Vélemény Csukás István A Legkisebb Ugrifüles című mesekönyvéről.

Csukás István híres mesekönyvét még tavaly vettem a lányomnak, de eddig olvasatlanul állt a polcon. Aztán a múlt héten elővettük a délutáni alvás előtt. Úgy terveztem, csak néhány oldalt olvasok fel belőle, este pedig folytatjuk, de a lányom addig nem volt hajlandó elaludni, amíg a végére nem értünk, és azt hiszem, ez mindent elmond.

Csukás István: A Legkisebb Ugrifüles

Tartalom

Csukás István, Kossuth-díjas költő, író meséjének hőse nemcsak egy nyúl, hanem a legkisebb és a legokosabb nyúl! Van róla egy vers is:

„Milyen okos, milyen ügyes,
a legkisebb Ugrifüles!”

Mivel nagyon szeretett ugrálni, elugrált az útig, ahol káposztát rakodtak egy teherautóra. Felugrott az autóra, de nem egyedül, mert éppen arra sétált Tüskéshátú, és utána ugrott. Bebújtak a káposzták közé, és elkezdődött a nagy utazás, a vidám kalandok sora. Találkoztak egy unatkozó kutyával, akit megtanítottak játszani. Meglátogattak egy vakondot a föld alatti lakosztályában, ahonnan telefonon felhívták a pontos időt és a tűzoltókat. A végén a két világutazó hazaindult, a fejük tele volt élménnyel, a szívük örömmel.

A mese végén együtt örülünk mi is, és ebben segítenek Ráduly Csaba vidám és szemet gyönyörködtető rajzai.

Véleményem

5/5

Ebben a mesekönyvben minden tökéletes: a rajzok csodaszépek, a szereplőket a grafikus tökéletesen eltalálta. A történet érdekes, a szöveg pedig nagyon dallamos.

Könnyű volt felolvasás közben beleélnem magam, és belebújni az imádnivalóan szeleburdi Ugrifülés és barátja, Tüskéshátú szerepébe. A lányom szinte végig kacagott, mert ez a mese bizony nem csak izgalmas, hanem vicces is.

Annak külön örültem, hogy a történet nem akar több lenni, mint ami. Az író nem törekedett mindenáron arra, hogy neveljen. Nem kényszerített bele a mesébe semmilyen tanulságot, a cél csupán az, hogy a gyerekek olvasás közben sokat nevessenek és jól szórakozzanak.

A kötet bekerült a kedvenc mesekönyveink közé, méghozzá előkelő helyre, az ágy mellé, hogy bármikor elővehessük. Biztos, hogy gyakran fogjuk olvasni és lapozgatni.

Ajánlom mindenkinek, aki könnyed, tréfás, magával ragadó történetet keres a gyermekének.

A könyvet itt lehet megrendelni:

Csukás István: A Legkisebb Ugrifüles

Vélemény Sütő Enikő Árnyak fogságában (A félelem, ami elválaszt minket) című regényéről

Köszönöm szépen Sütő Enikőnek és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy elolvashattam a könyvet. Ritkán veszek a kezembe erotikus műveket, de ennek a regénynek a fülszövege felkeltette a figyelmemet, mert titkokat és thrilleri hangulatot ígért.

Sütő Enikő: Árnyak fogságában

A félelem, ami elválaszt minket

Tartalom

Sonia vagyok. Ha rám nézel, egy átlagos lányt látsz átlagos álmokkal. De van egy titkom.
Olyan, amiről hosszú ideig én sem tudtam.
Egy átlagos család átlagos élet látszatát kelti. Ha ránk nézel, el sem tudod képzelni, mi történik a zárt ajtók mögött, hisz imádnivaló a csillogás, ami körbe vesz minket.
A szüleim gyilkosnak tartanak.
És amit sokszor hallasz, végül el is hiszed.

Ekkor érkezett az életembe ő. Pokolian szexi volt és arrogáns.
Akart engem és úgy törődött velem, ahogy senki más.
Ha csak egy játéknak is tekintett, mégis tanított nekem valami fontosat.
Nem az számít, mások mit gondolnak rólam.
Az a fontos, én kinek gondolom magam.
Biztosan tudom már. Sonia Whole vagyok, egy átlagos fiatal lány, és nem vagyok gyilkos

Véleményem

3/5

Nagyon megörültem ennek a könyvnek, amikor először elolvastam a fülszövegét. Végre egy olyan erotikus regény, amiben a történet nem csak körítésül szolgál a felnőtt jelenetek mellé, hanem egy valóban izgalmas témát boncolgat. Mi történik akkor, ha nem emlékszünk a múltunk egy meghatározó pillanatára, akik viszont emlékeznek, azok egymásnak teljesen ellentmondóan mesélik el a történteket? Ez egy nagyon érdekes alaphelyzet, egy feszült, borzongató erotikus thriller remek alapja, sajnos azonban a megvalósítással akadtak gondok, amik számomra sokban rontották az olvasás élményét.

A regény nehezen indul be, az első harmadában alig történik valami, ami miatt többször is félretettem a könyvet. Az események a második harmadban kezdődnek el, és innentől jóval izgalmasabb a történet.

Sonia karaktere tetszett. Nagyon érdekesnek találtam, ahogy egyszerre próbál rájönni a múltjára és menekülni előle. Kale viszont nem sikerült olyan jól, mintha két különböző ember lenne, számomra nem állt össze a jelleme: hol arrogáns és bunkó, hol féloldalon keresztül vallja meg a szerelmét Sonianak.

Az erotikus jelenetek egy-két kivételtől eltekintve ugyanolyannak tűntek, alig akadt különbség közöttük, emiatt egy idő után már untam őket. A Sonia álmait elbeszélő fejezeteket viszont nagyon szerettem. Ezekben fel-felbukkannak az emlékek, a múlt, de nem tudhatjuk, mi közülük a képzelgés, és mi a valóság. Ezek a részletek nagyon érzékletesre és hátborzongatóra sikerültek.

Az írónő választékosan, gördülékenyen fogalmaz, ez tetszett, de sajnos a szöveg számomra gyakran túlírt volt. Ugyanazok a gondolatok jöttek elő újra és újra, csak picit másképp megfogalmazva. A regényben elég sok helyesírási hiba maradt, főleg kimaradt névelők, néhány elírás, és a tördeléssel is akadtak gondok. Ezek engem megakasztottak az olvasásban.

A történet végén kicsit csalódtam, mert szinte semmire sem kaptunk választ, semmi sem került lezárásra. Ha ez egy sorozat első kötete, akkor persze rendben van így, de a könyvből nem derült ki, hogy az írónő tervezi-e folytatni a regényt. Amennyiben lesz folytatás, kíváncsi vagyok rá, mert érdekel, hogyan alakul Sonia sorsa.

Az írónő Facebook oldala:

Sütő Enikő Hivatalos Szerzői Oldala

"Tudatni kell az olvasókkal, hogy igen MAGYAR íróról van szó." - Interjú Kovács Ágival, a Magyar Szerzők könyvei Magazin és Egy Hallássérült Lány Blogja főszerkesztőjével

Kovács Ági, az Egy Hallássérült Lány Blogja és a Magyar Szerzők Könyvei Magazin vezetője álmodott egy nagyot és elkezdte összegyűjteni a magyar kortárs alkotók álneveit. Jelenleg a lista több, mint 1000 nevet tartalmaz, és folyamatosan bővül. Szeretném, hogy egy kicsit belelássunk ebbe a folyamatba, így feltettem Áginak egy pár kérdést a témával kapcsolatban!

Bella: Mikor fogalmazódott meg benned, ennek a projektnek az ötlete?

K.Á.:Igazából nem ötlet volt, hanem egy csoportban láttam meg ezt a listát. Azóta sem tudom, ki készítette eredetileg a listát, így övé az érdem. Amikor megláttam, még annyira nem gondoltam bele, hogy bővítsem a listát. Sok idő telt el, mire azt mondtam, bővítsük. Ugyan, mi baj lehet ebből? Gondoltam én. Aztán 2017- ben nemcsak személyes oldalamra tettem fel, hanem a könyves blogomra is.

Kezdetleges lista

2018-as lista Borkával

2019-es, amikor az 1000 név jött össze utoljára Borkával

2020-as friss lista, itt már egyedül csinálom

Szóval jelenleg egyedül csinálom a listát. Végül is nem baj, jól van ez így.

Bella: Hogyan fogtál hozzá a megvalósításhoz? Nehéz volt elkezdeni?

K.Á.: Egyáltalán nem volt nehéz. Csak utána kellet nézni, hogy molyon fent van-e az adott könyv és valóban magyar szerzőt takar-e. S, ha mindez meg van, mehet is a listára. Vannak, akik meg is kérdezik, miért nem került fel. Pedig abszolút nem állt szándékomban, kihagyni senkit. Igyekszem mindenkit feltenni a listára.

Bella: Mennyi időt töltesz a lista frissítésével?

K.Á.: Amennyit tudok, időm engedi. Igyekszem frissíteni a listát. Amint meglátok egy nevet, azonnal megnézem, hogy magyar szerző-e és van-e megjelent könyve. Havonta legalább 2-szer, mindig átnézem a listát és pótolom, ha van új név.

Bella: Te keresed fel ez ügyben az írókat, vagy ők szólnak neked?

Írók szólnak nekem, hogy ha tudom, tegyem fel.  Egyébként, mindig teszek fel felhívást, hogy aki szeretne felkerülni, vagy nincs a neve a listán, privátban jelezzék nekem.

Bella: Egy ideig együtt dolgoztatok a listán, Robin O’Wrightly-val. Mióta elváltak útjaitok, hogy halad a gyűjtés? Nehezebb egyedül?

K.Á.: Igen, sajnos szétváltak az útjaink. Semmivel sem lett nehezebb, mint eddig. Ahogy szoktam, ugyanúgy gyűjtöm a neveket, csak most egymagam és nem közösen. Haladásról annyit lehet mondani, hogy pár névvel növelem a listát. Igyekszem figyelni, utánajárni és persze bővíteni. Igazából nem is tudom, miért váltunk szét. De, hálás vagyok az eddigi munkájáért, hiszen nélküle ennyi névvel nem lett volna bővítve.

Bella: Meddig tervezed folytatni a gyűjtést? Van valamiféle időlimit, vagy tart, amíg találkozol új névvel?

K.Á.:Tart, amíg vannak új írói nevek. Ennek nincs limitje, hiszen azt kell, hogy mondjam, szinte mindennap van új szerzőnk. Hazánkban és sok olvasó, nagyon nem is tudja, hogy mennyi magyar alkotó van. Láttam olyan kérdést, hogy K.M. Holmes írónő magyar-e. Ebből látszik, hogy folytatnom kell a listát. Tudatni kell az olvasókkal, hogy igen MAGYAR íróról van szó.

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni Ági munkájához! 

Az Egy Hallássérült Lány Blogja elérhetőségei:

Hungarybooks blog
Facebook-oldal

Mogyorósi Vivien: Miután meghaltatok nélkülem

Mogyorósi Vivien kötete nem egy könnyed olvasmány. A könyvben az írónő fontos témákat feszeget, szó van itt a függőségekről, a gyászról, illetve a depresszióról. Igazán megéri elolvasni, de egy biztos, hogy nem egy egyszerű iromány.

Mogyorósi Vivien: Miután meghaltatok nélkülem

Tartalom:

Hat ​év – hosszú idő, pláne ha magányosan töltöd. Pontosan ennyi évvel ezelőtt Sev élete szilánkokra hullott, miközben ő megpróbálta felvenni a harcot egyre súlyosbodó drogfüggőségével. A barátai meghaltak, szerelmének nyoma veszett, az apja pedig magára hagyta. Azóta magányosan vergődik az emlékek és az őt kísértő rémálmok és hallucinációk között. Képtelen továbblépni, és legyűrni a depresszióját, mert nem tudja elengedni a múltat. Nem tudja elengedni őket.

Egészen addig, míg fel nem bukkan egy ismerős arc. Ő beindítja az eseményeket, Sev pedig kénytelen belátni, hogy menekülnie kell a múlt kísérteteitől, a gyötrelmes magánytól.

Sev tudja, hogy jól dönt, mikor végre hátat fordít a múltnak.

Az élet viszont nem egészen ezt a sorsot szánta a lánynak.

A történeten keresztül megismerkedhetünk a drogokkal való harccal, azoknak hosszan tartó káros hatásaival, az örök, maradandó sebbel, amit a barátok elvesztése ejt, és az olyan sötét mentális betegséggel, mint a depresszió. És persze a soha el nem múló szerelemmel.

Gondolataim a kötetről:

Szerintem már a borító is nagyon beszédes, de a belső tartalom, na, az igazán erős. Én azt mondom, hogy mindenféleképpen csak 18 éven felüliek olvassák, mert olyan nehéz és szívszorító események, helyzetek lapulnak a könyv lapjain, ami megviseli az ember lelkét. 

Azt kell, hogy mondjam, hogy elég sokáig olvastam ezt a regényt, de ez semmit nem von le az értékéből, hiszen ennek legfőbb oka az, hogy nagy hatással volt a lelkivilágomra. 

Főhősnőnk szemén keresztül megismerhetjük milyen a gyász, a depresszió illetve a különböző függőségektől való elszakadás.

Az írónő kötete igazán erősre sikerült, ami fontos gondolatokat tár az olvasója elé. De azt még egyszer meg kell említenem, hogy csak olyanok olvassák, akiket nem viselnek meg az ehhez hasonló, nehéz témájú történetek, mert bármilyen jó is ez a mű, egyáltalán nem könnyű megemészteni. 

Itt találjátok az írónőt :

Mogyorósi Vivien

Itt tudjátok a könyvet beszerezni :

Libri

Elyn Vee N. : Cseszd meg Hunter!

Ha egy igazán könnyed és humoros romantikus történetre vágysz, akkor ez a te könyved.

Elyn Vee N. : Cseszd meg Hunter!

Tartalom:

Hunter Blake. Számomra a nagybetűs FÉRFI. A puszta tekintetével sikerült elérnie, hogy megkérdőjelezzem a saját épelméjűségemet. Megragadott, majd bezárt egy kalitkába, amit gondosan kulcsra zárt. De mi van akkor, ha nem is akarok szabadulni? Te jó ég, de szívesen maradnék a foglya! Egy probléma van. Hogy még pár hónap híján kiskorú vagyok. Ő pedig rendőr. És az apám is rendőr. Ráadásul a főnöke…

Gondolataim a könyvről:

Engem ez a kötet teljesen kiragadott ebből a jelenlegi valóságból, és azt hiszem, bátran mondhatom azt, hogy úgy igazából sikerült neki meg is nevettetnie. Ami azért nagy szó, mert ritkán szoktam nevetni könyvön, leginkább csak mosolygok, de itt hangosan rázkódtam a nevetéstől. 

A jó humor mellett ki kell emelnem azt, hogy egy igazán egyszerű, de mégis nagyon szerethető történetet kapunk. A két főszereplő már az első oldalakon meggyőzött magának. Igazán jó volt a kötetben az, hogy a két szemszög stílusa, hangvétele szépen elvált, így sokszor nem is kellett néznem, hogy most melyik szereplő gondolatait olvasom. Nem utolsó sorban minden könyvmolynak üzenem, hogy Hunter Blake személye titeket is le fog venni a lábatokról!

Itt találjátok az írónőt:

Elyn Vee N.

Vélemény Lakatos Levente - Minden nőnek meg kell tanulni egyszer c. novelláskötetéről

Mostanában nehéz időket élünk. Egy bizonyos járvány tizedeli a népet, ezért elkülönülve éljük a mindennapokat. Hogy könnyebb legyen elviselni, több magyar és külföldi író ingyenessé tette a könyveit. Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek. Nélkületek nehezebb lenne!

Tartalom:

A marketingvezetőként dolgozó Kata legutóbbi, zátonyra futott párkapcsolata után nehezen talál magára, két éve egyedülálló. Szabadidejében a nagymamája virágboltja körül segédkezik, nincs ez másként nőnapon sem. A dolgok egészen záróráig a megszokott mederben folynak, de aztán Kata körül nagyot fordul a világ.

A főként regényeiről ismert, többszörös Aranykönyv-díjas szerző, Lakatos Levente a legváratlanabb helyzetekbe sodorja novellái főhőseit. Emberi történetei igazolni hivatottak, hogy a boldogság a tökéletlenségben rejlik.

Véleményem:
5/5

Őszintén szólva nem igazán követem nyomon az író pályafutását. Egy könyvet olvastam tőle eddig és bár nekem az erotikus rész picit sok volt, el kellett ismernem, hogy az írói stílusa tetszett.
Mikor rátaláltam erre a novelláskötetre, elsőként a címe keltette fel az érdeklődésem.
Nőként érdekelt, hogy egy férfi szerint, mit kell egyszer mindannyiunknak megtanulni.
A novelláskötet végén megkaptam a választ és, mint magánember nem teljesen értek vele egyet, azt azonban el kell ismernem, hogy Levente szempontja is egy nézőpont, amit elfogadok.
Karakter kidolgozás és írástechnika szempontjából azonban, nagyon elégedett vagyok. A történet szépen fel van vezetve és gördülékenyen lehet haladni vele.
Kezdem megérteni, miért szeretik olyan sokan az írót: tudatosan alkot.
Az, hogy műfajilag nekem tetszik-e vagy sem, az más kérdés, de tény, hogy átgondoltan és szépen ír.
Ez a novelláskötet, pedig kedvet csinált, hogy egyszer olvassam a Szigor sorozatát is.

A könyvet itt tudjátok beszerezni: 

Libri

Scribd

Vélemény Szarka Dóra Szeniorok című riportkönyvéről.

Köszönöm szépen Szarka Dórának, a Birdbooks kiadónak, és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy elolvashattam ezt a nagyon tanulságos riportkönyvet. A négy szenior korú riportalany története ráébresztett arra, hogy hetven év felett sem áll meg az élet, és milyen sokat jelent az, ha valaki szereti a munkáját.

Tartalom

Egy ​séf, egy menedzser, egy orvos és egy pszichológus. Mi a közös bennük? Mindannyian túl vannak a hetvenedik életévükön, mégis a mai napig aktívan dolgoznak. Rosenstein Tiborral a Rosenstein Vendéglő tulajdonosával, Dr. Kürti Sándorral a KÜRT Zrt. egyik alapítójával és elnökével, Dr. Mágori Anikó orvossal és Prof. Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológussal beszélgettünk hivatástudatról, nehéz életszakaszokról, zsákutcának bizonyuló döntésekről, sikeres élet- és karrierstratégiákról, kitartásról, eltökéltségről, személyes filozófiákról, a szakmájuk szépségéről, maradandó emlékekről, izgalmas történetekről, jövőről, tervekről.

Vajon miért dolgoznak még a hetvenedik életévükön túl is? Mi motiválja őket? Miért épp az adott szakmát választották? Hogyan lett a munkájukból hivatás? Otthonról milyen családi mintát hoztak? Mit tanultak az elkövetett hibáikból? Miként változott a szakmájuk az elmúlt évtizedekben? És még megannyi kérdés, melyekre választ kapunk a SZENIOROK kötetben a négy, jelentős élettapasztalattal rendelkező interjúalany szemszögéből.

A riportkönyvben örök igazságokról, érzelmekről, fájdalmakról is olvashatunk, inspirációt gyűjthetünk a létünk útvesztőjében való tájékozódáshoz, és válaszokat kaphatunk az élet nagy kérdéseire, melyek – az interjúalanyok sikereit elnézve – úgy tűnik, helyesek.

Értékelésem

5/5

A kötet elején kapunk egy gyors áttekintést arról, hogy egyre több szenior korú ember dönt a munka mellett nyugdíj után is. A szerző ennek az okait és a hatásait is boncolgatja, amik nagyon érdekesek. Eddig is tudtam, hogy az a munka, amit szeretünk, bizonyos keretek között jó hatással van az életünkre. Célt ad és mind szellemileg, mind fizikailag frissen tart. Abba viszont nem gondoltam eddig bele, hogyha minden nyugdíjas korú ember kivonulna a munkaerőpiacról, akkor nem maradna elegendő szakember.

A könyv következő részében a négy interjút olvashatjuk. Közülük engem leginkább Kürti Sándor és Rosenstein Tibor életútja és gondolatai fogtak meg.

Kürti Sándor a Kürt Zrt. egyik alapítótagja, ami egy információbiztonsággal és adatmentéssel foglalkozó cég. Kürti azután hozta létre saját vállalkozását a testvérével közösen, miután az akkori munkahelyéről kirúgták. Csapatjátékosnak vallja magát, aki abban a legjobb, hogy megszervezze a munkát, ösztönözze a beosztottjait. A főiskolán én is menedzsmentet tanultam, ezért kimondottan izgalmasak voltak számomra a gondolatai. Azt az elvet vallja, hogy „egyetlen szervezet sem támaszkodhat zsenikre, mert azokból kevés van és megbízhatatlanok. Egy szervezet erejének az a próbája, hogy többet tud-e felszínre hozni egy közönséges földi halandóból, mint amire az képesnek látszik.” (Peter Ferdinand Drucker) Ezzel én nagyon egyetértek, és igazán érdekes volt olvasni, ahogy Kürti a hazai munkahelyi kultúráról és a generációs különbségekről beszél.

Rosenstein Tibor séf, a Rosenstein Vendéglő alapítója és tulajdonosa. Az ő riportja amiatt volt számomra érdekes, mert szépen kibontakozott belőle, milyen egy családi alapokon nyugvó, ám felsőkategóriás étterem működése. A vendéglőben mindig ott van valaki a családból, ha a vendégek igénylik, az asztalhoz is odamennek, elbeszélgetnek a felszolgált ételről, meghallgatják az észrevételeket. Ez számomra nagyon szimpatikus. Emellett Rosenstein Tibor életútja arra is remek példa, hogy akkor lehet valaki igazán jó séf, ha szerelemmel csinálja. „Kell szerencse, nagy szorgalom és szerelem. Ebbe a szakmába bele kell szeretni.” (Rosenstein Tibor)

Mind a négy interjúalany pályafutása azt példázza, hogy a sikereiket kemény munkával és kitartással érték el, emellett pedig szerették is, amit csináltak. Ajánlom a riportkönyvet minden generációnak, mert mindenki erőt meríthet és példát vehet a négy szenior munkásságából.

A könyvet itt lehet megrendelni:

Birdbooks

Folytatása következik Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában c. könyvéből...

Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában c. könyvből újabb hosszabb részletet hoztam el nektek. Nekem kedvenc karakterem Alex. Hiszen nemrég fejeztem be a könyvet, és szívből ajánlom nektek. De addig is itt van egy kis beleolvasó. A könyvet NewLine Kiadó gondozásában jelent meg.

Megyer Judit:

Holttest az Ambróziában

(Rózsakői rejtélyek 1.)

Engedéllyel

– Hogy mi történt?! – kiáltott Liza.

Flóra eltartotta a fülétől a telefont. Túl keveset aludt éjszaka ahhoz, hogy teljes hangerőn hallgassa Liza sápítozását.

– Nem kell így kiabálni – mondta, amikor a barátnője abbahagyta a sopánkodást. – Nem én öltem meg azt a hapsit, csak megtaláltam a holttestét.

Lizát azonban nem hatotta meg az érvelése.

– Jaj, Flóra! Hogy lehet az, hogy te huszonhat éves fejjel több zűrbe keveredsz, mint a tizenéves tanítványaim?

– Nem direkt csinálom, elhiheted.

– Tudom, de akkor is! Először Márk, most meg ez a hulla…

– Azért a kettőt össze se lehet hasonlítani! – háborodott fel Flóra. – Az egyik válás, a másik meg gyilkosság. Semmi közük egymáshoz.

– Csak épp nálad egy egyszerű válás is katasztrofális következményekkel jár, akkor milyennel fog egy gyilkosság?!

Flóra kénytelen volt beismerni, hogy van némi igazság Liza szavaiban. Azon a borzalmas decemberi napon elég zűrös ámokfutásba kezdett. Lehetett volna annyi esze, hogy legalább a magazinnál nem mond fel. Ám abban a szörnyű pillanatban csak arra tudott gondolni, hogy megszabaduljon mindentől, ami bánatot és keserűséget okoz.

– Egy válás sosem egyszerű, jobb, ha tőlem tudod – morogta gúnyosan.

Liza felsóhajtott a vonal túlsó végén, és Flóra szinte látta maga előtt, ahogy a barátnője megrovón csóválja a fejét.

– És ki a halott fickó?

– Nem tudom, szerencsére nem ismertem. A neten majd biztos fent lesz. – Flóra jobbnak látta, ha nem is említi a barátnőjének Bent és az ajánlatát a magánnyomozásról. Semmi kedve nem volt végighallgatni egy újabb lelkifröccsöt.

Miután lerakták a telefont, ivott még egy bögre kávét, de így sem érezte sokkal éberebbnek magát. Előző éjszaka, ahogy lehunyta a szemét, azonnal a bokszban ülő hulla bukkant elő a gondolatai közül, ráadásul a lehető legvalósághűbben. Hajnal lett, mire sikerült elaludnia, bár az álmaiban akkor sem volt sok köszönet. Ráadásul furdalta a lelkiismeret. Este fel kellett volna hívnia az apját, hogy elmondja neki, mi történt, mégsem tette meg. Abonyi Árpád évek óta nem járt sehol, Flóra képtelen volt elrontani az utazását már a legelső nap azzal a hírrel, hogy egy holttestre akadt a hátsó bokszban.

Amikor negyedóra múlva a kávézóhoz ért, a mesterember, akit Ben ajánlott, már az ajtóban várta. Flóra beengedte a kávézóba, és megmutatta neki a bokszot.

– Igaza volt Bennek – bólogatott a férfi. – Ezt bizony le kell csiszolni, aztán újrafesteni.

Azt, hogy a foltok honnan származnak, nem kérdezte. Talán azért, mert már látta a hírt, ami még előző este került fel a netre, és összerakta a dolgokat, esetleg Ben említett neki valamit. Bármi is volt az oka, Flóra örült, hogy ezúttal nem kell magyarázkodnia.

– Meg tudja csinálni még ma? – kérdezte reménykedve.

– Hát persze, hamar végzek vele, és néhány óra alatt meg is szárad a festék. Délután már újra kinyithat.

– Ez remek! – mosolyodott el Flóra.

Készített egy kávét férfinak, aztán hagyta, hadd dolgozzon. Kiírta az ajtóra, hogy délután kettőkor nyitnak, és felhívta az alkalmazottakat, hogy délnél előbb nem kell bejönniük. Végül magának is csinált egy újabb pohár kávét, és leült a pulthoz.

A csiszológép moraját hallgatva megnyitotta a helyi hírportál oldalát a telefonján, és újra elolvasta az előző nap megjelent rövid cikket. Szerencsére a kávézó nevét nem említették. Flóra sejtette, csakis ennek köszönheti az újságírók hiányát, bár valószínűleg korai az öröme, a cikk alatt ugyanis már gyűltek a kommentek. Egy részük a halott férfi kilétét firtatta, a másik pedig azt, hogy melyik kávézóban történhetett az eset. Csak idő kérdése, hogy az Ambrózia neve is felmerüljön. Főleg, ha egy szemfüles vendég kiszúrja, hogy tegnap és ma délelőtt is zárva voltak. Mihez fog kezdeni, ha megjelennek az újságírók? Ki kellene találnia valamit.

Nem maradt azonban ideje tervet kovácsolni, mert nyílt az ajtó, és egy férfi lépett be rajta.

– Sajnálom, uram, de ma csak délután leszünk nyitva – figyelmeztette Flóra. – Ott van az ajtón a kiírás.

– Igen, láttam – mondta a férfi. – Újvári Péter főhadnagy vagyok a rendőrségről – mutatta meg az igazolványát. – Én vezetem a nyomozást. Beszélhetnénk?

A főhadnagy sötét hajába vegyült néhány ősz szál, és ahogy levette a zakóját, előtűnt alóla vakítóan fehér inge, amin egyetlen gyűrődésnyom sem látszott. Flóra el sem tudta képzelni pisztollyal a kezében, egy gyanúsított után rohanva. Inkább cégvezetőnek tűnt, aki beugrott kávézni a következő meetingjére menet.

– Persze, üljön le. Mindjárt megyek én is.

A főhadnagy elhelyezkedett a legközelebbi asztal mellett. Flóra berakta kiürült csészéjét a mosogatógépbe, és odament hozzá. Fogalma sem volt, mit akarhat tőle a férfi, hisz’ előző nap az egyenruhás zsaruk már felvették a vallomását.

– Leülne, kérem? – intett Újvári a szemben lévő székre. Flóra leereszkedett az asztal mellé, és várakozóan pillantott a rideg szürke szempárba. – Lenne kedves elismételni, mi is történt tegnap reggel?

Bár a főhadnagy udvarias köntösbe csomagolta, egyértelműen érződött, hogy nem pusztán kérésről, hanem utasításról van szó. Flóra nem látta értelmét annak, hogy felhívja a férfi figyelmét: már mindent, amit tudott, elmondott. Helyette biccentett, és szóról szóra elmesélte ugyanazt, amit előző nap.

– Tehát az ajtó be volt zárva, amikor megérkezett? – szólt a főhadnagy, miután a végére ért a történetnek.

– Igen, az első és a hátsó is. Nem is értem, hogyan jutott be a gyilkos.

– Ez itt a kérdés, nem igaz? – Újvári talányos pillantást vetett Flórára, majd alaposan körülnézett. – Jól látom, hogy csak egy biztonsági kamerájuk van? Kint, az első ajtó felett?

– Igen.

– Sosem gondoltak arra, hogy érdemes lenne egyet a hátsó bejárathoz is rakni? Esetleg még egyet a vendégtérbe?

Flóra érzékelte a helytelenítést a rendőr hangjában. Valószínűleg felesleges lenne elmagyaráznia neki, hogy egy ilyen csendes kisvárosban, mint Rózsakő, az üzlettulajdonosok nagy része egyetlen kameránál többre nem költ. – Eddig nem tűnt szükségesnek.

– Talán majd ezután megfontolják. Egyébként mikor zárnak péntekenként?

– Este kilenckor, mint mindennap.

– És tegnapelőtt ki zárt?

– A pincérek szoktak, aznap Mónika volt a soros.

A főhadnagy bólintott, de egy pillanatra se vette le a szemét Flóráról. A nőnek olyan érzése támadt, mintha Újvári belelátna a fejébe, és kikémlelné az összes rejtett gondolatát.

– Azt még megmondaná, hölgyem, hogy hol volt péntek este tíz és szombat hajnali egy között?

– Otthon, nyilván aludtam.

– Van valaki, aki megerősítheti ezt?

– Nem, egyedül voltam, de miért kérdi?

– Azért, mert a kollégáim átvizsgálták a kávézó mindkét bejáratát és megállapították, hogy nem történt illetéktelen behatolás – közölte a férfi hideg tárgyilagosággal. – Ugye jól tudom, hogy magának, az apjának és az alkalmazottaknak van csak kulcsuk az üzlethelyiséghez?

– Igen, így van, de miért kérdi? – Flóra attól tartott, nagyon is sejti, mire akar a főhadnagy kilyukadni. Érezte, hogy a tenyere, amit már jó ideje ökölbe szorított az asztal rejtekében, nyirkos lesz az izzadtságtól.

– Csupán annyit, hogy a tettes kulccsal jött be a kávézóba – mondta Újvári, beigazolva Flóra félelmét. – Ezért is gyanakszunk arra, hogy maguk közül követte el valaki a gyilkosságot.

Ha tetszett ez a kis részlet és kiváncsi vagy, hogyan folytatódik itt megrendelheted:

NewLine Kiadó

Interjú Elyn Vee N. írónővel

„ Nálam nem volt döntés. Én csak sodródtam az árral. Poénnak indult az egész, és véletlenül könyv lett belőle…”

Elyn Vee N. írónőt kérdezgettem az írói szokásairól, könyveiről és jövőbeni terveiről.

1. Mit érdemes tudni rólad azoknak, akik esetleg nem ismernek még?

Elöljáróban annyit, hogy csak másfél éve foglalkozom könyvkiadással, de nagyon szeretem. Olyan, mint egy kis rejtett világ a számomra. Self-publishing szerzőként kezdtem, mert úgy éreztem szükségem van a szabadságra. Nem is nagyon kerestem kiadókat. Úgy gondoltam, nem sok esélyem van bekerülni, és ez így is volt. Talán egy-két helyről jeleztek csak vissza, de ott át is lettem verve sajnos, sok más írótársammal együtt. Úgy gondoltam jobb, ha inkább a saját utamat járom. Aztán idén januárban megtaláltam a Books Dreams kiadót, amit egy nagyszerű magyar írónő vezet, és jelentkeztem. Nem akartam elhinni, hogy sikerült. Hetekig szürreális volt számomra az, hogy bizalmat kaptam, és az is, hogy végül rászántam magam a jelentkezésre. Sok volt az, hogy mindent én csináltam, és munka, tanulás mellett, sem időm, sem energiám nem volt már arra, hogy egyedül dolgozzam a könyvterjesztéssel.

2. Szerinted eldönthető az, hogy valakiből író lesz? Nálad ez döntés kérdése volt, vagy csak jött a dolog magától?

Én azt gondolom tanulható, és kell is folyamatosan tanulni, fejlődni. Talán nem árt azért, ha van egy kis érzéke is az embernek hozzá, de szerintem az írás szeretete az, ami jó alap tud lenni. Viszont mondom, hogy rengeteget kell tanulni folyamatosan, és újabb célokat, szinteket kitűzni magunk elé. Én személy szerint így érzem. Nálam nem volt döntés. Én csak sodródtam az árral. Poénnak indult az egész, és véletlenül könyv lett belőle…

3. Hogyan ülsz neki a regényeidnek? Milyen szokásaid vannak? 

Amikor összhangban vagyok azzal, hogy most írni akarok, és befogadó vagyok az ihlettel kapcsolatban, akkor ülök le, és olyankor elég sokat tudok írni. Utána egy-két napig lehet nincs semmi, de erőltetni nem szoktam, mert az nálam nem működik. Elég sokszor megálmodok cselekményeket, és reggel leülök felvázolni azokat. Rendszeresen relaxálok is. Tapasztalataim szerint ilyenkor fogékonyabb az agyam, és könnyebben ráhangolódom a munkára is.

4. Melyik karaktered áll a szívedhez a legközelebb?

Eddig talán Liberty Johnson a Piszkos lelkek második részéből. Ez nagyon furcsán fog hangzani, de a csaj eléggé elzárkózott előlem, és hónapokra felfüggesztettem a könyv írását. Nemrég álltam neki folytatni. Aztán levontam a párhuzamokat. Én fordítottam hátat, saját magamnak. Liby teljesen engem testesít meg, és ezt valahogy tudat alatt csináltam… Ahogy ő fejlődik, vele teszem meg én is.

5. Több író is nyilatkozott már arról, hogy a zene és a filmek nagyon inspirálóan tudnak hatni rájuk. Téged mi szokott megihletni írás közben?

Ugye említettem a relaxálást. Amikor kikapcsolom az agyam. Meg persze zene is. A zene mindig. Persze van, hogy egy másik könyv, vagy film kivált belőlem valamit, de nem is igazán ihletet szerzek ott, hanem motivációt arra, hogy egy hasonlóan kifejező sztorit tudjak alkotni. Meg persze amit a világban látok. Csak kimegyek az utcára és figyelek. Vagy az emberi kapcsolataim. Minden, ami valami meghatározó élményhez köt.

6. Milyen könyveket szoktál olvasni?

New Adult könyveket, de azokat minden mennyiségben. A példaképem Mia Sheridan és Elle Kennedy. Az ő könyveiket bárhol és bármikor szívesen újraolvasom.

7. Milyen más hobbijaid vannak az írás mellett, amivel szívesen ütöd el az idődet?

A zenével foglalkoztam évekig, aztán pedig volt egy nagyobb kihagyás, most pedig újra elkezdtem vele foglalkozni. A Berklee Coursera oldalán szereztem oklevelet dalszerzői képzésen, és most csinálom a zeneművészet alapjait. Nagyon hiányzott már, és úgy érzem itt volt az ideje, hogy visszatérjen az életembe. A Zivatar sorozatom harmadik részében nagy teret kap a zenei világ. Két dalt írok is a könyvhöz, amit majd QR kód segítségével lehet elérni.

8.Milyen visszajelzéseket kapsz, és ezeket hogyan kezeled?

Többnyire jót, illetve sok építő jellegű kritikát, amiket nagyon szívesen veszek. Persze néha becsúszik egy-két negatív, de azok is nagyon kulturált vélemények. Volt, aki mondta, hogy sajnos neki ez nem tetszett, két csillag, de ettől még nyitott rá, hogy talán egy másik könyvem megtetszik neki. Ennek nagyon örülök, de mondtam neki is, hogy nem bánt, ha nem ad esélyt. Nem lehet mindenkit szeretni, és nincs olyan mű, ami mindenki számára jó, amit mindenki be tud fogadni. Én sem szeretek minden könyvet, nekem sem tetszik minden. Én sem várom el ezt mástól. Néha fáj látni, hogy valaki mennyire nem tudja elfogadni, hogy nem tetszik valakinek a könyve. Szerintem ez elkerülhetetlen, és attól, mert nem tetszik neki, nem kell savazni, mert szíve joga eldönteni, mi számára jó, és mi a rossz. Ilyen az élet. Szólás, szabadság. (Többnyire…)

9.Kiknek ajánlanád a regényeidet?

Azoknak, akik szeretik a humorral, és egy kis drámával átszőtt romantikus történeteket. Akiket érdekelnek a hétköznapi problémákról, emberi kapcsolatokról, belső konfliktusokról szóló könyvek. Ahol talán kicsit együtt zuhanhatunk és repülhetünk magasba a szereplőkkel.

10. Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Tervben van a Piszkos lelkek és a Zivatar második részének a kiadása júliusban, melléjük egy ajándék Piszkos lelkek novellával, illetve év végén a Zivatar harmadik része, és a Coeur d’Alane duológia első része, a Bloody Cherry. Hát a jövőt illetően tervek, tervek, és tervek, de magamat ismerve egyelőre jobb, ha inkább nem ígérek előre semmit. 

Itt találod az írónőt:

Elyn Vee N.