Amikor ráakadtam Vidó Kinga könyvére, már a tartalma alapján azt mondtam, hogy „na ez az, ez kell nekem”! Olvasás után pedig kiderült, hogy még annál is jobb, mint amire számítottam.
Tartalom:
A frissen diplomázott Lucille Haggerty négy éve, a bizonyos rosszul sikerült születésnapi buli óta, nem járt Watsonville-ben. Ma végre hazaérkezik. Josh Halding, Lucille bátyjának legjobb barátja azonban itt él és esze ágában sincs távozni.
A két fiatal folyamatosan egymás idegein táncol és a csípős megjegyzéseknek, humoros beszólásoknak, apró figyelmességeknek, meglepő ajándékoknak se szeri, se száma. A család és a baráti kör teljes tanácstalansággal figyeli kettejük kapcsolatát.
A helyzet egyre bonyolultabb, pedig a napok gyorsan telnek és a nyár végén Lucille visszautazik Princetonba…
Véleményem:
5/5
Ritka az igazán jól megírt romantikus regény, de az Akarom-e tudni? ilyen. Egészen elvarázsolt, magába szippantott. Miután elkezdtem, le sem tudtam tenni, ameddig el nem olvastam. Hajnalig fennmaradtam, de nem bánom, mert egy csodát ismerhettem meg a leírt sorokból.
Imádtam a főszereplők közötti csipkelődő, humoros szópárbajokat. Az elejétől fogva ott bujkált bennük a felfokozott vágy feszültsége, a szerelem édessége, ugyanakkor folyamatosan félreértették egymást a szerelmesek.
Bevallom, ez a könyv Shakespeare Sok hűhó semmiért című alkotására emlékeztet – ami egyébként az egyik kedvencem –, abból is leginkább Benedetto és Beatrice kettőse jutott eszembe.
Teljesen elvesztem a regény hangulatában. Még most, olvasás után is hiányoznak a szereplők, mintha régi kedves barátaimtól vettem volna búcsút.
Remélem, tovább gondolja a cselekményt a kedves szerző, és akkor megismerhetem a barátok sorsát is, de szívesen olvasnám a már megismert történetet a fiú szemszögéből.
Itt lehet megtalálni a szerzőt:
Itt lehet a könyvet beszerezni:
Gyuri bácsi!
VálaszTörlésKölcsön szeretném kérni a könyvet.
Ismerjük egymást a kultúrális élet szinpadáról.
Üdvözlettel: Dalma
Ui: Itt lakom a testvérétől karnyújtásnyira. Nuszbek u. 33/4.