Braille írással
íródott magyar könyvek a paicon
Sokat
gondolkoztam azon, hogy vajon ezt a cikket megírjam-e, mert kicsit
más témáról szól, mint a
tőlem
eddig megszokottak, és sokakat érinthet érzékenyen is. Aztán
ahogy látjátok, belevágtam, mert úgy érzem, hogy fontos erre
felhívni a figyelmet, és Ágival, a főszerkesztővel
úgy gondoltuk, megér egy próbát.
Ez
a cikk arról fog szólni, hogy véleményem szerint mi hiányzik a
magyar könyvpiacról, miért lenne jó, ha lenne, és kiknek lenne
könnyebb.
A
Braille írást más néven pontírásnak is nevezhetjük. Egy-egy
betű
több pontból áll és ujjbegyünk segítségével érzékelve
olvashatjuk el a szövegeket. Ezt az írástechnikát egy 12 éves
francia kisfiú Louis Braille alkotta meg a látássérült és vak
embereknek azzal a céllal, hogy segítsen nekik az írásban és
olvasásban. Ez az írás az 1821-ben
született
meg. Akkoriban sok ember idős
korára vesztette el a látását, és voltak,
akik épp
emiatt sosem tudták
megtanulni ezt az írást.
Ez
a mai világban már másképpen van, hiszen tudjuk, vannak olyan
emberek, akik sajnos vakon
születnek. Nekik
annyival könnyebb, hogy már vannak speciális iskolák, ahol ezt az
írást tanítják.
A világon mindenhol ismerik a Braille írástechnikát és
alkalmazzák
is.
Sajnos
hazánkban a látássérült és vak emberek 10%-a
ismeri csak ezt az írástechnikát. Sokan vagy szégyellik,
vagy csak félnek megtanulni. Pedig nekik is könnyebb lenne az
életük magánéleti szinten, sőt
akár a
munkaerőpiacon
is. Talán
így könnyebben
tudnának munkát is
vállalni.
De
sajnos nem csak a könyvpiacról hiányoznak az ilyen könyvek, amely
ezzel a speciális írástechnikával íródott, hanem a
mindennapokból is, azaz az üzletekből, hogy érintéssel meg
tudja
nézni egy-egy eladásra kínált áru nevét és árát. Az
éttermekben az étlapokról is hiányzik ez az írás. Sokszor
emiatt is
érezhetik magukat
kirekesztve.
Ez
is azt a tévképzetet erősíti,
hogy
segítségre
szoruló emberek, akik képtelenek ellátni magukat, de
ez
nem igaz. A mai világ már
sokat változott, minden adott hozzá, hogy önállóak legyenek,
vannak négylábú segítőik is, akik mellett önellátónak
érezhetik magukat segítség nélkül is, és gondoskodhatnak
önmagukról.
Sokan nincsenek tisztában egyes élethelyzetekkel, őszintén
megmondva én sem ismerem
a nehézségeiket,
de elgondolkoztam azon, miért van az, hogy rendes könyvek
megjelennek, de Braille írással készültek
pedig nem vagy alig. Hiszen vannak köztünk látássérült emberek,
olyanok, akik csak elmosódottan látnak, vagy csak erős
fényeket és formákat ismernek
fel,
esetleg
teljesen
vakok. Ők
miért ne olvashatnának ugyanúgy, az ujjaik segítségével
könyveket?
Most
sokan mondhatnátok, hogy erre ott vannak a hangoskönyvek.
Valamilyen szinten igazatok is van, de vajon az vissza tudja, adni
azt az élményt, amit egy könyv adhat? Mert szerintem nem. Minden
könyv elolvasása közben
az
ember új
világot alkot, és valamit
megtanul. Ezt miért vegyük el tőlük?
Gondoljatok
bele, vannak olyan emberek, akik azt,
hogy olvasni tudnak, úgy
könyvelnék el, mint egy cseppnyi győzelmet.
Nem
érdemelnének meg ennyit, ha lenne Braille írással több megjelent
könyv? Minden egyes könyv elolvasása nekik csoda lenne. Más
meghallgatni valamit, és más érezni egy könyv illatát,
érintését.
Próbáld
ki! Fogj meg egy könyvet csukott szemmel. Simítsd végig a kezed
rajta. Érezd a borító hűvös felületét. Szagold meg a könyvet.
Lapozz bele, és húzd végig az ujjad, de ne nyisd ki eközben a
szemedet. Nem érzel semmit ugye? Nem tudod elolvasni. Akkor most
gondolj azokra, akik olvasnának akár külföldi, akár magyar
íróktól, de nem tudnak, mert
valami miatt nem látnak.
Ők
érzik a hűvös borító érintését, és érzik a könyv illatát,
de nem tudják elolvasni. Éppen ezért szeretném erre felhívni a
figyelmet. Mi lenne, ha összefognánk, és megpróbálnánk nekik
ebben
segíteni?
Most
egy kicsit ismételni fogom magam, de szerintem
egy
hangoskönyv nem ugyan az. Nem nyújtja azt az élményt, azt a
sikerérzetet.
A
látássérültek és a vakok is ugyanolyan emberek, mint mi.
Másképpen értelmezik a világ dolgait, hiszen
másképpen tapasztalják meg őket.
Tőlük
is sokat tanulhatnánk.
Ezért
úgy gondolom, hogy nekik is esélyt kell adni arra, hogy teljes
életet élhessenek. Ne legyenek megkülönböztetve az olvasás
elérhetőségében.
A
könyv fejleszt is, tanít, átsegít élethelyzeteken.
Lehetséges,
hogy régen
még több ilyen könyv volt, és
talán több
boldog mosolyt is
lehetett látni az érintett
emberek arcán.
Ha
most belegondolsz az ő
helyzetükbe, rájöhetsz
arra,
hogy hiába élünk a 21. században, mégis vannak hiányosságai
ennek
a világnak.
Ezen lehet segíteni? Igen, lehet, összefogással. Ha a családodban,
az ismerőseid
körében van olyan ember, aki vak vagy látássérült, kérdezd meg
tőle,
hogy minek örülne. Milyen változtatásoknak? Örülne-e olyan
könyveknek, amelyeket
segítség nélkül ő
is el tud olvasni, úgy hogy nem hallgatta
meg? Örülne-e annak, hogy úgy mehetne
el, a családjával vagy a barátaival valahová, hogy nincs
segítségre szorulva? Ha bemenne egy üzletbe, és segítség nélkül
tudna tejet, kenyeret és tojást vásárolni?
Ugye
ezek nekünk, látóknak mind természetes és hétköznapi dolgok,
de nekik nem. Nekik ez már nagyban javítaná az életminőségüket.
Szóval,
kérek mindenkit, hogy
csak
egy picit gondolkozzunk el azon, vajon megérné-e őket
is boldoggá tenni azzal, ha
a magyar piacon több
könyv jelenne meg
Braille írással.
Mennyivel más lenne minden! Vajon, ha összefognánk, sikerülne?
Megérne ez egy próbát, hogy sok boldog mosolygós arcot lássunk?
Hogy ők
is úgy érezzék, egyenlőként
kezeli
őket a világ?
Ellenérvnek
fel lehet hozni,
hogy ez több pénzbe kerül. Lehet, meg se érné az
időt,
az
energiát
és azt
a
pénzt belefektetni.
Ott vannak
a
hangoskönyvek, majd ha meghallgatják, megértik miről
szól,
mert az olyan, mintha elolvasták volna. Ez nem teljesen
igaz.
Így a cikk végére még annyit kérnék, hogy gondoljatok bele,
hogy ha ti olvassátok a könyvet, akkor a hangok a fejetekben
olyanok, amilyennek ti szeretnétek, a
ti fantáziátok alakítja őket.
Lehet,
hogy
nem olyan a felolvasó hangja, amit mi szeretünk, és ezért okoz
csalódást. Hallgattam
már nem
egy
hangoskönyvet olvasás előtt
vagy után, és más-más
élmény
volt. Nem adta azt vissza, amit a könyv. Számomra
nem mindig
tudta
átadni a narrátor
hangjával
azokat a gondolatokat, hangulatot, érzelmeket, amelyek olvasás
közben kirajzolódtak
előttem.
Köszönöm,
ha elolvastad ezt a cikket. Úgy
éreztem,
erről
írni és beszélni kell. Mert van számtalan jó könyv, amelyeket a
világon
mindenkinek
meg kellene
ismernie. Ezzel a cikkel nem a hangoskönyvek ellen foglaltam
állást,
hiszen
nagyon is
hasznosak lehetnek, az is
lehet, hogy valaki
nem
szeret olvasni, de hangoskönyv formájában mégis fogyaszt
könyveket. Amondó
vagyok, éppen
ezért
mindennek kell esélyt adni. Minden embernek megvan hozzá a joga,
hogy teljes értékű
életet éljen, ahogy
ahhoz is, hogy legyenek lehetőségei, akár olvasni is.