Emilly Palton - Néma Bűnök

Májusban meghirdettünk egy játékot, melyben kortárs szerzők könyveit értékeljük, majd azt az ország más pontjain elhagyjuk, hogy így népszerűsítsük a magyar irodalmat!
Köszönjük szépen a sok felajánlást és együttműködést, melyet a szerkesztőségünk kapott, nagyon hálásak vagyunk érte!
A most következő percekben egy megrázó és elgondolkodtató, saját élményeken alapuló regény értékelését hoztam el nektek, melyben Emilly Palton írónő meglepő nyíltsággal beszél a múltjáról és mindarról, amit át kellett élnie!

Emilly Palton - Néma Bűnök

Tartalom:

Nehéz lehet az élet egy olyan családban, ahol az ember fiúnak készült, de lánynak születik. Az anyai szeretet, mint olyan, csak egy eltorzult, hideg formában létezik, ha egyáltalán van, míg az apa nem riad vissza a gyermek bántalmazásától sem. A családon belüli erőszak nagyon is valós, erre pedig E. Palton önéletrajzi regénye a Néma bűnök egy kiváló bizonyíték.

Véleményem:

4/5

Soha nem egyszerű kívülállóként véleményt mondani egy olyan történetről, amit a szerző élete ihletett, több szempontból sem. Egyrészt az olvasó nincs jelen, tehát nem értheti meg teljesen azt az érzelmi állapotot, melyet az író megpróbál papírra vetni, legyen bármilyen jó empatikus készséggel megáldva. Másrészt, mikor egy ilyen mű születik, akkor az alkotónak újra át kell élnie azt, amiről ír ez azonban nehezebb, mint gondolnánk, pláne ha erőszak áldozata. 

Így azzal szeretném kezdeni az értékelésem, hogy minden tiszteletem Emilly-é, amiért dacolva a felejtéssel papírra vetette a sorsát, hogy mindannyian okulhassunk belőle!

Úgy kezdi a történetet, hogy az egyik politikus szerint az országban a családon belüli erőszak nem fellelhető. Őszintén szólva nem tudom, hogy mire alapozták ezt a kijelentést, de mélységesen ledöbbentett ez a sor.

Vidéken élek, ahol mindenki ismer mindenkit és most nemcsak futó találkozásokra gondolok. Félreértés ne essék: nem azért van ez, mert az emberek naphosszat otthon ülnének, és azt néznék, hogy éppen mit csinál a szomszéd. Hanem azért, mert a vitákat nem házon belül oldják meg. Természetesen a polgárőrség és a rendőrség kézben tartja a dolgokat, de többek között a családon belüli erőszak miatt beérkező jelentések sem maradnak el. Szóval igen: a jelenség létezik!

A hosszú bevezetés után rá is térnék a könyvre és a tartalmára. Szeretném leszögezni, hogy pár mondaton kívül nem beszéltem az írónővel, nem ismerjük egymást, így a következő sorokat nem befolyásolják az érzelmeim.

Amikor egy gyermeknek azt kell tapasztalnia, hogy egyik szülője sem szereti, a legborzasztóbb sorskezdés, amit el tudok képzelni. 

Az, hogy Emilly neme dühöt és csalódottságot váltott ki az édesapjából, majd az ezzel járó fizikai és lelki erőszakot is elköveti, számomra egy nagyon gyáva és nem apához méltó hozzáállás. Aki ilyet tesz, olyasvalamiért bünteti a nála gyengébbet, amiről az nem tehet. 

Mindazonáltal valószínűnek tartom, hogy ő is rossz mintákat hozott otthonról, vagy rossz önkép alakult ki benne. Nem védem őt, mert a hideg kiráz az ilyen embertől, csak lelket próbálok önteni azokba, akik hasonló helyzetbe vannak, hogy még véletlenül se vádolják önmagukat!

Az édesanyja csendben tűrése sem a méltó egy szülőhöz, hiszen neki elsősorban a gyereke érdekeit kellene szem előtt tartania. Azonban azok a nők, akik ilyen helyzetben vannak, gyakran félnek: megpróbálják a tökéletes és boldog család képét fenntartani a világ és saját maguk előtt is azért, hogy védjék önmagukat a bántalmazástól vagy a megszólástól. A regényben szereplő család középosztálybeli és ott már igenis figyelnek arra, hogy mások mit gondolnak róluk. Még nehezebb, ha a családfő egy köztiszteletben álló rendőr.

Az, hogy a szerzőnek van két nővére, valamelyest enyhített a helyzetén, hiszen mégiscsak volt kihez fordulni. Úgy éreztem a legidősebb testvér - Orsi - egy kicsit anya, nővér és barátnő is volt egyben a számára. Mellesleg őt éreztem magamhoz a legközelebb, hiszen hasonló a személyiségünk.

Nagy bátorság kellett egy ilyen tapasztalás után, hogy elfogadja és kimutassa párja felé a szeretetét. Kívánom, hogy ezt a bátorságot és türelmet a közös útjukon őrizzék meg mindvégig, hiszen ez az az erő, mely segít a szerzőnek és megtapasztalni az élet pozitív oldalát.

A borító nagyon illik a történethez, igényes munka, csakúgy, mint a szerkesztés.  Felüdülés volt, hogy elég csak a történetre figyelni, mert a korrekció maximálisan rendben van.

Összességében egy nagyon mély nyomot hagyó, de mégis tanulságos könyvről van szó. Ajánlom azoknak, akik szeretnek a lélek mélységeibe elmerülni és megismerni az élet sötétebb oldalát!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Mogul Kiadó

Emilly Palton