Braille írással íródott magyar könyvek a paicon
Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon ezt a cikket megírjam-e, mert kicsit más témáról szól, mint a tőlem eddig megszokottak, és sokakat érinthet érzékenyen is. Aztán ahogy látjátok, belevágtam, mert úgy érzem, hogy fontos erre felhívni a figyelmet, és Ágival, a főszerkesztővel úgy gondoltuk, megér egy próbát.
Ez a cikk arról fog szólni, hogy véleményem szerint mi hiányzik a magyar könyvpiacról, miért lenne jó, ha lenne, és kiknek lenne könnyebb.
A Braille írást más néven pontírásnak is nevezhetjük. Egy-egy betű több pontból áll és ujjbegyünk segítségével érzékelve olvashatjuk el a szövegeket. Ezt az írástechnikát egy 12 éves francia kisfiú Louis Braille alkotta meg a látássérült és vak embereknek azzal a céllal, hogy segítsen nekik az írásban és olvasásban. Ez az írás az 1821-ben született meg. Akkoriban sok ember idős korára vesztette el a látását, és voltak, akik épp emiatt sosem tudták megtanulni ezt az írást.
Ez a mai világban már másképpen van, hiszen tudjuk, vannak olyan emberek, akik sajnos vakon születnek. Nekik annyival könnyebb, hogy már vannak speciális iskolák, ahol ezt az írást tanítják. A világon mindenhol ismerik a Braille írástechnikát és alkalmazzák is.
Sajnos hazánkban a látássérült és vak emberek 10%-a ismeri csak ezt az írástechnikát. Sokan vagy szégyellik, vagy csak félnek megtanulni. Pedig nekik is könnyebb lenne az életük magánéleti szinten, sőt akár a munkaerőpiacon is. Talán így könnyebben tudnának munkát is vállalni.
De sajnos nem csak a könyvpiacról hiányoznak az ilyen könyvek, amely ezzel a speciális írástechnikával íródott, hanem a mindennapokból is, azaz az üzletekből, hogy érintéssel meg tudja nézni egy-egy eladásra kínált áru nevét és árát. Az éttermekben az étlapokról is hiányzik ez az írás. Sokszor emiatt is érezhetik magukat kirekesztve. Ez is azt a tévképzetet erősíti, hogy segítségre szoruló emberek, akik képtelenek ellátni magukat, de ez nem igaz. A mai világ már sokat változott, minden adott hozzá, hogy önállóak legyenek, vannak négylábú segítőik is, akik mellett önellátónak érezhetik magukat segítség nélkül is, és gondoskodhatnak önmagukról. Sokan nincsenek tisztában egyes élethelyzetekkel, őszintén megmondva én sem ismerem a nehézségeiket, de elgondolkoztam azon, miért van az, hogy rendes könyvek megjelennek, de Braille írással készültek pedig nem vagy alig. Hiszen vannak köztünk látássérült emberek, olyanok, akik csak elmosódottan látnak, vagy csak erős fényeket és formákat ismernek fel, esetleg teljesen vakok. Ők miért ne olvashatnának ugyanúgy, az ujjaik segítségével könyveket?
Most sokan mondhatnátok, hogy erre ott vannak a hangoskönyvek. Valamilyen szinten igazatok is van, de vajon az vissza tudja, adni azt az élményt, amit egy könyv adhat? Mert szerintem nem. Minden könyv elolvasása közben az ember új világot alkot, és valamit megtanul. Ezt miért vegyük el tőlük?
Gondoljatok bele, vannak olyan emberek, akik azt, hogy olvasni tudnak, úgy könyvelnék el, mint egy cseppnyi győzelmet.
Nem érdemelnének meg ennyit, ha lenne Braille írással több megjelent könyv? Minden egyes könyv elolvasása nekik csoda lenne. Más meghallgatni valamit, és más érezni egy könyv illatát, érintését.
Próbáld ki! Fogj meg egy könyvet csukott szemmel. Simítsd végig a kezed rajta. Érezd a borító hűvös felületét. Szagold meg a könyvet. Lapozz bele, és húzd végig az ujjad, de ne nyisd ki eközben a szemedet. Nem érzel semmit ugye? Nem tudod elolvasni. Akkor most gondolj azokra, akik olvasnának akár külföldi, akár magyar íróktól, de nem tudnak, mert valami miatt nem látnak. Ők érzik a hűvös borító érintését, és érzik a könyv illatát, de nem tudják elolvasni. Éppen ezért szeretném erre felhívni a figyelmet. Mi lenne, ha összefognánk, és megpróbálnánk nekik ebben segíteni?
Most egy kicsit ismételni fogom magam, de szerintem egy hangoskönyv nem ugyan az. Nem nyújtja azt az élményt, azt a sikerérzetet.
A látássérültek és a vakok is ugyanolyan emberek, mint mi. Másképpen értelmezik a világ dolgait, hiszen másképpen tapasztalják meg őket. Tőlük is sokat tanulhatnánk.
Ezért úgy gondolom, hogy nekik is esélyt kell adni arra, hogy teljes életet élhessenek. Ne legyenek megkülönböztetve az olvasás elérhetőségében.
A könyv fejleszt is, tanít, átsegít élethelyzeteken.
Lehetséges, hogy régen még több ilyen könyv volt, és talán több boldog mosolyt is lehetett látni az érintett emberek arcán.
Ha most belegondolsz az ő helyzetükbe, rájöhetsz arra, hogy hiába élünk a 21. században, mégis vannak hiányosságai ennek a világnak. Ezen lehet segíteni? Igen, lehet, összefogással. Ha a családodban, az ismerőseid körében van olyan ember, aki vak vagy látássérült, kérdezd meg tőle, hogy minek örülne. Milyen változtatásoknak? Örülne-e olyan könyveknek, amelyeket segítség nélkül ő is el tud olvasni, úgy hogy nem hallgatta meg? Örülne-e annak, hogy úgy mehetne el, a családjával vagy a barátaival valahová, hogy nincs segítségre szorulva? Ha bemenne egy üzletbe, és segítség nélkül tudna tejet, kenyeret és tojást vásárolni?
Ugye ezek nekünk, látóknak mind természetes és hétköznapi dolgok, de nekik nem. Nekik ez már nagyban javítaná az életminőségüket.
Szóval, kérek mindenkit, hogy csak egy picit gondolkozzunk el azon, vajon megérné-e őket is boldoggá tenni azzal, ha a magyar piacon több könyv jelenne meg Braille írással. Mennyivel más lenne minden! Vajon, ha összefognánk, sikerülne? Megérne ez egy próbát, hogy sok boldog mosolygós arcot lássunk? Hogy ők is úgy érezzék, egyenlőként kezeli őket a világ?
Ellenérvnek fel lehet hozni, hogy ez több pénzbe kerül. Lehet, meg se érné az időt, az energiát és azt a pénzt belefektetni. Ott vannak a hangoskönyvek, majd ha meghallgatják, megértik miről szól, mert az olyan, mintha elolvasták volna. Ez nem teljesen igaz. Így a cikk végére még annyit kérnék, hogy gondoljatok bele, hogy ha ti olvassátok a könyvet, akkor a hangok a fejetekben olyanok, amilyennek ti szeretnétek, a ti fantáziátok alakítja őket. Lehet, hogy nem olyan a felolvasó hangja, amit mi szeretünk, és ezért okoz csalódást. Hallgattam már nem egy hangoskönyvet olvasás előtt vagy után, és más-más élmény volt. Nem adta azt vissza, amit a könyv. Számomra nem mindig tudta átadni a narrátor hangjával azokat a gondolatokat, hangulatot, érzelmeket, amelyek olvasás közben kirajzolódtak előttem.
Köszönöm, ha elolvastad ezt a cikket. Úgy éreztem, erről írni és beszélni kell. Mert van számtalan jó könyv, amelyeket a világon mindenkinek meg kellene ismernie. Ezzel a cikkel nem a hangoskönyvek ellen foglaltam állást, hiszen nagyon is hasznosak lehetnek, az is lehet, hogy valaki nem szeret olvasni, de hangoskönyv formájában mégis fogyaszt könyveket. Amondó vagyok, éppen ezért mindennek kell esélyt adni. Minden embernek megvan hozzá a joga, hogy teljes értékű életet éljen, ahogy ahhoz is, hogy legyenek lehetőségei, akár olvasni is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése