Egy fordulatos szerelmi történelmi regényt olvastam Karády Anna írónő tollából A füredi lány címen. Köszönöm a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla.
Fülszöveg:
Szerelem téren és időn át...
Almássy Anna, a XXI. századi jogászlány akaratán kívül az Úr 1763. esztendejében találja magát. Kénytelen beilleszkedni a közösségbe, míg rá nem jön, miként juthat egyszer haza. Hamar megérti, a szabályok itt pofonegyszerűek: a vérhatalom jogán a földesúr élet és halál ura.
A
lány számára úgy tűnik, mintha a sötét középkorba zuhant volna vissza: pestis,
máglya, pellengér, éhínség...
Ám
a rémisztőnek tűnő világban is létezik az az időtlen érzés, amelyet úgy hívunk,
hogy szerelem.
Anna egy napon találkozik nemes Oroszy Mihállyal - a fiatal földesúrral. Mindenben különböznek, mégis szenvedélyes vonzalom alakul ki közöttük. A mai értékek szerint nevelkedett lány és az előjogokkal született férfi eltérő világlátása drámai helyzeteket szül.
Vajon a két világot összekötheti a szerelem?
Karády
Anna elsőkönyves szerző, balatonfüredi jogász, aki a város múltját és
természeti kincseit kisiskolás kora óta kutatja. Az évek során szerzett
ismereteinek a lenyomata ez a történelmi, romantikus debütregény, amely megmutatja,
hogy a szerelmet sem az idő, sem a tér, sem a társadalmi különbségek nem
képesek eltiporni.
Vélemény:
4,5/5
Nekem ez a regény valóban időutazás volt. Nemcsak magát a sztori jellegét
érintően, hanem én is úgy éreztem magam, miközben olvastam, hogy visszakerültem
magyar szakra, az egyetemre, és mintha egy klasszikus magyar irodalom órán
kapott kötelező olvasmányt vettem volna a kezembe. Jó érzés töltött el, amikor
olvastam. Elsődlegesen az időutazás téma miatt vettem le a polcról, és kevésbé
a szerelem téma miatt, de számomra az sem okozott csalódást. Nekem tetszettek a
részletes leírások, amivel az írónő ábrázolja a kort. Nem volt unalmas, hiszen
általuk betekintést nyerhettem az adott helyzetbe, körülmények közé. Megmondom
őszintén, hogy nem tudom, Anna helyében én meg tudtam volna-e állni a helyem ebben a
világban. Jó volt látni, hogy így is éltünk valaha; okostelefonok és
számítógépek nélkül. És az a tudás, ami ma számít (például hogy kell
bekapcsolni a laptopot), az ebben az időben semmis. És az a tudás, ami az
1700-as évek vége táján fontos, azt nem biztos, hogy mai fejjel tudjuk. Mindezt
néhány helyen Anna is megjegyezte. Úgyhogy alapvetően nagyon tetszett ez a
regény, elvarázsolt. A korrajz mellett a szereplők jellemét is kellően
kidolgozottnak éreztem.
Anna jogász lány, aki
visszakerül egy olyan korba, ahol a nők nem írnak, nem olvasnak, nem tudnak
idegen nyelveket. Élesen elhatárolt, hogy mi az, amit egy nőnek szabad, és mi
az, amit nem. Annak ellenére, hogy teljesen más környezetben nőtt fel, hamar megtalálja
a helyét. Nem esik le a gyűrű az ujjáról, ha dolgoznia kell, és alapvetően jól
kezeli a kor kihívásait. Okos nőnek tartom, aki többször is megcsillogtatja
pallérozottságát, bár az más kérdés, hogy a kor férfiemberei ezt miként
értékelik.
Oroszy Mihály sem egy
afféle „tipikus” nemes. Ez is sokszor megmutatkozik. Haladó gondolkodású, nem
úgy bánik a nőkkel, a parasztokkal, ahogy a hozzá hasonlatos nemes emberek.
Úgyhogy ez a vonása szimpatikussá tette őt. Jóképű, ezért döglenek érte a
parasztlányok (és nemesek is), de őt egyedül Anna érdekli igazán. Az is
kellemes jellemre utal, hogy amikor a nő megkérte arra, hagyja őt békén, nem
erősködött, tiszteletben tartotta a kérését.
A mellékszereplők közül
Katicát és Istvánt is hamar megkedveltem. Sokat segítettek Annának azzal, hogy
maguk közé fogadták. Katica valóban anyja helyett anyja lett a lánynak. István
pedig azért is szimpatikus karakter, mivel nem kérdezősködött, ha valamit nem
értett. Nem próbált rájönni Anna titkára. Mihály barátait is hamar
megkedveltem, kellően árnyalt karaktereknek éreztem őket.
Arról is szoktam szót
ejteni, hogy mi az, ami kevésbé tetszett egy-egy történetben. Megmondom
őszintén, hogy itt nekem a vége volt az. Nem szeretnék spoilerezni, ezért megpróbálok úgy fogalmazni, hogy annak se lőjem
le a poént, aki még nem olvasta a könyvet, de tervezi. Volt egy bizonyos
íróasztalos jelenet, amikor rájöttem, hogy Anna beadta a derekát. Sokáig
harcolt és küzdött – adottságaihoz és lehetőségeihez mérten – azért, hogy
nőként neki is legyen valamennyi szava akár a nemesi birtokon, akár a
szerelemben, de valahol ez egy idő után elhal, és a karakter asszimilálódik.
Tudom, hogy nehéz, az ő döntése volt, hogy marad vagy hazamegy. De vártam
volna, hogy ő is formálja egy kicsit Mihály gondolkodását, ahogy a kor formálta
őt. Ez szerintem nem történt meg. Nem azt vártam volna, hogy nekiáll hangosan
harcolni a nők egyenjogúságáért, és Mihály bólogató papucs lesz mellette. Nem!
De valahogy úgy gondoltam, hogy az emberek hatnak egymásra, és a haladó
szellemiségű Anna valahogy rábírja Mihályt, hogy kicsit másként lássa a
világot, és a nők helyzetét. Nos, ez számomra annál az íróasztalos jelenetnél
megdőlt, és Anna is beállt a sorba, a többi asszony közé, akinek ugye elég
hosszú a szoknyája, hogy eltakarjon dolgokat. Ezt nagyon sajnáltam, hiszen Anna
többször is bebizonyította, hogy harcos természet. Kicsit feláldozta önmagát és
az elveit a szerelem oltárán.
Összességében A füredi
lány egy nagyon alaposan kigondolt, megtervezett, óriási mennyiségű munkaórát magába
ölelő és elragadó történet, mely megmutatja, mi, magyarok hogyan éltünk egykor.
Hogy milyen áthágható/áthághatatlan falak léteztek parasztok és nemesek,
asszonyok és férfiak között. Maga a szerelmi szál is szívet melengető, a
korrajz meggyőző, a karakterek szerethetők. Érdeklődve várom az írónő további
munkáit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése