2020. november 28., szombat

K. M. Holmes: Miénk a pillanat ''Tetszik az írónő stílusa és humora, és hogy nem zárkózik el az olyan fogalmaktól és szereplőktől, akik lelki sérültek, melegek vagy egyéb köztudatban kevésbé elfogadott személyek.''

Most egy olyan könyv második részét olvastam, aminek az első kötetét csak ezután fogom elkezdeni. Tudom érdekes a szituáció, de így van. Először is szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadó munkatársainak és az írónőnek, K. M. Holmesnak a lehetőséget, hogy elolvashattam. Szeretném továbbá megköszönni a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy lehetőséget nyújtottak arra, hogy e regényt recenziós könyvként megkaphassam.

K. M. Holmes:
Miénk a pillanat


Tartalom:

Bűvölet zongoraszóra

Helena Jones azért érkezik Los Angelesbe, hogy interjút készítsen barátnője, Camie nagy sikerű filmsorozatának szereplőivel. Arra azonban nem számít, hogy az élete hamarosan a feje tetejére áll. Az interjú helyszínén szembetalálkozik egy ismerős, igéző szempárral, melynek tulajdonosa Nathan volt, akivel élete legperzselőbb éjszakáját töltötte évekkel ezelőtt, majd a férfi szépen felszívódott.

Ám a véletlenek sorozata még csak most kezdődik. Egy bárban, ahol zongorahangok kíséretében változik meg minden körülötte, rábukkan apja titkos múltjára, és újra Nathan bűvkörébe kerül. Vajon meddig lesz képes harcolni az érzelmeivel és ezzel a lélegzetelállító pasival? Van kiút a kétségbeesett sóvárgásból?
Ha csak hárítania kell, az menni fog – véli Helena.
Vagy mégsem?

K. M. Holmes második regénye perzselően szenvedélyes és titokzatos történet, melyet az Angyalok városa különös és csillogó világa csak még izgalmasabbá varázsol.


Véleményem:
5/5

K. M. Holmes szerintem nagyot alakított ezzel a kötettel is. Bár még az első részt nem olvastam, de így a második után kíváncsivá tett, hogy milyen is lehet az előző rész. Tudom, érdekes egy kezdés, de így alakult. Tetszik az írónő stílusa és humora, és hogy nem zárkózik el az olyan fogalmaktól és szereplőktől, akik lelki sérültek, melegek vagy egyéb köztudatban kevésbé elfogadott személyek.

De hogy senki ne értse félre, ez nem egy melegregény. A két főszereplő heteró. Ezt csak szerettem volna leszögezni. Akkor kezdjük is az elején.

Az alaptörténet jó, élvezetes és fordulatos.

Adott a főszereplőnő, akinek nehéz az élete. Amióta az apja nincs már velük, otthon sem volt. Nehezen dolgozza fel az édesapja elvesztését, aki zongorista volt. A hölgy, azaz Helena szabadúszó újságíróként tevékenykedik. Egyszer felkeresi a barátnőjét, aki a filmiparban dolgozik, mint szövegíró. Felkéri, hogy adjon neki interjút ő, a párja és egy színész, hogy újra sínre kerülhessen az élete. De ekkor még nem tudja, hogy ez után az interjú után teljesen megváltozik az élete.

Adott a férfi főszereplő, aki szintén a filmiparban tevékenykedik, mint menedzser. Nathan az apjával és a bátyjával dolgozik együtt, és egy igazi nőcsábász. De ez nem teszi őt boldoggá, mert tudat alatt keres egy nőt, akivel két évvel korábban találkozott egy estélyen. S mikor másnap reggel megvette a kávékat még nem tudta, hogy feleslegesen, mert mire ő visszatért, a nő eltűnt. Hiába kereste mindenhol, senki sem tudta, hogy ki ő. De mikor a bátyjával várták a liftet, és kinyílt az ajtaja, Nathan nem hitt a szemének, hiszen ott állt előtte a NŐ.

Röviden és tömören így tudnám összefoglalni a könyv tartalmát, hogy ne áruljak el túl sokat, de mégis kedvet csináljak a történethez, mert megéri nekiállni. Amikor lehetőségem nyilt arra, hogy elolvashassam, kapva kaptam az alkalmon, mert sok jót hallottam róla. És szerintem tényleg remek könyv lett. Sok mindent megtudhattam belőle a zenéről, a szerelemről, a barátságról, a szabadúszó újságírók életéről. Sőt ezen kívül is sok titkot rejtenek a lapok. Az olvasó figyelmét az első oldaltól az utolsóig fogva tartja. Sok kérdés merült fel az emberben olvasás közben, de szerintem ezekre a kérdésekre megtaláljuk a választ az első kötetben, sőt a harmadikban is sok mindenre választ fogunk kapni a megjelenés után.

Kicsit itt beszélnék a szereplőkről is, hiszen a történetben egyik karakter sem egyszerű jellem. Sőt az ember sokszor nem is tudja hová tenni őket.

Kezdem akkor a kedvencekkel:

Helena: Egy bátor nő, akinek sok olyan tulajdonsága van, amit elrejt a nagyvilág elől. Ilyen pl.: a zongorázás. Tehetséges benne, remekül játszik, mégis fél leülni az emlékei miatt a zongora elé.

Nathan: Egy férfi, aki az apja nyomdokaiba akar lépni. Törekvő és akaratos. Mindenáron meg akarja szerezni azt, amire vágyik, aki nem más, mint Helena.

Manson: Na, őt sokszor nem tudtam hová tenni. Azt állítja magáról, hogy meleg, de szerintem biszexuális inkább. Van egy melegbárja, ahol Helena is dolgozni fog. Ők ketten nagyon jó barátok. Manson néha egy nagy gyerek, talán ezért is ő az egyik kedvencem.

Jayden: Egy mellékszereplő, de mindig kiáll Helena mellett. Ő segít neki beilleszkedni a bárba.

Rosie: Na, vele nem tudtam, hányadán állok, mivel kevésszer szerepelt. De amikor igen, akkor nagyon ütött az a rész.

Riri: Ő volt az a személy, akivel kaptolatban még mindig nem tudom, mit érezzek. Nagyon ellenséges személyisége van, mégis meg tudom őt érteni. Csalódott, mert sokan cserben hagyták, mégsem adta fel az álmait. Véghez vitte, amit eltervezett, és mindent megtesz, hogy megvalósítja az álmait.

Ezek az emberek, akiket felsoroltam, mindannyian egy nagy egésznek a részei. Van, aki kisebb, van, aki nagyobb szerepet tölt be a regényben, de mind fontosak benne.

Egy történet sem maradhat bonyodalmak, életre szóló titkok nélkül, ahogy ez sem. Voltak benne olyan dolgok, amik tetszettek, és olyanok is, amik nem. Ami nagyon tetszett, az az volt, hogy a múlt és a jelen összeforrt. Igaz, a múlt ebben a történetben csak két évet jelent, de ez semmit sem vesz el az érdekességéből. Tetszett az is, hogy ezt a múltat két szemszögből ismerhettük meg. Vannak jelenetek, amik ugyanazok voltak, és vannak olyanok, amik egészen eltérők. Olvasás közben, ha nem lett volna odaírva, hogy múlt vagy jelen, nem tudtam volna megmondani, hogy hol is vagyunk. A könyvben érdekes volt, hogy kevés hangszer jelent meg a zongora mellett. De tetszett az, hogy a régi idők dallamai keverednek az újabb időkével. Szerintem rá fogok keresni a könyvben megemlített mai számokra, hátha megtalálom őket úgy, hogy valaki zongorahangok által adja vissza az élményt. Ami még tetszett benne, az az erotikus részek leírása volt. Visszafogott, mégis élvezhető. Ehhez a történethez pont passzolt.  

Most pedig jöjjön az, ami nem tetszett a történetben. 

Néhány helyen úgy éreztem, hogy sablonos. Ami kicsit rontott az értékén. Emellett volt olyan érzésem is, hogy nem minden volt még teljesen kiforrva benne. Voltak túl kiszámítható részek is. Nekem hiányoztak belőle pár helyen a magyarázatok is. Nem sok, de egy pár kérdést nyitva hagyott. Ezt még jobban ki lehetett volna dolgozni. Ezeket a nyitott kérdések függetlenek azoktól a kérdésektől, amik felmerültek bennem időnként.

Kérdések, amik az olvasás után és közben felmerültek bennem:

Vajon Manson tényleg találkozott Helenával kiskorában, vagy Isabellával keverte össze? Mit érzett pontosan Helena, amikor kiderült a titok? Nathannak min kellett keresztülmennie, hogy eljusson oda, ahol most van? Mennyire hasonlít egymásra Nathan és a bátyja, Miguel? Cami mennyire áll ki a barátnője, Helena mellett? Mi történt a fellépések után? Miért ennyire ellenséges Riri Helenával szemben? Kicsoda valójában Rose? Jayden és Manson egy pár? Mennyire ismerheti az ember a barátait, a családját vagy a szüleit? Mit élhetett át Helena apja a bíróságon, és utána a lánya, Isabella elvesztésekor? Hányféleképpen segíthet rajtunk a zene? Milyen lehet Helena öccse?

Azt hiszem, ennyi kérdés éppen elég.

Szeretném még egyszer megköszönni az Álomgyár könyvkiadónak, K. M. Holmes írónőnek és a Magyar Szerzők Könyvei Magazin főszerkesztőjének a lehetőséget, hogy elolvashattam ezt a könyvet.

Aki könnyed kikapcsolódásra vágyik izgalmakkal, titkokkal, zenével és szerelemmel átszőve ez a könyv neki született meg.

Kedvenc idézetek







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése