A fantasy világa III. utópia, disztópia

 

Mind az utópiát, mind a disztópiát előszeretettel használják az irodalomban, hisz ki ne képzelne el egy érdekes világot, vagy azt, hogy milyen lesz a jövő. Erre több példa is van a magyar irodalomban, ezek közül is talán a legismertebb Madách Imre: Az ember tragédiája.

Bár az utópia és a disztópia közel azonos fogalmak, azonban mégis egészen mást takarnak. Érdekes, hogy mégis mennyire sokan keverik a kettőt, vagy egyszerűen összemossák őket, mondván, hogy ugyanaz csak más szóval.

Most elmondok pár érdekességet róluk, amivel könnyebben meg lehet majd őket különböztetni.

Az utópia szót előszőr Thomas More említette 1516-ban. A szó, eredetét tekintve ógörög és az „οὐ” (ejtsd: u, jelentése: nem) és a „τόπος” (ejtsd: toposz, jelentése: hely) összeolvadásából származik, amit egy szóban nem is igen lehetne lefordítani, mert bután hangzana. Azt mondanám, hogy a jelentése: nem létező hely. Ebből következik, hogy az utópikus történetek központjában egy rejtélyes, esetleg elveszettnek hitt világ áll, ahova a főhős vagy főhősök pusztán a véletlen folytán keverednek. Ez a hely az esetek többségében egy ideális világot mutat be. De egy elképzelt pozitív jövőképet ábrázoló történet is ebbe a kategóriába tartozik, és a „mi lenne ha” kérdést is feszegetheti. Talán az ide sorolható, egyik legismertebb eltűnt világ, ami egy ideális társadalmat mutat be, az nem más, mint Atlantisz. Erről a helyről elsőként Platón mesélt, azóta pedig megannyi írónak a fantáziáját mozgatta már meg.

Tehát az utópia lényege, hogy egy tökéletes társadalmat állít szembe a mienkkel, ami lehet egy titkos világban, vagy esetleg a jövőben, amikor majd a mi társadalmunk fejlődik arra a szintre, hogy tükröt állítsunk önmagunkkal szembe.

Ezzel szemben a disztópia minden esetben negatív. A szó itt a „δυσ-” (ejtsd: disz, jelentése: nehéz, rossz) előtagból és a „τόπος” szóból tevődik össze, amit így akár lehetne rossz helynek is fordítani. Itt már ritkán találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a főhős egy titkos világba keveredik. Sokkal jellemzőbb, hogy a könyv egy elképzelt, sötét jövőt mutat be, ami sok esetben a jelen társadalom hibáira reflektál. Ez lehet burkolt vagy nyílt társadalomkritika. Emiatt sűrűbben fordul elő a disztópia a sci-fi zsánerben, azonban a fantasy is bővelkedik ilyen történetekkel. A fantasy esetében kevesebb a technikai újításokra vonatkozó rész, és a történetek inkább arra összpontosítanak, hogy emberileg hol hibáztunk, hogyan jutottunk odáig, hogy az a sötét jövő alakult ki, ahol az adott történet játszódik.

A disztópiára jellemző, hogy levon egyfajta végkövetkeztetést, még ha nem is ez a történet központi mondadója.

 Mind az utópiáról, mind a disztópiáról ennél sokkal hosszabban lehetne beszélni, azonban én csupán pár érdekességet szerettem volna megemlíteni. És akkor most – a teljesség igénye nélkül – pár magyar kortárs szerző könyvein keresztül szeretnék példákat is hozni nektek.

AuroraLewis Turner: Névtelenek (Bolygókeringő trilógia 1.)

Ez a történet a távoli jövőben játszódik, és az érdekessége, hogy a 21. század társadalmát vitte tovább.

Martin Kay: Eastern (Eastern 1.)

Ez a történet egy elképzelt diktatórikus jövőben játszódik.

Vivien Holloway: Végtelen ​horizont

Ebben a könyvben is a távoli jövőben találjuk magunkat.

MoskátAnita: Irha ​és bőr

Ebben a regényben egy érdekes kérdést boncolgatnak azzal, hogy mi lenne ha az állatok emberi alakot öltenének, és már nem csak az emberek lennének az egyetlen uralkodó faj a földön.