Szeretném megköszönni a lehetőséget Diana Hunt írónőnek és a Magyar Szerzők Könyvei Magazin szerkesztőségének, hogy elolvashattam Diana Hunt: Őrületbe kergetsz c. pszicho-thriller regényét, amely furfangos módon egy kis romantikát is tartalmaz.
Diana Hunt:
Őrületbe kergetsz
Tartalom:
„Megöltem
Winklert, mégis ártatlan vagyok.”
Conor
Fostert egy brutális gyilkosság helyszínén fogják el. Testét
ellepi az áldozat vére, a késen lévő ujjlenyomat tökéletesen
egyezik az övével.
Állítása
szerint a tettes Lenard. Lenard Axe, nem más, mint elméjének a
másik lakója.
Szabadságát
ugyan elveszti, de börtön helyett a Bridewood elmegyógyintézet
foglya lesz.
Dr
Nathalie Lawson vállát súlyos teher nyomja.
Megállapítani,
hogy valaki többszörös személyiségzavarban szenved, vagy mesteri
színjáték kíséretében csupán hazudik, embert próbáló
feladat.
Főleg,
ha a doktornő gondolatait más is leköti. Ami eleinte csak furcsa,
majd rémisztő érzéseket kelt benne.
Az
új beteg és a hátborzongató események között párhuzamot vonni
őrültség lenne.
Vagy
talán mégsem?
Véleményem:
5/5
Az írónőnek ez a
második könyve, és én voltam olyan szerencsés, hogy mind a
kettőt olvashatom. Bátran ki merem jelenteni, hogy ez a regény
sokkal jobb volt, mint az előző, a Titokzatos Útitárs. Bár
megvallva azt is szerettem, de ennél a könyvénél nagyon sok
változást és fejlődést vehet észre az olvasó. Ennél a
regénynél több a párbeszéd és pörgősebb az esemény.
Szerintem az írónő ebben a könyvben találta meg azt a zsánert,
amiben nagyon jól érzi magát.
Az Őrületbe kergetsz c.
regénye olvasása közben én is kezdtem megőrülni. Izgalmas volt,
az utolsó oldalakig fent tartja az olvasó érdeklődését. De a
végével nem vagyok megelégedve, mert számomra lezáratlan.
Remélem, dolgozik már a következő részen, mert rengeteg kérdésem
lenne. Sok ’’Miért? Mi van? Ne már! Ezt nem hiszem el! Hol
vagyok?” kérdés és érzés volt bennem. Szerintem nem csak én
voltam így olvasás után.
De kezdjek is bele az értékelés
írásába, igaz?
A történeten látszik az, hogy nagyon sok
kutatómunkát igényelt. Ha az ember figyelmesen olvassa a könyvet,
nagyon sok mindent megtudhat az adott betegségről, ahogy sok minden
másról is.
Az alaptörténet egy pszichológusnőről,
Nathalie-ről és betegéről, Conorról szól.
Conort a
Bridewood intézetbe szállítja a rendőrség, miután kihallgatták.
Erre azért volt szükség, hogy megtudják azt, hogy valóban van-e
többszörös személyiségzavara vagy csak megjátssza az egészet
azért, hogy elkerülje a börtönt. Vagy esetleg valami más van a
háttérben? Ezt kell Dr. Lawsonnak kiderítenie. Erre kéri fel őt
főnöke, Henry. Nathalie már az első perctől kezdve érezte azt,
hogy nem lesz könnyű dolga a férfival. Elkezd vonzalmat érezni
egy idő után a páciense iránt. Először úgy érzi, hogy ezt
csak Conor vetíti ki rá, de végül is bevallja saját magának,
hogy ez nem igaz. Többször is úgy érzi, hogy beszélnie kellene
valakivel az érzéseiről, ezért felkeresi régi mentorát,
Andreát. De ez nem minden, mert mióta megismerte Conort, furcsa
telefonhívásokat kap az éjszaka közepén, sőt elkezdték őt
követni is. Arra gondol, hogy a férfi van a háttérben, és
valahogy ki tudott jutni az intézetből. Attól függetlenül, hogy
szinte lehetetlen onnan megszökni. Ezt ő is tudja, de mégsem képes
elfogadni. De ha nem Conor az, akkor ki? Ki követi őt és miért?
Mi az összefüggés?
De még rengeteg minden történik a
regényben és az intézet falain belül is.
Ez csak a történet
rövid összefoglalója volt az én részemről.
De most ha
megengeditek, feltennék pár kérdést, ami engem nagyon is
foglalkoztatott olvasás során és olvasás után. Van, amire már
kaptam választ, van, amire még mindig nem.
Íme, nézzünk
ilyen kérdéseket:
Kicsoda valójában Conor Foster? Valóban ő
gyilkolta meg a férfit, és ha igen, miért tette? Ki követi
Nathalie-t és miért? Honnan van valójában a sebhely a férfi
arcán? Mit akar Patrik Nathalie-tól igazából? Ki bántja az
intézet falai közt Conort? Ki az a barát, aki segít Conornak? Mit
rejt a múlt? Milyen titkok veszik körbe a férfit? Valóban
személyiségzavarban szenved, vagy csak megjátssza? És kicsoda az
a Conor Foster, akit Nathalie meglátogat egy másik intézetben,
mert nem az, akit ő kezelt, ez már biztos. Hová tűnt az a Conor,
akit ő kezelt? És a papírokon az ő neve helyett miért Nicoé
szerepel? Mi köze van a két férfinak egymáshoz? Ki az igazi
gyilkos?
Miért kellett meghalnia Winklernek? És valóban
igaz, hogy Winkler bűnös volt abban, amiért vádolta őt Lenard?
Vagy valami köze van hozzá? Lenard valóban Conor egyik
személyisége?
Szóval mindenkinek ajánlom, aki szereti a
fordulatokban, izgalmakban gazdag történeteket. Ezt a könyvet
18-20 év feletti olvasóknak ajánlom inkább, azért, mert vannak
olyan részek benne, amit még nekik is nehéz megemészteni.
Figyelmes olvasók sokat tanulhatnak belőle. Sőt szerintem lesznek
olyanok is, akik akaratuk ellenére, de figyelni fognak az emberekre
maguk körül, és majd megpróbálják elemezni őket. Mert ez a
könyv kihat az elmére is.
Ez a könyv nekem tényleg az egyik
kedvencem lett. Remélem, lesz folytatás és hamarosan olvashatom
is.
Még egyszer szeretném megköszönni a bizalmat Diana Hunt
írónőnek, az ajánlást pedig Kovács Áginak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése