2022. május 20., péntek

Aurora P. Hill: Csillagos ösvényen (Serbeniai Krónikák I.) "Egy egész más világ tárul az ember szeme elé, ha képzeletben is de elutazik Serbeniaba. Mintha a múltunk köszönne vissza."

Most egy ifjúsági fantasy könyvről hozom el nektek a véleményemet, amelyet nem más írt, mint Aurora P. Hill írónő, aki egyben a Magyar Szerzők Könyvei Magazin egyik szerkesztője is. Kicsit halogattam ezt a történetet, mivel vártam, hogy kijöjjön a folytatás.
A szóban forgó regény pedig a Csillagos ösvényen (Serbeniai Krónikák I.).Minden tinédzsernek szívből ajánlom, és azon felnőtteknek is, akik szeretik a fantasy zsánert.

Aurora P. Hill: Csillagos ösvényen
(Serbeniai Krónikák I.)

Tartalom:

Te mit tennél, ha az életed egyetlen másodperc alatt gyökeres fordulatot venne? Elfogadnád, hogy fontosabb vagy, mint azt valaha hitted? Elbírnád az erőt, ami téged választott?
Jóra használnád?
Az árva Gabrielát sosem hordta tenyerén az élet, ráadásul akaratán kívül csillagok közötti viszályba keveredik. Hiába tiltakozik ellene, minden jel arra mutat, hogy fontos szereplője lett egy addig elhallgatott történetnek.
Egy, a semmiből felbukkanó fiú kérdés nélkül a segítségére siet, és Gabriela a sok furcsa élmény ellenére érzi, hogy követnie kell megmentőjét. Nincs más választása, mert életben akar maradni, és mert rájön, hogy mindennek oka van, ami vele történik. Ahogy egyre több kérdésre választ kap, tudja, eljött az idő valami visszafordíthatatlant cselekedni…
Minden út az első lépéssel kezdődik, minden új sors egy döntéssel.
Te rálépnél az ösvényre?

Vélemény:
5/5

Ritkán olvasok fantasy történeteket, de Aurora P. Hill írónő regénye az egyik kedvencemmé vált. Sok érdekességet írt bele, viszont egyszer sem mindennapi dolgokat. A legtöbben a vámpíros és vérfarkasos történteket gondolják a fantasy zsáner fő csapásirányának, és azokkal is azonosítják. Pedig rengeteg, olyan lény van, aminek a létezéséről nem is tudunk. Ezt bizonyította be az írónő. Gondolok itt például a vándorlelkekre, vagy a trollokra hasonlító óriási lényekre, vagy más állatok keresztezésére.
Mesélek akkor egy kicsit a történetről nektek. Egy kislányról szól, akit babaként egy bokor alatt találtak meg egy árvaház közelében. Egy ott kezdő nevelőnő talált rá, így befogadták, és a Gabriela nevet adták neki. A kislány nyolc éves kora körül egy padlásszobában találja magát, mert a nevelőotthont, ahol eddig élt bentlakásos iskolaként is elkezdik használni.
A későbbiekben talál egy fekete kutyust, akit Morgannek nevez el, és akit becsempész az intézményben a szobájába. Ott élnek azon a kis helyen ketten. Amikor Gabriela nem iskolában van, akkor dolgozik titokban egy élelmiszerboltban, ahol kutyatápban kéri a bérét. De van ott egy kedves eladónő, aki megsajnálja, és mindig mellé készít egy minden finomsággal megrakott táskát is a kislány számára.
Egy este, amikor hazaindul az élelmiszerekkel, mert tudja, hogy Morgan már vár rá, nem várt dolog történik: megtámadják. Egy ismeretlen fiú érkezik a segítségére, akit még eddig nem látott. Amikor a fiúnak sikerül elkergetni a támadóját, próbál beszélgetést kezdeményezni vele, de sajnos Gabriela nem érti, hogy mit akar, mert ismeretlen nyelven szól hozzá a másik. Csak a nevét tudja kivenni: Aslios.
A fiú felbukkanása után kezdődnek csak igazán Gabriela kalandjai. Vajon mennyi mindenre derül fény múltjából? Ez majd kiderül a későbbiekben.
Mert egy olyan helyre viszi el Aslios Gabrielát, ahol még soha sem járt, és hirtelen megérti majd az a nyelvet, amelyen a fiú beszél. Ez rengeteg kérdést vet fel az olvasóban és a főszereplő lányban is egyaránt. Hogy lehet az, hogy egyszer csak megérti, mit mond neki a fiú? Hol van és hogyan került oda? Álmodik vagy ébren van?
És ez még csak a történet eleje. Nem is beszéltünk még arról, hogy mi miért történik, és mi köze van mindenhez egy árva lánynak. Sőt arról sem, hogy azon a titokzatos helyen marad-e, vagy hazatér az árvaházba.
Vagy, hogy kik voltak azok az emberek, akik megtámadták őt? Kicsoda Aslios? Mitől kell Gabriellát megvédeni? És ki is ő valójában?
Ezek csak azok a kérdések, amikre az olvasó keresi a választ olvasás közben, és meg is kapja.
Kicsit mérges vagyok az írónőre a befejezés miatt, mert így nem fejezünk be regényt. Most a falat kaparhatom, hogy megtudjam azokra a kérdésekre a választ, amelyekre csak a folytatásban derül fény, például hogy valójában azok-e Gabriela igazi szülei, akikre gondolok. Alig várom, hogy a folytatásban is elmerüljek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése