2021. május 4., kedd

Könyvajánló - Sándor Anikó: Pillangó a vállamon

Szeretném a figyelmetekbe ajánlni az egyik kedvenc regényemet, ami nem más mint Sándor Anikó: Pillangó a vállamon című regényét. Ez az igaz történet tökéletesen bemutatja, hogy az álmaink mindig teljesülnek. A szenvedélyekkel teli Argentínában megismerhetjük, hogy a táncnak mekkora ereje van, és azt is, hogy bárki megtanulhat táncolni.

Sándor Anikó:
Pillangó a vállamon

Tartalom

A Buenos Aires-i hőségben olvad a jégpáncél, amelybe évekkel ezelőtt zártam magam, szégyenemben, amiért már nem vagyok fiatal. Éjjel-nappal tangózom! A testemen rég nem látott izmok rajzolódnak ki újra, az arcomról eltűnt a keménység, amellyel egész életemben azt üzengettem a világnak, hogy erős vagyok. Ha világosabban akarom kifejezni, amit érzek, hát tessék: én itt boldog vagyok! Megengedem magamnak, amit azelőtt soha: követem a férfit, megadóan és feltétel nélkül. Táncolok, érzek, azaz élek! Pár hét alatt fokozatosan hántotta le rólam a rétegeket ez a város. Eleinte csak a meleg: levettem a zárt, hosszú ujjú ruhát, és felvettem egy ujjatlan, mélyen dekoltáltat; majd jött a meglepetés, hogy tetszem, így, ahogy vagyok! Bátran érezhetem magam megint szépnek, amiről otthon már leszoktam. Túl az ötvenen, ujjatlan ruhában, szarkalábakkal a szemem alatt, itt-ott egy kis hurkával a derekamon - ezen a helyen NŐ vagyok a férfiak szemének tükrében. Buenos Airesben az élet újra felkért egy táncra.

 


Véleményem
5/5

Évekkel ezelőtt olvastam a művet, de az igazat megmondva, hogy még mai napig nagy hatással van rám. Ha egy ilyen témában kell könyvet ajánlani akkor azonnal a Pillangó a vállamon-t mondanám. Mert mindig is tetszettek az igaz történeten alapuló regények, mert van bennük egy különleges vonzerő amitől letehetetlenné válik. 

A történet E/1-ben van, ami miatt az olvasó még inkább átérezheti a főszereplő döntéseit és érzelmeit. Ez a történet teljesen jó példa arra, hogy a kor semmit sem számít, és a NŐ ott van bennünk csak lehet idővel valahova mélyre vándorol, s csak arra vár, hogy valaki, vagy valami ezt előcsalogassa. Ha akarunk valamit és azért harcolunk is. A történet nagy része Argentínában játszódik. Azok a részek ahol részleteiben bemutatja a tangó lépéseit vagy a milongáét nagyon tetszett. Természetesen a szerelem is nagy szerepet játszik, ahol a kor szintén nem számít. Megmutatja a feltétel nélküli szeretetet és a bizalmat mind a táncparketten, mind a magánéletben.

Ezt a könyvet azoknak ajánlom, akik szeretnek utazni és azoknak akik felülnének a szerelem hullámvasútjára.
Van kedvenc könyvetek, amiben szerepel a tánc? 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni: 

 

 

2021. május 2., vasárnap

Ripszám Alexandra: Egy család tragédiája (Trauma 1.)

Egy vékonyabb, de annál mélyebb, mondanivalóval tűzdelt történetről hoztam el a véleményem, Ripszám Alexandra Trauma sorozatának első részéről. Az írónőnek ez volt az első könyve, melyet megírt és publikált 2018-ban, majd ennek a folytatása Egy házasság tragédiája, amelyet még nem olvastam, de hamarosan arra is sor kerül.

Ripszám Alexandra:
Egy család tragédiája
(Trauma 1.)

 
Fülszöveg:

Jonathan egyedül neveli a lányát, Ninát. Viszonyuk cseppet sem ideális, elsősorban a férfi múltja végett. Amikor végre minden rendeződni látszik, a múlt közbeszól. Rákényszeríti őket, hogy maguk mögött hagyják addigi életüket, és küzdjenek az életben maradásért, egy olyan ember segítségével, akitől nem tudhatják, mit várjanak.

Sikerülhet-e a lehetetlen? Legyőzhető-e a legyőzhetetlen?

Véleményem:

4,5/5

Rövid, de lényegre törő történet egy alkoholista apáról, aki tartozik egy uzsorásnak és a lányáról, Nináról, aki borzalmakat él át. Mindezekből az látszik, hogy a szülő-gyermek viszony nem éppen jó, és amikor már rendeződne minden, Jonathan múltja közbeszól. Ekkor megismerkedünk Adammal, vajon ki ő és mit akar? Milyen szándékai vannak? Vajon sikerül kilábalniuk a sorozatos rosszból? Sikerül rendezniük a tartozást?

A mű legelején úgy éreztem, ez rögtön a közepébe vág, in medias res ismerhetjük meg a szereplőket is. Ez nem okozott problémát, ettől még nagyon élvezhető volt számomra, a maga szörnyűségeivel együtt. A könyvben megjelenik a nemi és családon belüli erőszak, ami igencsak tabu témának minősül, holott erről tudnia kellene mindenkinek, mivel köztünk van, csak nem beszélünk, és nem akarunk tudni róla. Pedig igenis létezik, és elég súlyos, megbocsáthatatlan, büntetendő dolog lenne. Akik ezt elszenvedik, nem mindig tudnak róla beszélni, hazudnak, ha rákérdeznek, hogy: „Ez a sérülés honnan van?” Szégyellik, ugyanakkor szabadulnának belőle, de nem tudnak kilépni a traumából. Mindezeket Ninánál is észrevehetjük.

Nina egy roppant sérülékeny lány, aki sok rosszat megtapasztalt, de próbál erős maradni. Lelkileg sérült, - hiszen a könyv fő mondanivalója a családon belüli és nemi erőszak – ezekből megismerhetjük, hogy mennyire is sebesült Nina. Valamennyire pozitív személyiség számomra, bár nem cserélnék vele helyet, és ezzel mindenki így lesz, aki elolvassa a történetet. Próbálja meglátni a jót az apjában is, hiszen csak rá számíthat, vagyis rá sem igazán, de nincs senki más az életben. Gondoskodóként is jellemezném, mert azért félti az apját, illetve nem csak őt, de nem spoilerezek.

Jonathan számomra egyértelműen egy negatív személyiség, de a történet végére azért némi pozitív érzést is éreztem felé. Sok rosszat tett, de próbál belőle kilábalni, próbál megváltozni. Egyedül neveli lányát, így néha érthető, hogy nem sikerül igazán gondoskodni róla, nem mindig érti, mi van a lányával. Persze ettől nem lesz megbocsátható, amit tett, sőt, elítélendő, büntetendő. A próbálkozása viszont pozitív.

Adam, a titokzatos férfi. Számomra kettős érzéseket keltő személy volt. Jó és rossz értelemben egyaránt. Szerettem is, és utáltam is. Róla itt többet nem is mondok, majd ha elolvastátok, eldöntitek, hogy kinek milyen érzése van iránta, hogy jó vagy rossz a személyiség.

Néhol volt egy-egy helyesírási hiba, ami szúrta a szememet éppen ezért nem adtam rá 5*-os értékelést, de ez csak elenyésző, ettől a cselekmény még nagyon is élvezhető, és megdöbbentő. Egy jól felépített történetet kaptam.

Összességében, nem lett a kedvenc könyvem, mivel nehéz téma az erőszak, bármilyen formája, de ettől függetlenül nagyon tetszett, sok embernek el kellene olvasnia. Mindazoknak ajánlom, akik nem riadnak vissza a lélektani történetektől, mert mondhatni ez is olyasmi. Akik szeretik az akciót, mert azt is találunk benne, és a drámai cselekmény nem rettenti el őket. Ez egy sorozat része, szóval, aki bele akar kezdeni, szerezze be a többi részét is, mivel az első kötet már 2018-ban megjelent, ez egy hosszabb kiterjedésű történet.


2021. május 1., szombat

Albert Tímea: Szemrebbenés nélkü

Nem biztos, hogy sokan ismeritek Albert Tímea írónő nevét, a közelmúltban olvastam két könyvét is. Most a Szemrebbenés nélkül című kötetről írnék bővebben. Nagyon örülök, hogy elolvashattam, köszönöm szépen a lehetőséget, innen is.
Albert Tímea:
Szemrebbenés nélkül


Fülszöveg

"Az ​életet nem lehet a nagy ő-vel leélni. Hogy miért? Mert túl veszélyes. Fájdalmas, félelmetes. Ha megtalálod a tökéletest, onnantól mindig félni fogsz, hogy elveszíted. Viszont ha csak olyan nagyjából közepeset találsz, azzal az élet még vállalható. Azt be is bukhatod. Az el is hagyhat. Na de, ha a nagy ő hagy el, akkor az világvége. Az apokalipszis, onnantól nincs tovább.

Mila végre túl volt élete legnagyobb szakításán. Elköltözött Blue Ridge-be és már teljesen tünetmentes volt Luke Fenningentől. Nem ábrándozott arról, hogy majd egyszer talán visszatér, és bocsánatot kér minden tettéért, nem emlékezett a mobilszámára, ha álmából felköltötték, sőt már a képeit sem nézegette Facebookon. Ám egy szép nyári napon erre ébredt:

Luke Fenningennek tetszik a fényképed. 1 perce
Luke Fenningennek tetszik a fényképed. 1 perce
Luke Fenningennek tetszik a fényképed. 2 perce

Mila Jhonson elhatározza, hogy megleckézteti egykori szerelmét. Nem csak azért, amit a múltban tett, hanem azért is, mert nem hagyja őt továbblépni. Nem engedi, hogy túl legyen rajta. De vajon sikerül neki az őrült terve, vagy az érzelmei mindent összezavarnak?"

Vélemény

5/5

Gyönyörű kötet. Nem csak kívülről, hanem belülről is. Elvarázsolt, összetört és újra épített. Csodálatos a borítója, illetve a kézírással írt fejezet címek is.

A történet Mila és Luke története. Minden nőnek van egy Luke nevű férfi, fiú az életében, és mind hasonlítunk egy kicsit Mila-ra. A történet akár rólunk, olvasókról is szólhatna. Bár néha idegesített Mila karaktere, de maga a történet nagyon tetszett. A felépítése is és a múltba visszatekintő részek is nagyon tetszettek. Illetve a beékelt üzenetek is. Ezek mind színesebbé tették a könyvet. Az ok, ami miatt eleinte nem volt szimpatikus karakter Mila, az az volt, hogy a helyében én sem cselekedtem volna másképpen, nehéz reálisan gondolkodni abban a helyzetben, amikor a szív diktál. Kicsit hasonlít rám Mila, hiszen én sem szeretem, ha valaki csak annyit ír, hogy "Ok."...

Bár nem csak Mila karaktere nem tetszett, de Luke sem, de mindez csak eleinte volt így, aztán a történet alakulásával a véleményem is megváltozott róluk. Nem tetszett, hogy a férfi kihasználta a nőt, és ő ezt hagyta is… Aztán, ahogy a szálak csavarodtak, úgy kezdtem szurkolni, hogy a végére minden alakuljon jól és legyen happy end, annyira megkedveltem a két szereplőt.

Magával ragadó történet, gyorsan lehet vele haladni, ami nagyon szomorú, mert így hamar a végére értem. Az írónő stílusa nagyon tetszik, már-már azt mondhatom, hogy imádom. A stílusa egyedi és magával ragadó. Több stílusban is megállja a helyét.

Összességében mindenkinek csak ajánlani tudom. Egyszerű, de nagyszerű romantikus történet, romantikakedvelőknek. Tetszett a történet humora és felépítése is. Fantasztikus könyv született ismét, már alig várom, hogy olvashassam a következő kötetet. Mindenkinek csak ajánlani tudom Tímea könyvét, hiszen a szerelem sok oldalát ismerhetjük meg a Szemrebbenés nélkülben is. A történet úgy lett megírva, mintha Mila hozzánk olvasókhoz beszélne, emiatt jobban lehetett élvezni, mintha egy barátnő tanácsait, történetét hallgattam, olvastam volna.





2021. április 30., péntek

Előolvasás: Fróna Zsófia: Démonok közt (Fegyverforgató 2.) - ("Úgy tűnik, a második tanév is tartogat meglepetéseket mind iskolán belül és kívül. Egy percet sem unatkoztam, vártam, hogy mi jöhet még.")

Szeretném megköszönni Fróna Zsófia írónőnek, hogy megjelenés előtt elolvashattam az egyik kedvenc könyvem a, Fegyverforgató második. részét, Démonok közt címmel. A második rész csak még izgalmasabb lett és félelmetesen jó volt. Mire megkaptam a válaszaimat az első rész után, most még több kérdésem lett az új rész befejezése után. Enyje… Igencsak erős függővéggel lett vége a történetnek. Már tegnapra várom a következőt. Mindenesetre nagyon köszönöm a lehetőséget.  



Fróna Zsófia:
Démonok közt

(Fegyverforgató 2.)



Tartalom:

A Fegyverek Házában lezárult az első tanév, Megaira azonban nem lélegezhet fel.
Sötét fellegek gyülekeznek a fegyverforgatók feje fölött, a gonosz beférkőzött közéjük és újabb áldozatokat szed.
Ezt már a Legfelső Tanács sem nézheti tétlenül, és Megaira legnagyobb meglepetésére az ő segítségét kérik a nyomozáshoz.
Minden jel arra mutat, hogy az elkövetőnek köze van Edwarhoz.
Megairának fel kell nőnie a feladathoz, és harcossá kell válnia, ha szembe akar szállni a véreskezű gyilkossal. Ehhez szüksége van a tőrére, Setan Koberre is, de megbízhat a fegyverében, aki sötét titkokat őriz?
A lánynak olyan döntéseket kell meghoznia, melyek következtében démonok közt találja magát. Vajon ezek a lények tényleg olyanok, mint a fegyverforgatók történeteiben?
Megaira az életét kockáztatva kerül közelebb a válaszhoz, miközben a tanév végéhez közeledve újabb, nem várt események kavarják fel életét és teszik kérdésessé vizsgái sikerességét.
Ha elbukik, már nem csupán az ő sorsa kerül veszélybe.


Véleményem
5/5

Atyagatya!!!! EZ MESTERMŰ! És még hol a vége! Te jó isten! A vége meg... Azt hittem ott helyben kapok infarktust. Így ilyen erős függővéget írni... Nem szívbajos az írónő az egyszer biztos!

Viszont meg kell, köszönöm, hogy kicsit kihúzott a válságból.
Ugyanis hónapok óta küszködök az olvasással, noha sok könyvet olvastam, de lehetett volna több is. Most végre a hangulatom is kezd visszajönni, és ismét nem érzem tehernek az olvasást.
Szóval kanyarodjunk vissza a könyvre. Chris és Meg. Nem semmi egy páros. Annyira imádom őket, a második részben sem kellett nélkülözni a szópárbajaikat. Ami kérdéseim felmerültek az első rész kapcsán, azokra megkaptam a választ második részben, de jöttek újak is helyettük. Így viszont várnom kell a következő kötetre.

Igazán meglepett a fordulatos történetet, amit összehozott az írónő. Nem gondoltam, hogy lesznek húzásai a karakterek kiiktatására, illetve újakat behozni a történetbe.
Lukasz és Szvetlana páros lepett meg. Érdekes volt erről az érzelmes oldaláról olvasni. Ugyanígy Szvetlanáról, mert végig azt hittem, szívtelen, nincsenek érzelmei, vagy csak szimplán elfojtja őket. S ráadásul emiatt, kicsit ferdén is néztem rá.

Úgy tűnik a második tanév is tartogat meglepetéseket mind iskolán belül és kívül. Egy percet sem unatkoztam, vártam, hogy mi jöhet még.
Voltak benne kedvenc jeleneteim, ezt meg is említettem az írónőnek. Az egyik a havas rész, a másik, pedig amikor Chris eléggé zavarba jön. Ezeket nagyon szerettem. Remélem, lesznek még ilyen jelenetek.

Kíváncsian várom, hogy a harmadik résszel mennyire fogja tudni felülmúlni a másodikat. Jó, tudom, elvileg az első kötetnél is úgy kérdeztem, hogy vajon felül tudja-e múlni a második részt, de számomra a második kötet volt a legjobb, izgalmasabb rész. Hisz teljesen a legvégéig nem tudni ki, az a Démon, aki az iskola falain belül mozog. Szvetlanára tippeltem, de buktam, rendesen. Köszönöm Zsófia! Igencsak fájdalmas volt.(Mosolygok.)

Emellett jó volt megismerni Setant, Meg szüleiről, Szvetlanáról és Lukászról is jó volt többet tudni. Sok mindent kiderült, de még többet szeretnék tudni. Például Edward-ról lehetett volna kicsit több, de gondolom, majd a következő kötetekből több dolog kiderül.

Egy szóval kicsit adott is, de el is vett az írónő. Brenda és Brandon esete, a tanuló az iskolából, Megaira szövetsége a démonokkal. Mind-mind érdekes adalék a Fegyverforgatók életéből. Szívből ajánlom nektek, ha szeretnétek valami izgalmasat olvasni. Letehetetlen volt számomra ez a könyv. 

 A könyvet itt tudjátok  beszerezni:

Előjegyezhető nyomtatottan:

NewLine Kiadó

Fróna Zsófia hivatalos oldala

 

Fantasy világok a magyar irodalomban Thomas G. Maidennel készült interjú ("A könyvek és az olvasás számomra mindig is elbújás volt a valóságtól, utazás egy másik világba.")

A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül most Thomas G. Maident kérdezem az írásról és a világteremtésről.

 


Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

Én köszönöm a lehetőséget!

 

Mit tartasz érdekesnek a fantasy zsánerben? Szerinted több kihívás van benne, mint a többi zsánerben vagy mind ugyanolyan?

A könyvek és az olvasás számomra mindig is elbújás volt a valóságtól, utazás egy másik világba. Szeretem, ha ez a világ sokban különbözik az igazitól. Egy ilyen helyen bármi megtörténhet, és sok esetben meg is történik. Szerintem nincs több kihívás a fantasyban, hisz minden irodalmi alkotás létrehozása a maga kategóriájában szép és nehéz feladat. Például egy krimiben a történet szálait kell úgy csavarni, hogy az jó legyen, egy romantikus könyvnél kifejezőbbeknek kell lennie az érzéseknek, leírásoknak. Itt egy teljesen más világot kell megálmodni. Ez nehéz, de másfelől könnyű feladat is. Nyilván egyszerű dolgom lenne, ha mondjuk, New York-ban játszódnának a történeteim, csak rákeresnék az interneten és tudnám, mi hol van, milyen távolságra egymástól, hogyan néz ki. Rengeteg képet találnék róla. Utcaneveket, kész helyszíneket kapnék. A neheze viszont ebben rejlik. Akkor a történetnek is teljes mértékben alkalmazkodnia kellene ehhez a térhez, nem tudnám formálni. Nyilván nem könnyű az alapoktól felépíteni egy világot, de ha a történet megkívánja, alakíthatom. Akár utólag is. Néha pedig vissza is kell fognom magamat, hogy „Nem, ez már túl sok lenne!”.

 

Hogy néz ki nálad a világalkotás? Mivel kezdesz, és mit hagysz a végére?

Azt hiszem, legelőször a történet fogalmazódik meg bennem nagy vonalakban, aztán mikor van egy fő szál, elgondolkodok, hol is játszódhatna, mitől lenne izgalmas, vagy éppen rejtélyes az a hely, amibe a hőseimet helyezem. Ha a kisebb színtér megvan, akkor nekiállok a környékbeli területeket megalkotni, más „királyságok, országok” miben térjenek el a könyv központi helyétől? Ezután jön a nagy munka, apróságokkal kiszínesíteni az egészet, hogy egyedi arculatot kapjon. A történet folyamán pedig jön a rengeteg „mi lenne ha” effektus.

 

Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?

Nyilván természetesen az ihlettől. Azt pedig nem lehet sürgetni. A világalkotás a megírandó könyv elejétől a végéig tart. Elkezdem csavarni a történetet, aztán folyamatosan jutnak eszembe új, izgalmas dolgok, amikkel ki lehet egészíteni. Ha ezerszer olvasnám át, akkor ezerszer írnék hozzá. Ilyen értelmezésben pedig örökké tart!

 

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Az ihlet nélkülözhetetlen összetevő! Sokan mondják, hogy „olyan”, hozzá illő zenéket kell hallgatni írás közben, de nekem ez nem jött be. Vagyis nem teljesen. Ha közben zenét hallgatok, valóban elkalandoznak a gondolataim, és mire észbe kapok, a töredékét sem írtam le. Inkább úgy mondanám, hogy a hozzá illő hangulatú instrumentális zenét szeretek hallgatni, majd pedig ha arcon csap az ihlet, kikapcsolom a zenét, és leírom gyorsan, amit kell. A másik ihlető pedig a mondavilág. Szeretek belemerülni és ősi mondákat, mítoszokat olvasgatni. Minél régebbi és minél ismeretlenebb, nem elcsépelt annál jobb. Lehet egy történet egyetlen momentuma, egy helység, vagy egy név is, ami megtetszik benne, a többi már jön magától.

 

Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

A legnehezebb újat kitalálni. Sokszor próbálom a konfliktusokat a történeteimben nem erőszakkal megoldani. (Az túl egyszerű és unalmas is lenne.) Ennek a hátránya, hogy amikor kész vagyok egy résszel és vagy én, vagy egy barátom, akinek megmutatom, rámutat, hogy itt, vagy ott (könyvben, filmben) ez a fordulat már megtörtént. Ilyenkor gondolhatom át az egészet. Nyilván más műfajokban is van ilyen, de a fantasy ettől egyedi. Nehéz még ezen kívül fejben tartani, mi hol van! Elmagyarázom. Ha egy szobában játszódik egy cselekmény, tudnom kell, mekkora az a szoba, milyen berendezési tárgyak vannak, és azok hogy néznek ki. Ha később ugyanez a szoba előkerül, annak ugyanúgy kell kinéznie, a tárgyaknak ugyanott kell maradniuk. Nem nézhetem meg képen, nem mehetek oda megnézni, hisz valójában ez nem létezik, csak a fejemben. Ebben szoktam csalni, és sokszor lerajzolok egy-egy helyszínt, vagy tárgyat. Ebből nőtte ki magát az, hogy a jobban sikerült rajzokat illusztráció formájában belecsempészem a sorok közé.

A legkönnyebb, hogy ha már megvan legalább fejben egy világ, ott már bármi megtörténhet. Ahol varázslat van, ott már sokszor a fizika törvényei sem érvényesek. Így értelmezve szabad kezem van.

 

Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Lehet, de nagyon nehéz. Körültekintőnek kell lenni. Nyilván a látásmód is számít, hisz lehet egyedi két könyv is, ami ugyanabban a világban játszódik, ha egy más nézőpontot mutat be. Emellett az adott lényekre ugyebár ráhúzunk egy személyiséget. Lehetnek emberek, állatok, varázslények. Ezeknek a személyiségeknek a megszokottól eltérő változtatása is színesítheti, egyedivé teheti a történetet. Kicsit merni kell kockáztatni, szakítani a sztereotípiákkal, és vagy bejön, vagy nem.

 

A fantasy remek eszköz, hogy az ember nyíltan vagy burkoltan rávilágítson bizonyos dolgokra, legyen az társadalomkritika vagy más. Te szoktál élni ezzel a lehetőséggel vagy kizárólag csak szórakoztatni szeretnél, hogy az olvasó kikapcsolódjon picit?

Megfordult már a fejemben, hogy próbáljak társadalomkritikát belecsempészni a történetekbe, de egyelőre még kevésnek érzem magam hozzá. Nyilván utólag szinte bármit rá lehet húzni bármelyik alkotásra, de kicsit úgy érzem magam, mint annak idején a jól ismert mondatnál irodalom órán: „Mire gondolhatott a költő…”. Kövezzetek meg, de ekkor mindig felmerült bennem, nem utólagosan akarnak-e belemagyarázni néhány dolgot. Mindenki egyéni látásmóddal rendelkezik, így minden olvasónak mást jelent egy-egy történet.

Azt szoktam mondani, hogy igazából én csak el akartam mesélni egy történetet. (Ami aztán átvette az irányítást, és szinte saját magát folytatta tovább…) Végtelen örömmel tölt el, hogy ha valakit kikapcsol és szórakoztat, amit írok. Ha egyetlen pozitív visszajelzést is kapok már megérte!

 

Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Szerintem teljesen mindegy, hogy a föld melyik részére született valaki, ha a fantáziája megvan. Hogy a felnőtté válás során ezt elnyomják benne, vagy hagyják kiteljesedni, az más kérdés. Az itthoni írók is képesek szerintem hozni ugyanazt a színvonalat, csupán kicsi a mozgásterük, megjelenési lehetőségük és az ország adottságaiból adódóan az olvasóközönségük. Nálam is benne van a sokéves tervben, hogy egyszer angol nyelven is megpróbálkozok kiadni, de (mint semmi sem) lefordíttatni sem olcsó, pedig lássuk be, az egy sokkal nagyobb piacot nyitna meg előttem.

Az író Facebook oldala


2021. április 29., csütörtök

Diana Hunt: Titokzatos útitárs

Egy roppant izgalmas erotikus történetet olvastam Titokzatos útitárs címmel. Köszönöm az írónőnek, Diana Huntnak, hogy elolvashattam a könyvét, valamint a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy a véleményemet itt is elmondhatom róla.

Első könyves írónőről van szó. Magasra tette azt a bizonyos lécet, az biztos, emiatt is kíváncsi leszek, milyen lesz a még el sem készült következő könyve. Diana Hunt személyében új kedvenc magyar szerzőt avattam. Az írónő megmutatta, hogy egy első könyves szerző is lehet jó, jobb, mint egy több könyves alkotó. 
 
Diana Hunt:
Titokzatos útitárs


Fülszöveg

Mégis kiben bízhatsz meg, ha senki sem az, akinek mondja magát?

A francia fotós, Alison Fouler megtapasztalja, hogyan lesz egy kétéjszakás vonatútból egycsapásra érzelmekkel teli hullámvasút.
Aaron Miller egy piszkosul vonzó férfi, csakhogy a viselkedése megfejthetetlen.
A titkok felfedése pedig súlyos következményekkel jár.
Alisonnak rá kell jönnie, hogy amibe belecsöppent, az még a legvadabb rémálmain is túltesz.

Létezhetnek valós érzelmek egy olyan világban, ahol minden a megtévesztésről szól?
Nem minden titok hazugság, de minden hazugság mögött egy titok rejlik.

Vélemény

5/5

A történet Nápolyból indul, ahol Alisont ismerhetjük meg, amint éppen a Pályaudvarra igyekszik taxival, mivel késésben van (ismét). Így ismerhetjük meg a főszereplőt, így csöppenünk bele a történetbe. Majd Párizs és a francia főváros környéke a cselekmény fő helyszíne. A vonaton megismerkedhetünk még pár szereplővel, vannak, akiknek fontosabb szerepe lesz a történet alakulása közben, van, akit csak később, a történet végén látunk újra. Alison útjába sodorja az élet Aaront. Vajon ez a találkozás a véletlennek köszönhető, vagy a sors furcsa fintora?! Ezt majd eldönti mindenki, ha elolvasta a könyvet. Bárki, akit meglátsz először, és akivel megismerkedtek, nem biztos, hogy az, akinek Te hiszed. Ezt a könyv is nagyon szépen bemutatja, hiszen Aaron nem az, aki… na de nem spoilerezek.

Nem csalódtam, sem a történetben, sem az írónő tehetségében. Bebizonyította, hogy első könyves szerzőként is lehet csodát alkotni. Ezt megélhettem, és biztosított, hogy IGENIS vannak nagyon jó magyar írók, írónők, akár első, akár több könyves szerzőkről legyen szó.

Olvasás közben végig fenntartotta az érdeklődésemet, figyelmemet. Gyorsan lehetett vele haladni, bár nem akartam gyorsan a végére érni, mégis bekövetkezett… Ez az egy negatívuma van... Viszont sajnos minden történetnek egyszer vége lesz, így volt ez itt is. Voltak részek, ahol mosolyogtam, ahol szomorú lettem, a szívem szakadt meg… Ugyanakkor volt egy pillanat, egy rész, ahol az államat kellett keresnem, mert az valahol a padlón landolt. HŰHA! Ezt a mozzanatot nem csak a történet közepén, hanem a végén is megélhettem. Micsoda csavar, becsapás. Nem is tudom, minek nevezzem. Imádtam az egész könyvet úgy, ahogy van, a borítójától a fülszöveg utolsó betűjéig. Nem egyszer nevettem fel rajta, ez egy nagy pluszpont! Nagyon élveztem, hogy a cselekményt Alison szemszögéből ismerhetjük meg. Van benne humor, önirónia, szomorúság és erotika is. Kell ennél több?! Szerintem nem.

Ejtsünk egy pár szót a borítóról is: egyszerű, de nagyszerű. Számomra figyelemfelkeltő volt. Teljes mértékben visszaadja a történet hangulatát, cselekményét, helyszíneit.

Bár Aaron először egy arrogáns pasinak tűnt számomra, aztán megijedtem, kicsit tartottam tőle, de szerettem is. A másik főszereplő, Alison személye a kis naiv, jóhiszemű, aki mindenkiről csak a jót hiszi. Saját bevallása szerint nem tökéletes, ez így igaz.

Összegezve a Titokzatos útitársat, a fülszöveg csak egy kis ízelítő, a történethez, de nem adja vissza azt, amit a történet elolvasásakor megéltem. Az, amit olvasás közben és után éreztem, össze sem mérhető a fülszöveg elolvasása után bennem kavargó érzelmekkel. Minden megvan benne, ami egy jó történethez kell. Szívből ajánlom mindenkinek! Szeressétek annyira, amennyire én szerettem, vagy kicsit kevésbé, de szeressétek. MERT MEGÉRDEMLI! Nem tudok róla bővebben írni, nem jutok szavakhoz, még mindig a hatása alatt vagyok. Összességében milyen is volt? Hmm… IMÁDTAM!! Még többet akarok belőle. Ezt a kötetet biztosan el fogom még olvasni, ha mélyponton leszek, ez egy olyan kötet lesz, amit bátran le merek venni a polcról, hogy beleolvassak.



2021. április 28., szerda

Megyeri Judit - Csontvázak a szekrényben (Rózsakői rejtélyek 2.)



Megjelenés előtt volt szerencsém elolvasni Megyeri Judit legújabb kötetét, a Rózsakői rejtélyek 2. részét. Ezúton is köszönöm neki, hogy elolvashattam még mielőtt a boltok polcaira kikerült volna. Bár eddig csak a 0,5 részét olvastam, de érthető és élvezhető volt a sorozat ezen része is. Voltak benne utalások az előző részre, de teljes mértékben értettem, miről van szó, anélkül is, hogy az előzményeket olvastam volna.

Megyeri Judit:
Csontvázak a szekrényben
(Rózsakői rejtélyek 2.)


Fülszöveg

Ha ​a legmocskosabb titkod napvilágra kerül, a következmények beláthatatlanok…

Alex azt hitte, nem tartogat semmilyen meglepetést a jövő. Ugyanaz a munka az apja cégénél, ugyanazok az arcok a bulikban, ugyanolyan nők az ágyában. Aztán előkerül a lánya, akiről eddig nem is tudott, és a mindennapjai fenekestől felfordulnak. Apává kell válnia, de fogalma sincs, hogyan csinálja, ráadásul valaki nyilvánosságra akarja hozni a múltja legsötétebb foltját, amivel romba döntheti az egész életét.

Liza azt hitte, jó ötlet Rózsakő közelébe költözni. Így legalább a barátnője, Flóra mellett lehet, akit nemrég majdnem megölt egy őrült gyilkos. Állást vállal a szomszéd város gimnáziumában, közben görcsösen igyekszik bizonyítani, hogy nincs szüksége komoly kapcsolatra, és semmit sem jelent neki Alex meg a hónapokkal korábban együtt töltött éjszakájuk. A férfi zsarolója azonban mindent összezavar.

Alex és Liza folyton hajba kapnak, izzik körülöttük a levegő, mégis együtt kell kideríteniük, mi áll a fenyegetések mögött. Szimpla zsarolás vagy valami jóval több? Egyre közeledik a halloween, ám a csontvázak nemcsak ünnepi díszként szolgálnak, hanem egymás után potyognak ki a szekrényből…

Véleményem

4,5/5


A könyvben Alex és Liza történetét olvashatjuk a cselekmény során, illetve az ő barátaik, családjuk is helyet kapnak a történésekben. Alex és Liza a két főszereplő, az ő zsarolásuknak a történetét követhetjük nyomon.

A regényben szerepet kap kaland, zsarolás, szerelem, szomorúság, tragédia és annál több titok. Amik nem biztos, hogy jó, ha kiderülnek. Nem spoilerezek, éppen ezért olvassa el mindenki, így kiderül, aminek ki kell derülnie.

Bár voltak utalások a Rózsakői rejtélyek 1. részére, de ettől eltekintve érthető volt a történet és élvezhető is. Bár számomra már csak akkor lett izgalmasabb, amikor a zsarolás a képbe került, és elkezdődött az igazi nyomozás. Ettől a ponttól kezdve folyamatosan izgultam, hogy mi lesz a következő oldalon. Nagyon tetszett Pápaszem és Bájgúnár szócsatája, roppant szórakoztatónak találtam.

Bár nem olvastam az előző részt, azt tudom, hogy ott Ben és Flóra történetét olvashatjuk, de örültem, hogy ebben a részben jelen voltak, és így jobban megismerhettem őket, mielőtt jobban elmerülnék a történetükben. Liza és Alex mellett jelen voltak ők is ebben a részben. Mindegyiküknek vannak titkaik, amiket nem szeretnének nyilvánosság előtt kiteregetni. Tetszett, hogy Lizát egy független karakterként ismerhettük meg.

Egy romantikus krimiről van szó, egyik sincs túlerőben, egyenlő arányban vannak jelen a történet egésze során. Teljesen lekötött a cselekmény alakulása, a zsarolás kezdetétől érdekelt a nyomozás is és a szereplők magánélete is egyaránt. Borzongató volt, hogy a tettes mindig jelen volt, mi mégsem tudtuk, hogy ő az. Észrevétlen maradt, mint egy szellem… Ettől sejtelmes hangulata lett a könyvnek, ami pozitív hatást gyakorolt rá, ami szinén nagyon tetszett. Volt egy tippem, hogy ki is az, de ez meghiúsult, és arról a szereplőről egészen más derült ki, amitől kicsit keresni kellett az államat. A Halloween-i partin történteket eléggé rémisztőnek találtam, ez tette számomra még izgalmasabbá a könyvet.

Összességében, egy hangulatos, ugyanakkor könnyed történet ez. Nehezen haladtam vele, ami betudható volt annak, hogy az időjárás miatt kicsit nyomott volt a hangulatom. Olvasmányos, és nagyon jó stílusban megírt, jól felépített regényt kaptam. A vége miatt várom már a folytatást, várom, hogy újra a szereplőkkel lehessek, addig is pótolom az első rész olvasását. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a krimit, romantikával fűszerezve, a nagy titkokat és a borzongató hangulatot.












Előolvasás: Fróna Zsófia: Fegyverek Háza (A fegyverforgató 1.) - ( "Fróna Zsófia valami elképesztő, varázslatos történetet írt. Hihetetlenül izgalmas, humoros és rejtélyes világot tárt elénk. Sok titok lappang Megaira családjában, iskolájában, és persze maga történet is, ahogy kezdődött, egészen megmagyarázhatatlan volt.")

Hálásan köszönöm Fróna Zsófia írónőnek, hogy lehetőségem nyílt megjelenés előtt elolvasni Fegyverek Háza (A fegyverforgató 1.) című könyvét. Megtiszteltetés számomra, hogy egy ilyen nagyszerű kötetet ismerhettem meg. Nagyon kevés urban fantasy könyvet olvasok, magyar szerzőktől pedig még kevesebbet. Ezzel viszont kedvencet avattam, eszméletlen, letehetetlen és fordulatos történetnek tartottam. Még egyszer köszönöm, Zsófia!


Fróna Zsófia:
Fegyverek Háza

(A fegyverforgató 1.)


Tartalom:

Egy lány.
Egy farkas.
Egy tőr.
Egy történet…

A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne.
A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott.
Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába.
Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon?
Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire.
Megállja majd így a helyét?
A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett.
Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató?
Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást?
Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?

A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná…

Véleményem

5/5

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy, megjelenés előtt olvashattam ezt a fantasztikus történetet.

Amikor elkezdtem, nem gondoltam volna, hogy kedvencemmé fog válni. Hiszen oly’ kevés urban fantasy történeteket olvasok, ráadásul nagyon kevés magyar szerzőtől, akadok ilyenre. Vagy legalábbis eddig nem sűrűn futottam össze ilyennel.

Fróna Zsófia valami elképesztő, varázslatos történetet írt. Hihetetlenül izgalmas, humoros és rejtélyes világot tárt elénk. Sok titok lappang Megaira családjában, iskolájában és persze maga történet is, ahogy kezdődött, egészen megmagyarázhatatlan volt.

Egy tőr, egy iskola, egy farkas. Vajon mi közük lehet Megairához? Mind csupa-csupa érdekességek...

Olvastátok Cassandra Clare a Végzet ereklyéi sorozatát? Ha igen, akkor a Fegyverek Házát egyenesen imádni fogjátok. Nem gondoltam volna, hogy lesz magyar író, aki mer hasonló stílusban írni. Igazán meglepődtem, hogy ebből a történetből gyúrt össze egy igazán izgalmas, vicces, akciódús történetet. Ez igen! Csak így tovább! Kellenek az ilyen fantasy írók, a történeteik és még több belőlük kis hazánkban.

A Fegyverek Háza egy érdekes hely, ahol furcsaságok történnek, de egyben borzongató is. Megaira ide jön tanulni, és sok mindenre, hanem is az összes titkokra, de rájön. Megfejti, hogy ki is ő valójában, miért került oda és mi folyik az iskolai falai közt. Persze a farkasáról is kiderül egy igencsak hátborzongató titkok.

Kedvenc karakterem Christopher, annak ellenére, hogy néha morgós, mégis jó fejnek találtam. Imádtam a beszólásokat és azt is, hogy Megaira cseppet sem fél, ha ki kell nyitnia a száját. Mert bizony sokszor kinyitja, akkor is, amikor nem kéne. De Christophert sem kell ám félteni.

Mint minden történetben, itt is vannak barátok, akik kiállnak egymásért, és vannak, akik mérhetetlen gyűlöletet éreznek a másik iránt, ok nélkül. Vagy mégsem ilyen egyszerű a helyzet?

Egy szó, mint száz, imádtam olvasni. Nem egész egy nap alatt olvastam ki a könyvet. Nagyon várom a következő részt, hogy mi fog még történi Megairával. Annyi kérdés maradt megválaszolatlanul.

Szívből ajánlom, azoknak, akik Cassandra Clare írónőn nőttek fel, mert ezt a könyvet minden fiatalnak el kell olvasni. Imádom, kedvencem és nagyon várom a folytatást. Ő az első számú magyar Cassandra Clare, nem vitás. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Fróna Zsófia Hivatalos Szerzői Oldala

 

Csabai Márk: Egy csibész naplója (Egy csibész naplója 1.)

 Egy fordulatokkal teli krimit olvastam Csabai Márk tollából Egy csibész naplója címen. Köszönöm a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla. 

 


 

Fülszöveg:

 

Keményfiúk, keményzsaruk, maffiózók népesítik be Csabai Márk könyvét, mely a Nemzeti Nyomozó Iroda egy nagy nemzetközi droghálózat elleni hadműveletének ezerrel pörgő, lebilincselően érzékletes leírása.

Veszélyes élet a csibészé, minden órája izgalmakkal és meglepetésekkel van tele. A történet oly hitelesnek tűnik, hogy akár igaz is lehet, bár sem a nemzetközi alvilág királyai, sem a Nemzeti Nyomozó Iroda ügynökei nem igazán kedvelik, ha megismerik őket. A kivétel Gabriella, a Széplábú, mert ő eleve nyomozótisztként mutatkozik be. És még ő sem feltétlenül az, akinek mondja magát…

Naplóírónk jóeszű, vitriolos és mégis szellemes tollú, a szervezett bűnözés csapdákkal teli világában otthonosan és mégis amatőrként szemlélődő pesti vagány, aki stílust Raymond Chandlertől és Rejtő Jenőtől tanult. Témája a budapesti Nagykörúton és a római Via Veneton termett. Figurái pedig egyenesen a terézvárosi aszfaltról sétáltak be az utóbbi évtizedek egyik legizgalmasabb magyar krimijébe.

 

Vélemény:

5/5

 

Általában, ha egy könyvet olvasok, sokkal inkább számít a tartalom, mint a külcsíny. Ezért sem szoktam hosszan véleményezni a kezembe kerülő könyvek borítóját. Ez alkalommal azonban kivételt teszek, hiszen míg a tartalom nagyon tetszett, a kinézet már kevésbé. Nem is értettem, hogy ez a borító miként kapcsolódik magához a történethez. Tudom, mostanában a trendek azt mutatják, hogy egy szép férfival és/vagy szép nővel mindent el lehet adni, számomra fontos, hogy a borító valamennyire azért kapcsolódjon a szöveghez. Ez itt szerintem nem jött össze. De ennyi elég is a borítóról! Magát a tartalmat illetően az első dolog, ami megfogott, az az író stílusa volt. Pörgősen, lendületesen, sok helyütt viccesen ír. Szerintem ez a stílus is olyan, amit lehet nagyon szeretni, vagy nagyon utálni, és nálam az előbbi történt.

Adott a csibészünk, akinek a szemüvegén keresztül látjuk a történéseket. Ez a srác már alaphelyzetben is feszegeti a határokat, de aztán Széplábú Gabriella rendőrnő hatására belekerül egy fedett akcióba. Nem más a feladata, minthogy beszivárogjon az alvilág drogbárói közé. Így lesz belőle először Rikki, a nagyszájú, kicsit egyszerű faéknek tűnő verőlegény társa, majd Bao vietnámi maffiózó lányának a testőre és egyben szeretője. Az egyes szám első személyű elbeszélésmód miatt főként a főszereplőt, és annak gondolatait ismerhetjük meg, de mellette fel-feltűnnek igen hangsúlyos karakterek, mint amilyen az említett Rikki is. Szeretem azokat a szereplőket, akik bár első ránézésre nem tűnnek túl eszesnek, mégis ontják magukból az életbölcsességeket. Az ő esetében miből lesz a cserebogár alapon kiderül, hogy ő is több egyszerű városi tökfilkónál. Emellett megkedveltem még Jusupot is, főszereplőnk hű barátját, akire mindig lehet számítani a bajban. A nyomozónő, Gabriella hol elő-, hol feltűnik a sztoriban. Ő az a tipikus jégkirálynő, aki csak a munkájának él, és nem hagyja magát elcsábítani, vagy mégis?

Ami kevésbé tetszett a történetben, hogy az előzményekből nem derül ki, csibészünk miért is akkora nagy csibész, hogy a rendőrségnek pont rajta akadjon meg a tekintete, s gondolja azt, hogy neki olyan kapcsolatai vannak, ami akár megérhet egy misét. Az kevésbé volt számomra életszerű, hogy a mentőautós baleset után pont ahhoz a maffiózóhoz kerülnek, aki körül szaglászniuk kéne. De hát, ilyenek a véletlenek…

Nagyon tetszett, hogy a könyv egészen különleges szemszögből mutatja be a mai Magyarországot és Budapestet. Nagyon jól szórakoztam csibészünk stílusán, történetein, előadásmódján. Számomra izgalmas fordulatokat vett a nyomozás, végig fenntartotta az érdeklődésemet. Úgyhogy úgy gondolom, bár ez volt az első, nem ez lesz az utolsó Csabai Márk könyv, amit a kezembe veszek. Ajánlom azoknak, akik szeretik a csavaros krimiket és a humoros sztorikat, melyeket férfi főszereplő mesél el igazán pörgős stílusban. Megjegyzem, el tudnám képzelni egy Guy Ritchie filmként is.


Csabai Márk szerzői oldala

Moly