Aurora Lewis Turner: Névtelenek – Bolygókeringő I.

Könnyed, szórakoztató, mégis elgondolkodtató ifjúsági fantasyt olvastam. Engem azonnal megvett, remélem Ti is kedvet kaptok hozzá.

 

Fülszöveg:

A Föld halott. Már több mint 2000 éve az. Az emberiség maradéka áldott tudatlanságban él hat Föld-szerű bolygón. Ők nem is sejtik, hogy vannak mások rajtuk kívül… Olyanok, mint én, Auróra. Olyanok, akik különleges erőkkel bírnak… ők a névtelenek. Két út van tehát; vagy az ő érdekeiket szolgálva titkon vadászunk a fajtánkra, vagy futunk, és így mi leszünk a vad. Én így futottam egyenesen Lloyd, egy medveerejű zsoldos karjaiba… Így kezdődött a keringőnk. A Névtelenek a Bolygókeringő trilógia első könyve. 

Vélemény: 

5/5

Már nem emlékszem, hogy hol láttam a könyv borítóját előszőr, de sokáig nézegettem. Az volt az első, ami megfogott benne, aztán elkezdtem pár kritikát is olvasni róla.

Felkeltette az érdeklődésem, hogy X-manes vonal van benne, mert azt én is szeretem.

Ebookban vettem meg, mivel nem otthon élek, így ez volt a leggyorsabb és legkönnyebb megoldás. Sajnos az ebook tördelése nem nyerte el a tetszésemet, de ez a történet élményén szerencsére nem rontott semmit.

A történet a jövőben játszódik, ahol az emberiség már elhagyta a Földet és más bolygókra telepedett a jobb élet reményében. Az írónő nagyon jól kidolgozta a világot, és remekül ügyelt a részletekre. Az olvasónak nincs hiányérzete, és nem is ütközik meg bizonyos dolgokon, mert teljesen hihetőek.

A történet főhőse egy fiatal, egyetemista lány, Auróra. Igen a könyv szereplőjét úgy hívják, mint a könyv íróját. Eleinte picit fura volt ez nekem, de meg lehet szokni.

Olvasáskor érződik, hogy az írónő honnan merített ihletet, több film is beugrik az embernek. Legalábbis nekem több is beugrott. Nagyrészt X-man, és azon belül is Farkas, aki meghatározó, de a különféle képességek és a történet lényege is erre a filmre emlékezteti az embert. Aztán egy kis Tintaszív, de pepitában, majd Múmia és a végén még Shrek is feltűnik.

Az embernek óhatatlanul eszébe jutnak ezek a filmek, de mégsem zavaróan, mert az írónőnek remek saját ötletei vannak.

Szerettem, ahogy pörögtek az események, mindig történt valami, sosem volt megállás. Nem voltak üresjáratok, amit az ember csupán kényszerből olvas el.

A stílusa is nagyon tetszett, szeretem az ilyen stílusú könyveket.

Mindent látó narrátorral lett megírva, így több szereplő fejébe is bepillantást kapunk, ami könnyebben közelebb hozza őket az olvasóhoz. Az már ízlés kérdése, hogy ezt valaki szereti vagy sem. Nekem tetszett, nem volt zavaró.

Az én ízlésemnek kicsit sok volt benne a „kezd” és a „szinte” szavak. Ha ezek szerkesztéskor ki lettek volna véve belőle, szerintem sokkal feszesebb szöveget kaptunk volna, ennek ellenére így is nagyon élvezetes volt olvasni.

Érdekesek voltak Auróra emlékei, amik gyakorlatilag a történet fő motívumainak számítanak. Nagyon tetszettek, de sajnáltam, hogy csupán csak egy-egy fejezetet kapott mindegyik, mert így nekem túl pörgősre, felszínesre sikerültek. Sok minden lett rövid idő alatt elmesélve bennük, amitől nem tudtam rendesen beleélni magam, és az adott emlékekben megjelenő mély érzések is ettől valahogy olyan oda nem illővé váltak. Persze tudom, hogy azért azoknak az érzéseknek más oka is volt, mégsem illett valahogy bele. Ha jobban ki lett volna fejtve minden emlék, akkor persze ez más kérdés lenne, de akkor a sorozat nem 3 hanem 30 kötetes lenne, szóval megértem, hogy miért csak egy-egy fejezetet kaptak az emlékek.

És ha már érzelmeknél tartunk. A történet során kialakul egy románcnak nehezen hívható valami, ami aztán nem is lesz szerencsére hosszúéletű. Ezzel nem tudtam mit kezdeni. Nekem nagyon gyerekesnek hatott és indokolatlannak is, de ennél is van egy olyan érzésem, hogy a folytatásban lesz majd szerepe.

Az is tetszett, hogy Aurórának minden életében „A” betűvel kezdődött a neve. Apróság, tudom, de az ördög a részletekben rejlik, és én szeretem az ilyen apróságokat. Mondjuk kíváncsi vagyok, hogy annak van-e jelentősége, hogy a másik karakternek viszont randomszerű nevei voltak.

A történet végig izgalmas, és fenntartja az érdeklődést. Az apró morzsákból az olvasó Aurórával együtt rakhatja össze a képet, ami szerintem tök jó. És természetesen a végén van egy elég nagy csavar is, amire nem lehet előre számítani, viszont ez a csavar aggodalommal tölt el. Azt a félelmet ültette ugyanis el bennem, hogy a második kötet lényegében bizonyos dolgoktól eltekintve ugyan arról fog szólni, mint az első. Emiatt eléggé izgulok. Nagyon várom már a folytatást, és remélem, hogy tévedni fogok. Bízom az írónőben, hogy nem esik majd bele ebbe a hibába.

 Kicsit a szereplőkről:

Auróra a könyv főszereplője, persze nem az egyetlen főszereplő. Aranyos, jólelkű fiatal lány, aki igazából még nem sokat tapasztalt az életből, de ez nem baj. Az első kötetnek igazából inkább passzív  résztvevője, sem mint aktív. Történnek körülötte meg vele az események, de ő maga nem

tesz

semmit, de ez nem volt kimondottan zavaró. Egyszer-kétszer azért beolvastam volna neki, de lévén, hogy olyanba csöppent, amiről eddig fogalma sem volt, így érthető, hogy sodródik. Szerintem mindenki ezt tenné a helyében. De azért várok tőle a többi kötetben egy komoly jellemfejlődést, és hogy aktivizálja magát.

Érezhetően akkor bontakozik ki jobban, amikor a másik főszereplővel, Lloyddal van együtt. Ilyenkor kel igazán életre a karakter. Én imádtam ezeket a jeleneteket.

Vannak elvei, amikhez ragaszkodik, ami szerintem tök jó, bár az elvei mellett való kitartás, a könyv végére görcsös makacsságba megy át, amitől felszaladt bennem a pumpa. Akkor azért helyretettem volna egy jó kis csattanós pofonnal.

Sok potenciál van ebben a karakterben, és már az első kötetből kiderül, hogy a jó és a rossz között van félúton, ami kimondottan érdekessé teszi. Az ember kíváncsian várja, hogy mivé fog fejlődni.

Mindent összevéve szerintem egy nagyon szerethető karakter, akinek könnyen a helyébe képzeli magát az ember.

A korábban már említett Lloyd a másik főszereplő. Amikor előszőr találkozik Aurórával akkor kimondottan olyan, mint Farkas az X-manből, még a jelenet, ahogy találkoznak, az is hasonló ahhoz, amikor Farkas és Vadóc találkoznak. De ahogy halad előre a történet, és jobban kibontakozik a karakter, sikeresen levetkőzi ezt, és előbukkan a valódi önmaga. Én nagyon szimpatizálok Lloyddal, jól ki lett dolgozva, érződik rajta, hogy nem csupán egy morgós medve, hanem ennél azért sokkal több. Az ő karaktere komoly egyensúlyt hoz a történetbe, és még humorforrásnak sem utolsó.

Tetszik, ahogy incselkedik Aurórával, meg ugratja őt, sőt, sokszor próbálja felnyitni a lány szemét, hogy nem minden egészen úgy van, ahogy azt ő hiszi.

Auróra újdonsült barátai kicsit semlegesek lettek. Remélem, a többi kötetekben jobban meg lehet majd őket ismerni, mert még nem tudok róluk komolyabb véleményt alkotni.

A kidolgozásuk jól indult, de a történet folyamán valahogy elvesztek.

Mark idegesítő volt számomra, de nem olyan vészesen, hogy az nagyon zavaró legyen. A lányok pedig kedvesek voltak, de kicsit mintha nem lett volna saját egyéniségük.

Ashley az, akit talán jobban meg lehet ismerni, de nagyon visszahúzódónak tűnik. Laura egy vagány, talpraesett csajnak indult, de ezt valahol félúton elvesztette. A végén, amikor mondta Aurórának, hogy haragudott, de ő is ezt tette volna, akkor nagyon berágtam rá. Ennél több vehemenciát vártam Laurától, és egészen biztos vagyok benne, hogy ő nem így tett volna.

Voltak karakterek, akik csak megemlítve lettek, aztán valahogy eltűnteka történet folyásában.

A mellékkarakterek közül Jackson lett az abszolút kedvencem. Bár a kissrác csupán a történet végefelé tűnik fel, de mégis felfigyel rá az ember. Nagyon cuki. Remélem a folytatásban több szerepet fog kapni majd.

Összességében a Névtelenek szerintem egy nagyon izgalmas ifjúsági fantasy, jól felépített világgal. A könyv olvastatja magát. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a fantasyt, a különleges képességekkel bíró embereket és a kalandokat.

Az írónő facebook oldala:

Aurora Lewis Turner

Olvasni menő könyveket kiadó:

Névtelenek 

Book24