Szeretném megköszönni H. Fajth Evelinnek a bizalmat és a lehetőséget, hogy elolvashattam első krimi-romantikus regényét, A pokol édenkertjét. Nagyon érdekes könyv volt, mert semmi nem az volt, aminek látszott.
H. Fajth Evelin: A pokol édenkertje
Tartalom:
Emma
elismert, sikeres írónő. Eddig felépített, tökéletes világa
egyszeriben kettészakad, amikor balesetben elveszíti férjét és
kislányát, ő maga pedig deréktól lefelé lebénul. Úgy érzi,
megfosztották a mennyországtól, és immár a pokolba került,
mígnem a kezébe kerül egy régi újságkivágás, amely egy
rejtélyes körülmények között eltűnt szelencéről és a vele
kapcsolatos gyilkosságokról szól.
Az
1880-as évekbeli Magyarországon virágkorát éli a korrupció. A
rendőrség Johanna, a külföldön élő és tevékenykedő
tanácsadónő segítségét kéri, hogy kézre kerítsék a kéjnők
gyilkosát, lebuktassák a besúgókat, és kiderítsék, mit rejt a
titokzatos vörös szelence.
A
pokol édenkertje egy olyan világba kalauzolja az olvasókat, ahol
kábítószerkereskedelem, korrupció, prostitúció és temérdek
hazugság fonja át a történetszálakat. Miképpen kapcsolódik
egymáshoz Emma és Johanna, valamint a többi szereplő életútja?
Hol
ér véget a történet,
és hol kezdődik a valóság?
Az
izgalmakkal teli, fordulatos regény az emberi lélek mélységein
keresztül tárja elénk a jó és rossz között húzódó keskeny
határvonalat mindaddig, amíg az utolsó titokról is lehull a
lepel.
Véleményem:
5/5
Meg kell mondanom, ez egy nagyon érdekes könyv volt számomra, mert nem várt fordulatokat tett bele az írónő. Azt mondják, egy jó regény megírásához idő kell és az olvasásához még több. Ebben lehet valami, mert ebben a történetben sok volt a kutatómunka. Ez a romantikus krimi egy írónőről és az ő legújabb regényéről, A pokol édenkertjéről szól. A cselekmény a régmúlt időkben játszódik, pontosabban az 1880-as években, amikor még nem volt szokványos az, hogy egy nő tanácsadónak áll és segíti a rendőrök munkáját. A történet két síkon fut: a jelenben és a múltban. De hogy ez hogyan is köszön vissza ránk a lapokról, az nem mindegy.
Akkor kicsit írnék az alaptörténet két részéről.
Kezdeném a jelennel:
A regény a 2020-as években kezdődik, és egy írónőről szól, aki elvesztette a családját egy balesetben, ő maga pedig tolókocsiba került, mert deréktól lefelé lebénult. A történet csak a beleset utáni évtől kezdődik igazán. Mert ez indította el Emmát azon az úton ahová jutott, a pokol édenkertjébe, ahogy ő hívja a valóságot Gábor és Kata nélkül. Mindenkit eltaszított magától, kivéve Tamást, a szerkesztőjét, aki valamilyen módon nagyon is ragaszkodik hozzá. Minden nap meglátogatja és nyúzza, hogy írjon újra. Hátha ez segít neki a gyász feldolgozásában is. Egyszer csak előkerül egy újsággal, amiben amishokról írnak, és megkéri Emmát, írjon erről egy történetet. De Emma ezt kapásból elutasítja, azonban megígéri, hogy majd átnézi az újságot. Pár nap múlva a kezébe került az újság és egy érdekes papír lógott ki belőle, ami egy 1880-ban ellopott vörös szelencéről szól. Ez a szelencét Thaisz Elek szerette volna odaajándékozni a feleségének.
Az újságcikk arról is írt, hogy a szelence sosem került elől. Ez felkeltette Emma érdeklődését, és belemerült az írásba.
Most egy kis ismertető a múltból:
A történet ezen része Johannáról szól és Gabrielről. Johanna egy külföldön élő magyar kisasszony, aki segíti a rendőrség munkáját a tanácsaival és meglátásaival. Gyermekkora óta éles eszű fiatal hölgy. Édesanyja a születésekor elhalálozott, így édesapja, aki munkája miatt sokat utazott, felvett mellé egy nevelőnőt, Fannit, aki később Johanna komornája lett.
Johannát hazahívják Magyarországra, hogy segítsen egy ügyet felderíteni, ami nem más, mint a prostituáltak ellen elkövetett gyilkosságok. Johanna el is fogadja, így utazik haza Budapestre, hogy az ottani rendőröknek és nyomozóknak segítsen. De ez az ügy nem ilyen egyszerű, mert a korrupció korát is élik. Nem tudhatja, kiben is bízhat meg. Emellett úgy tűnik, hogy a gyilkosságoknak köze van a vörös szelence eltűnéséhez is, de ez még nem minden, mert a jelek egyenesen a fekete bárókhoz vezetnek. A fekete bárók az akkori kor bűnszövetségének maffiarétege, akik ópiummal és egyéb káros anyagok forgalmazásával foglalkoztak.
Gabriel a kor nyomozója volt, és őt kérték meg Johanna mellett, hogy derítse ki, mi folyik itt. Hogyan kapcsolódnak össze a gyilkossági ügyek és a szelence eltűnése? Valóban a fekete bárók állnak az ügy mögött, vagy ennél mélyebbre kell ásni?
Most kicsit összefoglalnám az egészet.
A történetet ugyan Emma írta meg, de ennek vannak előzményei is. Hogy micsoda, azt csak akkor tudja meg az olvasó, ha figyelmesen elolvassa a regényt. Mert titkos apró utalások jelennek meg a történetben arról, hogy mi a valóság és mi a kitaláció. Igaz, hogy sajnos Emma betegsége segítette elő a történetet megszületését. Nekem nagyon tetszett ez a regény. Őszintén mondom, nem ilyen végkifejletre számítottam. Sőt a fordulatok is egészen meglepőek voltak, mert azt hittem, hogy Emma a nagymamájának a történetét írja le.
De vajon tényleg az ő története került a papírra?
Hogyan kapcsolódik a múlt a jelenhez? Mi az a vörös szelence? Sikerült kideríteni Gabrielnek és Johannának azt, hogy ki lopta el? Mi történt Fannival, a komornával? Tényleg korrupció áll a háttérben, vagy ez is csak egy feltételezés? Ki a gyilkos, és miért ölt prostituáltakat? Kik a fekete bárók?
Ezekre a kérdésekre is bőven kifejtett választ kap az olvasó, amikor a regényt elolvassa. Ezek a kérdések a múlt részéhez tartoztak. Most pedig jöjjön pár kérdés a jelenhez.
Milyen betegségben szenved Emma? Miért maradt Emma mellett Tamás? Ki okozta a balesetet? Mit rejt a kéziraton kívül Emma a széfben?
Minden olyan olvasónak ajánlom a könyvet, aki szereti a romantikus krimit, és nem riad vissza a régi korban játszódó cselekménytől. Tud azonosulni vele. Nehéz lenne mindent leírni, hogy e regény mit is rejt magában, de korrupciót, akciót, romantikát, betegségleírást biztosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése