A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül most Tarja Kauppinent kérdezem az írásról és a világteremtésről.
Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.
Mit
tartasz érdekesnek a fantasy zsánerben? Szerinted több kihívás van benne, mint
a többi zsánerben, vagy mind ugyanolyan?
A
fantasy mindösszesen annyit jelent, hogy a mű egy fiktív világban játszódik, és
jobbára tartalmaz mágikus elemeket is. Mivel a korlátai igen tágak, véleményem
szerint ez a zsáner biztosítja a legnagyobb alkotói szabadságot. Számomra a
fantasy egy eszköz arra, hogy különböző történelmi korokról, társadalmi
jelenségekről beszéljek. Egy hitelesen megrajzolt fiktív világhoz márpedig
szerteágazó kutatómunka kell, ami időt, energiát és utánajárást igényel. Egy
történet nem elég, azt szilárd alapokra kell helyezni, gondosan fel kell
építeni a díszleteket, hogy a szereplők ne csak egy vázlatos háttér előtt
mozogjanak. Engem érdekelnek a vallások, a hadtörténet, rendszeresen olvasok e
témákban, nagyon kedvelem a szociográfiákat is, így a világépítés az egyik
kedvenc munkafázisom volt. Elmondhatatlanul hasznos, ha az ember olyan dolgok
felé is nyit, amik nem éppen hétköznapiak. Én például rendszeresen látogatok
szakrális helyeket, és olvasok ókori, középkori szentírásokat a világ minden
tájáról, ami azon túl, hogy rendkívüli módon feltölt lelkileg, kiválóan
szélesíti az ember látókörét.
Hogy
néz ki nálad a világalkotás? Mivel kezdesz, és mit hagysz a végére?
Mivel
fő célom rávilágítani korunk erkölcseinek visszásságaira, A nép igazsága világalkotását is a társadalomrajzzal kezdtem, a
többi ebből következett. Adott egy olyan környezet, amelyben a leginkább otthon
vagyok: egy technikai fejlettségét, társadalmi berendezkedését tekintve a
19-20. század fordulójára hajazó világ, mely részben akkori, részben viszont
vitathatatlanul mai erkölcsi problémákkal küzd. A szereplők jobbára nem akarnak
mást, mint boldogulni, és ettől igazán emberiek – ráadásul, amint az lenni
szokott, boldogulás közben útjaik gyakran keresztezik egymást.
A
végére a kevésbé fontos részleteket hagyom, de nagyon szeretem aprólékosan
kidolgozni a helyi élővilágot, flórát, faunát, föld- és vízrajzi adottságokat,
infrastruktúrát, jogrendet is, hiszen az ilyen részletek tesznek egy világot
igazán élővé.
Mennyi
ideig tart kiépítened a világodat, és ez mitől függ?
A nép igazságát
két évig írtam (2016 nyár – 2018. június), és a világa ez alatt folyamatosan
épült. Attól függ, hogy milyen terjedelmű a szöveg, és milyen részletességű
kidolgozást igényel.
Szoktál
ihletet meríteni? Ha igen, honnan?
Természetesen
szoktam: a természetből és az olvasmányaimból. Hobbim a futás, természetjárás,
néha egészen komoly (70-80 km) távokat is megteszek, kora reggeli, vagy épp
késő esti indulással, általában egyedül. Ezek a vándorutak rendkívül
inspirálóak, néha közvetlen módon – volt már példa arra, hogy a bolyongásaim
egyes elemeit csekély módosítással használtam fel az írásaimban –, néha pedig
közvetetten: kiválóan tudok ilyenkor gondolkodni, mert végre nem zavar a világ
zaja. Egyébként is elég rosszul viselem a XXI. századot, minden szempontból
túlontúl harsány nekem, ezért valóságos léleknyugtatóként hatnak az ilyen
hosszú futások, túrák.
Másik
ihletforrásom, mint említettem, az olvasmányaim. Jobbára történelmet,
hadtörténetet, szakrális szövegeket, klasszikusokat olvasok, járatunk több
történelmi témájú folyóiratot, valamint igen kedvelem a nonszensz költészetet
is, ezek a művek pedig óriási segítséget jelentenek az alkotásban. A nép igazsága nyelvezete gyakorlatilag
egy fiktív magyar dialektus, melynek megteremtése már önmagában egy munkafázis
volt. Nem az olvasmányaim alapján írok, hanem fordítva: az olvasmányaim
segítenek formába önteni a gondolataimat, hiszen A nép igazsága világa is a monarchia-korabeli Magyarországhoz
hasonlatos.
Mit
érzel a legnehezebbnek, és mit a legkönnyebbnek a fantasyírásban?
A
legnehezebbnek azt érzem, hogy valamennyire idomuljak a modern korhoz, ezért
épp csak annyit engedek e téren, amennyit feltétlenül muszáj. Nem vagyok egy
mai ember, minden hátrányai ellenére is a 19. század az én időm, amikor a világ
határai még szűkebbek voltak, a hagyományos értékek nagyobb becsben állottak,
és az embert szorosabb kapcsolat fűzte a természethez. Néha teljesen idegenül
érzem magam a mai világban.
A
legkönnyebb pedig a már említett alkotói szabadság, mely meglátásom szerint a
„fantasy” zsánerben a legnagyobb. A nép
igazságában felismerhetően megjelenik több történelmi kor és jelenség,
amelyek a „fantasy” adta kereteknek köszönhetően egyetlen regényben lehetnek
jelen, homogén egészet alkotva.
Szerinted
lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író
egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?
Nem
az a lényeg, hogy újat alkossunk. Semminek az értékét nem adja meg önmagában
az, hogy új. Számtalan új terméket dobnak piacra folyvást, melyekre van is
igény, ez azonban mesterségesen felkeltett igény, évezredekig megvolt az ember
csokoládé, internet vagy autó nélkül, most mégis erőst szentségelnénk, ha
darab ideig nélkülözni kényszerülnénk ezeket. Nem újat kell alkotni, hanem
értékeset, és ha ez azt jelenti, hogy rányitjuk az olvasók szemét valamire,
amit eddig nem feltétlenül vettek észre, már nem voltak hiábavalóak az
erőfeszítéseink.
A
fantasy remek eszköz, hogy az ember nyíltan vagy burkoltan rávilágítson
bizonyos dolgokra, legyen az társadalomkritika, vagy más. Te szoktál élni ezzel
a lehetőséggel, vagy kizárólag csak szórakoztatni szeretnél, hogy az olvasó
kikapcsolódjon picit?
Sosem
szoktam „csak szórakozni”, időpocsékolás, ha egy tevékenységet kizárólag
szórakozási célból végzünk. Kell, hogy legyen valami értelme is, ne csak az
időnket üssük el, mert nem hiszem, hogy manapság bárkinek is annyi fölös
szabadideje volna. Ha például sportolunk, az sem kizárólag a kikapcsolódásról
szól, hiszen emellett az egészségünket is karbantartjuk, teszünk az
erőnlétünkért, a szépségünkért általa. Így vagyok az irodalommal is: nem
olvasok, és nem is írok olyan szövegeket, melyeknek kizárólagos célja a
szórakoztatás, mert az én napom is csak 24 órából áll, és az ilyesmi nem fér
bele. Azért lettem író, mert rendkívül aggasztónak tartom napjaink erkölcsi
helyzetét, egy humoros, kalandos regény pedig jó eszköz, hogy populáris
formában világítsunk rá mindarra, amiről nem szeretnénk tudni, pedig kéne.
Mit
gondolsz a magyar fantasy-irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly
műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még
messze járunk tőlük?
Kicsiny hazánk fiai és
leányai bízvást még különb teljesítményre is képesek, mint a külhoniak, főleg
akkor, ha nem feledkezünk meg gyökereinkről, identitásunkról, és e szép új világ
trendjei és áramlatai helyett inkább saját kulturális örökségünk értékeinek
megőrzésére törekszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése