2021. július 23., péntek

Fantasy világok a magyar irodalomban Sütő Fannival készült interjú ("Játszani szeretek igazán, és a fantasyban rengeteg lehetőségem nyílik erre.")

A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül most Sütő Fannival kérdezem az írásról és a világteremtésről.


Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

Miért pont a fantasy zsánerben kezdtél el írni? Mit szeretsz benne?

Igazából elég sok zsánerben írok – bár mind a spekulatív irodalom kategóriájába esik. Kedvenceim az urban fantasy, a mágikus realizmus és minden más, ahol a valóság és képzelet határa összemosódik. Szeretem a saját világunkat alapul venni, és belecsempészni a varázslatot. Játszani szeretek igazán, és a fantasyban rengeteg lehetőségem nyílik erre.

 

Amikor eszedbe jut egy ötlet, hogyan alkotod meg a világot?

Általában egy Pinterest boarddal kezdem, mert legtöbbször hangulatok, képek jelennek meg előttem, aztán hamarosan követi egy Spotify-lejátszási lista is. Sok történeten dolgozom egyszerre, így általában hagyom, hogy szép lassan, természetesen növekedjenek a dolgok az elmém egyik zugában. Aztán amikor ténylegesen elkezdek írni, szinte maguktól jönnek a dolgok.

 

Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?

Hm, még sosem mértem ezt így le, de ahogy az előző kérdésnél is említettem, nálam lassan, organikusan növekednek a világok, mint a növények. Nem töltök külön időt a világ kidolgozásán, mert az szerves része a történetnek, amit nem tudok tőle elválasztani.

 

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Engem az égadta világon minden megihlet. Neil Gaiman mondott olyasmit egyszer, hogy az író fejében minden megy a komposztra, aztán ott összerottyan valamivé. Én is csak bedobálom a dolgokat (az életem eseményeit, gondolatokat, érdekes beszélgetéseket, stb.) aztán várom, hogy kifőjön a sztori.

 

Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

Legnehezebbnek azt érzem, hogy sokan még mindig nem veszik komolyan a fantasyt (főleg itthon), na meg a női írókat sem. Ezekkel az előítéletekkel feleslegesen fárasztó küzdeni.

A legkönnyebb az ötletek kitalálása. Tényleg mindenről eszembe jut valami, már csak annyi idő meg agy és kéz kéne, hogy ezeket mind le tudjam írni.

 

Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Szerintem az „újdonság” túlértékelt. Ha belegondolunk, már a nagy görög tragédiák is klasszikus mítoszok remixei voltak, Shakespeare darabjairól nem is beszélve… Régi elemekkel valami frisset alkotni viszont abszolút nem lehetetlen, én erre törekszem. Mindig lenyűgöz, hogy milyen sokféle ember van, milyen sokféleképp látjuk a világot, és szeretem, amikor ezt a történetekben is viszont látom az író egyedi gondolkodásának köszönhetően.

 

Számodra milyen az igazán jó fantasy?

Szeretem az eredeti ötleteket, és az okos megoldásokat, legyen az egy csavaros cselekmény vagy kis utalások, kikacsintások. Az is fontos, hogy érdekeljenek a karakterek. Ha valamiért elvesztik a támogatásomat vagy felidegesítenek, akkor kb. ellendrukkerükké válok, azt pedig senki sem szeretné.

 

Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Témákban és változatosságban még lehetnek elmaradásaink a külföldi írókhoz képest, de azt gondolom, a magyar fantasztikum évről évre egyre erősödik. Már vannak kifejezetten spekulatív irodalomra irányuló nívós pályázatok és én fényesnek látom a jövőt.

Nagyon szeretem például Moskát Anita írásait, nekem ő abszolút példakép. Illetve örök hálával tartzom Tallódi Julinak, aki megismertette velem az urban fantasy műfaját.


2021. július 19., hétfő

S. A. Locryn: Edinburgh kék fényei "Ebből a történetből sokan tanulhatnánk, mert olyan üzenetek vannak elrejtve benne, mint saját magunk megismerése és elfogadása. Hogy nem számíthatunk másokra sokszor, csak saját magunkra. "

Szeretném megkérni minden 18 év alatti kedves olvasónkat, hogy az alábbi cikket csak szülői engedéllyel olvassa el.

Most egy olyan megtiszteltetés ért engem, hogy egyik szerkesztőtársam S. A. Locryn legújabb könyvét olvashattam el, amely az Edinburgh kék fényei címet kapta. Ez a regény Lmbtq+ zsánerben íródott. Köszönöm a lehetőséget a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak és S. A. Locrynnak, hogy megírhatom e különleges történetről a véleményemet a magazin számára.

S. A. Locryn:
Edinburgh kék fényei

Tartalom:

Pokolian ​indul a nap, Davist ultimátum elé állítják. Már az ötödik mentőtisztet akarják a nyakába sózni. Neki, a veterán, Afganisztánt megjárt orvosnak! Méghogy ő kiállhatatlan?! Csak annyit akar, hogy mindenki hagyja békén.

Dennis sem vágyik ennél többre, mégis társak lesznek. Amikor beosztják Davis mellé, megfogadja, hogy nem hagyja magát még egyszer megfutamítani, hiszen eleget tűrt egész eddigi életében.

Rázósan indulnak a közös napok. Dennisnek nem csak a melóba kell visszaszoknia, de társa értelmezhetetlen viselkedését is kezelnie kell.

Sokáig azt hiszik, hogy ennél rosszabb nem is történhetett volna velük, de a végeláthatatlan műszakok és riasztások alatt egyre jobban megismerik egymást, rájönnek mi volt az, ami eddig hiányzott az életükből. Hogy ezt megtalálják, nem pusztán a környezetükkel, hanem saját érzéseikkel is meg kell küzdeniük.

Sejtelmük sincs, hogy eddigi megpróbáltatásaik pusztán bemelegítésül szolgáltak ahhoz, ami rájuk vár. Vajon képesek lesznek közös nevezőre jutni, vagy elkerülhetetlen, hogy Davis elveszítse a munkáját?

Véleményem:
5/5

Most egy olyan történetről van szerencsém nektek véleményt írni, amelyet személy szerint alig vártam, hogy már megjelenjen. Az alaptörténetet az írónő már régebben megírta úgy mint egy novellát. A novella címe Egy nap volt. Ez alakult át, egy nem mindennapi könyvvé. Az eredeti történet két mentősről szól, akiknek meg kell ismerniük saját magukat és egymást is. De ez egyiküknek sem megy könnyen.

Dennis egy transznemű férfi, akit a családja kitagadott csak azért mert más, mint ők. Egyedül Marah nagymamájával tartja a kapcsolatot. Ő áll mellette a távolból, de így is mindenen egyedül kellett keresztül mennie. Egyedül csinálta végig azt, amit elhatározott.

Davis egy Afganisztánból hazatért katona orvos, akinek nem volt könnyű sorsa kint. Nem csak azért mert sok szörnyűséget látott, hanem azért is, mert fogságba került, és utána nem találta önmagát.

Ezért örült annak, hogy lehetősége nyílt otthon elhelyezkednie, mint mentős.

A történet Skócia fővárosában Edinburgh-ban játszódik. A két főszereplő Davis Norfolk és Dennis Haugthlington. Két olyan ember, akinek meg kell ismerniük saját magukat is egymáson kívül.

Ebből a történetből sokan tanulhatnánk, mert olyan üzenetek vannak elrejtve benne, mint saját magunk megismerése és elfogadása. Hogy nem számíthatunk másokra sokszor, csak saját magunkra. Dennis élete is ilyen. Sajnáltam szegényt. Megmondom őszintén, ha volt a történetben olyan szereplő, akit többféleképpen ki tudtam volna végezni, akkor az Dennis apja, Richard Haugthlington. Nem tudom elképzelni azt, hogy eldobom a gyermekemet csak azért, mert más. Bevallom ezért is nagyon szimpatizáltam Dennisszel, meg talán épp azért, mert nagyon sok közös vonást fedeztem fel vele olvasás közben. Benne egy erős embert ismerhet meg az olvasó. Egyrészt, mert az egész átalakulását egyedül, segítség nélkül csinálta végig. Attól függetlenül, hogy a nagyanyja titokban támogatta. Egyedül volt, amikor fájdalmai voltak. Nem csodálkozom azon, hogy bizalmatlan és tüskés lett.

Davis egész más családban nőtt fel. Igaz, az ő szülei is vallásosak, mint Dennisé, de mégis elfogadóbbak. Az édesapja presbiteriánus lelkész, ahogy az öccse, Thomas is. Davis a középső gyermek a családban. Kettő nővére és kettő öccse van. De ő mindig is érezte azt, hogy más, mint a családja többi tagja. Sokáig a szexuális irányultságával sem volt tisztában. Próbálkozott ugyan nőknél és férfiaknál is. De még így is sokszor azt gondolta magáról, hogy aszexuális.

Ezt az elméletet akkor kezdi megcáfolni, amikor érzelmeket kezd táplálni kollégája, Dennis iránt.

Eleinte nem jönnek ki túl jól. Sokszor bunkó módon viselkednek egymással. De ez náluk egyféle védekezési mechanizmus is.

De hogy ne mondjak túl sokat a történetről és ne legyen túl spoileres, ezért megpróbálom összeszedni most nektek azokat, hogy mik azok, amik tetszettek, és mik azok, amik nem.

Ami tetszett a történetben:

Az, ahogy a két férfi az elejétől szívta egymás vérét. Bár ez egy védekező mechanizmus a részükről, mégis lehetett érezni közöttük a távolságtartást, az óvatosságot és a tiszteletet. Ha az egyik kicsit messzire is ment a másikkal szemben, elnézést kért, vagy visszavett a modorából. Tetszettek a zsörtölődések. De lehetett látni a kapcsolatukon azt, hogy egymásért bármit képesek lennének megtenni. Irigyeltem Davis és Adrian kapcsolatát. Lehetett látni azt, hogy már nagyon régóta barátok, és nemcsak a katonaságban ismerkedtek meg. Szinte minden fontos életeseményen egymás mellett álltak. Adrian úgy védi Davist, mint egy igazi anyamedve a bocsát. Ő az egyetlen személy Dennisen kívül, aki helyre tudja tenni Davist. Tetszett a kapcsolat Dennis és Nat között is. Nem csak kollégák lettek, hanem szinte testvérek. Nat fiatalabb ugyan Dennisnél, de úgy áll mellette, mint egy bástya. Mindig számíthat rá. Igaz, bepróbálkozott Dennisnél, és nem esett neki jól az elutasítás. De ez nem tántorította el őt attól, hogy barátok legyenek. Davist, a mogorva medvét is könnyen megszerette. Davis vele tudott a legkönnyebben együtt működni Dennisen kívül. Tetszett az, hogy a szereplők emberi alakot öltenek. Nem azok a macsók, ki vagyok én szereplők, nem kérkednek azzal, hogy itt vagy ott jártam, ezen vagy azon mentem keresztül. Tetszett a leírás, amellyel az írónő leírta Davis álmait és félelmeit. Azt amit át kellett élnie. Bár ezt nagyon nehéz volt olvasni. A történetben tetszett még az, hogy nem hirtelen bontakozott ki a kapcsolat Dennis és Davis közt, hanem lassan és fokozatosan. Közben voltak pillanatok, amikor mind a kettőt meg tudtam volna valami miatt fojtani, vagy fejbe verni gumikalapáccsal, hogy térjenek már észhez.

Ami még tetszett, az Toby fejlődése és átalakulása. De a kedvencem akkor is Davis megnyilvánulásai Dennis felé. Megmutatta, hogy egy mogorva medve, aki néha lópokróc, mégis tud őszintén, tiszta szívvel és lélekkel szeretni. És nem fél kimutatni.

Mi az, ami nem tetszett a történetben:

Első és legfontosabb, amit meg kell említenem, az Dennis családja. Már akkor sem voltak szimpatikusak, amikor mesélt róluk, de amikor megjelentek a történetben, és jobban beleláttam a fejükbe, egyszerűen ingereltek. Nem csak Davis, én is büszke vagyok Dennisre a döntései miatt.

Mi az, ami nekem hiányzott a történetből:

Szívesen olvastam volna arról bővebben, hogy Davis hogyan ismerkedett meg Jamie-vel és hol. Szívesen olvastam volna még arról is, hogyan reagáltak Davis szülei Dennisre és arra, hogy együtt élnek. Megismertem volna őket közelebbről. Szívesen olvastam volna arról, hogy Davis hogyan viselkedik Adrian és a családja körében. Szívesen olvastam volna Dennis kicsit részletesebb átalakulásáról. Remélem a következő részben kapok válaszokat a kérdéseimre.

Kérdések:

Mit érzett Dennis, amikor rájött ki is ő valójában? Hogy álltak Davis szülei a kapcsolatukhoz? Miért ennyire elutasító Dennis apja? Mi történt valójában Davissel Afganisztánban? Toby miért kötekedett ennyire a csodacsapattal?

ha, sok kérdésem van még, ezek közül akadnak olyanok, amikre kaptam választ, és olyan is, amire nem. De ha mindet feltenném, reggelig itt ülhetnénk.

Még egyszer szeretném megköszönni a bizalmat A. S. Locryn írónőnek és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy elolvashattam és véleményezhettem Davis és Dennis történetét. Az Edinburgh kék fényei c. könyv nagyon a szívemhez nőtt. Nem akartam befejezni az olvasását, de sajnos elfogytak a lapok. Aki elolvassa a fiúk történetét, sokáig fog még rájuk gondolni. Én nagy szeretettel várom a folytatást. És üzenem az írónőnek, hogy siessen velük. De a viccet félretéve, mindenkinek ajánlom e történetet, aki nyitott valami újra, valami másra. Elfogadónak kell lennünk. E regény igazából arról szól, hogy elfogadjuk és megismerjük magunkat, úgy ahogy azt Dennis és Davis is tették. Hosszú út, göröngyös, de nem lehetetlen. Ez a történet a szívemet melengette át.

2021. július 18., vasárnap

Előolvasás: Dee Dumas: A herceg háremében - ("Igazi keleti romantika, tűzes és szenvedélyes, akár az írónő eddigi történetei. Letehetetlen könyv, titok és botrány övezi e históriát. Abszolút nem fog unatkozni az olvasó, sőt merem állítani, hogy egy este alatt fogja kiolvasni. Ez a történet nem fog elereszteni, ahogy engem sem eresztett. ")

Szeretném megköszönni Dee Dumas írónőnek és Soraya Kiadónak, hogy lehetőségem nyílt megjelenés előtt elolvasni A herceg háremében című regényt. Rég olvastam Dee Dumas írónőtől könyvet. Mikor megtudtam, hogy új kiadója lesz, és ráadásul májusban megjelenik a következő könyve, én tűkön ülve vártam, hogy kezembe vehessem. Mindig is szerettem tőle olvasni, hisz az ő könyvei által ismerhettem meg ezt a csodás, érdekes keleti világot. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy elolvashatom megjelenés előtt ezt a lebilincselő történetet, mely számomra nagy kedvenc lett.

 Dee Dumas:
A herceg háremében

Tartalom

Amira vagyok és Szaúd-Arábiában élek a szüleimmel. Igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy támogassam őket, hiszen édesanyám nagyon beteg.Sokat járok édesapámmal a helyi piacra, ahol tánccal szórakoztatom az embereket, abban bízva, hogy elég betevő jut így az asztalunkra. Így ismertem meg egy szaúdi herceget, aki magával vitt a palotájába. Azt mondta, segíteni szeretne rajtunk, ám a háremébe kerültem. Ghaalib sok időt tölt velem, azt hiszem kezdem megkedvelni. Édesanyám viszont kórházban van, állapota egyre rosszabb, súlyos betegsége gyógyíthatatlan. Ráadásul elég fájdalmasan érint, amikor kiderül, hogy a hercegnek feleségül kell vennie a számára kiválasztott nőt és tudod, nem tehetek ellene semmit. Végül utolér a fájdalmas igazság, egy olyan hír, mely teljesen megváltoztatja Ghaalib és az én életemet is.

Amira és a herceg feje felett összecsapnak a hullámok, miután a lány édesanyja meghal. A két fiatal útja különválik, de vajon találkoznak újra, hogy boldogok legyenek együtt? És ki tudja, milyen sötét titkokat rejteget a jövő számukra...

Véleményem
5/5

Atyaég!
Imádtam!
Ezek után nem bánnám, ha minden évben kettő könyvvel jönne ki az írónő. Garantáltan imádnám. Nem gondoltam volna, hogy mégis ilyen nehéz lesz megírnom a véleményemet. Hiszen összevissza csaponganak a gondolataim, érzelmeim. Alig tudtam letenni a könyvet. Elképesztő! Mennyi mindenen kellett keresztülmenniük, Amirának és Ghaalibnak. Én végig nagyon drukkoltam nekik. Izgultam, hogy vajon együtt maradnak-e, szerelmük az összetartozásuk elég erős lesz a megpróbáltatásokkal szemben?


Igazi keleti romantika, tüzes és szenvedélyes, akár az írónő eddigi történetei. Letehetetlen könyv, titok és botrány övezi e históriát. Abszolút nem fog unatkozni az olvasó, sőt merem állítani, hogy egy este alatt fogja kiolvasni. Ez történet nem fog elereszteni, ahogy engem sem eresztett.

„A nevem Amira al-Afhram, és nagyon szeretnék hinni abban, hogy egyszer engem is megtalál a boldogság, és elér majd a szerelem forró lángja, mint ahogy annak idején a szüleimet.”

Tetszett az, hogy nem voltak felesleges részek a könyvben,  minden helyzet pont annyit láttatott, amennyit a maga jelenet megkívánt. Kedvencem a tengerparti rész lett. Ott váltak igazán boldoggá és vidámmá szerelmesek. Ez tisztán átjött számomra.

„(...) a szeme... A szeme maga a sötét éjszaka.” 

A másik kedvencem, nem is jelenet, hanem inkább egy karakter, Ghaalib unokatestvére, Shibel. Az ő történetét is szívesen olvasnám, sőt Amira testőrét is Ghani-ét is.De ami utána jött. Uhh, hát erre igazán nem számítottam. Nem kis csavart dobott be az írónő. Engem totál meglepett vele. Egyik botrány, a másik után.

„Kell nekem, de nem a hárememben lévő nők számának a gyarapításához... Egyszerűen csak kell, azt akarom, hogy mindig mellettem legyen.”

Sokszor nehéz olyan könyvről megírnom véleményemet, ami esetében vigyáznom kell, hogy el ne kotyogjak fontos részleteket belőle. Dee Dumas egy igen érzelmes, romantikus történetet írt, egy kis csepp erotikával fűszerezve, és hogy semmiképpen se lehessen unalmas a történet csempészett bele egy kis botrányt, intrikát is. Ami számomra még lélegzetelállítóbbá tette az olvasást.

Sose tudtam, mi fog következni a következő oldalakon, teljesen magával ragadott. Nem volt egyáltalán kiszámítható, sőt, élveztem Amira és Aligha beszélgetéseit, hogy bizonyos esetekben magázta, hol pedig tegezte a herceget. Én meg vártam, vajon mit lép erre. Szóval nagy kedvencemmé vált ez a történet. Igazából ennél többet nem is tudok mit mondani, csak azt, ha még nem tetted, szerezd be. Olvasd el!

A tartalom és a borító forrása: deedumas.hu

A könyvet itt tudod előjegyezni:

Dee Dumas írói oldala 

Soraya Kiadó


2021. július 17., szombat

Előolvasás: Kopácsi Krisztina: Fagypont - ("Annyira, hogy végére szinte pofára estem, mert semmi nem úgy történt, ahogy levezettem magamban. Nem gondoltam volna, hogy ennyi csavart fog beletenni az írónő. Bár gondolhattam volna, hiszen az előző könyvében is voltak meglepetések. Így aztán ebben a regényben sem maradhattak ki a csavarok, ettől lett még izgalmasabb a sztori. ")

Szeretném megköszönni Kopácsi Krisztina írónőnek, hogy megjelenés előtt elolvashattam Fagypont című könyvét. Számomra mindig megtisztelő, ha  megjelenés előtt elolvashatok könyveket,  különösen egy olyan írónő könyvét, akinek a munkássága  számomra nagy kedvenc lett. Köszönöm.

 Kopácsi Krisztina
Fagypont 

 


Tartalom:
Ashley Hall, a fiatal lakberendező szerelméért két pasi is rivalizál, a jóképű Cameron és a nem kevésbé vonzó Ridge.
Míg az egyikük becsületesen játszik, addig a másikuk nem riad vissza a tisztességtelen eszközöktől sem.
Miközben ők Ashley szívéért versengenek, a lány családját súlyos csapás éri. Ashley-nek egyszerre kell megküzdenie a családi tragédiával, egy mogorva ügyféllel és a zűrzavarral, amit az álnok udvarló okoz.
Végül kiderül az igazság és a tisztességgel játszó fél elnyeri Ashley szívét. Ám a boldog befejezés csak álom marad. Fájó emlékek bukkannak fel a múltból, és egyre nyugtalanítóbb események zavarják meg mindennapjaikat. És amikor a meghittnek ígérkező hétvége végül rémálommá válik, már nem marad semmi kétség, valaki komoly fenyegetést jelent számukra. Az életük veszélybe kerül és csak magukra számíthatnak a havas hegyekben megbúvó, mindentől elzárt kis faházban.


Véleményem
5/5

Mit ne mondjak, az első kötet után ez  a második (a Fagypont) lett a  legjobb, sőt iszonyatosan izgalmas olvasmánynak bizonyult.
Annyira, hogy a végére szinte pofára estem, mert semmi nem úgy történt, ahogy levezettem magamban. Nem gondoltam volna, hogy ennyi csavart fog beletenni az írónő. Bár gondolhattam volna, hiszen az előző könyvében is voltak meglepetések. Így aztán ebben a regényben sem maradhattak ki a csavarok, ettől lett még izgalmasabb a sztori.
Lendületes, sodródó történetet olvashattam, cseppet sem volt unalmas, minden oldala tartogatott meglepetést számomra. Liamet imádtam, fura egy fazon, annyi szent.
Most mondjam, hogy itt is megkedveltem a két mellékszereplőt? Liam és Emma azok. Igen, igen bizony. Rájuk gondoltam. Róluk is szeretnék külön történetet olvasni.
Ahh, faház, tél, kandalló. Mennyei! Imádnám. Ez a kedvenc jelenetem. Itt csúcsosodik ki a történet, és itt estem pofára. Mert kiderültek a titkok, de még milyen titkok! Itt aztán voltak rejtélyek a történetben, nem gondoltam volna, hogy ennyi minden fog  egyszerre  kiderülni a végére. Nem hiába,  jó kis történet lett. Minden adva volt, hogy az ember lánya egy letehetetlen könyvet kapjon kézhez, és addig fel se álljon, amíg ki nem olvassa. Így voltam én is ezzel, alig tudtam letenni, mert hajtott a kíváncsiság, hogy mi lesz a vége. Ki nyeri el Ashley szívét? Ki a zaklató? Mi, miért történik Ashley-vel? Nem egy szokványos romantikus történet ez. Bővelkedik ármányokban, gyűlöletben, és szerelemben is.
Amikor először elolvastam az írónőtől a Sötét múltat, akkor azt gondoltam, vajon a következő műve felülmúlja-e majd? Most, hogy a Fagypontot is olvastam, az a kérdésem, hogy a harmadik rész mennyire fogja felülmúlni az előző könyveket. Azt el kell ismerni, hogy Kopácsi Krisztina tehetséges mesélő. Szeretem, ahogy vezeti a történetet, hogy nem engedi lankadni a figyelmem, mindig történik valami a könyveiben a főszereplőivel.

Abszolút a kedvencem. A könyv is, és az írónő is. Bízom benne, hogy sosem fogy ki az ötletekből. Imádom, ahogy ír. Bátran merem ajánlani nektek Kopácsi Krisztina: Fagypont című könyvét, érdemes beszerezni és megjegyezni a regényírónő nevét.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Kopácsi Krisztina szerzői oldala

 

Hajnal Kitti: Falak ". Ezt a könyvet, olyanoknak ajánlom, akik nem félnek kilépni a komfortzónájukból, és nyitottak új élményekre. Szeretnék megérteni, mi zajlik le egy emberben, aki fél felvállalni önmagát. "

Szeretném megkérni minden 18 év alatti kedves olvasónkat, hogy az alábbi cikket csak szülői engedéllyel olvassa el.

Most egy olyan könyvről hozok nektek véleményt a Magyar Szerzők Könyvei Magazin számára, melyet barátnőm, mentorom és a magazin főszerkesztője Kovács Ági ajánlott nekem. Ez a regény nem más, mint Hajnal Kitti: Falak c. regénye, amely Lmbtq+ zsánerben íródott. A történet magában komoly témát boncolgat, mégis humoros és szórakoztató.

Hajnal Kitti: Falak

Tartalom:

Te hazudtál már magadnak? Próbáltál valaki más lenni?

Áronnak egészen jól megy, amikor azonban új albérletbe költözik, a lelke mélyén sejti, hogy teljesen fel fog fordulni az élete, és nem csupán új, hanem régi kihívásokkal is szembetalálja magát.

A főbérlője, Márk nyíltan meleg, és abszolút úgy él, ahogy neki tetszik. Áront először megdöbbenti, majd elvarázsolja ez az őszinte hozzáállás, amikor pedig megismeri Márk barátait, olyan útra lép, amire korábban sosem mert volna…

Értékelés:
5/5

Ez az első könyvem Hajnal Kitti írónőtől, de nem az utolsó. Ezt a könyvet Kovács Ági ajánlotta a figyelmembe, hogy imádni fogom és sokat fogok rajta mosolyogni. Ebben nagyon is igaza lett, mert tényleg imádtam. A könyv végén szinte sajnáltam azt, hogy vége a történetnek. Szurkoltam nagyon a főszereplőknek és nevettem a csipkelődéseken. A szereplők ebben a könyvben, olyanok voltak számomra mintha körülöttem lennének. Nagyon valóságosnak tűntek, és ez nagyon ritka. Ebbe a történetbe nagyon bele tudtam élni magam.

Egy fiatal férfiről szól, aki fél felvállalni önmagát, és ezért másnak adja ki magát, mint aki valójában. Ez egész jól is megy neki addig, amíg el nem költözik a jelenlegi helyéről a lakótársa miatt, egy olyan személyhez, aki nyíltan felvállalja, hogy ki is ő, és melyik nemhez vonzódik. Főhősünknek, Áronnak meg kell tanulnia elfogadni önmagát. Ebben fog neki segíteni Márk, Patrik, Levi, Szilárd is a többiek.

A másik főhősünk Levi, aki sokszor választott rossz párt magának. Már akkor megtetszett neki Áron, amikor még nem tudta róla azt, hogy ő is vonzódik hozzá, csak elfojtja magában. Bár sejti azt, hogy nem lesz vele könnyű. Először azt hitte, hogy csak egy egyéjszakás kalandnak néz elébe, ami nem az ő stílusa, de úgy gondolta azért egy próbát megér. Áron pedig eleinte nem érti, ezért elkezd Leviért harcolni. Hogy sikerült-e nekik vagy sem azt megtudhatod a történetükből.

A könyv címe szerintem találó, de kissé talán mégis félrevezető.

A címe számomra azért találó, mert a főszereplőnek, Áronnak a belső falait kell lerombolnia azért, hogy az lehessen szabadon, aki szeretne lenni. A belső falakat néha könnyebb felépíteni és benne élni, mint lerombolni azokat. És ez nála nagyon is megmutatkozik. Mert e falak mögé bújik el.

Hogy miért félrevezető a címe?

Számomra azért, mert akár egy szobára is utalhat ahol falak vesznek körül, és azon belül történő dolgokat írja le, úgy mintha az illető egy szobában élné le az életét. De ennél a regénynél nem erről van szó.

A borítója számomra nagyon is érdekes és meghatározó volt a történet olvasása közben. Mert ahányszor ránéztem, nem tudtam eldönteni, hogy Levi vagy Áron van-e a borítón. Én még most is Levire szavazok.

A történetben szerepet kapnak még a szakmák is, ami igen érdekes. Mert ezek is lehetnének a központi témák.

Az írónő humorát és a szókimondását nagyon megszerettem. Egyedi és különleges számomra. Ezt a könyvet, olyanoknak ajánlom, akik nem félnek kilépni a komfortzónájukból, és nyitottak új élményekre. Szeretnék megérteni, mi zajlik le egy emberben, aki fél felvállalni önmagát.

Rengeteg kérdésre kaphatunk választ olvasás közben. Mondhatnám erre, hogy könnyed, romantikus és vicces. De ez vajon mennyire fedi a valóságot?

Hogy szerintem miről is szól a könyv? A szeretetről, barátságról, elfogadásról, önmagunk elfogadásáról, a társadalom előítéleteiről.

Ez a könyv egy csoda. Nagyon élveztem. Sok embernek a kezébe adnám, hogy olvassa el és gondolkozzon el egy kicsit. Hiszen mind emberek vagyunk nemtől, rassztól, nemi identitástól, vallási hovatartozástól függetlenül. Én még ugyan nem ismerem ezt a zsánert annyira, de az biztos, hogy sok könyvet fogok olvasni Lmbtq+ témában, már csak azért is, mert nyitott vagyok a világra és kíváncsi más emberek nézőpontjára is.

Hajnal Kitti könyveit, de főleg a Falakat bátran tudom ajánlani.


Kedvenc idézetek:


"-Kitálalt otthon – feleli helyette Márk vigyorogva, és nem is értem Szilárd morcosságát, amíg Márk nem folytatja. – Tudjátok, mit mondtak a szülei?
–Na?
– Hogy ha megtanulná néha bezárni a böngészőt, miután pornóoldalakat látogat, akkor most meglepődnének."

"Levi viszont nem álltat, nem ad hamis illúziókat, bármennyire is szeretném. Csak velem van, a tincseimet simítja, hagyja, hogy eláztassam a nadrágot a combján. Aztán szeretkezik velem, megmutatja, hogy van helyem a világban. Mellette. Önmagamként. Nem tudom, adhatna-e most többet ennél…"

"Ő volt az egyetlen, akinek mindent elmeséltem. Nem ítélt el, soha, semmiért. Akkor sem, amikor bevallottam neki, hogy egy fiúval élek. Amit nem mertem elmondani a szüleimnek, azért ő feloldozott…"


Hajnal Kitti Hivatalos oldala

Szivárványálom kiadó

2021. július 16., péntek

Fantasy világok a magyar irodalomban Basa Katalinnal készült interjú ("Mindig is nagyon kedveltem a meséket, azt hiszem, soha nem nőttem ki belőlük. A mesék egyszerre mondanak igazat a valóságról és repítenek el minket egy másik világba")

 A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül Basa Katalint kérdezem az írásról és a világteremtésről.


Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

Nagyon szívesen!

Miért pont a fantasy zsánerben kezdtél el írni? Mi vonz benne?

Mindig is nagyon kedveltem a meséket, azt hiszem, soha nem nőttem ki belőlük. A mesék egyszerre mondanak igazat a valóságról és repítenek el minket egy másik világba… ezt szeretem a fantasy műfajban is. Ez a zsáner sokkal nagyobb szabadságot ad az írónak, mint bármi más, hiszen egy fantasyban bármi megtörténhet.

 

Amikor eszedbe jut egy ötlet, hogyan alkotod meg a világot?

Egy jó ötlet olyan, mint egy mag – hagyni kell neki időt, hogy kicsírázzon. Ilyen ötlet lehet egy képesség, egy szereplő és annak a furcsa tulajdonsága; vagy egy környezeti tényező, amihez mindenki kénytelen alkalmazkodni. A képzeletem ilyenkor meglódul és kapcsolódási pontokat keres; vajon ki legyen a barátja és ki legyen az ellenfele a figurámnak, és hogyan illeszkedjen a világba? Nagyon fontos, hogy a kitalált világunk is logikus legyen, tehát a saját törvényeit kövesse. Ha mondjuk egy olyan történetet írnék, ahol mindenki repül, a szereplőknek többféle szárnya lenne, meg lenne légiközlekedési szabályzat (amit meg lehet szegni), fontos lenne a szélirányok figyelése – és valahogyan beleírnék egy tornádót is (ami jó sok bonyodalmat okozna).

 

Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?

Szeretem hosszan csiszolgatni a történeteimet, még mielőtt leírnám őket. Általában a figuráim döntik el, hogy most már meguntak engem, és a papíron akarnak tovább élni. Nagyon sokat gondolkodom a világon, hogy valóban jól működjön, mint rendszer. Jóval több mindent találok ki, mint ami belekerül végül a szövegbe… ezek a háttérinformációk ahhoz kellenek, hogy a cselekmény mozgatórugói valóban működjenek, de talán az olvasókat untatná a túl sok részlet. Ráadásul még kutatni is szoktam a szöveghez, ami szintén időbe telik.

 

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Nagyon szeretem a mitológiákat és a népmeséket. Ezek a történetek az emberi gondolkodás esszenciái – elképesztő felismerni a szereplőikben ugyanazokat a figurákat, akikkel a mindennapokban is találkozhatunk – a hatalmaskodó, a mindig győzni akaró, a félénk, a tolvaj, a csavargó… Ezeken kívül szeretem a japán rajzfilmeket is, mert a történetvezetésük nagyon sokszínű. A szerzők törekednek arra, hogy a jól ismert kliséken belül mindig újat hozzanak létre, ami felkelti az olvasók érdeklődését, és ez hatalmas teljesítmény, így ugyanis állandóan megújul a műfaj.

 

Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

A világok kiépítése a fantasy írásában a legszórakoztatóbb és legérdekesebb rész, annál is inkább, mert előre meghatározza a cselekményt. Szeretem, ha egy világban egymásnak ellen feszülő erők munkálkodnak  Superman is attól olyan érdekes, hogy ott a kriptonit. Mondjuk A névtelen királynő című regényemben majdnem beleestem a saját csapdámba, mert sikerült a szereplőimnek olyan ellenfelet előhúznom a kalapból – Tündér Ilonát , aki gyakorlatilag legyőzhetetlen. Fogtam is a fejem aztán, hogy mit kezdjek vele… az ilyen problémák utólagos kibogozása elég nehéz, mert nem lehet úgy megváltoztatni valamit egy történetben, hogy az ne érintse a cselekmény szinte minden szálát.

 

Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Szerintem mind a kettő igaz. Még sohasem születtek olyan emberek, mint mi vagyunk, tehát igenis tudunk újat alkotni. Ehhez persze kell a „régi nagyok” ismerete, ha az ismétlést el akarjuk kerülni. Az egyedi látásmód pedig meghatároz minket, ez az írói stílus alapja.

 

Számodra mitől lesz egy fantasy középszerű és mitől kiemelkedő?

Az új és érdekes dolgokat szeretem. Néha a kevesebb több; elég egyetlen dolgot megváltoztatni a valóságban, hogy egészen érdekes fantasyt írhassunk. Mondjuk ott vannak a vámpírok: azt hinné az ember, hogy tényleg már mindent megírtak róluk, amit lehet – erre a múltkor elém került egy történet, ahol a vámpír egy antiszociális gamer. Nagyon sok alapanyagunk van ebben a zsánerben –, a kérdés persze az, hogy ki mit használ fel belőle. Azt hiszem, végső soron a fantasy is a valóságról szól. Valamennyire ismerni kell az emberi természet mozgatórugóit, különben dagályos lesz a történet, ellaposodik.

 

Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Biztos vagyok abban, hogy mi magyar írók a saját hangunkon tudunk olyat letenni a világirodalom asztalára, ami még eddig nem volt. Másképpen gondolkodunk, másképpen írunk – ez előnyt jelent, hiszen minden olvasó a szokatlan történeteket szereti. Elég csak a Vaják /Witcher elképesztő sikerére gondolni, ami nem angolszász szerző munkája. Az internettel tényleg kinyílt a világ, ott a lehetőség, hogy angolul vagy más nyelven is megjelenhessünk. Azt hiszem, nagy igény van minőségi fantasy könyvekre – ezek pedig folyamatosan készülnek idehaza. 


Az írónő szerzői oldala


Beleolvasó: Aurora Lewis Turner: A hetedik bolygó (Bolygókeringő 2.) -("– Megváltoztál – immár elismerő tekintettel mérte végig a lányt ezzel cseppet sem rejtve el éhes gondolatait, mire így folytatta: – Felnőttél. – Jó tanítóm volt – érezte Auróra, hogy elpirult az arca. Nem sokáig tarthatott a zavara, hiszen Sam köszörülte meg a torkát, és kísérelte meg csitítani a vitázó feleket. – Ne veszekedjetek ezen! Ha bárki jó erre a feladatra, bevállalom én. ")

 Aurora Lewis Turner: A hetedik bolygó (Bolygókeringő 2.) című könyvéből újabb részletet hoztam nektek. Remélem a múltkori tetszett, és hagytok nyomott a bejegyzésem alatt..

Aurora Lewis Turner:
A hetedik bolyó

(Bolygókeringő 2.)

Tartalom:

Ashley-t elrabolták. Tőlem, Aurórától függ az élete. Ahhoz, hogy megmentsem, vissza kell szereznem az erőm, amiről egy új élet reményében mondtam le. Az én képességem az övéért cserébe… Útra kell kelnem, hogy megleljem elveszett emlékeimet. A Hetedik Bolygó leghatalmasabbikán, a Nardeenen kezdem a kutatást, melynek fővárosa, Gomora az emberi bűnök tárháza; dúl a prostitúció, virágoznak a drogügyletek, a névtelenek rabszolgákként élnek… Vajon útközben fény derül arra, ki vagyok valójában? Választ kapok arra, hogy kik a szüleim, és hogy miért mondtak le rólam? A legfőbb kérdés pedig: vajon meddig tudom távol tartani magam Lloydtól és a benne élő fenevadtól?
A Hetedik Bolygó a Bolygókeringő trilógia második könyve.

 

ENGEDÉLLYEL

Részlet

 

– Igazán nem szükséges – dünnyögte az orra alatt Sam, de a pultos már rég eltűnt, hogy elkészítse az italokat. Hamarosan a whiskyt Lloyd, a whisky-kólát pedig Auróra elé tette. A napernyős italt pedig Laurához helyezte, mire a lány egy feltűnő mozdulattal tolta azt át Samnek, aki láthatóan zavarba jött ettől. Auróra szigorú tekintetet vetett Lloydra, aki ennek ellenére jól mulatott a helyzeten, majd kifizette az italokat. Már-már azon gondolkozott, hogyan szedje ki a pultosból az információt, amiért tulajdonképpen jöttek, amikor a pult mögül nyíló személyzeti ajtó mögül egy jellegzetes férfialak tűnt fel. Sárga öltönyt viselt, fehér inget, az ujjain pedig aranygyűrűk sorakoztak, miközben a nyakában szintén aranyló nyakláncok lógtak. A férfi kopasz fején egy kalap helyezkedett el, kezében sétapálca, apró bajusza kiemelte annak sápadt bőrét és termetes alakját. A férfi azért ment oda, hogy magával vigye az előző este termelt profitot, így a pultossal kezdett beszélgetésbe, miközben Lloyd akaratlanul is elmosolyodott, ugyanis ő maga is tudta, hogy épp jókor érkeztek.
– Szia Jango – köszönt rá mély hangján az öltönyös férfire, aki ezzel leemelte vöröses árnyalatú napszemüvegét a szeméről, így tekintete Lloydra irányult. Egy pillanatig meghűlt a vér az ereiben, majd egy furcsa mosolyt erőltetett az arcára, miközben igyekezett szívélyes lenni.
– Lloyd… barátom! Már ezer éve! Mi szél hozott ide téged?
– A segítséged kellene – kortyolt bele az italába a férfi, miközben Auróra és annak barátai is tágra nyílt szemekkel bámulták a jövevényt, aki előhúzott egy bárszéket a pult másik oldalán, majd letelepedett rá. Egyértelműen látszott, hogy nem tudta önmaga sokáig megtartani hájas testét, ezért szükségesnek tűnt minél hamarabb leülnie valahová.
– Sajnálom, de ez alkalommal nemet kell mondanom. Akármikor is találkozunk, Lloyd, annak sosincs jó vége. Vagy rám lőnek, vagy megfenyegetnek, vagy elvesztem a pénzemet. Úgyhogy tudod, hogy merre van a kijárat. – Ebben a pillanatban a pultos egy köteg pénzt adott át a férfinek, aki elfogadta azt, majd ugyanazzal a lendülettel vette elő vaskos tárcáját, hogy abba helyezze bele a nyereséget.
– Régi cimborák vagyunk már mi ketten – ivott még egy kortyot Lloyd. – Ezért tudnod kell, hogy csupán udvariasságból kértelek meg mintegy esélyt adva neked arra, hogy magadtól állj kötélnek, és ne kelljen szétvernem az egész kaszinót ahhoz, hogy elérjem, amit akarok.
– Te meg az udvariasság! – hahotázott a férfi színpadiasan, mire tekintete Aurórára tévedt, aztán a lányt végigmérve jegyezte meg:
– Hallottam a pletykákat, miszerint mostanság igencsak érdekes társasággal utazgatsz.
– Valójában nekem kellene a segítsége – vette át a szót Auróra azt remélve, hogy a férfi ettől majd kötélnek áll. – Meg kellene találnom valakit, egy olyan személyt, akinek szintén vannak különleges képességei.
– Olvastam a könyvét, érdekes szemszögből mutatja be a magunkfajtát – mosolygott Jango, majd előretartotta vastag kezét, amit a lány nem tudott mire vélni. Mégis lassan kinyújtotta a férfi felé a saját kezét, aki azt egy teátrális mozdulattal megragadva csókolta meg a kézfejét. – Örülök, hogy megismerhetem, Auróra. A rajongója vagyok!
– Akkor segítesz? – kérdezte egyre türelmetlenebbül Lloyd, miközben kimondottan nem tetszett neki, hogy a férfi Auróra kezét csókolgatta.
– Sajnálom, barátom – csóválta a férfi a fejét tettetett bánkódással, majd elengedte a lány kezét. Erre beleszagolt a saját pénztárcájába.
– A fenyegetés nálam nem használ. Egyedüli dolog, amire hallgatok, az a pénz. Időközben ugyanis üzletember lettem.
– Nem vagy te más, mint egy nyomorult kis… – kezdte Lloyd elveszteni a fejét, de Auróra közbevágott, hogy útitársát csillapítva megkérdezze:
– Mennyi az ára?
– Ötezer – felelte szemrebbenés nélkül a férfi, mire egyből észrevette, hogy lehorgadt Auróra mosolya, mivel még álmukban sem rendelkeztek ennyi pénzzel. – Sajnálom – zárta rövidre a vitát Jango. 

 

– Nemcsak üzletember vagyok, hanem showman is. Ma hölgyválasz van, a félrészeg hölgyek, koszorúslányok és menyasszonyok pedig várják már, hogy felkonferáljam nekik azt, amiért jöttek. Talán valaki más majd segít rajtatok. – Ezzel lekászálódott a bárszékről, hogy otthagyja a szótlan társaságot. De még azelőtt váltott néhány szót a pultossal, hogy végleg távozott volna. Auróra a barátai felé fordult, hogy megkérdezze tőlük:
– Mi az a hölgyválasz?
– Az egy idióta szokás – itta ki a poharat Lloyd, hogy aztán a vörös hajú lány kíváncsi tekintetébe ütközzön pillantása. Ezért aztán felsóhajtott, és folytatni kényszerült a megkezdett gondolatsort:
– Azok, akiket odakint láttál, akik éppen lánybúcsún vannak, idejönnek, hogy aztán végignézzék, méregessék azokat a férfiakat, akik fél pucéran végigvonulnak előttük a színpadon. Végül licitálnak rájuk. A férfinak azzal a hölgytársasággal kell töltenie az estét, amelyik a legtöbbet ígéri érte, ezzel azt kell tennie, amit azok csak kívánnak tőle.
– Mégis, mennyi pénzről van szó? – kérdezte Laura, mire Lloyd megvonta a vállát, és egy pillanat töprengés után kijelentette:
– Ez változó. Attól függ, hogy mennyire tetszik a hölgyeknek az illető férfi.
– Ez egy testhezálló feladat lenne számodra – húzta fel Auróra kihívóan a szemöldökét, majd belekortyolt az italába. Lloyd határozottan rázta meg a fejét.
– Az biztos, hogy én ilyesmiben soha nem vennék részt.
– Nekünk pénz kell – vonta meg a vállát Laura, miközben tekintete összefutott barátnője pillantásával –, ez pedig egy elég könnyű pénzkereseti módszernek tűnik.
– Szó sem lehet róla! – ellenkezett Lloyd, miközben rendelt magának még egy whiskyt.
– Miért nem? – kérdezte ismét Auróra mosolyogva, csillogó szemmel. – A könyvem alapján annyit azért tudok rólad, hogy mindig is szeretted a hölgytársaságot. Most pedig alkalmad nyílna ezzel a javunkat szolgálni.
– Nem fogok végigmenni egy kifutón, miközben részeg banyák bámulnak engem, és licitálnak rám – ellenkezett Lloyd. – Ilyen mélyre azért soha nem süllyednék.
– Pedig azt hittem, hogy azért van kockás hasad, hogy azt több hölgynek is megmutasd! – erősködött Auróra kihívó tekintetét a férfire vetve. Lloyd viszont nem bizonytalanodott el:
– Valóban. Csakhogy szeretném én magam eldönteni, hogy kik azok a hölgyek, akik láthatnak engem. Ez egy húspiac, aminek eszem ágában sincs a részévé válni.
– Persze fordítva működhet, igaz? – húzta ki magát Auróra makacsul, miközben teljesen elveszett Lloyd zöld tekintetében. – Az persze nem zavar, hogy magad is tárgyiasítod a nőket, és úgy kezeled őket, mintha csupán üresfejű babák lennének, akiknek más sem számít, minthogy téged ugráljanak körül!
– Én senkit nem kényszerítettem semmire! – jelentette ki egy kisfiús mosollyal az arcán Lloyd, mire Auróra továbbra sem hagyva magát, ismét a férfi tekintetébe döfte barna pillantását, és ezzel megnyerte a csatát.
– Na persze! – Ezzel mindkettőjüknek eszükbe jutott az Antarktiszon megesett kirándulás, ami előtt Lloyd éppen azért csókolta meg Aurórát, hogy elkábítsa őt, és ezzel megmentse az életét. A lány ugyanis inkább feláldozta volna magát, minthogy másokban kárt tegyen. Egy hosszú pillanatig Lloyd tekintete fogságba esett Auróra sokatmondó pillantásától. Ezzel végignézett a vörös hajú lányon, a felszegett fején, a határozott arckifejezésén, a büszke tekintetén, mire az ő arcát is egy rossz fiús mosoly töltötte meg, amikor így szólt hozzá:
– Megváltoztál – immár elismerő tekintettel mérte végig a lányt ezzel cseppet sem rejtve el éhes gondolatait, mire így folytatta:
– Felnőttél.
– Jó tanítóm volt – érezte Auróra, hogy elpirult az arca. Nem sokáig tarthatott a zavara, hiszen Sam köszörülte meg a torkát, és kísérelte meg csitítani a vitázó feleket.
– Ne veszekedjetek ezen! Ha bárki jó erre a feladatra, bevállalom én.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Moly

Olvasnimenő Kiadó

Aurora Lewis Turner írói oldala