Halasi Miklós, azaz Mike Menders azon szerzők táborát erősíti, akik
szeretik több oldalról is megmutatni magukat. Verseskötete és regényei olyan
témákat dolgoznak fel, melyekbe könnyen bele tudja élni magát az olvasó, mély
nyomot hagyva benne. A következő pár percben ő mesél az írásról
a karaktereiről, illetve egy-két érdekességgel is szolgál.
Bella: A versesköteteddel
kezdeném: úgy tudom, a fiatalságodat eleveníted fel benne. Milyen volt
újraélni a régi emlékeket? Véleményed szerint mennyire tudja felkavarni az
embert, ha a múltjából merít ihletet?
MM: A verseimet korábban
hagyományos füzetekbe írtam, és régi vágyam volt, hogy maradandóbb formában
legyen a polcomon. Amikor elkezdtem gépbe vinni a régi, majdnem
húsz éves gondolatokat, akkor nagyon magukkal ragadtak, visszakaptam
a fiatalkori hangulatot a romantikával és a depressziós
érzésekkel együtt. A versek legtöbbje a szerelemről szól, és
akkoriban elég mélyen éltem meg ezt az érzést, ami nem feltétlenül csak
a kellemes dolgokkal járt együtt. A negatív hatások miatt többször is
meg kellett állnom gépelés közben, hogy kifújjam magam, elfojtsam az emlékeket,
mert tényleg visszahúztak a hajdani kétsé- gek közé. Több, hasonló kitérő
után eldöntöttem, hogy nem írok több verset. Egy vidám ember nem vet rímeket
a papírra, viszont eldöntöttem, hogy depresszióba sem szeretnék esni,
ezért fordultam el az ilyesféle irodalomtól. Miután az utolsó sorokat is
beírtam, majd a kötetet nyomdába küldtem, nagy tehernek intettem búcsút.
Egyes versek már előrevetítették a későbbi regényeket, mert annak idején
jó pár hosszabb történetet foglaltam rímekbe, mint a Fülemüle és a
pacsirta ódám, vagy a Sziget-trilógia, illetve a Fenyő.
Bella: Ha választanod kellene
a próza és a költészet között, melyikben volt könnyebb alkotni és
miért?
MM: Mára egyértelműen a
próza. Habár fiatalabb koromban a rímek könnyebben jöttek, miközben már
jó pár lapot írtam tele erotikus történetekkel. A szerelemből kijózanodva
a versek is elmúltak. A novellák és regények világában sokkal
kötetlenebben tudok írni, legyen komorabb vagy humorosabb, netán erotikusabb.
Persze verselve is lehet vidám meséket írni (említsem akár Romhányit, aki
a magyar nyelv mestere volt), de maradok inkább a hagyományos
történetmesélésnél, a romantikánál.
Bella: A Krisztin, illetve
a Házinyuszi már teljesen más műfajt képviselnek. Mindkét regény elég
provokatív témát dolgoz fel: a Krisztin alapja egy erkölcsileg
megkérdőjelezhető szerelem, a Házinyuszié pedig egy titkos munkahelyi
kapcsolat. Miért ezeket választottad a regényeid alapjául? Olvasói
igényeknek szerettél volna megfelelni, vagy te is ezekben érzed leginkább
otthon magad?
MM: Olvasói igényeknek
semmiképp sem szeretnék megfelelni, mert akkor olyan történeteket írnék,
melyben a gazdag, zárkózott férfi elcsábítja az átlagos nőt, aki aztán
megtöri a kemény szívet, feltárja annak titkait. A Krisztin vagy
a Házinyuszi nem ezt a sémát követi. Mindig vonzottak
a harmincas évek, valamint a múlt század fordulóját jellemző elegáns
romantika. Talán a Kabos Gyula filmek lehettek rám ilyen hatással, amikor
úgy tudtak udvarolni egymásnak az emberek, hogy a félszavaknak,
mozdulatoknak is jelentősége volt. Apróságok, melyek élvezetesebbé tették
a mindennapokat, miközben a háttérben sokkal jobban megélték
a vágyakat, mint manapság gondolnánk. Ezt a tisztelettel teli
pávatáncot hiányolom a mai világból, azaz a minőségi flörtöt,
a tényleges előjátékot. Krisztin története pont erre építkezik, hiszen
a két főszereplő tudja jól, hogy nem lehet közöttük semmi, mégis elmennek
a végső határig. Írótársnőmmel a játékok tárházát élvezzük, az
utolsó mozdulatot is kihasználjuk. Egy igazán érzelemdús történet, amiben olyan
szexualitás jelenik meg, amit manapság átugrunk egy ismerkedés során. A Házinyuszi
már a mai korban játszódik, és valójá- ban tényleg abból a helyzetből
született az ötlet, ami sok munkahelyen elhangzik, hogy „Házinyúlra nem
lövünk!”. Dehogynem. Ha belegondolunk, már iskolá- ban is kik között keresnek
párt a gyerekek? Igen, az osztály- vagy iskolatársak lesznek az első
szerelmek, mert a nap jó részét velük töltik. Ezt az összezártság okozza,
amikor jobban megismerhetik a másikat. Ahogy telnek az évek, óhatatlanul
ugyanúgy visszük tovább ezt a szokást a munkahelyre. Ráadásul
a könyvben egy szimpla üzlet is megköttetik: swingerklub-társaságért
cserébe erotikus játékot kap Hank, a főszereplő. Aztán a szereplők
jobban összegabalyodnak, mint korábban gondolták volna. Ez a könyv még
csak a felvezetője mindannak, ami a következő két részben történni fog
a hőseinkkel. A trilógia végigmegy egy kapcsolat há- rom főbb
állomásán: az ismerkedésen, az együttélé- sen, végül a megbocsátáson és
újrakezdésen. A két könyv, illetve a történeteim legtöbbjében egy közös
pont van, a játék. Talán azért ez a kapocs, mert szeretek örök gyerek
lenni, imádok játszani, de már felnőtt módjára teszem, kizárólag pozitív
irányban. Igyekszem megmutatni azokat az apróságokat, erotikus szilánkokat,
amelyek bárki számára megvaló- síthatók, melyekkel fel lehet dobni a mindennapokat,
illetve azt is, hogyan valósíthatók meg. Izgalmas lehet a tudat, hogy
bárhol vagy – és kellően körültekintően játszol –, akkor mennyi minden
beleférhet egy adott helyzetbe, legyen szó flörtről, egyszerű simogatásról vagy
jóval többről.
Bella: Jelenleg a NewLine
Kiadónál is megtalálhatóak a könyveid. Mesélnél nekünk arról, milyen velük
dolgozni?
MM: Bár nem vagyok kiadói tag,
de szeretek velük dolgozni, mert rugalmasak, ha bármi történik, szinte azonnal
reagálnak. Amikor a könyveimet akciózni szeretném, vagy netán egy újabb
promóról lenne szó, közösen megbeszéljük a teendőket, és akár pár napon
belül életbe léphet a tervünk. Ráadásul az áruházban lévő sokféle fizetési
mód miatt lehetőségem nyílt arra is, hogy akár külföldön élő honfitársainkhoz
is eljuthassanak az e-bookjaim. Csak ajánlani tudom őket, akár az olvasóimnak,
akár a szerzőtársaknak.
Bella: Milyen élményeid vannak
a közelmúltban megrendezett Könyvhétről? Volt alkalmad találkozni,
beszélgetni az olvasóiddal?
MM: Az idei Könyvhétre
elsősorban azért mentem ki, hogy többekkel találkozzak, legyen olvasó, vagy
kortársszerző, amire a legjobb alkalom egy ilyen esemény. Idén is nagyon
sok baráttal hozott össze a sors, igazán tartalmas beszélgetésekben
lehetett részem. A Könyvhét egy másik kísérletre is alkalmat adott,
a mozgó dedikálásra. Mivel szabadban tartják az eseményt, ezért a
telefonomban lévő GPS alapján a weboldalamra látogatók követhették, hogy
épp merre járok a forgatagban. Ennek két előnye is volt: nem kötött meg
senkit a dedikálási idő – tehát mindkét nap megtalálhatott az olvasó,
amikor épp neki jó volt –, illetve bárhová beülhettünk akár egy kávéra is, ha
hosszabb beszélgetésbe kezdtünk. Összegezve: nagyon élveztem a helyszínt
és a találkozásokat, jövőre is egy hasonló megoldáson gondolkodom.
Bella: Tudom, hogy
borítótervezőként is része vagy a magyar irodalomnak, és nemcsak
a sajátodat tervezed meg, de más magyar szerző is neked köszönheti
a végső simításokat. Megnéztem az oldaladon lévő mappát, és minden
elismeré- sem: igazán nagyon szépek! Ha egy szerző veled szeretne dolgozni,
hogyan és milyen feltételekkel találhat rád?
MM: – Köszönöm
a kedvességed! Igazából azt a vonalat képviselem
a borítókészítésnél, hogy legyen egyszerű, de látványos, vagy inkább ütős.
Figyelem a külföldi borítótrendeket, és sok esetben csak ámulok
a megoldá- sokon, aztán összehasonlítom a hazai kínálattal, amit még
elég konzervatívnak tartok. Persze előfordul, amikor nagyon jó ötleteket is
látok – például nem egyszer az Álomgyár kínálatában –, aminek nagyon örülök,
hogy itthon is elkezdődött a modernizáció. Manapság annyi gyönyörű kép
készül, hogy sokszor még cifrázni sem kell, és önmagában is sokatmondó lesz
a borító. Ha valaki szereti az ilyen egyszerűbb, de látványos
megoldásokat, az Facebookon, a Halasi Miklós szerzői oldalamon (link)
megtalálhat. Ugyanitt átböngészheti a referenciáimat is, milyen
stílusokban munkálkodtam eddig. Természetesen nyitott vagyok az új dolgokra,
persze a technikai lehetőségeken belül.
Bella: Okozzunk egy kis örömet:
milyen terveid vannak a jövőre nézve? Mikorra várható a következő
könyved?
MM: A következő könyvem
a kisebb terjedelme miatt csak e-bookban jelenik meg szeptemberben,
a címe Macsóbőrben lesz. A történet szerint hősünk egy szívtipró
bőrében ébred fel, és igyekszik minél kevesebb feltűnést kelteni, inkább
sodródik az esemé- nyekkel, mint megfigyelő. Érdekes helyek és kalandok
váltogatják egymást, melyekben a legjobb tudása szerint próbál
helytállni. A történet önálló sztori, más könyvemhez nem kapcsolódik. Hank
és Misty rajongóinak sem kell aggódni, ugyanis már készül a Házinyuszi
folytatása, a Hercegnő, ami jövőre jelenik meg, természetesen e-book és
nyomtatott formátumban is.
A könyveket NewLine Kiadó oldalán szerezheőek be
Irta: Isabella Healian Rose
Képek: Mike Menders
Könyv: NewLine Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése