Bevallom őszintén nem patyolat tiszta a lelkem, szeretem az szélsőséges
történeteket, a tabu témákat és minden olyan extrémitással foglalkozó műveket,
melyekhez kell egy bizonyos bátorság az alkotó részéről, hogy a tematikához
nyúljon és azt minőségin át is tudja adni olvasóinak. A mostani könyvet
recenzióként kaptam, melyért köszönettel tartozom az Ágenda Kiadónak. Köszönöm!
Fényes Niki - Színtiszta üzlet
Tartalom:
Irina Popolova, a moszkvai alvilág befolyásos emberének
lánya. Családja által, jól kiismeri magát ebben a lélektelen közegben. Jól
tudja, hogy itt csak a hatalom számít, az üzlet és a pénz. Amikor az apját a
szeme láttára lövik le, s a hatalmuk meggyengül, kénytelen az életéért futni.
Védelemért a város stricijét, Boris Kashnikovot keresi meg, elkeseredett alkut
ajánl neki. Egy végzetes házasságot, melyben mindketten eltörölhetetlen
vonzalommal szembesülnek egymás iránt. De mit várhat el Irina egy olyan férfitól,
aki nem tudja mi az a család, mi az a szerelem? Aki csak zálogként tekint őrá,
aki biztosítja számára a hatalmat.
Véleményem:
2,5/5
Talán kezdeném az értékelésemet a borítóval, mert szívügyem
a külső és belső együttes megvizsgálása.
Ennél a kötetnél viszonylag elégedettséget éreztem, ugyanis
bár egy picit túl sötétnek találom a kompozíciót az írónő nevével ellentétben,
a puzzle darabkák és maga a kép egész érdekes kontrasztot von, talán a piros
szín nem volt teljesen szerencsés választás, mert az írónő neve felett lévő
szöveget nehezen lehet elolvasni.
Bár nem egy szemet gyönyörködtető munka, ebben az esetben
elhiteti velem, hogy nehéz témával foglalkozik a könyv és erre fel kell
vértezni magamat.
Ami a tartalmat illeti, nagyon vegyes érzésekkel fejeztem be
az olvasást.
Azt el kell ismerjem, hogy az alaptörténet nagyon ütős.
Senki ne számítson rózsaszín habos-babos álomvilágra, mert nagyot fog koppani.
Ennek a sztorinak az égvilágon semmi köze sincs a romantikához, színtiszta
ösztönök állnak az események mögött. Ami szerelemként van ábrázolva, az sem
több mint a puszta vágy felerősödése és egy bizonyos nemek közötti harc
melegágya.
Azt érdemes leírnom, hogy több szemszögből követhetjük
nyomon az eseményeket és három fő karaktert kell megemlíteni, melyekhez egytől
egyig megvetéssel viszonyultam.
Az egyik az éppen édesapját gyászoló leány, aki bár
„ártatlan”, legalább olyan nyakas, mint felmenője volt. Már az első perctől
fogva az események közepébe csöppentem és végig feszültségben tartott az írónő.
Bár Irina megtestesíti azt a női személyiségjegyekkel megáldott szereplőt,
akivel nagyon szívesen azonosulok, -mert valahol én magam is ilyen vagyok-,
mégis azt vettem észre, hogy lenézem. Elképesztő mélyre süllyedt azért, hogy
megtartsa azt a vagyont, melyet a családja harácsolt össze az évek folyamán,
valamint ezzel védve életét és testvére biztonságát.
Ha csak ebből indulok ki, akkor még nemes cselekedetnek is
vélhetném, de egy agresszív férfi védelmezése nem éppen ezt hozza elő az
olvasóból. Sem sajnálni, sem kedvelni nem tudtam, mert az „ártatlan” felszín
mögött egy beképzelt, egoista, mocskos szájú nő húzódik meg. Nyílván ehhez a
világhoz egy tündérke nem illene, ugyanakkor egy kielégítően kidolgozott és
felépített női szereplő minden gond nélkül elvitte volna „hátán” az egész
történetet. Ezt sajnos nagyon hiányoltam a többi szereplőnél is.
A második díszpéldány, Borisz, aki egy kegyetlen, az
alvilágban tevékenykedő tahó. Csak használja a nőket, a pénz és a hatalom
iránti rögeszméje végtelen és természetesen a tettlegességtől sem riad vissza.
Nos, ezt olvasva gondolom rájöttetek, hogy majd ahogy várni lehetett, hősnőnk
lesz az egyetlen és az igazi, de a hozzá vezető út a nem mindegy ebben az
esetben sem.
Kettejük kapcsolata egy kerozinnal leöntött rongy. Egy csepp
szikra és felégett mindent maga körül.
A „ki hordja a nadrágot” játék szórakoztató volt a számomra,
a gondom megint azzal volt, hogy az ég világon semmit sem tudtam meg erről a
férfiról. Sajnos nekem több kell ahhoz, hogy bele tudjak lépni valakinek a
szerepébe annál mint, hogy csak körül van írva milyen menő vagy kegyetlen.
Nagyjából annyit kaptam belőle, hogy körbe „pisilte” az össze területet, mely
felett uralkodott és rettegésben tartotta a „népet”. Ez számomra nagyon kevés
sajnos.
És a harmadik szereplőnk, nem más, mint Irina hírhedt
testvére, Igor. Nos, talán ő az egyetlen a három személy közül, akivel tudtam
némileg szimpatizálni. Egy agresszív majom, de a család szent és sérthetetlen a
számára. Ez a hűség nagyon erősen érződik minden cselekedetében és bőven helyén
van a szíve és az esze is amikor cselekedni kell.
A meglátásai, és ahogy próbál idomulni mindig az aktuális
eseményekhez megerősítette bennem azt a benyomást, hogy róla szívesen olvasnék
egy másik, kidogozottabb történetet.
Viszont ezek voltak egyedül a „pozitív” tapasztalataim
sajnos.
Első és legfontosabb kifogásom, hogy erotikát vagy akár a
most oly nagy divatú pornónak megfelelő nemi aktust tudni kell írni. Lehet
bármilyen sötét hangulatú, mocskos a történet, ha nem érzem azt a bizonyos
bizsergést, miközben olvasom a sorokat, semmi értelme az egésznek. Ez nem
érzékiség, de még csak nem is szex a javából. Állati párzás három percben és
sajnos ennyi.
Semmi kidolgozás, semmi mélység és ez nagyon hiányzott.
Hogy őszinte legyek untam, mikor ezekhez a részekhez értem.
A második nagy gondom a karakterek kidolgozatlansága mellett
a hiányos háttér információ.
Az orosz világban játszódó események összessége több
ismeretet igényel, hiszen nem minden olvasónak lesz egyértelmű, hogy ez a
társadalom miről híres, mit lehet és mit nem megtenni. Valóban említve van
többször is, hogy a nőnek nincs szava, és egyenlő egy használati tárggyal, de
ettől még csak a történet a felszínt kapargatta. El tudtam volna viselni egy
rangok szerinti áttekintést, beleágyazva a történetbe, nagyon szépen, feltünés
mentesen, egy pluszt adott volna.
A harmadik az önellentmondás, többször találtam a szövegben
utalást, majd akár egy sorral lejjebb már az ellentettjét is. Ehhez ez a példa
a könyvből szemléltetésnek elegendő lehet. Nézzétek csak:
„(…) az orosz maffiában csak egy dolog fontos.
A hatalom! Az üzlet! A pénz!”
Azt el kell ismerjem, hogy az alkotó sok mindent bele
akart zsúfolni ebbe a könyvbe, de egy hosszabb történettel vagy átgondoltabb
történetvezetéssel a végeredmény sokkal élvezhetőbb lehetett volna.
Szerkesztői és korrektúrázási hibáktól hemzseg az egész
kötet, kicsit olyan érzésem volt, hogy ezen még dolgozni kellett volna.
Így első olvasásom után úgy gondolom, hogy fogok még olvasni
az írónőtől, mert ott van a tehetség, csak nagyon kiforratlan még az egész
kivitelezés. De természetesen ez csak az én véleményem, lehet, hogy másoknak a
hiányos kidolgozottsága ellenére könnyed szórakozást fog nyújtani.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése