2022. május 27., péntek

Zsíros-Takács Mária története a versektől a könyvkiadásig – („két nem hétköznapi történet, ami mégis bárkivel megtörténhet”)

Mai írásomban egy sokoldalú írónőt mutatok be nektek. Mária az írás mellett kisgyermeknevelőként dolgozik, de volt már postaforgalmi ügyintéző, valutapénztáros és ékszerbecsüs is. Az élet sok területén kipróbálta magát, de az írás szeretete már kislánykorától kezdve elkísérte. 10 éves volt csupán, amikor a nyári szünetről visszatérve az iskolába egy beszámolót kellett írnia az élményeiről. Az osztálytársai csupa izgalmas, kalandos helyszínről, programról meséltek, ő viszont csendben és tanácstalanul ült az üres lap felett. Sajnos azon a nyáron nagymamája házánál nem jutott messzebb, így ki kellett találnia valamit. Ekkor született meg első vers kezdeménye Balaton címmel.

A Balaton-t sok másik vers követte, számtalan csíkos füzetet töltött meg alkotásaival. Volt, amit megosztott fórumokon, volt, amivel iskolai pályázat különdíjasa lett, de többségében a fióknak íródtak a szerzeményei. Aktív versírós korszaka 2004-től kezdődött és 12 éven át tartott. Az írónő nyughatatlannak és rapszódikusnak jellemezte ezt az életszakaszát. Kamaszos hévvel íródott művei pillanatnyi hangulatát tükrözték vissza. Megírásukat egyfajta terápiának is tekintette, melyek segítségével feldolgozta a benne dúló érzelmeket.

Még gyűjti a bátorságot, hogy egyszer ezt a sok verset is az olvasó közönség elé tárja. Reméljük, nem kell sokáig várnunk, és hamarosan megörvendeztet minket csodás alkotásaival.

Az utóbbi években a hosszabb, prózai műfajok felé fordult, a versek iránti szeretete azonban máig megmaradt. Hosszas hezitálás után (2020 tavaszán) elérkezettnek látta az időt, hogy belevágjon első önálló regénye megírásába. Nem a fióknak akart egy újabb történetet adni, hanem felvállalva írói önmagát kilépett a nyilvánosság elé. A thriller/horror, krimi, romantikus és erotikus zsáner áll hozzá a legközelebb.
 

A Préda ötlete már régóta a fejében volt, egy-két részletet le is jegyzett belőle, de a karantén időszakig nem kezdett bele a történet megírásába. A négyhetes bezártság azonban felgyorsította az eseményeket és ekkor összeállt már papíron is a regény első, nyers változata. A könyv alapötletét a környezetében előforduló bántalmazásos konfliktusok ihlették. A főhősnő karaktere három valós személyből lett összegyúrva, a többi a fantázia szüleménye.

A visszajelzések abszolút pozitív hangvételűek voltak. Izgalmasnak és magával ragadónak címkézték a könyvet. Volt, akit felkavartak az erőszakos jelenetek, mert feltépett régi sebeket, de volt olyan is, akinek a továbblépésében/feldolgozásban segített. Sokaknak tetszett a romantikus/erotikus szál, ami végigkísérte a történetet. Egy-két negatív visszhangot kapott a regény, az is a rövidsége, illetve a gyorsan zajló eseményei miatt.
 

A Préda után, szintén a Smaragd kiadó gondozásában egy e-book novellával lépett az olvasók elé. Eredetileg a Rés egy antológiába készült, ahol meghatározott témakörökbe választották be az alkotásokat. Mária a mentális betegségekkel foglalkozó témában adta be a novelláját. Egy időben érdekelték a pszichés betegségek, így számtalan forrás állt rendelkezésére a történet megírásához. Amikor kiválasztotta az ábrázolni kívánt betegséget egyből bevillant a cselekményszál is, és a történet életre kelt. A novella végül az írónő döntése miatt nem jelent meg az antológiában, hanem önállóan e-book formában olvasható. Érdekessége még a történetnek, hogy időrendben előbb íródott, mint a Préda, mégis a körülmények úgy hozták, hogy később került az olvasók elé.

Mária jövőbeni tervei között szerepel a Préda folytatása. Erre vonatkozóan már meg is indult az ötletelés szakasza, de jelenleg egy folyamatban lévő novelláján dolgozik, amit egy szerzőtársával közösen szeretnének közzétenni. Illetve, ahogy már fentebb is írtam, a verseit is szeretné egyszer bemutatni a nagyközönségnek. Én csak bíztatni tudom, reméljük minél hamarabb olvashatunk az írónőtől újabb és újabb alkotásokat.
 
 
Kép: Smaragd kiadó 

2022. május 26., csütörtök

Tiszlavicz Mária: Madarat tolláról "Egy történet fiatalokról, elfogadásról, szeretetről és küzdelemről. Egy könyv, amelyet minden fiatalnak és idősebbnek el kellene olvasni."

Szeretném megköszönni Tiszlavicz Máriának a lehetőséget és a bizalmat, és Kovács Ági barátnőmnek az ajánlást, hogy elolvashatom Tiszlavicz Mária: Madarat tolláról című kisregényét. Ezt a könyvet minden fiatal lány és fiú kezébe adnám, hogy olvassa el, mert sokat tanulhatnának belőle. Főleg az elfogadásról, a szeretet erejéről, küzdelemről és a barátságról szól.

Tiszlavicz Mária:
Madarat tolláról

Tartalom:


Gina ​ és Ábel látszólag két külön világban élnek. Gina szeretne mindenkinek megfelelni: a családjának, a barátainak, csak a saját vágyainak nehéz. Ábel egy autóbaleset következtében hallássérültté válik, elveszíti a magabiztosságát és a céltudatosságát – egyetlen barátja marad, Feri, a szárnyaszegett harkály.
Nyughatatlanul keresik a helyüket az emberek között, elfogadásra vágynak, amikor egy nyári táborozás során útjaik keresztezik egymást, és életük váratlan fordulatot vesz. Egy találkozás a medvével az erdőben olyan események sorozatát indítja el, melyek következtében Gina és Ábel kénytelen átértékelni eddigi vélekedéseiket. Mit jelent az őszinte barátság? Képesek vagyunk-e meghaladni egykori önmagunkat, tévedéseinket és hibáinkat? Meg tudunk-e bocsátani és nyitottabbá válni?

Tiszlavicz Mária már sokszor bebizonyította, mennyit jelentenek neki a hétköznapi színes mesék és az emberi lélek titkai. A Madarat tolláról jól bemutatja a fogyatékossággal kapcsolatos félelmeinket, ugyanakkor a nyitottsággal járó feloldozást is. A kisregény egy valódi és érzékeny történet a barátságról, az elfogadásról és a szerelemről.

Véleményem:
5/5

A napokban elolvastam az írónő Madarat tolláról című kisregényét, és meg kell mondanom, érdekes volt számomra a címválasztás. Először is azért, mert ezt egy mondás első fele, a másik ennél találóbb nem is lehetne. Sokan ismerjük a „Madarat tolláról, embert barátjáról” szóló mondást, de kevesen gondolkozunk el azon, hogy mit is jelenthet. Tiszlavicz Mária megmutatta ennek a szinte hétköznapi mondásnak a nem hétköznapi oldalát. Egy olyan történetben, amely elgondolkoztat minden embert.
Ez a történet két fiatalról szól: Gináról és Ábelről.
A történet röviden: Ábel egy balesetben elveszti legjobb barátját és a hallását is. Így a szülei aggódnak érte. Egyetlen legjobb barátja van, egy Feri nevű harkály. Mindig a közelben van, ha kell.
Gina a barátaival megy el egy táborba gyermekfelügyelőnek, amit a szülei nem értenek. Mert ő egész más, mint a szülei. Melegszívű, elfogadó lélek, és a legjobb barátnőjét se akarja cserben hagyni.
A történetből megismerhetjük a természetet, a madarakat, az erdei állatok egy részét, a szeretet és elfogadás erejét, a barátság próbatételeit. Mert igen, a barátságot sem ingyen adják, hanem próbának vetik alá az embert anélkül, hogy az tudna róla.
Gina és Ábel története megható. Megérinti az ember szívét és könnyeket csal a szemébe. Hiszen a fiú elvesztette a reményt, hogy valaha viszont fog szeretni, és jön egy ilyen lány, aki elfogadja és harcol érte. Néha szavak sincsenek. Ez a történet megmutatja azt is, hogy érdemes kockáztatni az életed olyanért, aki tiszta szívből szeret. De vajon megéri minden áron? Vagy vannak választási lehetőségek? Érdemes a szív ellen küzdeni? Megváltozhat az, amit megváltozhatatlannak gondoltál?
Ezekre a kérdésekre is választ találsz. Meg kell mondanom, nagyon élveztem a történetet. Tanulságos és érdekes, elgondolkodtató. Minden korosztálynak el kellene olvasni.


2022. május 22., vasárnap

Elena Honoria: Cukorfalat '' Egy miniregény ami nagy hangsúlyt fektet a családi viszonyokra és a bizalomra"

Szeretném megköszönni a bizalmat és a lehetőséget Elena Honoria írónőnek, aki felajánlotta nekem azt a lehetőséget, hogy elolvashassam a nemrégiben megjelent Cukorfalat című miniregényét.

Elena Honoria: Cukorfalat



Tartalom:

Viktória élete gyökeresen megváltozik, amikor életébe berobban Tamás. Szerelem első látásra. Ám idővel rá kell ébrednie, hogy a boldogságnak előbb vagy utóbb vége szakad. Mit tehet egy nő, aki közben anya lett és az idő sem bánt vele kíméletesen? Ráadásul felmerül a gyanú, hogy a férje félrelép.

Véleményem:
5/5

Ez a regény rettentően rövid, de tartalmas volt. Felidézett bennem valamit az eleje. Pár gyermekkori karácsonyt, ami nekem is hasonlóan telt el, mint Viktóriának. Szóval meg tudom érteni a döntését, miért nem szeretne szerelmes lenni. De amikor belépett az életébe Tamás, bíztam benne, hogy a benne élő kislány szárnyra kap, és elkezd a szebb és jobb, gondtalanabb jövőben reménykedni. Ez részben meg is valósult. De sajnos nem minden a látszat. Mutathatsz te a külvilágnak bármit, ha belül másképpen érzel. Más a vágyad. Vajon a boldogság megtalál téged így is? Sikerül legyőzni a régi félelmeket? Vagy ugyanazt a hibát követi el az ember újra és újra? Meddig tarthat az ördögi kör? És végül ki kerülhet ki győztesen?
Bennem számos kérdés merült fel ezek mellett, van, amire megkaptam a választ, van, amire gondolatban magamnak adtam meg. Sok embert nem értek és azok cselekedeteit sem. Elena ebben a miniregényben rámutat az emberi hiszékenységre, a boldogság utáni vágyra, a küzdelemre önmagunkkal szemben.
Ez a történet három ember szemszögéből íródott meg, ami csak érdekesebbé tette a történetet. Mert mind a három szereplő gondolatait megismerhetjük. De én kicsit elgondolkoztam azon, hogy vajon tényleg három emberről szól-e? Mert így olvasás után úgy érzem, hogy Tamás és Viktória az, aki végig velünk volt. Mintha Saci nem is létezne. Pedig olvashattuk az ő szemszögéből is a történetet. Mégis úgy érzem, hogy Tamás sosem csalta meg senki mással Viktóriát, hacsak nem magával a NŐvel. Igen, szándékosan írtam nagybetűkkel a NŐ szót. Hiszen Tamás számára csak egy személy létezik, akit szeret, az pedig nem más, mint Cukorfalat. De vajon ki ő valójában?

2022. május 20., péntek

Aurora P. Hill: Csillagos ösvényen (Serbeniai Krónikák I.) "Egy egész más világ tárul az ember szeme elé, ha képzeletben is de elutazik Serbeniaba. Mintha a múltunk köszönne vissza."

Most egy ifjúsági fantasy könyvről hozom el nektek a véleményemet, amelyet nem más írt, mint Aurora P. Hill írónő, aki egyben a Magyar Szerzők Könyvei Magazin egyik szerkesztője is. Kicsit halogattam ezt a történetet, mivel vártam, hogy kijöjjön a folytatás.
A szóban forgó regény pedig a Csillagos ösvényen (Serbeniai Krónikák I.).Minden tinédzsernek szívből ajánlom, és azon felnőtteknek is, akik szeretik a fantasy zsánert.

Aurora P. Hill: Csillagos ösvényen
(Serbeniai Krónikák I.)

Tartalom:

Te mit tennél, ha az életed egyetlen másodperc alatt gyökeres fordulatot venne? Elfogadnád, hogy fontosabb vagy, mint azt valaha hitted? Elbírnád az erőt, ami téged választott?
Jóra használnád?
Az árva Gabrielát sosem hordta tenyerén az élet, ráadásul akaratán kívül csillagok közötti viszályba keveredik. Hiába tiltakozik ellene, minden jel arra mutat, hogy fontos szereplője lett egy addig elhallgatott történetnek.
Egy, a semmiből felbukkanó fiú kérdés nélkül a segítségére siet, és Gabriela a sok furcsa élmény ellenére érzi, hogy követnie kell megmentőjét. Nincs más választása, mert életben akar maradni, és mert rájön, hogy mindennek oka van, ami vele történik. Ahogy egyre több kérdésre választ kap, tudja, eljött az idő valami visszafordíthatatlant cselekedni…
Minden út az első lépéssel kezdődik, minden új sors egy döntéssel.
Te rálépnél az ösvényre?

Vélemény:
5/5

Ritkán olvasok fantasy történeteket, de Aurora P. Hill írónő regénye az egyik kedvencemmé vált. Sok érdekességet írt bele, viszont egyszer sem mindennapi dolgokat. A legtöbben a vámpíros és vérfarkasos történteket gondolják a fantasy zsáner fő csapásirányának, és azokkal is azonosítják. Pedig rengeteg, olyan lény van, aminek a létezéséről nem is tudunk. Ezt bizonyította be az írónő. Gondolok itt például a vándorlelkekre, vagy a trollokra hasonlító óriási lényekre, vagy más állatok keresztezésére.
Mesélek akkor egy kicsit a történetről nektek. Egy kislányról szól, akit babaként egy bokor alatt találtak meg egy árvaház közelében. Egy ott kezdő nevelőnő talált rá, így befogadták, és a Gabriela nevet adták neki. A kislány nyolc éves kora körül egy padlásszobában találja magát, mert a nevelőotthont, ahol eddig élt bentlakásos iskolaként is elkezdik használni.
A későbbiekben talál egy fekete kutyust, akit Morgannek nevez el, és akit becsempész az intézményben a szobájába. Ott élnek azon a kis helyen ketten. Amikor Gabriela nem iskolában van, akkor dolgozik titokban egy élelmiszerboltban, ahol kutyatápban kéri a bérét. De van ott egy kedves eladónő, aki megsajnálja, és mindig mellé készít egy minden finomsággal megrakott táskát is a kislány számára.
Egy este, amikor hazaindul az élelmiszerekkel, mert tudja, hogy Morgan már vár rá, nem várt dolog történik: megtámadják. Egy ismeretlen fiú érkezik a segítségére, akit még eddig nem látott. Amikor a fiúnak sikerül elkergetni a támadóját, próbál beszélgetést kezdeményezni vele, de sajnos Gabriela nem érti, hogy mit akar, mert ismeretlen nyelven szól hozzá a másik. Csak a nevét tudja kivenni: Aslios.
A fiú felbukkanása után kezdődnek csak igazán Gabriela kalandjai. Vajon mennyi mindenre derül fény múltjából? Ez majd kiderül a későbbiekben.
Mert egy olyan helyre viszi el Aslios Gabrielát, ahol még soha sem járt, és hirtelen megérti majd az a nyelvet, amelyen a fiú beszél. Ez rengeteg kérdést vet fel az olvasóban és a főszereplő lányban is egyaránt. Hogy lehet az, hogy egyszer csak megérti, mit mond neki a fiú? Hol van és hogyan került oda? Álmodik vagy ébren van?
És ez még csak a történet eleje. Nem is beszéltünk még arról, hogy mi miért történik, és mi köze van mindenhez egy árva lánynak. Sőt arról sem, hogy azon a titokzatos helyen marad-e, vagy hazatér az árvaházba.
Vagy, hogy kik voltak azok az emberek, akik megtámadták őt? Kicsoda Aslios? Mitől kell Gabriellát megvédeni? És ki is ő valójában?
Ezek csak azok a kérdések, amikre az olvasó keresi a választ olvasás közben, és meg is kapja.
Kicsit mérges vagyok az írónőre a befejezés miatt, mert így nem fejezünk be regényt. Most a falat kaparhatom, hogy megtudjam azokra a kérdésekre a választ, amelyekre csak a folytatásban derül fény, például hogy valójában azok-e Gabriela igazi szülei, akikre gondolok. Alig várom, hogy a folytatásban is elmerüljek.