Meghirdettünk egy játékot, melyet a Magyar Szerzők Könyvei
Magazin szerkesztőivel „elhagyósként” emlegetünk. Sokan jelentkeztettek a
játékra és rengeteg felajánlás érkezett. Ezt szeretném megköszönni
szerkesztőtársaim nevében is. Köszönjük, hogy ilyen aktívak és lelkesek vagytok
felénk!
Elisa Rot Mikle: Az utam visszavisz
Tartalom:
Az írónő a legújabb regényében Péterről ír, aki nem tudja
elfogadni, hogy az élete nagy szerelmét, Adélt soha többé nem láthatja. Bánatát
magával viszi, a Mexikói öbölbe a barátjához, Valentinóhoz menekül. A Yukatáni
– félszigeten találja magát, ahol élete álma beteljesül, egy nagy rezervátum
állatorvosaként dolgozik. Így megismerheti a rezervátumban élő állatokat és a
Karib- tenger csodálatos élővilágát. Meghívást kap az állatorvosok
kongresszusára. Az óceánt átrepülve a Berlini kongresszus után Bécsbe repül az
Alpok lábánál található völgybe, ahol a gyermekkorát élte…
Vélemény:
1/5
Talán kezdeném azzal az értékelésemet, hogy a most leírtakat
őszintén vállalom és csak és kizárólag az általam olvasott történetről alkottam
véleményt.
Nehéz negatív értékelést írni, még úgy is, hogy tudom építő
szándékkal fogalmazom meg a tapasztalataimat.
Sokat gondolkodtam, hogyan is tudnám megfelelően leírni azon
meglátásaimat, amiket ez a kötet tartogatott a számomra.
Kezdeném a borítóval, mert szívügyem a külső és belső
tartalom egységes értékelése.
Az egyetlen pozitív meglátásom a színek összhangja a képen.
Már – már pozitív összhatást keltene az idilli tengerpart, de egyszerűen nem
tudom nem látni, azt a rettenetes utólag oda festett „repülőt” a kép felső
sarkában, ami rendkívüli módon elüt az összképtől minden téren. Teljesen
felesleges volt odabiggyeszteni, még úgy is, hogy lazán kötődik a
cselekményhez.
A könyv tartalma viszont még ennél is szomorúbbá tett.
Az elsődleges zavaró tényező, mely már az első oldalon
megmutatkozott, az a történet mesélése. Olyan érzésem volt egész végig, hogy
nem egy könyvet, hanem egy hír összefoglalót olvasok a neten. Közölve vannak a
tények, események, de semmi kidolgozottságot nem tapasztaltam.
Az alaptörténet érdekes lett volna, de a kifejtése sajnos
nagyon felszínes.
A karakterek egytől egyig felszínesek és sablonosak, semmi
mély érzelem, semmi fejlődés.
Az események alakulása talán lendített valamit az olvasási
élményemen, de már a könyv felénél megfájdult a fejem.
A kötet nincs megfelelően tördelve, hiányzik a szerkesztés
és egy alaposabb korrektúrázás is ráférne.
És amit kimondottan nehezen viselek, az az, mikor egy alkotó
ellentmondásba ütközik saját magával. Például a történet elején
Péter arról mesél az olvasónak, hogy nem járt otthon húsz éve, de pár oldal
múltán azzal szembesültem, hogy mégis volt otthon öt évvel ezelőtt. Még akkor
is, ha temetésre érkezett, ennyire nem lehet feledékeny…
Nem szeretném tovább ragozni, ez sajnos nem az én regényem
volt.
Lehet másnak egy könnyed strandra való olvasásnak meg fog
felelni.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése