Cornelie C. G.: Bármi megtörténhet

Egy különleges világban játszódó regényt olvastam Cornelie C. G. tollából Bármi megtörténhet címen. Köszönöm az írónőnek, hogy lehetővé tette, hogy elolvashassam a könyvet, és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla. 

Fülszöveg: 

Egy ​talpraesett, fiatal nő, egy fájdalmas csalódás és a megcsillanó remény egy új kezdetre.

Emily Joyce Montel San Francisco egy kellemes negyedében él szabadelvű festő barátjával. Az irigylésre méltó, fényűző élete csupán a látszat, jó ideje szabadulni akar a kilátástalan, érzelmileg kiüresedett kapcsolatból. Utolsónak szánt közös programjuk azonban balul sül el, a Golden Gate hídon átkelve autójuk balesetet szenved, és a vízbe zuhan.

Millie egy különös faluban ébred, egyedül. Az ott élők kedvesen fogadják, de a történtekre

ők sem tudnak magyarázattal szolgálni. Ahogy a maradni kényszerülő lány megismeri a

közösség múltját, mindennapjait, egy sor kérdés merül fel benne.

Hová tart a világ? Melyek az igazán fontos, mindenáron megőrizendő értékek? És főként

mit tegyen, ha soha nem térhet vissza a korábbi életébe?

Vajon teljesül a vágya? Megtalálja a szerelmet egy olyan társ oldalán, aki igazán figyel rá, és nem bonyolódik lépten-nyomon más kapcsolatokba?

Cornelie C. G. ezúttal egy olyan világba vezeti az olvasóit, ahol minden megtörténhet, és

meg is történik. Még az akadályokkal dacoló szerelem is.

 

Vélemény:

4/5

Ha úgy vesszük, tulajdonképpen egyfajta társadalomkritikát tartottam a kezemben. Nagyon tetszett, ahogy a szerző reflektál korunk problémáira. Erősen szembeállította a Falut és a Birodalmat, a modern társadalmat és a természeti népeket, a technikai fejlettséget és az egyszerű eszközöket. Ez az ellentét adja meg a regény magvát, s ebből bontakozik ki a történet. Millie éppen szakítana művész barátjával, amikor történik egy baleset; az autójuk vízbe zuhan. Ezzel a lány egy másik világba kerül. Abban a világban létezik egyrészt a Birodalom, mely nagyjából modern korunkat jelképezi a maga technológiájával, és már kissé futurisztikusba hajló vívmányaival, születésszabályozásával, chipes rendszerével. Ebből a rendszerből voltak, akik békében kivonultak, és többek között áram, vezetékes víz nélkül a Faluban tengetik mindennapjaikat. Erre a helyre kerül Millie, ahol megismerkedik Liammel és Michaellel, akik segítenek rajta.

     Nagyon tetszett maga a felvetés, a természet és modernkori társadalom szembeállítása. Jól megoldotta az írónő az új világba való át- majd visszakerülést. Nagyon tetszett, hogy mind a Faluval, mind pedig a Birodalommal megismerkedhettünk. Hiányérzetem lett volna, ha ez utóbbi nem történt volna meg. Viszont a főszereplőket nem sikerült se megutálnom, se túlzottan megkedvelnem. Közömbösek maradtak számomra.

          Millie, a főszereplő kissé butácska, naiv kislány szerepét öltötte magára, aki egyrészt hangoztatta, hogy neki VAN diplomája, de jó lett volna látni, ha a tudására valamilyen úton-módon szüksége is lett volna (jobban, mint mondjuk az iskolában a gyermekeknél). Az is furcsa volt nekem, hogy nem kereste a hazautat. Néhányszor meg volt ugyan említve, hogy szeretne visszakerülni, de nem tett ezért az ég egy adta világon semmit. Bár tulajdonképpen nem mindig értettem, miért ragaszkodik úgy a múltjához. San Franciscoban adott egy rossz kapcsolat, amiből kisétálna, mivel a párja nem tiszteli őt, megcsalja, és semmibe veszi. Úgy kezeli a helyzetet, hogy bármit is csinál, Millie mindig ott lesz neki, visszamegy hozzá. Erre fogja magát, és belesétál egy majdnem ugyanilyen kapcsolatba, csupán a másik világban. Nem rajta állt, hogy Michael nem tette volna meg vele ugyanezt. Mert szerencsére bebizonyosodott, hogy Michael gerincesebb volt San Franciscoi szerelménél. Bár úgy tűnt, Michael a szemtelen rosszfiú karakterét játssza, nem éreztem annak, ahogy a kémiát sem éreztem a két főszereplő között. Ami nem feltétlenül baj. Viszont nagyobb feszültséget vártam volna Michael és Mark között. Mert ugye ők a múltbéli események miatt nagyon nem bírták egymást, és ez akár nagyobb szócsatáknak (ne adj isten, verekedésnek) is táptalaja lehetett volna. Liam és Mary nagyon kedves szereplők voltak, őket hamar megkedveltem.

            Szoktam arról is írni, ami nem annyira ragadt meg a történetben. Itt lehet, hogy lelövöm a poént, úgyhogy azok az olvasók, akik nem szeretnének tájékozódni a regény végéről, görgessenek nyugodtan a következő bekezdésre! Mindvégig vártam, hogy kiderüljön, Millie időutazó, ez az új világ a Faluval és a Birodalommal egyetemben a jövőnket mutatja be. A falubeli szereplők megemlítették egy-egy Millie-től elhangzott városnévnél, hogy olyan ismerős számukra. Ezért is éltem a gyanúperrel, hogy talán a könyv egyfajta lehetséges jövőképet ábrázol. Sajnos nem így történt, és persze így is teljességében megállja a helyét. Mégis emiatt maradt egy kis hiányérzetem. A könyv eleje izgalmas, majd a Faluban kicsit leülnek az események, de szerencsére a végére újra felpörögnek.

      Összességében a Bármi megtörténhet c. regény társadalomkritika is egyben. Az írónő szembeállítja a várost a faluval, jelen korunkat természetközelibb életvitellel. Maga a világkép nagyon tetszett, éreztem a rejtett utalásokat a sorok között. A cselekmény többnyire pörgős, fenntartotta az érdeklődést, szórakoztatott és kikapcsolt. Úgyhogy ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy érdekes, kicsit új, kicsit régi, kicsit modern, kicsit maradi világgal megismerkedni, és végigkísérni Millie-t a hazatéréshez vezető útján. 

Az írónő szerzői oldala

Regény elérhetősége