2021. március 27., szombat

Tudtad-e? A. J. Avans

A Tudtad-e? rovat következő részében A. J. Avans írónő mesél magáról egy kicsit. Elárul olyan titkokat is, amikre nem gondolnál. Eddig két könyve jelent meg e-book formában az Ágenda kiadó gondozásában. A regényei a Szenvedélyek viharában és a Érzelmek hálójában címet viselik és romantikus-erotikus műfajban íródtak.

Tudtad-e?


1.
Gyerekként diszlexiával küzdöttem, Így nehezen tanultam meg olvasni. 

2. 
Pont ebből a hibámból kifolyólag, ha olvasásról volt szó, elmenekültem. Komoly stresszt okozott számomra. 

3.
 A " Micsoda lökött familya" című gyerek könyv hozta meg a kedvem az olvasáshoz. Az írónak köszönhetően, rákaptam a gyakorlásra, és elég hamar már folyékonyan ment az olvasás. 

4.
 Eddig egyetlen könyv volt, amit egy éjszaka alatt kiolvastam: Penelope Ward: Legdrágább mostoha bátyám. 

5. 
Rajongok a romantikus/történelmi regényekért, és történetekért. 

6. 
Mikor írok mindig zenét hallhatok, így határolódom el teljesen a világtól. 

7. 
Mióta megírtam a Szenvedélyek viharábant, azóta mindössze egyetlen könyvet tudtam végig olvasni. A többit a felénél abbahagytam. 

8. 
Eleinte el sem tudtam volna képzelni, hogy romantikus/ erotikus zsánerben írjak, de a történeteim adták magukat. Pont abban a zsánerben alkotok, ami egykoron a legtávolabb állt tőlem. 

9.
 Az eddig elolvasott regények közül, még mai napig a Cár balerinája tette rám a legnagyobb hatást. 

10. 
Amikor hozzá kezdek egy történet megírásához, az első szempont, hogy szórakoztasson, és behúzzon teljesen a történet.

2021. március 26., péntek

Fantasy világok a magyar irodalomban Tarja Kauppinennel készült interjú ("ez a zsáner biztosítja a legnagyobb alkotói szabadságot")

A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül most Tarja Kauppinent kérdezem az írásról és a világteremtésről.


Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

 

Mit tartasz érdekesnek a fantasy zsánerben? Szerinted több kihívás van benne, mint a többi zsánerben, vagy mind ugyanolyan?

A fantasy mindösszesen annyit jelent, hogy a mű egy fiktív világban játszódik, és jobbára tartalmaz mágikus elemeket is. Mivel a korlátai igen tágak, véleményem szerint ez a zsáner biztosítja a legnagyobb alkotói szabadságot. Számomra a fantasy egy eszköz arra, hogy különböző történelmi korokról, társadalmi jelenségekről beszéljek. Egy hitelesen megrajzolt fiktív világhoz márpedig szerteágazó kutatómunka kell, ami időt, energiát és utánajárást igényel. Egy történet nem elég, azt szilárd alapokra kell helyezni, gondosan fel kell építeni a díszleteket, hogy a szereplők ne csak egy vázlatos háttér előtt mozogjanak. Engem érdekelnek a vallások, a hadtörténet, rendszeresen olvasok e témákban, nagyon kedvelem a szociográfiákat is, így a világépítés az egyik kedvenc munkafázisom volt. Elmondhatatlanul hasznos, ha az ember olyan dolgok felé is nyit, amik nem éppen hétköznapiak. Én például rendszeresen látogatok szakrális helyeket, és olvasok ókori, középkori szentírásokat a világ minden tájáról, ami azon túl, hogy rendkívüli módon feltölt lelkileg, kiválóan szélesíti az ember látókörét.

Hogy néz ki nálad a világalkotás? Mivel kezdesz, és mit hagysz a végére?

Mivel fő célom rávilágítani korunk erkölcseinek visszásságaira, A nép igazsága világalkotását is a társadalomrajzzal kezdtem, a többi ebből következett. Adott egy olyan környezet, amelyben a leginkább otthon vagyok: egy technikai fejlettségét, társadalmi berendezkedését tekintve a 19-20. század fordulójára hajazó világ, mely részben akkori, részben viszont vitathatatlanul mai erkölcsi problémákkal küzd. A szereplők jobbára nem akarnak mást, mint boldogulni, és ettől igazán emberiek – ráadásul, amint az lenni szokott, boldogulás közben útjaik gyakran keresztezik egymást.

A végére a kevésbé fontos részleteket hagyom, de nagyon szeretem aprólékosan kidolgozni a helyi élővilágot, flórát, faunát, föld- és vízrajzi adottságokat, infrastruktúrát, jogrendet is, hiszen az ilyen részletek tesznek egy világot igazán élővé.

 Mennyi ideig tart kiépítened a világodat, és ez mitől függ?

A nép igazságát két évig írtam (2016 nyár – 2018. június), és a világa ez alatt folyamatosan épült. Attól függ, hogy milyen terjedelmű a szöveg, és milyen részletességű kidolgozást igényel.

 Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Természetesen szoktam: a természetből és az olvasmányaimból. Hobbim a futás, természetjárás, néha egészen komoly (70-80 km) távokat is megteszek, kora reggeli, vagy épp késő esti indulással, általában egyedül. Ezek a vándorutak rendkívül inspirálóak, néha közvetlen módon – volt már példa arra, hogy a bolyongásaim egyes elemeit csekély módosítással használtam fel az írásaimban –, néha pedig közvetetten: kiválóan tudok ilyenkor gondolkodni, mert végre nem zavar a világ zaja. Egyébként is elég rosszul viselem a XXI. századot, minden szempontból túlontúl harsány nekem, ezért valóságos léleknyugtatóként hatnak az ilyen hosszú futások, túrák.

Másik ihletforrásom, mint említettem, az olvasmányaim. Jobbára történelmet, hadtörténetet, szakrális szövegeket, klasszikusokat olvasok, járatunk több történelmi témájú folyóiratot, valamint igen kedvelem a nonszensz költészetet is, ezek a művek pedig óriási segítséget jelentenek az alkotásban. A nép igazsága nyelvezete gyakorlatilag egy fiktív magyar dialektus, melynek megteremtése már önmagában egy munkafázis volt. Nem az olvasmányaim alapján írok, hanem fordítva: az olvasmányaim segítenek formába önteni a gondolataimat, hiszen A nép igazsága világa is a monarchia-korabeli Magyarországhoz hasonlatos.

 Mit érzel a legnehezebbnek, és mit a legkönnyebbnek a fantasyírásban?

A legnehezebbnek azt érzem, hogy valamennyire idomuljak a modern korhoz, ezért épp csak annyit engedek e téren, amennyit feltétlenül muszáj. Nem vagyok egy mai ember, minden hátrányai ellenére is a 19. század az én időm, amikor a világ határai még szűkebbek voltak, a hagyományos értékek nagyobb becsben állottak, és az embert szorosabb kapcsolat fűzte a természethez. Néha teljesen idegenül érzem magam a mai világban.

A legkönnyebb pedig a már említett alkotói szabadság, mely meglátásom szerint a „fantasy” zsánerben a legnagyobb. A nép igazságában felismerhetően megjelenik több történelmi kor és jelenség, amelyek a „fantasy” adta kereteknek köszönhetően egyetlen regényben lehetnek jelen, homogén egészet alkotva.

 Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Nem az a lényeg, hogy újat alkossunk. Semminek az értékét nem adja meg önmagában az, hogy új. Számtalan új terméket dobnak piacra folyvást, melyekre van is igény, ez azonban mesterségesen felkeltett igény, évezredekig megvolt az ember csokoládé, internet vagy autó nélkül, most mégis erőst szentségelnénk, ha darab ideig nélkülözni kényszerülnénk ezeket. Nem újat kell alkotni, hanem értékeset, és ha ez azt jelenti, hogy rányitjuk az olvasók szemét valamire, amit eddig nem feltétlenül vettek észre, már nem voltak hiábavalóak az erőfeszítéseink.

 A fantasy remek eszköz, hogy az ember nyíltan vagy burkoltan rávilágítson bizonyos dolgokra, legyen az társadalomkritika, vagy más. Te szoktál élni ezzel a lehetőséggel, vagy kizárólag csak szórakoztatni szeretnél, hogy az olvasó kikapcsolódjon picit?

Sosem szoktam „csak szórakozni”, időpocsékolás, ha egy tevékenységet kizárólag szórakozási célból végzünk. Kell, hogy legyen valami értelme is, ne csak az időnket üssük el, mert nem hiszem, hogy manapság bárkinek is annyi fölös szabadideje volna. Ha például sportolunk, az sem kizárólag a kikapcsolódásról szól, hiszen emellett az egészségünket is karbantartjuk, teszünk az erőnlétünkért, a szépségünkért általa. Így vagyok az irodalommal is: nem olvasok, és nem is írok olyan szövegeket, melyeknek kizárólagos célja a szórakoztatás, mert az én napom is csak 24 órából áll, és az ilyesmi nem fér bele. Azért lettem író, mert rendkívül aggasztónak tartom napjaink erkölcsi helyzetét, egy humoros, kalandos regény pedig jó eszköz, hogy populáris formában világítsunk rá mindarra, amiről nem szeretnénk tudni, pedig kéne.

 Mit gondolsz a magyar fantasy-irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Kicsiny hazánk fiai és leányai bízvást még különb teljesítményre is képesek, mint a külhoniak, főleg akkor, ha nem feledkezünk meg gyökereinkről, identitásunkról, és e szép új világ trendjei és áramlatai helyett inkább saját kulturális örökségünk értékeinek megőrzésére törekszünk.



 A nép igazsága

2021. március 21., vasárnap

Darena Salyaz: Árnyék (Sötét vihar 1.) - (" Kell a folytatás, és nagyon sajnálom, hogy el kell hagynom ezeket a könyveket. Szívből ajánlom azoknak, akik szeretik a természetfeletti képességgel megáldott szereplőkről szóló a történeteket.")

Szeretném, megköszöni Darena Salyaz írónőnek, hogy tavaly az Elhagyós játék keretében részemre bocsátotta a trilógiát. Nemrég fejeztem be az első részét az Árnyék (Sötét vihar 1.) c. könyvét, és erről írok most véleményt. Úgy döntöttem, hogy a három rész elolvasása után egyben fogom elhagyni a könyvet.

Darena Salyaz
Árnyék

(Sötét vihar 1.)


Tartalom:

Sötétség ​sűrűsödik egy montanai kisváros felett. A fiatal Sara visszaköltözik egykori házukba, és már másnap felfigyel egy tökéletes szépségű, különc ikerpárra: Robin és Ray élete csupa titok és fájdalom. Nem értik, miért mások, mint a többiek. Nem értik, miféle hatalom, ami Robint fogva tartja. Nem sejtik, mit jelent árnyék gyermeknek lenni, sem, hogy kik azok az ártók és védők. Sara elhozza nekik a válaszokat, ám közben Robin szemeinek fekete örvénye magával rántja: a lány beleszeret a világ legtitokzatosabb fiújába, aki félelmei ellenére boldogan kapaszkodik a felé nyújtott kézbe. Két lélek egymásra talál, hogy a bennük szunnyadó erőt egyesítve legyűrjék a sűrűsödő sötétséget. Robin két világ között küzd, mindegyik az erejét akarja. Az egyik azért, hogy segíthessen, a másik, hogy pusztíthasson. Sara iránt érzett szerelme először erőt ad a harchoz, aztán kiderül, hogy e szerelem a bukását is okozhatja. A lány rátalál a megoldásra, ám az árnyék már rájuk borult. Marad az egyetlen kérdés: elég lesz-e idejük és szerelmük, hogy elűzzék a sötét felhőket? A Sötét vihar a titokzatos erők és a szerelem egybeforrásának, küzdelmének roppant izgalmas könyve. Ha tetszett, a következő részt is akarod majd!

Véleményem 
4/5

Néhány hónappal ezelőtt olvastam ki az Árnyék c. könyvet. Egy este alatt fejeztem be az olvasását. Nagyon szeretem a természetfeletti könyveket. Sokkal izgalmasabb egy ilyen történetben elmerülni, mindig van valami érdekesség, csavar, amire nem számít az ember. Mindig izgalmas, amikor kiderül, kinek milyen képességei vannak.

Az Árnyak sorozat első kötete, mely bemutatja Sarah-t, a barátait, és szól a családi titkok felfedéséről is. Izgalmasnak éreztem, ezért hamar kiolvastam, beszippantott és nem eresztett el. Így hamarosan a második résznek is nekiállok, hiszen sok kérdésem van a történettel kapcsolatban.

Engem mindenesetre lekötött, kikapcsolt ez a könyv. Kíváncsi lennék, ha az írónő úgy döntene, hogy újra kiadja a könyvet, bővítené-e a történetét. Mert szerintem érdemes lenne újjá varázsolni, kiegészíteni. Néztem a Molyon az értékeléseket, sokan lehúzták. Érdekes, nekem nagyon tetszett, engem megfogott. Mondjuk, vannak szépséghibák, de melyik könyvben nincsenek. Ugye? Számomra az volt a lényeg, hogy megfogjon a történet, magával ragadjon és lelkesen akarjak írni róla.Lehet, hogy mások jobban kiszúrták benne hibákat, de én nem találtam semmit kifogásolhatót.

Ez a történet felvezeti a második részt, melyben talán sok minden kiderül majd Robinról, Sarah-ról és Rayről is. Na meg a többiekről, hiszen nem csak ők vannak ilyen rejtett képességekkel megáldva a világban. Kik ők? Mit akarnak Sarah-tól és Robintól? Miért akarják őket megölni? Sok-sok kérdésem van még.

A történetben igazán gyorsan kiderültek a dolgok, hogy ki kicsoda, milyen képességeik vannak. Egyedül Robin testvére lepett meg. Nem gondoltam volna, hogy megváltozik a történet végére. Hogy ennyire más lesz.A fentiek ellenére nincsenek kedvenceim ebben a könyvben. Nem igazán tudtam azonosulni egyik szereplővel sem. Nem voltak kihangsúlyozva a karakterek, mintha egy–egy szeletet lehetett volna csak olvasni róluk. Picit több információ elkelt volna még..

Mindenesetre a második résznek is nekiesek. Kell a folytatás, és nagyon sajnálom, hogy el kell hagynom ezeket a könyveket. Szívből ajánlom azoknak, akik szeretik a természetfeletti képességgel megáldott szereplőkről szóló a történeteket. Mint például a Luxen sorozat. Ehhez tudnám leginkább hasonlítani ezt a könyvet. Érdemes adni neki egy esélyt. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Kalliópé Kiadó

Darena Salyaz író hivatalos oldala

2021. március 19., péntek

Videóinterjú Claire Robinsszal

Egy videóinterjú keretein belül beszélgettem Claire Robins írónővel a Sorsok tükre első részéről, vagyis a Vystera Árnyairól. Mesél nekünk a fantasy műfajról, a további terveiről, ahogy arról is, milyen mesebeli lény bőrébe bújna bele legszívesebben és miért.   


Magyar Szerzők Szigete

videóinterjúk a hazai könyves élet szereplőivel

youtube csatorna





2021. március 18., csütörtök

Fantasy világok a magyar irodalomban Andy T. Millerrel készült interjú ("A fantasy számomra a teljes szabadság megélése, ahol nem korlátoznak még a természeti törvények sem.")

Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül most Andy T. Millert kérdezem az írásról és a világteremtésről. 


Mit tartasz érdekesnek a fantasy zsánerben? Szerinted több kihívás van benne, mint a többi zsánerben vagy mind ugyanolyan? 

A fantasy számomra a teljes szabadság megélése, ahol nem korlátoznak még a természeti törvények sem. Kihívásnak talán azért nagyobb, mint egy hétköznapi élettörténet megírása, mert el akarom érni, hogy elfogadják, elhiggyék az olvasók. Azt akarom, hogy ott akarjanak élni, a lelkük vágyjon abba az alternatív világba, ami az Areán és folytatásainak lapjain megelevenedik. 

 

Hogy néz ki nálad a világalkotás? Mivel kezdesz, és mit hagysz a végére? 

A valósággal kezdtem, a jelennel, ami fokozatosan a karakterek gondolatai és a történések által szinte észrevétlenül csúszik át egy talán mindenki által vágyott másik valóságba. A folyamat maga öngerjesztő. Nem alkotok meg mérnöki pontossággal egy, a szó általános értelmében vett másik világot, csak kiegészítem a meglévőt. Egy második réteget helyezek az ismert fölé ami a történelemből, fel nem derített rejtélyekből, megmagyarázhatatlan eseményekből, az emberiség örök álmaiból és vágyaiból született. 

 

Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ? 

Nem tervelek ki sarkosan semmit, nincs precíz „előmunkálat”, csak egy megálmodott keret, amibe sok minden belefér, és igény szerint tágítható. Mivel maga a Föld és az ismert történelem adott, erre épül a történet, a helyszínek, és az eseményeket kiszolgáló alternatív valóság írás közben folyamatosan alakul ki, fedi fel önmagát. Teljes egészében a karakterektől függnek a cselekmények, akik egyéniségüktől függően az adott helyzetben eltérően reagálnak, ezért nem sablonos. Néha még engem is meglepnek írás közben. Előfordult, hogy az egyik karaktert főgonoszként írtam hosszú ideig, mindent elkövettem, hogy ő lehessen a negatív ellenpólus, de nem sikerült. Egyszerűen kidumálta magát és bebizonyította, hogy ártatlan. 

 

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan? 

Többnyire az álmaimból, a történelemből és a művészetekből, művészeti alkotáskból. Néha egy különleges régészeti leletre beindul a fantáziám, elképzelem, hogy vajon ki utazhatott a zománcos díszítésekkel berakott hintón, ki viselhette a ma is gyönyörű, súlyos arany ékszereket? A rozsdaeette kard kinek az oldalán lóghatott? Az illető vajon vad harcos volt? Zsoldos, vagy csak egy kényszerrel besorozott nem fizető adós? Eladták, vagy szabad polgárként önmagát adta el? Hogyan voltak két-háromezer éve képesek létrehozni művészek olyan kámeát vagy gyűrűt, melynek alig két centis kövébe komplett, aprólékos jelenetet véstek, ahol még az ember fülében lógó fülbevaló is jól kivehető? Mit keresnek Mózes szobrának fején a szarvak? Miért égtek a máglyák a boszorkányok alatt szerte a világban? Szent Ferenc valóban érthette a madarak szavát, mint ahogy tartják egyesek? Emberi, mégis emberfeletti csodák születtek és tűntek el a föld színéről, van, ami időlegesen, de néha csak leírások maradtak fenn róluk. Állandóan járnak a gondolataim. 

 

Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban? 

Mi a legkönnyebb? Írni. Átadni magam a születő mesének. A legnehezebb úgy fogalmazni, hogy aki kézbe veszi a könyvet a lehető legjobban átélhesse mindazt, amit én írás közben. 

 

Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé? 

Lehet újat alkotni, csak szabadon kell engedni a fantáziát és merni kell egyedivé válni ebben az egyre jobban sablonokra épülő világban. Minden afelé szorít, hogy bármibe is kezdesz, arra kell törekedned, hogy kiszolgáld, kielégítsd a vásárlói igényeket. Minden piac, mindent el kell adni. Ez a szemlélet sajnos sokaknak tőből metszi le a szárnyait. A kiadók nem mernek befektetni abba, amit nem tudnak egy skatulyába bedugni, és akivel foglalkozni kell. Egy kezdő, nem kész, nem befutott író nincs technikailag megfelelő szinten, még csak tűz van benne és lázadó álmok. Sok tehetség és mű veszik el így. 

 

A fantasy remek eszköz, hogy az ember nyíltan vagy burkoltan rávilágítson bizonyos dolgokra, legyen az társadalomkritika vagy más. Te szoktál élni ezzel a lehetőséggel vagy kizárólag csak szórakoztatni szeretnél, hogy az olvasó kikapcsolódjon picit? 

Nagyon sok megosztó társadalmi jelenség és probléma megjelenik az írásaimban, a karaktereim szemszögéből nézve és a történések folyamatában is. A következő, Katerina című regényem ebből a szempontból is nehezebb műfajba sorolandó: foglalkozik a gyermekkori bántalmazással, a poszttraumás szindrómával és a depresszióval is. Nem áll szándékomban kimondani nagy és megfellebbezhetetlen igazságokat, de talán elindítok néhány hasznos gondolatmenetet. 

 

Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük? 

Nagyon jó íróink voltak és vannak ma is, akik bármire képesek lennének, csak mint már említettem, nem kapnak ugyanolyan lehetőségeket mint külföldi társaink. Hiányzik a szakmai  és az anyagi háttér, hogy a magyarok komolyan beszállhassanak a versenybe. Hiába ír valaki tartalmilag nagyon jól, hiába a nagyszerű ötletek, ha nincs pénze, esélye is alig van. Nincs a kiadók részéről sem indíttatás arra, hogy felvállalják az írókat és történeteiket, amiken még dolgozni kell. Készen akarnak mindent. Biztosabb bevétel a már befutott idegen írók műveit kiadni, meg persze az aktuális celebek fizetős magánkiadásait, akik a botrányaikkal önreklámoznak. Az író írni szeretne, de a kiadók nem foglalkoznak vele amíg formailag nem tökéletes a kézirat. Az író pedig legtöbbször nem tud százezreket kifizetni szakembereknek, és/vagy tanfolyamokra, hogy tanulhasson. Nagyon sokan feladják, vagy kompromisszumot kötnek: magánkiadás alig néhány példányban, és sosem ismerik meg őket az emberek. Odavesznek az álmok és a jó könyvek százai a magyar realitás talaján. Biztos vagyok abban, hogy megfelelő szakmai és anyagi háttér esetén már egy-két éven belül írók tucatjai hódíthatnák meg a világot a könyveikkel. 

 

 Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és beszélgettél velem erről az érdekes témáról. 

 Én köszönöm a lehetőséget, hogy az álmaimról beszélhettem. 

 

Andy T. Miller írói oldala

 

2021. március 15., hétfő

Tudtad-e? Tolnai Viktor

Tolnai Viktor is elárult magáról pár titkot a Tudta-e? rovatunkban, 10 érdekes dolgot mesélt most el.Az író Az örökmozgó című kötete nemrég jelent.




1.

Első regényem, az Örökmozgó eredetileg novellának indult, de annyira beindította a fantáziámat a téma, hogy végül könyv terjedelműre duzzadt a történet.

2.

Gépész vagyok, ennek ellenére nincs jogosítványom. Nem vezetek csak áramot...

3.

Tíz évig doboltam különféle metál zenekarokban, műfajilag a death és a black metal áll legközelebb hozzám.

4.

Állatbarát vagyok, két mentett macskám van.

5.

Olvasni leginkább sci-fi és horror könyveket szeretek, de emellett nagy Charles Bukowski rajongó vagyok.

6.

Kezdetben pszichológiai horror és weird fiction novellákat írtam, ezeket tervezem a közel jövőben csokorba szedni és megjelentetni.

7.

A családomban nem csak én foglalkoztam írással. Távoli rokonom a néhai író és szerkesztő Annus József

8.

Minden esetben először a történet csattanója születik meg a fejemben, erre a központi eseményre építem fel az egész sztorit.

9.

Nagyon vonz a skandináv mitológia, rengeteg könyvet olvastam a témában, még a rúnaírást (futhark) is megtanultam.

10.

Írás közben szeretek zenét hallgatni. Leginkább az északi neofolk és az ambient zenék inspirálnak.

Tudtad-e? Bert Miller

Tudtad-e? rovatunk legújabb részében Bert Miller író  árult el magáról öt érdekességet, róla annyit szeretnék előrebocsátani, hogy nemrég jelent meg ekönyvben A menedék c. története.

 


1.

Hat nyelven beszélek, ezek egyike a héber, de óakkádul is tanultam.

2.

Az Ókortudományi Társaság tagja vagyok.

3.

A 2015-2021 tartó ciklusban a Református Zsinat legfiatalabb lelkészi bírója voltam.

4.

Egy időben rakodómunkásként is dolgoztam.

5.

Egy Gabriel Wolf novellában szereplőként is megjelenek.

 

 

Interjú Claire Robins írónővel " A legnagyobb példaképem Tolkien, az én szememben ő már szinte bálványként jelenik meg, de mellette mások is voltak rám kisebb-nagyobb hatással."

Most egy első könyves magyar írónővel, Claire Robinsszal volt lehetőségem interjút készíteni, akinek tavaly decemberben jelent meg első könyve. Ennek címe nem más, mint a Sorsok tükre (Vystera Árnyai). 



Moncsi:
Hogyan döbbentél rá arra, hogy írni szeretnél? Mi vezetett ide?

Claire: Mindig álmodozó típus voltam, tele van a fejem történetekkel, amiket valamilyen formában szeretnék kiadni magamból, innen jött az írás és a rajzolás is. Talán az volt a legelső löket, mikor még általános iskolában házi feladatként egy rövid mesét kellett írnunk. Még arra is emlékszem, az volt az egyetlen kitétel, hogy benne kellett lennie egy mondatnak: „Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál!” A vicc, hogy a történetet, amit megírtam, nem tudnám felidézni. Akkor kaptam egy nagyon pozitív visszajelzést a tanáromtól, és aztán gimnáziumban, mikor már komolyabb történetekkel kezdtem foglalkozni, szintén nagyon jó és segítőkész tanárom volt.

Moncsi: 
Miért fantasy zsánerben kezdtél el írni? Mi vonz téged ebben? 

Claire: A fantázia, a szabadság, olyan különleges dolgok, amik a való világban elképzelhetetlenek lennének. Mint például a mágia, vagy mindenféle érdekes fajok és tájak. Sosem igazán találtam a helyem a világban, egy kicsit mindig kívülálló voltam, a fantasy pedig mintegy menekülési lehetőség volt. Olyan „játszótér”, ahol bármi lehetek, ahol bármi megtörténhet, mindennek csak a képzelet szab határt. 

Moncsi: 
Milyen érzés új világokat és új fajokat megteremteni? Honnan jönnek ezek az ötletek, hogy ezekről írj? Honnan veszed a neveiket? 

Claire: Fantasztikusan jó! Bár még nincs gyermekem, valahol az anyasághoz tudnám hasonlítani a faj- és világalkotást. Én alkotom meg, én színesítem ki és töltöm meg, de egy idő után saját életet él, és magától fejlődik tovább. Minden faj, amit kitalálok, egy rész belőlem. Vannak persze a világomban olyan fajok, melyek máshol, más történetekben is jellemzőek, mint pl. az elfek, de azokat is alakítom és átformálom, még egyedibb, még „énesebb” jellemzőket adok nekik. A neveik általában azután ugranak be, hogy a fejemben teljesen körülírtam és felépítettem őket, hogy milyen a megjelenésük, mi jellemző az általános viselkedésükre és életvitelükre, és mikor teljes a kép, jön a név is. Ugyanez igaz egyébként a nem-emberi szereplőkre is, mint pl. Emeril, de a tájegységeket is hasonló elvek alapján nevezem el. 

Moncsi: 
Mi már korábban beszélgettünk Messengeren, és akkor elárultad nekem, hogy biológus vagy. Mennyire segít ez téged az írásban? Vagy mennyire fér össze ez a két különálló szakma? 

Claire: Meglepően sokat segít, főleg a saját fajok kialakításában, hogy logikusak és hihetőek legyenek. Ebből a szempontból a sachryn megalkotása volt a kedvencem, ami az áldozatai feromonjaira reagálva változtatja a kinézetét. De sok esetben egy-egy jelenetet is könnyebb megírni úgy, hogy tisztában vagyok az anatómiával, főleg mivel a főhőseim orgyilkosok, és nem árt nekem is tisztában lennem biológiai szinten azzal, hogy mit csinálnak. Nem beszélve a fajok közötti élettani különbségekről és számos genetikai öröklődésről. De nagyon hasznos a területek benépesítésénél is akár állatokkal, akár növényekkel, hogy pl. ne telepítsek egy esőerdőbe szárazságtűrő növényeket, és hasonlók. 

Moncsi: 
Hogyan születnek meg a karaktereid? Vannak valós személyek, akikről mintázod őket, vagy mind kitalált karakter? 

Claire: Mindegyikük kitalált. Inkább a külsejükben szoktak inspirálni valós személyek, vagy esetenként más fandomokból származó kitalált karakterek. (Többen megemlítették már például a hasonlóságot a Hiúz és a Dragon Age játékokból származó Zevran kinézete között) 

Moncsi: 
Honnan jött az alapötlet a Sorsok tükre c. regényedhez? Mi adta a kezdőlökést, hogy nekiállj? Hány részesre tervezed a sorozatot? 

Claire: Az egész azzal kezdődött, hogy álmodtam egy jelenetet, amiben két gyerek egy sivatagi városban a háztetőkön ücsörögve beszélget egy szőke, köpenyes elfről, aki árva és koldus fiatalokat emel ki a nyomorból, és viszi el őket az igazságosztó csapatához. Közben pedig arról álmodoznak, hogy ők is közéjük kerülhetnek. Ebből az egyetlen momentumból nőtte ki magát aztán a teljes történet. Annyival lett komplett, hogy később szintén egy álmomban megjelent egy varázslatos tekercs, amit főhőseink nagyon szerettek volna megszerezni, mert ha az ellenség kezébe kerül, a saját világukat leigázza egy másik, párhuzamos világ. Amikor ebből meglett a végleges ötlet, már tudtam, hogy legalább két részes lesz. Jelenlegi terveim szerint trilógia lesz belőle, de nálam a történet írja saját magát, így még akármi megtörténhet. 


Moncsi: 
Hogyan férnének meg az elfek, a félszerzetek, a törpök és a többi teremtmény a mi világunkban? 

Claire: Hirtelen nagyon sok film ugrik be, amihez hasonlót el tudnék képzelni a saját karaktereimmel és fajaimmal. Úgy gondolom, a mi világunkban az emberek még Vystera-hoz képest is felsőbbrendűnek éreznék magukat náluk, így vagy rabszolgaként és koldusként tudnának élni, vagy teljesen elhatárolódnának az emberi fajtól, és saját közösségeket alakítanának ki. Sajnos nem érzem úgy, hogy jó világ lenne ez nekik. 

Moncsi: 
Mik a félszerzetek valójában? Hány faj tud ilyen félszerzetet létrehozni? Mindegyik képes rá, vagy vannak bizonyos teremtmények, akik nem?

Claire: A félszerzetek igazából hasonló népség, mint Tolkien félszerzetei, a hobbitok; tulajdonképpen egy külön faj. Aprók, de nagyon jó a kézügyességük, és jól bánnak a pénzzel, emiatt többségük kereskedő. Akikre gondolsz, a félvérek, két különböző faj gyermekei. Bármelyik faj képes félvéreket nemzeni – legalábbis az ésszerűség határain belül maradva, nem biztos, hogy szeretnék belegondolni, hogyan készülne egy óriás és egy törp félvér gyermeke. Az emberek viszont nem nézik jól szemmel őket, a legtöbb helyen kiközösítik a másfajúak felé érzett bizalmatlanságuk és néha gyűlöletük miatt. Vannak persze kivételek, mint ahogy azt Moryus történetéből is megtudjuk. 

Moncsi: 
Nem gondolkoztál azon, hogy más zsánerben is kipróbáld magad? 

Claire: Régebben több romantikus történetet írtam, de ezekből sosem lett regény, vagy hosszabb, komolyabb mű. Gimnáziumban próbálkoztam versekkel is, de azok elég kezdetlegesek és kiforratlanok voltak, és nem is erőltettem tovább. Prózában mindig erősebb voltam. Egyszer elkezdtem írni egy horrorregényt is, de ez egy vicces történet, ugyanis mielőtt a lényegre térhettem volna, rémálmaim lettek tőle, és inkább abbahagytam. Néha még eszembe jut, hogy újra elkezdeném vagy folytatnám, szóval véglegesen nem vetettem még el az ötletet, csak olyan időszakot kell hozzá elkapnom magamban, hogy ne kezdjek el minden apró szellemtől rettegni, amit leírok. Bár Stephen King is az Állattemetője után több napig nem mert kilépni a lakásából.

Moncsi: 
Van valami célod az írással? Szeretnél valamit ezáltal megmutatni a világnak? Tanítani valamit? Pl.: hogy a csapatmunka mindig értékesebb, vagy a családot nem mindig a vér tartja össze, stb? Mert az első rész elolvasása után nekem úgy tűnt, hogy bőven van mondandód az olvasók számára. 

Claire: Az elsődleges célom a szórakoztatás és a bennem kavargó ötletek, jelenetek és karakterek megmutatása a világnak, hogy mások is érezhessék a szeretetet, amivel őket alkottam. De ezek mellett vannak és lesznek is benne fontosabb üzenetek, mint amit te is említesz, az összefogás, a csapatmunka, egymás segítése. Fontos, hogy a mai rohanó és ellenséges világban felismerjük a valódi értékeket, amik fontosabbak, mint az állandó teperés, az egymás utálása és a versengések. Tudni azt, hogy tartozunk valahova, és rájönni, hogy ha úgy is érezzük, hogy egyedül vagyunk, és minden ellenünk van, akkor is vannak, akikre számíthatunk. 



Moncsi: 
A jövőben hogy képzeled el az írást? Dolgozol valamin esetleg? Vannak terveid a jövőre nézve?

Claire: Jelenleg teljesen a második részre koncentrálok. Hogy később mi lesz, miután befejeztem az egészet, még nem tudom megmondani. Talán folytatom a horrortörténetem. Esetleg írok még néhány novellát, ami kiegészíti a Sorsok tükrét, hisz ahogy beszélgettük is, vannak még olyan apróságok, olyan karakterek, akik megérdemelnek egy kisebb külön történetet. 

Moncsi: 
Mit szól a családod ahhoz, hogy írsz? Hogyan fogadták? 

Claire: Mondhatni, meg sem lepődtek. Mióta az eszemet tudom, mindig kreatív dolgokkal foglalkoztam, rajzoltam, szobrászkodtam, gyöngyöt szőttem és fűztem, üveget festettem, varrtam, hímeztem, hangszereken tanultam, énekeltem, mindig volt valami. Néha viccesen meg szokták kérdezni, hogy van-e még egyáltalán valami, amit nem csinálok?

Moncsi: 
Amikor Messengeren beszélgettünk, ott szóba jött, hogy Tolkien a példaképed. Van esetleg rajta kívül más is? A film vagy a könyv volt az, amelyik jobban megfogott téged? Milyen érzelmeket váltott ki belőled a történet?

Claire: A legnagyobb példaképem Tolkien, az én szememben ő már szinte bálványként jelenik meg, de mellette mások is voltak rám kisebb-nagyobb hatással. R. A. Salvatore, Andrzej Sapkowski, Cassandra Clare, Sarah J Maas, Stephen King, sőt még J. K. Rowling is. Mindenki, aki felébresztette a fantáziámat és az érzelmeimet, mivel az én álmom is az, hogy úgy tudjanak kötődni az emberek az én karaktereimhez is, mint az övéikhez. De A gyűrűk ura volt, ami úgy igazán elvarázsolt, ami igazán magába szippantott, és a mai napig nem engedett ki a markából. A filmeket hamarabb láttam, így azok jobban bennem maradtak, mint a könyvek (bevallom – bár ezért lehet meg leszek kövezve – kicsit nehézkes olvasmány is volt számomra), mindig, ha csak egy jelenetet is meglátok belőlük, elfog a rajongás. Olyan érzés a történetre gondolni, mintha szerelmes lennék, és talán valahol az is vagyok Tolkien világába. 

Moncsi: Nagyon szépen köszönöm az írónőnek, hogy beszélgetett velem, és hogy válaszolt a kérdésemre. Egy nagyon kedves és életvidám hölgyet ismertem meg. Jó volt beszélgetni és többet megtudni a karaktereiről, könyvéről és a történetreiől. A Sorsok tükre (Vystera Árnyai) c. könyvét csak ajánlani tudom.


2021. március 13., szombat

Írók a való életben, avagy ki bújik meg a könyv mögött 1.

Ezt a cikksorozatot azért hoztam létre, mert szeretném nektek bemutatni az írókat. De nem úgy, mint írót, hanem mint embert, barátot, ismerőst, családtagot. Mert higgyétek el, vannak olyan emberek a ti környezetetekben, akikről nem tudjátok, hogy írnak. Ez a bemutatás bizonyos keretek között fog történni, mégpedig úgy, hogy azokat, akik álnéven írnak, az írói nevükön fogom szólítani. Ezáltal Ti is sok mindent megtudhattok majd kedvenceitekről. Így, mint embert is közelebb érezhetitek őket magatokhoz.

Megyeri Judit – Jud Meyrin

Mondhatjuk azt, hogy nap, mint nap leülök virtuálisan kávézni egy-egy íróval, akivel jókat beszélgetek. Az egyik ilyen író nem más volt, mint Jud Meyrin azaz Megyeri Judit. Most itt feltehetnétek azt a kérdést, hogy miért is árulom el az eredeti nevét, amikor fentebb azt mondtam, hogy nem fogom. Erre a válasz nagyon is egyszerű. Ez azért van, mert ez a kedves írónő mindkét néven publikál. Már az is igazi érdekesség, hogy miért is van ez. Szerette volna elválasztani a külföldi és a magyar helyszíneken játszódó történeteit, ezért úgy döntött, hogy a külföldiekhez jobban illene valami olyan név, ami ő, de mégsem magyar hangzású. Így született meg Jud Meyrin alteregója, ami a nevének betűjátékából állt össze. Ezen a néven két regénye jelent meg eddig. 

Az egyik ezek közül  A múlt bűnei című romantikus krimi.

Egy csók, aminek meg sem kellett volna történnie, és egy tragédia, ami mindent megváltoztatott.

James, Fanny kedvese eltűnik egy viharban, és többé nem kerül elő.

Tíz évvel később a nő Ivybridge-ben, az álmos dél-angliai kisvárosban él. A múltat már réges-rég mélyen eltemette magában, egy nap azonban holttestet találnak a falu patakjában. A nyomozást Alexander, James bátyja vezeti. Fanny azóta a végzetes, tóparti este óta nem látta a férfit, mégsem tudta elfelejteni őt és a csókjukat. Alexander felbukkanása pedig mindent felkavar.

Alexander is sóvárog Fanny után, de küzd az érzés ellen. Próbál inkább a szövevényes ügyre koncentrálni, ami egyre veszélyesebbé és személyesebbé válik. Meg tud küzdeni Fanny és Alexander a gyilkossal, aki jóval közelebb van hozzájuk, mint hitték? Megbirkóznak az egymás iránti, ellentmondásos érzéseikkel?

Vagy a múlt végleg tönkreteszi a jövőjüket? 

Ezt a könyvét már olvastam, és értékeltem is. Nekem nagyon tetszett. 

Az értékelést itt találjátok róla.

A másik regénye, ami ezen a néven jelent meg, nem más, mint a Lowdeni boszorkányhajsza (Felföldi rejtélyek 1.)

Egy kotnyeles újságírónő

Egy kemény nyomozó

És egy kaméleonként rejtőzködő gyilkos

Amikor Lottie Kelsey szomszédja gyanús körülmények között eltűnik, a kíváncsi újságíró azonnal szimatolni kezd. Eddig kultúráról írt az Edinburghi Krónikákba, ám főnöke nem engedi komolyabb témák közelébe. Lottie elhatározza, hogy bármi áron összehoz egy ütős címlapsztorit, és megmutatja, hogy az ő helye nem a kultúra rovatnál van. Nem számol azonban a nyomozást vezető zsaruval, aki egy kanál vízben meg tudná fojtani, és folyton keresztbe tesz neki.

Tristan Huntert egy tragikusan végződő akció után helyezik át Edinburghbe. Gyötri a bűntudat, amiért magára kell hagynia sérült barátnőjét Londonban, de nincs más választása. Amikor egy eltűnés véres gyilkosságba torkollik, Tristan rájön, hogy erre a lehetőségre várt. Ha elkapja a gyilkost, visszatérhet korábbi életéhez. Nem számol azonban a minden lében kanál újságírónővel, aki állandóan beleüti az orrát a nyomozásba, és a feje tetejére állít mindent, amiben eddig hitt.

Lottie és Tristan eszeveszett hajszába kezd az arctalan gyilkos után, aki olyan könnyedén csúszik ki a markukból, mintha szellem lenne, miközben egymással és zavaros érzéseikkel is meg kell küzdeniük.

Mennyire kell elcseszettnek lenned ahhoz, hogy arra vágyj, aki gyűlöl?

Mi fog végül győzni: az elvek vagy a szenvedély?

Vagy a gyilkos, aki senkit sem kímél? 

Ági értékelte ezt a könyvet, mint előolvasó. Itt érhető el róla a véleménye. 

Eddig ez a két történet jelent meg az írói neve alatt. Mind a kettő izgalmas romantikus krimi, tele titkokkal és akcióval. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Illetve a bevezetőmben már említettem, hogy a saját nevén is ír. A saját nevén egy novellája és egy könyve látott napvilágot eddig. 

A novella címe: Rózsakő – Kezdetek

Előzménynovellák a Rózsakői rejtélyekhez.

GÉNEK

Ben a háta közepére se kívánja a karácsonyt, és nem a zűrös családja, meg a csicsásan feldíszített házak miatt. Hanem azért, mert a lány, akiért titkon odavan, egy fura sráccal jár. Ben mindent megtesz, hogy rájöjjön, mit rejteget a másik fiú. De vajon mit kezd majd az igazsággal?

RÉGIMÓDI SZALONCUKOR

Flóra az egyetemen szaloncukor alá rejtett üzeneteket kap, amik egyre szenvedélyesebb idézetek Shelley-től. Vajon ki a titkos imádója? Flórát hajtja a kíváncsiság, hogy kiderítse, de nem számol a következményekkel.

A könyve címe pedig a következő: Holttestek az Ambróziában

Amikor azzal az emberrel kell összefognod, akitől legjobb lenne távol tartani magad, a következmények beláthatatlanok…

Flóra házassága romokban, és a katasztrófát azzal tetézi, hogy a munkahelyén is felmond. Valóságos megváltás, mikor az apja hazahívja Rózsakőre, hogy távollétében felügyelje a családi kávézót, az Ambróziát. Ám néhány nap a békés kisvárosban, és Flóra élete ismét fenekestül felfordul. Holttestre bukkan az Ambróziában, és kénytelen a helyi magánnyomozó, Ben segítségét kérni, pedig semmi szüksége egy újabb megbízhatatlan nőcsábászra.

Ben élete egykor a bulizás és a nők körül forgott, de kimászott a gödörből, megnyitotta magánnyomozó irodáját. Most mégsem úgy mennek a dolgok, ahogy eltervezte. Nem válogathat a megbízások között, pedig Flórát jobb lenne messzire elkerülnie. Közös nyomozásba kezdenek, ami egyre váratlanabb fordulatokat vesz, a kalandok során pedig csak egymásra és kissé bolondos barátaikra számíthatnak.

Sikerül ép bőrrel megoldaniuk a rejtélyt, ami Rózsakő legmagasabb szintjeire is felgyűrűzik? És vajon hová vezet az egymás iránt érzett szenvedélyük, amit egyre nehezebben tudnak kordában tartani?

Most hogy bemutattam a műveit, nézzük is, hogy mit lehet még tudni az írónőről. Először is azt, hogy édesanya. Emellett nagyon jó barát és segítőkész ember, akit én kedvesnek és lelkesnek ismertem meg, Judit emellett sosem fél belevágni az ismeretlenbe. Aminek nekiáll, azt szívvel és lélekkel viszi végig. Hogy mi teszi őt boldoggá? A családja és a barátai. Amikor van egy kis szabad ideje, ír vagy olvas. Sok értékelést ír mind a felnőtt és mind a gyermekirodalom terén. Elárulom azt is, hogy van egy blogja, ahol szívesen lát minden kíváncsi szemlélőt. Itt sok érdekességet találhattok a könyveiről, sőt itt az elérhetőségeit is feltünteti. 

Itt találjátok a blogját, érdemes benézni.

Befejezésképp jöhet még pár érdekesség az írónőről? A legfontosabb az, hogy több könyvön is dolgozik most. Elgondolkozott azon, hogy ír egy novellát vagy folytatást A múlt bűnei c. első regényéhez. A nemrég megjelent regénye Skóciában játszódik, és ha ez még nem lenne elég azt vajon tudjátok-e, hogy az írónő is járt ott? Vagy hallottatok arról, hogy Gyilkosság az Ambróziában könyv helyszínéül egy magyar várost választott, ahol valamikor ő is tanult. Ez a város nem más mint Pápa. 


Jud Meyrin-Megyeri Judit hivatalos oldala

Jud Meyrin-Megyeri Judit csoportja

NewLine Kiadó

Tudtad-e? Aurora Lewis Turner

A Tudtad-e? következő részében egy fantasy világokban jártas fiatal írónő, Auróra Lewis Turner mesél nekünk egy kicsit magáról. Az ő magával ragadó és egy másik világba repítő történetei nem mások, mint a 13 napon és a Bolygókeringő trilógia első része: a Névtelenek.

Tudtad-e?



1.
 A Névtelenek nem az első regényem. Más néven ugyan, de publikáltam már angolul és magyarul is.

2.
 A magyaron kívül még 4 nyelven beszélek. Közülük a spanyol és az orosz a kedvencem.

3.
A Bolygókeringő három részből áll + lesz egy előzménykötet is.

4.
Jelenleg fiatal kutatóként dolgozom, és írom a doktori értekezésemet. Így tudományos jellegű írásaim is jelennek meg folyóiratokban, konferenciakötetekben. Ezért is kellett az írói álnév, hogy ezzel szétválasszam a munkám és egyben tudományos életem, valamint a regényeim világát.

5.
A nagymamám volt az egyik legnagyobb rajongóm. Az ő örökségéből jött létre a Névtelenek (Bolygókeringő 1.) A sorozat második részének megjelenése érdekében pedig gyári bedolgozásokat is vállalok, persze szigorúan a tudományos munkásságom mellett (és nem helyett).

6.
Szeretem a jó sütiket. Van cukrászvégzettségem is.

7.
Szabadidőmben külföldi gyerekeket tanítok a magyar nyelv szépségeire.

8.
A Bolygókeringő ötlete edzés közben pattant ki a fejemből. A monoton helyzeteket azzal próbálom legyűrni, hogy különböző történeteket forgatok az elmémben.

9.
A Bolygókeringő trilógia óta több fantasy műfajú könyvet írtam, de Lloyd és Auróra karaktere különleges helyet foglal el a szívemben. Bevallom, nehezen tudok elszakadni tőlük.

10.
A férjem is nagy rajongóm. Amellett, hogy elolvassa az írásaimat, még Lloyd medve alakját is magára tetováltatja (épp félkész állapotban van).


Aurora Lewis Turner hivatalos oldala

Tudtad-e? S. A. Locryn

Tudad-e? rovatunk következő részében S. A. Locryn mesél magáról pár érdekességet és kulisszatitkot. Az ő első könyves gyermeke a Gyufaláng című regény, amely történelmi-romantikus LMBTQ+ történet.

Tudtad-e?



10+1 érdekes tény az írónőről.

1.
Az első, már saját karakterekkel készült történetem 9 éves koromban született. Ez négy testvérről szólt, akik egy őrült tudóst igyekeztek megakadályozni a világuralmi törekvéseiben. Visszatekintve rettenetesen sikerült. :D

    2.
    Van egy brit és egy norvég írónő, akikkel nagyon jóban vagyok, rendszeresen szoktam beszélgetni velük. Az utóbbi meg is említett a legújabb történelmi melegregénye köszönetnyilvánításában, miután történelmi szemszögből bétáztam a könyvét.

    3.
    Imádom a Pokemon játékokat, az összes megvan különböző kézi konzolokra, ennek ellenére a mobilos Pokemon Go nem tetszett.

    4.
    A Pokemon játékokban a főszereplőket a könyveim szereplői után nevezem el.

    5.
    Az Edinburgh-ban játszódó, készülő könyvemben az egyik szereplő szintén gyűjti a Pokemon játékokat.

    6.
    Edinburgh-ban a Dean Village nevű városrész a kedvenc helyem.

    7.
    Gimnazista koromban tanultam Franciaországban és Belgiumban is.

    8.
    A családom nem tud róla, hogy írok.

    9.
    Van az nappalinkban egy írósarkom az ablak mellett, ami pont akkora, hogy csak én férek be oda. Még a macska sem, a legnagyobb bánatára. Szeretek itt írni, és közben néha elmerengve kibámulni a városra.

10.
Minden könyvemben van legalább egy, annyira kávéfüggő szereplő, mint amilyen én vagyok.

+1
Edinburgh-ban egyszer egy teljes napra elvesztem a Surgeon’s Hall nevű orvosi múzeum 1. és 2. világháborús részlegén. Mármint én tudtam, hogy hol vagyok, csak senki más nem. De muszáj volt ott töltenem a napot ihlet és adatgyűjtés miatt...  



Tudtad-e? Gwendolyn Tussaud

Tudtad-e? rovatunk következő részében egy olyan írónőről tudhattok meg érdekességeket, akinek még egyenlőre önálló kötete nem jelent meg, de a Kortárs körkép 4. novellás kötetben található már írása. Ez az írónő nem más, mint Gwendolyn Tussaud.


Tudtad-e?



Íme 1O tény az írónőről:

1.
Szeretek érdekes és kissé extrább témákkal foglalkozni, mint pl. az ázsiai szórakoztató iparban tevékenykedő melegek kapcsolata egymással, vagy a poliamor kapcsolatok, esetleg az előző életünkből velünk maradt érzéseink és mostani kapcsolatunk a múltunk szereplőivel.


2.
Mindig végig gondolom, hogy milyen tudásra, vagy információra lenne szükségem ahhoz, hogy elég hitelesen meg tudjam írni a dolgokat, ezért nagyon sok magyar, angol és mostanában már koreai oldalt is meglátogatok, hogy választ kapjak a kérdéseimre.


3.
Nagyon ritkán van ihlethiányom, általában akkor, ha túlhajtottam magam és lelkileg is elfáradtam, de olyankor többségében elég egy számomra érdekes kép, vagy egy zene, aminek tetszik a ritmusa, esetleg egy rövid tiktok videó, és máris újra munkába tudok állni. A mindennapokban szinte minden tud inspirálni, legyen az egy zene, egy kép, vagy csak egy pillanatnyi érzés, ami átfut rajtam.


4.
Szerintem külön írás előtti rituálém nincsen, csak apró kis szokásaim. Írás közben gyakran elfelejtek inni, amikor belemerülök a történetbe, ezért rászoktam arra, hogy mindig tartok magam mellett egy poharat félig töltve valamilyen üdítővel, és ilyenkor, ha felemelem a fejem, akkor eszembe jut, hogy szükségem van a folyadékra is. Ezen kívül eléggé túlmozgásos vagyok, és valamelyik testrészem folyton mozgásban van, ami elég zavaró tud lenni, ha úgy rázom a fejem, hogy nem látom a billentyűzetet. De mindig van mellettem egy füzet, amit aktuálisan az íráshoz neveztem ki, és két toll, amivel általában a levegőben szoktam dobolni, ha olyan a zene, amit hallgatok.


5.
Írás közben mindig hallgatok zenét, sőt bármit csinálok, mindig szól valamilyen hangerőn egy dal. Írás közben mindig fejhallgatót használok, ami azért is jó, mert segít koncentrálni az, hogy közvetlenül a fülemben cseng a zene basszusa és az sem elhanyagolható, hogy nem zavarom vele a testvéremet és a szüleimet. Minden jelenetnek megvan a maga ritmusa és stílusa, ahogy minden történetnek is, és egyik legjobb barátnőm mindig ezért röhög rajtam, mikor megkérdezi, hogy az aktuális jelenethez milyen zenét használtam. Én úgy érzem, kissé fordítva lettem fejben bekábelezve, mert a legjobb romantikus jeleneteim akkor készülnek, amikor valami elég durva zene, legtöbbször finn metál, vagy egy elég ütős kpop szám szól a fülembe, de halt már meg szereplőm karácsonyi zenére is, és az sem túl ritka, hogy gyönyörű szerelmes számok alatt szakítanak a főhőseim.


6.
A karakterek általában előbb születnek meg a fejemben, minthogy tudnám, kik ők, vagy hogy néznek ki, de az első találkozásunknak leggyakrabban valamilyen érzelem a kiváltó oka, és akkor látom is őket teljes valójukban, hallom a hangjukat, és utána akár napokat is képes vagyok eltölteni a pinteresten és a google-on, hogy megtaláljam azt a földi halandót, aki legjobban hasonlít rájuk. De az is előfordult már, hogy előre meg volt a neve, és a kinézetét kerestem, aztán, amikor megtaláltam a tökéletes embert, akkor a karakter az arcomba csapta, hogy őt Kyunsoo-nak hívják és nem annak, amit én kitaláltam… Veszekedtünk vele egy sort, amit én nyertem, úgyhogy a főszereplőt Kyunsoonak hívják…


7.
 Az írás maga egy elég tudatos folyamat nálam. És próbálom folyamatosan is képezni magam, hogy minél jobb legyek, hiszen mindig van hova fejlődni. A történet alakulása inkább a szereplőkön múlik… Persze megvannak az elképzeléseim, hogy mit szeretnék, de ha megmondom nekik, akkor úgyis ellenkeznek és mindent homlokegyenest máshogy csinálnak, ezért megvárom, amíg megcsinálják a maguk kis bolondságait, rossz döntéseit, aztán, ha visszajöttek és lehiggadtak, akkor újra elkezdünk együtt dolgozni. Addig pedig én elég jókat szórakozok a pofára eséseiken.


8.
Mostanában a legtöbb ötletem nagyon egyszerű dolgokon alapul, mert most kicsit azzal szeretnék kísérletezni, hogy egy nagyon egyszerű, teljesen hétköznapi történetet és szituációt mennyire tudok feltölteni olyan érzelmekkel, amik utána tovább viszik a cselekményt is.


9.
Bal kezes vagyok, ennek ellenére szerintem egy balkezes szereplőm sincs.


1O.
Bár nekem van egy nővérem, a karaktereimnek 90%-ban fiú testvéreik vannak, ha épp nem egykék.

Gwendolyn Tussaud hivatalos oldala


Tudtad-e? Ivády Orsolya

A Tudtad-e? rovat következő részében Ivády Orsolya írónő árul el pár érdekességet magáról. Az írónő munkái az Ágenda kiadó gondozásában jelentek meg e-book formában. A könyvei: Sabrina, Utolsó kívánság.

Tudtad-e?


Íme 8 tény az írónőről


1.
Vegetáriánus vagyok 

2. 
A legtöbbször éjszaka írok 

3. 
Nasi és kávé mindig van bekészítve 

4. 
A könyv hangulatától függően hallgatok zenét 

5. 
A Sabrina c. könyv nagy része saját élmény alapján íródott 

6. 
Mindig van nálam jegyzetfüzet és toll, amikor utazom, mert akkor támadnak a legjobb gondolataim

7. 
Szeretek statisztálni járni

8. 
A férjem a legnagyobb támaszom és segítségem.