Szeretném megköszönni Gáspár Virginia Olimpia írónőnek, hogy
lehetőséget adott arra, hogy elolvashattam az első megjelent
ifjúsági regényét, amely A dühös tűz fellángolása (
Lélekboszorka Krónikák I.) címet viseli. Ez a regény rengeteg
érzelmet hozott ki belőlem olvasás közben. Hihetetlen, hogy ez a
történet megszületett, és ami a legjobb volt, csak úgy
olvastatta magát.
Gáspár Virginia Olimpia
A dühös
tűz fellángolása
(Lélekboszorka Krónikák I.)
Tartalom:
Boszorkányok? Látók? Őrzők?
Veres
Holda megrémül, amikor Laura elájul az iskolaudvaron. Kiderül
barátnőjéről, hogy látó, de mielőtt felfognák ennek
jelentését, a lány váratlanul eltűnik.
Holda barátságot
köt egy alakváltó fiúval, annak félvámpír ikertestvérével és
a zavarba ejtően jóképű Áronnal. Ők hárman segítenek neki
barátnője keresésében, és hamarosan az is világossá válik,
hogy Holda sem átlagos végzős gimnazista.
Miközben Laurát
egy boszorkány tartja fogva, Holda egyre jobban kiismeri újonnan
szerzett képeségét és azt a mágikus világot, amely fátyolként
öleli körbe Magyarországot.
Megállja a helyét ebben az
ismeretlen világban?
Milyen gyorsan készül fel a rá váró
küzdelmekre?
Képes lesz kezelni a benne fellángoló dühös
tüzet?
Fordulatos történet a mágiával átszőtt újpalotai panelek között.
Vélemény:
5/5
Most egy ifjúsági
fantasy regényt volt szerencsém elolvasni, amely nagyon sok
izgalmat és meglepetést tartogatott a számomra. Meg kell mondanom,
hogy az írónő stílusa könnyed és szórakoztató. Sok érzelmet
váltott ki belőlem olvasás közben, az egyik ilyen a hitetlenkedés
volt. Komolyan, párszor a falat tudtam volna kaparni, vagy fejre
állni, hogy ezt nem hiszem el. Mert nem zajlottak ugyan gyorsan az
események, mégsem volt unalmas. De sokszor a könnyeim is kijöttek
egy-egy jelenetnél. Annyira könnyen megszerethető karaktereket
hozott létre az írónő, hogy amikor főhőseink 1-1 szerettüket
elveszítették, én is sírva fakadtam, sőt meggyászoltam őket.
Persze vannak benne olyan karakterek is, amelyeket jómagam tudtam
volna kiírni a történetből. Bárcsak azt mondhatnám, hogy a
történet végén a jó győzedelmeskedik. De mivel nincs lezárva a
kötet, így ez még nem derül ki. Viszont apróbb harcokat megvívva
a jó elnyeri a jutalmát. Ami nagyon tetszett ebben a regényben, az
az volt, hogy nem hasonlítható össze semmilyen más fantasy
regénnyel. Az egész történet Magyarországon játszódik, ami
különlegessé teszi. Ami nekem még nagyon tetszett, hogy
megismerjük az elemeket. Ebben a részben a tűz eleme kerül ugyan
a „középpontba”, mégis sokat tanulhatunk a többiről is. Sőt
lesznek dolgok, amik újszerűen hatnak majd az olvasó számára.
Sokszor elgondolkoztam azon olvasás közben, hogy melyik
elemnek is örülnék a legjobban. Aztán rájöttem, mindenki
születésekor megkapja a maga elemét.
Így történt ez a
főhősnőnkkel is. A regényben megismerkedhetünk a mágusokkal,
boszorkákkal, alakváltókkal, őrzőkkel és még számtalan
érdekes tulajdonsággal felruházott emberrel/állattal.
Kevés olyan könyvet
olvastam, ahol magyar helyek vagy magyar karakterek ennyire
kidolgozottak. Mert valljuk be, más járni ezeken a helyeken, más
ismerni a történetüket és más olvasni róluk egy könyvben. És
ez a regény egy kis történelmi háttérrel/információval is
gazdagítva van, sőt akik szeretik a turisztikát és szemfülesek,
azoknak akár még jó ötletet is ad a regény, hogy hová lenne
érdemes ellátogatni.
Személy szerint engem a történelmi
része is megfogott, hiszen szinte magam előtt láttam a várakat,
várromokat és a régen ott történt eseményeket is. Sajnálom,
hogy az írónő ebbe kicsit jobban nem ment bele.
Bár volt
olyan érzésem, hogy néha nagyon visszafogta magát.
Sok
kedvenc szereplőm volt ebben a könyvben, de az abszolút kedvenc
Luna cica volt. Sokszor megőrjített, és mindig akkor bukkant fel,
amikor nem kellett volna.
Hogy miért őrjített meg és miért
érzem úgy, hogy mindig a legrosszabbkor jött elő? Azt
megtudhatjátok Gáspár Virginia Olimpia: A dühös tűz
fellángolása című könyvéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése