2020. július 7., kedd

„Az volt a célom, hogy egy polgárpukkasztó könyvet írjak.” Interjú Szabó Tamással

Nemrég olvastam Szabó Tamás Holdvíz című regényét (értékelésem), és már akkor felmerült bennem néhány kérdés, amiket fel szerettem volna tenni a szerzőnek. Tamás elvállalta a beszélgetést, amit ezúton is köszönök. Kitértünk jó pár érdekes témára, ne hagyjátok ki az interjút!


Judit: Miközben a Holdvíz című regényedet olvastam, végig az motoszkált bennem, hogy Noémi karaktere mennyire élőre sikerült. Hogy tudtad ennyire jól megírni őt? Esetleg valakiről mintáztad?

SZT: Noémi története volt az ötödik kéziratom. Az előző négy könyvben átlagos lányok a főhősnők, de a Holdvízben kimondottan egy csinos, szexis fiatal táncosnőt emeltem a középpontba. Eleinte rajongva imádtam Noémit, ő lett a kedvenc karakterem... A testvérek találkozásáig minden rendben is ment, aztán sajnos elég szomorú fordulatot vett az életem, évekig nem volt barátnőm, csalódtam a nőkben, és hát sajnos ez rányomta a bélyegét Noémi megítélésére is. A vége felé nagyon megutáltam ezt az egykor szeretett alakot. Az egyik exemre különösen haragudtam, szóval a gonosz, önző Szentpál lányt róla mintáztam. A Brazíliában játszódó rész volt az ő szempontjából a mélypont. Rájöttem, hogy túl messzire mentem: ha az olvasó is megutálja a főszereplőnőt, akkor nem is fog drukkolni neki, hogy túlélje... Szóval Recife után megkezdődött a kis Noncsi "rehabilitációja". *mosolyog* A regény végén megpróbáltam ismét kedvesnek beállítani, kevés sikerrel. Az eredmény elég fura és hullámzó lett. Ebből is látszik, hogy a Holdvíz végigkísérte az egész eddigi életemet.

Judit: Én a Brazíliában játszódó részben is kedveltem Noémit, még akkor is, ha a tettei épp nem voltak a legokosabbak. Az szerintem hozzátartozik egy jó karakterhez, hogy hibázik és néha meggondolatlan. Attól sem féltél, hogy Zoli gyengeségeit megmutasd. Mikor megszületett a történet, ki volt meg előbb, Zoli vagy Noémi karaktere? Vagy esetleg maga a cselekmény, és ehhez találtad ki a két szereplőt?

SZT: Igazából eleinte csak a téma volt meg: képes-e egy fiatal férfi a húgaként tekinteni az ölébe hulló, gyönyörű lányra, akiről addig nem is tudott? Képesek-e rokonokként viselkedni úgy is, hogy nem alakulhatott ki közöttük a szexuális averzió? Szóval a kétezres évek elején, amikor elkezdtem írni a tesók történetét, ez a téma foglalkoztatott; a főszereplők alakja később alakult ki. Noémi volt meg előbb; egy csinos, életvidám lányt láttam magam előtt, akinek bárki örülne. Zoli karaktere később született meg. A brazil rész után rájöttem, hogy több van a félénk, nyápic, elkényeztetett egyetemista fiúban. Zoli egy igazi hős. Jó volt, hogy a Harmadik részre felmagasztosul a férfi hősöm. Sokat tanultam a jellemábrázolásról, és -fejlődésről Zoli révén.

Judit: Jó hallani, amikor egy regény megszületése révén az író is tanul és fejlődik. Nem tartottál attól, hogy a tabu téma - testvérek között kialakuló érzelmek - miatt a könyveden sok olvasó meg fog botránkozni?

SZT: Nem tartottam ettől, hiszen eleve az volt a célom, hogy egy polgárpukkasztó könyvet írjak. Szándékosan meg akartam botránkoztatni az olvasókat ezzel a meredek témával. A tapasztalat egyébként azt mutatja, hogy az emberek elfogadóak Zoli és Noémi románcát illetően. Érdekes módon nem az ő szerelmük vágja ki a biztosítékot, hanem Nascimento, a kegyetlen, pedofil maffiavezér. Na, ő aztán tényleg minden szempontból elítélendő alak.

Judit: Igen, az ő alakja nagyon kegyetlenre sikerült. Borsózott is a hátam, amikor kiderült, hogy egy egész csapatnyi gyereket tart fogva, és kedvére válogat közülük. Megrázóak voltak ezek a részek, de szerintem pont ez a jó, ha a könyv hatással van az olvasóra, legyen az akár pozitív, akár negatív hatás. A brazil jeleneteket egyébként mennyire volt lelkileg megterhelő megírni? Mert azért ott a szereplőket hatalmas sokkhatások érik.

SZT: Igazad van, az a fő, hogy hatással legyen az olvasóra; hogy a cselekményre gondoljon azután is, hogy letette a könyvet. Nem sokra tartom az olyan felszínes "regényeket", amikben jóformán nem történik semmi, de cserébe minden szereplő jóképű, szexi és tökéletes... A könyvpiac tele van ilyen selejtekkel. Ezek aztán milyen hatással vannak egy olvasóra?! Nem is értem, hogy olvashat bárki is ilyen gagyit. A brazil jelenetekre visszatérve, én is nagyon izgultam írás közben. Emlékszem, 2009 tele volt, de szakadt rólam a víz, a pulzusom az egekben! A cápatámadás az eddigi legizgalmasabb esemény, amit valaha is írtam! Mivel anno vízilabdáztam, tudom, milyen rossz az, amikor lerántják az embert a felszín alá. Nem tudsz feljönni levegőt venni, megtelik az orrod-szád vízzel. 2011-ben Floridában nyaraltam, ahol láttam vadon élő aligátorokat a mocsárban, illetve rájákat Miami partjainál; mit mondjak, ijesztő élmény volt! El tudom képzelni, mit élhetett át szegény Zoli. A volt főnököm, Anthony egy kaliforniai fickó volt, sokat mesélt nekem a szörfös élményeiről és a cápákról. Ezt a rengeteg anekdotát is felhasználtam. Nem is az volt a megterhelő, hogy el kellett mesélnem a véres jeleneteket a Második részben, hanem az, hogy nagy nyomás nehezedett rám; muszáj volt jól kijönnöm az akciódús fejezetből, de a kórházi jelenet után sajnos elakadtam. Majdnem másfél évig egyhelyben állt a projekt. Be kellett dobnom apait-anyait, hogy folytatni tudjam a kéziratot.

Duna Pláza Libri kirakat

Judit: És végül mi segített abban, hogy folytatni tudjad?

SZT: Maga a történet segített és motivált. Éreztem, hogy muszáj folytatnom, mert nagyon izgalmas, nem maradhat befejezetlen. Rengeteget gondolkodtam a brazil és az argentin jeleneteknél, hogy miképpen zárhatnám le a cselekményt, és végül Judit, az idős nevelőanya karaktere segített. Mindig is éreztem, hogy ő benne több van, mint elsőre látszik, és hozzá kell visszanyúlnom a befejezésért. Nagyon tetszett, hogy ismét feladatot adhatok neki, és a csavarnak köszönhetően, amely az ő karakterében van, oly sok év után végre befejezhettem a regényt. De nem árulok el többet, mert spoiler lenne. Olvassátok el, ha érdekel! *mosolyog* "Több csavar van ebben a történetben, mint egy barkácsüzletben" - mondja a főszereplőm.

Judit: Tényleg sok csavar van benne. Azt még hadd kérdezzem meg a regény kapcsán, hogy jártál a külföldi helyszíneken? Mert mindegyik nagyon érzékletesre és valósághűre sikerült.

SZT: Igen, mindenhol, kivéve Buenos Airest és Brazíliát. Én is hadd kérdezzek! *nevet* Azt írod, Noémi egyik-másik reakciója, cselekedete nagyon élővé teszi. Itt mire gondolsz?

Judit: Akasztják a hóhért? *nevet* Arra gondoltam, amikor például megtudta, hogy van egy bátyja. Az az ismerkedős jelenet nagyon aranyos lett, és én teljesen elhittem, hogy így történne a valóságban is. Meg ahogy belecsöppen a luxusba. Nem szélsőséges a viselkedése, hanem teljesen reálisnak tűnik az adott helyzetben. De még sok ilyen volt. *mosolyog* Szerintem tényleg jól sikerült karakter.

SZT: Örülök, hogy tetszett a csajszi. Hát igen, az ismerkedésük nagyon aranyos és hiteles lett. Az az egyik legrégebbi jelenet, amin alig változtattam. Valamikor 2003 körül készült... Fú de rég volt! Ekkor még nagyon kedveltem a női főszereplőt...

Könyvhét 2019

Judit: Jöjjön a következő kérdés: Úgy tudom, épp egy újabb regényen dolgozol. Mesélnél kicsit erről a történetről? Újabb tabutémára számíthatunk vagy ez egy más típusú regény lesz?

SZT: Örömmel jelentem a kedves olvasóknak, hogy idén áprilisban elkészült a következő kéziratom, a Megváltó álom első változata! *mosolyog* Most szerkesztem, javítgatom, és máris 80 oldalt lefaragtam belőle. Hja, kicsit hosszúra sikeredett. *mosolyog* Műfaját tekintve ez is romantikus thriller, mint a Holdvíz volt, és szintén retro, csak most a kétezres évek elejére ugrunk vissza. Itthon fog játszódni az izgalmas cselekmény (eltekintve egy vérfürdőbe torkolló, horvátországi nyaralós fejezettől). Gimnazisták lesznek a középpontban. Ezúttal egyes szám 3. személyű lesz a narráció. Egy Hajni nevű, rokonszenves vidéki lány a főhős, aki Pestre költözve hozzácsapódik egy rossz társasághoz, amely végül szektává alakul. Hogy lesz-e tabutéma? Nem, itt csak leszbikus románc és sátánizmus vár az olvasókra, haha! *nevet* Ez is olyan érzelem- és akciódús regény lesz, mint az elődje. Nagyon sötét, hagymázas kalandsorozat veszi kezdetét a Szekta megalakulásával: Hajniék betörnek, rászoknak a kemény drogokra, templomokat gyújtanak fel, elszöknek hazulról, és menekülnek a rendőrség elől... Nem lesz egy könnyed olvasmány, azt megígérhetem.

Judit: Nagyon jól hangzik, kíváncsian várom! Azt már lehet tudni, mikor vehetik a kezükbe az olvasók ezt a könyvedet?

SZT: Hát ez még csak kézirat, és nincs teljesen kész. Valamikor augusztusban vagy szeptemberben tervezem elküldeni a Maximnak. Remélem, tetszeni fog nekik és kiadják.

Judit: Nagyon drukkolok! Egyébként hogyan fér bele az életedbe az írás? Nehéz időt találni rá vagy ez könnyen megy?

SZT: Volt egy távol-keleti származású barátnőm, akivel két és fél évig jártam, egy előző munkahelyen ismerkedtünk össze. De sajnos hónapok óta nem tartjuk a kapcsolatot. Szóval azóta még több időm van írni.

Judit: Sajnálom, bár az olvasóidnak jó hír, hogy sok időd van az írásra. *mosolyog* Köszönöm szépen az érdekes beszélgetést! Sok sikert kívánok az új regényedhez és a további írói munkádhoz.

Szabó Tamást megtaláljátok a Facebookon:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése