2023. február 4., szombat

Torma István: Örökmozgó - ("Életmorzsáink filozófiai mélysége tanulság a jövő nemzedékeinek...")

Szeretném megköszönni a bizalmat a szerzőnek, Torma Istvánnak, hogy elolvashattam Örökmozgó című írását. A Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak pedig hálás vagyok a lehetőségért, hogy elmondhatom az olvasottakról a véleményemet.

Torma István
Örökmozgó


Fülszöveg

Örökmozgó

Könyvem főszereplője Örökmozgó, egy örökmozgó, egy igen egyszerű gép, aki(!) végtelen idő óta beszélget emberekkel, csiszolja elméjét, nagyon sok mindent tud, emlékszik. Bármennyire hihetetlen, felébredtek benne érzelmek: barátság, szeretet, aggódás, gyász.

„Senki, egy ember nem tudja azt elképzelni, hogy Örökmozgó mennyi társat, barátot vesztett már el.

Neki az nem vígasz, hogy ő örökké él. Fáj ez, nagyon fáj…

– A lelkem, és senki ne vitassa, hogy van lelkem, bizony sajog, szinte megszakad a fájdalomtól. Üres és tompa…”

Nem érti a szerelmet, féltékenységet, azt meg végképpen nem, miért van hűtlenség, féltékenység.

A szexuális élet, már az udvarlásnál érthetetlen. Azt elmagyarázni neki, hogy milyen egy érintés, egy szerelmes tánc, csók, na az lehetetlen.

Velem történt

Az életemből kiragadott, valóban megtörtént esetek.

Én nem az vagyok aki ír

egy sajátos önéletrajz, amiben leírom, hogy tulajdonképpen fogalmam sincs, hogyan lettem író.

Alkotásleírás

hogyan születik egy-egy történetem

Véleményem
4/5

Bevallom, nagyon ritkán olvasok önéletrajzi ihletésű könyveket, memoárokat. Ez a kötet azonban nem csupán egy elbeszélés vagy életút-bemutatás, hanem kicsivel több annál. A szerző nagyon változatos és gazdag szókinccsel tárja elénk életének kisebb-nagyobb szeleteit, és bár nem szoktam embereket az írásukból megítélni, szerintem a szerző egy végtelenül intelligens és világlátott személy.

A könyv maga négy részből áll. Az első, leghosszabb felvonásban Örökmozgó gondolatait, elmélkedéseit olvashatjuk. Ezeket az oldalakat jól megrágni, majd emészteni kell, mert tényleg filozofikus irányba indulunk el rögtön a kötet elején. A szerző mélyről jövő gondolatai átszövik ezt az első részt, amelyeket annyira tudatosítani szeretne bennünk, hogy egy-egy ilyen filozofikus megnyilvánulás később többször is megjelenik az oldalakon. Oda-visszacsatolunk a történetben, vagyis hiába áll négy részből a kötet, szorosan összefüggenek egymással.

A további három, lényegesen rövidebb rész már valóban a szerző életmorzsáinak gyűjteménye. Pár mondatos, illetve pár oldalas történetek, anekdoták, amiket jó társaságban, egy pohár ital vagy kávé mellett emleget fel az ember, és elmeséli azt a hallgatóságnak. Amikor még a nagyszüleim éltek, hasonló „sztorizgatásokban” volt részem gyermekként, így enyhén nosztalgikus hangulatba keveredtem a könyv második felében. Olvashatunk a különböző művek megszületésének, megjelenésének körülményeiről is.

Emellett grafikák, fényképek színesítik a kötetet, érdekes hangulatot árasztva magukból.

Érdeklődésemet csupán a korrektúrában maradt hiányosságok állították meg. Szerintem érdemes lett volna még egyszer átolvasni a teljes szöveget. Valószínűleg szakmai ártalom, és mások észre sem veszik ezeket, de engem itt-ott zavartak az olvasásban.

A szerző azonban olyan átéléssel és lelkesedéssel mesél nekünk a saját életfelfogásáról, hogy vétek lenne kihagyni ezt a kötetet. Ajánlom azoknak, akik nem a megszokott, teljes mértékben önéletrajzi elemekre épülő írásokat keresik, illetve mindenkinek, akik szeretnének az íróval együtt elmélkedni az örökkévalóság és az elmúlás egymásnak feszülő küzdelmén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése