2020. október 11., vasárnap

Értékelés a Meseország mindenkié mesegyűjteményről

Először is szeretném megköszönni a Labrisz Egyesületnek és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy lehetőséget kaptam a Meseország mindenkié című könyv elolvasására. Nagyon vártam ezt a kötetet, hiszen kifejezetten szerettem gyerekkorom meséit és ezek újra értelmezéseit is.Amíg arra vártam, hogy eljusson hozzám a könyv egy példánya, azt a is módom nyílt végignézni, ami alakult ki körülötte, hogy mivé tudja kinőni magát a félreértés és az ismeret hiánya. Éppen emiatt eredetileg valami olyasmi címet akartam adni ennek a recenziónak, hogy „Sokak legrettenetesebb rémálmai, avagy újraírt mesék” vagy „Az átírt mesék nem gyerekeknek valók, a végén még elkezdenek gondolkodni...” De látva, hogy az eltelt pár napban milyen heves érzelmeket és reakciókat váltott ki ez a könyv, inkább letettem erről.

 

Nézzük is meg akkor a mesekönyvet és benne szereplő meséket egy kicsit közelebbről. 


Nagy Boldizsár:
Meseország mindenkié



 

Fülszöveg:


kötet történeteiben ismert mesék újraírt változatait alkották meg a szerzők olyan hősökkel, akik valamilyen stigmatizált vagy kisebbségi csoporthoz tartoznak. Kilenc jól ismert szerző és nyolc új alkotó meséje került a gyűjteménybe, melyben többek között meleg, leszbikus, transznemű, roma, örökbe fogadott, hallássérült és idős hősökkel találkozhatunk. A tizenhét kortárs szerző friss meseátiratai azokat is megszólítják, akik nehezebben találják a helyüket a világban. Megerősítenek abban, hogy bár nem vagyunk egyformák és különböző utakat járunk be, de ha megérkezünk, a kapu mindannyiunk előtt nyitva áll.

 

„Az ember varázslatos isteni kreatúra, a szivárvány színeinek sokféleségével és a szabadság felelősségével megajándékozva. A legfőbb feladatunk, hogy megtanuljuk elfogadni egymást. Nem lehet elég korán kezdeni a gyakorlását. Erre valók a mesék, gyerekeknek és felnőtteknek.”
(Bódis Kriszta, író, pszichológus, dokumentumfilmes)

 

„Ennek a mesekönyvnek minden gyerekszobában ott van a helye, ahol fontos a világ sokszínűségének megértése, ahol a gyerekek körül nincsenek tabuk, s ahova a szülők úgy lépnek be, hogy tudják, a gyerekükön keresztül nemcsak a jövőt formálhatják, hanem a jelent is.”
(Gyurkó Szilvia, gyermekjogi szakértő) 

 

Véleményem: 

4.5/5

 

A kötetben tizenhét író meséi találhatók, egészen pontosan tizenhat mese próza formában és egy verses elbeszélés. Legtöbbjükben az is közös, hogy mindenki által jól ismert meséket/történeteket dolgoznak fel. Megjelenik így a teljesség igénye nélkül Hófehérke, Hamupipőke, Pöttöm Panna, Jancsi és Juliska, görög mondák, ír népmesék, sőt egy kettő olyan is, amik vagy a szerzők saját meséi, vagy én nem ismerem az eredetit belőlük. 

Önmagában az, hogy átdolgozott mesék találhatók egy könyvben, még nem is lenne annyira említésre méltó, hiszen annyi ilyen létezik már. Amiben viszont a Meseország Mindenkié próbált egyedi és újító lenni, az a témaválasztás, ugyanis a kötetben szereplő mesék mindegyike igyekszik a figyelmet egy-egy fájdalmasan aktuális társadalmi problémára, szociális jelenségre felhívni. Megjelenik például az öregkori demencia, a családon belüli bántalmazás és alkoholizmus, az örökbefogadás és árvaság, kisebbségek élete, túlsúly. Viszont felvet olyan jelenleg kifejezetten megosztó kérdéseket is, mint a fiúk és lányok helyzete és szerepe a világban, és igen, néhány történet LMBTQ témakörbe vág, így szó esik homoszexualitásról és transzneműségről is. 

Olvasás közben rengeteg elgondolkodtató történttel ismerkedhettem meg, köztük kifejezetten komolyakkal is. Éppen emiatt érzem úgy, hogy a szülőknek érdemes lenne még a felolvasás előtt megismerkedniük a mesékkel, hogy kiválaszthassák, melyik megfelelő a gyermeküknek, és melyik az, amivel még várniuk kell. Ezzel talán nem is mondok annyira újat, hiszen ennek érvényesnek kellene lennie minden gyerekeknek szánt könyv esetében.

Ez már csak amiatt is fontos lehet, mert az eredeti mesékben is vannak olyan jelenetek, amik inkább idéznek horrorfilmet, mint mesét. Engem például a Hamupipőke sokkolt gyerekoromban, amikor a mostohanővérek levágnak egy-két darabot a lábukból. Megvan még a jelent, amikor a galambok figyelmeztetik a herceget? „Burukk-burukk, szép a lány, de a lába véres ám, kicsi rá a topánka, otthon ül még a mátka.” Mindenkit megnyugtatnék, semmi ilyesmi nincs ezekben a mesékben. Ezek a történetek érthetőek, jól összerakottak, kellemes hosszúságúak esti felolvasáshoz, így senki sem fog szomjan halni sem, mire a végére ér.

Az imént felsoroltam elég nehéz és gondolatébresztő témákat is, így joggal merülhet fel a kérdés, hogy ezeket hogy lehet gyerekek – és sok esetben viszonylag kicsik – számára értelmezhetővé és fogyaszthatóvá tenni. Itt kell megemlítenem azt, hogy mennyire zseniális a mesék szimbólumrendszere. Semmilyen társadalmi jelenség vagy családon belüli probléma nincs agresszívan a gyerekek arcába tolva, egyszerűen úgy vannak megválasztva a mesemotívumok és hasonlatok, hogy rávezetőek legyenek. Ki lehet találni a mesék eseményeiből a történéseket. Ennek köszönhetően vannak bennük nagyon szomorú és elgondolkodásra késztető jelenetek is, amik elsősorban a felnőtt olvasók fognak teljesen megérteni. 

Van még egy dolog, amiről mindenképp szeretnék pár szót ejteni, azok pedig az illusztrációk. Bölecz Lilla rajzai kiemelkedően szépek és igényesek. A meseszereplők vonásai kifejezőek, még úgy is, hogy bár stilizált alakokként jelennek meg a lapokon, tökéletesen passzolnak a történetekhez, és szinte életre keltik azokat, akikről a mesék szólnak. Megesett velem olvasás közben, hogy megakadtam, mert perceken át csak néztem egy-egy színes illusztrációt és gyönyörködtem a vonások finomságában és a színek harmóniájában. 

A fentiek tükrében felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért nem 5-re értékeltem. Ennek az az oka, hogy volt pár mese (összesen kettő), amik sajnos nem tetszettek. Ezeknek sem a történetvezetésével, sem az írásstílusával nem voltam elégedett. Voltak közömbös mesék is, amiket elolvastam, de olyan nagyon nem tudtak megérinteni. Viszont, ami miatt végül nem 4-et adtam az, annak köszönhető, hogy több mese is nemes egyszerűséggel a kedvencemmé vált. Ha most lennék gyerek egészen biztosan az őrületbe kergetném a szüleimet, mert szerintem heteken keresztül azokat olvastatnám fel velük esténként.

Szóval én bártan ajánlom ezeket a történeteket szülőknek és gyerekeknek egyaránt. Abszolút úgy látom, hogy segítségükkel megértést és elfogadást tanulhatnak, amire iszonyatosan nagy szükség van manapság. Ha pedig a gyerekek és szülők még a beszélgetnek is az olvasottakról, és ezáltal egy kicsit több időt sikerül együtt tölteniük, a kötet már maximálisan elérte a célját.


A könyvet az alábbi lineken tudjátok beszerezni:

Labrisz Egyesület

Líra könyvesbolt

Book24

Korábban elérhető volt a Libri és Bookline online shopokban is, de sajnos mostanra lekerült onnan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése