Márai Sándor: Eszter hagyatéka
Márai Sándor Eszter hagyatéka című műve egy igazán keserédes szerelmet mutat be, ami talán már azelőtt kialudt, hogy lángra lobbant volna. Ez a kötet egyáltalán nem a boldog szerelem érzését mutatja meg az olvasónak, hanem egy olyanfajta zord valóságot, ami igazán fáj mindenkinek.
Márai Sándor: Eszter hagyatéka
Tartalom:
Az élet oly csodálatosan megajándékozott, és oly tökéletesen kirabolt, mit várhatok még?
Az 1939-ben írt kitűnő regény egy beteljesületlen szerelem története. A mindig fellegekben élő, jellemgyenge, de szeretni valóan kedves Lajos és Eszter húsz esztendővel korábban bontakozott szerelmét rombolta szét, amikor a férfi Eszter nővérét, Vilmát vette feleségül. Felesége halála után, gyermekeivel látogatóba érkezik az asszonyhoz, aki még mindig szereti.
A találkozás oka igencsak prózai: Lajos, aki már mindenétől megfosztotta Esztert, most végső menedékét készül elrabolni, a családi otthon eladására kéri. Eszter ekkor tudja meg, hogy a férfi nősülése előtt végső elkeseredésében levelekben könyörgött Eszternek, hogy szökjenek meg együtt, mert szüksége van rá.
Eszter azonban sohasem kapta meg a leveleket.
Saját vélemény:
Úgy voltam vele, hogy így évvégére még kéne olvasnom valami rövid, kis könnyed olvasmányt, így esett a választásom Márai Eszter hagyatéka című kötetére. Hát ezzel eléggé mellényúltam. Mert addig rendben van, hogy rövid, de hogy nem könnyű olvasmány az már biztos! Ennek ellenére tetszett, de nagyon fájt is.
A rövidke fülszöveget elolvasva arra gondoltam, hogy egy egyszerű szerelemről lesz szó, ami talán be fog teljesülni, talán nem. Hát ez a szerelem olyan keserű, mint a méreg, és a kötet olvasása közben én is úgy éreztem magam, mintha valaki meg akarna mérgezni, annyira fájt olvasni ezt a könyvet. Ezt az erős rosszérzést belőlem egyértelműen Lajos személye váltotta ki. Még meg sem érkezett, csak Eszter gondolataiból ismertük meg, de én már akkor utáltam, és a halálát kívántam ennek a karakternek. Lajos iránti utálatom a könyv során egyáltalán nem szűnt meg, sőt csak tovább fokozódott. Na és akkor itt jön az, hogy bármennyire is utáltam Lajost, ettől függetlenül a kötet tetszett, csak egy picit megcincált. Úgy gondolom érdemes olvasni Márai Sándortól, mert igazán tehetséges magyar írónk volt. Csak azt tanácsolnám mindekinek, hogy kis mennyiségben ajánlott tőle olvasni! Egy darabig még tuti én se megyek a közelébe!
A könyvet itt tudjátok beszerezni :
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése