Egy kezdő író szárnypróbálgatásai – Beszélgessünk a szerkesztésről!

Kezdőként nem feltétlenül vagyunk tisztában azzal, hogy egy kézirat befejezése csak az első lépés. Az utómunkálatok legalább ilyen fontosak. A többszöri átolvasás, javítás, átírás gyakran jóval hosszabb időt vesz igénybe, és nagyobb munka, mint megírni magát a regényt. Unalmasabb is, ezért sokan nem szeretik csinálni. Pedig ez kell ahhoz, hogy a történetünk kerek egész, olvasmányos és élvezhető legyen.

Szerkesztés előtt

Mikor elkészült a kézirat, érdemes pihentetni egy kicsit. Hisz írás közben szinte benne éltünk a regényben, együtt lélegeztünk a szereplőkkel. Emiatt pedig előfordulhat, hogy kihagytunk a szövegből olyan dolgokat, amiket mi tudunk, számunkra evidens, de az olvasónak nem lesz az. Pár hét pihentetés után azonban eltávolodtunk már annyira a történettől, hogy egy újraolvasásnál az ilyen hibákat ki tudjuk szűrni.

Újraolvasás és javítás után érdemes elküldeni a regényt néhány előolvasónak és bétaolvasónak. Az előolvasók és a béták nem ugyanazok. Az előolvasók a regény egészéről mondanak szubjektív véleményt, általában annyit, hogy mi tetszett, mi nem. A bétaolvasók viszont aprólékosabban is belejavítanak a szövegbe, és meg is indokolják, hogy miért.

szerkesztett szöveg

JÓ TANÁCS:

1. A béták nagyon sokat tudnak segíteni, de nem tévedhetetlenek. Nem szabad gondolkozás nélkül elfogadni minden javaslatukat.

2. Az írás nem egy objektív tudomány, így valószínűleg több helyes megoldás is létezik. Igyekezzünk kiszűrni az ízlésbeli különbségeken alapuló javaslatokat.

3. Olyan előolvasókat és bétákat keressünk, akik olvasottak az adott zsánerben, mert akkor jobban tisztában vannak az elvárásokkal.

4. Jó, ha van olyan bétánk, aki szintén ír, így tisztában van az írástechnikával. De a „csak olvasó” előolvasók is hasznos tanácsokat tudnak adni.

A szöveggondozás szintjei

Szöveggondozás alatt általában háromféle dolgot értünk:

TARTALMI/FEJLESZTŐ SZERKESZTÉS: Ez a szerkesztés első köre. Ilyenkor a szerkesztő a nagyobb, tartalmi hibákra koncentrál, amiket jóval nehezebb javítani, esetleg komoly átírás is szükséges hozzájuk. Ilyenek például a dramaturgiai problémák, amikor a történet ívével van gond; a karakterek hitelessége, hiányosságok az érzelmek átadásában, a konfliktus hiánya; a történet logikai hibái; a háttérvilág hiányosságai. Ebben a körben előfordulhat, hogy a szerkesztő kihúzat az íróval felesleges jeleneteket, esetleg egész cselekményszálakat is. Vagy éppen hozzáírat, ha valami hiányzik.

STILISZTIKAI SZERKESZTÉS: Amikor maga a történet, a karakterek és a háttér rendben vannak, jöhet a szövegszintű szerkesztés. Ebben a körben a szerkesztő azt vizsgálja, hogy a stílus végig ugyanaz-e, gördülékenyek-e a mondatok, megfelelő-e a szóhasználat, megvan-e a cselekményhez illeszkedő hangulat. Ilyenkor potyognak ki a szövegből a szóismétlések, a túlírások, a képzavarok, a klisés megfogalmazások. Ugyan ez is sok munka, de jóval kevesebb átírással jár, mint a fejlesztő szerkesztés.

KORREKTÚRA: Ez az utolsó kör. Ezt már a korrektor csinálja, aki csupán a helyesírást, az elírásokat, a központozást ellenőrzi.

Elég sokat olvasok, és azt látom, hogy a fentiek közül a fejlesztő szerkesztés az, ami sok kéziratnál elmarad. Sajnos az a tapasztalatom, hogy még mindig számtalan olyan regény kerül kiadásra, főleg magánkiadásban, ahol a szerkesztő az íveket, a karaktereket, a logikát, a háttérvilágot nem vizsgálja meg alaposabban, ami sokat ront az olvasmányélményen. Gyakran csupán a korrektúrát végzik el a szövegeken, mert ez gyorsabb és olcsóbb, ennél mélyebben nem javítanak. Sőt néha még a korrektúra is elmarad. Pedig a három szöveggondozási kör közül egyik sem kihagyható. Egymásra épülnek, és így lesz tartalmilag és szövegszinten is rendben a kéziratunk.

stilisztikai szerkesztés

Szöveggondozás az író szemével

Számomra nagyon fontos, hogy olyan szerkesztőt, korrektort válasszak, akinek megbízom a tudásában, és akivel együtt tudok dolgozni. Az utóbbi már csak azért is fontos, mert amíg tart a szerkesztés, majdhogynem többet beszélek vele, mint a családtagjaimmal. Számomra még az is lényeges, hogy a szerkesztő alaposan belemenjen ugyan a szövegembe, minden hibát megtaláljon, de ne akarja átírni a történetet a saját szája íze szerint. Tehát szerkesztés után is azt érezzem, hogy ez még ugyanúgy az én regényem. Ezenkívül lényegesnek tartom, hogy a szerkesztővel is lehessen vitatkozni, ha valamilyen javaslatával nem értek egyet.

Ám még ha mindezek teljesülnek is, a szerkesztés akkor is megterhelő lelkileg. Hiszen azt, amin hónapokig dolgoztam, egy kívülálló atomjaira szedi, és nem könnyű elviselni, amikor rávilágít a hiányosságokra. De ha ezeken túlteszi magát az ember, akkor utána lesz egy sokkal jobb, sokkal profibb kézirata, és ez a legfontosabb.

A szerkesztő válaszol

Legutóbbi regényemnél a szöveggondozást Tira Nael végezte. Most őt kérdezem arról, hogyan is néz ki ez a folyamat az ő szemszögéből.

1. Mennyi időt vesz igénybe és hogy néz ki nálad a szöveggondozás? Onnantól kezdve, hogy először elolvasod a kéziratot, odáig, hogy elkészül a végső verziója?

Ez nyilvánvalóan nem csak tőlem, hanem a szerzőtől és a kézirat minőségétől is függ. Az optimális eset az, hogy elolvasom a kéziratot, megbeszéljük a szerzővel, mi igényel nagyobb változtatást, átírást. Ezen ő egyedül dolgozik, természetesen ha kérdése akad, azt is megbeszéljük. Ezután jön az, amikor a szerző által javított kéziratot újra elolvasom. Ez a stilisztikai szerkesztés köre, de ha még maradt esetleg apróbb logikai baki, vagy a javítás során félrecsúszott valami, azt is itt javítjuk. Én a korrektúrázást is vállalom, tehát már ebben a körben is javítom a helyesírást, elírást, központozást, de a szerző által javított kéziratot ezután még egyszer átolvasom.

Optimális esetben, ha mindkettőnknek van elég ideje, és az egyes fázisok nem igényelnek plusz köröket, ezt egy hónap alatt meg lehet csinálni, de eddigi tapasztalataim alapján ez a ritkább eset. Így attól függően, hogy mennyire volt eredetileg rendben a kézirat és hogy mennyi időt tudunk naponta rááldozni, akár hónapokat is igénybe vehet mondjuk ez első regény teljes szerkesztése. Nyilván, ahogy a szerző fejlődik, ez az idő rövidülni fog.

2. Mi az, amit elvársz az írótól a közös munka során?

Hogy kommunikáljunk. *mosolyog* Legfontosabb szerintem egyébként ebben a folyamatban, hogy meglegyen az összhang, a közös hullámhossz. És a kompromisszumkészség. Én igyekszem alkalmazkodni, felvenni a szerző ritmusát, kialakítani a közös nyelvet, de bizonyos szinten neki is alkalmazkodnia kell.

Velem lehet vitatkozni, de ha nem is ért egyet egy javaslatommal, fontos, hogy beszéljünk róla. Lehet, együtt találunk jobb megoldást, vagy az is lehet, hogy a szerzőnek van jobb ötlete (hiába olvasom el háromszor-négyszer-ötször, még mindig ő fogja legjobban ismerni a művét).

Sokan vagyunk, sokfélék. Minden szerző más és más, abban is, hogy milyen munkamódszerrel kell vele dolgozni. Így próbálom megtalálni mindenkinél azt, ami mindkettőnknek beválik, hogy a leghatékonyabb legyen a folyamat (van például, akit már írás közben szerkesztek. Zseniális ötletei vannak és zseniálisan ír, de az ívekkel és a motivációkkal gondjai vannak, és ezt nála jobb, ha nem utólag kell rendbe tenni).

3. Szerinted hogyan lehetne elérni, hogy minél több jól megszerkesztett regény kerüljön a boltok polcaira?

Ez egy borzasztóan nehéz kérdés. Egyrészt azt látom, hogy sajnos még a hagyományos kiadóknál sem működik mindig megfelelően a szerkesztés. Sajnos sorra kerülnek ki nagynevű kiadóktól is silányul összerakott könyvek. Másrészt a magánkiadásban ez nyilván még nagyobb probléma. Itt anyagiak kérdése is, hogy a szerző ki tud-e fizetni egy nagyobb összeget egy komoly, valódi szerkesztésért. De ha ez még nem is lenne akadály, sok elsőkönyves úgy gondolja, hogy amit megírt, az tökéletes, és amúgy sem kell hozzányúlni. A magánkiadó pedig kiadja (az meg főleg, akinek esetleg nem is számít, hogy mi jelenik meg a neve alatt).

Mondanám, hogy jó lenne erre valami központi szabályozás, de ez nyilván nem megvalósítható. Fontos lenne a nagyobb tudatosság, hogy a szerzők lehetőleg még azelőtt találkozzanak ezekkel a fogalmakkal, mielőtt a nyomdába kerül az első könyvük. És itt nem feltétlen csak a szerkesztésről, de a fentebb említett béta- és előolvasókról is szó van.

Valamint fontosnak tartanám, hogy a magánkiadók is fektessenek erre hangsúlyt. Akkor se adjanak ki szerkesztetlen kéziratot, ha ezáltal elesnek a pénztől. Ha a szerző kívülről hoz szerkesztőt, azt is ellenőrizzék. Valamint hogy az adott magánkiadónál is legyen szakember, aki erre alkalmas (persze ehhez a kiadónak is fel kell ismernie, hogy szükség van ilyen szakemberre).