2022. február 20., vasárnap

Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! Bajsz Brigitta ("Sokszor az élet írja a legjobb történeteket, csak oda kell figyelnünk, hogy ezeket észre is vegyük. ")

A Mesesarok rovat keretei belül beszélgettem Bajsz Brigitta írónővel, aki az Ábel, a kis hangya meséi című mesekönyvet írta. Köszönöm szépen, hogy elfogadta a felkérésemet. Íme az interjú, fogadjátok sok szeretettel!




Hogy jött az ötlet, hogy a mesék világában kezdj alkotni?

Nem tudatosan indult az írói karrierem meseírással. Már anyuka voltam, amikor megszületett az Ábel, a kis hangya meséi című mesekönyvem ötlete, amit a Portugáliában élő unokanővéremnek és kisfiának köszönhetek. Dávidka mindig leste a postást, hogy hoz-e neki is levelet, és eléggé elszomorodott, ha nem kapott semmit. Az anyukájának így az az ötlete támadt, hogy legyenek a fiaink levelezőpajtások. Persze, mi írnánk helyettük, hiszen az én kisfiam még 2 éves sem volt, amikor ez az ötlet felvetődött. Így hát, amikor rám került a sor, gondolkodtam, hogy mit is írhatnék Dávidnak, aminek örülne. Egy mesét! S mivel tudtam, hogy nagy rovar- és bogárrajongó, egyértelmű volt, hogy a mese főszereplői is kis bogarak és rovarok lesznek. Az első fejezet hatalmas sikert aratott nála, ezért aztán a második levélben folytattam Hangya Ábel történetét, majd jött a harmadik, negyedik, és így tovább. Kivételesen nekem is nagyon tetszettek az írások, (elég kritikus vagyok önmagammal) és úgy éreztem, ezzel lehetne kezdeni valamit. Elindultam hát a mesekönyv kiadatásának kissé göröngyös, de izgalmas útján.

Honnan jöttek az ötletek a karakterekhez?

Néhány karakter jellemét és nevét a valós életből merítettem, mint például Pista bácsi, az erdész, aki apukám nevét kapta, vagy Pók Patrícia, aki párom nagymamájának nevét viseli, s ugyanúgy függönykészítő (is) volt, mint ahogy a mesebeli kis pókanyó is.

Szeretek az életből ihletet meríteni, legyen az helyszín, karakter vagy esemény. Sokszor az élet írja a legjobb történeteket, csak oda kell figyelnünk, hogy ezeket észre is vegyük.

A helyszínek, amikről írsz, valós helyeket ábrázolnak vagy inkább kitaláltakat?

A mesekönyvben szereplő helyszínek kitaláltak, ám néhány novellámban és a készülő regényemben – mely már felnőtteknek szól – a helyszín Skócia. Párom skót, s én is éltem ott pár évig, mielőtt Angliába költöztünk. Nagy szerelmem lett az ország, így nem csoda, hogy a történeteimben is megjelenítem a szépségeit 

Mi a véleményed arról, hogy felnőttek is olvassanak mesét?

Szükségszerű – kellene, hogy legyen. Főleg a szülőknek! Leülni a gyerkőccel és felolvasni neki egy mesét annyira belsőséges és meghitt tud lenni. Én imádom. Mi nemcsak este olvasunk a kisfiammal, hanem napközben is, amikor van hozzá kedve, és ő ugyanolyan könyvfaló, mint én. Rengeteg olyan mese is van, amely már a nagyobb korosztályt célozza meg, illetve sok, kifejezetten felnőtteknek szóló. Bármi, ami egy kitalált világban játszódik, bármi, amiben olyan dolgok történhetnek, amely a valóságban nem lehetséges, szerintem egyfajta menedék. Talán furcsán hangzik, de elmenekülni a könyvek világába, még ha csak fél órára is minden nap, hatalmas segítséget nyújthat az elménknek.

Szerinted mennyire van szükség mesékre a mai világban?

Egy szóval: nagyon! Bővebben: nagyon, nagyon!

Nem csak a gyerekeknek van szükségük mesékre, de számukra ez létszükséglet! A mesékből tanulnak, fejlődik a személyiségük, könnyebben kezelnek majd nehéz szituációkat az életben, és még sorolhatnám. Persze fontos, hogy milyen mesét hallanak-olvasnak és hogy milyen forrásból kapják azt. Nem vagyok TV-ellenes, de nálunk ritkán van bekapcsolva a „doboz”, kisfiam például napi 1 óránál többet nem tévézhet, és nagyon odafigyelünk arra is, hogy mit néz. Rengeteg idióta, mesének nevezett valami látható a képernyőkön, aminek semmi helye nem lenne egy kisgyermek életében. Ez most elég kritikusan hangzik, tudom, de őszinte vagyok, mint mindig. A lényeg, hogy sokat olvassunk, gyerkőccel és gyerkőc nélkül is!

Mi ad ihletet a történeteid megszületéséhez?

Többnyire az élet. Események, melyek velem történtek meg, vagy valakivel, akit ismerek. Szeretem felhasználni ezeket, mint ihlető alapanyagot. Ugyanakkor könyvek, filmek is megihletnek, és bizony sokszor a kisfiam. Olyanokat mond néha, amitől gőzerővel beindul a fantáziám. Pedig még csak négy éves.


Melyik az a mese, ami a kedvenced volt gyerekkorodban?

Az Öreg néne őzikéje nagyon nagy kedvencem volt, kívülről fújtam. Szerettem, mert rímelt, könnyű volt olvasni, és mert állatokról szól. Állatbolond vagyok, ez nem titok. A másik kedvencem egy három kötetes aranyos kis történet, melynek címe Csokolándy, a szülinapi csokikutya, Angela Sommer-Bodenburg-tól. Ha jól emlékszem, ez volt az első hosszabb terjedelmű könyv, melyet már önállóan olvastam el. Nem is egyszer! Imádtam. Még mindig megvan mind a három kötet, de most már a kisfiamé lett a könyvsorozat.

Melyik volt az a mese, amire azt mondtad, hogy elég volt egyszer is megnézni/elolvasni?

Peppa Piggel ki lehet kergetni a világból. 

Ha a saját vagy más írók meséjének egyik karaktere lehetnél, ki lennél?

Mindig is imádtam Jázmint az Aladdin című Disney meséből. Nemcsak a külseje tetszik, hanem a személyisége is. Vagány, bátor, okos és nagy szíve van. No meg dús, ébenfekete haja. Mi kell még?

Mit szeretnél megtanítani a gyermekeknek a meséid által?

Azt, hogy legyenek önmaguk, ne akarjanak másnak tűnni, válasszák azt az utat az életükben, amit ők tartanak jónak. Ugyanakkor a szeretet és a barátság áll például az Ábel-mesék középpontjában, és az, hogy mindig segítsünk azon, aki rászorul.

Szeretném egy komolyabb témába is beleásni magam, de ez már egy picit idősebb korosztálynak szólna. Tervezek egy mesét, regényt – még nem igazán állt össze a kép, hogy mi is lesz belőle – ami a csúfolás, illetve megalázás témáját ölelné fel. Sajnos ez a mai világban igen gyakran előforduló dolog, és rengeteg gyerek él félelemben azért, mert csúfolják, piszkálják őket. Ezek a történetek pedig sajnos nagyon sokszor a lehető legrosszabbul végződnek. Szeretném, ha a gyerekek, (és sok felnőtt is) – megértené, mekkora terhet helyeznek az „áldozatukra” azzal, hogy ők csak szórakozni akarnak egy kicsit. 

Melyik a kedvenc saját meséd, és miért az?

Eddig csak egy mesém jelent meg, a többi még nem publikus, s így azt kell mondjam, hogy az Ábel, a kis hangya meséi. Ezen belül azt a fejezetet szeretem a legjobban, ami arról szól, hogy hogyan sikerül repülnie Csengének, a csigának. Ennek a fejezetnek a rejtett üzenete az, hogy bármit el lehet érni az életben, ha igazán akarjuk, csak tenni kell érte, és hagyni, hogy segítsenek nekünk néha.

Mik a jövőbeli terveid a mesék keretein belül?

Rengeteg meseötletem van, csak időt kell találnom, hogy megírjam őket. Talán nem hangzik túl patetikusan, ha elárulom, de nagy vágyam az, hogy egy kiadó úgymond felkaroljon, s nekem csak annyi legyen a dolgom, hogy ontsam magamból a történeteket, legyen az mese vagy regény. Az első mesekönyvemet nagy szeretettel fogadták mind a gyerekek, mind a felnőttek, aminek elmondhatatlanul örülök, és hálás is vagyok ezért! A kedves és pozitív szavak, amiket a szülőktől kaptam, önbizalmat adnak ahhoz, hogy folytassam az írást. 35 évesen jutottam el odáig, hogy biztosan állíthatom, az írás az én utam! Mindenképpen lesz még mesém, ami megjelenik majd! Hogy hogyan és mikor, az még a jövő kérdése.

Nagyon szépen köszönöm az interjút, élveztem a kérdéseket!

Én köszönöm a beszélgetést!

Az írónő Facebook-oldala

Underground Bolt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése