Darvas Petra: Ikrek mágiája (Hópelyhek májusban 1.)

Egy érdekes, középkori világban játszódó fantasy regényt olvastam Darvas Petrától Ikrek mágiája (Hópelyhek májusban 1.) címmel. Köszönöm a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla. 

Fülszöveg:

Gary szerint a lány, aki az előbb pattant ki a szomszédos ágyból, legalább annyira nem illik ebbe a középkori környezetbe, mint ő.

Aggasztó a helyszín: szokatlan időjárás, furcsa növények, titkolózó, szorongó emberek. Ráadásul ott van velük egy néma, csuklyás fickó, na meg az a barátságtalan fiú is. Aztán újabb lány érkezik a világukból, akinek már sokkal jobban tetszik Navatlon városa és a királyi kastély.

Végül nincs más választásuk, elindulnak az erdei úton egy elátkozott várban nyugvó mágikus kőért, a gloxánért. Annak varázsereje az egyetlen, mely megvédheti a népet a gyilkos tűzmágustól, őket pedig hazajuttathatja.

Vagy nem.

Vélemény:

5/5

Az Ikrek mágiája című könyv a Beszélgessünk az írókkal csoportban szervezett Olvassuk el egymás könyvét! kihívás kapcsán került a látóterembe, ugyanis a szerencse úgy hozta, hogy én ezt a könyvet kaptam olvasnivalónak. Megmondom őszintén, hogy nagyon hálás vagyok azért, hogy ez így alakult, mert egyrészt a fantasy abszolút az én zsánerem, másrészt pedig ez a regény elnyerte a tetszésemet. Nagyon tetszett az aprólékosan megrajzolt, különleges világ, amiben visszatükröződnek a középkor vonásai, szabályai, életképei. Az is tetszett, ahogy az írónő az időjárás változását is belecsempészte a regénybe. Bár, ha a valóságban is így lenne, bőven akadna félnivalónk többek között a termést illetően. A karaktereket is kellően kidolgozottnak éreztem, és örültem, hogy a végére megkaptam a katarzis-élményt, minden mindennel összefüggött. Ráadásul Gary kapcsán még egy titokra is fény derült. Értelmet nyert a kapcsolat, mely a srácot ehhez a világhoz köti. Remélem, a többi szereplőről is kiderül valami hasonló. Hiszen, ahogy Garynek, a többieknek is vannak különleges képességei ebben a világban. És külön dicséret, ahogy megoldotta az írónő, hogy a különböző nemzetiségű emberek megértsék egymás szavát.

            Gary egy kissé művészlélek, elvarázsolt figura, aki sokáig mereng és gondolkozik, elnézni és elemzi a közelében lévő embereket. Nem kifejezetten hős típus, de ez még alakulhat. Jól ellensúlyozza Lora vagányságát, talán ezért is volt az, hogy nem különösebben zavart a srác teszetoszasága, ahogy a lány szabadszájúsága sem.

            Lora egy olyan fiatal lány, akit akár lehetne tipikusan spanyolnak nevezni, hiszen nemzetiségét tekintve az is. Vagyis temperamentumos, vagány, kimondja, amit gondol. Bár sokszor előbb cselekszik, mint gondolkodik, mégis nagyon szerethető figura.

            Emma, a magyar lány nekem kicsit olyan nebántsvirágnak tűnt, hármójuk közül ő volt az, akit legkevésbé sikerült megismernem. Ő az a tipikus jó kislány, akit Lora nem biztos, hogy hosszú távon annyira kultiválni tudna, szóval ennek a kapcsolatnak az alakulására is kíváncsi leszek a következőkben.

            A helyiek közül kiemelném a titokzatos Tomot, aki jelentős titkot rejteget. Szerintem ezt is sikerült érdekesen megoldania az írónőnek, mert nem gondoltam arra, hogy a néma Tom, aki időnként eltűnik, és akiről nem sokat lehet tudni, ilyen befolyásos személy. A másik fontos szereplő Borrao (Én magamban mindig Borrachonak hívtam szegényt, ami spanyolul részeget jelent. Ez azért találó, mert felfigyeltem arra, hogy a srác nem veti meg az alkoholt). Tulajdonképpen az ő családjáról szól ez a történet. A srác számomra a tipikus katonát jelképezi, bár azt azért hangsúlyozták a regényben, hogy nem feltétlenül örökölte apja adottságait, aki nem mellesleg a katonák főparancsnoka. Emellett még megjelennek mágikus lények; egy sárkány, mágus és tündérek. Remélem, a következő részekben is lesz helye hasonló mesebeli lényeknek, kalandoknak, varázslatnak.

            Azt is mindig meg szoktam említeni, hogy mi az, ami nem tetszik az olvasmányomban. Ebben az esetben kevés ilyet tudok mondani. Ami nekem feltűnően sok volt benne, az a ruházkodással kapcsolatos kifejezés. Persze valamilyen szinten fontos, hogy ki milyen ruhában van, és milyen színű a pelerinje, de ebben az esetben nekem a kevesebb több lett volna.

            Összességében az Ikrek mágiája egy nagyon erős kezdő kötet, mely fenntartja az olvasók érdeklődését. Tetszett a szóban forgó kövek funkciója, a karaktereket kellőképpen kidolgozottnak éreztem. Örültem, hogy a regény végére a fontosabb kérdésekre megkaptuk a válaszokat, de azért még akadt bőven olyan kérdés, ami felcsigázza az olvasót, ami kíváncsivá teszi őt a folytatásra. Így jártam ezzel én is, várom a folytatást!

Darvas Petra szerzői oldala

Darvas Petra: Ikrek mágiája (Hópelyhek májusban 1.)