavetnek valamit, csak hogy bántsanak. Ezek nagyon el tudják venni az ember kedvét az írástól. De hála istennek többségében jó visszajelzéseket kapok. És nem csak barátoktól, mint azt sokan feltétélezik. Az első könyvem több mint 400 példányban kelt el, országos hálózatokon keresztül. Őszintén mondom, azt sem tudom, kik vették meg. De kapok üzeneteket az írói oldalamra, és ez nagyon jó érzéssel tölt el. Ilyenkor érzem, hogy érdemes folytatni a dolgot.

Moncsi:

Van olyan szokásod/tevékenységed, amit szívesen csinálsz az írás mellett/közben?

Suzanne Wolf: Írás közben nasizni szoktam (már ha eszembe jut, néha még enni is elfelejtek). Esetleg halkan szól a zene mellettem. De van olyan, hogy még a tévé is zavar. Szegény férjem a megmondhatója, hányszor kellett lábujjhegyen közlekednie a közelemben, mert még a tekintetemmel is ölni tudtam volna, ha megzavar. Ha ki akarom szellőztetni a fejem, akkor ellógok lovagolni. Vagy egy másik hóbortomnak hódolok, igaz ezt egyre ritkábban tudom megtenni, pedig a nyereg ebben is nagy szerepet játszik. Nem titok, hogy imádom a motorokat. Sajnos mostanában egyre kevesebbszer engedhetem meg magamnak, hogy egyedül pattanjak nyeregbe. Az sem titok, hogy szeretek rock koncertekre járni, sajnos ez az idén elmaradt. Így maradtak a könyvek, mert nem csak írni, de olvasni is szeretek. Mint sokan az ismerős írók közül, én is igazi könyvmoly vagyok.

Moncsi:
Mik a terveid a jövőre nézve? Milyen fantasztikus történetekkel szeretnéd elkápráztatni az olvasóidat?

Suzanne Wolf: A következő könyvemben egy igazi vagány motoros rabolja majd el a női szíveket. Majd jön a vízilabda csapat kapitánya és az ő kiscsibéje. De a gépemen sorakozik még a Mögött sorozat utolsó két része. A csoportomban már megemlítettem egy alakváltós sztorit is. De ezekről még nem szeretnék részletesen beszélni. Kell valami titok is az olvasóknak.

Moncsi:
Engedj nekem még meg egy utolsó kérdést. A te karaktereid érdekesek. Hogyan is értem ezt? Úgy hogy a férfi karaktereid nem azok a macsók, akikről a legtöbb könyvben lehet olvasni, hanem hétköznapi és érzékeny férfiak. Szándékosan alkottad őket ilyenre? És a női karaktereket? Hiszen ők sem azok a nők, akik ne tudnák megvédeni magukat.

Suzanne Wolf: Erre nagyon egyszerű a válaszom. Nem kellett nagyon alkotni őket, mert ők ilyenek. Mert egy száz kilós kommandós is eltud érzékenyülni. Ezeknek a férfiaknak nagyon is érző szívük van. A lányokat meg tényleg nem kell félteni, mert hogyan is működhetne egy házasság vagy egy kapcsolat, ha néha nem tennénk helyre ezeket a nagy melák pasasokat. Tudom, mert nekem is van otthon egy. (Vidám nevetés és kacsintás)


Moncsi: Köszönöm szépen Suzanne Wolf írónőnek az interjút. Örülök, hogy ilyen szívélyes válaszokat kaptam a kérdéseimre. Öröm volt ilyen nyílt és közvetlen személlyel beszélgetni.

Suzanne Wolf: Én köszönöm a megkeresést.

Ha szeretitek az izgalmas, akciódús rendőr történeteket, akkor a ti könyvetek a Jelvény mögött c. könyv Suzanne Wolf tollából. A további regényei is ilyen izgalmasak lesznek szerintem. Jó olvasást kívánok az interjúhoz :)


Suzanne Wolf hivatalos oldala

NewLine kiadó

Álomgyár könyvesbolt

2020. szeptember 17., csütörtök

Videóinterjú Fróna Zsófiával

Egy videóinterjú keretein belül beszélgettem Fróna Zsófiával a nemrég megjelent regényéről, a Fegyverek Házáról, mely A fegyverforgató című mű első része. Zsófi elárulja, hogy a könyve milyen utat járt be a megjelenésig, milyen egy fantasy-írónak az élete, miként született egyáltalán a könyv gondolata, ahogy azt is, hogy mikor jelenik meg a második rész. 

Magyar Szerzők Szigete - videóinterjúk a hazai könyves élet szereplőivel
youtube csatorna





Az írónő facebook oldala: 


A könyv elérhetősége e-könyvben:

NewLine kiadó

A könyv elérhetősége nyomtatásban:

NewLine kiadó





 

Osvald Ajna: A láthatón túl ("Nos az első részekkel mindig bajban vagyok. Általában az első rész tudd nagyot dobni, utána a sorozat többi része nem igazán.Szóval itt fordítva történt. ")

Szeretném megköszönni Osvald Ajna írónőnek, hogy lehetőséget adott elolvasni  A láthatón túl (Aura 1.) című könyvét. Érdekes történetet kaptam kézhez. Nem olvastam még, olyan könyvet, ami egy édes kis tüneményes kutyusáról és a gazdájáról szóljon. Kellemes kis olvasmány volt számomra, könnyed kikapcsolódást tudott nyújtani.

Osvald Ajna:
A láthatón túl
(Aura 1.)


Tartalom:
Mit lennél hajlandó feladni a szerelemért? Hanna, a 25 éves érdi lány mindent odadob. Imádott karrierjét, szerető családját, gyerekkori barátait. Átutazza a fél világot, hogy kedvesével lehessen. Hátrahagy mindent, kivéve egyvalamit: Aurát, hűséges, tűzrőlpattant yorkshire terrierjét, akinek hála az is elénk tárul, hogy milyen a világ kutyaszemmel. Az ambiciózus páros fel van rá készülve, hogy nem lesz könnyű új életet kezdeniük a nyüzsgő New York szívében, de ami valóban vár rájuk, az minden képzeletüket felülmúlja. 

Az események pörgő láncolata életveszélyes kalandokba sodorja őket, ahol összemosódnak a szerepek. Ki az igaz szerelem, ki a barát és ki az ellenség? Hanna képes lesz hűnek maradni szerelméhez vagy a végzet az arrogáns, titokzatos, ámde észvesztően jóképű olasz üzletember karjaiba sodorja? És legfőképpen, hű tud-e maradni Hanna önmagához az emberpróbáló fordulatok között? Ha meg akar küzdeni a jövőjéért, előbb szembe kell néznie múltja kísértő titkával. 


Véleményem 
4/5

Nos az első részekkel mindig bajban vagyok. Általában az első rész tudd nagyot dobni, utána a sorozat többi része nem igazán.Szóval itt fordítva történt. Míg a második részt imádtam olvasni, sokkal pörgősebb, eseménydúsabb is addig az első rész lassú folyású történet. Mintha ez volna a bemutatkozó, bevezető történet, a folytatáshoz.

Tudom, most az elsőről kellene véleményt írni. 

Írom is… Nos kiemelném azt, hogy ez a történet három szemszögből íródik. Aura, Hanna és Robi illetve negyedik is van, Daniel – Davide. Érdekes volt számomra, mert nem volt annyira összekuszálva az egész. Tudtam, ki kicsoda, Aurát imádtam, olyan aranyos kis szőrgombóc. Szívesen elviselnék magam mellett egy ilyen kutyust. Az olvasás során nekem azok a jelenetek tetszettek jobban, amikor Aura gondolatait lehetett olvasni. Sokszor nekem is eszembe jut, hogy vajon mit gondolnak róluk a kutyák.Robit nem szívleltem. De sajnos a főszereplőnőt sem. Annyira naiv, butácskának tartom. Legalábbis némely viselkedése miatt... Ezeket nem mondanám el, mert erősen spoiler.

Összességében egy nagyon jó történetet kaptam. Egy igen erős 4 csillagot adok, azért hogy a második részét még bővebben értékelhessem. Ha elkezded olvasni, ne hagyd abba, érdemes kivárni a folytatást. Viszont egy apróságot még ki kell, hogy emeljek. A történet olvasásakor volt egy - két jelenet, amit nem tudtam hova tenni, jó lett volna azokat jobban kifejteni, többet írni, említeni. Lehettek volna hosszabb leírások a könyvben. Nem kell félni, hogy több oldal lesz, inkább legyen több mint kevesebb. Ahhoz képest, hogy első könyv, nekem nagyon bejött ez a történet. Bár lehetett volna kicsit több… Szóval ajánlom bátran neked kedves olvasó.


Nyomtatottan kapható:

Libri

Osvald Ajna írói oldala

2020. szeptember 16., szerda

Osvald Ajna: Sohaország (Aura II.) "Egy kalandokkal és izgalmakkal teli könyv, amely ha magába szippant letehetetlen"

Elsősorban szeretném megköszönni a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak és Osvald Ajnának a lehetőséget, hogy elolvashattam a könyvet. Élveztem.

Az írónő ebben a részben sokszor tudott meglepetést okozni. Volt, hogy izgultam egy-egy részen, de volt olyan is, amikor a falba tudtam volna verni a fejemet. Az írónőnek ez a könyve érdekesebb, izgalmasabb és pörgősebb volt, mint az első rész. Van amire választ kaptam, van amire nem. Sőt, sok új kérdés merült fel bennem. Köszönöm, hogy olvashattam.


Osvald Ajna:
Sohaoroszág
(Aura II.)





Tartalom:

Hannának ​mindene megvan, amiről egy fiatal nő csak álmodhat… Legalábbis látszólag. 

Losonczy Hanna az érdi kertvárosból New Yorkba költözik a barátjához. Mindent hátrahagy, kivéve hű társát, Aurát, talpraesett yorkshire terrierjét. A kezdeti nehézségek után remekül veszik az akadályokat, beilleszkednek a nyüzsgő nagyvárosi életbe, barátokat szereznek. A színekben, hangokban és illatokban új világ nem csupán Hanna, hanem különleges kutyája, Aura észlelésén keresztül is megelevenedik. Úgy tűnik, a New Yorki álom beteljesül, hiszen Hanna kezét megkéri jóképű bankár barátja, és munkahelyén is előléptetésre számíthat. Amikor végre minden a helyére kerül, tökéletes világa hirtelen darabokra hullik. Szerettei veszélybe kerülnek, és nehéz eldöntenie, hogy az álarcok mögött milyen valódi szándékok munkálkodnak. 

Vajon kiben bízhat meg? A rút világ mögött létezik-e a titokzatos Sohaország? Sikerül-e Hannának odajutnia? A fordulatos cselekményű történetben sok titokra derül fény, míg az igaz szerelem csodája rátalál. Eközben a sötét angyal a háttérből figyel, s kivár… 


Véleményem:
5/4

Bármennyire is élveztem a könyvet, és szerettem a történetet, 4 csillagnál többet nem tudok rá adni, lejjebb ki is fogom fejteni, hogy miért. De kezdem is az értékelést. Összességében nagyon tetszett a történet. Sok kérdésemre választ kaptam, ami az első rész után felmerült bennem, de mégsem az összesre. Örülök, hogy kicsit jobban bepillanthattam Hanna, Aura, Daniel és Hubertusz életébe. Megmondom őszintén, sejtettem, hogy valami elől menekül Hanna, de hogy mi vagy ki elől, arról fogalmam sem volt addig, amíg a második részt nem kezdtem el olvasni. Megmondom őszintén, nem gondoltam volna, hogy a múltjában ez történt. Bár az is igaz, hogy voltak jelek, sőt rávezetés is. Az meglepett ugyan, hogy Daniel, hogyan jelent meg újra Hanna életében, az elválás után. Volt hogy mosolyogtam a történeten, volt hogy homlok ráncolva olvastam, hogy most mi van, de volt olyan is, hogy azt mondtam, ez érdekes. De bármennyire is tetszett a történet, voltak olyan érzéseim, hogy itt ez túl zsúfolt, vagy olyan is, hogy ezt ki kellene egy kicsit jobban fejteni. De sajnos volt olyan érzésem, hogy itt egy kicsit összecsapta az írónő. És nem értettem Hannát, hogy miért kért Valerytől segítséget, ha menekült volna tőle azért, amit tett Abigellel és a többiekkel együtt. Nem tudom, én nem tudtam volna olyan emberre bízni a legféltettebb kincsemet. De ugye, ez is olyan dolog, amit embere válogat. Abigel viselkedésén meg sem lepődtem, megmondom őszintén, azt gondoltam, hogy nincs vele minden rendben. És itt igazam is lett, mert spoiler „Abigel nem csak gyilkos, hanem pszichopata is” volt, aki nem tudja külön választani a múltat a jelentől Mert ha valaki ennyire hasonlít is egy múlt béli ismerőshöz, még nem kell gyűlölni. Valery múltjába is beleláttam kicsit, ami érdekes volt. Az tetszett, de én mondjuk nem a történtek után szerettem volna megtudni. Aztán valljuk be Richardot sem lehet hová rakni, rengeteg titok lengi őt körül. Az sem tudni, mi a valódi neve és foglalkozása. Ezt kicsit kifejthette volna az írónő, sőt, a nyomozásról is többet olvastam volna még. Na és Danielt jó volt megismerni, és megérteni a múltját. Hát neki nem volt könnyű gyerekkora. Erről jó volt olvasni. Sőt ami nagyon tetszett még, a könyv vége felé az Hubi és Aura. Mert megtudtuk, hogy Hubertusz sem néma ám. Élveztem a két kutya közti párbeszédet, de nekem kevés volt, élvezetesebb lett volna, ha kicsit több, hiszen „testvérek” lettek. De remélem, a harmadik részben Hubi is többet fog beszélgetni Aurával. 

Na akkor jöjjenek a kérdések amikre kíváncsi vagyok, illetve amik felmerültek olvasás közben, amire vagy kaptam választ, vagy nem. 

Pl.: Valery miért nem szegült szembe Abigellel, ha tudta, hogy rossz az amit tett? Vajon a levelek elkerültek a címzettekhez? Miért célozta meg a sötét angyal Danielt is? Mi volt az álom, és mi volt a valóság, vagy esetleg jelenség? Robinak sikerült elmenekülnie, vagy ő is csapdába került? Daniel mindvégig biztonságban tudhatta Aura-t és Hannát, a GPS segítségével? Sylvia a jó vagy a rossz oldalon áll? Mi lett azzal a tervel, amit Sylvia és Hanna dolgozott ki, az állatmenhely megmentéséért? Vajon találnak majd befektetőket, támogatókat, vagy segítség nélkül kell boldogulniuk? 

Hogy alakul Hanna és Daniel sorsa? Vajon bekövetkezik az, amitől Daniel fél, vagy Hanna rácáfol majd, és megmutatja egy másik oldalát? Ki az a hírhedt szürke cica, aki Aurának nem tetszik? Milyen kaland vár még a négy jómadárra Hannára, Danielre, Hubertuszra és Aurára?


Kedvenc idézeteim:









Aurora Lewis Turner: Névtelenek – Bolygókeringő I.

Könnyed, szórakoztató, mégis elgondolkodtató ifjúsági fantasyt olvastam. Engem azonnal megvett, remélem Ti is kedvet kaptok hozzá.

 

Fülszöveg:

A Föld halott. Már több mint 2000 éve az. Az emberiség maradéka áldott tudatlanságban él hat Föld-szerű bolygón. Ők nem is sejtik, hogy vannak mások rajtuk kívül… Olyanok, mint én, Auróra. Olyanok, akik különleges erőkkel bírnak… ők a névtelenek. Két út van tehát; vagy az ő érdekeiket szolgálva titkon vadászunk a fajtánkra, vagy futunk, és így mi leszünk a vad. Én így futottam egyenesen Lloyd, egy medveerejű zsoldos karjaiba… Így kezdődött a keringőnk. A Névtelenek a Bolygókeringő trilógia első könyve. 


Vélemény: 
5/5

Már nem emlékszem, hogy hol láttam a könyv borítóját előszőr, de sokáig nézegettem. Az volt az első, ami megfogott benne, aztán elkezdtem pár kritikát is olvasni róla.

Felkeltette az érdeklődésem, hogy X-manes vonal van benne, mert azt én is szeretem.

Ebookban vettem meg, mivel nem otthon élek, így ez volt a leggyorsabb és legkönnyebb megoldás. Sajnos az ebook tördelése nem nyerte el a tetszésemet, de ez a történet élményén szerencsére nem rontott semmit.

A történet a jövőben játszódik, ahol az emberiség már elhagyta a Földet és más bolygókra telepedett a jobb élet reményében. Az írónő nagyon jól kidolgozta a világot, és remekül ügyelt a részletekre. Az olvasónak nincs hiányérzete, és nem is ütközik meg bizonyos dolgokon, mert teljesen hihetőek.

A történet főhőse egy fiatal, egyetemista lány, Auróra. Igen a könyv szereplőjét úgy hívják, mint a könyv íróját. Eleinte picit fura volt ez nekem, de meg lehet szokni.

Olvasáskor érződik, hogy az írónő honnan merített ihletet, több film is beugrik az embernek. Legalábbis nekem több is beugrott. Nagyrészt X-man, és azon belül is Farkas, aki meghatározó, de a különféle képességek és a történet lényege is erre a filmre emlékezteti az embert. Aztán egy kis Tintaszív, de pepitában, majd Múmia és a végén még Shrek is feltűnik.

Az embernek óhatatlanul eszébe jutnak ezek a filmek, de mégsem zavaróan, mert az írónőnek remek saját ötletei vannak.

Szerettem, ahogy pörögtek az események, mindig történt valami, sosem volt megállás. Nem voltak üresjáratok, amit az ember csupán kényszerből olvas el.

A stílusa is nagyon tetszett, szeretem az ilyen stílusú könyveket.

Mindent látó narrátorral lett megírva, így több szereplő fejébe is bepillantást kapunk, ami könnyebben közelebb hozza őket az olvasóhoz. Az már ízlés kérdése, hogy ezt valaki szereti vagy sem. Nekem tetszett, nem volt zavaró.

Az én ízlésemnek kicsit sok volt benne a „kezd” és a „szinte” szavak. Ha ezek szerkesztéskor ki lettek volna véve belőle, szerintem sokkal feszesebb szöveget kaptunk volna, ennek ellenére így is nagyon élvezetes volt olvasni.

Érdekesek voltak Auróra emlékei, amik gyakorlatilag a történet fő motívumainak számítanak. Nagyon tetszettek, de sajnáltam, hogy csupán csak egy-egy fejezetet kapott mindegyik, mert így nekem túl pörgősre, felszínesre sikerültek. Sok minden lett rövid idő alatt elmesélve bennük, amitől nem tudtam rendesen beleélni magam, és az adott emlékekben megjelenő mély érzések is ettől valahogy olyan oda nem illővé váltak. Persze tudom, hogy azért azoknak az érzéseknek más oka is volt, mégsem illett valahogy bele. Ha jobban ki lett volna fejtve minden emlék, akkor persze ez más kérdés lenne, de akkor a sorozat nem 3 hanem 30 kötetes lenne, szóval megértem, hogy miért csak egy-egy fejezetet kaptak az emlékek.

És ha már érzelmeknél tartunk. A történet során kialakul egy románcnak nehezen hívható valami, ami aztán nem is lesz szerencsére hosszúéletű. Ezzel nem tudtam mit kezdeni. Nekem nagyon gyerekesnek hatott és indokolatlannak is, de ennél is van egy olyan érzésem, hogy a folytatásban lesz majd szerepe.

Az is tetszett, hogy Aurórának minden életében „A” betűvel kezdődött a neve. Apróság, tudom, de az ördög a részletekben rejlik, és én szeretem az ilyen apróságokat. Mondjuk kíváncsi vagyok, hogy annak van-e jelentősége, hogy a másik karakternek viszont randomszerű nevei voltak.

A történet végig izgalmas, és fenntartja az érdeklődést. Az apró morzsákból az olvasó Aurórával együtt rakhatja össze a képet, ami szerintem tök jó. És természetesen a végén van egy elég nagy csavar is, amire nem lehet előre számítani, viszont ez a csavar aggodalommal tölt el. Azt a félelmet ültette ugyanis el bennem, hogy a második kötet lényegében bizonyos dolgoktól eltekintve ugyan arról fog szólni, mint az első. Emiatt eléggé izgulok. Nagyon várom már a folytatást, és remélem, hogy tévedni fogok. Bízom az írónőben, hogy nem esik majd bele ebbe a hibába.

 Kicsit a szereplőkről:

Auróra a könyv főszereplője, persze nem az egyetlen főszereplő. Aranyos, jólelkű fiatal lány, aki igazából még nem sokat tapasztalt az életből, de ez nem baj. Az első kötetnek igazából inkább passzív résztvevője, sem mint aktív. Történnek körülötte meg vele az események, de ő maga nem tesz semmit, de ez nem volt kimondottan zavaró. Egyszer-kétszer azért beolvastam volna neki, de lévén, hogy olyanba csöppent, amiről eddig fogalma sem volt, így érthető, hogy sodródik. Szerintem mindenki ezt tenné a helyében. De azért várok tőle a többi kötetben egy komoly jellemfejlődést, és hogy aktivizálja magát.

Érezhetően akkor bontakozik ki jobban, amikor a másik főszereplővel, Lloyddal van együtt. Ilyenkor kel igazán életre a karakter. Én imádtam ezeket a jeleneteket.

Vannak elvei, amikhez ragaszkodik, ami szerintem tök jó, bár az elvei mellett való kitartás, a könyv végére görcsös makacsságba megy át, amitől felszaladt bennem a pumpa. Akkor azért helyretettem volna egy jó kis csattanós pofonnal.

Sok potenciál van ebben a karakterben, és már az első kötetből kiderül, hogy a jó és a rossz között van félúton, ami kimondottan érdekessé teszi. Az ember kíváncsian várja, hogy mivé fog fejlődni.

Mindent összevéve szerintem egy nagyon szerethető karakter, akinek könnyen a helyébe képzeli magát az ember.

A korábban már említett Lloyd a másik főszereplő. Amikor előszőr találkozik Aurórával akkor kimondottan olyan, mint Farkas az X-manből, még a jelenet, ahogy találkoznak, az is hasonló ahhoz, amikor Farkas és Vadóc találkoznak. De ahogy halad előre a történet, és jobban kibontakozik a karakter, sikeresen levetkőzi ezt, és előbukkan a valódi önmaga. Én nagyon szimpatizálok Lloyddal, jól ki lett dolgozva, érződik rajta, hogy nem csupán egy morgós medve, hanem ennél azért sokkal több. Az ő karaktere komoly egyensúlyt hoz a történetbe, és még humorforrásnak sem utolsó.

Tetszik, ahogy incselkedik Aurórával, meg ugratja őt, sőt, sokszor próbálja felnyitni a lány szemét, hogy nem minden egészen úgy van, ahogy azt ő hiszi.

Auróra újdonsült barátai kicsit semlegesek lettek. Remélem, a többi kötetekben jobban meg lehet majd őket ismerni, mert még nem tudok róluk komolyabb véleményt alkotni.

A kidolgozásuk jól indult, de a történet folyamán valahogy elvesztek.

Mark idegesítő volt számomra, de nem olyan vészesen, hogy az nagyon zavaró legyen. A lányok pedig kedvesek voltak, de kicsit mintha nem lett volna saját egyéniségük.

Ashley az, akit talán jobban meg lehet ismerni, de nagyon visszahúzódónak tűnik. Laura egy vagány, talpraesett csajnak indult, de ezt valahol félúton elvesztette. A végén, amikor mondta Aurórának, hogy haragudott, de ő is ezt tette volna, akkor nagyon berágtam rá. Ennél több vehemenciát vártam Laurától, és egészen biztos vagyok benne, hogy ő nem így tett volna.

Voltak karakterek, akik csak megemlítve lettek, aztán valahogy eltűnteka történet folyásában.

A mellékkarakterek közül Jackson lett az abszolút kedvencem. Bár a kissrác csupán a történet végefelé tűnik fel, de mégis felfigyel rá az ember. Nagyon cuki. Remélem a folytatásban több szerepet fog kapni majd.

Összességében a Névtelenek szerintem egy nagyon izgalmas ifjúsági fantasy, jól felépített világgal. A könyv olvastatja magát. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a fantasyt, a különleges képességekkel bíró embereket és a kalandokat.

Az írónő facebook oldala:

Aurora Lewis Turner

Olvasni menő könyveket kiadó:

Névtelenek 

Book24

2020. szeptember 13., vasárnap

Interjú Selena B. Lowellel "Aki a démonok árnyékában megírása közben a saját démonjait hallgatta "

Most egy olyan fiatal írónővel készítettem nektek interjút, aki a maga módján egyedi. Olyan világokról ír, amik a saját fantáziájában élnek, de keverednek a mai valósággal. Lázadó természete van, és amit még tudni kell róla, hogy szabad szájú, de védelmező természet. Köszönöm, hogy elbeszélgetett velem a múltról, a jelenről és a jövőbeli terveiről.





Moncsi: 

Hogy született meg Selena B. Lowell írónő? Itt arra gondolok, hogyan kezdődött az írói pályád, és miért ezt a nevet választottad?


Selena: Az írói pályám 2010-ben kezdődött. Volt az életemben egy elég nagy törés, amiből valahogy ki kellett lábalnom. Valami megoldást kellett találnom, hogy levezessem azt a sok rosszat, ami akkoriban történt velem. Így fogtam magam, elővettem egy papírt, tollat, és elkezdtem írni azt, amit abban a pillanatban éreztem. Egyre könnyebb lett a lelkemnek, ahogy írni kezdtem. Akkor tudtam, hogy nekem ezt kell csinálnom. De még Selen B. Lowell nem ekkor született meg. Ez a név 2013-ban vált véglegessé, amikor a harmadik könyvem napvilágot látott. Nem szerettem volna a saját nevemet használni, írói névnek, hisz olyan snassz. A Selena Lowell nevet egy számítógépes játék adta nekem, amely kiválasztotta, hogy mi lenne a vérfarkas nevem. Tehát igazából ezt dobta a gép. Nekem padig nagyon is megtetszett, így bevállaltam írói álnévnek. A „B” – nek külön jelentése van, amely a Blackmoon rövidítése. Ez a csuklómra is van tetoválva. És, hogy miért pont ez? Az a Selena Lowell naplója könyvemből derül ki. Na, jó elárulom. A vérfarkas falka neve.

Moncsi:

Miért a horror, a misztikus és fantasy világban kezdtél el írni? Mi vonz ehhez a világhoz?

Selena: Két fiútestvérrel nőttem fel. Nagyon szerették ezt a világot könyvben, és filmben is. Így nem volt nehéz velem sem megszerettetni, először is a horrort. Már 7-8 évesen Stephen King filmeket meg Hitchcock filmeket nézettek velem. Aztán rákattantam természetesen az olvasásra is a horror témában. Majd csak utána jöttek a fantasyk. Ez a világ úgy, ahogy van, beszippantott. Én mindig azt mondom, hogy ebben a világban nincsenek szabályok. Bármi megtörténhet. Az én történeteimben, pedig sok furcsa és váratlan dolog történik.

Moncsi:

Ha jók az információim, a Selena Lowell naplójával kerültél be az írók közé, de ez ha jól tudom, már nem kapható. Mesélnél erről a sorozatról egy kicsit? Ki fog esetleg még jönni?

Selena: Már nem kapható. Nagyon kis példányszámban jelent meg. Ez a sorozat áll hozzám a legközelebb, hisz én is ott bujkálok a sorok között. Vámpír – vérfarkas sztori. Olyan helyszíneken játszódik Magyarországon és külföldön, ahol jártam, napra pontosan. A könyv hangulata is az én akkori hangulatomat tükrözi vissza. Műfaja romantikus – fantasy, de besorolható urban fantasynak, és ifjúsági fantasynak is. Az első három rész került ki nyomtatásban magán kiadónál. A harmadik rész ott volt 2017-ben a Nemzetközi Könyvfesztiválon is. A negyedik része nem jelent meg eddig soha nyomtatott formában. Tervezem az újra kiadását az elejétől a végéig. Bár picit javítva, átírva, bővítve. Idő közben pedig elkészült a negyedik része is. Talán lehet, hogy jövőre a könyves boltokban lesz az első rész picit javított formában? Nálam semmi sem lehetetlen.

Moncsi: 

Mit jelent a Ici, amivel kiadtad az első két köteted? Ennek mi a története? Honnan jött?

Selena: Ez egy aranyos kis, rövid történet. Bátyám mikor kicsi volt, nem tudta kimondani a nevem, mármint az Ildikót. Ici lett helyette. Ez pedig rajtam ragadt, és ez a becenév elkísért egészen felnőtt koromig. Nagyon sokan így hívnak. Ezért szerepel a két köteten ez a név, sőt a borítókon is én vagyok. De lássuk be, ez nem éppen egy remek írói név lett volna, ha megtartom.

Moncsi: 

Mi inspirált arra, hogy megírd a Démonok árnyékában c. könyved?


Selena: A démonok, és a hangok a fejemben 

Komolyra fordítva a szót. A démonok létezése mindig is nagyon foglalkoztatott. Számos kutató munkát végeztem a démonokkal kapcsolatban. Lehet, hogy valaki bolondnak tart, vagy furának emiatt. Igazából tényleg, maga a démonok inspiráltak.



(kép forrása: Selena B. Lowell hivatalos oldala)


Moncsi:

Melyik az a műfaj, amiben eddig még nem próbáltad ki magad írás terén, de szívesen megtennéd? És miért pont az? Vagy esetleg van olyan műfaj, ami nagyon távol áll tőled, és úgy érzed ebben sosem próbálkoznál ? Ha van, melyik az és miért?


Selena: Szívesen írnék romantikus-drámát vagy talán erotikus történetet. De azt tényleg csak talán. A romantikus – dráma tervben is van a közeljövőben. Alapból szeretem a drámai történeteket, amelyekben a romantika is szerepet kap. Ki gondolta volna? Igaz? Legtávolabb talán a Science Fiction áll tőlem. Nem hinném, hogy ebbe a műfajba valaha is írnék könyvet. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem ezt a műfajt, csak ebben nem érzem otthon magam.

Moncsi: 

Az új regényedről a -Vérzivatarról-, tudnál kicsit mesélni? Ha jól tudjuk, ez szeptemberben jelenik meg, azaz hamarosan. Milyen érzés tölt el, hogy már ez a gyermeked is papír köntöst kap? 

Selena: Igen, most szeptember elején jelenik meg. Nagyon boldog vagyok, hogy ez a történetem is megjelenhet könyvformátumban. A Vérzivatar sztoriját 7 éve raktározom a fejemben, amely egy álmomból íródott. Egyedül a vége maradt le az álomból. Ezért készült több variáció is neki. Elég nehéz volt a döntés is emiatt, hogy hogyan zárjam le. Fantasy történet, amely Miskolc és környékén játszódik. Szeretek valós helyszíneket választani, hogy még élethűbbek legyenek a mitikus lényeimmel, ez esetben vérfarkasokkal ötvözött történeteim. 

Igazából ez az Örök idők könyvsorozat, különálló történetekből fog állni, amelyben elég nagy hangsúlyt fektetek a szerelemre. Fő kérdése is az, hogy „Te mit tennél a szerelemért? Meddig mennél el a szerelemért?”

Több részen keresztül rá szeretnék világítani, vagy megcáfolni az igaz szerelem létezését. Ja, és nálam nem mindig van Happy End!

Moncsi: 

Mi vett rá arra, hogy novellákat is írj az utolsó két regényedhez?

Selena: Őszintén szólva abszolút nem terveztem, hogy novellákat fogok írni. Mikor megjelent a Démonok árnyékában könyvem, még akkor sem terveztem, hogy lesz novellája. Aztán nem hagytak még mindig békén a démonok  Ezért arra jutottam, hogy írok egy előzmény novellát, amely majdnem a kezdetekig visszanyúl a múltban. A kijárási tilalmas időszakban készült áprilisban, így úgy döntöttem, hogy ingyenesen letölthető lehessen a NewLine kiadó webshopjában. Hátha az én fantázia világommal, néhány olvasónak, pici örömet tudok szerezni az akkori, és a mostani időszakban. 

A Vérzivatarnál már gondolkodtam, hogy írok egy hozzá kapcsolódó novellát. Szeretem a szereplőimet, de kifejezetten van egy kedvencem, akinek a történetben, majdnem az egész múltját titok fedi. Ezért megérdemelt egy külön novellát az ő rejtelmes élete. Ez a novella a Vérborús idők címet kapta. Amely limitált példányszámban jelenik meg. Ajándékként fog járni azoknak, akik a NewLine vagy az Álomgyár kiadó webshopjában rendelik meg a Vérzivatar könyvem.

Moncsi:

Milyen érzéssel tölt el az, hogy egy-egy történetedet papír formájában tarthatod a kezedben? Meddig tart neked egy történetet megírni? Tudnál erről és egy kicsit a hátteréről is mesélni? És esetleg, ha van, a kutató munkáról beszélni nekünk? 


Selena: Az érzés elmondhatatlan, mikor a kezedben foghatod a kinyomtatott könyved. Én, mikor először meglátom, és megérinthetem a könyvem, még fel sem fogom, hogy az enyém. Ez pedig minden egyes újabb és újabb könyvnél így van.

Egy történet megírása nálam változó. Volt, amihez kellett egy év, volt, ami három hónap alatt elkészült. Szerencsére az agyam mindig kattog, de azért nekem is vannak olyan napjaim, mikor nem pörögnek úgy a fogaskerekek, ahogy szeretném.

Természetesen mindig végzek kutató munkát. A démonoknál rengeteg videó felvételt néztem megszállottságról, és sok utána olvasással is járt a dolog. Minnesota környékén játszódik, és mivel sosem jártam ott, ezért tanulmányoznom kellett azt a tájat is. A közeljövőben tervezem egy horror írását is, ami szintén nagyon sok kutató munkával jár. Már beszereztem igazságügyi orvostan könyvet, és sebészeti tankönyvet, hogy minél élethűbben tudjam átadni az olvasónak azt a sérülést, amit leírok. 

Tehát összefoglalva, a kutatómunkáim által mindig törekszem a hitelességre, még a fantáziavilágomban is. 




Moncsi:

Mik a terveid a jövőre nézve? Milyen könyvekkel, történetekkel szeretnéd ámulatba ejteni az olvasóid?

Selena: Rengeteg tervem van az elkövetkezendő évekre. Tervezem az Örök idők folytatását, amely jó pár részből fog még állni. Persze a horror kedvelőket sem felejtem el, hisz készül a fejemben a történet. Aztán szeretnék megpróbálkozni még egy műfajjal, a romantikus-drámával, amit említettem pár kérdéseddel ezelőtt. Nem utolsós sorban pedig, lehet, hogy új külsőt és belsőt kap a Selena Lowell naplója. 

Szerencsére történetekben nálam nincs hiány, csak győzzem meg írni.

Moncsi: Köszönöm szépen Selena B. Lowellnek ezt a beszélgetést és a kérdéseimre adott válaszokat. Megtisztelő volt számomra, hogy vállalta ezt az interjút, és az is, hogy ilyen közvetlen volt. 
Ha szeretitek a borzongást, a démonokat, szörnyeket, misztikus lényeket akkor ne hagyjátok ki Selena B. Lowell könyveit. 



Pálma Pásztor: Egy lovag küldetése "elhagyós" könyv - ("Nagyon erős 4, 5 csillagot tudok adni erre a történetre. Bár nagyon tetszett, és sajnáltam, hogy el kellett hagynom, azért volt némi gondom vele")

Köszönöm Pásztor Pálma írónőnek, hogy az „Elhagyós” játék keretében felajánlotta az A lovag küldetése című kötetét. Őszintén megmondom, nagyon sajnáltam, hogy el kellett hagynom a könyvet, mert nekem nagyon tetszett. Annak ellenére, hogy van egy kis negatív érzés bennem a történet miatt.
Pénteken hagytam el a könyvet, Abony Vasútállomás egyik padjára tettem le. Bízom benne, hogy jó kezekbe került.


Pálma Pásztor:
A lovag küldetése


Tartalom:
Szent Lajos Franciaországában járunk. Az ifjú Claude d'Arras apját orvul megölik, így küldetése fiára száll. Claude-nak meg kell találnia egy fontos ereklyét, amely a királyt illeti. Kezdetét veszi a harccal, kémkedéssel, hűséggel, árulással, no meg egy csipetnyi szerelemmel átszőtt kalandok sora. Claude-ot különös bajtársak segítik, például egy szellemes, bár nem túl bátor udvaronc, egy nyers modorú bölcs lovag, és egy fiatal gyógyítóasszony, aki mellesleg a féltestvére. Szüksége is van rájuk, hiszen az ereklyét apja gyilkosa is hajszolja. A veszedelmes küldetés során azonban a fiatalember nemcsak a relikviához kerül közelebb, hanem apja emlékéhez is. És végül már az sem olyan egyértelmű, hogy hol lenne a legméltóbb helyen az ereklye…



Véleményem
4,5 / 5

Nagyon erős 4, 5 csillagot tudok adni erre a történetre. Bár nagyon tetszett, és sajnáltam, hogy el kellett hagynom, azért volt némi gondom vele. Ugye észrevettétek, milyen sokára tudtam befejezni? Nem a történet miatt volt, hanem azért, mert nagyon picik voltak a betűk. Ezt emelném ki negatívumként. Amúgy 5 csillagos lehetett volna… Bármennyire is tetszett, a betűméret nagyon kicsik voltak, ez viszont rontotta az olvasás élményét.  Kedvenc karakterem mindenképp Sybille volt. Imádtam, ahogy nem adta fel az elveit, a gyógyítást, segíteni akarást. A másik nagy kedvencem Gerard. A mogorva, semmivel sem elégedett lovag. Nagyokat kuncogtam, mikor mindenhez volt hozzáfűzni valója, és még nemes és bátor is. Thibaul-t kicsit elveszett léleknek tartom, de helyén van az esze, már amikor..

Claude-ot viszont gondoskodó, bátor lovagnak ismertem meg, aki a körülményekhez képest talpon tudd maradni, és mindig emberséges. A történet szerint Édesapja, Pierre meghal, de utoljára levelet küld a fiának, hogy teljesítse be a küldetését. Itt kezdődik a nagy kaland. Hajsza a rejtélyes ereklye után, melyre sokak fenik a fogukat. A történet során megismerjük Claude bátorságát, bajtársiasságát és azt, hogy kik az igaz, hű barátok mellette. Nagyon tetszett a történet, és végén olyan érzésem volt, hogy folytatni kellene még. Nem így kellene véget érnie, hogy Claude semmit sem kapott meg, már az életén, szabadságán kívül.

Mindenesetre számomra ez a könyv könnyed kis olvasmány volt, mindannak ellenére, hogy fél csillagot vontam le a betűk mérete miatt. És amiatt is, hogy sokáig tartott elolvasni. Úgy vélem, ezt a történetet, érdemes folytatni, és ha folytatná az írónő, érdemes lenne picit odafigyelni erre a hibára.


Szívből ajánlom annak, aki szereti a középkori lovag történeteket, kalandokat és néha vicces beszólásokat. Köszönöm még egyszer Pásztor Pálma írónőnek a lehetőséget.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Anne L. Green: Elfojtott indulatok (Elfojtva 1.) "Vajon el lehet egyszerűen csábítani egy vérbeli csábító lányát???"

Ha egy igazi érzelmi hullámvasútra akartok felülni, akkor szeretettel ajánlom nektek Anne L. Green könyveit. Ezek közül is az Elfojtva sorozat első részét, az Elfojtott indulatokat. Ez számomra sokkal nagyobbat ütött mint, Jason és Nina története, a Viharos érzelmekben. Pedig azt a történetet is nagyon szeretem, de arról majd egy másik cikkben mesélek.

Anne L. Green
Elfojtott indulatok
(Elfojtva 1.)







Tartalom:

A szerelem lehet erősebb, mint a családi kötelék?

Ian Bryton nem az én súlycsoportom. Igazi nehézfiúnak tűnik a képei alapján, de meg kell hagyni, állati jó pasi. Imádom a csibész mosolyú, dögös szívtiprókat. Ha pedig még bomba testük is van, néhány szexi tetoválással, na annak már tényleg nehezen tudok ellenállni. Nem tehetek róla, bukom az ilyen fazonokra. Izgalmasak, érzékiek, férfiasak és veszélyesek.

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green megírta a lázadó Maya Cross érzéki, humoros, ám szívszorító történetét. Az Elfojtva-sorozat első kötetéből megtudhatjuk, mi történik, ha egy olyan pasi keveredik a családba, aki már első ránézésre is igazi rosszfiú, akit semmi más nem érdekel, csak a csajok, a pia, a tetkói és a több száz lóerő a lába közt. Vagy talán mindez csak a látszat?

Véleményem:
5/5

Most dúl a lelkemben az üresség. Rengeteg kérdés kavarog még a fejemben, amire remélem, hogy választ kapok majd jövő nyáron a folytatásban. Igen, sajnos egy évet kell várni az olvasónak arra, hogy vajon, hogy is alakult Ian és Maya története. Már most várom. Na, de ejtsünk szót az első részről. Nem tudom, hol is kezdjem. Anne L. Green most felülmúlta saját magát, mert egy olyan történetet alkotott meg, ahol nem egy problémával néznek szembe a szereplők, hanem számtalannal. Amikor az olvasó azt hiszi, hogy a történetben minden a helyére került, akkor az írónő rak bele még egy csavart. Sajnálom szegény Iant, mert nem volt könnyű gyermekkora, és fiatal felnőtt évei sem úgy alakultak, ahogyan azt szeretnék az emberek. Mert olyan társaságba keveredett, ami nem éppen vált a hasznára. De ez nem gátolta meg abban őt, hogy továbbra is keresse önmagát. Bár egy pórázon vetetett ''kutyára” emlékeztetett, mégis bebizonyította, hogy nem az, mert ő egy igazi harcos. Aki így vagy úgy, de a győzelemre hajt. Legyen szó üzleti ügyről, szerelmi életről, vagy az életért folytatott folyamatos harcról. És persze ott van Maya is, aki egy elég egyéni személyiség, ugyanis ha a szüleit górcső alá vesszük, tudhatjuk, hogy nem kispályás a csaj, ahogy a kedves papa sem volt az annak idején :). És valljuk be, a vér nem válik vízzé, ahogy az alma sem esik messze a fájától. Ez a két mondás nagyon is leírja Maya jellemét és az apjával való kapcsolatát. Mert egy talpraesett nő. Bár Alextől örökölte a makacsságát, a kitartását, a levakarhatatlanságát (lásd. Eltitkolt múlt Alex és Lexi története), de örökölt Lexitől is sok mindent a szépségén kívül, például: a csodás hangját, a zene szeretetét és a kacérságát. Míg Iannak nem volt könnyű élete, addig Maya szeretetben nőtt fel. Nagyon tetszett nekem ebben a könyvben, hogy a régi szereplők bizonyos formában megjelentek újra, még ha csak említés szintjén is. Ami nagyon érdekes volt az az, hogy miután a két jómadár lenyugodott (Alex, Aiden) felismerték Ianban önmagukat.

E könyv sok titkot tartogat, jelenről, múltról és jövőről egyaránt. Sok kérdést is feltesz az olvasó olvasás közben. Pl. : Hogyan teheti egy apa azt a fiával, amit Iannal tett az apja? Miért kegyetlenek egyes szülők? Milyen az, amikor egy olyan „családba” kerülsz, amit te választasz magadnak? Kik a barátok, kik az ellenségek? Vajon van olyan ember, akiben feltétel nélkül megbízhatunk, vagy mindenki hátba szúr minket? Mennyi fájdalmat és nehézséget bír elviselni egy emberi lélek? Mennyi nehézség és küzdelem kell ahhoz, hogy végre boldogok legyünk? Vajon vannak olyan dolgok, amiket egyszer megbocsátunk és el is felejtünk? A múlt örökké üldözni fog? Van olyan helyről végleges kiszállás, ami egy életbe is kerülhet? Mennyi kérdést és még mennyi titkot rejtenek ezek a lapok! Ian és Maya története egy igazi hullámvasút. A könyv többek között feldolgozza a családon belüli erőszakot, a gyászt, az elvesztés fájdalmát, a drogok és alkohol hatásait.

Köszönöm az írónőnek, hogy megírta ezt a nem mindennapi történetet, és hogy elveszhettem kicsit még a Cross család mindennapjaiban. Emellett cseles az írónő, mert a novellát úgy fonta bele a történetbe, hogy eleinte az olvasót megzavarja, és a végére már nem is tudja, mit tartogat számára a könyv, és mit tartogat a novella. Élveztem minden sorát.

Kedvenc idézeteim:






2020. szeptember 12., szombat

L. J. Wesley: Hetedhét birodalom – Ahol a tündérmesék véget érnek


Nem ismertem L. J. Wesley műveit, így amikor az író megkért, hogy olvassam el a Hetedhét birodalom című könyvét, örömmel kaptam az alkalmon. Szeretek számomra új szerzőkkel megismerkedni, ráadásul ennek a regénynek a fülszövege is azonnal felkeltette a figyelmemet, így nagy várakozással vetettem bele magam az olvasásba. Ezúton is köszönöm a lehetőséget!

L. J. Wesley: Hetedhét birodalom


Tartalom:

És boldogan éltek, amíg meg nem haltak. A mesék mindig így érnek véget, de a happy end csak addig tart, amíg a függöny össze nem zárul. Ideje megtudni, mi történt Hófehérkével a boldogító igen után. Beleszerethetett a hercegbe első látásra, vagy csak a hála vezérelte? Mi történt a saját országával? És persze, mi van a többi hercegnővel, akikkel egykor osztozott a mesekönyvek lapjain?

Íme egy könyv, ami pontosan ott kezdődik, ahol a mesék véget értek.
Egy komor, sötét történet, ami nem a szende kislányoknak íródott.

Véleményem:
5/5

Gondolkoztatok azon gyerekkorotokban, hogy mi történik a mesékben a happy end után? Én állandóan. Persze nem úgy képzeltem el a boldogan élteket, hogy Aranyhaj PTSD-ben szenved és visszamegy a tornyába, Csipkerózsika meg a hosszú alvás miatt kimaradt évtizedeket úgy pótolja, hogy folyton ezer fokon pörög, a férje nagy bánatára.
A Hetedhét birodalom főszereplőjének, Hófehérkének sem úgy alakult a sorsa, ahogy azt elképzelte. Bár sejthette volna, hogy egy olyan herceggel, aki lelkesen csókolgat egy halott nőt, nincs minden rendben, de a hála és a szerelem elaltatta a gyanakvását. Aztán pillanatok alatt újdonsült férje kastélyában találja magát, már-már fogolyként, a rózsaszín köd pedig oszladozni kezd, amit a hercege nem vesz jó néven, sőt erőszakossá is válik. Ezután a pasas már egyáltalán nem is tűnik olyan jó partinak, mint első pillanatban.
Szóval Hófehérkénk élete sem fenékig tejfel, de nem kell aggódni érte, mert ő egy kemény, eltökélt csaj. Megvan a terve, hogyan szökjön el a férje birodalmából, hogy aztán a saját királyságában uralkodhasson. Lehetőleg anélkül, hogy egy herceg durván megszabja, mit és hogyan tegyen.
A történet Hófehérke útját mutatja be, a kalandokat és nehézségeket, amiket le kell gyűrnie ahhoz, hogy királynő lehessen. Ez az út pedig végig nagyon izgalmas, és gyakran tud meglepetéssel szolgálni. Tetszett, hogy az író kerüli a kliséket, hogy rengeteg egyedi megoldást használ. Azt pedig főleg szerettem, ahogy a mesék alapköveit ugyan megtartotta, de egy teljesen más világot, más hangulatot kreált hozzájuk. Ez a regény igazából egy komor fantasy, ami elég sötéten festi le az emberi kapcsolatokat, a tündérmesei elemek ellenére.
Hófehérke remek főszereplő. Egy erős, öntudatos lány, aki az őt ért csapások ellenére is kitart. Vannak nehezebb pillanatai ugyan, de túllendül rajtuk. Imádtam, hogy az egész történetet áthatja az, hogy egy hercegnő egyedül is lehet okos és bátor, egyedül is elérhet bármit, nem kell neki a fehér lovon érkező herceg, hogy megmentse. Ezt a tanulságot pedig nem szájbarágósan kapjuk, hanem egy izgalmas történetbe csomagolva.
Az útja során Hófehérkének persze akadnak segítői. A kedvencem Zin, aki testőrként kerül a lány mellé. Nagyon élveztem a csipkelődős, civakodós jeleneteiket, és nagyon szerettem, hogy végül barátok lesznek.
Imádtam az író stílusát, a történet humorát, a sorok mögött bujkáló iróniát. Azt, hogy ez egy könnyed, gyorsan olvasható történet, mégis észrevétlenül tanít arról, hogy a nők, legyenek akár hercegnők, képesek ugyanarra, amire a férfiak.
Azoknak ajánlom a regényt, akik szeretik a humort, a nem sablonos fantasyt, és nem rettennek meg attól, ha keményebb témák is előkerülnek. Na meg ha nem bánják, hogy a könyv olvasása után teljesen más szemmel fognak a tündérmesékre tekinteni.

A könyv megvásárolható a Mogul kiadó webshopjában:

A szerző Facebook oldala: