2019. szeptember 7., szombat

Robin O’Wrightly mesél

„Ha egy író épp nem csinál semmit, akkor is dolgozik: gyűjtöget”

Robin O'Wrightlynak 6 kötete jelent meg az elmúlt időszakban, a Mogul Könyvkiadó gondozásában. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy szinte megvan az összes és dedikáltak is, ami számomra felbecsülhetetlen. Megkértem a szerzőt, mesélje el, hogyan készülnek a történetei, és miként alakulnak át könyvvé.


Köszönöm a szerzőnek, hogy időt szánt az interjúra.




Ági: Hogyan születik meg egy történet? Van esetleg ihlet, ötlet vagy inspiráció?

ROW: Azt hiszem, eddig ahányféle könyvet írtam, mind máshogy fogant: egy ötletből, egy álomból, egy rövid beszélgetésből vagy akár egy aktuális problémából… De amiben megegyeznek, hogy mind egy szikrával kezdődik, aztán megállíthatatlanul elindul bennem a történetfolyam, mint egy film a moziban. Sokszor intenem is kell a belső színészeimnek: állj és maradj mozdulatlan! (Stop and freeze! – Angolul kommunikálok velük, mivel legtöbbjük nem magyar. :) ) Odabent külön mappákban, kartotékokban pihennek az egyes univerzumok, de bizony most már több mint húsz ilyen sztori akar előbújni, kényelmetlen nekik a bent lét. Igazából választanom kéne már, melyikkel folytatom tovább…


Ági: Az írást megelőzi-e a kutatómunka, ha igen, mennyiben folyik bele a munkába? Mennyire lesz hiteles az adott sztori? Illetve kell-e annak lennie?

ROW: Egy sztorinak mindig hitelesnek kell lennie, mert a kortörténeti vagy logikai bakikat hamar ki lehet szúrni, és jelentősen rontják az olvasásélményt. Nálam általában a kutatás az írás során, azzal párhuzamosan történik, ilyenkor a sors is a segítségemre van, mert egyre-másra jönnek a pont akkor szükséges információk, képek, háttéranyagok. Viszont az Erelem esetében kerek húsz évig gyűjtögettem magamban a szükséges adatokat, hogy aztán előbukkanjon, és ne tudjam megállítani. Szóval alamuszi macska nagyot ugrik… Ha egy író épp nem csinál semmit, akkor is dolgozik: kumulál, azaz gyűjtöget, és egy napon előtör belőle az éca, mint annak idején a Vezúv. Rossz hasonlat? Nem. Tudni illik, az isten irgalmazzon mindenkinek, ha forró hamut potyogtat és nem égi mannát!

Ági: Műfajonként mennyire nehéz egy regényt megírni? (Pl. romantika, thriller vagy ifjúsági irodalom)

ROW: Nekem eddig szerencsém volt, mert a történet hozta magával azt is, hogy milyen zsánerben íródott. Talán a #Wetoo második részénél, a Testcserés számadás esetében volt nagyobb kihívás a feladat, de ott sem a zsáner miatt. Hanem mert át kellett élnem a benne rejlő bizarr brutalitást. Emiatt lassabban, fejezetenként haladtam, mert elfáradt a lelkem, pihennie kellett egy-egy napot két jelenet között. De ez az író feladata: azt is megírni, ami nem olyan kellemes, ám megkapta feladatként az égiektől. Azért nem szenvedtem olyan nagyon, hiszen akkor nem kaptam volna meg.


Ági: Általában egy történet mennyi ideig íródik? Mi kell ahhoz, hogy jó legyen?

ROW: Hihetetlen nagy a szórás az én esetemben, hogy meddig íródik egy könyv. Van, ami két hétig készült a szikrától a nyers kéziratig, de olyan is előfordul, amit már nyolc éve elkezdtem, viszont még mindig csak a negyedénél tartok. Semmiképpen nem az írás ideje teszi jóvá a történetet, inkább a mögötte húzódó háttérmunka és a sztori találkozása az olvasók lelkével. A kutatás lelkiismeretessége, a történet esetenként magunkban való érlelése, aztán – kihagyom most szándékosan az írás folyamatát – a kézirat szerkesztése, lektorálása, előolvastatása és tisztázása (a szerkesztés elvégzése, korrektúra jóváhagyása, az előolvasók véleményének megfontolása és eszközölése, ha szükséges). Aztán az, hogy mennyire sikerül találkoznia az író mondanivalójának az olvasó lelkével – minél inkább, annál jobb egy történet, szerintem.
A könyv olyan, mint egy kisgyerek. Megvan a saját személyisége, amit a szülei adtak neki, jelen esetben az író, de a viselkedését, a megjelenését a környezete alakítja és segíti: a dadusok, a védőnő, a nevelők, a tanárok… A kiadó szerkesztősége, a szakmabeliek, az első szűk körű olvasóközösség.

Ági: Kik láthatják először a kéziratot? Kik olvassák elsőként, illetve kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg alakulásába?

ROW: A teljes kéziratot mindig az épp aktuális szerkesztőm látja, és ő is szólhat bele először. Előfordul, hogy a folyamatba belelátnak és bele is szólhatnak például a gyerekeim: a Tripiconi sztori-sorozat esetében az egész családom betekintést nyerhetett és az alakulásba is szervesen belejátszhatott, cenzúrázhatott is. De aki az egész történet fölött bábáskodik, az a szerkesztőm, esetenként nyelvi és szakmai lektorok, ha úgy kívánja a könyv. Az előolvasók úgyszintén fontos gerincét adják a tökéletesítési folyamatnak, sokszor az ő meglátásaik segítenek jobbá tenni a regényt. Az Andrea & Andrea így kaphatott például egy epikus lezárást, amit eddig még mindenki kedvelt és sok olvasó meg is említette ezt.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése