Most egy recenziós könyvről hozom nektek a véleményemet. Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a NewLine kiadónak, Diana Hunt írónőnek és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy elolvashattam Diana Hunt: Titokzatos Útitárs c. romantikus erotikus regényét, amely tele volt meglepetésekkel és fordulatokkal.
Diana
Hunt:
Titokzatos Útitárs
Tartalom:
Mégis
kiben bízhatsz meg, ha senki sem az, akinek mondja magát?
A
francia fotós, Alison Fouler megtapasztalja, hogyan lesz egy
kétéjszakás vonatútból egycsapásra érzelmekkel teli
hullámvasút.
Aaron
Miller egy piszkosul vonzó férfi, csakhogy a viselkedése
megfejthetetlen.
A
titkok felfedése pedig súlyos következményekkel jár.
Alisonnak
rá kell jönnie, hogy amibe belecsöppent, az még a legvadabb
rémálmain is túltesz.
Létezhetnek
valós érzelmek egy olyan világban, ahol minden a megtévesztésről
szól?
Nem
minden titok hazugság, de minden hazugság mögött egy titok
rejlik.
Véleményem:
5/5
Most egy számomra
nagyon lassan induló történetről hoztam a véleményemet, amely
tele volt fordulatokkal és izgalmakkal. Nem igazán szeretem azokat
a könyveket, amelyek nagyon lassan indulnak be. Mert sokszor úgy
érzem, hogy ez nem igazán nekem íródott. Sok elbeszélés, kevés
párbeszéd. Ezért is olvastam lassabban ezt a történetet. De
mégis kellemeset csalódtam benne, mert a könyv negyedik fejezete
felé kezdtek felpörögni az események. Ahol is pörögni kezdenek
az események. Eleinte úgy tűnhet az olvasónak, hogy egy lány
utazását írja le az írónő, aki fényképészként dolgozik
eseményeken, és egy ilyen esemény után utazik haza több városon
keresztül. Esetleg egy kis útleírást, vagy tájleírást
várhatnánk. Nekem mondjuk a tájleírás hiányzott. Mert kicsit
ezzel is feldobhatta volna az írónő a tájat. Lehet, hogy azért
állok így hozzá, mert én nem nagyon utazgatok és utazgattam a
nagyvilágban. Szeretem olvasni, hogy milyen az a táj, amerre a
főhőseink járnak. Mert akkor én is beleképzelem oda magamat. A
történet alapja tényleg az, hogy a lány utazik haza Párizsba
Olaszországon keresztül. Na de akkor kezdjük az alaptörténetet
az elején.
Alison éppen hazafelé tartana, de mint mindig,
késésben van az állomás felé. Fél, hogy lekési a vonatot.
Ezért sietteti a taxist, hogy minél hamarább érjenek oda, mire az
közli vele, hogy a sarkon túl ott az állomás. Ahogy ránézett az
órájára Alison megnyugodott, hogy ha ügyes, akkor még tud venni
magának egy kávét is. Amíg sorban áll, kicsit elbambult, és egy
férfi megelőzte. Erre dühös lett és szólt a férfinak, hogy ő
állt ott, mire a férfi közölte vele, hogy nem úgy tűnt. Mire
végre kikérte a kávéját, és várt, észrevette, hogy egyre
kevesebb az ideje, így egyre idegesebb lett. Mire közölték, hogy
kész a kávéja már nagyon ideges volt, így meggondolatlanul
felvett egy kávét, és elindult a vasútállomás felé, hogy
elérje a vonatot. Amikor odaért, kicsit megnyugodott, hogy nem ő
az utolsó, és még sokan sietnek a vonatra. Elindult hát az első
osztály felé, ahol a fülkéje volt. De mivel a jegye a táskájában
lapult, és nem akarta kiszedni, így vissza kellett emlékeznie
melyik is a ő fülkéje. És hát bement a 12-esbe. Nem sokkal
később megjelent a fülke valódi bérlője, aki nem más volt,
mint a kávézóban megismert titokzatos idegen.
A történet
innen lesz egy kissé izgalmasabb. De az események igazán csak
másnap indulnak be, amikor Alison, olyat lát, amit nem kellett
volna.
Összességében a történet és a könyv tetszett
nekem, de ettől függetlenül hiányérzetem volt. Sok dolog nem
volt elmagyarázva. Sok dolog nyitott maradt. Sőt sok dologra
választ sem kaptam. Remélem ennek a könyvnek még lesz folytatása,
és megismerhetjük a miérteket is. Mert nekem ez így nem volt
kerek. Vagyis számomra nem. Emellett tetszett az, hogy az írónő
beleszőtte a maffiát, és a rendőrséget. De ez a kötet nagyon
eltérő volt a megszokott elrabolós maffiás sztoriktól.
Még
egyszer szeretném megköszönni a lehetőséget a NewLine kiadónak,
Diana Hunt írónőnek és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése