2020. január 28., kedd

"Én kicsit másképp értelmezem a romantikát, mint a legtöbb ember." - Interjú Borsa Brown írónővel


Akik szeretik az erotikus-romantikus regényeket, azok biztosan ismerik Borsa Brown arab világban játszódó történeteit is. Az írónő két éve megkapta a 2017 legnépszerűbb magyar írónője címet, azóta egyre nagyobb sikereket tudhat maga mögött. A siker feldolgozásáról, a jövőbeli terveiről és sok másról is alkalmam nyílt beszélgetni Az Arab és A maffia ágyában, illetve a Gyalázat regények szerzőjével.

Kép forrása: Borsa Brown hivatalos írói oldala

Bella: Többször nyilatkoztad, már gyerekként szerettél olvasni, kamaszként pedig már írtál is. Milyen lehetőségeid voltak a készségeid fejlesztésére? Hogyan teltek például az irodalomórák?

 B.B.: Az én időben még nem volt annyi lehetőség, mint manapság, és tegyük hozzá, hogy sajnos a családi körülményeim sem engedték, hogy mindenféle kedvtelésnek engedjek. Volt azonban valami, ami szerintem egy életre megalapozta a későbbi kitartásomat és hitemet. Pontosabban két dolog volt. Az egyik az édesanyám volt, aki folyton csak építette az önbizalmamat, noha ő egy végtelenül egyszerű asszony volt. A másik a sport. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően hét évesen sporttagozatra kerültem, és onnantól a versenysport körbekeretezte az életemet. Kitartásra nevelt és csapatmunkára. Nekem ezek voltak a lehetőségeim.
Az irodalomórákat imádtam. A verselemzés, vagy egy fogalmazás megírása, számomra nem kínszenvedés volt, hanem öröm. Ez volt az a tantárgy, amire sosem tanultam, mert mindig a szívemben volt, és mindig jó jegyet kaptam belőle.

Bella: Mi volt az első erotikus-romantikus regény, ami a kedvenceddé vált?

B.B.: Nincs kedvenc regényem, főképp nem abban a kategóriában, amiben alkotok. Már olvasni sem olvasók hasonlót, mert én szeretnék a saját stílusomra hagyatkozni. Inkább kutatómunka kapcsán olvasok manapság. Ha meg kell említeni életem regényét, ami talán hatással volt rám, az Tolsztoj Anna Kareninája. Azóta utálom a happy endet! Szeretem az életszagú, hihető történeteket, és az a regény számomra jelképezi a nőt, az erős férfit, az elhivatottságot, és az élet szépségét, buktatóit is.

Kép forrása: Borsa Brown hivatalos írói oldala

Bella: A romantika mennyire fontos az életedben? Van valamilyen személyes oka annak, hogy ezt a műfajt választottad?

B.B.: Nem vagyok túl romantikus alkat. Én kicsit másképp értelmezem a romantikát, mint a legtöbb ember. Például sosem tudnám azt mondani egy gyertyafényes vacsorára, hogy romantikus, ugyanakkor egy tekintet, amivel egy férfi egy másodpercnyi pillanatot szentel a nőnek, az szerintem piszok romantikus. Ahogy az egyik könyvemben is írtam, a romantika szerintem nem egy esemény, hanem egy pillanat. Egy szemvillanásnyi másodperc a tág időből. Még a düh is lehet romantikus, ha a mögött igaz érzések bújnak meg. De ez csak az én meglátásom a romantikával kapcsolatban.

Bella: Tudomásom van róla, hogy a regényeid mögött rengeteg kutatómunka áll és ezek túlmutatnak az interneten található információkon. Mekkora bátorság kellett ahhoz, hogy érintett személyekkel is beszélgess könyveidről?

B.B.: Mivel elzárt közösségekbe, kultúrákba próbálok beszivárogni, a munkának része a bizalom. Nem lehet ajtóstul a házba rontani, tehát az idő, mint olyan, jó barátom a kutatómunkában. Tiszteletben kell tartani, ha valamire nem válaszolnak, és, ha arra kérnek meg, hogy ezt, vagy azt ne említsek meg, akkor az úgy is lesz. A kutatómunka nem holmi bulvár… Hitelessé teszi a könyvet, értéket képvisel, és számomra elengedhetetlen még egy szórakoztató regényhez is.
Bátorság mindenhez kell. Ehhez is. De hiszek abban, ha valaki értelemmel és alázatta közelít, abba nem rúgnak bele.

Bella: Az, hogy egy szerző mikor mondja magát írónak, nagyon fontos kérdés. Te a harmadik regényed óta érzed magad annak. Milyen érzés volt ezt először tudatosítva kimondani?

B.B.: Ez számomra piszok nehéz volt. Igen, a harmadik regényem után következett el, de akkor is kész tényként, mert az iskolás kislányom bediktálta az „édesanyja foglalkozása” részhez, hogy író. Nevetve mondtam, hogy akkor nincs más választás, vállalom.
Egy könyv után nem válik az ember íróvá. Még sok után sem, ha nincs benne alázat, kitartás, vagy nem a saját hitvallását követi, csak másol. Én társaságban a mai napig nem szívesen beszélek a munkámról. A barátaink tudják is ezt, és kerülik a témát.
Rengeteg vonalat lehetne húzni, hogy mikortól író valaki, de fölösleges lenne. Az íráshoz, olvasókhoz való alázatot szépen megmutatja, hogy ki mikortól nevezi magát annak. A többiről az olvasók döntenek.

Bella: Az Arab-sorozat hat részből áll. A segítőid nem olvasták el a regényeidet „csak” gratuláltak hozzá. Érzelmileg hogyan érintett ez téged?

B.B.: Pontosítanék. Öt része van és két kisnovellája.
Nem is tudták volna elolvasni, hiszen csak magyarul jelent meg a könyv. Nem volt ebből sírás-rívás, én csak hálával tartozom nekik. Már az is megtiszteltetés, hogy szóba álltak velem egyes emberek, és betekintést engedtek a világukba. Majd, ha egyszer kijön a könyv angolul, jól meglepek vele mindenkit.


Kép forrása: Borsa Brown hivatalos írói oldala

Bella: Melyik sorozatot volt könnyebb megírnod?

B.B.: Egyiket sem volt könnyű, és mindegyiket az volt. Nem volt könnyű, mert rengeteg energiát kell bele fektetni, hónapokig csak információkat kell gyűjteni, és ezt a száraz anyagot szórakoztatóvá kell tenni. Ugyanakkor könnyű volt, mert minden karakteremet szerettem, imádom a hivatásomat, szeretek írni, ezt nem is lehet úgy csinálni, hogy kínlódik közben az ember. Életem eddigi legnehezebb kutatómunkájában most vagyok benne, mind érzelmileg, mind szakmailag piszok nehéz, és szívet tépő… De erről még nem mondhatok túl sokat. Hamarosan kiderül minden. Azt hiszem, a legjobb könyvem még előttem van, nem pedig mögöttem.

Bella: Ha ki kellene emelned az egyik regényedet, melyik lenne az?

B.B.: Az Arab szeretőjét emelném ki, mert az a kötet én vagyok. Az számomra nem is egy könyv, hanem egy terápia. Hálás vagyok, amiért a sok csapást, ami ért, így dolgozhattam fel. Megterhelő volt, minden nap sírtam, már-már szenvedtem, mégis minden nap hatalmas terhet emeltem le magamról a nap végeztével. Sok ember valósága pihenhet benne. Én sosem tudtam feldolgozni a szüleim halálát… Ez talán kicsit segített. Azóta hiszem, hogy tudják mi lett belőlem, és büszkék rám. A kötetet az ő emléküknek ajánlottam.

Kép forrása: Borsa Brown hivatalos írói oldala

Bella: Ebben az évben megjelent egy mesekönyved is, Bogi és Buksi kalandjai címmel. Milyen érzéssekkel dolgoztál a könyvön, és hogy sikerült a fogadtatás?

B.B.: Szívesen vágtam ebbe a fába a fejszémet, hiszen anya vagyok. A kislányomnak fontosak a könyvek, sokat olvas, és együtt is töltjük így az időt. Ő maga vetette fel, hogy írjak neki egy mesét. Egyszer egy barátunk gyermekének születésnapjára írtam egy egyszerű kis történetet, aminek kiforrott példánya a Bogi és Buksi kalandjai kötet. Én olvastam fel a kislányomnak, és nagyon tetszett neki. Ha egyetlen gyereket is az irányba terelek, hogy olvasni öröm, akkor számomra már megérte.

Bella: A családodban mennyire fontos az olvasás? Mint írót támogatnak? 

B.B.: Mindnyájan olvasunk, ki ezt, ki azt. A kislányom a meséken már túllépett, inkább kisregényeket olvas most már. A nagylányom elég elvont ezen a téren, olyan verseket búj, amik még nekem is magasröptűek. A férjem inkább a komolyabb, történelmi dokumentum-könyveket kedveli, én meg mint említettem, inkább a kutatómunkát részesítem előnyben.
Számomra támogatás, hogy írhatok, amikor akarok. Tudják, hogy ilyenkor nem jó dolog megzavarni, és ezt tiszteletben tartják. Megértették, hogy amikor a laptop előtt ülök, nem játszom, hanem dolgozom. Mindannyian megszenvedtünk, míg elérkeztünk ide, de semmit sem adnak ingyen.

Kép forrása: Borsa Brown hivatalos írói oldala

Bella: És legvégül elégítsük ki az olvasóid kíváncsiságát, már amennyire lehet! Mit tervezel a következő évre?

B.B.: 2020 négy könyvet biztosan hoz, de ki tudja? Január végén jön a Sapho első kötete, majd tavasszal a Sapho második része. Nyári romantikus történet is megjelenik majd, „A Szárd Szikla” képében. Ősszel jön az a könyvem, amiben jelenleg a kutatómunka folyik, és az is immár fél éve. Erről még több okból kifolyólag sem beszélhetek. Tudom, ez most mézesmadzag volt, de mivel egy nagyon vaskos, brutális világról fogok ismét írni, nem szeretnék még titkokat elárulni.

A szerkesztőség nevében szeretnék további sok sikert kívánni az írónőnek!

A könyveket itt tudjátok beszerezni: 

Az írónő hivatalos írói oldala:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése