2021. december 31., péntek

Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Egy humoros fantasy regényt olvastam Tarja Kauppinen tollából A nép igazsága címen. Köszönöm az írónőnek, hogy lehetővé tette, hogy elolvashassam a könyvet, és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla. 



Fülszöveg:

Havasfelföld ​a fertő és a métely világa, alantas, szentségtelen vidék. Csak a legmegátalkodottabbak maradhatnak életben itt, s Leiden nem tartozik közéjük, így hát menti az irháját. Bár ne tenné…
Hősünk a frontra kerülve egykettőre ráeszmél, hogy mindennél van rosszabb. Hogy a könyörtelen valóság gyakran felülmúlja a képzeletet is, s hogy a sors a héroszok szerepét sem mindig a legrátermettebbekre osztja.

Karcos humorú szatíra egy idegen, mégis ismerős világban, mely maró gúnnyal világít rá az emberi természet fonákságaira. Pszeudotörténelmi drogtúra lelkünk legmélyebb bugyraiba. Spirituszmámoros ámokfutás a nihilbe. Egy száraz, sötét kacaj.
Havasfelföld hantolatlan gyalázattól fertéztetett tájain barangolva szembenézhetünk a bennünk lakozó árnyakkal, s az őrült, ugyanakkor megrendítően valószerű kalandok közepette a szemükbe kacaghatunk.
Fergetegesen cinikus, letehetetlen olvasmány a történelem és a fantasy rajongóinak.

 

Vélemény:

5/5 

Megmondom őszintén, már régóta szemeztem ezzel a kötettel. Folyamatosan az ment a fejemben, hogy vajon nekem való-e. Humorával nemcsak a mai társadalmat, hanem a fantasy műfajt is pellengérre állítja. Ezért folyamatosan ott volt az ujjam a megrendelem gomb fölött, de mégsem jutottam el erre az elhatározásra. Aztán a sors úgy hozta, hogy maga az írónő ajánlotta fel, hogy elküldi nekem a művét, aminek szívből örültem, és az első fejezet után már tudtam, megérte elkezdeni. Szóval, aki hezitál, annak azt mondhatom, hogy csak rajta! Nyomja meg azt a gombot és rendleje meg Tarja Kauppinen történetét, mivel kár lenne kihagyni.

            A történet szerint Leiden, kissé együgyű, viszont külsőre igencsak szemrevaló zwelf (igen, jól hallottad, nem elf, hanem zwelf – a németeseknek ismerős lehet) megidézi Globberinát (nem, nem bloggerinát), aki világuralomra tör. Ennek az uralomnak aztán maga Tarja (nem, nem az írónő, vagyis nem közvetlenül, hanem a történet egyik főszereplője) vet véget. Innentől megkezdődik a harc a hatalom megragadásáért és fenntartásáért.

            Leidenről már elmondtam, hogy külsőleg szemrevaló, viszont kissé együgyű, afféle lebutított Don Quijote, aki elindul a nagy kalandra, hogy hős lovag váljon belőle. Aztán persze ahelyett, hogy csatákat vív, padlót suvickol és bakancstalpat eszik. Ő az, akivel csak úgy véletlenszerűen történnek az események, sodródik velük. Bevallom, egyes részeknél megsajnáltam őt. Hiszen ha visszagondolok, rossz emberek közé keveredett, de ő maga nem sok rosszat tett a világgal (persze Globberina megidézésén túl), igaz, jót se.

            Tarja az a „jég hátán is megél” típus. Persze sejthető volt mindvégig, hogy van egy titka, mivel ő csak úgy in medias res előkerül az erdőből, és miután elteszi láb alól az előző tulajt, ő lesz a Didergő Vándor fogadósnője. Okos nő, tudja, milyen eszközök állnak rendelkezésére ahhoz, hogy a lehető legtöbb hasznot hajtsa (és nem, nem a testével, mint párszor Doranna). Céltudatos és vakmerő. Az, hogy az ember mennyire kedveli őt, az már más kérdés.

            Doranna, a könyvtáros-kisasszony testesíti meg a nők legrosszabbikát – szerintem. Amellett, hogy fehérmájú (szereti a férfiak társaságát), még hataloméhes is, és a szerencse is sokszor az oldalán áll, segítve őt. Rafinesse, ahogy a neve is elárulja, ravasz férfi, aki a saját malmára hajtja a vizet, ahogy a történetben (talán Leidenen kívül) mindenki. A szereplők közötti szövetség és/vagy konfliktus és a hatalomért folyó harc adja A nép igazsága történetét.

            Szoktam arról is írni, mi az, ami kevésbé nyerte el tetszésemet. Most ettől eltekintenék. Egyben volt ez a történet. Kellő időben és módon értek össze a szálak, szórakoztatott, én élveztem minden sorát. Még édesapám (aki katona) régi, kissé vicces katonatörténetei is eszembe jutottak róla, főleg az elején. Persze azok tartalmilag más sztorik voltak, mégis hangulatában felidézte őket a regény.

            Összességében A nép igazsága szórakoztató karikatúra, szatíra jelen társadalmunkról. Az egyes szereplőkkel bizonyos jellemtípusokat mutat be. Megjelenik a sodródó, ártatlan (kissé buta) hős, a ravasz üzletember és a hataloméhes asszonyság archetípusa. Az ő különbségeik, vagy éppen összhangjuk adja a mű lendületét, mely továbbvisz a végkifejlet felé. Humoros olvasmány, de nem feltétlenül való mindenkinek, hiszen magát a fantasy műfajt és a társadalmi jelenségeket is erősen kritizálja. Én nagyon jól szórakoztam rajta, ajánlom mindenkinek, aki szereti a karcos humort, a szatírát és aki egy igazán különleges történetre vágyik.

 A szerző oldala

Moly


Karády Anna: A füredi földesúr (A füredi lány 2.)

 Egy, az idő szabályait áthágó, fordulatos romantikus történelmi regényt olvastam Karády Anna írónő tollából A füredi földesúr (A füredi lány 2.) címen. Köszönöm a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla. 


Fülszöveg:

Te ​meddig mennél el, hogy megvédd azt, akit a legjobban szeretsz?

257 éves szerelem…

1764, Füred.

Azt mondják, léteznek sorsfordító találkozások: Anna, a nincstelen fiatalasszony felforgatja a gazdag, kálvinista nemesi família életét kevesebb mint fél esztendő alatt. A füredi földesúr – Oroszy Mihály – katolikus hitre tér és megházasodik. Elvégre a szerelem mindent legyőz…

A mesékben a szerelmespár boldogan él, míg meg nem hal; de az élet nem tündérmese…

Könnyek és viharok nélkül nincs házasság; a hitvesi ágy – különösen egy földesúré – nem csak mámort tartogat.

A zárt ajtók titkot őriznek – nem is akármekkorát –, hiszen Anna a XX. században született.

Boszorkány vagy időutazó?

Házasságukban világok ütköznek, szerelmük fájdalmas áldozatokat követel. Vajon létezik-e jövő azok számára, akiket az idő szétválaszt? A végzet jéghideg közönnyel rövidre szabta közös életüket, a földesúr azonban nem nyugszik bele a sors ítéletébe, más utat választ.

Karády Anna új regényében, amely A füredi lány önálló kötetként is olvasható folytatása, bepillantást nyerhetünk a XVIII. századi nemesek kiváltságos világába, a szemünk előtt elevenedik meg egy földesúr hétköznapi élete és egy nem hétköznapi szerelem megrendítő története.

 

Vélemény:

5/5

Nagyon jólesett visszatérni Karády Anna világába. Amíg A füredi lány egy bimbódzó szerelem kezdetét, addig A füredi földesúr már a házasság éveit taglalja. Ahogy én is írtam, A füredi lányról szóló ajánlómban, hogy nem tetszett, mennyire beadja a derekát Anna a történet végén. A füredi földesúrban viszont örültem annak, hogy a regény elején mennyire szembemegy az urával (bevallom, néha kicsit sok is volt). Engem is felbosszantott az akkori nemesifjak viselkedése. Az egyik egymás után, számolatlanul dönti le a lányokat a lábáról, míg a másik gyáva alak, és ott nem segít, ahol kell. Vadászatokra járnak, bort pedig kávé helyett isznak (reggel, délben, este), bizony én sem hagytam volna szó nélkül a férjem kilengéseit. Főleg úgy, hogy ő szabadon eljárhat, Annát pedig a négy fal közé zárva tartja. De abban a világban ez volt a természetes. Nem számít, hol tölti a férj az éjszakát, ha a feleségéhez tér vissza reggel. Anna persze más körülmények között nevelkedett. Ez olyan ellentéteket szül, ami miatt nem láttam sok esélyét, hogy ők ketten kitartsanak egymás mellett, aztán mégis… Vitáik ellenére persze érződött közöttük a mély tisztelet és szerelem. Aztán az élet egyszer csak közbeszólt, és olyan helyzet elé állította a fiatalokat, aminél dönteniük kell. Ebből is látszik, Mihály inkább a tettek és nem a szavak embere, hiszen gondolkodás nélkül lemondott a saját kívánságairól, csak azért, hogy Annának jobb legyen. Ekkorra persze már eltörpült a regény kezdetén lévő sok veszekedés és a különböző világképekből fakadó ellentét.

            A füredi lányban az tetszett, hogy olyan részletesen leírták az akkori életet, hogy milyen volt a 18. századi magyarság helyzete. Ez egyes olvasók számára kissé lassúvá tehette a történéseket, de én élveztem. Az ördög a részletekben rejlik. Ebben a történetben ez elmarad (mert már ugye tudjuk). De azért az írónő néha belecsempészett néhány érdekességet, amiért külön köszönet. Például érdekes volt a temetésen lévő kézcsók szokása, illetve, hogy az akkori emberek mit gondoltak az olyan nőkről, akik házasok voltak, de még nem estek teherbe, akárcsak az isten/ördögfélés. Ezek az apró részletek megfűszerezték a regényt. Örülök, hogy nem csupán Anna és Mihály kapcsolatáról, hanem a körülöttük lévő világról is olvashattam még. Jólesik elmerülni benne.

            Arról is szoktam írni, mi az, ami kevéssé nyerte el a tetszésem. A mű elején én már rég megbocsátottam volna a férjemnek, amikor Anna még duzzogott. De olyan helyzet is akadt, amikor én a helyében már a hazautat fontolgattam volna, míg ő beadta a derekát. De nem vagyunk egyforma vérmérsékletűek, és ezt igazán nem írhatom a regény számlájára. A regény végén viszont nem nyugodtam meg, sőt! Akik nem akarnak spoilert, azok most ugorjanak a következő bekezdésre! Ott végződik a történet, hogy Anna számára veszélyes a 18. századi világ és megállapodnak abban, hogy megtalálják a módját, hogy Mihállyal együtt a 21. századba kerüljenek. Én nagyon remélem, hogy erre nem kerül sor. Nem azért, mert ellendrukker vagyok, hanem azért (amit Anna is felvet), szerintem Mihálynak nem való a 21. század. Furcsa lenne, idegen a gondolat, hogy a férfi belecsöppen az okostelefonok és síkképernyős tévék világába anélkül, hogy megbolondulna. Úgyhogy nagyon remélem, ez nem következik be. Viszont, ha már eladta az ottani földjeit, furcsa lenne abban a világban maradni. Úgyhogy csak egy lehetőség van – szerintem; ha mindkettejük számára idegen korba kerülnek. Ez persze csak fejtegetés, és nem írható negatívumként a regény számlájára, de ha a 21. században játszódik a következő kötet, valószínűleg elgondolkodok azon, hogy elolvassam-e. Elvégre a 18. századnak megvan a maga romantikája, ettől olyan különleges a két regény.

            Összességében A füredi földesúr méltó folytatása volt A füredi lánynak. Számomra túl is szárnyalta az első kötetet. Nagyon tetszett a regény háromnegyedénél lévő csavar és bevallom, nagyban hatott rám a könyv. Annával együtt izgultam, amikor nem tért haza a férje, együtt voltam dühös Mihályra, együtt sajdult bele a szívem, amikor el kellett válniuk, és vele együtt örültem a viszontlátásnak. Úgyhogy azt tudom mondani – amellett, hogy egy szerelmi történet, ami a múltban játszódik –, nagyon kiélezi az ellentétet a 18. századi férfi és a 21. századi nő között. Néhol úgy éreztem, ez az ellentét nem áthidalható, de ahogy minden tündérmesében lenni szokott, a szerelem még a legnagyobb akadályokat is legyőzi. Egyelőre. Várom a folytatást.

A szerző írói oldala 



2021. december 30., csütörtök

Becz Dorottya: A nadragulya titka (Időtlen bűnök I.)''Igazi kalandos kisregényt tarthat az olvasó a kezei közt"

Szeretném megköszönni Becz Dorottyának és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak a bizalmat, hogy elolvashattam ezt a titokzatos, misztikus és izgalmas kisregényt, aminek címe: A nadragulya titka (Időtlen bűnök I.)

Becz Dorottya: A nadragulya titka
(Időtlen bűnök I.)


Tartalom:

A nadragulya titka

Három fiatal nő – egy közös karma és ezernyi kaland.
Anna, Réka és Dia elválaszthatatlanok, mióta csak ismerik egymást. Barátságuk akkor mélyül el igazán, amikor mindhárman az önismeret kanyargós ösvényére lépnek. Ekkor fedezik fel, hogy jelen életük problémáira a megoldást a múltban, előző életeikben érdemes keresniük, ezért úgy döntenek, nekivágnak a rázós utazásnak, hogy titkok és rejtélyek nyomába eredjenek.
A sorozat első részében a barátnőket a végzetük a középkorba repíti vissza, ahol boszorkánysággal és gyilkossággal vádolják őket, majd máglyahalálra ítéltetnek.
Vajon kiderül-e, ki a valódi bűnös, és visszatérhet-e Anna, Réka és Dia a jelenbe?

Véleményem:
5/5

Érdekes, de rövid történet volt. Ezt zsánerileg inkább a misztikus fantasy kategóriába sorolnám. Az alap történetet úgy jellemezném, hogy három, harminc év feletti nőről szól, akik a mostani életükben legjobb barátnők, de az előzőben testvérek voltak. Dia, Réka és Anna történetét mesélte el az írónő. Akiket nem csak az előző életük, nem csak a mostani barátságuk köt össze, hanem egy álom is, amiben egy fehér csuhás férfi áll a középpontban. Ezért elhatározzák, hogy kiderítik, mi is ez valójában, így felkeresnek egy régi, romos templomot, ahol minden elkezdődött szerintük. A lányok felállítják a sátrat, a sátortól tisztes távolságban gyertyákat és füstölőt helyeznek el, ezeket meggyújtják, és körbeülik. Mire magukhoz térnek, egy másik világban találják magukat, ahol gyilkossággal vádolják őket. Ekkor Dia rájön, nekik kell kideríteni, hogy mi is történt ott valójában. Ki az igazi gyilkosa Sárának, az ártatlan lánynak? És vajon a lányoknak sikerül kideríteniük ezt? Vagy akad segítségük? Vajon megmenthetik magukat? Ezekre a kérdésekre ad választ a történet. Van egy érdekes érzésem ezzel kapcsolatban, mégpedig az, hogy bár lezárt a történet, mégis folytatásért kiált. Mert végülis a rejtély megoldódott, de hogy mi lett a lányokkal, az nem. A vége figyelemfelkeltőre sikerült. Úgyhogy az emberben újabb kérdések merülnek fel. Mi történt valójában? Hogy lobbant lángra a sátor? És mi a titokzatos üzenet a kezükben?
Köszönöm még egyszer a lehetőséget Becz Dorottya írónőnek és a Magyar Szerezők Könyvei Magazinnak.

Becz Dorottya hivatalos oldala

Becz Dorottya weboldala

Libri

Book24

2021. december 29., szerda

Maddie Grand: Gyöngyöm - ("Ehhez a történethez megfelelő lelkiállapotra volt szükség. Ez meg is volt. Múlt hét csütörtökön megkaptam az első covid oltást, és nem igazán éreztem jól magam. De ez a gyönyörű történet annyira megfogott, alig bírtam letenni. Épp csak vacsira, tusolásra tettem félre. Nagyon magával ragadott ez a könyv, ahogy haladtam, olvastatta magát, gyönyörű megfogalmazás, szép kerek történet.")

Szeretném megköszönni Maddie Grand írónőnek, hogy elolvashattam Gyöngyöm c. könyvét. Az biztos, hogy nálam nagy kedvenc lett ez a történet, és nyomtatottan mindenképpen szeretném beszerezni. Valamikor újra fogom olvasni ezt a nem mindennapi romantikus regényt. Köszönöm a lehetőséget és szívből merem ajánlani nektek.

 Maddie Grand:
Gyöngyöm


Tartalom:

Belegondoltál valaha abba, hogy mit tennél, ha a legnagyobb boldogságban veszítenéd el azt, akit a legjobban szeretsz? Ha az életed olyannyira üres és fájdalommal teli lenne, hogy nem is akarnád már élni? Vagy mit tennél, ha éppen akkor szakítanának el az élettől, amikor az a legnagyobb kincset tartogatja a számodra? Te tovább tudnál lépni?

Pearl, Zack és Angie. Egy férfi, két nő és egy halálos baleset.

Három ember élete fonódik össze, három kilátástalannak tűnő élethelyzetben. Vajon ők hogyan döntenek? Képesek megtalálni a megoldást, vagy csak sodródnak az árral? Megadják magukat a sorsnak, vagy küzdenek? Az életért. A boldogságért.

Ez a történet azoknak szól, akik vágynak érezni az élet édes perceit, de ha kell, a kínjait is. Azoknak, akik nem félnek érezni, hogy élnek, és akik mernek hinni. Ha hiszel a szerelemben, hinned kell a csodában is!

 

Véleményem
5/5

Amikor felkeresett engem az írónő Maddie, hogy nem lenne-e kedvem elolvasni a könyvét, kissé vonakodva mondtam igent, mert őszintén megmondom, a borító nem nyerte el a tetszésemet. Viszont fülemben csengett az a megjegyzés, egy másik írónőtől, hogy „Adj esélyt a könyvnek” vagy valami hasonló. Nos adtam esélyt, igent mondtam. S milyen jól tettem! Ha nem olvastam volna, csapkodtam volna rendesen, hogy kihagytam e remek könyvet. Hálásan köszönöm a tanácsot, és a könyvet is.

Őszintén megmondom, ezt a könyvet még március környékén, kaptam kézhez. S nagyon jól tettem, hogy nem rögtön kezdtem el olvasni. Ehhez a történethez megfelelő lekiállapotra volt szükség. Ez meg is volt. Múlt hét csütörtökön megkaptam az első covid oltást, és nem igazán éreztem jól magam. De ez a gyönyörű történet annyira megfogott, alig bírtam letenni. Épp csak vacsira, tusolásra tettem félre. Nagyon magával ragadott ez a könyv, ahogy haladta,, olvastatta magát, gyönyörű megfogalmazás, szép kerek történet.

Gyönyörű és fájdalmas volt egyszerre. Végig éreztem Zack gyötrődő pillanatait és, az érzéseit.  Tökéletes! Első könyves szerzőtől, zseniális. Zack és Pearl szerelme igazi csoda. Egyszerre volt szívszorító, fájdalmas és gyönyörű történetük. Annyira éreztem végig Zack fájdalmát, szinte már fájt olvasni. Még az nap éjjel fejeztem be, könnyes szemekkel. Nagyon ritkán sírok egy történeten, Maddie remek érzékkel írta meg Zack és Pearl szerelmének a kezdetét, az életüket egészen a tragikus pillanatig.

A szerelmük annyira erős, hogy még a halál sem választhatja szét őket. Először azt hittem, hogy elcserélték és Zack nem jól azonosította a halott szerelmét... Álmomban nem gondoltam, hogy ilyen lesz a vége. Hogy ezzel zárja le a történetet az írónő.

Picit hiányérzetem van a történettel kapcsolatban. Mondjuk lehetett volna a végére írni, hogy például 1-2 évvel később. Kíváncsi lettem volna mi lett velük. Megszerettem Zack barátait, és tényleg jó lett volna tudni, hogy mi lett velük. Gondolok Robertre,  aszülőkre, nővérkére, na és a macskára...

Kíváncsian várom írónő további köteteit. Bízom benne, hogy folytatni fogja, illetve fog még több könyvet írni. Mert kár lenne veszni hagyni a tehetségét. Ezek után mindenképpen kelleni fog nekem nyomtatott formában, ahogy fentebb említettem. Csak azt sajnálom, hogy molyon csak 5 csillagot lehet nyomni, mert méltán megérdemli 10-20 csillagot is. Tőlem legalábbis mindenképp.

Én mindenesetre szívből ajánlom nektek ezt a könyvet, ha szereted az érzelmes romantikus történeteket, viszont mindenképp készíts magad mellé egy rakat zsebkendőt, mert szem nem marad szárazon. 

Előolvasás: Lexie King: Királylány - ("Kétszer elolvasva sem volt unalmas, tudom, kissé sokáig tartott másodszor, de higgyétek el, érdemes elolvasni, az utolsó pár oldalnál alig tudtam letenni. ")

Szeretném megköszönni Lexie King írónőnek, hogy amiért  bizalmat szavazott, hogy elolvashassam a második könyvét a Királylány címmel. Azt kell, hogy mondjam, nagyon-nagyon jó ez a könyv. Kétszer olvastam el és mind a kétszer nagyon megfogta a figyelmemet. Imádtam olvasni, az biztos, hogy harmadszor is kézbe veszem. A Királylány című könyv  a NewLine Kiadó gondozásában jelent meg.

Lexie King:
Királylány 
 

Tartalom:

 Amikor magam mögött hagytam New Jersey-t, minden hidat fel kellett égetnem az addigi életemből.
New York zsúfolt rengetegében magányosnak és elveszettnek éreztem magam.
Megismerkedtem egy férfival, aki pokollá változtatta az életemet. Történetesen ő nem volt más, mint a férjem.
Nap mint nap egyaránt mérgezte a testemet és a lelkemet a féltékenysége.
Ám mindig eljön az pont, amikor az ember kiszállhat a játékból.
28 évesen elvált, munkanélküli, hajléktalan emberré váltam, de meg kellett tennem, hogy visszakapjam önmagamat.
Visszamentem New Jersey-be, a gyökereimhez, az összetört, gyenge nőt pedig egy kocsma vécéjében hagytam, és soha többé nem akartam rányitni az ajtót.
De a múlt elől senki nem menekülhet el, ahogy én sem. Árnyként követi minden lépésemet.
Vajon lehetek még ugyanaz az ember, aki a szörnyűségek előtt voltam?

 

 Véleményem
5/5

Nemcsak elsőre, de másodszorra is szuper volt ez a történet. Szórakoztató és egyben fájdalmas volt számomra.  A főszereplő Meredith, akinek sok csapást kellett megélnie hogy megízlelhesse a szerelmet, a boldogságot, a biztonságot. Sok mindenen ment keresztül, de mégis erős, bátor nő lett belőle. Ebben a könyvben két történet található: Az egyik, amikor Meredith újra találkozik Brock-kal, aki tíz évvel ezelőtt elhagyta. A másik történet a napvilágra kerülő titkokról szól, amikbe kis híján mindketten belerokkannak. Hiszen nemcsak Meredithnek vannak súlyos titkai, hanem Brock családjának is.

„Nem látta a szememben a boldogságot. Azt a fajta boldogságot, amikor egy férfi és egy nő örökre összekötik az életüket, örök hűséget esküsznek és úgy vélik: a földi mennyországba léptek a friggyel.”

Az írónő nagyon jól összefűzte a két történetet,  mert a könyv végére  minden kérdésre választ ad. Tetszettek a pikáns párbeszédek, a felszabadult Meredith. Gabrielről és Jeanról szívesen olvasnék külön történetet, vagy esetleg Noahról is. Így el is árulom, hogy ők a kedvenceim jó Noah nem százas ,de hátha a sors elé dobna valakit, amitől észhez térne. Gabriel és Jean, hm.. Érdekes páros lennének  szerintem. Ki tudja, mit talál ki az írónő. Ugye? 

„Megfagy az ereimben a vér, hiába döntött ma csúcsot a hőmérséklet. A húsvilla kicsúszik a kezem közül, amikor összekapcsolódik a tekintetünk. Halk koppanással érkezik a húsok közé.
Lángoló vörös.
Meredith!
Meredith Burton a szomszédom!” 

Kétszer elolvasva sem volt unalmas, tudom, kissé sokáig tartott másodszor, de higgyétek el, érdemes elolvasni, az utolsó pár oldalná alig tudtam letenni. Nagyon vártam a végét, hogy ez első előolvasás óta mennyit, miben változtatta meg az írónő.

Waoo! Erre aztán nem számítottam. Nem kicsit lepett meg. Jó nagy csavart tett bele a történetbe. Tudtam, hogy változás lesz benne, de ennyire nem. Nagyon ledöbbentem, de szerintem ez így pont jó is. A végső verzió sokkal jobb lett, mint az előző.

„- Mikor iratkoztál be te is a seggfej akadémiára?
- 2006 júniusában, azóta tart a képzésem.” 

S szokás szerint megint a második regénnyel kezdtem el az első helyett. De ahogy eddig is, most sem bánom. Sőt! Ezután nekiállok az első kötetnek, és várom a harmadik, negyedik,  sokadik könyvét az írónőnek. Nálam etalon! Figyelni fogom a munkásságát, megéri, mert nagyon szeretem a pikáns, érdekes, humoros párbeszédeket, amik feldobják az ember hangulatát. Van ám humor bőven! Szívből ajánlom minden romantikát/romantikus történetet kedvelő olvasónak. Érdemes Lexie King könyvét a kezetekbe venni!
 
A könyvet itt tudjátok beszerezni:

2021. december 24., péntek

Hajnal Kitti: Főnix ''Szívet tépő tanulságos történet, amely megmutatja milyen is az igazi szeretet"

Szeretném megkérni minden 18 év alatti kedves olvasónkat, hogy az alábbi cikket csak szülői engedéllyel olvassa el.

Most megint egy LMBTQ+ ifjúsági regényről hoztam nektek véleményt. Ez a könyv nem más, mint Hajnal Kitti: Főnix című meleg regénye. Az írónőnek ez a könyve komolyabb hangvételű és kevesebb humort tartalmaz, mint az eddigiek. A Főnix nemcsak a LMBTQ+ emberek életét feszegeti, hanem a gyászt és a tanár-diák kapcsolatot is.

Hajnal Kitti:
Főnix

Tartalom:

Kaphat-e főnixként szárnyra hamvaiból egy kapcsolat? Képes-e egy erősnek indult szerelem túlélni az idő, a titkolózás és a kimondatlan szavak okozta sebeket?
Jake tizenkilenc éves. Három szenvedélye van: a festés, a motor és Noah. Három éve alkotnak egy párt, Jake épphogy tizenhat múlt, amikor elcsábította a férfit, aki a tanára volt. A kapcsolatukat így több okból is titokban kellett tartaniuk, a négy fal azonban nemcsak köréjük nőtt, egy idő után közéjük is állt. Az egyre több súrolódás egyre több veszekedést szült, Jake ráadásul egy vitájuk hevében elkövetett egy súlyos bűnt, ami tovább mélyítette közöttük a szakadékot. Amikor azonban Noah életében feltűnik valaki más, és elszánja magát a szakításra, rá kell döbbennie, hogy ők ketten képtelenek elengedni egymást…

Véleményem:
5/5

Ez a regény egészen más hangulatú, mint azt már megszoktam az írónő első két regényében. Ez sokkal bensőségesebben foglalkozik a gyász folyamatával és annak egyes szakaszaival. Emellett a főhőseinknek több mindennel is meg kell küzdeniük. Egyik ilyen probléma az elfogadás. Azt tudjuk, hogy még egy családon belül sem mutat mindenki megértést a nemi identitással szemben, ha az a sajátjától eltérő. Ezért történt az, hogy egyik főhősünket, Jake-et kidobta otthonról az édesapja, és párjához, Noahoz kellett költöznie, aki egyben a tanára is volt. Sokáig titkolniuk kellett a kapcsolatukat, még azután is, hogy Jake már főiskolára járt, és nem Noah tanítványa volt. Emellett Jake nem volt könnyű eset, mert még dühkitörései is voltak, amelyeket sokszor sem ő, sem párja nem tudtak a helyén kezelni. Noah eközben vonzódni kezdett egy tanítványához, és mivel ennek az érzésnek nem tudott ellenállni, a saját érzéseivel hadakozott. Ezt el is mondta párjának, aki eléggé dühös lett és ott hagyta Noah-t. Aztán mikor valamennyire lenyugodott, visszament, hogy megbeszéljék, ami történt. Jake édesanyja betegágyánál hallott egy történetet a hamvaiból feltámadó főnixmadárról, és úgy gondolta, hogy ez a Noah-val való kapcsolatára is igaz lehet. De vajon tényleg igaz? Fel lehet melegíteni azt a parazsat, amelyik az utolsó pillanatig ég? Lángra lobbanhat egy régi szerelem? Vagy hagyjuk a folyót a maga medrében folyni? Bennem sok kérdés merült fel olvasás közben, de a legjobban az foglalkoztatott, hogy Jake hogy tudott ennyi csapást elviselni az élettől. Először meg kellett birkóznia azzal, hogy elveszítette szeretett édesanyját, utána azzal, hogy rájöjjön arra, a saját neméhez vonzódik, majd az apja kidobja otthonról, és később még Noah felelőtlen viselkedése is. Nekem ez sok lett volna. Mégis úgy éreztem, hogy Noah és Jake kapcsolatában Jake a felnőtt. Noah-t meg tudtam volna sokszor fojtani. Sokszor úgy viselkedett, mint a gyerekek. Nem hiába figyelmeztette őt Richard, a legjobb barátja olyan gyakran arra, hogy vigyázzon, mert el fogja veszíteni Jake-t. Míg Noah tanár volt, addig Jake festőművész, amiben nagyon is tehetséges volt. Azt is érdekesnek tartottam, hogy Jake volt a fiatalabb, mégis alig lehetett megtalálni a mai technikát nála. Nem volt oda azért, amiért a mai fiatalok pl. csetelés, társkereső, közösségi oldalak, számítógépes játékok stb. De ez megváltozott, mikor megismerte egyetlen barátját, Lewist.

Röviden és tömören ez lenne a történet lényege. Nekem nagyon tetszett attól függetlenül, hogy ez a regény sokkal komolyabb hangvételű, mint ahogy azt már fentebb is említettem. Emellett itt nem volt jelen az írónőtől megszokott humor. Bevallom, ezt hiányoltam. Ez a történet tényleg jobban koncentrált a gyászra, az elfogadásra, önmaguk megismerésére és elfogadására.

Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy erről a regényről is elmondhattam a véleményemet a Magyar Szerzők Könyvei Magazinban. Gratulálok Kittinek, és remélem, még sok ilyen és ehhez hasonló történettel örvendeztet meg minket. Remélem a jövőben a többi könyvét is olvashatom majd, és hogy a humor sem fog belőlük hiányozni, mint pl.: a Falak vagy a Hinta című regényei.

Hajnal Kitti Hivatalos oldala
Szivárványálom kiadó

2021. december 21., kedd

Előolvasás: Diana Hunt: Őrületbe kergetsz - ("Élvezetes, kikapcsolódást nyújtó, izgalmas regényt tarthattam a kezemben, s merem remélni, hogy folytatni fogja Diana Hunt az írását. Kell még ilyen pszicho-thriller a könyvespolcokra. Kedvenc zsánerem lesz ezután.")

 

Szeretném megköszönni Diana Hunt írónőnek, hogy lehetőséget kaptam, hogy elolvashassam novemberben megjelenő könyvét. Ahogy lenni szokott, megint fordítva olvasom el egy író könyveit, ugyanis az írónőnek ez második kötete, de számomra az első könyve, amit olvastam tőle.. A borító kellően borzongató, a borítókészítő ezúton is szuper munkát végzet. A kötet címe pedig Őrületbe kergetsz. Nem mondom, engem is őrületbe kergetett…

 

 Diana Hunt:
Őrületbe kergetsz


Tartalom:

„Megöltem Winklert, mégis ártatlan vagyok.”
Conor Fostert egy brutális gyilkosság helyszínén fogják el. Testét ellepi az áldozat vére, a késen lévő ujjlenyomat tökéletesen egyezik az övével.
Állítása szerint a tettes Lenard. Lenard Axe, nem más, mint elméjének a másik lakója.
Szabadságát ugyan elveszti, de börtön helyett a Bridewood elmegyógyintézet foglya lesz.
Dr Nathalie Lawson vállát súlyos teher nyomja.
Megállapítani, hogy valaki többszörös személyiségzavarban szenved, vagy mesteri színjáték kíséretében csupán hazudik, embert próbáló feladat.
Főleg, ha a doktornő gondolatait más is leköti. Ami eleinte csak furcsa, majd rémisztő érzéseket kelt benne.
Az új beteg és a hátborzongató események között párhuzamot vonni őrültség lenne.
Vagy talán mégsem?

 Véleményem
5/5

Őszintén megmondom, hogy ez az első könyv, amit olvastam Diana Hunt-tól. Most kissé mérgelődök magamban, hogy tudtam kihagyni az első könyvét. Ezzel aztán végképp meggyőzött, hogy érdemes listára tenni a köteteit a következő húsz évre. Igen, jól olvastátok ennyire tetszett az Őrületbe kergetsz könyv. 

"Conor Foster valóban ebben a ritka mentális betegségben szenved, vagy esetleg az egész csak egy mesteri színjáték műve. "

De! Úristen, mennyi minden történt benne és nem gondoltam, hogy ilyen lesz a vége. Diana jól szőtte a szálakat, nem volt üresjárat, nem volt unalmas a regénye és mindig történt valami érdekes, amin lehetett gondolkodni, hogy is van/volt a dolog…

Conor a kedvencem, Lenard, hát, érdekes fazon. Végig másképpen gondoltam a kettejük kapcsolatát, de  a legutolsó oldalon bedobta a csavart az írónő. Fejemhez is kaptam.. Te jó ég! Maradt egy kérdésem a végére, de ezt most itt  nem fogom megírni, mert spoileres lenne. Ha lesz folytatása, ott biztosan kapok választ. Addig is türelmesen várok, és szívből ajánlani fogom ezt a könyvet.

" Mi csábítóbb, egy gyilkosság után húsz évnyi börtönbüntetést kapni, vagy esetleg egy elmegyógyintézetben várni a gyógyulást egy nem létező betegségből? "

Sajnos nincs viszonyítási alapom az előző kötetéhez, de most kijelentem, hogy mindenképpen el fogom olvasni. S ráadásul már most várom a következőt, hogy abban mivel fog előrukkolni. Ugye lesz folytatása? Nagyon örülnék, mert olyan nagy kérdőjellel lett a  vége.

Szépen bontakozott ki a történet, és nem tolta az arcomba a megoldást, mint ahány könyvben volt eddig. Lassan adagolta a feszültséget, olvastatta magát és sok érdekes dolgot mutatott. Úgy veszem észre, hogy sok kutatómunka előzte meg a regényt. Tetszett például, hogy sok dolgot elmagyarázott, mi milyen jegyei vannak az egyes betegségeknek. Érdekesnek találtam. 

  " Az őrületet szintekre bontották."

Élvezetes, kikapcsolódást nyújtó, izgalmas regényt tarthattam a kezemben, s merem remélni, hogy folytatni fogja Diana Hunt az írását. Kell még ilyen pszicho-thriller a könyvespolcokra. Kedvenc zsánerem lesz ezután. Köszönöm, Diana!

 

A könyvet itt tudod megvenni:

NewLine Kiadó 

Diana Hunt Szerzői oldala

Diana Hunt: Titokzatos Útitárs ''Szenvedélyekkel, titkokkal és meglepetésekkel, fordulatokkal teli regényt olvastam''

Most egy recenziós könyvről hozom nektek a véleményemet. Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a NewLine kiadónak, Diana Hunt írónőnek és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy elolvashattam Diana Hunt: Titokzatos Útitárs c. romantikus erotikus regényét, amely tele volt meglepetésekkel és fordulatokkal.

Diana Hunt:
Titokzatos Útitárs

Tartalom:

Mégis kiben bízhatsz meg, ha senki sem az, akinek mondja magát?
A francia fotós, Alison Fouler megtapasztalja, hogyan lesz egy kétéjszakás vonatútból egycsapásra érzelmekkel teli hullámvasút.
Aaron Miller egy piszkosul vonzó férfi, csakhogy a viselkedése megfejthetetlen.
A titkok felfedése pedig súlyos következményekkel jár.
Alisonnak rá kell jönnie, hogy amibe belecsöppent, az még a legvadabb rémálmain is túltesz.
Létezhetnek valós érzelmek egy olyan világban, ahol minden a megtévesztésről szól?
Nem minden titok hazugság, de minden hazugság mögött egy titok rejlik.

Véleményem:
5/5

Most egy számomra nagyon lassan induló történetről hoztam a véleményemet, amely tele volt fordulatokkal és izgalmakkal. Nem igazán szeretem azokat a könyveket, amelyek nagyon lassan indulnak be. Mert sokszor úgy érzem, hogy ez nem igazán nekem íródott. Sok elbeszélés, kevés párbeszéd. Ezért is olvastam lassabban ezt a történetet. De mégis kellemeset csalódtam benne, mert a könyv negyedik fejezete felé kezdtek felpörögni az események. Ahol is pörögni kezdenek az események. Eleinte úgy tűnhet az olvasónak, hogy egy lány utazását írja le az írónő, aki fényképészként dolgozik eseményeken, és egy ilyen esemény után utazik haza több városon keresztül. Esetleg egy kis útleírást, vagy tájleírást várhatnánk. Nekem mondjuk a tájleírás hiányzott. Mert kicsit ezzel is feldobhatta volna az írónő a tájat. Lehet, hogy azért állok így hozzá, mert én nem nagyon utazgatok és utazgattam a nagyvilágban. Szeretem olvasni, hogy milyen az a táj, amerre a főhőseink járnak. Mert akkor én is beleképzelem oda magamat. A történet alapja tényleg az, hogy a lány utazik haza Párizsba Olaszországon keresztül. Na de akkor kezdjük az alaptörténetet az elején.
Alison éppen hazafelé tartana, de mint mindig, késésben van az állomás felé. Fél, hogy lekési a vonatot. Ezért sietteti a taxist, hogy minél hamarább érjenek oda, mire az közli vele, hogy a sarkon túl ott az állomás. Ahogy ránézett az órájára Alison megnyugodott, hogy ha ügyes, akkor még tud venni magának egy kávét is. Amíg sorban áll, kicsit elbambult, és egy férfi megelőzte. Erre dühös lett és szólt a férfinak, hogy ő állt ott, mire a férfi közölte vele, hogy nem úgy tűnt. Mire végre kikérte a kávéját, és várt, észrevette, hogy egyre kevesebb az ideje, így egyre idegesebb lett. Mire közölték, hogy kész a kávéja már nagyon ideges volt, így meggondolatlanul felvett egy kávét, és elindult a vasútállomás felé, hogy elérje a vonatot. Amikor odaért, kicsit megnyugodott, hogy nem ő az utolsó, és még sokan sietnek a vonatra. Elindult hát az első osztály felé, ahol a fülkéje volt. De mivel a jegye a táskájában lapult, és nem akarta kiszedni, így vissza kellett emlékeznie melyik is a ő fülkéje. És hát bement a 12-esbe. Nem sokkal később megjelent a fülke valódi bérlője, aki nem más volt, mint a kávézóban megismert titokzatos idegen.
A történet innen lesz egy kissé izgalmasabb. De az események igazán csak másnap indulnak be, amikor Alison, olyat lát, amit nem kellett volna.
Összességében a történet és a könyv tetszett nekem, de ettől függetlenül hiányérzetem volt. Sok dolog nem volt elmagyarázva. Sok dolog nyitott maradt. Sőt sok dologra választ sem kaptam. Remélem ennek a könyvnek még lesz folytatása, és megismerhetjük a miérteket is. Mert nekem ez így nem volt kerek. Vagyis számomra nem. Emellett tetszett az, hogy az írónő beleszőtte a maffiát, és a rendőrséget. De ez a kötet nagyon eltérő volt a megszokott elrabolós maffiás sztoriktól.
Még egyszer szeretném megköszönni a lehetőséget a NewLine kiadónak, Diana Hunt írónőnek és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak.



2021. december 11., szombat

Rettig Attila: Emila bolygóközi kalandjai

 Egy bolygóközi utazásról szóló regényt olvastam Rettig Attila tollából Emila bolygóközi kalandjai címen. Köszönöm az írónak, hogy lehetővé tette, hogy elolvashassam a könyvet, és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla. 



Fülszöveg:

Emila, a kék bőrű szorizoni kislány egy űrhajóval elrepül a szülőbolygójáról, és izgalmas kalandokba keveredik.
Találkozik szörnyekkel, apró állatkákkal, boszorkányokkal, egy varázslóval, és rengeteg érdekes dolgot tud meg az univerzumról, valamint sokat tanul saját magáról is. Ezen kívül még egy óriási meglepetésben is része lesz.
Mi az a végtelen? Hogyan néz ki belülről egy űrhajó? Miért álmodunk rosszat néha? Hogyan keletkezett a világegyetem? Miért fontos, hogy odafigyeljünk másokra? Hogyan beszélgetnek egymással a fák? Mit keresnek bálnák az űrben?

Többek között ezekre az izgalmas kérdésekre is választ kapsz a könyv olvasása során.
Irány az űr!


Vélemény:

4,5/5 

Maga az elképzelés nekem nagyon tetszett. Lehetett volna akár szorizoni helyett földi is a főszereplő, aki egyszer a jövőben elindul, és izgalmas kalandokba keveredik. Nekem a tudományos magyarázatok is tetszettek, akárcsak a rövid tudományos szövegek a fejezetek elején, bár az felmerült bennem, hogy nem biztos, hogy ezt a tízéves gyermekek meg is értik. Volt néhány szárazabb rész, amiről úgy éreztem, nem biztos, hogy képes megtartani a gyermekek figyelmét.

            Emila egy talpraesett lány, aki elvesztette anyukáját, apukája neveli, és nem túl rózsás a kapcsolatuk. Nekem néha túlságosan is magabiztosnak tűnt. Nem éreztem, hogy félt volna, amikor egyedül maradt az űrhajóban, ami elindult a végtelenbe. Én felnőttként is biztosan pánikba estem volna, bár lehet, hogy a szorizoniak hihetetlen bátorságot mutatnak ilyen esetekben. Hogy milyen utat jár be kis hősünk? Összefoglalom:

            Először a homikok bolygójára érkezik, akik varázslatos lények. Megtanul kertészkedni, és éppen ez a tudás menti meg őt és kis barátait a gonosz worlockok sanyargatásától. Sajnáltam a homikokat, amikor megtizedelték őket ezek a rusnya lények, és szurkoltam nekik, hogy megtalálják a megoldást, amivel megszabadulhatnak tőlük.

            A rossz álmok bolygója is hátborzongató a maga módján a zombi macskákkal és rettenetes képekkel. De aztán Emila megtanulja, hogy nem kell félni tőlük, és a rossz álmoknak is megvan a helyük a világban.

            Libi bolygója volt a kedvencem. Nagyon tetszett, hogy ott van egy kislány, aki gonosz boszorkány akar lenni, de nem sikerül, mivel mindig elbénázza. Emiatt rosszul érzi, különcnek gondolja magát, de aztán rájön, hogy nem benne van a hiba, ő egyszerűen jó és kész.

            Az Emlékezés bolygóján Emila találkozik édesanyjával. Szívszorító jelenetnek lehetünk tanúi, hiszen elvesztette édesanyját, mégis ott tud beszélgetni vele pár szót. Izgalmas volt a vége, miszerint apukája már majdnem megtalálja őt, amikor egyszer csak eltűnik.

            Zillibió bolygóján sok érdekességet megtudhatunk a világ működéséről. Emila is magába néz, és itt éreztem úgy, hogy igazán bölcs lett. Otthon pedig már teljesen másként viszonyul a testvéréhez és édesapjához.

            Azt már megemlítettem, mi az, ami nem feltétlenül nyerte el a tetszésem. Ez volt egyrészt a túl sok információ egy-egy fejezetben, illetve az, hogy jó lett volna kicsit esendőnek látni Emilát, akárcsak egy valódi gyereket. De ő sok esetben feltalálta magát, és tudta a megoldást mindenre, ezért nekem kevésbé volt életszerű.

            Összességében egy nagyon kellemes olvasmány volt, mely nyit a tudományos világ felé, tanít és egyben szórakoztat. Én a nagyobb gyermekeknek ajánlanám (legalább 13 éves vagy még idősebb kortól). Úgy éreztem, hogy az író is rajong a tudományért és szívesen mesél róla a fiatalságnak. Tetszett, és szívesen vennék még a kezembe akár felnőtt fejjel is más, ehhez hasonló művet. 


Az író elérhetősége

Moly



Lily Defiant: Egan krónikák (Történet egy tündér tollából)

Egy fordulatos fantasy regényt olvastam Lily Defiant írónőtől Egan krónikák (Történet egy tündér tollából) címen. Köszönöm a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla. 



Fülszöveg

Két fiktív helyszín, egy szigetország és egy börtönkolónia adja a fiatal hercegnő, Cessilly Phelon rendkívül izgalmas történetének festői hátterét. Az Egan krónikák lapjain megelevenedő szövevényes kalandok főszereplői az embereken kívül kelta istenek, faunok és tündérek.

A garantált izgalmakat tárogató, meghökkentő fordulatokban gazdag fantasy az éppen nagykorúvá vált hercegnő királynővé koronázásával veszi kezdetét, aki a ceremónia után rögtön olyan súlyos hibát vét, amelyért, úgy tűnik, az idők végezetéig lakolnia kell. Hiába bánja meg szinte azonnal a bűnét, isteni ítélőszék elé kerül, ahol első körben halálra ítélik. A kelta isten Pwyllnek azonban sikerül meggyőznie társait, hogy enyhítsenek büntetésén. Végül úgy döntenek, száműzik az emberi világból egy szigetre, ahol aprócska tündér alakjában az örökkévalóságig együtt kell élnie tettének következményeivel. Ám a száműzött lét sem örök, meglepetések, váratlan fordulatok sora kíséri végig olvasás közben a történet rajongóit.


Vélemény:

5/5

Mivel a fantasy alapból az én zsánerem, és mivel gyönyörű a borítója, nem volt kérdés, hogy a kezembe vegyem-e az Egan krónikákat. Szerencsére nem csalódtam. Nagyon tetszett, hogy egyszerre két sztorit olvashatunk párhuzamosan. Az egyik a börtönsziget eseményeit írja le, míg a másik tulajdonképpen előzményként szolgál, és magyarázatot ad arra, miként került főhősünk arra a szigetre. Már az elejétől fogva érdekelt, hol és hogyan kapcsolódik össze a két szál. Kíváncsi voltam, hősünk mit tett, ami miatt örök börtönlétre kárhoztatták. Kiderül, hogy súlyos a vétke, amit hirtelen haragból követett el, és amit majdnem rögtön meg is bánt, mégis bűnhődnie kellett. A történelem során sajnos nem ő az egyetlen, aki ilyet tett, ez alapján sok ember jutna ugyanarra a sorsra, mint Sziszi. Nekem nagyon kemény büntetésnek tűnt, bár ha valóban megtörtént volna, amiért elítélték, megértettem volna ezt a határozatot.

            A főszereplő, akinek a szemszögéből megismerhetjük a történetet, nem más, mint maga a hercegnő. Nekem nagyon sokáig nem sikerült őt megkedvelnem, a végére is inkább csak sajnáltam őt. Mivel felelőtlen, önző, indulatos, és éppen ezért hozott rossz döntéseket. Jó, nem a halált, de a száműzetést biztosan megérdemelte. Hozzáteszem, a szigeten lévő barátaival is elég durván bánt.

            A történet egyik fő konfliktusát az adja, hogy míg ő a palotában élt és hercegnősködött, ikertestvére a pórnép között épp a feudalizmus megdöntésére készült, lázadó terveket szövögetett. A testvérek próbálnak baráti viszont ápolni, de pontosan a társadalmi különbségek miatt beszélnek el egymás mellett. Amúgy ez nekem nagyon tetszett. Nemcsak az történt, hogy az ikrek egymásra találnak, és minden happy, hanem pont itt domborodnak ki az ellentétek.

            Nagy kedvencem Pwyll, vagyis Will, aki a hercegnő tanácsadójának szegődik. Amikor alkut kötöttek, azt gondoltam: „Na, ezt jól megcsináltad, hercegnő. Most jön az átverés!” Bár sokáig úgy gondoltam, Will ravasz és a maga javára fordítja az összes helyzetet, amibe csak ketten belecseppennek, rá kellett jönnöm, valójában törődik a hercegnővel, az ő érdekeit szolgálja. Meg merem kockáztatni, hogy szereti őt. Így nem jött be a gondolatom, miszerint átveri majd.

            Margaret, a boszorkány karaktere sem volt teljesen ellenszenves. Úgy mutatta be őt az írónő, hogy megértettem az indokait és motivációit.

            Arról is szoktam írni, mi nem tetszett egy-egy történetben. Itt nem tudok ilyet mondani, legfeljebb csak magamat tudom ismételni, miszerint nehezen azonosultam a főszereplővel. De még ő is logikusan volt megalkotva. Elvégre nem minden hercegnőnek kell habos-babos, csupa jóság Disney hercegnőnek lennie. Úgyhogy még tulajdonképpen tetszett is, hogy ő ilyen. A világok logikusan voltak felépítve, minden fejezet kellő izgalmat tartogatott, a végkifejlet pedig kíváncsivá tett a folytatásra.

            Összességében az Egan krónikák egy alaposan felépített fantasy történet, mely két idősíkot mutat be, ami egy ponton összekapcsolódik. A karaktereket kellően árnyaltnak éreztem, a sztori érdekes és jól felépített. Úgyhogy kíváncsi vagyok a folytatásra is. 



2021. december 9., csütörtök

Robert B. Bednar Duxorg - ("A történet szórakoztató is volt számomra, mert nem csak a tudomány része volt jelen benne, hanem emberi érzelmek, kíváncsiság is. Ráadásul remek humorral rendelkezik az író, ami számomra nagy dolog, mert szeretem, ha van humor a történetben, mert így nem kell aggódni amiatt, hogy száraz, unalmas az egész.")

Szeretném megköszönni az Olvasólámpás bloggerének, a Mogul Kiadónak és Robert B. Bednar írónak, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy először résztvehessek az általuk szervezett Bookstagram Tour-on. Az esélytelenek nyugalmával jelentkeztem a Duxorg című könyv olvasására. Így nem is gondoltam, hogy sikerülni fog számomra.

 

 Robert B. Bednar:
Duxorg

 

Tartalom:

DUXORG ​„életre kel” és hamarosan több lesz, mint csak mesterséges intelligencia. Minden szál egy fiatalemberhez vezethető vissza. A szérum, mely őt különlegessé tette, eltűnt. Feltalálójának – Dr. Remcsiknek – menekülnie kell.

DUXORG szuperintelligenciájának közreműködésével és egy zseni kezei alatt egy ÚJ VILÁG megteremtése veszi kezdetét. A lehetőségek kimeríthetetlenek.

A program sikeres működése alapjaiban változtathatja meg a tudomány minden ágát. A világ egyik fele a tulajdonjogáért küzd, a másik fele veszélyt lát benne, s az eltiprására tör.
Az ellenségnek hatalmas az előnye.

A rendszer alapja egyetlen személyre épül. Aki Thomas Redford Junior. Nekik csak őt kell megtalálniuk, és elpusztítani. A veszély napról napra nő.

Vajon DUXORG misztikus, zöldszemű ügynökével és CyberKill segítségével képes lesz létrehozni és megvédi az ÚJ VILÁGOT?

TOM ideje fogyóban, együttműködésük DUXORG számára határidőhöz kötött.
Az óra ketyeg. A versenyfutás az idővel megkezdődik.

DUXORG, és az emberiség jövője a tét.

 

Véleményem
4/5

„Az erő és a Wallabies legyen velünk!”

Nagyon nehéz úgy véleményt alkotnom, hogy ne kotyogjak el a történetből semmit. Egy élmény volt elolvasni, sajnáltam is, hogy vége lett. Hiányozni fog az, hogy esténként előveszem a könyvet és olvasgatom. Tetszettek azok a részek, amikor álom/emlékképek voltak benne. A karakterekről nem sokat lehet tudni, hisz mindegyikükről egy-egy részt kaptam, és a következő részben fedi fel az író, hogy ki kicsoda. Nem igazán tudnék kedvenc szereplőt választani.

Kedvenc jeleneteim a könyv elején és a közepe tájékán vannak, ezek közül az egyik tandem-ugrásos rész, amin jókat nevettem. Mondanám, hogy egyszer kipróbálnám, de inkább kihagyom. Tom kicsit  dilis személyiség lehet. Kedvelem, mindig vártam az ő részét.

Eviana a másik nagyon érdekes karakter a történetben, ő hatalmas kérdőjel számomra. Nem tudom mi lesz vele, kíváncsian várom a következő kötetet, hogy megtudjam.

Maga a történet elgondolkodtató volt számomra. Olvasás közben felötlött bennem, hogy vajon mennyire lehet ez fikció? Hol tart most a tudomány? Mit tudunk valójában? Ez, és hasonló kérdések zakatoltak a fejemben.

A történet szórakoztató is volt számomra, mert nem csak a tudomány része volt jelen benne, hanem emberi érzelmek, kíváncsiság is. Ráadásul remek humorral rendelkezik az író, ami számomra nagy dolog, mert szeretem, ha van humor a történetben, mert így nem kell aggódni amiatt, hogy száraz, unalmas az egész.

Összességében ez egy remek könyv annak, aki szereti a sci-fit, kedveli a humoros történetmesélést.. Én mindenesetre nagyon várom a szerző következő regényét ennek a történetnek, hiszen érdekesen lett vége az első résznek.  Még egyszer köszönöm szépen a lehetőséget, hogy egy ilyen nem mindennapi történetet olvashattam. 

 

 Shop.könyvmogul

Mogul Kiadó 

Olvasólámpás

Bookline 

Libri