Egy színésznő és egy cowboy története - Vélemény Lukács Renáta első regényéről

Ezúton szeretném megköszönni Lukács Renáta írónőnek és Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy az elsők között olvashattam a könyvet.
A fülszövegből azt hittem, egy egyszerű, sokszor olvasott szerelmi történetet kapok, de kiderült, nagyot tévedtem.

 Lukács Renáta - Az arénán túl vár...

Tartalom:

Rozina ​egy örök álmodozó színésznő, aki a pályája legelején óriási lehetőséget kap: Olaszországba utazik fél évre egy turné kedvéért. Itt hagyja a nyugodt, biztonságot adó, kiszámítható életét, a szerelmet, és annak biztos tudatában megy el, hogy ez az utazás csak a karrierjét lendíti előre. Nehéz számára az elválás, de nagyon ambiciózus és karrierista lévén szóba sem jöhet, hogy visszautasítsa ezt a lehetőséget. A Sors azonban úgy gondolja, megmutatja neki, milyen az: valójában élni, és Barnit, a produkció egyik vezető lovasát ejti az útjába, aki egy öntörvényű, fékezhetetlen (minden tekintetben) szabad cowboy. Aki amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is megy, egy időre legalábbis, de mégis felborít minden addig biztosnak vélt pontot a lány életében. Ám Rozi mégis neki köszönheti, hogy felismeri az igaz és örökké tartó szerelmet, aki mellett úgy lehet boldog, hogy szabadnak is érzi magát. De hogy ki lesz A Szerelem, az nagy kérdés.

Ne gondoljuk egyetlen pillanatra sem, amikor úgy érezzük, beszürkült az életünk vagy állóvízbe kerültünk, hogy ez jó és a sors hagyja, hogy csak úgy ellegyünk. Sodródjunk az árral, engedjük, hogy megtörténjenek a dolgok, még akkor is, ha ettől felborul minden, amiről azt hittük, hogy megfelel nekünk, mert megszoktuk! Aztán amikor úgy gondoljuk, hogy már fenekestől felfordult a világunk, érkezik egy újabb csavar.

Véleményem: 4,5/5

Nagyon érdekes volt számomra a regény. Felépítés szempontjából több nagyon rövid fejezetet kapunk, először szokatlan volt, mivel novellásköteteknél ismertem meg ezt a tördelést, de pár oldal után rájöttem, hogy nagyon is praktikus: nem kell fejben tartani az oldalszámot, elég csak megjegyezni a fejezetcímet.

 A két főszereplő is meglepetést okozott. Rozina egy kissé kelekótya, álmodozó lány, aki már-már a naivitás határát súrolja. Mikor Olaszországba megy, megismerkedik egy jóképű idegennel. Mint a főhősnő személyisége, mint pedig az országgal kapcsolatos részek nagyon tetszettek, meghozta a kedvem, hogy egy nap én is elutazzak oda.

Barni, már egészen más kérdés. A regény elején sejteni lehetett, hogy ő nem a jó fiú szerepét tölti majd be a történetben. Bár voltak jó pillanatai, számomra ellenszenves maradt, igaz szerintem ez szándékos volt az írónőtől. Szakmai szemmel nézve az írástechnika és a tördelés nagyon szép. Egy apróságot jegyeznék meg, a fejezetcímeknek legközelebb egy kicsit könnyebben olvasható betűtípust kellene választani. Összességében elmondhatom, hogy Az arénán túl vár egy szépen kidolgozott, precíz első regény. Érezni, hogy az írónő a legjobb tudása szerint dolgozott. Művészlélek, és ezt az regényírás közben is sikerült éreztetnie.

Remélem, folytatni fogja ezt az utat, még ha csak hobbiból is!

A könyvet itt tudjátok beszerezni: 

Az írónő hivatalos weboldala