2020. augusztus 22., szombat

Közös interjú Gabriel Russ íróval, aki a Tigris szeme megálmodója, és nagy állatvédő.

Volt szerencsém/szerencsénk egy olyan fiatal és tehetséges íróval interjút készíteni, aki fel szeretné hívni a figyelmet az orvvadászatra és annak szörnyűségeire a könyve által, illetve emellett bemutatja a természet és a benne élő állatok természetes és meseszép környezetét, élőhelyét. Ez az illető nem más, mint Gabriel Russ, a Tigris szeme című regény írója. 



Ági: Mesélj magadról kicsit. Mit lehet tudni rólad? 

Gabriel Russ: Sziasztok. Először is köszönöm, a megkeresést. Hogy mit lehet rólam tudni? Fú, hát ez eléggé összetett dolog, pont amilyen én vagyok, de azért megpróbálom összefoglalni. Egy Pest megyei kisvárosban élek a családommal, igen nagy boldogságban. Kisebb zökkenők, mint mindenhol nálunk is vannak, főleg a skorpió természetem miatt. Eléggé szélsőségekben mozgok. Nálam két véglet létezik, vagy szeretek, vagy gyűlölök. Vagy megcsinálok valamit tökéletesre, vagy inkább bele sem kezdek. Sajnos mindennel így vagyok, a kedvenc színeim is a fekete és a fehér. Továbbá a kitartásom igen nagy, a fájdalomtól és a haláltól nem félek. Nálam minden nap számít. Ösztönösen keveset alszom. Egyszer valaki azt mondta, azért mert félek, hogy lemaradok valamiről. Azt hiszem ez így is van. Szeretek élni és megélni a dolgokat. Utálok egy helyben toporogni, pörgős az életem és ezer fokon égek. Velem nyaralni nem egy élmény. Utálok a tenger parton dögleni, nekem mennem kell és látni. Az, hogy ez előny, vagy hátrány, azt mindenki döntse el maga. Két fiam van, egy 2.5 éves és egy 13 éves, de ő nem velem él. Sajnos későn érő vagyok, így elég sok évet pazaroltam el az életemből. Nehezen engedek el dolgokat, legyen az ember, vagy tárgy. A feleségem nyitotta fel a szemem, hogy amit teszek, az nem helyes. Sokat köszönhetek neki, többek között az írást is. Azt hiszem, dióhéjban ennyi, mást azért nem mondok, mert nem akarom a többi kérdés rovására... 

Ági: Hogyan kezdted el az írói pályát? Mi az írásod célja? 

Gabriel Russ: Ezzel most egy kis csalódást fogok okozni. Általában azt hallani, hogy" ...már gyermekként írtam, különböző versenyekre, novella pályázatokra stb.. " Nálam semmi ilyen nem volt. Bár magamban mindig raktam össze sztorikat és a természet, illetve állat védelem is már hosszú évek óta az életem része, de írással sosem foglalkoztam. Egyszerűen kedden elhatároztam, hogy írok egy könyvet, szerdán bementem a Tescoba, vettem egy tollat meg egy füzetet és elkezdtem, az esélytelenek nyugalmával. A történet út közben alakult. Fogalmam sem volt, mi sül ki belőle, és íme már külföldön is olvassák. Hihetetlen...



Hogy mi a célom vele? Magával az írással még nem tudom, de a tigrissel komoly terveim vannak. Legfőképp az, hogy eljusson olyan helyekre, ahol érdemben tudnak tenni ez ellen az aljasság ellen, a személyes célom pedig, hogy film készüljön belőle. Annyira komplex a történet, hogy egy jó rendezővel nagy film lehetne. 

Így már valóban felhívná a figyelmet. 
Illetve van még egy célom vele. Méghozzá fenntartani a papír alapú könyveket, természetesen újra hasznosított papírból. 
Ezt a regényt olyanok olvasták el, akik 30 éve egy sort sem. Volt, aki a kötelező olvasmányokat olvasta utoljára, és most 44 éves. De azt mondta, várja a következőt. Tehát az egyik célom már teljesült.... :) 


Kép:Kovács Ági





Ági: Családod miként fogadta, hogy ezen a pályán indultál el?

Gabriel Russ: Mivel nem voltam minta gyerek és elég rumlis életem volt, így hát a szüleim szkeptikusak voltak ezzel kapcsolatban. De a végeredményt imádják ők is. A feleségem a kezdetektől támogatott, sőt ő hozott létre. Mellette találtam meg azt a biztonságot, ami az íráshoz szükséges. A régi dolgok leülepedtek, és már bátran vállalom magam. A nagyobbik fiam, aki utált olvasni, 3 nap alatt kivégezte. Azóta szeret, és már több könyvet is kiolvasott...

Moncsi: Mi ösztönzött arra, hogy ily módon hívd fel a figyelmet az állatok védelmére és az orvvadászat szörnyűségeire/borzalmaira? 

Gabriel Russ: Kis emberként máshogy nem tudom. Nem fognak behívni a tévébe, nem csinálnak interjút velem az újságok. Tehát nem tudom hallatni a hangom. És ha már van egy ilyen dolog a kezemben, mint az írás, így hát jobb híján leírom és reménykedem, hogy egyszer elolvassa egy nagy kutya valahol a világban, akinek van hatalma, és van szava..

Moncsi: Voltál már valaha azokon a helyeken, amelyekről a könyvedben írsz? Ahhoz, hogy ennyire hiteles legyen, sok kutatómunkára volt szükség? 

Gabriel Russ: Nem, nem voltam. Hiszen ezek a helyek, amikről írok, nem kifejezetten üdülő paradicsom szerű helyek. Kimondottan veszélyes vidék mind, de persze ha egyszer megtehetem, elmegyek mindenhová , ahol tudok tenni valamit. Nem nyaralni, hanem menteni és kegyetlenül megbüntetni minden szarházit, aki a gyilkolásban leli örömét. Úti naplókat olvastam, sokat. Vannak hátizsákos utazók, akik blogot vezetnek útjaikról. Napokon át olvastam, a soron következő helyről... 

Kép:Menyhei Mónika


Moncsi: Hallottam, hogy hamarosan kijön a második regényed is, Apa címmel. És ha jól tudom, ez egy bokszolóról fog szólni. Ezt mennyire mintáztad önmagadról? Mert ha jól tudom, Te is bokszoltál. Erről tudnál egy kicsit mesélni? 

Gabriel Russ: Való igaz, hogy bokszoltam közel két évtizedig, és a szituáció sem idegen számomra, mivel én is harcoltam a fiamért. De mégsem mondanám, hogy magamról mintáztam. Egyszerűen csak az életemből jött az ötlet, és végül úgy döntöttem, hogy beleszövöm, a társadalmunk egyik leghátborzongatóbb defektusát is. Így újból egy érzékeny pontra tapintok rá, civilizációnk egyik tabu témájára arra, amit mindenki kerül, mint a lepratelepet. Dehát ettől vagyok én, hogy feszegetem a határokat. Úgy látszik, ez az én védjegyem. Készüljetek, mert ez egy kirándulás lesz a pokolban...


Moncsi: A versek sem állnak tőled messze, ahogy tudom. Nem gondolkoztál még azon, hogy esetleg több verset írj meg és adj ki egy kötetben? 

Gabriel Russ: Igen, írtam három verset. Mindkét fiamnak egyet egyet és a feleségemnek egyet. Nem igazán gondolkodtam azon, hogy komolyra fordítsam a költészetet, egyrészt mert ezek néha csak úgy maguktól jönnek, de viszonylag ritkán, másrészt, mert úgy érzem nincs már rá úgy igény, mint régebben. Megmondom őszintén, hogy én sem olvasok verseket. Az okát nem tudom megmondani. Ezt megtartom magunknak otthonra, mint botfülűek a zuhany alatt éneklést....

Moncsi: Hogy jött ez az ötlet, hogy írj? Mi inspirált erre? 

Gabriel Russ: Semmi sem inspirált. Csak úgy jött. Egy sugallat volt semmi több. Vagyis egy valami talán. Bántott, hogy ha egyszer meghalok, nyom nélkül tűnök el, és semmi sem marad utánam. Az asztalos bútort készít, a fazekas vázát és ezek jó eséllyel, megmaradnak az utókornak. Én egészen A tigris szeméig nem alkottam maradandót. Valahogy a hivatásom sem olyan, amivel bármit is létrehoznék. Most már van ez a pár könyv, így biztosan nyomot hagyok a világban és hozzá teszek, ha nem is sokat... 

Moncsi: Hogy érint téged az, ha negatív, illetve pozitív véleményt kapsz a könyvedre? 

Gabriel Russ: Mivel abszolút maximalista vagyok, így akár bánthatna is, de ha az a negatív kritika építő jellegű, és nem fröcsögés, akkor még örülök is neki....

Moncsi: Mi ihlette a Tigris szemében a misztikus, vagyis a természetfeletti szálat? Érdekes volt róla olvasni. Megható, és ez által felkeltette a kíváncsiságom, ez hogy is jutott eszedbe. 

Gabriel Russ: Szintén a feleségem vitt bele, a spiritualitás világába. Jópár éve így élem az életem. Hiszek Istenben és az Ő létezésében. Figyelem a jeleket amiket Ő küld nekem. Elég igazolás nekem, hogy a pokolból jöttem föl általa és gyökereiben változtatta meg az életem és a nézeteimet. Egy melléfogásnak köszönhetően megjártam a poklot hosszú időn át és sosem tudok elég hálás lenni, hogy megmutatta a kiutat.... 

Moncsi: Hogy jutott eszedbe az, hogy Adam és egy tigris szeme ugyan olyan legyen, azaz felemás és különleges? Ennek esetleg van valami jelentősége a Te számodra? 

Gabriel Russ: Az alap ötlet az én szememből ered. Felemásak és nagyon különlegesek. Nem nagyon tudok róla, hogy bárkinek is lenne ilyen szeme. Hogy miért írtam bele? Akartam egy kapcsot a két világ között. Elég kézenfekvő volt számomra... 

Moncsi: Mesélnél egy kicsit a további terveidről? 

Gabriel Russ: Nincsen. Az írás annyira váratlanul csöppent az életembe, hogy még most is furcsa. Egyelőre írom a harmadik regényem, ami szintén olyan témát feszeget, ami számomra fontos. A sírig tartó hűség lesz a fő irányvonal. Ez inkább elgondolkodtató lesz, mint hátborzongató. Tehát, amíg van miről, addig írok, aztán majd meglátjuk. Szeretem csinálni, maximálisan kikapcsol. Általa ki tudom szedni az évek alatt lerakódott salakot a lelkemből. Nem szó szerint, de kiírom magamból. Azon kívül jött egy életrajzi könyvre is felkérés, amin hezitál még a megrendelő, mert elég kényes a téma. De bármit is fogok írni az életem során, mindig a tigris lesz a szívem csücske. Imádtam írni és bevallom olvasgatni is szoktam. Ő az első szülöttem, és túlzás nélkül mondom, még mindig hiányzik... 

Ági: 
Köszönjük Gabriel Russ-nak, hogy válaszolt a kérdéseinkre. Időközben közös interjú lett a vége, amiért nagyon hálás vagyok Moncsinak. Én is olvastam Gabrieltől a kötetét, és nekem is nagyon tetszett. Szívből ajánlom mindenkinek. Egy élmény volt ez a közös interjú. 
Véleményem a könyvről: Hungarybooks oldalán 


Moncsi: 
Élvezet volt az íróval kicsit beszélgetni és jobban megismerni. Köszönjük szépen az interjút és a közvetlenséget. A könyve tényleg szívszorító és élvezetes történet, amely bemutatja a való világ szörnyűségeit a mai világban. Több olyan ember kellene, mint a könyvében szereplő Adam, Jackson és Eve. Az állatok iránti szeretetük, hűségük, küzdelmük felbecsülhetetlen és tiszteletre méltó. Molyos értékelésem a könyvről

Köszönjük, az interjút Gabriel Russ-nak.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése