Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza (Felföldi rejtélyek 1.)

 

Egy fordulatos, végletekig izgalmas romantikus krimit olvastam Jud Meyrin írónő tollából Lowdeni boszorkányhajsza (Felföldi rejtélyek 1.) címen. Köszönöm a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla. 

 

Fülszöveg:

Egy ​kotnyeles újságírónő
Egy kemény nyomozó
És egy kaméleonként rejtőzködő gyilkos

Amikor Lottie Kelsey szomszédja gyanús körülmények között eltűnik, a kíváncsi újságíró azonnal szimatolni kezd. Eddig kultúráról írt az Edinburghi Krónikákba, ám főnöke nem engedi komolyabb témák közelébe. Lottie elhatározza, hogy bármi áron összehoz egy ütős címlapsztorit, és megmutatja, hogy az ő helye nem a kultúra rovatnál van. Nem számol azonban a nyomozást vezető zsaruval, aki egy kanál vízben meg tudná fojtani, és folyton keresztbe tesz neki.

Tristan Huntert egy tragikusan végződő akció után helyezik át Edinburghbe. Gyötri a bűntudat, amiért magára kell hagynia sérült barátnőjét Londonban, de nincs más választása. Amikor egy eltűnés véres gyilkosságba torkollik, Tristan rájön, hogy erre a lehetőségre várt. Ha elkapja a gyilkost, visszatérhet korábbi életéhez. Nem számol azonban a minden lében kanál újságírónővel, aki állandóan beleüti az orrát a nyomozásba, és a feje tetejére állít mindent, amiben eddig hitt.

Lottie és Tristan eszeveszett hajszába kezd az arctalan gyilkos után, aki olyan könnyedén csúszik ki a markukból, mintha szellem lenne, miközben egymással és zavaros érzéseikkel is meg kell küzdeniük.

Mennyire kell elcseszettnek lenned ahhoz, hogy arra vágyj, aki gyűlöl?
Mi fog végül győzni: az elvek vagy a szenvedély?
Vagy a gyilkos, aki senkit sem kímél?

 

Vélemény:

5/5

Már korábban is olvastam az írónőtől, így nem okozott számomra meglepetést, hogy ennek a könyvnek is minden sorát élveztem. A Rózsakői rejtélyek 1. Holttest az Ambróizában című regényhez képest jóval sötétebb hangvételűre sikerült ez a történet. Ezt persze egyrészt a két főhős egymás iránti, az elején érezhető, zsigeri gyűlölete is eredményezi, valamint maguk a gyilkosságok és az elkövetők indítékai is.

Ami nagyon tetszett a könyvben, az tulajdonképpen a hangulata. Szeretem a komor, kicsit sötétebb hangvételű történeteket, és ez a sztori teljes mértékben egy jól felépített kriminek mondható. Az is tetszett, ahogy maga a nyomozás lefolyt, és ahogy az írónő adagolta az információmorzsákat. Bevallom, hogy nekem nagyobb fordulatot jelentett a Rózsakői rejtélyek 1. gyilkosának kiléte, mint ebben a könyvben az elkövetőé. Kicsit olyasvalakire számítottam, akiről egyáltalán nem gondolná az ember. De ennek ellenére jócskán tartogatott meglepetéseket a könyv, hiszen egészen a végéig nem sejtettem, hogy ki a gyilkos. Egyik szereplő után a másikra gyanakodtam, de csak a végén derült ki számomra annak kiléte, amikor már az írónő is úgy akarta. Szóval a krimi vonalon végig fordulatos maradt a mű. Most nézzük a romantikát! Én nem vagyok nagy romantikakedvelő, a regényekben jobban szeretem a sejtetős leírásokat, mint a direkt, realista ábrázolásmódot. Viszont kezdek egyre inkább hozzászokni az írónő stílusához, és számomra is kimondottan izgalmasra sikerültek ezek a részek. Itt már nem éreztem azt, hogy „Úristen, ezek már megint!? Mikor jön már egy kis krimi a romantika helyett?” Szerintem ebben a könyvben nagyon jól alakultak az arányok a két műfaj tekintetében.

Nem igazán volt olyan, ami ne nyerte volna el a tetszésemet. A következőket sem negatívumként írom, de valahogy a főszereplőkkel nehéz volt kezdetben azonosulni. Ez szerintem nem kifejezetten azért van, mert egyikőjük sem rendelkezik makulátlan múlttal, hanem azért, mert egymás szemüvegén keresztül látjuk őket. Az elején pedig zsigeri gyűlölet érezhető közöttük. Tristan, a férfi főszereplő azért gyűlöli Lottit, mert az nős férfinak lett a szeretője, aki ráadásul a főnöke. Ergo a nő egy gerinctelen, csábító, aki a saját érvényesülése érdekében „bárkivel” lefekszik. Ez legalábbis Tristan szemszöge. A férfi nem lát az események háttere mögé. Elítéli a nőt, és ezt egy családi tragédia is tetézi. Ilyen az ember; hajlamosak vagyunk előbb ítélni, és azután átértékelni a történteket, amikor már megismertük a részleteket.

De mi a helyzet Lottival? Ő azért gyűlöli a férfit, mivel a bűnügyi rovatnál dolgozott, aztán Tristan keresztbe tett neki, és emiatt átkerült a kultúra rovathoz, amit szívből utál. Ő sem látja az okát, hogy miért tett így a férfi, a spoilerezés elkerülése érdekében pedig nem is fogom most itt részletezni. Ezzel a nyomozó jól keresztbe tett az ígéretes karrierjének. Tehát itt van két ember, aki őszinte gyűlöletet érez egymás iránt. Majd az ügy, ami Tristant visszarepíthetné a régi életébe, Londonba (Edinburgh helyett), összedolgozásra készteti őket. De Lottit sem kell félteni, ő is azért vág bele ebbe az ügybe, mert szeretne visszatérni a bűnügyi rovathoz. Érezhető a két ember közötti szikra, viszont nem tudom, hogy ebből mennyire lesz a későbbiekben szerelem. Számomra az első rész alapján a kettőjük kapcsolata inkább tűnik testi vágynak, mint valódi szerelemnek, de a folytatásban, gondolom, ez még alakul. És, hogy mit akarok ebből kihozni? Arra jutottam, hogy mégis szerethető karakterek. Szóval amennyire nem voltak szimpatikusak elsőre az egymás iránti gyűlölet miatt, annyira megkedveltem őket, amint összecsiszolódtak, és elkezdték más szemmel látni egymást.

A mellékszereplők karakterét is jól kidolgozta az írónő, nem akadt hiányérzetem. Elérte, hogy utáljam az üresfejű Carment, hogy megvessem Lotti csalfa főnökét, hogy kedveljem a barátnőjét stb. Ráadásul a történetet még egy magyar mellékszereplő is fűszerezi.

Összességében a Lowdeni boszorkányhajsza (Felföldi rejtélyek 1.) egy nagyon izgalmas romantikus krimi, melynek megragadott a sötét, kissé komor hangulata. Mindvégig fenntartotta az érdeklődésemet, és türelmetlenül várom a folytatást. Egy biztos, bármit is ír az írónő, én azt olvasni fogom. Ti is olvassátok!

 

Megyeri Judit szerzői oldala

Moly