2021. május 14., péntek

Fantasy világok a magyar irodalomban Papp Jánossal készült interjú ("a fantasy műfaja közel áll az ősidők mítoszaihoz és legendáihoz")

 A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül most Papp Jánost kérdezem az írásról és a világteremtésről.

 


Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

Miért pont a fantasy zsánerben kezdtél el írni? Mit szeretsz benne?

Középiskolás koromban úgy döntöttem, hogy ha egyetemre megyek, akkor történelem szakon fogok továbbtanulni, mert mindig is érdekelt a történelem. Egyetemista koromban az egyik legmeghatározóbb olvasmányélményem volt Tolkien: Gyűrűk ura trilógiája. Mivel ekkoriban sok történelmi jellegű könyvet, mítoszokat is olvastam, elhatároztam, hogy vegyítem a történelmi ismereteimet a fantázia világával. Tulajdonképpen pont azt szerettem benne, hogy a fantasy műfaja közel áll az ősidők mítoszaihoz és legendáihoz is. Ezért született bennem az ötlet, hogy miért ne írhatnék én is egy „modern mítoszt”, melyet a fantasy világának köntösébe csomagolok.

 

Amikor eszedbe jut egy ötlet, hogyan alkotod meg a világot?

Eredendően mindig egy személyiséget alkotok meg. Az adott karakter érzésvilágát, gondolatait, családi hátterét. Engem mindig izgalomba hozott, mikor létrehozhattam a szereplőim életútját. Maga a Holdlovagok című művet is lehetne három nagyobb egységre osztani, mert egyfelől három barát életútját mutatom be a regényemen keresztül, de ugyanakkor megjelenik benne három nemzedék életútja is. Az például, hogy hogyan hatnak egymásra az elődök és az őket követő utódok. Életük és sorsuk hogyan fonódik össze, amely lehet egyszerre boldog, de ugyanakkor tragikus is.

 

Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?

Az első regényem (Holdlovagok) megírását még egyetemista koromban kezdtem el, de csak nyolc évvel később fejeztem be. Ez persze nem azt jelenti, hogy nyolc éven keresztül írtam, mert volt, hogy semmit nem írtam 1-2 évig. Sajnos voltak olyan időszakaim, amikor egyszerűen nem tudtam koncentrálni az írásra, nem jött az ihlet, vagy csak egyszerűen épp két munkakeresés közben voltam. Mivel az írás nekem egyfajta hobbi volt (bevallom, kezdetben nem is másoknak, csak magamnak írogattam a történetet), ezért tartott nyolc évig a befejezés.
Ahhoz, hogy jöjjön az ihlet, leginkább gondoktól mentes, nyugodt időszak kellett. Ilyen volt például a 2010/2011-es időszak, amikor a Nemzeti Galériában dolgoztam és másodállásban biztonsági őrködtem egy informatikai irodában. Ez utóbbi munkahelyen hétvégén késő este nyugalom volt, senki nem zavart. Beraktam egyik kedvenc zenémet (Nightwish: Ghost love score), és miközben ez ment a háttérben, én írtam a történéseket, csatajeleneteket.

 

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Igen. Mielőtt írtam, rengeteget olvastam. Főleg történelmi műveket, de a fentebb emlegetett Gyűrűk urát vagy a Szilmarillokat is említhetném. Mindemellett templomos lovagokról, Szent Grálról szóló műveket olvasgattam, valamint említésre méltók még Dan Brown művei. Ezek között sok az olyan könyv, ami eredetileg nem fantasy. Talán ez fura lehet, de arányaiban több olyan művet olvastam el, amely nem feltétlenül esik fantasy kategóriába. Mégis ezek adtak lökést és ihletést az íráshoz.

 

Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

Talán az a legnehezebb, amikor megalkotom a hátterét a műnek. Ugyanis feltett szándékom úgy és olyat írni, ami gondolkodásra készteti az olvasót. Nemcsak kikapcsolódni egy kitalált világban, hanem arra is gondolni, hogy mi van, ha ez nem is fantázia. Mintha a valóság és a kitalált világ valahol összeérne. Mert nekem ez a műfaj – ahogy fentebb is utaltam már rá –, kicsit olyan, mintha egy mítoszt vagy legendát olvasnék, vagy épp én írnám azt. Történelem szakos egyetemistaként – emlékszem – azt tanultuk egyszer, hogy a mítoszok és legendák egyfajta kódolt történelmet jelképeznek. Ami azt jelenti, hogy ezeknek a történeteknek, melyekről ma olvashatunk mondjuk egy görög mítoszban, a magva talán egy hajdan megtörtént eseményt őriz. Csak ez olyan rég történt, hogy az idők folyamán a szájról szájra átadott históriából legenda vagy mese lett. Amikor tehát elkezdtem írni, ezen a vonalon indultam el én is. A legkönnyebbnek – amiről szintén fentebb írtam – a szereplők családi hátterének megalkotását érzem. Mivel mindig is érdekelt egyes családok, dinasztiák életútja. Amúgy közeljövőbeli terveim között szerepel a családom történetének megírása is, mely annyiban talán fantázia is, hogy egyfajta utazás korokon át az időben.

 

Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Szerintem mindenki, aki alkot, valami újat hoz létre. Ugyan túl sok fantasy könyvet nem olvastam, de abban, amit olvastam vagy akár filmen is láttam – függetlenül attól, hogy ki készítette –, nagyon sok hasonlóságot fedeztem fel. A legtöbb ilyen műben mindig ott húzódik valahol a jó és a rossz harca. De megfigyelhetjük ezt nagy klasszikusoknál, vagy az általam emlegetett íróknál, illetve a mítoszokban is. Sok mű tehát a jó és a rossz örök harcát mutatja be, viszont, ahogy a kérdésedben is írtad,  az író egyedi látásmódja teheti különlegessé a műveket. Tehát minden író a saját szája íze szerint alakítja a történetét és ettől válhatnak különlegessé.

 

Számodra milyen az igazán jó fantasy?

Nos, ez egy nehéz kérdés, mert lehet, hogy az én ízlésem nem feltétlenül követi a mai trendeket. Mivel a legnagyobb hatással Tolkien művei voltak rám, ezért azt mondanám, hogy számomra a Gyűrűk ura típusú fantasy az igazán jól megírt fantasy. Mint azt sokan tudják, Tolkien is eredetileg nyelvész volt. Így nemcsak a világát teremtette meg és építette fel részletekbe menően, hanem létrehozott egy mesterséges nyelvet is. No, erre mondhatjuk azt, hogy egy teljesen új világot teremtett.

 

Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Ugyan két kérdést tettél fel, de én próbálok egységesen válaszolni, mert valahol a két kérdés számomra összefüggő. Szerintem a magyar fantasy irodalom is tud nagyon jó műveket alkotni. Kissé szégyellem magam, mert kevés mai magyar fantasy írót ismerek. Bár ebben az is benne van, hogy sokan álneveken alkotnak, melyek gyakran angolosan hangoznak. Bizonyos fokig érthető, mert szintén tapasztalat, hogy az vásárlók hamarabb megvesznek mondjuk egy hangzatos „P. Smith” művet, mint ha „Kovács Pista” lett volna az író neve. Elnézést, nem szeretnék általánosítani, mert legutóbb én is a saját nevemen jelentkeztem egy „mai írók” novellapályázatra. Ha a zsűri elfogadja a művemet, akkor az a nyáron megjelenhet a Mai írók irodalmi szöveggyűjteményben. Ezzel csak arra akartam utalni, hogy nem minden esetben kell külföldi álnevet használni. Viszont tény, hogy sok emberben az van, hogy a külföldi az „jobb”, mint a magyar. Pedig szerintem nem az határoz meg egy művet, hogy az írója magyar vagy nem. A tehetség nem „nemzetiségfüggő”. Igenis képesek vagyunk megállni a helyünket nemzetközi porondon. Gondoljunk csak bele, hogy Arany János, Petőfi Sándor vagy Jókai Mór műveit ma több nyelven olvashatják az olvasók, külföldön is elismertek. Pedig a 19. században alkottak. Emellett ismert olyan magyar meseíró hölgy is, akinek meséit japánra fordították, és elég népszerűek a szigetországban. Tehát összességében nem lehetetlen, hogy egy-egy magyar író is világhírnévre tegyen szert. Megjegyzem, első könyvemet (Holdlovagok) a kiadása után nem sokkal én is angolra fordíttattam, mert volt egy olyan tervem, hogy kiadom angolul is – mivel ekkoriban Londonban éltem egy ideig.


Papp János írói oldala

1 megjegyzés: