2022. június 5., vasárnap

Interjú a Pitypang könyvek megálmodóival: Farkas Anettel, Diana Hunttal, Anne Ravennel „Ha fújás közben kívánsz valamit, és egy levegővel sikerül minden magot elfújnod, a kívánságod teljesül.”

Kovács Ágival közösen volt szerencsém interjút készíteni három fiatal nővel, akik együtt megalkották a Pitypang könyveket. Ők nem mások, mint Farkas Anett, Anne Raven és Diana Hunt. Bár mind a hárman más műfajban írnak, a barátságuk összeköti őket. Hogy hogyan is alakult meg a Pitypang könyvek, mit jelent számukra, és mik a jövőbeli terveik, most megtudhatjuk. Többek között erről is kifaggattuk a lányokat.


Moncsi:
Honnan jött az ötlet, hogy megalapítjátok a Pitypang könyveket?

Anett: Mi hárman szoros barátságot ápolunk egymással, így nem volt kérdés, hogy együtt szerettünk volna valamit véghez vinni. Addig-addig ötleteltünk, amíg meg nem született először az ötlet, aztán a név.

Ági:
Honnan ismeritek egymást, vagy hogyan ismerkedtetek meg/össze egymással?

Anett: Annával mi egymástól 15 km-re lakunk, még az Illegális szerelem kapcsán ismerkedtünk össze. Dia pedig még borítóügyben keresett meg tavaly. Azóta a telefon óta nem telt el olyan nap, hogy valamilyen módon ne kommunikáltunk volna egymással.

Moncsi:
Mit jelképez számotokra ez a növény?

Anett: Talán az idézettel tudnám a legjobban kifejezni ezt a kérdést: „Ha fújás közben kívánsz valamit, és egy levegővel sikerül minden magot elfújnod, a kívánságod teljesül.”

Mi lennénk a magok, akik jelképezik ezt a szimbólumot.

Ági:
Miért pont Pitypang? Mit takar az oldal, mi a célja?

Anett: A pitypang aztán Anna ötlete volt. Hármunk barátságát szorosabbra fonni, egymást maximálisan támogatni jóban-rosszban. Az elsődleges célunk ez, nem szeretnénk toborozni mi senkit magunkhoz, nem, mint kiadó alakultunk meg. Szeretnénk egyszer azt elérni, hogy a Pitypang könyvek alatt az olvasók konkrétan ránk gondoljanak, és tudják, kik tartoznak ide.

Moncsi:
Hogyan jött az ötlet, hogy a történeteitekbe beleszőjétek a Pitypangot?

Anett: Tudomásom szerint ez csak az én könyvemben van, de azt még előtte szőttem bele, mint mielőtt megalakultunk.

Ági:
Nektek volt kedvenc jelenetetek a történetben? Esetleg kevésbé könnyedebb jelenet?

Anne: rengeteg ilyen volt. Imádom, amikor izzik a levegő, pattognak az érzelmek a karakterek között. Ezeket a részeket szeretem a legjobban.

Anett: Én Dávid karakterét imádom írni, a vele kapcsolatos jeleneteket. Tudom megosztó személyiség, talán éppen ezért, mert nem átlagos. A szerelmi szálat kicsit nehezebben írom meg a könyvben, mint a krimi részét, de ettől függetlenül majd abba is egyszer talán belejövök.

Dia: Én a váratlan fordulatokat szeretem a legjobban. Már írás közben azon gondolkozok, hogy az olvasó hogyan fog reagálni a csavarra. Amikor pedig elkezdenek jönni a pozitív visszajelzések, annál jobb érzés nincsen.


Moncsi:
Miért kezdtetek el írni?

Anne: számomra teljesen váratlanul jött az írás. Nem terveztem, nem készültem rá, soha nem is próbálkoztam korábban. Azt hiszem, elsősorban a kíváncsiság hajtott, amikor belekezdtem.

Anett: kiskorom óta nagy álmom egy saját könyv. Most pedig úgy érzem, nincs megállás.

Dia: Nálam a covid okozta bezártság hozta elő az írást. Azóta pedig megállíthatatlanul születnek meg az újabbnál újabb történetek. Csak győzzem leírni őket!

Ági:
Farkas Anett, Anne Raven, Diana Hunt, mi a közös bennetek az íráson kívül?

Anett: Diával több közös tulajdonságunk van, talán azért, mert hasonlóbb a stílusunk. Mind a ketten szabadszájúak vagyunk és szeretjük a nem mindennapi, gyomorforgató könyveket. Anna pedig számomra az az ember, akivel talán a legkönnyebben kerültem életem során egy hullámhosszra. Ami a legfontosabb pedig, hogy közösek a céljaink.

Moncsi:
Mi ihlet meg benneteket? pl: kép, zene, egy pillanat, egy másik könyv stb.

Anne: ebben a sorrendben, és még lehetne folytatni a felsorolást. Bármi szóba jöhet. Néha csak egy érzés, egy elejtett szó…, a lényeg, hogy megragadjon.

Anett: bármi. Gondolok arra, sétálok a boltba, meglátok valamit, és képes vagyok egy kész sztorit felállítani a fejemben.

Dia: Ugyanazt tudom mondani, amit a lányok. Minden és mindenki inspirál. Akár egy mondat is képes ihletet adni.

Ági:
Anne Raven az egyetlen, aki romantikus-erotikus könyvet ír. Milyen érzés olyan írónők között lenni, akik thriller történeteket írnak? Anne, nem gondoltál még arra, hogy kipróbáld?

Anne: Nagyon vicces, ami azt illeti. Szögegyenesen más motivál engem, mint őket. Amíg én a Szerelmünk lapjain alszom el, ők tutira sorozatgyilkossal álmodnak éjszakánként. De nincs ezzel baj. Hozzuk az egyensúlyt, és támogatjuk egymást.

Nem igazán. Maradok a műfajomnál, köszi, a gyilkolást meghagyom a lányoknak.

Moncsi:
Mesélnétek kicsit a barátságotokról és a közös munkáról?

Anett: Nagyon hamar egy hullámhosszra kerültünk, mindent megbeszélünk, nemcsak munka, hanem magánéleti szempontból is. Nemcsak telefonon, hanem személyesen is igyekszünk tartani a kapcsolatot. A közös munka: Anne és Dia nagyon ügyesen szerkeszt képeket, videókat, az az ő asztaluk. Ha ügyeket kell intézni, az pedig az enyém, nagyon jól eltudjuk osztani a munkát hármunk között.

Ági:
Voltak nehézségek, viták köztetek? Vagy könnyen össze tudtatok dolgozni?

Anett: Nem voltak.

Moncsi:
Mind más zsánerben írtok. Mi indított el benneteket a saját zsáneretek útján? Miért ezt választottátok?

Anne: Ez számomra egyértelmű volt, azt hiszem. Romantikus regényeket olvastam mindig is, mert szórakoztattak, megnyugtattak, kikapcsoltak. Amikor először megfordult a fejemben az írás gondolata, nem is volt kérdés a számomra, hogy milyen zsánerben próbálkozom.

Anett: Mindig is a krimi vonal vonzott. Ilyen filmeket, sorozatokat nézek, ilyen könyveket olvasok. A rendőrségen dolgoztam, nagyon jó kapcsolatokat építettem ki ott, a mai napig hatalmas segítségem van ezért, így számomra teljesen egyértelmű volt a témaválasztás.

Dia: Én nagyon szeretem, ha egy történetben vannak feszült, néhol akár ijesztő jelenetek. Ugyanakkor számomra fontos az érzelmi szál is. Romantikus thriller filmeket nézek, és többnyire ilyen könyveket is szeretek olvasni. Ezért nem volt kérdés, hogy írni is ebben a zsánerben szeretnék.

Ági:
Arra lennék kíváncsi, ha lenne lehetőségetek, kipróbálnátok más zsánert?

Anne: Én azt hiszem, nem tudnék más zsánerben olyan színvonalon írni, mint amiben most alkotok. Egész egyszerűen azért, mert ez az otthoni terep a számomra.

Anett: Nem.

Dia: Én a fantasy műfajt szívesen kipróbálnám. Tetszik a műfaj nyújtotta szabadság, az, hogy egy konkrét világot kell megteremtened. Olvasni nagyon szeretek ilyen történeteket, de egyelőre úgy érzem, hogy nem tudnék megírni egy 600 oldalas tündérföldén játszódó történetet.

Moncsi:
Nem terveztek közös kevert zsánerű könyvet írni?

Anne: Anettel már viccelődtünk erről. Hát ki tudja…, soha ne mondd, hogy soha.

Anett: Ez a jövő zenéje. 

Dia: Nekem tetszik az ötlet. Ki tudja, mit hoz a jövő?

Ági
Három írónő, egy könyv. Nem is hangzik rosszul. Mennyivel lenne nehezebb közös könyvet írni, mint egyedül?

Anett: Nem lenne könnyebb, sőt nehezebb lenne. Most úgy érezzük, még túl nagy lenne a szakadék egyes jelenetek között.

Moncsi:
Ki alkotta meg a logótokat?

Anett: Coveris Studio-Faniszló Ádám


Moncsi:
Mik a jövőbeli terveitek?

Anett: November végére szeretném kihozni Dávid és Vivien trilógiájának befejező részét. Jövőre pedig teljesen új szereplőkkel szeretném a kedves olvasókat megismertetni.

Anne: A legközelebbi tervem között szerepel az Illegális szerelem folytatásának kiadása, melyben Noémi és Dominik izgalmakban, titkokban, érzelmekben bővelkedő kapcsolatának kibontakozását kísérheti majd végig az olvasó.

Dia: Nekem a legközelebbi tervem a Jack árnyékában című könyv kiadása. Ez a történet Hasfelmetsző Jack idejében játszódik Londonban. Ha ezzel végeztem, akkor pedig az Őrületbe kergetsz folytatásán fogok dolgozni gőzerővel.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése