Elisa Rot Mikle: Az utam visszavisz

Meghirdettünk egy játékot, melyet a Magyar Szerzők Könyvei Magazin szerkesztőivel „elhagyósként” emlegetünk. Sokan jelentkeztettek a játékra és rengeteg felajánlás érkezett. Ezt szeretném megköszönni szerkesztőtársaim nevében is. Köszönjük, hogy ilyen aktívak és lelkesek vagytok felénk!

Elisa Rot Mikle: Az utam visszavisz

Tartalom:

Az írónő a legújabb regényében Péterről ír, aki nem tudja elfogadni, hogy az élete nagy szerelmét, Adélt soha többé nem láthatja. Bánatát magával viszi, a Mexikói öbölbe a barátjához, Valentinóhoz menekül. A Yukatáni – félszigeten találja magát, ahol élete álma beteljesül, egy nagy rezervátum állatorvosaként dolgozik. Így megismerheti a rezervátumban élő állatokat és a Karib- tenger csodálatos élővilágát. Meghívást kap az állatorvosok kongresszusára. Az óceánt átrepülve a Berlini kongresszus után Bécsbe repül az Alpok lábánál található völgybe, ahol a gyermekkorát élte…

Vélemény:

1/5

Talán kezdeném azzal az értékelésemet, hogy a most leírtakat őszintén vállalom és csak és kizárólag az általam olvasott történetről alkottam véleményt.

Nehéz negatív értékelést írni, még úgy is, hogy tudom építő szándékkal fogalmazom meg a tapasztalataimat.

Sokat gondolkodtam, hogyan is tudnám megfelelően leírni azon meglátásaimat, amiket ez a kötet tartogatott a számomra.

Kezdeném a borítóval, mert szívügyem a külső és belső tartalom egységes értékelése.

Az egyetlen pozitív meglátásom a színek összhangja a képen. Már – már pozitív összhatást keltene az idilli tengerpart, de egyszerűen nem tudom nem látni, azt a rettenetes utólag oda festett „repülőt” a kép felső sarkában, ami rendkívüli módon elüt az összképtől minden téren. Teljesen felesleges volt odabiggyeszteni, még úgy is, hogy lazán kötődik a cselekményhez.

A könyv tartalma viszont még ennél is szomorúbbá tett.

Az elsődleges zavaró tényező, mely már az első oldalon megmutatkozott, az a történet mesélése. Olyan érzésem volt egész végig, hogy nem egy könyvet, hanem egy hír összefoglalót olvasok a neten. Közölve vannak a tények, események, de semmi kidolgozottságot nem tapasztaltam.

Az alaptörténet érdekes lett volna, de a kifejtése sajnos nagyon felszínes.

A karakterek egytől egyig felszínesek és sablonosak, semmi mély érzelem, semmi fejlődés.

Az események alakulása talán lendített valamit az olvasási élményemen, de már a könyv felénél megfájdult a fejem.

A kötet nincs megfelelően tördelve, hiányzik a szerkesztés és egy alaposabb korrektúrázás is ráférne.

És amit kimondottan nehezen viselek, az az, mikor egy alkotó ellentmondásba ütközik saját magával.  Például a történet elején Péter arról mesél az olvasónak, hogy nem járt otthon húsz éve, de pár oldal múltán azzal szembesültem, hogy mégis volt otthon öt évvel ezelőtt. Még akkor is, ha temetésre érkezett, ennyire nem lehet feledékeny…

Nem szeretném tovább ragozni, ez sajnos nem az én regényem volt.

Lehet másnak egy könnyed strandra való olvasásnak meg fog felelni.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Elisa Rot Mikle