Most egy ifjúsági fantasy könyvről
hozom el
nektek a véleményemet, amelyet nem más írt, mint Aurora P. Hill
írónő, aki egyben a Magyar Szerzők Könyvei
Magazin egyik szerkesztője is. Kicsit halogattam ezt a történetet,
mivel vártam, hogy kijöjjön
a folytatás.
A
szóban forgó
regény pedig a Csillagos ösvényen
(Serbeniai Krónikák I.).Minden tinédzsernek szívből
ajánlom, és azon felnőtteknek is, akik szeretik a fantasy zsánert.
Aurora
P. Hill: Csillagos ösvényen
(Serbeniai Krónikák I.)
Tartalom:
Te mit tennél, ha az életed egyetlen másodperc alatt gyökeres fordulatot venne? Elfogadnád, hogy fontosabb vagy, mint azt valaha hitted? Elbírnád az erőt, ami téged választott?
Jóra használnád?
Az árva Gabrielát sosem hordta tenyerén az élet, ráadásul akaratán kívül csillagok közötti viszályba keveredik. Hiába tiltakozik ellene, minden jel arra mutat, hogy fontos szereplője lett egy addig elhallgatott történetnek.
Egy, a semmiből felbukkanó fiú kérdés nélkül a segítségére siet, és Gabriela a sok furcsa élmény ellenére érzi, hogy követnie kell megmentőjét. Nincs más választása, mert életben akar maradni, és mert rájön, hogy mindennek oka van, ami vele történik. Ahogy egyre több kérdésre választ kap, tudja, eljött az idő valami visszafordíthatatlant cselekedni…
Minden út az első lépéssel kezdődik, minden új sors egy döntéssel.
Te rálépnél az ösvényre?
Vélemény:
5/5
Ritkán olvasok fantasy történeteket,
de
Aurora P. Hill írónő regénye az egyik kedvencemmé vált. Sok
érdekességet írt bele, viszont
egyszer sem
mindennapi dolgokat. A legtöbben a
vámpíros és vérfarkasos történteket gondolják a fantasy zsáner
fő csapásirányának,
és azokkal is azonosítják. Pedig rengeteg, olyan lény
van, aminek a létezéséről nem is tudunk. Ezt bizonyította be az
írónő. Gondolok
itt például a
vándorlelkekre,
vagy a trollokra
hasonlító óriási lényekre, vagy más állatok keresztezésére.
Mesélek akkor egy kicsit a történetről
nektek. Egy kislányról szól, akit babaként egy bokor alatt
találtak meg egy árvaház közelében.
Egy
ott kezdő nevelőnő talált
rá, így befogadták,
és a Gabriela nevet adták
neki. A kislány nyolc éves kora körül
egy padlásszobában találja magát, mert a nevelőotthont,
ahol eddig élt bentlakásos iskolaként is elkezdik használni.
A
későbbiekben talál egy fekete kutyust, akit Morgannek
nevez el, és akit becsempész az intézményben a szobájába. Ott
élnek azon a kis helyen ketten. Amikor Gabriela nem iskolában van,
akkor dolgozik titokban egy élelmiszerboltban, ahol kutyatápban
kéri a bérét. De van ott egy kedves eladónő, aki megsajnálja,
és mindig mellé készít egy minden finomsággal megrakott táskát
is a kislány
számára.
Egy este, amikor
hazaindul az élelmiszerekkel, mert tudja,
hogy Morgan már vár rá, nem várt dolog történik:
megtámadják. Egy ismeretlen fiú érkezik
a segítségére, akit még eddig nem látott. Amikor a fiúnak
sikerül elkergetni a támadóját, próbál
beszélgetést
kezdeményezni vele, de sajnos Gabriela
nem érti,
hogy mit akar, mert
ismeretlen
nyelven szól
hozzá
a másik. Csak a nevét tudja
kivenni: Aslios.
A
fiú felbukkanása után kezdődnek
csak igazán Gabriela kalandjai.
Vajon
mennyi
mindenre derül fény múltjából? Ez majd kiderül a későbbiekben.
Mert egy olyan helyre viszi el Aslios Gabrielát, ahol még
soha sem járt, és hirtelen megérti majd az a nyelvet, amelyen a
fiú beszél. Ez rengeteg kérdést vet fel az olvasóban és a
főszereplő lányban is egyaránt. Hogy lehet az, hogy egyszer csak
megérti, mit mond neki a fiú? Hol van és hogyan került
oda? Álmodik vagy ébren van?
És ez még csak a történet
eleje. Nem is beszéltünk még arról, hogy mi miért történik,
és mi köze
van mindenhez egy árva lánynak. Sőt arról sem, hogy azon a
titokzatos helyen marad-e,
vagy hazatér
az árvaházba.
Vagy,
hogy
kik voltak azok az emberek, akik megtámadták őt? Kicsoda
Aslios? Mitől kell Gabriellát
megvédeni? És ki is ő valójában?
Ezek csak azok a
kérdések, amikre az olvasó keresi a választ olvasás közben,
és meg is kapja.
Kicsit mérges vagyok az írónőre a
befejezés miatt, mert így nem
fejezünk
be regényt. Most a falat kaparhatom, hogy megtudjam azokra a
kérdésekre a választ, amelyekre csak a
folytatásban derül fény,
például
hogy
valójában azok-e Gabriela igazi szülei, akikre gondolok. Alig
várom, hogy a folytatásban is
elmerüljek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése