2021. június 18., péntek

S. A. Locryn: Gyufaláng

 Egy kissé komor hangvételű, LMBTQ témájú háborús történetet olvastam S. A. Locryntól Gyufaláng címen. Köszönöm a szerzőnek, hogy lehetővé tette, hogy elolvashassam a regényt, és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla. 



Fülszöveg

Nemessy Sándor százados önmaga árnyékaként éli életét a hamvaiból épp újjáéledő Budapesten.

1947 karácsony előestéjén talál rá a hadifogságból szabadult őrmesterre. Szép Tamás tudja, hogy meg kell változtatnia a jövőt, és meg kell mentenie a századost, mindig ez a szándék vitte előre.

Megtalálja-e az elhatározást magában, hogy az érzései szerint cselekedjen? Ha lesz hozzá mersze, vajon hagyják-e neki?

Lehet-e két férfi barátságából több egy bizalmatlansággal átitatott korszakban, amikor a másság főbenjáró bűn volt?

 

Vélemény:

5/5

Töredelmesen bevallom, nekem ez volt életem első LMBTQ témájú regénye. Összességében tetszett Sándor és Tamás kissé szomorkás hangvételű története. Nem haladtam vele túlságosan gyorsan, kissé nehéz témát választott az írónő, ezt főként a háborús vonalra értem. Igaz, a második világháború után vagyunk Budapesten, amikor is a két „barát” újra egymásra talál, s megkezdődik közös életük. Tetszett, ahogy fokról fokra bontakozik ki a szerelem kettejük között, ahogy Tamás képessége is magával ragadott. Szerintem nagyon megfűszerezi a történetet az, hogy a férfinek különleges képességek állnak a rendelkezésére, amiket nem fél bevetni ahhoz, hogy megmentse Sándort. Egy ponton Tündével való beszélgetése földöntúli méreteket ölt. Jó lett volna többet megtudni a nőről, és a hozzá hasonlókról, bár az lehet, hogy nagyon elterelte volna a regény menetét.

            Tamás és Sándor a két főszereplő, aki felfedezi egymáshoz fűződő érzelmeit, a barátságukból lassan valami más, mély bizalom és szerelem formálódik. Emellett muszáj megemlítenem még a macskát, aki szerintem szintúgy egyfajta fűszert ad a viszonyuknak. Ezenkívül a szomszédokkal kapcsolatban felmerülnek olyan komoly témák, mint a családon belüli bántalmazás. Szóval annyit leszögezhetek, hogy nem volt vidám, könnyed olvasmány, ellenben mély mondanivalót sugallt, mélyen megérintett. A főszereplők szerethetők voltak, a mellékszereplőket kellően kidolgozottnak éreztem, és kíváncsi voltam, milyen befejezést kaphat ez a komor történet. Örültem a végkifejletnek.

            Arról is szoktam írni, hogy mi az, ami kevésbé tetszett az adott műben. Itt nekem túl sok volt az erotikus jelenet. Ez persze akkor is sok lett volna (és már más regényekkel kapcsolatos értékelésnél is jeleztem), ha férfi és nő között zajlottak volna azok a bizonyos intim jelenetek. Egy-egy ilyen epizód után kicsit félre kellett tennem a könyvet, és mást olvastam közben. El kellett telnie egy kis időnek, hogy visszatérjek hozzá. Személy szerint jobban kedvelem a sejtető, és nem a realisztikus ábrázolásmódot. Mivel ez volt életem első LMBTQ regénye, ezért nem tudhatom, hogy más könyveknél is így van-e, esetleg műfaji jellemző-e ez a fajta túlzott árnyalás, de számomra a kevesebb több lett volna. Másrészt pedig volt egy-két jelenet, amivel kapcsolatban vártam volna némi bonyodalmat. Mind Tamás rokonai, mind Sándor édesanyja nagyon könnyedén fogadta a két férfi kapcsolatát. Pedig egy édesanya, ha máson nem is, de azon, hogy nem lesznek unokái, biztos, hogy jobban fennakadna. Persze nem vagyunk egyformák, és kedves volt Sándor anyjától, hogy a fia boldogságát mindennél előbbre tartotta, de én ezeknél a részeknél azért vártam volna némi konfliktust. Persze ennek is megvolt az előnye, mégpedig az, hogy amiért ilyen elfogadók voltak a rokonok, nagyon szimpatikussá váltak számomra.

            Összességében a Gyufaláng egy mély érzelmeket bemutató, komor hangulatot árasztó mű, mely az elfogadásról, a tiszteletről és a sorsról is tanít. Nagyon tetszett Tamás különleges képessége, amit felhasználva próbál változtatni a jövőn. Hamar megkedveltem a két főszereplőt (meg persze a cicát is). Ahogy annak is örültem, hogy bár egy olyan korban kezdődik a cselekmény, ami negatív hangulatot áraszt, ami kevésbé elfogadó, mégis pozitív kimenetelű a történet. Ajánlom minden történelmet és LMBTQ műfajt kedvelő olvasónak!


A szerző Facebook oldala 

 Moly


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése